Tükör VI.

 
facsimile
 
 3593 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Budapest
Budapest
 
  november 15  
  Profil az ablakon  
  – De szép vagy így, de szeretném ezt a te profilodat így árnyképbe  
  – Csinálja
[szerkesztői feloldás]
meg
[szerkesztői feloldás]
– Nem
tudom.
[szerkesztői feloldás]
Nem
is tudná senki,
[szerkesztői feloldás]
mert
ez
[szerkesztői feloldás]
nem
egy
[szerkesztői feloldás]
röntgenfelvétel
, egy mozgó plasztikusság nélküli, de a mozgásban plasztikusságból kiszökő foltsorozat. Gyönyörű az orrod.  
  – Jó óriás.  
  – Nem.  
  – Szörnyű szép.  
  – Nem.  
  – Ronda.  
  – Gyönyörű. Határozott. Karakterisztikus.  
  – Az igen. Egyéb sincs a bófámon csak egy orr. Pedig a szájam elég gyöngéd alatta.  
  – Ez a karaktered is,
igen
[javítás]
határozott jellem alatt gyöngéd vonások lebegnek.  
  Nevet.  

facsimile
 
 3594 
Globális
 
  – Mint a zászló kemény rúdján a lobogó selyme…  
  Nem szól, mosolyog,
kissé biggyedten, semmibe véve
[betoldás]
. Az orra ki-kiszökik az ablak szürke hátterén, és
[törölt]
« néha »
pillanatonként más lesz az arca, az arcvonalban dundi kis iskolás gyerekarc, ha az arcél látszik, markáns, éles fej, éles eszű tudós, matematikus arca, szinte férfiasan biztos és erős, mintha a XVIII. századi enciklopédistáink, Montesquiőnek az arca jutna az
[szerkesztői feloldás]
ember
eszébe.  
  Szaporán varrja a gyerekek kötényére a gombot.  
  Egyszerre csak eltűnik az ablakról, s a sötét fal háttérébe esve fény ömlik az arcára, és a jól ismert enyhe, kedves, házias feleséget látja. Gondolkozva néz rá, mi minden lappang az
[szerkesztői feloldás]
ember
lelke és élete mélyén.  

facsimile
 
 3595 
Globális
 
  – mint egy gentle
máni
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
*
Gentleman, úriember (angol).
, ugy nézek ki. Egész urrá leszek.  
  Ilka – Hogy a reggeli már ott is áll, meg ki is hűlt.  
  – Gondolom… Most megyek M bácsihoz csörcsilezni.  
  Átveszi a fehér ingen a nadrágtartót és balkezét ugy tartja, mint a kutya a bekötött
3ik
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
lábát és szopik. Élesen metszett szája kidülled jó nagy orra alatt, a nyelve
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
odacsuszik a fogai közé s ez
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyerekessé és álmodozóvá teszi különben egyszerű és komplikálatlan arcát.  
  Lassan és csodálatosan kényelmesen gombolgatja a kézelőjét s nehány lépést tesz az ablak felé. Kinéz  

facsimile
 
 3596 
Globális
 
  fütyörész és szagolgatja a kezét.  
  – A fene egyen
[szerkesztői feloldás]
meg
hát – s nézi a kötésen a vérfoltot;  
  mely napról napra kiszivárog ugyanazon a helyen.  
  A percek ugy repülnek, most 11 óra és fél tíz óta öltözik.  
  Kimegy a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
 
  – olyan
[szerkesztői feloldás]
mint
az
amerikai
Amerikai_Egyesül_Államok
Pali
[szerkesztői feloldás]
bácsi
 

facsimile  
 
 
 3597 
Globális
 
  Deák Böske  
  Kint beszélgetés  
  – Mentek a temetőbe?  
  Böske Igen,
[szerkesztői feloldás]
mert
ki tudja milyen idő lesz.  
  – Főzöl  
  – Igen
tésztát csinálok
[betoldás]
. az öreg
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
itthon.  
 
Onnan
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
tudom
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt kérdeztem mikor ebédeltek, már akkor láttam
[szerkesztői feloldás]
hogy
kimarad a társaságból.  
 
[törölt]
« De
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
 
  A férj elhuzódik s lábujjhegyen jár bent a belső szobában,
[szerkesztői feloldás]
nem
akarja látni se,
[szerkesztői feloldás]
meglapul
és halkan mozog,
[szerkesztői feloldás]
nagyon nem
szeretné, ha azt kellene
[szerkesztői feloldás]
mondani
neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
„kisztihand”
*
Kezét csókolom (angol).
még azt se
[szerkesztői feloldás]
hogy
„jónapot”.  

facsimile  
 
 
 3598 
Globális
 
  Mocsai  
 
[szerkesztői feloldás]
Nagyságos
[szerkesztői feloldás]
asszonyom
én ilyen butort
[szerkesztői feloldás]
nem
fogok készíteni soha. Mert ha én
[szerkesztői feloldás]
még
egy ilyen butort készítek, akkor nekem milliomosnak kell lenni, és mire elkészülök
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz egy
[szerkesztői feloldás]
koronám
se.  
 
[törölt]
« Mert
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
 
  – Remélem fog.  
  – Ne méltóztassék félre érteni,
[szerkesztői feloldás]
mert Nagyságos
[szerkesztői feloldás]
asszonyom csak
egy
ill
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
mester
[szerkesztői feloldás]
van
akinek
[szerkesztői feloldás]
még
ezt így
[szerkesztői feloldás]
megcsinálhassam
.  
  – Haj de félt az öreg mester ettül. (a fogantyu)  
  – Nincs az az aranyozott
tüziarannyal
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
kicizellázott
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
ami ide jobban illik
[szerkesztői feloldás]
mint
ez.  

facsimile
 
 3599 
Globális
 
  – Ilyeneket fogunk.  
 
  – Ez a mi költészetünk édes
[szerkesztői feloldás]
mester
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
. De sokszor elgondolkodtam édes
[szerkesztői feloldás]
mester
. én
[szerkesztői feloldás]
olyan
sokoldalu vagyok és
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom érvényre juttatni. 13 év óta miket  
  – egy zs.
[szerkesztői feloldás]
ember
, és a rossz asztalosok érvényesülnek  
  – Gyömrői, az a handlé?
*
Ószeres; régi vagy használt tárgyak adásvételével foglalkozó személy (német-jiddis).
 
  – Minél tovább nézi, minél tovább az
[szerkesztői feloldás]
embernek
a környezetében
[szerkesztői feloldás]
van
,
[szerkesztői feloldás]
mindig
talál rajta egy pontot  
  – Ez
[szerkesztői feloldás]
nem
így
[szerkesztői feloldás]
volt
tervezve,
[szerkesztői feloldás]
hogy
így bemélyedjen.  

facsimile
 
 3600 
Globális
 
  Letérdel és térden ugrál előtte a surolt padlón s a colstokkal
*
Fából készült összehajtható mérőszerszám (német).
veregeti a térdét, a haja lobog,
[szerkesztői feloldás]
mint
a láng felfelé, a bajusza kicsapva, hosszu sápadt arca, apró sötét egérszemei csillognak.  
  – Én ilyenkor gyerek vagyok
[szerkesztői feloldás]
nagyságos
asszonyom.  
  – Ismerem az uramnál az ilyet. A kék köténye a kabát alatt és felette a fehér szobrász köpeny vászna.  
  – Megy, megy, gyönyörű édes mester,
[szerkesztői feloldás]
nem
is lehetett
[szerkesztői feloldás]
volna
rá szebbet találni.  

facsimile
 
 3601 
Globális
 
 
Ki
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
van
nekem most egy szabadalmam,
[szerkesztői feloldás]
még
ugyan korai
[szerkesztői feloldás]
kimondani
(biliárd vég)  
  – Hogy lehet
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez
[szerkesztői feloldás]
nem volt még
eddig?  
  – Mert
[szerkesztői feloldás]
nem volt
Mocsai mester aki kitalálja. Ezzel több pénzt fogok szerezni.  
 
[szerkesztői feloldás]
mint
az összes művészetével.  
  – én azért annak élek,
[szerkesztői feloldás]
csak
a sír választ el a műasztalosságtól  

facsimile  
 
 
 3602 
Globális
 
  Marci  
  Ha valaki jön, már ő szalad és elbuvik s
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyáván gondol rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
[törölt]
« valaki »
bejön
Kisbíró
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
s szólni kell hozzá. Egyáltalán uj
[szerkesztői feloldás]
emberrel
találkozni az mindig aggodalmas volt neki. Uj társaságba menni.  

facsimile
 
 3603 
Globális
 
  – Mért állasz te most
[szerkesztői feloldás]
mindig
ugy a társaságban,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a világosság rádesik.  
  – Ugy?
[szerkesztői feloldás]
Nagyon
vén vagyok?  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem csak
sápadt  

facsimile
 
 3604 
Globális
 
  – Jó ez a tészta igazán.
[szerkesztői feloldás]
Csak
már
[szerkesztői feloldás]
nem
fér belém.  
  – Eleget ad,
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet
[szerkesztői feloldás]
mondani.
11
[szerkesztői feloldás]
darab
tészta 9 helyett. Igaz, 20
[szerkesztői feloldás]
koronával
többet fizetek.  
  – Azér kapsz 11-et 9 helyett  

facsimile  
 
 
 3605 
Globális
 
  Emilné Zahlerné  
  – Kurizáltatni,
*
Udvaroltat.
ezt az egyet szeret magának.
[szerkesztői feloldás]
Nem
ízléstelen soha. Sokkal kedvesebb,
[szerkesztői feloldás]
mint
azok az én barátnőim. Természetes, egyszerű, gondos és amellett kapaszkodó. De
[szerkesztői feloldás]
mindenki
az, és az a természetes. Amellett egy közönséges
[szerkesztői feloldás]
asszony
és
[szerkesztői feloldás]
mindent megért van
elég ízlése, tudása, esze és
[szerkesztői feloldás]
nem
tolakodik vele előtérbe.  
 
  – Hagyja hagyja  
  A tej kifut  
  – Tudtam!
[szerkesztői feloldás]
mondani
akartam, de nincs kedvem ellenállásra se,
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyenge vagyok.  

facsimile
 
 3606 
Globális
 
  Este fél 6.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
tudom mi
[szerkesztői feloldás]
van
velem, ugy fel vagyok fujva. Érzem
[szerkesztői feloldás]
hogy
terhemre
[szerkesztői feloldás]
van
a testem.  

facsimile
 
 3607 
Globális
 
   
 
[szerkesztői feloldás]
Nem olyan
csunya Ida!  

facsimile  
 
 
 3608 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Édesanya
 
  – Olyan nagy, erőssen tud
[szerkesztői feloldás]
valamit mondani
. Nem ő,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
könnyen itt marad.  
  S
[szerkesztői feloldás]
olyan
erősen
[szerkesztői feloldás]
mondja, minden
szót hangsúlyozva.  
 
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan
városi szegény, aki már
[szerkesztői feloldás]
minden volt
a világon, a munkáról küldték be.  
  – most eccer két heti ruha
[szerkesztői feloldás]
volt
, azt is kimosta, de
[szerkesztői feloldás]
nem volt
szép.  
 
 
ó Zsnek hány héte
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  apa 4 inget, 5ik a hálóing, a fiuk 2-2 ing,
[szerkesztői feloldás]
ugyhogy
8-9 ing
[szerkesztői feloldás]
mindig van
 

facsimile
 
 3609 
Globális
 
  – de piros édesanyám most; egy kis vizet adjak?  
 
– ugy kigyulok
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
mint szoktam
Pistáról volt szó.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
is szeretek róla beszélni se,
[törölt]
« mégis »
ugy sajnálom.  
  Iszik.  
 
  A Sándor név:
[szerkesztői feloldás]
menyasszonya
ír: ti
[szerkesztői feloldás]
mind
kedvesek vagytok.  
  – Már annak vége
[szerkesztői feloldás]
van.
 
  – Miért  
  – Sándort biztosan beveszik, biztosan elviszik és onnan élve
[szerkesztői feloldás]
nem
jön haza, legfeljebb elnyomorodva.  
 
  – Károly szegény most
[szerkesztői feloldás]
mindig
hoz valamit haza.  

facsimile
 
 3610 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Minden
vasárnap
[szerkesztői feloldás]
délután
aktákat dolgozik, amit más
[szerkesztői feloldás]
nem
tud elvégezni, azt neki halomra
hordják
[javítás]
.  
  – amit ő kezdett s más
[szerkesztői feloldás]
nem
tudja az előzményekről  
  – addig is
[szerkesztői feloldás]
mindenki
vele csináltatta meg, amit
[szerkesztői feloldás]
nem
tudott.  
  Megvédte a fiát.  
  Ül ül s a legkisebb az egész társaságban s még amellett
[szerkesztői feloldás]
olyan
összeesve ül, a két karját átteszi a melle alatt s néha sírósan simítja meg az arcát. Mindig
[szerkesztői feloldás]
olyan
okosan és elkomolyodottan néz.  

facsimile
 
 3611 
Globális
 
  Pista magyarázza,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Ausztria
Ausztria
ugy ölel bennünket,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ezt a kedves
[szerkesztői feloldás]
nem
hagyom,
[szerkesztői feloldás]
csak
a testemen keresztül.  
 
  Édesanyám folyvást azt látja
[szerkesztői feloldás]
hogy
a vaddisznó belefal a Spanyol dióba már
[szerkesztői feloldás]
nem
szeret oda se nézni.  
 
  – Csak hoznák be a halottégetést most már
[szerkesztői feloldás]
van
Zsolnán
Zsolna
.
*
A Pesti Napló 1914-ben közölte, hogy Zsolnán a megfigyelőbarakokk mellett halotthamvasztót is építettek, ahol az ázsiai kórban meghalt katonák holttestét égették el.
 
  – Én arra
[szerkesztői feloldás]
nem
tudok gondolni,
[szerkesztői feloldás]
hogy meghal.
 
  – Sokba kerül.  
  – Sokba!  
  – Mért? Egy kis tüzet rakni, az csak
[szerkesztői feloldás]
nem
drága.  

facsimile
 
 3612 
Globális
 
  – Mióta Hász Aurél
[szerkesztői feloldás]
meghalt
folyton arra gondolok,
[szerkesztői feloldás]
hogy
most
[szerkesztői feloldás]
milyen
lehet már. Folyik az arca is.  
 
Erzsébetfalu
Erzsébetfalva
 
 
  – annyi erő
sincs
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 

facsimile
 
 3613 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
jöttél hamarabb Erzsi, már
[szerkesztői feloldás]
nem
tudok beszélni,
[szerkesztői feloldás]
mindjárt meghalok.
 
  – Hisz itt vagyok,
[szerkesztői feloldás]
mondja
az istenért
[szerkesztői feloldás]
mondja.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Megölelt, megcsókolt
és rám keményedett a karja.  
  Ugy recsegett a karja,
[szerkesztői feloldás]
csak
ugy ropogott, mikor papó levette rólam. Akkor én hazamentem és beteg lettem, de édesanyám
[szerkesztői feloldás]
mindig
szidott érte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
attól
[szerkesztői feloldás]
nem
szabad
[szerkesztői feloldás]
megijedni
,
[szerkesztői feloldás]
mert
az
[szerkesztői feloldás]
közös
[szerkesztői feloldás]
mindnyájukkal.
 
  Senki
[szerkesztői feloldás]
nem volt
ott, a szája szájamhoz
[szerkesztői feloldás]
volt
szorulva éreztem azt a hideget, az borzasztó
[szerkesztői feloldás]
volt.
Láttam utána
[szerkesztői feloldás]
hogy
papó ott  

facsimile
 
 3614 
Globális
 
  mozog az ajtóban, ugy kezdtem örülni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
na ő legalább ott mozog és segít.  
 
 
[szerkesztői feloldás]
Mindig
azon busultam mikor lefeküdtem
[szerkesztői feloldás]
hogy
istenem
[szerkesztői feloldás]
csak
ne
[szerkesztői feloldás]
volna olyan
hamar reggel, persze
[szerkesztői feloldás]
nem
is
[szerkesztői feloldás]
volt
csuda
[szerkesztői feloldás]
mert
12 óránál ritkán feküdtem le hamarább.  
  Fillér
tömeg
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
egy kis zsákkal.
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
ki belőle.  
  – Minek izgatod őket azzal a pénzzel? He?  
  – Hadd játsszanak vele, no.  
  – Itt játszhatik vele
[szerkesztői feloldás]
csak
a nagyanyjánál.  
  – Adjál belőle nekik Ida.  
  – Ugyan ne tessék,
[szerkesztői feloldás]
csak
elvesztik.  
  – No, adjál ötöt-hatot
[szerkesztői feloldás]
legalább.
 

facsimile
 
 3615 
Globális
 
  – Egyszer
[szerkesztői feloldás]
olyan
szép girlandot csinált belőle Sándor,
[szerkesztői feloldás]
olyan
szép dísz
[szerkesztői feloldás]
hogy
ugy sajnáltam, mikor elrontotta apa.  
  – Ugyis elromlik.  
  – Itt lehetett
[szerkesztői feloldás]
volna
örökre is, hisz az ugy odatapad.  
 
  – Ida keresd
[szerkesztői feloldás]
meg
hova tetted az én cipőmet már
[szerkesztői feloldás]
nem
állja a lábam ezt, ugy fáj benne.
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
 
  S felduzzasztja a száját és letolja a cipőt.  

facsimile
 
 3616 
Globális
 
  A falon Európa nagy térképe  
  – Ni micsoda térkép, teringettét.  
 
  Pali beszél a Csőke
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  – Ugye kérem
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez így
[szerkesztői feloldás]
van
?  
  – Igen.  
  – Ugye kérem
[szerkesztői feloldás]
hogyha
[szerkesztői feloldás]
nem
így
[szerkesztői feloldás]
volna
[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
lenne
.  
  – Nem.  
  – Nagyon jól
[szerkesztői feloldás]
van
. És…  
  Még két kérdést kapott.  
  Sebesült kezét a fekete selyembe huzza
[szerkesztői feloldás]
hogy
a vérfolt ne látsszon.  
 
 
[szerkesztői feloldás]
Ida
– És ha levágják a kezét mit csinál?  
 
[szerkesztői feloldás]
Édesanya
– Hát hogy
[szerkesztői feloldás]
mondhatsz
ilyet?  

facsimile  
 
 
 3617 
Globális
 
  Rákos
[szerkesztői feloldás]
utca
11.  
 
[szerkesztői feloldás]
Frerenc
Springer  

facsimile  
 
 
 3618 
Globális
 
  Ilka  
  – Te ugyis akkor mégy el, mikor akarsz  
 
  – Tessék
[szerkesztői feloldás]
megbocsátani.
 
  – Én
[szerkesztői feloldás]
megbocsátok
, de
[szerkesztői feloldás]
nem
tartalak. Van
[szerkesztői feloldás]
Budapesten
Budapest
.  
 
  – Nekem cipő is kell.  
 
[szerkesztői feloldás]
Megkapod
az 5
[szerkesztői feloldás]
forintodat.
 
  – Mert mihelyt
[szerkesztői feloldás]
megismernek
és látnak rögtön elküldenek, figyelmeztetlek
[szerkesztői feloldás]
nem
türnek
[szerkesztői feloldás]
mert nem
szeretnek
[szerkesztői feloldás]
mint
én. Mért bolondot tartsak.  
  Akkor már is el fog kergetni.  
  Hát én
[szerkesztői feloldás]
nem
vagyok senkinek a barátja és engem
[szerkesztői feloldás]
nem
fog senki szekirozni.
*
Bosszantás.
 
  Próbálj más
[szerkesztői feloldás]
asszonnyal
így  

facsimile
 
 3619 
Globális
 
  tenni. A házamból ki kell a végén menni.
[szerkesztői feloldás]
Nem
vagyok kénytelen vele. Te épen annyiba kerülsz nekem,
[szerkesztői feloldás]
mint
más!... hát én
[szerkesztői feloldás]
nem
vagyok bolond  
 
  – Kitelt az esztendő, én
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
gondoltam, egy hónapig leszel
[szerkesztői feloldás]
mindenütt
,
[szerkesztői feloldás]
mert
ezt
[szerkesztői feloldás]
nem
tűrik
[szerkesztői feloldás]
,
a  
  legfeljebb a parasztoknál, ahol együtt veszekedsz.  
  Én
[szerkesztői feloldás]
nem mondom hogy
dolgozz.  
 
  – majd akkor mégy ha én szekirozlak  
  Ordítva sír, tessék
[szerkesztői feloldás]
megbocsátani.
– mit akarsz itt. Majd másutt egy hónap mulva tovább mégy. Ugy szoktok  

facsimile
 
 3620 
Globális
 
  a rossz cselédek  
  – Jó leszek…  
  – Aki itt akar lenni,
[szerkesztői feloldás]
nem
így viseli magát.  
  – Magam se tehetek róla.  
  – Itt
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz jobb dolgod,
[szerkesztői feloldás]
mint
eddig
[szerkesztői feloldás]
volt.
Másnál jobb lesz,
[szerkesztői feloldás]
mert
kidobnak a konyhába és ott
dobálsz
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
is muszály hazamenni.  
 
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem
azér vagyok itt.  
  – aki szeret az
[szerkesztői feloldás]
nem
gondol olyanra
[szerkesztői feloldás]
hogy
ezek a nyavalyások  
  – én
[szerkesztői feloldás]
nem
gondolok rosszat senkiről  
  – Akkor mér kiabáltad,
[szerkesztői feloldás]
hogy
éjfélig
[javítás]
mosogatsz?  

facsimile
 
 3621 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
csak
azért
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
tetszett melegíteni  
  – no lásd
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy kicsit
[szerkesztői feloldás]
[törölt]
« megszégyeni »
szekiroztalak már, hát ha
[szerkesztői feloldás]
még
jobban, akkor kipukkadnál.  
  – No de akinél a R-éknél
[szerkesztői feloldás]
hogy vannak
a cselédek és ez
[szerkesztői feloldás]
hogy
mérges, dühös és verekszik hát pukkadj
[szerkesztői feloldás]
meg.
Te gondolsz rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
munka
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
hogy
legyen jó,
[szerkesztői feloldás]
csak mindig
azt számítod,
[szerkesztői feloldás]
hogy
– és engem megint cigányságba hozni,
[szerkesztői feloldás]
hogy még
eccer  

facsimile
 
 3622 
Globális
 
  – az ugy
[szerkesztői feloldás]
van mint
az én gyerekem, te elmégy te idegen vagy és hiába akarok veled  
  – az állampapír  
 
 
[szerkesztői feloldás]
mindig
jó leszek már  
  – míg el
[szerkesztői feloldás]
nem
felejted  
  – én
[szerkesztői feloldás]
nem
felejtem el már soha.  
  – no, ez a soha karácsonyig  
  – tessék
[szerkesztői feloldás]
megbocsátani hogy
itt maradjak  
  – ilyen
[szerkesztői feloldás]
bolondot
, itt akar maradni és
[szerkesztői feloldás]
nem
bír uralkodni a természetén  

facsimile
 
 3623 
Globális
 
  – hát én ha elnézem neked, gorombáskodni,  
  ugyis elmégy egy hónap mulva Karácsonykor  
 
[szerkesztői feloldás]
nem
fogok én elmenni.  
  – hát elmégy nyáron, ha sok lesz a vasalni való és utkaparás.  
 
  te vagy azér akarsz itt lenni,
[szerkesztői feloldás]
mert
karácsonyig itt kell lenned, és akkor viseld jól magad  
  – én nem megyek el
[szerkesztői feloldás]
karácsonykor
[szerkesztői feloldás]
vagy
azért
[szerkesztői feloldás]
hogy
itt szeretsz lenni és akkor
[szerkesztői feloldás]
hogy
gondolod.  

facsimile
 
 3624 
Globális
 
  – hiszen te ha itt vagy,
[szerkesztői feloldás]
csak
jó lesz belőled, egy angyal. Mintha egy üstbe tennének és
[szerkesztői feloldás]
megfőznének hogy
egy gyönyörűség legyen belőled. Itt
[szerkesztői feloldás]
csak
szépet, jót tanulsz, ha innen elmégy egy olyan lesz belőled,
[szerkesztői feloldás]
hogy
párja nincs.  
  Fordul és megy a konyhába és hozzáfog  
 
  – Alapállás, hapták, szaluta  
  – Jól
[szerkesztői feloldás]
van
cicám  
  és már jókedve
[szerkesztői feloldás]
van
 

facsimile
 
 3625 
Globális
 
  Az este jött
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyivel
– Ni
[szerkesztői feloldás]
nem
maradt ott
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
. Mért jöttetek haza?  
  – (durcásan) Nekem
[szerkesztői feloldás]
még
mosogatni kell.  
  Odaadtam a kulcsot  
  – No eredj haza,
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
sétálsz még egyet vissza?  
  Durcásan
[szerkesztői feloldás]
csak
velünk jön.  
  És folyvást a
szót
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
lesi.  
 
  A fénykép  
  – Eredj és ha 2őt csinál, akkor rendelj.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
is figyel rá arra figyel,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a gyerekek menjenek vele szórakozni s hoz egy képről bont.
*
Ideiglenes nyugta, elismervény.
 
  Én küldöm vissza.  
  – Eredj…  
  – Én azt
[szerkesztői feloldás]
mondtam hogy
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
vagyok kíváncsi rá, eredj  

facsimile
 
 3626 
Globális
 
  Visszajön és hozza a bont 2 képről.  
  – No látod.  
  Hogy hazajövök dul-ful.Vizet tesz fel s
[szerkesztői feloldás]
nem
szól
[szerkesztői feloldás]
hogy
melegítsek neki a fürdőszobába.  
  Csenget valaki.  
  – Ki a nyavalya csenget
[szerkesztői feloldás]
már megint.
 
  Zahlerné jön.  
  A katonaszabadítás ügye.  
  Ez
[szerkesztői feloldás]
csak
pöfög magában.  
  Mikor bejövök
[szerkesztői feloldás]
Zahleréktől
.
[szerkesztői feloldás]
Janka
ott ül.  
  – Ez ott kiabál magában képzelje,
[szerkesztői feloldás]
hogy
[törölt]
« ki »
a nyavalyások! Éjfélig mosogatni. És kiáltja
[szerkesztői feloldás]
hogy
10 óra!” mit csináljak vele  

facsimile
 
 3627 
Globális
 
  – Én elküldöm.  
  – Küldd el.  
  – Ilona.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
jön be  
  – Ilona
[szerkesztői feloldás]
nem
hallod!  
  Bejön s ott áll lesütött fejjel az ajtó sarkában.  
  – Hát most
[szerkesztői feloldás]
megmondom
neked,
[szerkesztői feloldás]
hogy
holnap
hozzá ne merj valamihez nyulni
[betoldás]
vagy nézz más hely után ha itt akarsz maradni,
[szerkesztői feloldás]
vagy
hazamégy; kiegészítem a pénzed és este mégy haza.  
  Elmegy és még hangosan morog valamit, de hamar elhallgat és aztán mikor veti az ágyát, már sír.  
  Reggel
[szerkesztői feloldás]
ahogy
felébredünk  

facsimile
 
 3628 
Globális
 
  bejövök itt takarít. A szőnyegek fölszedve, fölhajtva s harisnyában vikszel.
*
A padló feltakarítása, felkefélése.
 
  – Eredj ki, eredj innen ki.
[szerkesztői feloldás]
Nem
hallottad az este! Eredj rögtön. Hát ez
[szerkesztői feloldás]
csak
ugy megy?  
  Lesüti a fejét az ablakban felhuzza a cipőjét és kimegy, kis idő mulva nagy bőgést és lármát hallani.  
  l. 3618  

facsimile  
 
 
 3629 
Globális
 
  Deák Margit  
  november 16  
  Az anya pletykája  
  – De
[szerkesztői feloldás]
hogy
merte az az anya ezt
[szerkesztői feloldás]
elmondani
a lányáról?  
  – Hát.  
  – A közlékenység vágya vitte rá. Semmi más. Mert az
[szerkesztői feloldás]
emberekben
[szerkesztői feloldás]
megvan
ez a vágy
[szerkesztői feloldás]
hogy
beszéljenek magukról,
[szerkesztői feloldás]
hogy kimondják
a titkukat.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
szól.  
  – Hogy merte
[szerkesztői feloldás]
elmondani. Nagyon
csodállak,
[szerkesztői feloldás]
hogy
te
[szerkesztői feloldás]
még
el
[szerkesztői feloldás]
nem
árultad,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tudod.  
  – Mért.  
  – Nem nálad csodálom,
[szerkesztői feloldás]
mert
nálad ez természetes, a jellemed mellett. De
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
[szerkesztői feloldás]
megtörténhetett volna, hogy
ő olyannak
[szerkesztői feloldás]
mondja
el, aki visszamondja a lányának és ő  

facsimile
 
 3630 
Globális
 
  akkor
[szerkesztői feloldás]
hogy
néz többet a lánya szemébe?  
  – Azért is
[szerkesztői feloldás]
nem mondta
el. Most már könnyebben kibököm,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem él.
 
 
  Margit átjön, az ablak elé áll és bebeszél. Böske elmegy mellette, és
[szerkesztői feloldás]
megböki
az oldalát. Nevetnek.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Most jól érzitek ott magatokat.  
 
[szerkesztői feloldás]
Margit
– Igen.  
  L – Tiszta már
[szerkesztői feloldás]
minden
?  
  – Igen.  
  L – Az ablak is?  
  – Igen. De a felső ablak
[szerkesztői feloldás]
nem.
Képzeld a viciné
[szerkesztői feloldás]
nem
mosta meg a felsőt. De az
[szerkesztői feloldás]
ilyen
korszerű
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
ablak is
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
lehet kinyitni.  
  L – Le kell venni.  
  – De
[szerkesztői feloldás]
nem
tudjuk.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Hát jó ott.  
  – Igen
[szerkesztői feloldás]
csak nem volt még
elég alkalmam kiélvezni,
[szerkesztői feloldás]
mindig
menni kell valahova.  
  L – Hova? –
[szerkesztői feloldás]
mindig
[szerkesztői feloldás]
van
hova  
  – De azért hidd el, egészen át
[szerkesztői feloldás]
van
alakítva a szoba, kifestve,
[szerkesztői feloldás]
minden
, rá se ismernél, és mégis olyan rossz kivált már úgy délután, kivált
[szerkesztői feloldás]
ilyen
erős napon, már majdnem sírtam.  
  Pista elmegy a háta mögött az ablak alatt egy
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
van
a kezébe s rácsap a hátára  

facsimile  
 
 
 3631 
Globális
 
  Hazudj egyet, állj odébb.  
  Pali vasárnap reggel 1/2 4kor jött haza. Este
[szerkesztői feloldás]
ahogy
elment azt
[szerkesztői feloldás]
mondta
egy óra mulva itthon lesz.  
  Tíz órakor kivertem az ágyból.  
  Tizenegy után kész
[szerkesztői feloldás]
volt
az öltözéssel.  
  – Ejnye 9-kor röntgeneztetnem kellett
[szerkesztői feloldás]
volna
a kezem.  
  El se ment.  
  Másnap jön  
  – A tanársegéd
[szerkesztői feloldás]
megfenyegetett.
Mért
[szerkesztői feloldás]
nem volt
itt röntgenezni. A tanár urnak
[szerkesztői feloldás]
megígérte.
Ő itt
[szerkesztői feloldás]
volt.
 
  – De
[szerkesztői feloldás]
voltam.
 
  – Hol?  
  – Itt.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
látta senki.  
 
[szerkesztői feloldás]
Pedig
itt
[szerkesztői feloldás]
voltam,
kerestem a kisasszonyt,
[szerkesztői feloldás]
nem volt
itt, én
[szerkesztői feloldás]
pedig
mással
[szerkesztői feloldás]
nem
engedem kötöztetni.  
  Szerencséje
[szerkesztői feloldás]
volt
, a
[szerkesztői feloldás]
kisasszony
tényleg
[szerkesztői feloldás]
nem volt
benn vasárnap. Ha benn lett
[szerkesztői feloldás]
volna
, egyszerűen azt
[szerkesztői feloldás]
mondta volna, hogy
 
 
[szerkesztői feloldás]
Pedig
én végig kerestem az egész folyosón.  
  Így a tanársegéd
[szerkesztői feloldás]
csak
azt
[szerkesztői feloldás]
mondta.
 
  – Ej, ej! – s
[szerkesztői feloldás]
megfenyegette
az ujjával.  

facsimile  
 
 
 3632 
Globális
 
  Zahlerné  
  – Engem az Emil agyon öl az olvasással, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja hogy
nagyon jól olvasok. És beszélek, sokszor
[szerkesztői feloldás]
csak
beszélek, beszélek és
[szerkesztői feloldás]
nem
is hallja, és ha elhallgatok, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja hogy
„fiam
[szerkesztői feloldás]
csak mondjad
tovább.” Hisz
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudod, mit beszélek, „Az
[szerkesztői feloldás]
nem
baj, te
[szerkesztői feloldás]
csak mondjad
.” Legjobban az én felolvasásom mellett szeret elaludni. Csak olvasok, és az utolsó szót
[szerkesztői feloldás]
mondja
ha
[szerkesztői feloldás]
megállok
; azután egyszer
[szerkesztői feloldás]
csak nem
szól. Alszol? Hát alszik.  
 
– Csont.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Tényleg.  
 
  – Jaj menjünk már dolgozni, olyan régen csinálom ezt a hósapkát, kívánom annak a katonának
[törölt]
« vége legyen »
[szerkesztői feloldás]
hogy
addig viselje, míg én kötöm  

facsimile
 
 3633 
Globális
 
  akkorára vége lesz a háborúnak.  
 
  – Isten bizony
[szerkesztői feloldás]
csak
csodállak, milyen ügyes ez a nő, és milyen erélyes,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tud alkudni.  
  – Így lealkudtam Marcinak egy
[szerkesztői feloldás]
koronát
.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mondom hogy
egy csodanő vagy. Én
[szerkesztői feloldás]
nem
is ismertem a Jankát azelőtt. Jó
[szerkesztői feloldás]
felesége
van.  
  – no de ne dicsérj kérlek
[szerkesztői feloldás]
csak
magadat dicsérd.  
  – én mit
[szerkesztői feloldás]
mondjak
, én egy undok vagyok –
[szerkesztői feloldás]
mondja
s kövérded, gyerekes arcát teljes nyugalommal hajtja le s nézi a kötését. Kevés hajszál, a rövideket frufrura vágja s a szemöldökéig borul a homlokára.
[szerkesztői feloldás]
mint
valami fátyol; a nevetése igen kedves, valami ártatlanság és butaság van benne. Piros pongyolája lomhán, kényelmesen gyűrődik vastag mellén testén s
[szerkesztői feloldás]
ahogy
egyik térdét a másikra felteszi, furcsán  

facsimile
 
 3634 
Globális
 
  kurtának látszik a teste.  
  A keze vénül. Erek és izmok dagadnak
[törölt]
« ra »
a kézfeje s a csukló bütyke erős. A lámpa fénye
[törölt]
« erős »
[szerkesztői feloldás]
nem
nagyon éles és mély árnyékokkal
[szerkesztői feloldás]
van
tele a keze, ha egész fényben van, puha és fiatal.  
  – Azért ez a lakás szép.
[szerkesztői feloldás]
Olyan
kedves,
[szerkesztői feloldás]
mint
a mienk. Nincs benne semmi, és mégis mutatós.  
  Ép tegnap tárgyaltuk
[szerkesztői feloldás]
meg, hogy
az ő lakása milyen snassz.  
 
  Az ujjai is
[szerkesztői feloldás]
olyan
csontosak bütykösek, olyan dolgosak,
[szerkesztői feloldás]
nem
kényelmesen nőtt, puha kezek, surolásra, passzírozásra valók. Vastag, izmos karja kiemelkedik a piros pongyola fehér szegélyéből. Ez a kar szép még. Kicsit vastag és mély árka
[szerkesztői feloldás]
van,
ha fordul a kar a csontozás alatt,
[szerkesztői feloldás]
mert
vastag a huspárna, amelyre a csont fekszik.  

facsimile
 
 3635 
Globális
 
  A szemét dörzsöli az ujjaival, szép barna bogaru szemei most vörös gyulladásosak.  
  Kócos fekete haja most csak ugy simán van lehuzva konytba hátul s a fület fátyolon
[szerkesztői feloldás]
vagy
hálón át mutatja meg.  
  Kerek arca
[szerkesztői feloldás]
olyan
egyszínű, az arcélén
[szerkesztői feloldás]
van
csak némi csekély árnyalat pirod és az ajkai pirosak, ezt még mesterségesen is szokta pirosítani egy kevés ruzzsal.  
  Beszéd közben, míg a kompótról és a hal elkészítéséről beszél, a szemöldöke egy kicsit fölemelkedik,
[szerkesztői feloldás]
mint
a –  
  Ha a száját tréfára szorítja az állán egész csomó apró dimb-domb van. 35 évét jelzi. Hiába.  
  Kis zsebkendőjét leteszi az asztalra és épen a díszes, sokvonalu, virágcsokorba szőtt első betű monogramja esik ki a lámpafényre.  

facsimile
 
 3636 
Globális
 
  – Azért
[szerkesztői feloldás]
nem
[törölt]
« megy el »
szalaszt el egy színházat. Milyen kitartó,
[szerkesztői feloldás]
hogy
megy.  
  – De mi az ördögöt tud nézni rajta.  

facsimile  
 
 
 3637 
Globális
 
  Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
megtörli a lábát
 
  Csengettek és kiszaladtak
[szerkesztői feloldás]
mindaketten.
Ilka jött
[szerkesztői feloldás]
meg
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyivel
.  
  – Virág
[szerkesztői feloldás]
nem
jött?  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
akart.  
  – No gyere be drága, – s
[szerkesztői feloldás]
meg
érezve a gyerek ellentállását bevonta az ajtón.  
  – De még piszkos a talpam –
[szerkesztői feloldás]
mondta
a piciség s nagyra nyitotta barna szemeit, ijedten.  
  – Igazad
[szerkesztői feloldás]
van
te csöpp.  
  A gyerekcse kipergett apró lábain s a lábtörlőn erősen csoszogott.  
  – Eső
[szerkesztői feloldás]
van
?  
  – Igen.  
  – Hát mért
[szerkesztői feloldás]
nem
jött Virág. Azok egészen felheccelik.  
  – De ha
[szerkesztői feloldás]
nem
akar jönni, azok engedték volna.  

facsimile
 
 3638 
Globális
 
  Az anya hirtelen felkiáltott; ijedten s a kurta
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
kötény, amely
[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
volt
rászabva,
[szerkesztői feloldás]
hanem
a kurta sógornőjére, akitől prezentben
*
Ajándék (angol).
kapta, föllebbent
[szerkesztői feloldás]
ahogy
két karját ijedten emelte.  
  – Mit csinálsz!  
  – De már a másik pillanatban
[szerkesztői feloldás]
megértette
[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
, meg
[törölt]
« volt »
nyugodott, meg
és
[szerkesztői feloldás]
meghatottan
mutatott ki a sötét gangra.  
  – Nézze ezt a csöppet!  
  Gyöngyi felvette a lábtörlő kókuszdarabot és kirázta. Lerázta róla amit a talpáról rápucolt.  
  – Óh te drága csöpp! – kiáltott szinte könnyesen a sötétben mozgó kicsire, – te rendes!  

facsimile  
 
 
 3639 
Globális
 
  Somlyó Zoltán  
  SJól
[szerkesztői feloldás]
megborotválva
[szerkesztői feloldás]
olyan
fekete az arca,
[szerkesztői feloldás]
mint
a perzselt sertés, a fekete sörtepontok kékessé teszik az arcát.  
  – Foglaljon helyet,
[szerkesztői feloldás]
nem
ül le egy kicsit hozzám, uram?  
  – De, ha
[szerkesztői feloldás]
megengedi
épen azt akartam kérni.  
  – Hogy
[szerkesztői feloldás]
van
?  
  – Köszönöm.
[szerkesztői feloldás]
Nem
jól. Szégyellem magam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
itt vagyok. Én uram, négy hétig
[szerkesztői feloldás]
voltam, nem
háborúba,
[szerkesztői feloldás]
hanem
mégis a mozgósítás óta a katonaságnál. És ezek
[szerkesztői feloldás]
nem
hiszik,
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
nem
vagyok beteg.  
  – Az
[szerkesztői feloldás]
nagy
baj.  
  – De most az a pech fenyeget
[szerkesztői feloldás]
hogy
be kell újra menni felülvizsgálatra. Azt az orvost, aki engem felmentett tavaszig a gyomorfekélyem miatt
[törölt]
« felmentették és most »
fegyelmi alá vetették, és most, kérem,
[szerkesztői feloldás]
mindenkit
berántottak  

facsimile
 
 3640 
Globális
 
  felülvizsgálatra; mit tudom én, jön egy
[szerkesztői feloldás]
olyan
orvos, egy marha, és azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egészséges vagyok.  
 
  – Hallom és gratulálok a sikeréhez.  
  – Mit, uram, az semmi. Operett.
*
Somlyó Zoltán ( 1882–1937) költő, újságíró egyik darabja.
Én soha életemben egy dialógot
[szerkesztői feloldás]
nem
írtam. Mit vár tőlem.  
  – Pénzt kapott érte?  
  – Én kaptam. Azt
[szerkesztői feloldás]
mondták
, mit akarok, száz
[szerkesztői feloldás]
koronát
és
[szerkesztői feloldás]
minden
előadás után 5
[szerkesztői feloldás]
koronát
:
[szerkesztői feloldás]
vagy
200 koronát. Én azt
[szerkesztői feloldás]
mondtam
, ide a 200
[szerkesztői feloldás]
koronát
. Az istenért én
[szerkesztői feloldás]
nem
láttam 200
[szerkesztői feloldás]
koronát
éltemben együtt!  

facsimile  
 
 
 3641 
Globális
 
  Ilka  
  Káröröm  
  – Az az
[szerkesztői feloldás]
ember
tán a III-ik emeleten
[szerkesztői feloldás]
van.
De ott lenni az ajtónál és
[szerkesztői feloldás]
megnézni nem
tudja a számot. És azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
nekem, menj fiam, te ismerős
[szerkesztői feloldás]
vagy
a házba, nézd
[szerkesztői feloldás]
meg
. De én
[szerkesztői feloldás]
nem
mentem.  
  A szája elé teszi a kezét és ugy nevet, őszinte rosszakarattal, majd kipukkad.  
  Negyed óráig ezen jár az esze.
[szerkesztői feloldás]
Nem
tud betelni vele,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a nehéz fával jár az
[szerkesztői feloldás]
ember
és
[szerkesztői feloldás]
megnézi
a 45-s számot és 51-nek nézte hát tovább ment.  
  A feje sután
[szerkesztői feloldás]
van
bekötve a vörös kendőjével, a hajára feltolva s álla alatt átkötve. A mama karton szürke ruhája
[szerkesztői feloldás]
van
rajta, elkisebbítve s szuszog.  

facsimile  
 
 
 3642 
Globális
 
  Érzést kiérez  
  Gyöngyi  
  A gyerekecske minden percben jött és mondott valamit.  
 
– Még a szoknyáját is levette!
[betoldás]
 
 
– Jól van
[szerkesztői feloldás]
csak
affektálj! – szól a mama, aki még bosszus a baba eltöréséért rá.
[betoldás]
 
 
Csöndeskén megy vissza; egyszerre fölkiált ujjongva: az Ilka munkáját nézi, aki az eltörött kabai babát vetkezteti.
[betoldás]
 
  – Még a szalagját is lebontotta! –
[törölt]
« mondja kissé affektálva »
s elősiet
[betoldás]
, a kezét a homloka elé tartja, kis dundi kacsóját, a jobb kezét s a száját lebigygeszti, várja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem kicsinylik-é le a jelentését. Azért is játszik a hanggal, mert szelídít vele, a három éves gyerek, aki már
[törölt]
« diplomata »
érzést érez.  
  – Jól van, fiam – szól az anyuka
szórakozottan, de mosollyal.
[javítás]
 
  Felszabadul s megelégedetten ugrál vissza, mint az ügyetlen kis gödölye tavasszal a réten.  

facsimile  
 
 
 3643 
Globális
 
  Fejtés  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– De szép lesz ez a függöny! Fogják
[szerkesztői feloldás]
mondani, hogy
ügyes asszony ez a Móriczné.  
  Ilka – Mint
[szerkesztői feloldás]
Leányfaluban
Leányfalu
,
[szerkesztői feloldás]
mondták
Flittnerék,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha valami kell,
[szerkesztői feloldás]
csak
[szerkesztői feloldás]
Móricznéhez
kell menni, – hízeleg Ilka, már
[szerkesztői feloldás]
nem
emlékszik a reggeli jelenetre.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
begörbedt mellel, iskolás lányosan kétfelé választott hajjal nézi a munkáját; fejti a tótingvállból a betett géphímzést
[szerkesztői feloldás]
hogy
a hímzett függönybe használja be, amit a
komáromi
Komárom
paraszt
csipkés
[javítás]
kendőből csinál.  
  Annyira friss és üde s ugy lefoglalja a munkája, untalan szól egyet.  
  – Most arra vagyok kíváncsi,
[szerkesztői feloldás]
hogy
elég hosszu-e? Nem hiába kínlódtunk.  
  Zavartalan ebben a percben,
[szerkesztői feloldás]
mint
a csöndesen bugó tó a holdvilágon.  

facsimile
 
 3644 
Globális
 
  – De remélem, Miklós már férj és Erzsike asszony, – s felnéz huncut szemmel.  
  Összenéznek mélyen az urával. A tekintetük egybe kapcsolódik és a tegnapi éjszakára gondolnak.  
  – Remélem, az ő érdekükbe, – mondja a férj a munkájából kibujt gondolattal.  
  – Mért érdekük? Nagy érdek.  
  S tovasiklik a gondolaton,
[szerkesztői feloldás]
mint
a hab a vízszínén, eloszlik és uj gyűrődésbe megy.  
  – Holics Böskének is oda
[szerkesztői feloldás]
van
az ura. Hallotta?  
  – Nem.  
  – Mindenkinek.  
  S tűvel bontogatja a gép varrás szem rontó, mell görnyesztő apró bogjait.  

facsimile
 
 3645 
Globális
 
  – Hát talán már ki tetszett fejteni.  
  – Ki.  
  – Jaj, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
a lány
[szerkesztői feloldás]
hogy
elismerésének és csodálatának kifejezést adjon egy felvidéki nyögéssel. – Én egy hétig se bontanám.  
  Oda huzódott az urnője árnyékába a kendője még feljebb csuszott a fején, világos gesztenye haja látszik magas, hosszukás arca fölött,
[szerkesztői feloldás]
melyen
az egészséges vér pirossága látszik.  
  – Hogy hívják azt a vasárnapot, mikor a halált viszik az utcán tótul szmrtná nedela.
*
Feketevasárnap (Čierna nedeľa, Smrtná nedeľa): , a nagyböjt 5., a húsvét előtti második vasárnap. Az egyházi törvények szerint ezen naptól kezdve a templomokban a feszületeket és az Úr képeit gyász (violaszinű) lepellel vonják be. A tavaszi népszokások egyike, hogy ezen a napon ünneplik a tél kivitelét és a nyár behozatalát. A falu közössége feketevasárnapon, énekes-táncos, lányos menettel hordta ki a telet, a halált jelképező felöltöztetett bábut.
 
  – Fekete vasárnap.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem.
Hát
[törölt]
« osztán kos »
dalolnak és táncolnak. És mikor kitáncolták pénzt adnak neki,
[szerkesztői feloldás]
minden
házba bemennek, egy ház sincs amit kihagynak. Nyáron. Ez fekete vasárnap után következik, ez a vasárnap, mikor azt járják. Én
[szerkesztői feloldás]
voltam
négyszer. Osztán kosarat visznek  

facsimile
 
 3646 
Globális
 
  tojásnak. Oszt azt szétoszják,
[szerkesztői feloldás]
mindenkinek
és ha akarnak süteményeket csinálnak maguknak. Ezt ott
[szerkesztői feloldás]
minden
faluba csinálják, másutt már elhagyták, cukrot is adnak fehér cukrot, ami kell süteménybe, de kérnek
[szerkesztői feloldás]
mindent
a lányok,
[szerkesztői feloldás]
mert csak
lányok mennek. A fiuk csak mikor mennek az uton
[szerkesztői feloldás]
megfogják
a kosárból a tojást.  
  – Hát a fiuk
[szerkesztői feloldás]
nem
csufolják?  
  – Nem.  
  – Kapnak a süteményből?  
  – Nem.  
  – Hát ki eszi
[szerkesztői feloldás]
meg.
 
  – Hát a lányok.  
  – Haza viszik.  
  – Nem, egy háznál
[szerkesztői feloldás]
van
és ott
[szerkesztői feloldás]
megsütik
, ott fizetnek érte.  

facsimile
 
 3647 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan mint
kis Virág külön járnak. Az
[szerkesztői feloldás]
mind
külön 6-ik, 5-ik, 4-ik
[szerkesztői feloldás]
mind
külön. És visznek egy
[szerkesztői feloldás]
olyan
hosszu bábot
[szerkesztői feloldás]
mint
a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
felöltöztetve, halált felöltöztetve. Szalmát behajtanak, és egy
[szerkesztői feloldás]
olyan
babból
[szerkesztői feloldás]
csak
szépen lemossák. Szoknyát, 6 szoknyát is tesznek és maslikat,
[szerkesztői feloldás]
nem
piros,
[szerkesztői feloldás]
hogy csak
piros lenne, de
[szerkesztői feloldás]
mindenféle
. És
[szerkesztői feloldás]
olyan
nehéz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
négyen is viszik és a kisebbek, hát azok
mi
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
kisebbet,
[szerkesztői feloldás]
nem
öltöztetik olyan fel.  
  – És
[szerkesztői feloldás]
mind
külön házhoz megy
[szerkesztői feloldás]
megsütni
a holmit és
[szerkesztői feloldás]
mind
visz haza kóstolót a szüleinek.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mondom hogy
egy lány
[szerkesztői feloldás]
vagy
egy öreg
[szerkesztői feloldás]
asszony
süti
[szerkesztői feloldás]
meg.
 
  – aki tudja  
  – igen.  

facsimile
 
 3648 
Globális
 
  – ahol fiu
[szerkesztői feloldás]
van
hát ott, – szégyenkezem azt
[szerkesztői feloldás]
elmondani
.  
  – azt
[szerkesztői feloldás]
mondják
ahol 3
[szerkesztői feloldás]
vagy
2 fiu
[szerkesztői feloldás]
van,
azt
[szerkesztői feloldás]
mondják hogy
 
  írd le!  
  Ráhajlik a papírra, vastag erős ujjai közé fogja ügyetlenül a ceruzát és egyenként írja a betűket s a fejét hol egészen jobbra, hol balra hajtja s szinte ráfekteti a kezére. Az ökle
[szerkesztői feloldás]
olyan
zömök és erős és a körmei le
[szerkesztői feloldás]
vannak
kopva s az ujjai a bötykökön szinte egészen feketék. A keze
[szerkesztői feloldás]
olyan
vörös,
[szerkesztői feloldás]
mint
a cékla, de
[szerkesztői feloldás]
nem
repedezett, fiatal bőre
[szerkesztői feloldás]
még mindent mindjárt
kihever.  
  Ugy szuszog hozzá és suttogja a szókat,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy malac ha  

facsimile
 
 3649 
Globális
 
  pöfögve morzsolja a kukoricát. Ha egy betűt téveszt az ujjával rögtön odanyul,
[szerkesztői feloldás]
hogy
elkenje, de a ceruzát
[szerkesztői feloldás]
nem
tudja eltörülni.  
   
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
kell azt írni
[szerkesztői feloldás]
hogy
vlöcski?  
  vlcski.  
  vlcs mán meg vóna, most Ki  
 
 34 
Lokális
–  

facsimile
 
 3650 
Globális
 
  Folyvást babrálja az arcát
[szerkesztői feloldás]
hogy
dalol, meg a szemét és mikor furcsákat kell kimondania a gácsérról
*
Hím kacsa.
, huncutul, szemérmesen és mégis bátran kidalolja
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyerekhangon,
[szerkesztői feloldás]
mint
a kisiskolások.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
felnéz a magas szögletesen domboru homlokán csillog a lámpafény.  
  A betűi ugy másznak egymásra,
[szerkesztői feloldás]
mint
a bárányok ha sorban előre torlódnak s szinte egymás hátára hegyire
[törölt]
« másznak »
lépnek, majd szétszóródnak a fehér mezőn. Hasonlóak a sorai a tót kerítésekhez,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a ház körül ledugdosott karók  

facsimile  
 
 
 3651 
Globális
 
  Gyöngyi  
  Csók  
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy ennek
még semmi dolga ennek a lánynak! csak itt ül, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
elragadtatva az anya.
[betoldás]
 
 
Gyöngyi felnyujtja az ajkát csókra.
[betoldás]
 
 
A két nő összeforr egy csókba s a kis karjaival átöleli az anyuka nyakát.
[betoldás]
 
 
 
Háttal ül az apjához és az felnéz az írásból s
[szerkesztői feloldás]
meghuzza
a függönyös dus hajat.
[betoldás]
 
 
– Jaj te apa! – kacag váratlanul jóízűen a gyerekcse.
[betoldás]
 
 
Ujra meghuzza.
[betoldás]
 
 
– Jaj, te.
[betoldás]
 
 
S nagy munkával nevetve
[szerkesztői feloldás]
megfordul
szembe.
[betoldás]
 

facsimile
 
 3652 
Globális
 
  Gyöngyi  
  Fantázia  
  – Mikor a szemem betakarom,
[szerkesztői feloldás]
mindig
bácsit
[szerkesztői feloldás]
meg
nénit látok és kutyát  
  – igazán te  
  – és madarat és gerlét és bácsit
[szerkesztői feloldás]
meg
nénit és házat ajtót, ablakot, tükröt, képet, ennyit látok. Akkor. Virágot. És virágtartót. Vázát. De ott
[szerkesztői feloldás]
olyan
sok váza
[szerkesztői feloldás]
van.
 
  – Hol?  
  – Dunába!
[törölt]
« Dunába »
[szerkesztői feloldás]
mondja
kis merészséggel, még magyarázza is; Dunába
[szerkesztői feloldás]
olyan
sok váza
[szerkesztői feloldás]
van,
s nevet
[szerkesztői feloldás]
hogy ilyen
furcsát talált.
*
A következő négy számozott oldal (3653–3656.) üres.
 

facsimile  
 
 
 3657 
Globális
 
 
Leányfalu
Leányfalu
 
 
[szerkesztői feloldás]
november
16  
 
[szerkesztői feloldás]
november
20  
  ahol 2-3 fiu van.  
  (adjisten) bár magának néninek a fia volna  
 
[szlovák szöveg]
[kézváltás]
*
A következő egy számozott oldal (3658.) üres.
 

facsimile
 
 3659 
Globális
 
 
[szlovák szöveg]
[kézváltás]
*
A következő egy számozott oldal (3660.) üres.
 

facsimile
 
 3661 
Globális
 
 
[szlovák szöveg]
[kézváltás]
*
A következő egy számozott oldal (3662.) üres.
 

facsimile
 
 3663 
Globális
 
 
[szlovák szöveg]
[kézváltás]
 

facsimile  
 
 
 3664 
Globális
 
  november 17  
  Nildeme
*
Móricz Zsigmond és Holics Janka párbeszéde. „Nil de me”, vagyis „semmit magamról”. Móricz első kéziratos könyvének, a Fehér Könyv-nek a mottója volt, melybe 1894-től jegyezte írásait.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Csak
Marcinak
[szerkesztői feloldás]
mondtam
el.  
  – Jaj! ép neki… a kritikája.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
csak
azért
[szerkesztői feloldás]
mondtam
el,
[szerkesztői feloldás]
hogy
onnan
[szerkesztői feloldás]
nem
megy tovább, és akkor
[szerkesztői feloldás]
nem
mondom el többet senkinek.  
 
  – Semmit magamról.  
  – Én is megteszem.  
  – Nehéz lesz. Roppant nehéz
[szerkesztői feloldás]
megállani
.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mindig
szólni akart?  
  – Igen.  
  – Legközelebb el fogja
[szerkesztői feloldás]
mondani
ezt. És röhögnek magán.  

facsimile
 
 3665 
Globális
 
  Énekóra,  
  a frájter
*
Őrvezető: a legalacsonyabb altiszti rangfokozat a katonaságnál.
az uj önkénteseket még egy óráig nótára tanítja.  
 
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
lesürgönyözte a barátnőjét.  

facsimile  
 
 
 3666 
Globális
 
  Pletyka  
 
[szerkesztői feloldás]
Milyen
pletyka ez a Lenke, már
[szerkesztői feloldás]
elmondta
ott,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ők tartóztatják. Nahát ezt
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom
[szerkesztői feloldás]
megtenni
,
[szerkesztői feloldás]
ilyen
apró pletykát.  
  – Az a beszéd rögtön
[szerkesztői feloldás]
elmondani mindent mindenkiről
és kivált önmagáról.  
 

facsimile
 
 3667 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
november
18  
  Ettem
debreceni
Debrecen
perecet és ittam bort  
  Káromkodni tudok  
 
  Itt basahalmán
*
Debrecen határában lévő domb (városrész).
aki belől született
[szerkesztői feloldás]
csak
az az
[szerkesztői feloldás]
ember
.  

facsimile  
 
 
 3668 
Globális
 
  Szomszédasszony.  
  Ezek
[szerkesztői feloldás]
olyan
szemétnépek, mindet
kérlek
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
  A teáért
[szerkesztői feloldás]
nem
haragudtak és
[szerkesztői feloldás]
nem
is vett tudomást az anyjuk haláláról.  
  De most valami hiányzott egy tojás és átment érte.  
  – Hallatlan.  
  – Az ugy
[szerkesztői feloldás]
volt, hogy
Deák elment előttük és szóltak hozzá
[szerkesztői feloldás]
hogy
tán beteg a néni.
[szerkesztői feloldás]
Mondta hogy meghalt
.  
  Bement aztán, látta, másnap, mikor fel
[szerkesztői feloldás]
volt
öltöztetve.  
  És már
[törölt]
« tegnap »
vasárnap tojást kért.  
  Böske
[szerkesztői feloldás]
olyan
dühös volt.  
  – Nincs, – punktum, az
[szerkesztői feloldás]
ilyen
ugyse érti.  

facsimile
 
 3669 
Globális
 
  Egy teán vesztek össze. Még élt az anyjuk.  
  Azért az a
[szerkesztői feloldás]
Margit
[szerkesztői feloldás]
nem olyan
ártatlan jószág,
[szerkesztői feloldás]
van
uri hajlandósága,
[szerkesztői feloldás]
nem
keveredik, tart magára, azt hiszem a vőlegénye kedveért.  
  Kért egy kis teát,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom mikor
[szerkesztői feloldás]
volt
és
[szerkesztői feloldás]
mennyit
, igen az a szegény beteg
[szerkesztői feloldás]
nagyon
ki
[szerkesztői feloldás]
nem
állhatta,
[szerkesztői feloldás]
mert
ha bejött,
[szerkesztői feloldás]
olyan
lármát csapott, szegény az
[szerkesztői feloldás]
olyan
érzékeny
[szerkesztői feloldás]
volt
,
[szerkesztői feloldás]
nem
bírta a szagokat, a hangokat.  
  na hát az bejött zörgött a hátulsó szobában a dívány is,  
  – jaj, jaj
[szerkesztői feloldás]
csak
be ne jöjjön.  

facsimile
 
 3670 
Globális
 
  Volt az urának egy testvére attól is ugy félt.  
  Kért egy abroszt és visszakérette, majd kimossa,
[szerkesztői feloldás]
nem, csak
adja  
  – Három hete kéretett egy kis teát, most
[szerkesztői feloldás]
nem volt
, itt az alkalom.  
  Átment Rózsi s ő hallotta,
[szerkesztői feloldás]
hogy olyan
hangon  
  – Jaj, igen mi tartozunk  
  Hozatott egy pakkot és rögtön beküldte.  
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan
lármát csinált, de az se tud nagy lármát csinálni  
  – Vidd vissza  
  És  

facsimile
 
 3671 
Globális
 
  – Vidd vissza magad.  
  Visszavitte  
  – De kérem nagysád, én kivettem azt a kávéskanállal, az
[szerkesztői feloldás]
nem volt
annyi  
  – De igen, igen  
  – Kérem engem ne sértegessen!  
  S bejött  
  Ezen vesztek össze.  
  Egyszer már le akarta fizetni a sok kérést, sőt, ecetet, teát, kenyeret, karéj kenyeret. No már akkor igazán dühös
[szerkesztői feloldás]
volt
a néni, ha ilyet kért.  
  – De
[szerkesztői feloldás]
hogy
lehet kérni. Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom
[szerkesztői feloldás]
megérteni.
 
  Zahlerék is a multkor lejöttek sót kérni.  

facsimile
 
 3672 
Globális
 
  Megtöltöttem neki egy kis sótartót, egy porcellánt.  
  És éjjel jöttek le ruhás kosárért.  
  És a sonkafőzéshez fazekat kértek.  
  Ilyenek és
[szerkesztői feloldás]
még megszólják
azért ha
[szerkesztői feloldás]
nem
tetszik neki a fazék.  
  És Margit soha
[szerkesztői feloldás]
nem
kért, az
[szerkesztői feloldás]
volt
a legnagyobb kínja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a sajátját visszakérje. Eszébe jutott
[szerkesztői feloldás]
hogy
neki van és
[szerkesztői feloldás]
nem
tudta visszakérni.  
  És az asszony
[szerkesztői feloldás]
minden
percben az ablak előtt szalad. Egy délelőtt tízszer lemegy  

facsimile
 
 3673 
Globális
 
  valamiért.  
  – Kevés pénze
[szerkesztői feloldás]
van
,
[szerkesztői feloldás]
csak
egyszerre valót vesz.  
  – Rendetlen, más is ugy
[szerkesztői feloldás]
van,
azért
[szerkesztői feloldás]
nem
kölcsönöz. No de rendetlen, hiszen abba förtelem belenézni, abba a lakásba.  
  És azt is
[szerkesztői feloldás]
megtette
Margittal,
[szerkesztői feloldás]
hogy
elment a nővéréhez és letette hozzá a 3 gyereket. Ő dajkálja azt a kölyköt 9-11ig.  
  A gyerekekkel kezdődik itt az ismeretség a folyosón. Beszoktatja őket s dajkálta. Még irigykedtem
[szerkesztői feloldás]
hogy
az én  

facsimile
 
 3674 
Globális
 
  gyerekeim kiestek a kegyből.  
  – De ugy látszik
[szerkesztői feloldás]
van
ágyrajárója is; az a magas szőke
[szerkesztői feloldás]
férfi
lesz az ura.  
  Egy szobát kettőnek ad ki. Nappal a doktoré, éjszakára
[szerkesztői feloldás]
van
egy lakója.  
  – A lakás a doktoré és ő fizet érte 150
[szerkesztői feloldás]
forintot
.  
  A lakás ára 300
[szerkesztői feloldás]
forint
.  
  Ők
[szerkesztői feloldás]
mindig
spekulálnak
[szerkesztői feloldás]
hogy
kiveszik a szomszéd kis lakást, 150
[szerkesztői feloldás]
forintba
kerülne  

facsimile  
 
 
 3675 
Globális
 
  Későiné  
  – Azt hallom Marci,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a te háziasszonyaid
[szerkesztői feloldás]
milyen
veszedelmesek,
[szerkesztői feloldás]
nem
is gondoltam.  
  – No.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondják
náluk foly össze a ház minden pletykája.  
  – Hát lehet. Elég szép ismeretségük
[szerkesztői feloldás]
van.
Folyvást jönnek, mennek a látogatók. Én kiabálok s ők
[szerkesztői feloldás]
nem
jönnek be. Mondom,
[szerkesztői feloldás]
hogy
micsoda dolog az
[szerkesztői feloldás]
hogy
én annyit kiabálok s
[szerkesztői feloldás]
nem
hallják. Ja azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
, vendégeink voltak és
[szerkesztői feloldás]
vannak
. No szép naccsádnak vendégei
[szerkesztői feloldás]
vannak
és én
[szerkesztői feloldás]
meg
fogok hűlni.  
  Egyszer nézi azt a képet, amin a mamával vagyok rajta.  
  – Kedves mamája?  
  – Igen, –
[szerkesztői feloldás]
mondom.
 

facsimile
 
 3676 
Globális
 
  – Ismerem.  
  De
[szerkesztői feloldás]
megakadt
a társalgás,
[szerkesztői feloldás]
mert mondom, hogy
 
  – Ni, egy sváb!  
  Hát azt kergette. De
[szerkesztői feloldás]
nem
hagyta el, később
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy
ismerte.  
  De én
[szerkesztői feloldás]
nem
kérdeztem honnan.  
  Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
 
  – itt
[törölt]
« lako »
volt még ebben a lakásban.  
  Tőle kitelik
[szerkesztői feloldás]
hogy
arra is emlékszik, aki hat év előtt egyszer itt járt a házban.  
  Mondom egyszer,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Pál úr is
[szerkesztői feloldás]
megjött
, bevonult  
  – A flótás?  
  – Igen.  
  No hát azt is ismerte.  

facsimile
 
 3677 
Globális
 
  De azt
[szerkesztői feloldás]
nem
tudja
[szerkesztői feloldás]
hogy
ki énekel.  
  Jön be reggel takarítani, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy
„milyen szépen énekel itt valaki!” Igen,
[szerkesztői feloldás]
mondom,
„De
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom ki lehet!” Én sem. Azt akarta
[szerkesztői feloldás]
hogy
én gyarapítsam az ismereteit.  
  Ott fogadja az ismerőseit a szalonban (spajzból csinált konyha) huszártiszt; elégszép rokonsága van, miniszteri tanácsosokat emleget
[szerkesztői feloldás]
mindig.
 
  A kis Sárikát ma láttam,
[szerkesztői feloldás]
mert
ha felöltöztetik,
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
betolják
[szerkesztői feloldás]
hogy
legalább lássam. Hát hercig volt,
[szerkesztői feloldás]
megcsiptem
az arcát.  
  – Ugye kövér vagyok?  
  azt
[szerkesztői feloldás]
mondja.
No!  

facsimile
 
 3678 
Globális
 
  – Nahát az
[szerkesztői feloldás]
embert mindenki csak
dühíti,
[szerkesztői feloldás]
hogy
fogom én azt kiheverni, azt a 20
[szerkesztői feloldás]
koronát. Nem
tudok belenyugodni.  

facsimile  
 
 
 3679 
Globális
 
  november 19  
  Sebláz  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
a kávéházba bement, mindjárt látta a tükörből,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a
[szerkesztői feloldás]
feleségének
baja van. A tükörrel szemben ült s szép fiatal arca a gömbölyű fekete
[törölt]
« sápadt »
kalap alatt mély sápadt volt, a vér mind visszafolyt a testbe.  
  Vidáman fogadták, de ő látta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az asszonyának valami lelki elvérzése volt, amelyet
[szerkesztői feloldás]
nem
bír kiheverni.  

facsimile  
 
 
 3680 
Globális
 
 
[törölt]
« krizantém »
 
 
[törölt]
« sütőtök »
 
 
[törölt]
« hagyma »
 
 
[törölt]
« hordók »
 
 
[törölt]
« létra »
 
 
[törölt]
« paradicsom »
 
 
[törölt]
« sóska »
 
 
[törölt]
« hálóing »
 
  csipkeszoknya Ilka  
 
[szerkesztői feloldás]
csipke
gombolyag  
  tej  
 
[törölt]
« kender »
 
 
[törölt]
« citrom »
– kenyér –  
 
[törölt]
« műtrágya »
 
 
[törölt]
« epret befedni »
 
 
[törölt]
« fehérvirág »
 

facsimile  
 
 
 3681 
Globális
 
  függöny  
  Slingel
*
Szőtt munkadarab szélét sűrűn hurkolt öltésekkel eldolgozza, gyakran díszítésül.
 
  – ezt ugy lehet csinálni, ha szórakoztatják az
[szerkesztői feloldás]
embert
… Sőt ha gondolok rá, már
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom, elmegy az
[szerkesztői feloldás]
ember
kedve tőle.  
 
  – de ők
[szerkesztői feloldás]
nem
bélelik alá.  
 
[szerkesztői feloldás]
nem,
ők
[szerkesztői feloldás]
nem
értenek hozzá
[szerkesztői feloldás]
csak
csinálják istenadta érzékükkel, – teszi hozzá egy csipet gunnyal s tréfával. – Mi meg bámuljuk a vonalaikat.  
 
  – erre már egy bársonyt kellenne tétetni  
  – majd a háboru után
*
A következő számozott oldal (3682) üres.
 

facsimile  
 
 
 3683 
Globális
 
  Schöpflinné  
  Első dolga,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ellenőrző szemlét tart.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nagyon
éles
is
[betoldás]
nála ez a vonás.  
  Lakásokon is így szokott végig vizslatni
[szerkesztői feloldás]
mindig
. Az
[szerkesztői feloldás]
meglátja
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
hogyha
egy – jobban emlékszik
[szerkesztői feloldás]
mindenre,
azt kérdezte
[szerkesztői feloldás]
hogy
építettünk-e az idén.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
tom mit henceg, ha elmegy nyaralni egy földes parasztszobában el tud lakni.  
  Jaj azok a parasztszobák, az rémes. Azok a szagok,
[szerkesztői feloldás]
hogy
lehet abban lakni uri
[szerkesztői feloldás]
embernek
és
[szerkesztői feloldás]
mind
azt teszi.  
  Azzal
[szerkesztői feloldás]
meglátja
az összes gyűrűdet, van-e uj? Ha
[szerkesztői feloldás]
van
rögtön
[szerkesztői feloldás]
megkérdi,
hol vetted.  

facsimile
 
 3684 
Globális
 
  Számon tartja a társaságodat, a szórakozásaidat, az élvezeteidet. Összehasonlítja
[szerkesztői feloldás]
mindig
a magáéval.  
  Ugy látszik
[szerkesztői feloldás]
megszakította
az érintkezés fonalát az asszonyokkal.  
  Kíváncsi vagyok, mikor jön el hozzánk, én
[szerkesztői feloldás]
nem
megyek el.  
 
  Ő szeret eljönni és
[szerkesztői feloldás]
nem
szereti ha mi megyünk.  
  Én az
[szerkesztői feloldás]
ilyen
ismerősöket szeretem akik
[szerkesztői feloldás]
nem
várják
[szerkesztői feloldás]
hogy
mi  
  Ha nála vendég
[szerkesztői feloldás]
van, mindig
botránnyal jár. Akkor ideges.  

facsimile
 
 3685 
Globális
 
  Az
[szerkesztői feloldás]
mindig
a begyemben maradt, szeretném egyszer odasózni neki.  
  Eti
[szerkesztői feloldás]
megfogta
a kezét s megszorította.  
  Ereszd el és
[szerkesztői feloldás]
nem
eresztette el és kínjában goromba
[szerkesztői feloldás]
volt
és
[szerkesztői feloldás]
nagyon megpofozta.
 
  És sírt. Ideges
[szerkesztői feloldás]
volt
a vacsora miatt.  
  És ráfogták
[szerkesztői feloldás]
hogy
a hajdani szerelem miatt.  
 
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom mi
[szerkesztői feloldás]
volt
,
[szerkesztői feloldás]
megpróbálták
az erejüket
[szerkesztői feloldás]
vagy
mi.  
  De már a vacsora alatt hozzám
[szerkesztői feloldás]
nagyon
hideg
[szerkesztői feloldás]
volt.
Ideges. Minek hívott  
  Azon tört ki az egész,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Erzsi egyszerűen felállt és öltözött. Azt
[szerkesztői feloldás]
mondta
 
  – Na marhuljatok  
  Eti már maradt
[szerkesztői feloldás]
volna
, de Erzsi ment.  
  Erzsi elszánt és konok arcu
[szerkesztői feloldás]
volt
, de sírt.  

facsimile
 
 3686 
Globális
 
  Pap Viktor azt
[szerkesztői feloldás]
mondta, hogy
az ő kedviért maradjon. S
[szerkesztői feloldás]
meg volt nagyon
sértve,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az ő kedveért
[szerkesztői feloldás]
nem
maradt. Ő
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagy személyiség.  
  Igazán tűrni kell a komiszságot,
[szerkesztői feloldás]
mert
a gyöngédebb érzésű szenved. Teljesen ártatlan
[szerkesztői feloldás]
volt
abba a dologba és őt szidta
[szerkesztői feloldás]
mindenki.
Először is a háziasszonynak a vendégével szemben
[szerkesztői feloldás]
nem
illik. Ha egyéb nem.  
  Elmondták
[szerkesztői feloldás]
mindjárt hogy
a mult éjjel mikor tőlük mentek haza,
[szerkesztői feloldás]
hogy
veszekedtek azon
[szerkesztői feloldás]
hogy
valahová
[szerkesztői feloldás]
még
be akart menni teázni s Erzsi
[szerkesztői feloldás]
nem
tette
[szerkesztői feloldás]
meg
s
[szerkesztői feloldás]
nem
is mentek karonfogva.  

facsimile
 
 3687 
Globális
 
  Emlékszem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Pap Viktornak, valami erős szót
[szerkesztői feloldás]
mondott
a kávéházban is,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
  – szemtelenség!  
  Egész belevörösödött az a fiu.  

facsimile  
 
 
 3688 
Globális
 
  Pali  
  – Kérlek ott
[szerkesztői feloldás]
van
egy szép cseléd, szembe.  
  – Ha te bejössz a házba, első dolgod
[szerkesztői feloldás]
hogy
razziát tartasz a cselédek közt?  
  Nevet.  
  – Kérlek csakugyan, én nagyon jól lehet csinálni, mikor itt
[szerkesztői feloldás]
van
a muzsika a házba. Mikor lent szól a handlé
*
Ószeres; régi vagy használt tárgyak adásvételével foglalkozó személy (jiddis-német).
mind kidugja a fejét az ablakon, csak körül kell nézni.  

facsimile  
 
 
 3689 
Globális
 
  Későiné  
  – Tegnap bent
[szerkesztői feloldás]
voltam
Mnál és azalatt bent
[szerkesztői feloldás]
volt
a néni és
[szerkesztői feloldás]
elmondta
az egész élete történetét.  
  A lányáét.  
  Képzelje csak a kislánynak
[szerkesztői feloldás]
van
egy nagyobb testvére, annak már 5-ik gyereke lesz, Ildike . Falusi jegyző lánya. Jegyzőhöz is ment. 40 holdjuk
[szerkesztői feloldás]
volt
és most 120
[szerkesztői feloldás]
van.
Mert a lánya
[szerkesztői feloldás]
ilyen
. Az összes fizetést mind takarékba rakják, sőt
[szerkesztői feloldás]
még
többet.
[szerkesztői feloldás]
Mindenük
van otthon, abból élnek.  
 
Moha
Moha
nevű kis erdélyi faluba élnek. Egy képviselő szerezte neki az állást. Így honorálta neki
[szerkesztői feloldás]
hogy
a fiát tanította.  
 
Joma
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
kisasszony azt a nagy  

facsimile
 
 3690 
Globális
 
  fáradságot
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet pénzzel kifizetni, hát állást szerzek magának. És egy eldugott kis faluba tette tanítónőnek. Onnan aztán áthelyeztette egy magyar faluba és ott elvétette magát a jegyzővel.  
  – Képzelje az esküvője itt
[szerkesztői feloldás]
volt
ebbe a lakásba.  
  Hátul
[szerkesztői feloldás]
volt
a lakás, kis lakás.  
  És ez üres volt.  
 
Arányi
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
volt
a háziur.  
  Kérték
[szerkesztői feloldás]
hogy
adja oda. Tíz napig
[szerkesztői feloldás]
volt
benne tíz vendég.
[szerkesztői feloldás]
Csak
a házmesternek adjon egy kis borravalót, 15
[szerkesztői feloldás]
forintot
adott neki.  
  Ennek micsoda emléke az,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az a nagy lakás 3 hétig az övé
[szerkesztői feloldás]
volt,
s ugy
[szerkesztői feloldás]
megéreztette
az egész elbeszélésével.  
 
[törölt]
« Két »
[szerkesztői feloldás]
Nem
kéne nekem az a  

facsimile
 
 3691 
Globális
 
  lakás, dacára
[szerkesztői feloldás]
hogy olyan
világos a spájza és a fürdőszobája. De a másikra pikkelek, a sarok lakásra.  
  – Volt szeme annak a házmesternek 15
[szerkesztői feloldás]
forintot
elvenni
[szerkesztői feloldás]
ilyen
 
 
  – Igen sok és milyen finom borok jöttek Erdélyből. Milyen finom. A vőlegény küldte.  
 
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
elmegy a lányához.  
  Erre Marci
[szerkesztői feloldás]
megijed.
 
  – Akkor én felmondok! Ki fogja fácslizni az én lábamat? Az a csataló, az délután már fáradt.  
  Bejön a néni.  
  – Hallom nagysád el akar menni.  

facsimile
 
 3692 
Globális
 
  – Hát igen.  
  – Hát akkor velünk mi lesz?  
  – Itt marad a nővérem.  
  – Ja hát ő beteges, a lába már délután fáj, egész ugy
[szerkesztői feloldás]
van mint
én.  
 
  Mindjárt letolta a nadrágot és mutatta a lábát. Elővette a madzagot és mérte. Van neki két madzaga, az egyik a legvastagabb részre, a másik a legvékonyabbra.  
  – Vegyük
[szerkesztői feloldás]
csak
a mércét elő.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mindjárt
ott
[szerkesztői feloldás]
van
kéznél az éjjeli szekrényen és méri.  
  Ha egy kicsit
[szerkesztői feloldás]
megfeszíti
, már más mérték kell. De ő annyira pedáns,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy fél milliméter is számít neki.  

facsimile  
 
 
 3693 
Globális
 
  Marci  
  – Ugy ül ott
[szerkesztői feloldás]
mint
a börtönben.  
  – Na hiszen ő jól érzi magát. Pihen és pihen. Annak jól esik lefeküdni, aki gyenge. Én is ha fáradt vagyok.  

facsimile  
 
 
 3694 
Globális
 
  Rózsatakarás (dolog helyett )  
  – Ez mérges portéka.
[szerkesztői feloldás]
Mindjárt
mar.  
  A vörösbőrű kézfeje tele vérpontokkal, fekete sűrű vér bugyog ki.  
  A szép késő őszi nap. Harangoznak odaát a faluba.
[szerkesztői feloldás]
Nem
fuj a szél.  
  Janka prémkabátjára kötényt kötött s az alá dugja a két kezét. Fázva áll. Foga
[szerkesztői feloldás]
van
az időnek.  
  – Persze nyáron kellett volna fedőt csinálni,
[szerkesztői feloldás]
mindenhova.
– Már vénülnek a fák, egy eltört.  

facsimile
 
 3695 
Globális
 
  A rózsaszálak összeborulnak s félkörök állnak a gruppon,
*
Virágágyás.
furcsák a karikás tövisvonalak,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a kis sírokba dugják a hideg elől a fejüket.  
  Csak a fehér szélső ezüstlevelű bokrocskák állnak bátran az alj szélben
[törölt]
« lobogó »
rezgő
[betoldás]
levelekkel, ők
[szerkesztői feloldás]
nem
félnek a fagytól, vastag kemény tenyereiket szétterítik  

facsimile
 
 3696 
Globális
 
  A krizantémokat szétbontják.
[szerkesztői feloldás]
Olyan
sűrjen
[szerkesztői feloldás]
vannak, hogy nem
lehet szétverni a tövét, egész kosárnyi darabok
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a hajszál gyökerek eggyé fonják.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mind megkívánja
a maga helyét.  
  – Lakás kell
[szerkesztői feloldás]
mindenkinek.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Sebők
[szerkesztői feloldás]
meg
kell fulladnyi nekik  
 
[szerkesztői feloldás]
nem
lehetett kapálni  
 
[szerkesztői feloldás]
Sebők
[szerkesztői feloldás]
Hogy
lehetne mikor egymást éri  
  – Osztán
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyönyörű fajta  
 
[szerkesztői feloldás]
Sebők
– Ez a sárga szép… Ez az ásó a gyenge,
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet vele  

facsimile
 
 3697 
Globális
 
  feszíteni  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
kinéz az utra, fekete fiakker szalad az utra.  
  – Nézze azt a bundát!  
  Öreg nő ül nagy prém bundába.  
 
[betoldás]
de rossz ló.  
  Sebők körül kínlódja.  
  – Mondja a félbolondnak akinek nincs esze,
[szerkesztői feloldás]
hogy mert
ellopták egy szemig. Vigyázott
[szerkesztői feloldás]
mindenre.
Vigyázott a cseresznyére, a disznóra,
[szerkesztői feloldás]
mindenre
, ugy vigyázott erre is.
[szerkesztői feloldás]
Csak
kárt tettek, a kutat elrontották, azt
[szerkesztői feloldás]
megcsinálják
legalább 15-20
[szerkesztői feloldás]
forintér…
Én vittem Fliszneréknek
[szerkesztői feloldás]
vagy
400 szemet. Én legalább vittem. Megmutattam.  

facsimile
 
 3698 
Globális
 
  A sarkantyuvirág indája a fűben leforrázva. lerohadva.  
  Janka szépen néz ki a szürke ócska kötényben és a rózsaszín könnyű kendőben a perzsakabátban.  
  – Virágocska,
[szerkesztői feloldás]
még
most is nyillik, ehun e.  
  Az utolsót is kiveszi.  
  – Nahát most mán. Elhelyezzük űket szegénykéket. Más kvártét aggyunk nekik.  
  S vágja az ásóval öreg s bizony már elég erőtelen kezével.  

facsimile
 
 3699 
Globális
 
  – Ez jó ám naccságám. Száz csomó virágér kap 7 pengő
[szerkesztői feloldás]
forintot.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Csakhogy
én
[szerkesztői feloldás]
nem
kapok,
[szerkesztői feloldás]
mert
én
[szerkesztői feloldás]
csak
Fancseknak adom.  
  – Tőlem is 2
[szerkesztői feloldás]
koronáér
akarta venni, levittem kaptam érte
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
6
[szerkesztői feloldás]
koronát.
 
  – De én
[szerkesztői feloldás]
nem
vihetem.  
  – Mér? Maga is be tudja vinni.  
  Visszemegy s egyszer
[szerkesztői feloldás]
csak
[szerkesztői feloldás]
megáll
a csirkeól mögött, összezárja magát előre a teste apró részeit s áll, ott áll, hosszu percekig valami állati nyugalommal  
  Most műtrágyát.  
  Alig tud a fatartóba bebujni a ládához. Lassan fészket csinál.  

facsimile
 
 3700 
Globális
 
  Apró saláták bujnak ki szanaszét, sárga kerek leveleivel lelapulva a puha szétomlott rögön.  
  – Mármost. Liliom is fog virítani jövőre.  
  – Hogyne, ennek már
[szerkesztői feloldás]
mindnek
[szerkesztői feloldás]
van
közepe ami virágzik.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
fázva néz  
 
[szerkesztői feloldás]
Sebők
– Kicsibül van a nagy  
  – Az  
 
[szerkesztői feloldás]
Sebők
– Kis bimbóból vár a kertész teljes rózsát  
  Kis mosoly  
  – Jót eszik ma este. Mért ölték le.  
  – Drága az eledel. Most nagyságám
[szerkesztői feloldás]
megeszik
egy hét alatt egy mázsa kukoricát,  

facsimile
 
 3701 
Globális
 
  annyi
[szerkesztői feloldás]
nem
ragad rá, 7
[szerkesztői feloldás]
forint
ára zsír… Az
[szerkesztői feloldás]
még
jó,
[törölt]
« olcsó a kenyér »
olcsó a hus, több hust eszünk,
[szerkesztői feloldás]
mint
kenyeret. Drága a kenyér. Egy olyan kicsi 56
[szerkesztői feloldás]
korona
(2 kiló.)  
  – De
[szerkesztői feloldás]
hogy
nézett ki ez a kert még
[törölt]
« két »
3 év előtt  
  – Sehogy se.
[szerkesztői feloldás]
Nem volt
itt semmi.
[szerkesztői feloldás]
Nem volt
neki
[szerkesztői feloldás]
ilyen
gazdája soha.  
  – Látja tud ez hízelegni.  
  – Bérmáld el a neved Katára, osztán
[szerkesztői feloldás]
megköszöntlek.
 
  – te elbérmáltál. Te már
[szerkesztői feloldás]
megtartottad
vasárnap.  
  Ivott.  
  – A neve napján azt
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy
nincs semmi.  
  – Hogyne lett volna, akkor  

facsimile
 
 3702 
Globális
 
  vótam
Pesten
Budapest
. Ott is kaptam 7 koronát, akkor semmi se lett vóna nekem, akkor mér hazudsz.  
  – De
[szerkesztői feloldás]
nem
lehetett sütni főzni háznál.  
  – Mi  
  – Ha nálad
[szerkesztői feloldás]
volt
a korona.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
igen élvezi ezt.  
 
[szerkesztői feloldás]
Sebők
– Jaj még azt is!  
  Háborus világ
[szerkesztői feloldás]
van
fiam, most
[szerkesztői feloldás]
nem
sütni főzni,
[szerkesztői feloldás]
csak
kenyér legyen akkor is örülünk. Te
[szerkesztői feloldás]
nagyon
sokat kívánsz.  
  Az
[szerkesztői feloldás]
asszony
nevet a fogatlan szájával felvetve a fejét. Olyan piros, friss jókedvű  

facsimile
 
 3703 
Globális
 
  az öreg most
[szerkesztői feloldás]
mindig
hentereg.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Hát megint
[szerkesztői feloldás]
van
a korona? Hova tette?  
  – Odatettem
kenyérre a többit
[szerkesztői feloldás]
meg
[betoldás]
neki e!
[szerkesztői feloldás]
meg
a
kasszás
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
 
  – Ugy, hát maga az a nagy vitéz.  
  Az
[szerkesztői feloldás]
asszony
nevet.  
 
[szerkesztői feloldás]
Sebők
[szerkesztői feloldás]
Nem
tom
[szerkesztői feloldás]
hogy
számol el osztán.  
  S ásnak, két kézzel forgatják a földet.  
  – Mennyi rezeda van
még
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
szedi, a zöld leveles bokru szálakat  
  – Jaj de jó szaga
[szerkesztői feloldás]
van
 
  Szelid, szerény kis virág kupok a szárak hegyén.  
  – Milyen gyenge.  

facsimile
 
 3704 
Globális
 
  – Ez a rezeda most bujt ki, egész nyáron
[szerkesztői feloldás]
nem volt.
 
  – Igen,
[szerkesztői feloldás]
mondja
rá nevetve.  
 
  A magas mályva késői hajtásai tele virággal, a fagyos éjszaka
[szerkesztői feloldás]
megperzselte.
A fehérek
[szerkesztői feloldás]
még
legjobban bírják.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
szép ez… Fogja,
[szerkesztői feloldás]
nem
bírom, a kezem fázik.  
  És mégis sóskát szed.  
  Olyan gyenge a sóska s
[szerkesztői feloldás]
még
sincs kedve az
[szerkesztői feloldás]
embernek
belefalni.  

facsimile
 
 3705 
Globális
 
  –  
 
  Fujnak
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
szent
[betoldás]
András szelei
  Hullnak a fa levelei
  András – haza láss – fia után láss! már gyünnek
[szerkesztői feloldás]
nagy
hidegek.
 
  – Hála a jóégnek, végeztünk!  
  Lekaparja az ásót,
[törölt]
«
de el
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
»
a becsukott metsző ollóval; aztán bedugja a csizmaszárba.  
  – Tud seperni az öreg  
  – Há, szeretném én azt az asszonyt, aki külömbül bemeszelné a szobát  

facsimile
 
 3706 
Globális
 
  érvénytelen lesz  
  – nem érvényes, –
[szerkesztői feloldás]
nem
ér semmit.  
 
[szerkesztői feloldás]
Szentendrére
Szentendre
mentem, ottan liferáltak
*
Szállít.
egyet, aki
[szerkesztői feloldás]
megcsinálja
a kutat.  

facsimile  
 
 
 3707 
Globális
 
  Komlódiné  
  A tojás  
  Két tyuk tojt,
[szerkesztői feloldás]
olyan
szépen ültek a fészken.  
  Kimegyek,
[szerkesztői feloldás]
csak
egy tojás
[szerkesztői feloldás]
van.
Hol a másik? Az is kárál.  
  Megállj
[szerkesztői feloldás]
megnézem
a szoknyádat. Még Ilonka
[szerkesztői feloldás]
mondta hogy
hova sietsz anyukám. Ugy intettem neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hallgasson, legalább előtte ne lármázzon.  
  Nézem a szoknyáját, idegesen kapkodta. Benne a tojás. Most mit tegyek.
[szerkesztői feloldás]
Mindjárt
össze akartam szidni. De Ilonka azt
[szerkesztői feloldás]
mondja hogy
diplomatának kell lenni, ne szóljak  

facsimile
 
 3708 
Globális
 
  De most is sajnálom,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
szóltam.  
  Kivette a tojást.
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
De
[szerkesztői feloldás]
még
ráadásul a bátyjának dióspatkót ígért egy tepsivel.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
adjam ezt most oda egy tolvajnak, hátha
[szerkesztői feloldás]
nem
is megy be a kórházba s ő eszi
[szerkesztői feloldás]
meg
. Ugyis Gyuri igen bosszankodott
[szerkesztői feloldás]
hogy
előle a patkót ennek adom. De azt
[szerkesztői feloldás]
mondja hogy
Ilonka add
[szerkesztői feloldás]
csak
oda, azt katonának viszi.
[betoldás]
 
 
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
És kérlek MÉG ő kérdi, HOGY hol a patkó
[betoldás]
.  
 
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
– Ott van! – MONDOM neki.
[betoldás]
 
 
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
az Ilonka MÉG beszélt HOGY már elárultam magam, NEM kellett volna kimutatni HOGY milyen valamiért bosszus vagyok rá.
[betoldás]
 
  3 nap mulva, egyszer itt valami csetepaté volt a szomszédasszonnyal. Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
a lány  
  – Hát
[szerkesztői feloldás]
még
akkor
[szerkesztői feloldás]
hogy
lármázna ha tudná,
[szerkesztői feloldás]
hogy
négy nap óta én szedem el a tojásait. Mert a
[szerkesztői feloldás]
tekintetes
[szerkesztői feloldás]
asszony
tudja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tojást viszek innen,
[szerkesztői feloldás]
mert
az ő tyukja az árokba tojik és én
[szerkesztői feloldás]
csak
felveszem.  
  Na erre kitört belőlem.  
  – Hallja, ilyet nekem ne
[szerkesztői feloldás]
mondjon
,
[szerkesztői feloldás]
mert
először is
[szerkesztői feloldás]
nem
én leltem
[szerkesztői feloldás]
meg
a  

facsimile
 
 3709 
Globális
 
  zsebébe a tojást,
[szerkesztői feloldás]
hanem
az Ilonka (mert magára vállalta) és azután az én tyukom tojása volt.  
  Hát 3 napig ezen gondolkodott,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mivel vágja ki magát.  
 
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
Akkor azt az uram félrehívta és egyszerűen
[szerkesztői feloldás]
megmondta
neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hallja, aki egyszer lop, kétszer is fog. Többet
[szerkesztői feloldás]
ilyen
ne legyen
[betoldás]
 
 
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
– Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
Gyula
[szerkesztői feloldás]
hogy
küldje el. De hova. Hol veszek én most cselédet?
[betoldás]
 

facsimile
 
 3710 
Globális
 
 
[betoldásjel]: .
 
 
[betoldásjel]: .
 
 
[betoldásjel]: .
 

facsimile
 
 3711 
Globális
 
  Megjegyzem
[szerkesztői feloldás]
hogy
már
[szerkesztői feloldás]
volt
ilyen eset és figyelmeztettek előre.  
  Tavaly történt,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a tejestől vettem tojást, de
[szerkesztői feloldás]
milyen
nehezen lehet itt tojáshoz jutni, négy koronáért.  
  Reggel leteszem a négy
[szerkesztői feloldás]
koronát
a kanna mellé, de az
[szerkesztői feloldás]
olyan
becsületes volt,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
vette el,
[szerkesztői feloldás]
mert nem
adtam a kezébe. Elsején restellt szólni, és csak később
[szerkesztői feloldás]
mondta hogy
a tojásért
[szerkesztői feloldás]
még nem
kapott. Hát maga most szól hat hét mulva, mikor én másnap kiészítettem a négy
[szerkesztői feloldás]
koronát
a tojásért  

facsimile
 
 3712 
Globális
 
  – Ő azt látta, de
[szerkesztői feloldás]
nem
vette el, mert
[szerkesztői feloldás]
nem
adtam oda neki. Még a Róttól kért 4
[szerkesztői feloldás]
koronát
kölcsön,
[szerkesztői feloldás]
mert
a felesége
[szerkesztői feloldás]
nagyon
pattogós asszony.  
  Hát azt más
[szerkesztői feloldás]
nem
vehette el
[szerkesztői feloldás]
csak
a cseléd, az uram
[szerkesztői feloldás]
meg
is
[szerkesztői feloldás]
mondta
neki, kereken,
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt más
[szerkesztői feloldás]
nem
vette el
[szerkesztői feloldás]
csak
maga.  
  Akkor elbocsátottuk.  
  A vékony szája, hosszu fekete orra, mellette egy fekete szemölcs, lesimított fekete haja, a lélekmelegítő fehér pongyolaféle fölött  

facsimile
 
 3713 
Globális
 
  Ugy tüzel az arcán az a jóérzés, ami fűti a jó gazdasszonyokat, akik jól intézik el a dolgaikat, jól tudják ezt. És ezért boldogan mesélik el a legkisebb eseményt is,
[szerkesztői feloldás]
mert mindennek
jó vége
[szerkesztői feloldás]
van, mindig
ők
[szerkesztői feloldás]
vannak
felül a végén.  
 
  Az arca ég,
[szerkesztői feloldás]
mint
a tűztől. Kifujta a szél s most a szobában kigyult.  
  A szoba hideg, sajnálja a fűtést.  
  A szörnyű rend.
[szerkesztői feloldás]
Mindenkinek
papucsba kell bejönni.  
  – Azonnal jövök!  

facsimile
 
 3714 
Globális
 
  Egyenkint nyulnak be a cipőért, kiviszik, felváltják s ugy jönnek elő.  
  A cseléd
[szerkesztői feloldás]
nem
jön be a lakásba soha,
[szerkesztői feloldás]
csak
a nagyszőnyeget felveszi egyszer egy hónapban.  
  – A vendégnek szabad kérem.  
  Ilonka
[szerkesztői feloldás]
nem
tud jól takarítani.  
  A szőllőpucolás kínjai
[szerkesztői feloldás]
mindig
és dolgozzon vele? Most Ilonka volna hetes de elment
Pestre
Budapest
. Már
[szerkesztői feloldás]
mondtam
jövőre
[szerkesztői feloldás]
még
ennyit se fogok eltenni. Ha Ilonka felmegy mamuszt huz és  

facsimile
 
 3715 
Globális
 
  ugy felöltözik
[szerkesztői feloldás]
hogy
no.
[szerkesztői feloldás]
Pedig minden
héten kellene.  
 
  A kelvirág  
  Azt hozott a kis gyerek, a Fancseké.  
  – mennyiér adod?  
  – egy
[szerkesztői feloldás]
darab
10
[szerkesztői feloldás]
korona.
 
  – már vettem tegnap a nénédtől.  
  – A Bözskétől?  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem tudom hogy
híjják, de 35
[szerkesztői feloldás]
koronáért.
 
  – Akkor becsapta.  
  – Hát mennyit adott anyádnak.  
  – A többit a zsebébe tette.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem mondta meg
a huncut mennyit adott. Egy négy éves gyerek  

facsimile
 
 3716 
Globális
 
  A hal  
  Hozott a halász.  
  – De előre
[szerkesztői feloldás]
mondta, hogy
nem adom 1
[szerkesztői feloldás]
forint
20
[szerkesztői feloldás]
koronán
alól kilóját.  
  – No
[szerkesztői feloldás]
csak
hozza el.  
  Szép hal
[szerkesztői feloldás]
volt
, két és fél kiló Csuka.  
  – Most mit csináljak vele?  
 
[szerkesztői feloldás]
Akárhogy
kirántva. Ilyet
[szerkesztői feloldás]
még
[szerkesztői feloldás]
nem
evett
ez a
[betoldás]
 
  – Hát én már ettem
[szerkesztői feloldás]
olyan
halat is amit maga
[szerkesztői feloldás]
nem
evett,
[szerkesztői feloldás]
mert
én otthon tengeri halat is. De csukát maga ritkán hoz,
[szerkesztői feloldás]
hanem
én ugy gondolom annak kemény a husa ahhoz
[szerkesztői feloldás]
hogy
kirántani lehessen. Mondta  

facsimile
 
 3717 
Globális
 
  az uram,
[szerkesztői feloldás]
hogy
paprikásnak hosszu lével.
[szerkesztői feloldás]
Csakugyan
ugy is csináltam
[szerkesztői feloldás]
meg
és
[szerkesztői feloldás]
mondta
az uram
[szerkesztői feloldás]
hogy
mért
[szerkesztői feloldás]
nem
tettem bele több hagymát.  
 
  A disznókaraj.  
  – mit csináljak
[szerkesztői feloldás]
hogy
3
[szerkesztői feloldás]
férfi
vendég jön vasárnap délutánra, csirkét?
[szerkesztői feloldás]
Mondta
az uram,
[szerkesztői feloldás]
hogy
azok
[szerkesztői feloldás]
még
fiatalok.
[szerkesztői feloldás]
Ne
kínlódjak, hozassak disznókarajt.
[szerkesztői feloldás]
Megizentem
a faluba és azt
[szerkesztői feloldás]
mondta hogy
lesz, de szombaton
[szerkesztői feloldás]
nem
küldte, és délben
[szerkesztői feloldás]
megizentem hogy
küldje, a Gyuszi ment be
Endrére
Szentendre
a szamárral,  

facsimile
 
 3718 
Globális
 
  hát onnan hozhatott volna, de én érte küldtem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hozza-é ma? Azt
[szerkesztői feloldás]
mondta
igen s
[szerkesztői feloldás]
nem
hozatta és kérlek
[szerkesztői feloldás]
még
vasárnap reggel se
[szerkesztői feloldás]
volt meg
. Ha a halat
[szerkesztői feloldás]
nem
kapom,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom mit csinálok.  
 
  A liszt  
  Sose
[szerkesztői feloldás]
volt
zsák lisztem
[szerkesztői feloldás]
csak
egyszer vettem fiatal
[szerkesztői feloldás]
asszony
koromban
Pesten
Budapest
és egyszer ott. De az egér belement és én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudtam
[szerkesztői feloldás]
megenni.
Hát kérlek most veszek és a vendégszobába teszem  

facsimile
 
 3719 
Globális
 
  hát a
kanyiról
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
ugrik rá az egér és hat lyukat rágott rajta,
[szerkesztői feloldás]
minden
reggel ott egy lyuk.
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
a legfinomabb csemegéket raktam az egérfogóba
[szerkesztői feloldás]
nem
ment rá. neki a liszt kell, az a lefinomabb csemege. Most mit tegyek, most a liszt egyrésze ami
[szerkesztői feloldás]
nem volt
szitálva a két ajtó közt áll a zsámolyon, a másik része a konyhában polcon, de ez
[szerkesztői feloldás]
nem
jó hely a lisztnek, melegen.  
 
[betoldásjel]: .
 

facsimile
 
 3720 
Globális
 
  A birsalmasajt  
 
[szerkesztői feloldás]
hogy
hogyan
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
fehér  
 
  A tortakészítés  
  Olcsóbb ha Weisstól veszem
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
kérem, itthon mennyibe kerül. A tojás, és egyéb.  
 
  Szaladgálás  
  – most nincs vaj itthon, szalonnát hoz az uram  
  futkos
[szerkesztői feloldás]
hogy
teát csináljon százszor ki be, azt
[szerkesztői feloldás]
nem
tudni miért szalad be
[szerkesztői feloldás]
minden
percben. Egész bele pirosodik és közben átöltözik a másik szobában.  
  – a kendő a fejemen
[szerkesztői feloldás]
van
 

facsimile
 
 3721 
Globális
 
  míg a külső munkát el
[szerkesztői feloldás]
nem
végzem… Most már
[szerkesztői feloldás]
nem
is teszem le a kendőt,
[szerkesztői feloldás]
mert nem
vagyok
[szerkesztői feloldás]
megfésülve
… Jön-megy,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy kígyó, s mosolyog a fanyar, sovány arcával, a csillogó bogár szeme, a bőre öreg, nap, eső, szél kicserzette  
 
[szerkesztői feloldás]
minden
munkát
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet kesztyűben végezni.  

facsimile  
 
 
 3722 
Globális
 
  Irma  
  Gyöngeszív álarca  
  Ott állott a sparhert előtt, kurtán vastagon és unta hogy idegen van jelen. A sógornőjét idegenebbnek érezte, mint azt aki véletlenül lépett be, megkérdezni
[szerkesztői feloldás]
hogy
a szolgabíró irodája hol van. Ennek a fiatal, élesszemű erélyes asszonynak a szeme előtt rögtön magára vette azt a furcsa álarcot, amelyet a gyöngeszív álarcának lehetne nevezni. Teljesen erélytelen és, akarattalan, és figyelmes volt, de oly szórakozott, mint akinek valami sulyos testi betegsége van s mégis mindent elkövet,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 

facsimile
 
 3723 
Globális
 
  ne zavarja vele ez alatt a pár perc alatt a jelenlevőket.  
  A kis cselédje jött be.  
  Elfordította az arcát és valahova messze nézett a konyhastelázsira.  
  – Mért jösz olyan soká, – mondta a fogát összeszorítva oly halkan és betegen nyögve, és mégis olyan becézően, ahogy a kisbabát szokás megszidni, akinek még nincs esze, de azért nem állja meg az ember,
[szerkesztői feloldás]
hogy
gügyögve ne szidogassa, ha minden percben ki kell bontani és szárazba tenni, – már mondtam a multkor is, hogy nem szeretem, ha soká elmaradsz.  

facsimile
 
 3724 
Globális
 
  A fiatal asszony bámulva nézte és fel volt háborodva. Hát ez így tudja csinálni, még egy ilyen kis mocskossal szemben is uralkodik magán. Már értette
[szerkesztői feloldás]
hogy
bánhat az urával.  
 
  Csak akkor villan fel az arca, ha káröröm
[törölt]
« vagy »
lobban fel valamiért, valaki iránt.  
  Vagy ha az urával kis szerelmeskedésben kitör belőle a kacagás.  
  A saját sógornőivel, azokkal is természetes tud lenni.  
  S néha ugy kitör belőle a düh, ugy rákiált a cselédre, vagy a kis hugára  

facsimile
 
 3725 
Globális
 
  Az egy rémes lakás. Az utcai szobában van az ebédlő szekrénye, asztal nélkül, sötétre lefüggönyözve, mint egy gyászház. Az ablak üvegen sűrű stor, s a két szárnyon szélesen a földig leeresztve két zöld függönyszárny.  
  Ez egy igazi szentély, amelybe soha senki nem lép, csak ő, takarítani. Soha nem fűtik. Van egy rézfűtőkészülék, amely szabályosan
[szerkesztői feloldás]
van
elhelyezve, a lapát, fogó, csípő, a reze csillog, a vasa fehér mint a hó, a kanna rezei csillognak, de mindig üres. Ha mégis egy kis meleg kell, kinyitják a hálószoba ajtaját.  

facsimile
 
 3726 
Globális
 
  A hálószoba, ez már félig az élet helye. Két finomra fényezett nagy ágy terpeszkedik a közepére kiállítva s az egész szoba tele van az éjjeli, meglopott és titkon végzett,
[törölt]
« szem »
álszeméremmel eltakart bujálkodás levegőjével. Nem fűtik. A konyha ajtó egész nap nyitva van s az ételszag mint egy rezervoárban gyűl fel és a hagyma, a rántás, a pecsenyék, a tej s a főtt-sült ételek párája furcsa szagkáoszban jön be a becses meleggel, amely a hűvösre lett
[törölt]
« szerelmi vágya »
nőszések történteivel
[törölt]
« kavaro »
együtt
[szerkesztői feloldás]
mint
a por telepednek meg.  

facsimile
 
 3728 
Globális
 
  A két ágy mellett két éjjeli szekrény áll, cipők kitisztogatott tömegét őrizve, olcsó és rossz cipők rakásra egymásra rakva, de fényesre pucolva a fényes ajtók mögött. És két nagy ruhásszekrény. Sima és tündöklő, minden dísz és cifraság nélkül, mint nagy üveglapok, könnyű őket tisztán tartani. Ha az ajtót kinyitják, a polcokon csipkeszélek közt kék és piros szalagokkal átkötött ruha neműek, törülközők és zsebkendők, hálóréklik és ingek, mind pontosan a tucat, féltucat, vagy kéttucat mennyiségében. Az egyik tucat zsebkendőből egy elveszett, a fiatal asszony, mint a lőtt szarvas, nyalogatja ezt a fájó  

facsimile
 
 3730 
Globális
 
  sebet, ahányszor csak eszébe jut.  
  Csak este raknak itt tüzet a gyorsan melegítő vaskályhában, hogy meztelenül hentereghessenek a leeresztett függönyök mögött, bátorságban és biztonságban az idegen szemektől és egész napjuknak s egész nyomott nyilvános életüknek egy kevés visszáját élik a brutalizált kéjben. Éjjel felé a szoba már kihűlt és fázva huzzák fülig a meleg dunnát magukra, s
[törölt]
« olyan ártatlanul »
és hullakomolyan alusznak, hogy másnap  

facsimile
 
 3731 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
november
20  
 
[szerkesztői feloldás]
november22
 
  reggel megint szokott képükkel ébredjenek, egyik a hivatali robotra, amit természete szerint visel, mint az igavonó a jármot, amit nem keresett, de eltűr, a másik a fészekben való pipeskedésre, amelyet ő vállalt s végez nagy kéjjel és teljes kielégüléssel. De úgy viszi, azzal az arccal, mint a robotot,
[szerkesztői feloldás]
hogy
fontosságot adjon neki.  
  A hálóban van egy mosdó, az uracskája festette, lakkozta, érintetlen és fényes, egy kerek kis pléh mosdó, amelyik tele van
[szerkesztői feloldás]
mindennel
, fogkefe, fogpaszta, kölni víz, illatszer, stb. de
[szerkesztői feloldás]
nem
használja senki, ugy törölgetik róla a port, mint a dísztárgyakról.  

facsimile
 
 3732 
Globális
 
  ahelyett
[szerkesztői feloldás]
hogy
vigyáznál rá, gondoznád a kicsit.
[szerkesztői feloldás]
Csak
addig mulattat téged.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
sírt utánad ez a kicsi, hiányoztál neki, te bántad is te játszottál Idával.  
  én adddig
[szerkesztői feloldás]
nem
szeretlek míg jó gyerekem
[szerkesztői feloldás]
nem
leszel  
  szépen kell játszani, szót fogadni, de ha azt
[szerkesztői feloldás]
mondom hogy
vége  
  én
[szerkesztői feloldás]
nem
rontom el a te mulatságodat  
  hiszen ha összerugdosod azt a párnát kidobhatom és a takarót moshatom,
[szerkesztői feloldás]
még
most is sebes a kezem a multheti mosástól te azt
[szerkesztői feloldás]
nem
érted meg
[szerkesztői feloldás]
?
Mért
[szerkesztői feloldás]
van
a dívány
[szerkesztői feloldás]
hogy
feküdjetek rajta, pihenjetek, játsszatok, de
[szerkesztői feloldás]
nem hogy
 

facsimile
 
 3733 
Globális
 
  rugdossátok.  
  Majd
[szerkesztői feloldás]
meglátom
milyen jó lányom leszel, addig
[szerkesztői feloldás]
nem
szeretlek.  
  Ilkával huzakodni, azt igen, majd
[szerkesztői feloldás]
meglátom
, akkor minek tartom itt, ha
[szerkesztői feloldás]
nem
fogadtok szót.  
  Azért
[szerkesztői feloldás]
van hogy
engem pótoljon.  
 
[szerkesztői feloldás]
Aztamindenit, még csak
5 éves és már
[szerkesztői feloldás]
nem
bír vele. Majd adok én neked, amíg az én házamba vagy én parancsolok.  
  Nekem
[szerkesztői feloldás]
nem
fogsz a fejem tetejére –  
  Sokkal jobb lett
[szerkesztői feloldás]
volna
ha szót fogadsz. Már  

facsimile
 
 3734 
Globális
 
  megint játszol,
[szerkesztői feloldás]
nem
is hallod amit én
[szerkesztői feloldás]
mondok.
 
  – De igen.  
  – Te.  
  Kis csönd s elmegy, totyogva,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
rövidlátó gyerekek lépnek maguk elé ejtett fejjel.  
  – Kérek egy sebkendőt – s leteszi a szemüvegét és soká törüli orrát, szemét.  
  – Nekem
[szerkesztői feloldás]
nem
leszel
[szerkesztői feloldás]
olyan mint
Ida.!... Az a bolond,
[szerkesztői feloldás]
csak
a mulatságon jár az esze.  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
.  
  – Eredj szépen, ülj a kályha mellé, ott meleg
[szerkesztői feloldás]
van.
 
  Oda megy leül,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy kis öreg. Csönd.  

facsimile
 
 3735 
Globális
 
  Azután jön a konyha. Nagy és tágas, a legjobb helyiség. Nagy rakott tűzhely középen, amelyben ugy ég a tűz, reggeltől estig,
[szerkesztői feloldás]
mint
a pokolban. Ideális tűzhely, a sütőben sül, a lyukon fő, még a szélén is rotyog a víz, ez a tűzhely maga boldoggá tesz egy gazdasszonyt. És ha a legcsekélyebb hibája
[szerkesztői feloldás]
van
már jönnek, és
[szerkesztői feloldás]
megcsinálják.
Hat éves, az
[szerkesztői feloldás]
nem
sok egy sparhertnek,
[szerkesztői feloldás]
vannak
20 éves sparhertek. És
[szerkesztői feloldás]
olyan
tüzelő; fa annyi amennyi kell, ott talán
[szerkesztői feloldás]
csak
fával tüzel, most le is
[szerkesztői feloldás]
mondtak
a szénről. Hogy spórolna, ha
Pesten
Budapest
lakna, vagy ha  

facsimile
 
 3736 
Globális
 
  – No, gyeride  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
odamegy;
[szerkesztői feloldás]
megcsókolja,
gyöngéden.  
  – Most már eredj szépen játszani.  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
megy s körüljár játék után.  
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan megható
volt, mikor sírt,
[szerkesztői feloldás]
pedig nem
őt szidta az anyja.  
 
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
főzni akar,
[szerkesztői feloldás]
Virág
rögtön  
  – Én leszek a mama és
[szerkesztői feloldás]
nem
kell szakácsné  
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
ne főzhessen.  

facsimile
 
 3737 
Globális
 
  pénzt érne amit
[szerkesztői feloldás]
megtakarít
. 30 kocsi fát kapnak és fel is vágják. Sorra járnak
[szerkesztői feloldás]
olyan
kézi géppel és felvágják.  
 
  Lenke  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
megvan
a sárgaréz habverő és
[szerkesztői feloldás]
hogy
kímélik!  
  És
[szerkesztői feloldás]
mennyi
ruhát vart ennek, az anyja szöveteket küldött és ez
[szerkesztői feloldás]
megvarrta.
Egymás után öt ruha, nyári, téli, kosztüm!
[szerkesztői feloldás]
meg
aljak, bluzok, ruhák, bársony ruha, delén ruhák, csipkeruhák
[szerkesztői feloldás]
olyan
nyári, majálisra való,
[szerkesztői feloldás]
van
neki vagy tíz ruhája.  
  Egyetlen gyerek;azok
[szerkesztői feloldás]
megveszik
a ruhát pár
[szerkesztői feloldás]
forintér
 

facsimile
 
 3738 
Globális
 
  és ők
[szerkesztői feloldás]
megvarrják.
 
  A mienket
[szerkesztői feloldás]
mindenki
lenézi azért, mert nincs ruhája.  
 
Semmi
[javítás]
finomabb ruhája.  
  Jó szövet ruhák, de
[szerkesztői feloldás]
csak olyan
polgári ruhák.  
  Szvetter? Ők arról
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudnak.  
  Semmije nincs neki, szórakozása.  
  Elszökik
[szerkesztői feloldás]
mindig
, és azon Irma majd szétpukkad. Ha elküldi a bótba, két óra mulva jön vissza. Játszik a gyerekekkel.  
  Mindig komoly dolgok, kézimunka, tanulás, és ott lenni vele. Semmi kis lánytársaság.  

facsimile
 
 3739 
Globális
 
  Az egy nagy kofa.
[szerkesztői feloldás]
Mindig
otthon
[szerkesztői feloldás]
van, minden
legcsekélyebb pletykát tud. Az összes családi bajokat
[szerkesztői feloldás]
mindent
tud és Irmának nincs mása, hát vele beszél
[szerkesztői feloldás]
meg mindent.
Szóval neki kellett hozzá alkalmazkodni. Roppant kihasználták,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
kihasználták,
[szerkesztői feloldás]
mindent
az
[szerkesztői feloldás]
mondott meg.
[szerkesztői feloldás]
Ha ez a gyerek
[szerkesztői feloldás]
nem
lett
[szerkesztői feloldás]
volna,
mi lett
[szerkesztői feloldás]
volna
velem!  
  Hányszor
[szerkesztői feloldás]
mondta
Irma.  
  Egészen vén és nagyos lesz.  
  Ez
[szerkesztői feloldás]
mindent
tud, ez
[szerkesztői feloldás]
olyan mint
az a Margitka,
[szerkesztői feloldás]
mindent
tud. Csak néha szemérmeskedik előtte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
gyerek és az ugy tesz,
[szerkesztői feloldás]
mintha nem
értené.  
  De
[szerkesztői feloldás]
milyen
szigoru hozzá  

facsimile
 
 3740 
Globális
 
  Irma,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
szigoru.  
  Jenő jön hozzá, tréfál vele,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy nagy lánnyal, ugy kezelték egészen, és szokta őt nyomorgatni, emelgetni, tapogatni; kövér. Arról sokat szólnak,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kövér.  
  És ez büszkén hordja a háját, forog előttük és durcáskodik, ha rossz kedvű, sokat sír,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
érzékeny, ha ugy
[szerkesztői feloldás]
van
hangolva.  
  Egészen
[szerkesztői feloldás]
olyan mint
egy felnőtt.  
  Óh
[szerkesztői feloldás]
nagyon
tiszteli őket, a Béla iszonyu szigoru hozzá és egy nap ott ebédelt a  

facsimile
 
 3741 
Globális
 
  Vali néniéknél, az egészen idegen hozzá és ő is igen tiszteli.  
  Az apja bodnár.
[szerkesztői feloldás]
Nem
apja az neki. Se apja, se anyja. És ő jól tudja, de
[szerkesztői feloldás]
még mindig
titkolóznak.  
 
[szerkesztői feloldás]
Meghalt
az apja, akkor az anyja férjhezment. És akkor
[szerkesztői feloldás]
meghalt
az anyja s a nevelőapa
[szerkesztői feloldás]
megházasodott
, s most apja-anyja
[szerkesztői feloldás]
csak
nevelőszülő.  
  Irmának apáról testvére de anyáról
[szerkesztői feloldás]
nem
, Irma a
[törölt]
« első »
második
[javítás]
anya gyereke, Lenke 3iké.  

facsimile
 
 3742 
Globális
 
 
Oszifcsin hámoros kapakovács
[rajz]
 
 
I feleség – egy haditengerész Tivadar nőtlen
[rajz]
 
 
II
[szerkesztői feloldás]
feleség
– Béla, Irma, Aranka
[rajz]
 
 
III.
[szerkesztői feloldás]
feleség
– Lenke
[rajz]
 
 
– Blázy bodnár
[rajz]
 
 
– 1
[szerkesztői feloldás]
feleség
[rajz]
 
 
– II.
[szerkesztői feloldás]
feleség
az 1 testvére Lenke nevelői
[rajz]
 
   
 
  A hámorosnak 3
[szerkesztői feloldás]
felesége volt.
Az elsőtől egy fia, másodiktól egy fiu, két lány, a 3iktól egy kis lánya
[szerkesztői feloldás]
volt
s
[szerkesztői feloldás]
meghalt.
 
  A 3ik férjhez ment a bodnárhoz, aki
[szerkesztői feloldás]
nem
tudott gyereket csinálni ezért a kis lányt igen szerette s mikor
[szerkesztői feloldás]
meghalt
a
[szerkesztői feloldás]
felesége
, elvette
[szerkesztői feloldás]
annak
a hugát a
[szerkesztői feloldás]
mert nem
lett gyerekük
[szerkesztői feloldás]
mindketten
becézik a kislányt,  

facsimile
 
 3743 
Globális
 
  elhalmozzák
[szerkesztői feloldás]
minden
jóval,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
az a gazdag cipszer bodnár háznál szokás lehet.
[szerkesztői feloldás]
Van
ruha, s
[szerkesztői feloldás]
minden
ami kell a mutatáshoz és elviszik a bátyjához, nénjéhez nevelőbe. Onnan jár iskolába s ott igazi vén asszonnyá lesz az uri rokonok közt, kis bölcs, tudákos, nyitott szemű gyerekké  

facsimile
 
 3744 
Globális
 
  Ez a kislány otthon a műhely kisasszonya volt, akit óvtak a piszoktól, és kisasszonyt akartak nevelni belőle, de
[szerkesztői feloldás]
nem
ugy csinálták
[szerkesztői feloldás]
hogy
taníttatták,
[szerkesztői feloldás]
hanem
szép ruhák tömegét rakták rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a többi lány pukkadjon és a többi szülő s ne
[szerkesztői feloldás]
mondják hogy
rossz mostohák.  
  A gyerek a néniéknél
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
ur lett, egy
[szerkesztői feloldás]
megtűrt
, becézett s kegyetlenül tartott gyerek, akinek
[szerkesztői feloldás]
mindig
tanulni kellett, sose játszott és legfeljebb a városi pletykákon szórakozhatott, de mégis szívesen volt itt,  

facsimile
 
 3745 
Globális
 
  mert tudta
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő is épugy hiányzik otthon a lánykáknak akik irigykednek rá, amért ő távol
[szerkesztői feloldás]
van
és urak közt.  
  Minden héten egyszer elment a bátyjához ebédre akiről tudta
[szerkesztői feloldás]
hogy
milyen jól és előkelően házasodott s a bátyja helyett is tisztelte a
[szerkesztői feloldás]
feleségét
, viszont a
[szerkesztői feloldás]
bátyja
ridegen és durván szigoru volt hozzá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a felesége előtt leplezze a testvére által beáradó bodnárműhely szagot. A néni szólt szólt néha bele,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ne
[szerkesztői feloldás]
olyan
szigoruan már. Bár a  

facsimile
 
 3746 
Globális
 
  néni védelme ellen
[szerkesztői feloldás]
mindig
fellázadt a lelkében és konokul hallgatott s becsukódott előtte; nem fogadta el jóságnak magával szemben ezt,
[szerkesztői feloldás]
mert
a Vali néni igen hideg hozzájuk,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
tartja magát és
[szerkesztői feloldás]
nem
keveredik a Béla bácsival borzasztó szigoru és kegyetlen,
[szerkesztői feloldás]
csak
ugy rendelkezik vele; meg is beszéli ezt Irma nénivel, aki el
[szerkesztői feloldás]
van
keseredve Vali ellen titokban, de soha
[szerkesztői feloldás]
nem
is jelezte Valinak,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő ezt sokallja, de persze egész  

facsimile
 
 3747 
Globális
 
  életén át titkolja.
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
is
[szerkesztői feloldás]
mondaná meg, még
azt se
[szerkesztői feloldás]
mondaná meg
,
[szerkesztői feloldás]
mert
Vali
[szerkesztői feloldás]
mond
neki
[szerkesztői feloldás]
mindent,
azt
[szerkesztői feloldás]
mondta
egyszer nevetve
[szerkesztői feloldás]
hogy
Jenő akarattal tette magát beteggé, hát ezen Irma végtelen elkeseredett és azt
[szerkesztői feloldás]
mondta hogy
ők sohase veszekedtek Valival, de most az egyszer,
[szerkesztői feloldás]
nem hogy
összevesztek arról szó sincsen, de
[szerkesztői feloldás]
megmondtam
neki.  
  És Vali Jenőt ugy szólítja Holics.
[szerkesztői feloldás]
Nem
tartja magát rokonnak.  
  A mama is igen
[törölt]
« A kis szoba »
büszke erre a rokonságra. Az az egyetlen család talán, amelyikkel
[szerkesztői feloldás]
meg
lehet lenni, ugy
[szerkesztői feloldás]
hogy
tisztelje  

facsimile
 
 3748 
Globális
 
  az
[szerkesztői feloldás]
ember
. No de annyira alázatos lenni. Azokkal szemben teljesen akaratnélküli báb, amit azok akarnak, azzal szemben neki nincs szava.  
  De ha elkerülnék onnan majd
[szerkesztői feloldás]
meglátja
,
[szerkesztői feloldás]
nem volna
Irma
[szerkesztői feloldás]
olyan
meleg. Akkor
[szerkesztői feloldás]
nem
lenne már rászorulva s
[szerkesztői feloldás]
nem
várhatna tőlük
[szerkesztői feloldás]
mindig
hasznot,
[szerkesztői feloldás]
nem
lenne úgy lenyűgözve a presztízsük alatt. Akkor
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
lennének bajok bőven.  
 
  Bélával is ugy
[szerkesztői feloldás]
volt
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
soha
[szerkesztői feloldás]
nem
veszekedtek,
[szerkesztői feloldás]
olyan
kedélyesen
[szerkesztői feloldás]
voltak, még
a szerelmi dolgokat is
[szerkesztői feloldás]
elmondták,
Béla az övét, ő a magáét.  

facsimile
 
 3749 
Globális
 
  Ez már maga
[szerkesztői feloldás]
olyan
furcsa. Ez egy
[szerkesztői feloldás]
olyan
nő akivel élvezet egy életet leélni, soha
[szerkesztői feloldás]
nem
veszekszik.  
  Okos nő, őt az öccse tartotta, s tudta
[szerkesztői feloldás]
hogy
ezért neki szolgálatokat kell tenni, udvarias
[szerkesztői feloldás]
volt
, tűrt és adott. S Béla is, az is
[szerkesztői feloldás]
olyan
száraz, okos.  
  Hogy beszél amikor mamához jött. Az számító, ravasz, önző.  
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
fente be magát a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
asszonyékhoz, évekig tartó küzdelemmel  
  Az az undok barlang, ahonnan ezek kivackolódtak  

facsimile
 
 3750 
Globális
 
  Ezek közt az
[szerkesztői feloldás]
emberek
közt
[szerkesztői feloldás]
csak
a gyerek
[szerkesztői feloldás]
ember
még,
[szerkesztői feloldás]
mert még
nincs teljesen átdolgozva az érdekek szálaival. Még tud őszinte érzéseket érezni. De ha nagy lesz, akkor csak az érdekkorlátok közt éli ki az őszinte érzéseket.  
  A lány azzal s feleség különösen azzal köti le az urát,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez
[szerkesztői feloldás]
mint fiatalember
sok éven át kiábrándul az
[szerkesztői feloldás]
emberekből
s végre kap egy nőt aki nyersen őszinte hozzá.  

facsimile  
 
 
 3751 
Globális
 
  Pénz  
  l.
 3819 
Globális
.  
  – Marci,
[szerkesztői feloldás]
van
e sok pénzed?  
  – Mire az?  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Egy kis hadi kölcsön.  
  – Igen. Szíves voltál felajánlani,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha szükségem lesz rá, kisegítesz.  
  – És mennyi volna –  
  – és ime itt az alkalom.  
  – És mennyi kellene?  
  – 400
[szerkesztői feloldás]
korona.
Holnap szállítják a
butort s arra
[javítás]
kell.  
  – ja butorra nem adok.  
  – Kérlek  
  – mert a butor, ilyen háborus világban (legyint)  
  – no igen X csönd  
  – Az csak lukszuscikk  

facsimile
 
 3752 
Globális
 
  – No remélem,
[szerkesztői feloldás]
nem
is lesz rá szükségem, – s feláll.  
  – Mond más címet,
[szerkesztői feloldás]
hogy
házbérre.  
  – Arra
[szerkesztői feloldás]
nem
kell, köszönöm X  
  – Vagy akármit, de butorra. Hát mennyi
[szerkesztői feloldás]
volna
az? 400
[szerkesztői feloldás]
korona?
 
  – Igen.  
  Veszi a tárcát és számolja.  
  – Tesssék  
 
[szerkesztői feloldás]
Megolvassa.
– Majd egy kis írást. Azt kaphatok róla.  
  – Hogyne kérlek… Van papírod? Tintád?  
  – Tinta volna, de papír azt hiszem nincs.  

facsimile
 
 3753 
Globális
 
  – Mindjárt
[szerkesztői feloldás]
megírom.
 
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Kezit
[szerkesztői feloldás]
csókolom
[szerkesztői feloldás]
Marci
bácsi.  
  – Szervusz,
[szerkesztői feloldás]
mindjárt.
A viszontlátásra.  
  A folyosón  
  – És hozzád is Pali. Hasonló szavam volna.  
  – Kérlek, – ijedten  
  Az ajtóban.  
  – Ugy is tudom
[szerkesztői feloldás]
hogy
elmegy a pénzed
bent
[betoldás]
, hát most jó volna nekem, ha
[szerkesztői feloldás]
megadnád
amivel tartozol  
  – Kérlek, számold össze.  
  – Már összeszámoltam. 150
[szerkesztői feloldás]
korona
.  
  – Hát vond le.  

facsimile
 
 3754 
Globális
 
  – Tedd le kérlek a kabátod és gyere be.  
  – Igen.  
  Bent az írószobában.  
  Elő a
[szerkesztői feloldás]
könyvet.
 
  – Az egész 234
[szerkesztői feloldás]
korona.
[szerkesztői feloldás]
Megküldtél
[szerkesztői feloldás]
Jankának
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
50-et, nekem adtál 30-at –  
 
[szerkesztői feloldás]
Milyen
30?  
  – Az aranyak.  
  – Ja. És ez. (a számla)  
  – Ah azt
[szerkesztői feloldás]
nem
tekintem
[szerkesztői feloldás]
megadottnak,
az visszajár, de jó, számítsuk bele.  
  – Igen kérlek.  
  – Hát marad – 124.
[törölt]
« 3 »
6
[javítás]
6  
  – És akkor 500
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 

facsimile
 
 3755 
Globális
 
  – No nézd, az itt
[szerkesztői feloldás]
van
együtt, a te írásod mind.  
  – Igen? –
[szerkesztői feloldás]
megörül, mert
már attól félt
[szerkesztői feloldás]
hogy
nincs.  
  – Ez 500 s ez 150.  
  – Hát vonj le 120at a többit pénzben adom oda.  
  – Nesze itt a pénzed. De ne költsd el
[szerkesztői feloldás]
mind.
Hátha
[szerkesztői feloldás]
nem
esel el.  
  – Kérlek én most
[szerkesztői feloldás]
nem
költök már ugy. De az
[szerkesztői feloldás]
olyan
[szerkesztői feloldás]
megadni
,
[szerkesztői feloldás]
még
jobb,
[szerkesztői feloldás]
mint
kapni.  
  – Nekem ép jókor jött.  
  – Hát örülök, ha jó is.  
  Ez már bántotta
[szerkesztői feloldás]
hogy
 

facsimile
 
 3756 
Globális
 
  felül legyen, de
[szerkesztői feloldás]
nem
szólt, szokása szerint elnyelte az érzést s
[szerkesztői feloldás]
nem
adta vissza a sértést. Hadd örüljön neki.  
  – De
[szerkesztői feloldás]
nagyon
mérsékelten számítottad te ezt.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
én számítottam, Janka.  
  – Kérlek
[szerkesztői feloldás]
csak
azt tudtam
[szerkesztői feloldás]
volna megtenni
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt a lovat, este elveszett és reggel
[szerkesztői feloldás]
megkerült
kérlek én akkor ujra
[szerkesztői feloldás]
megvehettem
volna magamtól. Az szép
[szerkesztői feloldás]
volt
, mikor azt a két ökröt vettem, egyszerre 600
[szerkesztői feloldás]
korona
félre. Az jó volt.  

facsimile
 
 3757 
Globális
 
 
  Hogy kell nekem
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy kell nekem
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Hogy kell nekem
 
ha ölel
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
ha csókol
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 

facsimile  
 
 
 3758 
Globális
 
  Nyomda  
  – Az istenit hazamegy ilyen időbe vacsorálni. ugy esik a hó csak ugy szakad.  
  – Pszt  
  A mettőr
*
Tördelő.
kimegy csitítani.  
  A korrektor soványan, pápaszemesen, bozontos bajusszal szól s a szája piros.  
  – Mondom a paraszt ha kinyílik a szája nagyon szemtelen.  

facsimile  
 
 
 3759 
Globális
 
  Köszönés  
  – Szervusz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
vagy.  
  – Köszönöm. Rosszul.  
  – Akkor jó.  
 
  ez  
 
[szerkesztői feloldás]
Katona
tiszt köszönése. Sebesült, aki
[szerkesztői feloldás]
nem
megy vissza.  

facsimile  
 
 
 3760 
Globális
 
  Deák  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
apának.  
  – Hol volt egész éjjel. Még két hete sincs,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a mama
[szerkesztői feloldás]
meghalt
már kimarad.  
  De ha apának
[szerkesztői feloldás]
olyan
kedve van, egyszerűen kiutasítja. De véletlenül
[szerkesztői feloldás]
olyan
volt,
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt
[szerkesztői feloldás]
mondta
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy barátjával volt, aki családos ember és névnap
[szerkesztői feloldás]
volt
s reggelig
[szerkesztői feloldás]
nem
eresztették el.  
  – Nahát névnapra sem szokás ilyenkor járnni.  
  Apa elment és én
[szerkesztői feloldás]
mondtam
neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
  – Ilyen ne
[szerkesztői feloldás]
mondj
neki többet.  
  – De
[szerkesztői feloldás]
még
azt is
[szerkesztői feloldás]
megmondom, hogy
akkor ne szóljon Pistának se, ha kimarad.  
 
[szerkesztői feloldás]
Pedig
az
[szerkesztői feloldás]
nem mindegy
talán.  

facsimile  
 
 
 3761 
Globális
 
 
[törölt]
« Pali jött é »
[törölt]
« s »
 
  Irás  
  – A te írásod férfiasabb
[szerkesztői feloldás]
mint
az enyém.  
  – Hogyne, mikor jó tollam van és sikerül, de nekem
[szerkesztői feloldás]
mindjárt megfájdul
a kezem itt. (a kezefeje, az ujjaknak a folytatása a kézfejben s az ujjak.)  
  – Ma Zahlerné azt
[szerkesztői feloldás]
mondta, hogy
„ura látta először az írásod, ha
[szerkesztői feloldás]
nem
ismerné az urad apró kis gömbölyű betűit, azt hitte
[szerkesztői feloldás]
volna, hogy
az övé”.
[szerkesztői feloldás]
Ilyen
bókot kaptam én.  

facsimile  
 
 
 3762 
Globális
 
  Kondor Ernő  
  – ha hazajövök a zongorához ülök  
  – igen más férj lehuzza a cipőt
[szerkesztői feloldás]
hogy
észre ne vegyék s ő  

facsimile
 
 3763 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
november
21
 
  1. Az asszony s az ura  
  2. Bakák, akik dalolnak  
  3.
[szerkesztői feloldás]
megjön
a férj.  
 
  1 – a félszemű örmény boltos pöröl a feleségével a huszárok miatt, akik
[szerkesztői feloldás]
meglopták.
 
  2 – Akkor jön egy civil, s a gyertyalopás. 105.  
  3 – a huszárok jönnek borért nótáznak  
 
  sorsot vetnek
[szerkesztői feloldás]
hogy
melyik maradjon az asszonnyal  
  Az ezredes szigoru parancsa
[szerkesztői feloldás]
hogy
készenlétben kell lenni,
[szerkesztői feloldás]
még
a derékszíjat sem szabad
[szerkesztői feloldás]
megoldani.
 
  Kép a huszárok akik a távoli földön haza gondolnak. Minden szép nő: ismerős  

facsimile
 
 3764 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Csak
drágán adj mindent!  
  – De nekik, a jóbarátoknak.  
  – Te céda,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudod,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a jóbarátnak kell
[szerkesztői feloldás]
megfizetni
, amit az ellenség ingyen elvisz?  

facsimile  
 
 
 3765 
Globális
 
  Pali  
  – Még egyetlen mosása
[szerkesztői feloldás]
nem volt
jó, horribilis összegért.  
  – Mi baja?  
  – A piros stráf
*
Eltérő színű sáv, vagy csík az anyag felületére, vagy textilanyagra festve, vagy az alapanyagba szőve, esetleg rávarrva.
hiányzik
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
  – Piros stráf?  
  – Igen.  
  – Mire az?  
  – Hát, tiszti nadrágon
[szerkesztői feloldás]
mindig
ott
[szerkesztői feloldás]
van
.  
  – Ja.  
  – Disznó egy nép ez, a fene egye
[szerkesztői feloldás]
meg.
 
  S káromkodik csendesen, magában, dühöng
[szerkesztői feloldás]
csak
kifelé
[szerkesztői feloldás]
nem
mutatja.  
 
Az
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
alászolgája, – s a síkos parketten becsuklott térddel lábujjhegyen szalad.  

facsimile  
 
 
 3766 
Globális
 
  Hadi kölcsön  
  A vasrács aranyozása már erősen oxidálódott, a plafon tapétája megbarnult. Az ablakok előtt, mint a méhköpű nyílásán egymásra tömörülve, összepréselve állanak az
[szerkesztői feloldás]
emberek
. Egymást nyomják, tolják, ha valaki ki akar bujni e csoportból, olyan tolakodás, a hátul jövők
[szerkesztői feloldás]
mind
helyet akarnak nyerni. Uriasszonyok elviselik,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egész testükön nyomják idegen férfiak, máskor, ha
[szerkesztői feloldás]
megérintik,
elájul, de most pénzt hoztak be, pénzt az állam számára, a háborura.  

facsimile
 
 3767 
Globális
 
 
[törölt]
« Kofa »
Egy gépész.  
  – Kérem, lekésem, mikor jöjjek?  
  – Jöjjön a jövő héten.  
  – Mit kéne
[szerkesztői feloldás]
a jövő héten?
– Mit akarok
[szerkesztői feloldás]
mondani
, 50
[szerkesztői feloldás]
koronát
kivenni.  
  – 50
[szerkesztői feloldás]
koronát
kivenni.  
  Előkelő tiszt.  
  – Ne tessék bemenni, kérem, a főnök úr
[szerkesztői feloldás]
nagyon
el van foglalva – síró alázattal.  
  – Mihály!  
  – Tessék.  
  – A
nesze
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
elfogyott.  
  – Igen.  
  Bejönnek, zavarják.  
  – Mi tetszik?  
  – Egy ívet  
  Másik, szakállas, zömök ur.  
  – Lehet délután is?  
  – Hogyne kérem  

facsimile
 
 3768 
Globális
 
  És
[szerkesztői feloldás]
nem
elégíti ki;
[szerkesztői feloldás]
mindenkinek
félfelvilágosítást ad.  
  – De mégis, mikor lehet?  
  – Éjjel nappal.  
  Egy kicsit mosolyog az ur.  
  – Este meddig?  
  – Este 8-ig.  
  – Akkor jó, kérem.  
  Elmegy.  
  Neveket kiáltanak a többi helyeken.  
  – Kocsi Mihály.  
  Zúgás, mint a vasúti várótermekben.  
  – Hova tetszik menni, nagysád kérem,
[szerkesztői feloldás]
kérem
szépen, ne tessék,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
el
[szerkesztői feloldás]
van
foglalva.  
  A tiszt ur, előkelő, kissé kiborotvált állával mégis  

facsimile
 
 3769 
Globális
 
  soron kívül intézte el a dolgát.  
  Nagy bársonybundákban izzadoznak idősebb nők, mellettük posztóbundások perziáner gallérral,
*
Perzsa bárány bundából készült gallér.
nagy prémkalap, kedves szikár, kupori, krajcáros ténsasszonyok, akik egy óráig alkusznak a piacon és nem vesznek spekulálnak, zároltat vegyek-e
[szerkesztői feloldás]
vagy
nem.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet eladni, se kevesebb, se több
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz. Azt kellett volna kérdezni. Kis pénz? Ez is nagy pénz,
[szerkesztői feloldás]
nem
kicsi. Kell egy másikat kérni.  
  – Én hozok egyet. S lerakja a tömérdek pakkot, amelyet most vásároltak és idegenül, szokatlanul tétován elindul a rendes ablak felé,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy más  

facsimile
 
 3770 
Globális
 
  lapot szerezzen, ahelyett, amit elveszített.  
  Az előkelő tiszt, aki
[szerkesztői feloldás]
olyan
furcsán
[szerkesztői feloldás]
van
nyírva,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ahol a haj végződik egész apróra leszedi, a nyakán füle körül magasra stuccolva,
*
Rövidre vág (német).
a szakálla is le egész arcig apróra nyírva, de a fejtetején s az állon dus és nagy a szőrzet.  
  Egy tömeg, amelyik mind a középrétegből való.  
  – Hogy hozzák a pénzt… Mennyi.  
  Vadonatuj nagykendő, kockás szövésű, finom, bekötött fejű nénik, akik hozzák a könyvecskéiket és nagy  

facsimile
 
 3771 
Globális
 
  nehéz pénzek, a százkoronások mind átmennek  
  Kis öreg néni, a barna kendővel a fején, nagy régi posztókendőjében lassan totyog előre. Kétezer forintja van bent, nyolcszázat oda akar adni.  
  Vastag, csöndes mesterségű iparos a lányával, aki fehér szalaggal ép olyanra alakította kis gömbölyű fekete kalapját, amilyennel tavaly Aczél Ilona játszotta a kokottat.
*
Rossz erkölcsű, kitartott nő, aki a nagyvilági nők életmódját utánozza.
Ez egy olcsó és feltűnő ötlet a kalapban.  

facsimile
 
 3772 
Globális
 
  – Most mutasd a könyvet,
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudom
[szerkesztői feloldás]
mennyi
…  
  – 1500
[szerkesztői feloldás]
koronát
írjál –
[szerkesztői feloldás]
mondja
az apa.  
  Szegény vénlányka, az arca tele
[szerkesztői feloldás]
van
piros pontocskákkal, a szája körül az a fájdalmas vonás, amit a nemi kielégítetlenség hagy ott. Kis piszkos, a csuklója oly sovány, az ujjai oly fehérek s a körmei oly tisztára kapartak, pénzt hoz az államnak.  
  Az apa felteszi az aranykeretű cvikkert az orrára, annak is  

facsimile
 
 3773 
Globális
 
  hegyére, ugyan
[szerkesztői feloldás]
hogy
áll meg, a vastag apának vékony, csontos lánya.  
   
  – Ezt jól
[szerkesztői feloldás]
megcsinálták
– nevet a fess, magas homlokú jogászgyerek álmos, fáradt,
[szerkesztői feloldás]
meglumpolt
*
Éjszakai mulatozástól fáradt.
szemével s kerettelen üveg cvikkerével
*
Csíptetős szemüveg (német).
és szaporán magyaráz – most forgótőke nincs, kivenni ugyse lehet, hát
[szerkesztői feloldás]
mindenki
szívesen adja oda, így legalább kamatoz.  
  Fess nő, szlvilszkin
*
Fókafajtának selymes, fekete v. barnásfekete, értékes, nemes prémje.
boa
*
Prémből, szörméből készült hosszú gallér.
és kabát, igen elegáns, selyemruha, korall fülbevaló, nagy posztókalap, kis frufru a kerek arc fölött, vastag puha nyak, szürke  

facsimile
 
 3774 
Globális
 
  szemével elnéz,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
tovamegy, magas kalapja a fölemelt strucctollal.  
  – Délután
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet jönni?  
  – De igen.  
  – Mert most dolgom
[szerkesztői feloldás]
van
.  
  – Hova jár?  
  – Takarítani. De ott
[szerkesztői feloldás]
csak
azt írtam alá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Anna.  
  – Akkor itt is ugy írja.  
  – Vágó Anna igenis.  
  Aláírja, a keze bőrébe beleette magát a sok évi súrolás után a feketepiszok.  

facsimile
 
 3775 
Globális
 
 
 96 
Lokális
 
  Sovány nőcske, zöld kosztümje egészen friss és új, oly zárt, vékony, sápadt; csupa sápadt és sovány nő hozza a pénzét. A sovány nők megindultak a takarékpénztárak aranyozott rostélyai felé, s amit elvontak maguktól, amit a konyhapénzen, az elmulasztott hangversenyeken, a
[szerkesztői feloldás]
meg nem
csinált báli ruhán, a gyerekről hiányzó csinos kis prémsapkán és boán, amelyet
[szerkesztői feloldás]
olyan
fájó szívvel halasztott évről évre, a kis cseléden, aki pótolná az ő munkáját a házban, a sok apró, pillanatnyi sebet vágó, de gyorsan beforró hiányok sebecskéin
[szerkesztői feloldás]
megspórolt
pár ezer koronát. Óh igen, a  

facsimile
 
 3776 
Globális
 
  férjem is hozzájárult, mert már évek óta kellene egy második könyvszekrény, de
[szerkesztői feloldás]
csak
polcot csináltatott, a cipője széles és vastag, de
[szerkesztői feloldás]
csak
benne jár, a ruhája igen jó szövetű, de maguk vették, és
[szerkesztői feloldás]
nem
úgy rendelték, így 20
[szerkesztői feloldás]
forinttal
olcsóbb, s a kalapja négykoronás, de azért
[szerkesztői feloldás]
csak
[szerkesztői feloldás]
olyan
jól megteszi, mintha egy 20 koronás szőrös kalap
[szerkesztői feloldás]
volna
a fején, ami
[szerkesztői feloldás]
olyan
jól állana neki.  
  – Negyvenezer korona.  
  – Irma, gyere, te is írd alá!  
  Nem írja alá.
[szerkesztői feloldás]
Nem
szól. Sápadt, sovány és kedvetlen. Haragszik. Fél. Félti a  

facsimile
 
 3777 
Globális
 
  pénzét; a vastag zömök ura beáll a sorba a magas homlokával.  
  Ő leül egy székre, és mereven néz maga elé.  
  Azért nem ment le a Riviérára, azért
[szerkesztői feloldás]
nem
ült hajóba a nyáron, mikor a nagy kirándulást csinálták, azért utazott másodosztályon
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
a külföldön,
[szerkesztői feloldás]
hogy
most a pénze elmenjen. A hozomány.  
  Ugy áll bánatosan, vonalakba törve, harangszerűen szétröpül a szoknyája,  

facsimile
 
 3778 
Globális
 
  a fején félrecsapva a kalapja, a kacér, fess ezüstzöld kalap, a paradicsommadár rájerral, s az arcáról feltolt fehér apró fekete pettyes fátyollal, hiába, semmi sem sikerül neki.  
  A fehér, a vérszegény sárga nyaka mereven áll, a két karját görcsösen dugja be a muffba,
*
A kéz melegen tartására használt, szőrméből készült, melegen bélelt, két végén nyitott kiegészítő.
amely barna prémcsíkokból és acélkék selyem sávokból áll, a könyvet az utolsó percig a markában  

facsimile
 
 3779 
Globális
 
  tartja s odaáll a férje mögé, bekarikásodott szomoru szemeivel; odaadja a könyvet, kiadja az ujjai közül, mintha a halálra adná.  
  Jön és aláírja.  
  Míg aláírja, beírja a
Budapestet
Budapest
, aztán a nevét, Ditl Vilmosné. Beírja a
[szerkesztői feloldás]
Budapestet
Budapest
, amit az ura kihagyott, rendszeres nyugodt lelke
[szerkesztői feloldás]
nem
hagy űrt.  
  Egy kicsit átalakul, a kabát, amelyet feltolt a nyaka, mintha legényesen,  

facsimile
 
 3780 
Globális
 
  panyókásan állna,
*
Félvállra vetett, nyakba akasztott.
az orra hegye piros, sovány arcocskája előreszegül.  
  Az ura visszanéz, ideges, az arcát kaparja, nézi,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hol az ív.  
  Most odaadta, s ujra összefonja kezét a muffban, s hátradobott vállából előrebókol hosszú, vékony finom nyaka, úgy áll, mint isten szegénye, özvegye, árvája. A kifosztott, a kiforgatott; csak mély csüggetegség, kimerült szomorúság és vértelen  

facsimile
 
 3781 
Globális
 
  fáradtság látszik rajta.  
  Már ott az ura az ablak előtt. Már odaverekedi magát, s
[szerkesztői feloldás]
nem
történik semmi, csoda
[szerkesztői feloldás]
nem
jön,
[szerkesztői feloldás]
hogy
megmentse a pénzét.  
  Ujra szól, a férfi komoly s a szó miatt lemaradt, megint elébe tolódtak.  
  Ugy örül ennek,
[szerkesztői feloldás]
mintha
ezzel két perccel tovább lenne az övé a pénz.  
  Megfogja a szoknyáját, kihúzogatja, lesimítja.  
  Pár szó, a férfi beszél a
[szerkesztői feloldás]
könyvről
.  
  – Így kell kitölteni.  
  – Jó.  

facsimile
 
 3982 
Globális
 
  Egy nagy vastag bundás ur kitolódik közülök. Ah.
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
odanéz, a férje az ablaknál áll.  
  Ah, végre ott
[szerkesztői feloldás]
van
.  
  Ugy áll mögötte, sebesülten, mély és fájó srapnellövés.
*
Az első világháborúig bezárólag, élő célok ellen használt időzített lövedék, amely a cél fölött robbant, és területét a töltelék ólomgolyóival és a burkolat szilánkjaival árasztotta el.
 
  Negyvenezer korona…  
  A férje beszél valamit.  
  – Estefelé kész lesz, lehet érte jönni.  
  Pár pillanat múlva egy kis sárga papírt
[törölt]
« kap »
tart a kezében; ez ma a 40.000
[szerkesztői feloldás]
korona
; ebben a pillanatban ez a hozomány, a kincs, ez a kis, tenyérnyi sárga papír… Ah,  

facsimile
 
 3783 
Globális
 
  el lehetne ájulni.  
  Szédelegve lép vissza.  
  – Bemegyünk az aláírás miatt –
[szerkesztői feloldás]
mondja
halkan suttogva a férfi, orvul,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a nászéjszakán
[szerkesztői feloldás]
meglopta
a bizalmát.  
  Szótlan, fáradtan, szerencsétlenül lépked utána vonszolja magát  
  S a nyomorult, ugy tesz, a világnak játssza,
[szerkesztői feloldás]
hogy
no mi…
[szerkesztői feloldás]
mintha
[szerkesztői feloldás]
nem
tudná,
[szerkesztői feloldás]
nem
értené…
[szerkesztői feloldás]
mintha
[szerkesztői feloldás]
mondaná
, valami bajod van? szédülsz? a rossz levegő miatt…  
  Előre lép, az üvegajtót  

facsimile
 
 3784 
Globális
 
  nyitja. Utánamegy. Talán itt
[szerkesztői feloldás]
még
történik valami… A csoda… Hátha
[szerkesztői feloldás]
nem
érvényes.  
  S a
[szerkesztői feloldás]
férfinak
[szerkesztői feloldás]
csak
arra kell az egész,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a kávéházban elmondják neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
„áh, láttam 40.000
[szerkesztői feloldás]
korona
”!  
  Kijönnek,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
bementek, valaki azt
[szerkesztői feloldás]
mondta
:  
  – Kérem, jól van – s elfordult.  
  Ez is fölösleges volt. Egészen semmi.  
  Kijött, utána az
[szerkesztői feloldás]
ember
.  
  Az ajtó bezárva, a mellékkijáraton el,
[szerkesztői feloldás]
mint
a szédelgő.  
  A csípős szabad levegőt  

facsimile
 
 3785 
Globális
 
  sem érezte
[szerkesztői feloldás]
meg
most.  
  Szédelegve le a villanyos megállóig.  
  Ott
[szerkesztői feloldás]
megállt
fáradtan, hullamerevséggel, s a puha bőrét, amely a vértelenségtől elefántcsontsárga volt, odaadta a kevés szélnek. A szeme kimeredt s
[szerkesztői feloldás]
olyan
mélykarikás volt, az ajkai,
[szerkesztői feloldás]
mint
sok sírás után, duzzadtak.  
  A
[szerkesztői feloldás]
férfi
ideges halkan egy-egy szót szólt,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
jön a kocsi, – s
[szerkesztői feloldás]
meg
[szerkesztői feloldás]
volt
elégedve. Sikerült.  
  Szivarra gyújtott. S ugy mozgott az
[szerkesztői feloldás]
asszony
körül, aki
[szerkesztői feloldás]
nem
vett  

facsimile
 
 3786 
Globális
 
  tudomást róla,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a beteg
[szerkesztői feloldás]
nem
látja az egészségesek sürgölődését. Fárasztja az öröm is.  
  Elfordul, előre jön több lépést,
[szerkesztői feloldás]
mintha
a villanyost nézné, az ura elébe áll s úgy tesz,
[szerkesztői feloldás]
mintha
a beteget kímélné.  
  Zsufolt kocsira fel akarja ültetni. Egyszer
[szerkesztői feloldás]
megfogja
a karját.  
  A 3-ik kocsi üres, felülnek. Az asszony egyedül, fekete a szeme és karikás. Mereven ül, a férje a peronon szivaroz, s pénzes kis tárcájában kotorász.  

facsimile  
 
 
 3787 
Globális
 
  Zahler Magda  
 
[szerkesztői feloldás]
november
22
 
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Isten hozta kisasszony  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– No ez a gyerek!  
 
[szerkesztői feloldás]
Magda
– Móric néni kérem, tisztelteti a mama a Móric nénit,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tessék adni egy kis kávét.  
  – Szívesen fiam, de
[szerkesztői feloldás]
olyan
rossz kávém van –  
 
[szerkesztői feloldás]
Magda
– Nem baj az  
  – az Üllei uton vettem  
 
[szerkesztői feloldás]
Magda
– azér nem baj.  
  Kimegy, kap kávét és visszajön játszani a gyerekekkel.  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
te leszel a szakácsné.  
  – Igen de ne legyen nagyon elsülve a pogácsa.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Nézze ez a gyerek tanult a tegnapiból
[szerkesztői feloldás]
hogy
a házmesterné igen elsütötte a pogácsámat.
[szerkesztői feloldás]
Nem olyan nagyon
ugye.  
 
  – Szervusztok gyerekek, kezit csók  

facsimile  
 
 
 3788 
Globális
 
  Srapnel és tintatatartó  
  Marci  
  – A száll
ítási
[javítás]
osztály főnöke asztalán ott volt egy srapnel.
*
Az első világháborúig bezárólag, élő célpont ellen használt időzített lövedék, amely a cél fölött robbant, és területét a töltelék ólomgolyóival és a burkolat szilánkjaival árasztotta el.
 
  Bejön X. főmérnök, s elviszi.  
  Átjön a főnök, hol a srapnelem. Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
a szolga, elvitte X. főmérnök úr… Menjen érte rögtön s
[szerkesztői feloldás]
mondja meg, hogy
adja vissza azonnal. És ha
[törölt]
« nem akarja adni »
nincs ott
[betoldás]
, akkor vegyen fel valamit az asztaláról, fogja a tintatartóját és hozza el.  
  Elmegy s
[szerkesztői feloldás]
csakugyan nem
leli a hivatalban a főmérnököt  

facsimile
 
 3789 
Globális
 
  fogta a tintatartót s elhozta.  
 
[szerkesztői feloldás]
Megjön
a főmérnök s a szolgától kérdi, hol a tintatartó. Elvitte a
[szerkesztői feloldás]
szállítási osztály
főnök úr szolgája.  
  Megy maga érte.  
  –Adja ide a tintatartómat.  
  – Adja ide a srapnelemet.  
  – Az
[szerkesztői feloldás]
nem
a magáé. Hol vesz maga egy srapnelt? Azt
[szerkesztői feloldás]
csak
jogtalan uton szerezhette.  
  – Vonja vissza.  
  – Mit vonjak vissza  

facsimile
 
 3790 
Globális
 
  maga
[szerkesztői feloldás]
vagy
orgazda,
[szerkesztői feloldás]
vagy
tolvaj.  
  – Vonja vissza, szájas.  
  Erre ez  
  – Én szájas? Én tenyeres is vagyok s pofonvágja.  
  A földön folytatták a dulakodást, ugy választották el őket.  
  A
[szerkesztői feloldás]
szállítási osztály
főnöke zsidó, a másik egy hencegéséről ismert úr, akinek már több párbaja volt.  

facsimile  
 
 
 3791 
Globális
 
  Haza hozták a butort21-én  
  Délelőtt a két gyerek, a két Laci székeket hoz s visz.  
  Egy szék teteje lekarmolva.  
  Az eltört orvosságos üveg.  
  A borravaló ügy  
  Délután 1/2 4-kor a segédek behordják a butort.  
  Mocsai jön az utolsó darabot már cipeli  
  A törülgetés  
  A felemelt polc,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a bor beleférjen.  
  A pogácsázás, vörös bor  

facsimile
 
 3792 
Globális
 
  Gajdos  
  Himmer  
  Komjáti  
  segédek  
  – a sors ugy hozta magával,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
ő vágta az intarziát
*
Különböző fajtájú fából készített berakás, bútordíszítés.
 
  Segédek el  
  A számla  
  fizetés  
  – Én így nézem a butort édes mester, így látom a lelkét neki (oldalról) így a lelkét látom édes mester.  
  – Mit számított az fel? A sifonok bele
[szerkesztői feloldás]
voltak
alkudva.  
  – Majd
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
 
  A csók. Sírás.  
 
[szerkesztői feloldás]
Meg
kell köszönni az uj ruhát.  
  – akkor én is magának.  

facsimile  
 
 
 3793 
Globális
 
  Valami a lakásokról  
 
[szerkesztői feloldás]
mondják hogy nem
tudják a Lujza hol vette azt a jó ízlést.
[szerkesztői feloldás]
Megjegyzem hogy
butorhoz semmi ízlése nincs.  
  – Csodálom, mert
[szerkesztői feloldás]
olyan
szép asszony.  
  – Nincs kérlek.  
 
  – Maga
[szerkesztői feloldás]
olyan
szép fiu, én
[szerkesztői feloldás]
nem
is hittem
[szerkesztői feloldás]
hogy
vállai
[szerkesztői feloldás]
vannak,
míg katonaruhában
[szerkesztői feloldás]
nem
láttam. Azt hittem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
keblei
[szerkesztői feloldás]
vannak.
 
  – Hát
[szerkesztői feloldás]
nagyságos asszonyom.
 
  – Nem tehetek róla. Ezt ugy
[szerkesztői feloldás]
mondta, mintha
azt akarná
[szerkesztői feloldás]
mondani, hogy nem
tehetek róla,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ilyen szép vagyok.  

facsimile
 
 3794 
Globális
 
  – hányféle szín
[szerkesztői feloldás]
van
abba a szobába, lilaszín ernyő a lámpán, sárga függöny.  
 
  – én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudok
[szerkesztői feloldás]
megválni
a butoromtól akármilyen olcsó.  
 
  – ugy ragaszkodom én is, tudja, ha én az uramat
[szerkesztői feloldás]
nagyon
szekiroznám,
*
Bosszantás.
[szerkesztői feloldás]
megvenné,
de ugy ragaszkodom.  
  – nekem
[szerkesztői feloldás]
olyan
eszem volt akkor,
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt
[szerkesztői feloldás]
mondtam nem
veszek az ebédlőbe szecesszióst,
[szerkesztői feloldás]
hanem
azt
[szerkesztői feloldás]
mondtam
veszek barokkot. És ha azt
[szerkesztői feloldás]
megveszem
, akkor most volna egy
[szerkesztői feloldás]
olyan
tornyocskás, szecessziós, ami akkor
[szerkesztői feloldás]
olyan
hamar lement. A kereskedő azt
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy nem
nézi a számlát, de akármikor vissza veszi azért az árért, amit  

facsimile
 
 3795 
Globális
 
  én adtam érte, még rá is ad.  
 
  Összefonja a két kezét, a zsebkendővel s a gyűrűit fogdossa, forgatja s ugy beszél a multjáról.  
  – De illik is ám, a te ebédlődbe az a dívány.  
  – Mert tompa.  
 
  A nagy lakás  
  – De az a Pajorné, egy gyárosné. Soha olyat
[szerkesztői feloldás]
nem
láttam, ez
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudom
[szerkesztői feloldás]
hogy
lehet valaki
[szerkesztői feloldás]
olyan
könnyelmű, az igaz
[szerkesztői feloldás]
van vagy
15 éves szerződése, az egy gyönyörű lakás, az egy urasági lakás,  
  nahát de
[szerkesztői feloldás]
olyan
fürdőszoba,
[szerkesztői feloldás]
hogy
gyönyörű, nagy öltözőszoba.  

facsimile
 
 3796 
Globális
 
  teljesen ott öltözködik, ő a hálószobában
[szerkesztői feloldás]
nem
öltözik.
[szerkesztői feloldás]
Mindent
oda bevisz és
[törölt]
« soha »
kalapot és
[szerkesztői feloldás]
mindent.
 
  – az
[szerkesztői feloldás]
olyan
ideges azért a lakásért,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
is képzeled,
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt muszály tisztán tartani s ragyognia kell.  
 
[szerkesztői feloldás]
elmondom
neked, a régi uriszobájukból lett a hall, az egybe
[szerkesztői feloldás]
van
, kihuzható ajtó, ott nincs is ajtó, ott virágtartó
[szerkesztői feloldás]
van.
 
  Onnan nyílik az ebédlő és
[szerkesztői feloldás]
van
egy folyosó a konyhába. Négy ajtó egybe nyílik, azt
[szerkesztői feloldás]
mind
a Gyömrői adta 80000
[szerkesztői feloldás]
forintért.
– Ja az ebédlőbe, idáig rózsaszín a fal, és a  

facsimile
 
 3797 
Globális
 
  – az uriszobájuk
[szerkesztői feloldás]
olyan
fekete
[szerkesztői feloldás]
mint
ez a zongora.  
  – és 12 támlásszék ilyen magas  
  – és
[szerkesztői feloldás]
olyan
rózsaszín
márvány
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
a kredencen,
[szerkesztői feloldás]
mint
a fal.  
  és az ezüst amit most csináltatott, ugyanolyan rajza
[szerkesztői feloldás]
van, mint
a butornak, most csináltatták.  
  – az uriszobában, ott folytatódik egy dívány és itt folytatódik egy dívány, de az
[szerkesztői feloldás]
nem
egyforma és a közte egy
[törölt]
« dívány »
ajtó nyílik és az íróasztal  
  – és
[szerkesztői feloldás]
minden
évben
[szerkesztői feloldás]
vannak
 

facsimile
 
 3798 
Globális
 
 
Münchenbe
München
, és ott választják ki a képet  
 
  És neki ezerféle söprűje
[szerkesztői feloldás]
van
, s amivel a függönyt söprik avval
[szerkesztői feloldás]
nem
szabad a selymet,
[szerkesztői feloldás]
mert
piszkos lesz.  
 
  Pl. mikor a szalonba az
[szerkesztői feloldás]
ember
belép, hát egy két oldalas dívány, amely innen is dívány, onnan is, és közte a szekrény abban
[szerkesztői feloldás]
vannak
azok a gyönyörű dolgai
[szerkesztői feloldás]
vannak.
 
  – egy hatszobás lakása
[szerkesztői feloldás]
van
és annyi cselédsége és
[szerkesztői feloldás]
nem
tudják elvégezni. És  

facsimile
 
 3799 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy
milyen boldog
[szerkesztői feloldás]
voltam
én, mikor egy polgári ötszobás lakásom volt, milyen jó dolgom
[szerkesztői feloldás]
volt
nekem is, a kisasszonynak is,
[szerkesztői feloldás]
mert
van egy kisasszonya aki
[szerkesztői feloldás]
csak
a cselédekre ügyel és örökké cselédváltozás,
[szerkesztői feloldás]
nem
kap
sohha
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
cselédet.  
  – ezek szeretnek nagy dolgokat csinálni
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom miért, nekem is az előszobába
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagy dolgokat csináltak.  

facsimile
 
 3800 
Globális
 
  Holics Ella s anyja Hermin néni  
  A haja őszülni kezd  
  a keze vörös,
[szerkesztői feloldás]
mindakét
kézen a gyűrűsujjon két olcsó, cifra arany gyűrű s amellett a bal csuklón széles arany karperec  
  – Mondja formát hol lehet kapni?  
  Felemeli a fejét egyenesre és dacosan,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy kakas vissszahuzza,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
valami támadás van-é e mögött,
[szerkesztői feloldás]
nem
célzás-e arra
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő varrónő.  
  – Azt igazán
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom.  
  – Nem?  
  Aztán elmulik a pillanatnyi erély s egyszerűen kiböki ami a lelkében van.  
 
[szerkesztői feloldás]
Hanem
formát sokat láttam  

facsimile
 
 3801 
Globális
 
  a Garay piacon.  
  – A Garay piacon?  
  – Igen.  
  – Ne mondja.  
  – Igen – s már megint aggódva mosolyog, nem mondott-e bolondot, nem fogják-e leszólani ezek az urak, akikre
[szerkesztői feloldás]
pedig
ő
[szerkesztői feloldás]
nem
ad semmit. S erre el is szánja magát,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
bánja.  
  Az anyja szól bele.  
  – A Tolnai Világlapjában is
[szerkesztői feloldás]
mindig
van.  
  – A Bazárból is
[szerkesztői feloldás]
meg
lehet rendelni, a Bazár, a divatlap.  
  Ezzel már benne volt,
[szerkesztői feloldás]
hogy mindent elmondjon,
amit
[szerkesztői feloldás]
csak
tud s varrónői tapasztalatait átnyújtsa, de Lenkét
[szerkesztői feloldás]
nem
érdekli a kérdés, ő ingyen akart kapni.  

facsimile
 
 3802 
Globális
 
  A lány, akinek sápad az arca s őszül a haja félszegen udvariaskodik,
[szerkesztői feloldás]
mint
aki
[szerkesztői feloldás]
nem
szokott.  
 
[szerkesztői feloldás]
nem
citromot, a cukor
tetszik
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Köszönöm
.
[szerkesztői feloldás]
Megvárom
Jankát.  
  – Jaj, te
[szerkesztői feloldás]
még
azt se tudod
[szerkesztői feloldás]
megcsinálni?
 
  – Zs
[szerkesztői feloldás]
még
azt se tudja
[szerkesztői feloldás]
megcsinálni
 
  – Az nehéz dolog. Ahhoz ízlése kell.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
jön s odaadja neki kényesen és mutatva
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
mennyire
[törölt]
« neh »
szerelmesek ők egymásba.
[szerkesztői feloldás]
Mindkettőn
boldogok s összenéznek.  
  – Ez már tea  
  – Lássad. Ez a jó férj
[szerkesztői feloldás]
hogy megdicséri.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Mert megérdemli.
Ez már tea.  
 
rummal
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
iszod?  
  – Kérdezd Jankát  
 
[szerkesztői feloldás]
Hermin néni
– Az én uram se csinálja
[szerkesztői feloldás]
meg.
 

facsimile
 
 3803 
Globális
 
  – Bezzeg te
[szerkesztői feloldás]
nem
csinálod
[szerkesztői feloldás]
meg
az uradnak.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Hermin néni
[szerkesztői feloldás]
Dehogynem, megcsinálja
biz ő
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
ő.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
én.  
 
[szerkesztői feloldás]
Hermin néni
– Mert nincs ura  
  – Lesz ura, de
[szerkesztői feloldás]
nem
csinálja
[szerkesztői feloldás]
meg
neki.  
 
[szerkesztői feloldás]
Lenke
– Mért én
[szerkesztői feloldás]
megcsinálnám
ha kérné, néha
[szerkesztői feloldás]
meg
is, de
[szerkesztői feloldás]
nem
rendszeresen.  
  – Talán én is
[szerkesztői feloldás]
megcsinálnám, csak
most
[szerkesztői feloldás]
mondom hogy nem…
szól zavarba hozva a közfigyelem miatt.  
 
[szerkesztői feloldás]
Lenke
– No lám a végén
[szerkesztői feloldás]
még meg
is csinálja.  
  Furcsa, zavaros hangulat.  

facsimile
 
 3804 
Globális
 
  Forgatja a mézes kanalat.  
  – Ezt Idától tanultam. Büszke lehetsz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tőled is tanultam.  
  – Hálistennek.  
  – De igazán én
[szerkesztői feloldás]
nem
láttam ezt addig,
[szerkesztői feloldás]
csak
ugy folyattam.
[szerkesztői feloldás]
Vagy
Zs-tól tanultam?  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
tőlem…  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Igen, én
[szerkesztői feloldás]
csak
azt láttam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
forgattad és kétoldalra kipergetted.  
  – Neem,
[szerkesztői feloldás]
csak
kidöntöttem.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
is tudtam
[szerkesztői feloldás]
hogy
történt valami,
[szerkesztői feloldás]
csak
ép ismerem az
[szerkesztői feloldás]
emberemét.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 

facsimile
 
 3805 
Globális
 
  Mindig iszonyodva nézett a nénire,
[szerkesztői feloldás]
ugyhogy
a nyeldeklője
*
A nyelőcső felső része, gégefő.
mellett balról valami csiklandást érzett, amelyet sűrű nyelésekkel akart elmulasztani, a néni festette a haját s a kontya vörös volt és a homloka fölött egészen fehér. A bőre vén és világos színtelen s olyan puha,
[szerkesztői feloldás]
mint
a vaj. Az ajka duplán rajzolt volt. A széle erősen konturozott és az ajak kibuggyant egész külön. A szemüvegének szárát betolja a füléhez és komolyan néz maga elé s
[szerkesztői feloldás]
csak
akkor szól, ha a bab főzését kell jól megmagyarázni.  

facsimile  
 
 
 3806 
Globális
J E Zs - 1 7 7 2 1 4 4 2 - 6 7 11 13 17 - 5 3 7 1 2
[rajz]
 
   

facsimile
 
 3807 
Globális
 
  Lórum  
  – Én azér
[szerkesztői feloldás]
nem
szeretek kártyázni,
[szerkesztői feloldás]
mert
én soha
[szerkesztői feloldás]
nem
nyerek,
[szerkesztői feloldás]
mindig
vesztek.  
  – Ugy mérgelődik a mama, ha
[szerkesztői feloldás]
nem
nyer, – s nevet.  

facsimile  
 
 
 3808 
Globális
 
  Lenke  
  Kislakás  
  – A második emeleten lakik egy öreg pár négy szobás lakásban. És most odaköltözött felibük egy fiatal házaspár, akik éjjel járnak haza és a cipőt a földhöz vágják és dalolnak s nappal zongoráznak. És a másik két szomszédukban is zongoráznak,
[szerkesztői feloldás]
ugyhogy
[szerkesztői feloldás]
nem
bírtak
[szerkesztői feloldás]
megmaradni
a lakásban, hát kivettek mellettem egy kis lakást és most két lakásuk van.  
  Bejön hozzám s ezt
[szerkesztői feloldás]
mondja –
 
  – Aranyos nagysádkám ki van adva a szobája  
  – Igen  
  – És ki a lakó?  
  – Egy ismerősöm, egy öreg néni  
  – És hol
[szerkesztői feloldás]
van?
 
  – Elutazott  

facsimile
 
 3809 
Globális
 
  – És meddig?  
 
[szerkesztői feloldás]
Február
.  
  – Jaj
[szerkesztői feloldás]
csak
májusig lenne legalább,
[szerkesztői feloldás]
mert
én addig itt lakom s
[szerkesztői feloldás]
elmondta
az egész dolgot.  
  Hát kérlek ma
[szerkesztői feloldás]
nem volt
tudod fám hasítva és vasárnap levén
[szerkesztői feloldás]
nem
mehettem a pincébe, hát fogtam magam s hasítottam. Soha
[szerkesztői feloldás]
nem
szoktam így,
[szerkesztői feloldás]
még
gondoltam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha a házmester jönne, mit
[szerkesztői feloldás]
mondana, hogy.
 
  És kérlek rittig
*
Persze (német).
[szerkesztői feloldás]
csak
belép a házmester. Kérem ne tessék fát vágni. A lakásban
[szerkesztői feloldás]
nem
szabad fát vágni.  
  Én még nevetve
[szerkesztői feloldás]
mondom
neki  
  – Tán ördöge van,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egyszer
[törölt]
« vágok »
hasítok és bejön. Ugyan honnan tudta
[szerkesztői feloldás]
meg
[szerkesztői feloldás]
olyan
hamar.  
  – A szomszédba
[szerkesztői feloldás]
mondják
[szerkesztői feloldás]
hogy
itt
[szerkesztői feloldás]
mindig
vágják a fát  

facsimile
 
 3810 
Globális
 
  – Nahát az már
[szerkesztői feloldás]
nem
igaz, én sohase szoktam bizony fát vágni. Idegen bolondok miatt különben sem fogom magam zsenírozni
*
Zavartat.
a saját lakásomban, ha valakinek
[szerkesztői feloldás]
nem
tetszik így élni, vegyen villát a Rózsadombon, ott magába lehet.  
  Hát kérlek a házmester elkotródott
[szerkesztői feloldás]
hogy
én lármáztam.  
  És kérlek egy kis idő mulva
[szerkesztői feloldás]
csak
bejön a szomszédasszony.  
  – Aranyos nagysádkám ne higgye el, én
[szerkesztői feloldás]
nem mondtam
a házmesternek, ha azt
[szerkesztői feloldás]
mondta, nem
[szerkesztői feloldás]
mondott
igazat és én
[szerkesztői feloldás]
nem
akarok rosszba lenni a szomszédokkal.
 
  És így beszél s aztán
[szerkesztői feloldás]
mondja
 
 
[szerkesztői feloldás]
Csak
egy szívességre szeretném kérni. Lakik itt kegyednél egy katona, az
[szerkesztői feloldás]
minden
reggel négy órakor kel fel és  

facsimile
 
 3811 
Globális
 
  kijön a konyhába a cipőt tisztítani és rugja széket s
[szerkesztői feloldás]
olyan
lármát csap,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
tudok tőle aludni,
[szerkesztői feloldás]
pedig
ha felébredek
[szerkesztői feloldás]
nem
alszok el többet.  
  – Ne kérem, én nálam
[szerkesztői feloldás]
nem
lakik semmiféle katona,
[szerkesztői feloldás]
hanem
aki itt lakik, az a katona az én uram, aki önként ment be katonának, és a hazának szolgál
[szerkesztői feloldás]
,
hát azt
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet tőle kívánni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
még ne is mozogjon a lakásában. Különben
[szerkesztői feloldás]
pedig
3 napja
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet panaszuk, mert én tisztítottam ki neki a bakkancsot.  
  Így aztán bocsánatot kért és én is tőle, szent
[szerkesztői feloldás]
volt
a béke.  

facsimile  
 
 
 3812 
Globális
 
  Zahlerék  
  A híresség  
  Berontanak,
[szerkesztői feloldás]
mint
a fergeteg, de elébb olyat csengetnek,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
  – Ha itthon
[szerkesztői feloldás]
nem
lennék, azt hinné
[szerkesztői feloldás]
hogy
én csengettem.  
  A zs. asszonyok raja tódul be.  
  – Olvastátok az Estet, a sógornőmről cikk van.  
  – Hogyan  
  – Hogy a
kórház
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
,
Emil
[javítás]
[törölt]
« Dezső »
Szomory írja  
  – Dezső  
  Az Estet elolvasom  
  Janka felolvassa.  
  – A mama a butort
[szerkesztői feloldás]
meg
szeretné nézni.
[szerkesztői feloldás]
Nagyon
szép.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
jön fel itt az Árpád – szolgál magának anyaggal.  
  – De ez igen jó reklám. Már
[szerkesztői feloldás]
nem
is lehetne jobb.  

facsimile
 
 3813 
Globális
 
  Az Árpád fanyar.  
  Az állás a gyerekszobában, ahol össze
[szerkesztői feloldás]
vannak
zsufolva s
[szerkesztői feloldás]
nem
ég a villany sehol.  
  – Olvastad? az Emil  
  – Most olvastuk, – szólnak rá; az anyós.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
tudom, érdekli a trén?  
  – De gyere be Zs?  
  Állás  
  – Tessék helyet foglalni. Tessék bemenni.  
  Be.  
  Ahogy kiveri az asszonyokat.  
  – Hagyjanak egy kicsit.  
  Asszonyok el,
[szerkesztői feloldás]
csak
a háziasszony egy kicsit  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
örülök neki.  
  – Jóakarat
[szerkesztői feloldás]
van
benne.  
  Kedvetlen néz, az
[szerkesztői feloldás]
asszony
 

facsimile
 
 3814 
Globális
 
  mosolyog, kevés fél frufru. Most igénytelenebb,
[szerkesztői feloldás]
mint
az álarcosbálon.  
  – A neveket is ki lehetne írni, mért ne, s komolyan beszél, maga elé nézve.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem
írok ujságba erről.  
 
[szerkesztői feloldás]
Megelevenedik
s pletykálni kezd.  
  A találkozó.  
  A levonulás a lépcsőn.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
haragszik
[szerkesztői feloldás]
hogy
kocsmába megyünk, de nincs itthon semmi.  
  – Vigye el ezt a szál rózsát
[szerkesztői feloldás]
Jankának
.  

facsimile
 
 3815 
Globális
 
  Novella: az író ezzel a cikkel akarja
[szerkesztői feloldás]
meghódítani
az asszonyt, a férj
[szerkesztői feloldás]
megérzi
, s
[szerkesztői feloldás]
nem
örül,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hadnagy létére gyerekcipő árulásával teszik ki a lapba, s tán érzi is a pecsenye illatot.  
  Az író a műteremben.  
  Sütő u. 2.  

facsimile  
 
 
 3816 
Globális
 
  Lenke  
  – Hm, az uj butor. Hát most nyissuk ki a szemünket Ida.  
  – Ez az ételhordó is itt lesz rajta? – s kineveti  
  – Ezt a kancsót is ide teszitek? – gunyos.  
  – Hadd üljek bele én is Ida, ebben ketten is elférünk, ez
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagyszerű.  
  És
[szerkesztői feloldás]
nem
imponál neki.  
  Az urának fog,
[szerkesztői feloldás]
mert
az a saját családi dicsőségét érzi emelkedni azzal ha a bátyjánál van.  

facsimile  
 
 
 3817 
Globális
 
  Pista  
  – Pista mit csinál?  
  – Ha
[szerkesztői feloldás]
megharagszik, mindjárt
azt
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy
elmegy
[törölt]
« kato »
a csatába.  
  – Szerencse
[szerkesztői feloldás]
hogy
te
[szerkesztői feloldás]
nem
leszel mellette ott,
[szerkesztői feloldás]
mert hogy
neked
[szerkesztői feloldás]
megmutassa,
direkt belelövetne magába.  
  – Igen,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nekem
[szerkesztői feloldás]
megmutassa
, – s elégedett azért mégis egy kicsit. – Tudjátok
[szerkesztői feloldás]
mindent csak
azért csinál
[szerkesztői feloldás]
hogy
imponáljon vele nekem.  
  – De az lehetetlen.  
  – Jaj. Nahát, – s kacag,
[szerkesztői feloldás]
mert
eltalálta.  

facsimile  
 
 
 3818 
Globális
 
  Hermin néni  
  Barátság  
  Jóba
[szerkesztői feloldás]
van
a szomszéddal, aki tulajdonkép a Tilda barátnője,
[szerkesztői feloldás]
ugyhogy
panaszkodik is
[szerkesztői feloldás]
hogy
elvettétek a barátnőmet.  
  – Valamikor volt nekik 12000
[szerkesztői feloldás]
forintjuk
, de ma nincs semmijük.  
  – Jó népek. Kell valakivel jóba lenni, a hosszu téli estéken. Így unalmas volna.  

facsimile  
 
 
 3819 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Budapest
Budapest
november 23  
  Pénz  
  l. 3751  
  Eszeágában sem volt,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kölcsönt kérjen sógorától, sőt fel volt háborodva a legelső ötlettől,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez is előfordulhat. Ő maga ajánlotta fel,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mutassa a pénzességet és a tekintélyét gyarapítsa vele s
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
ben azért
[szerkesztői feloldás]
hogy
célzásnak vette
[szerkesztői feloldás]
hogy
ezek előtte
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
ről, nyomorról beszéltek.  
  Akkor ő elvonta a száját is önerejében bizakodva gunyosan nézett vissza rá.  
  – Köszönöm!  
  De már a másik pillanatban meggondolta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hátha szükség lesz valaha rá, ki tudja a jövőt s már
[szerkesztői feloldás]
megenyhült
a mosolya s a sors változásain tűnődve azt
[szerkesztői feloldás]
mondta.
 
  – Nagyon köszönöm Mkám, ha szükségem lesz rá,
[szerkesztői feloldás]
nem
fogom szégyellni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ezt a kedvességedet igénybe vegyem.  
  – No kérlek… Szégyellni…
[szerkesztői feloldás]
Mindig
rendelkezésedre állok.  
  Ugyanugy mint ő ahogy járt  

facsimile
 
 3820 
Globális
 
  Tóthékkal.  
  S mikor a butort kellett kifizetni 400
[szerkesztői feloldás]
korona
reménysége volt már az előző hétre, arra a hétre s az utolsó napon ráeszmélt a tartalék bizalomra, a M. pénzére.  
  Elébb
[szerkesztői feloldás]
meg
kellett puhítani a
[szerkesztői feloldás]
feleségét
, aki
[szerkesztői feloldás]
nem
akart hallani sem arról,
[szerkesztői feloldás]
hogy
valaha kölcsönt vegyenek, pláne a sógortól.  
  – Édes, én ugy gondoltam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Mtól kérek 400
[szerkesztői feloldás]
koronát
.  
  – Ah  
  – Megállj: azért gondoltam ezt – legalább neki sietni fogok
[szerkesztői feloldás]
megfizetni
, ugyis
[szerkesztői feloldás]
csak
formaság az egész, pár napra.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
szeretem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kölcsön vesz tőle.  
  – Én se. Elhiheted
[szerkesztői feloldás]
hogy
soká haboztam rajta, de inkább tőle
[szerkesztői feloldás]
mint
tőled,
[szerkesztői feloldás]
mert
neked
[szerkesztői feloldás]
nem
fizetem aztán
[szerkesztői feloldás]
meg
, neki
[szerkesztői feloldás]
meg
muszály.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
szólt rá.  

facsimile
 
 3821 
Globális
 
  Aztán kirukkolt vele.
[szerkesztői feloldás]
Nem
is gondolta
[szerkesztői feloldás]
hogy
milyen nehéz a kölcsön kérés. Egy óráig udvarolt, a hal stb s a torka el volt szorulva és szórakozott volt, a végén egyszerűen, játszin vetette oda. S mikor ellenállást tapasztalt, el volt ámulva, s föl volt ingerülve; azt hitte, hogy M örülni fog s lekötelezett lesz, ha adhat. S mit, fölényes akar lenni? És játszani a hitelezőt? Már oda akarta dobni az egészet, de
[szerkesztői feloldás]
meggondolta
, hátha
[szerkesztői feloldás]
nem
kapja
[szerkesztői feloldás]
meg
délután a pénzt a színháznál s gondolta, holnap visszaadja.  
  Mikor nála volt, egész biztosnak látta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
holnap visszaadja. De a sógor ugyanazzal a könnyedséggel, amivel ő kérte egy kis írást kért róla, mereven előre nézve, Ez uj helyzetet  

facsimile
 
 3822 
Globális
 
  teremtett. Zavarba jött rá. Ezt az első adósság életében s az első kölcsönlevél.  
  Egész fel folt dulva a belseje,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
soha, valami ujfajta izgalom töltötte el.  
  – Kérlek szépen.  
  A hangján
[szerkesztői feloldás]
megérezte hogy
merev és
[szerkesztői feloldás]
nem
hajlékony; tolvajnak érezte magát, aki most lop
[szerkesztői feloldás]
vagy
csal. Nincs szüksége rá és kicseni a másik zsebéből. Ugy néztek
[szerkesztői feloldás]
mindaketten
,
[szerkesztői feloldás]
megmerevedett
szemidegekkel s kissé
[szerkesztői feloldás]
megremegő
kézzel és
[szerkesztői feloldás]
megfeszült
hangszálakkal mondtak szókat, amelyeket kikényszerített belőlük a titokban működő öntudat, amely a legnagyobb erőfeszítéssel parancsolta meg a fizikumnak,
[szerkesztői feloldás]
hogy
akaratát végre hajtsa.  

facsimile
 
 3823 
Globális
 
  Egyik jogtalanul rabolt, a másik jogtalanul védekezett ez ellen s mindakettő a formák segíségébe, a kialakult társadalmi élet formaságaiba kapaszkodott. Ha
[szerkesztői feloldás]
ősemberek
lettek volna, most erőszakkal folyik le a dolog, most
[szerkesztői feloldás]
csak
a lélek mélyén élt az állati brutalitás, de
[szerkesztői feloldás]
meg
volt kötözve. Csak a csírái voltak tisztán, bár tisztázatlanul.  
  Mindkettőnek az arcán ott volt a facies hippocratica, a halottnak az elmerevedése, amely az élet ős évezredeiben vele járt ezzel a művelettel, mert egy ilyen kölcsön legelső formája az volt, hogy az egyik meghalt bele s a másik akkor felfalta. Az első kölcsön az, mikor az erősebb állat megeszi a gyöngébbet: kölcsön veszi annak az életerejét,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a sajátját növelje vele. S íme ma amikor két kifogástalan uri
[szerkesztői feloldás]
ember
, a saját életkörülményeikben elég kicsiny tartalékot cserélnek, fizikumukban lerajzik  

facsimile
 
 3824 
Globális
 
  ugyanaz a fiziológiai folyamat, amely mindig lezugott, ha a farkas torkon ragadja a rókát, a róka a menyétet, a menyét az ölyüt… De megeshetett az is, hogy a másik visszaharap, s bár gyöngébb megvédi magát,
[törölt]
« és »
meghiusítja a kölcsönt és kárt tehet még abban a hiányos tőkében is, amelyből most él a támadó.  
  Egymásra mosolyogtak, s ő vagdalkozva, vakogva ugatta:  
  – Van tintád.  
  A másik
[szerkesztői feloldás]
ugyanolyan
gyors automatikus képzetkapcsolások közt jutott rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mondja:  
  – Tintám van, de papirosom nem igen.  
  Uralkodott rajta mégis ez a pár ezeréves kis kultúra, amely ennek a nagy ügynek sima elintézését biztosítani termett s mint az ebek, most megkötözve  

facsimile
 
 3825 
Globális
 
  vakogtak, ugy mint akik tisztában vannak vele, hogy meg vannak kötözve s nem haraphatják egymást torkon, hát akkor ugy tesznek,
[szerkesztői feloldás]
mintha
[szerkesztői feloldás]
csak
udvariaskodnának egymással,
[szerkesztői feloldás]
csak
csevegnek.  
  – No akkor majd megírom  
 
S nem adta vissza, már
[szerkesztői feloldás]
mindenáron
[javítás]
kelett, vitte
[javítás]
már a zsebében volt, ha vissza kellett
[szerkesztői feloldás]
volna
adni
[szerkesztői feloldás]
nem
lett
[szerkesztői feloldás]
volna
könnyebb,
[szerkesztői feloldás]
mint
a sajátjából adni.
[betoldás]
 
  Megírta s valami rávette,
[szerkesztői feloldás]
hogy
személyesen vigye be és ne küldje. Annyira öntudatlan volt
[szerkesztői feloldás]
hogy
a
[szerkesztői feloldás]
feleségének
[szerkesztői feloldás]
[törölt]
« nem »
[törölt]
« tudott »
[szerkesztői feloldás]
majdnem
elfelejtett szólani.  
  – Igaz, édes, olvasd el.  
  Elolvassa.  
  – Ő kérte?  
  Neki is az
[szerkesztői feloldás]
volt
az első érzése,
[szerkesztői feloldás]
hogy
harc!  
  – Igen.  
  De abban a pillanatban már a
[szerkesztői feloldás]
felesége
előtt védte magát, a tekintélyét,
[szerkesztői feloldás]
hogy nehogy
azt gondolja
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő
[szerkesztői feloldás]
megalázta
magát
[szerkesztői feloldás]
hogy
gyönge, akiben
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet bízni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
alacsony, aki még megaláztatás árán is kész  

facsimile
 
 3826 
Globális
 
  elfogadni pénzt, hát hozzá tette  
  – De elébb ideadta a pénzt, természetesen.  
  S megkönnyebbülve,
[szerkesztői feloldás]
hogy megvédte
magát elsietett.  
  – Mért szalad kalap nélkül? Vegyen kabátot, az istenért! – szólt utána a
[szerkesztői feloldás]
felesége
, aki a konyhába sietett és dolgozott. Védte az urát e gondolattal a hűléstől. Védte a pénzkeresőt, a tőkét. Ebben a percben az erotikai hasznok elhalványodtak, a pénz élt benne, ki adja vissza a kölcsönt, ha ez
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz? Négyszász
[szerkesztői feloldás]
koronája
[szerkesztői feloldás]
volt
ép félrerakva ezüstben, de azt védte, mint a testét s ő is egészen jónak találta már,
[szerkesztői feloldás]
hogy
inkább a sógor kölcsönözzön.  
  – Csak átszaladok, – s még kalapot vett.  
 
[törölt]
«
[törölt]
Odaadta az írást. A sógor az ágyán ült fehérben, elvette a papírt s
[szerkesztői feloldás]
nagyon
soká nézte, jól
»
[törölt]
 

facsimile
 
 3827 
Globális
 
  – Mért nem váltót?  
  Hopp erre
[szerkesztői feloldás]
nem
is gondolt. S már fölvillant benne,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az jó lesz. Észre sem vette, már
[szerkesztői feloldás]
ahogy
az írást
[szerkesztői feloldás]
megírta
ugy tetszett,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ezzel már el is intézte a dolgot. Mintha be volna fejezve, ellenértéket adott volna. S szinte kárörömet érzett,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ennyit adott érte. Ezt a firkát, egy tiszta papírt. Igen majd vissza kell adni, de addig mi lesz a legrosszabb esetben? A pénz pénz, de az a papír
[szerkesztői feloldás]
csak
akkor lesz pénz, ha ő ad érte neki. Pláne a váltó, az meg azt jelenti,
[szerkesztői feloldás]
hogy
még hosszabb ideig nem köteles a pénzt visszaadni. Pereljen: nem fog perelni, mert azt szégyelli, esetleg itt is vész a pénz… Már most is ugy írta meg az írást,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem ér semmit. Felvettem kölcsön. Ennyit írt. Előbb azért, mert egy napra mért írjon többet. Aztán azért,
[törölt]
« mert »
[szerkesztői feloldás]
hogy
minél tovább  

facsimile
 
 3828 
Globális
 
  tarthassa meg felelősség nélkül.  
  Rablás.  
  A sógor sápadt arcával belemeredt a papírba, a szemét háromszögbe törte és rendkívül soká olvasta azt a pár sort, nyilván mérlegelte, bírálta.  
  Azzal a könnyelműséggel,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a holnapot már
[szerkesztői feloldás]
nem
érzi az
[szerkesztői feloldás]
ember,
ha ígér, – azt vetette oda, s már nagyon felül volt, már a hangja is megoldódott, a szívét melegítette a pénz, –  
  – Igaz Mkám, ha ebben a hónapban vissza nem adom, akkor váltót adok róla.  
  – No no.  
  – Azért is nem írtam bővebben, hát majd kicserélem váltóra.  
  S már kifelejtette az „esetleg” szót.  
  – No foglalj helyet.  
  – Köszönöm, sietek.  
  S
[szerkesztői feloldás]
nem
akart leülni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ne lehessen  

facsimile
 
 3829 
Globális
 
  szó bizonyos kautélákról,
[szerkesztői feloldás]
hogy
rohanni vágyott innen, mint a kutya elrohan a konyhából a konccal,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha neki adták is, vissza ne vehessék.  
  – Azt hiszem visszaadom én ezt neked elsejéig, –
[szerkesztői feloldás]
mondta
még s a feleségére gondolt, aki
[szerkesztői feloldás]
nem
fogja
[szerkesztői feloldás]
megengedni
ugysem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tovább adós maradjon,
[szerkesztői feloldás]
mint
lehet.  
  – No no csak sikerüljön.  
  – Szervusz.  
  – Szervusz, hát
[szerkesztői feloldás]
nem
ülsz le?  
  – Sietnem kell el hazulról.  
  És elment fölindulva, mérgesen. Megmarta ujra ez a szó,
[szerkesztői feloldás]
hogy csak
sikerüljön. A hitetlenség. A lebecsülés.  
  A büdös előszobán, a kopott folyosón egyre ez szorította s már ugy érezte
[szerkesztői feloldás]
hogy meg
kell mutatni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
megszerzi a pénzt, megmutatja neki, de nem adja meg. Bosszuból Bossszut áll, a lenézésért ezzel.  

facsimile
 
 3830 
Globális
 
  Szórakozott volt és nevetett bent a szobában  
  Elintézte az előbb a Pali kölcsönét, most szólt.  
  – Édes, jöjjön
[szerkesztői feloldás]
csak
be.  
  – Mért, nekem is alá kell írni valamit?  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy…
 
  A
[szerkesztői feloldás]
felesége
izgatott
[szerkesztői feloldás]
volt
egy kicsit,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
belépett s odaállt az asztalhoz ugy,
[szerkesztői feloldás]
mintha
[szerkesztői feloldás]
mondaná
,
[szerkesztői feloldás]
nem
akarok részt venni semmiben, mi az?  
  – Pali
[szerkesztői feloldás]
megadta
a pénzt.  
  – Meg?  
  – 154
[szerkesztői feloldás]
korona.
 
  – Mért 154?  
  – Adott 80-at.  
 
[szerkesztői feloldás]
hogy
80  
  Most semmit sem értett. Ő is el volt kábulva. A kölcsön ügy egy kicsit rázta ugyanugy
[szerkesztői feloldás]
mint
az urát, de
[szerkesztői feloldás]
csak
távolról visszhangzott benne a
[szerkesztői feloldás]
mennydörgés
, a villámcsapás
[szerkesztői feloldás]
nem
benne folyt le.  

facsimile
 
 3831 
Globális
 
  Részletesen kellett neki magyarázni a dolgot. A 10
[szerkesztői feloldás]
korona
nyereségnél aztán
[szerkesztői feloldás]
megkönnyebbett
. Ez az ő vágya volt.  
  – Itt a pénz.  
  – Ez az enyém.  
  – Mért!  
  – Hogyne! – s föllobbant, – a többi is az enyém
[szerkesztői feloldás]
volt.
 
  A
[szerkesztői feloldás]
férfi
hallgatott, a
[szerkesztői feloldás]
felesége
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudja
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő költötte el a többit.  
  – No adok belőle 50
[szerkesztői feloldás]
koronát
magának.  
 
[szerkesztői feloldás]
Köszönöm
.  
  Nevetett. Ez is valami. Az
[szerkesztői feloldás]
asszony
nagylelkűen szorította a markába a százkoronást.  
  – De ezt nekem fel kellene váltani.  
  Átment a szobába.  
  – Ilka, eredj át, váltasd fel a
[szerkesztői feloldás]
nagyságos
urral.  
  A férjnek az az ötlete támadt
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő váltja be nála,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ürügye legyen még egyszer bemenni és
[szerkesztői feloldás]
megmutatni
az asztalos  

facsimile
 
 3832 
Globális
 
  nyugtáját,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egyrészt dicsekedjen a keresetével, másrészt letorkolja az előbbi hitetlenségeért s visszaütni a gunyt a tények erejével, s
[szerkesztői feloldás]
mindenekfelett
fölfakasztani az irigységét.  

facsimile  
 
 
 3833 
Globális
 
  Turcsányi Kálmán
[szerkesztői feloldás]
polgári iskolai
tanár Bp  
  Juhász fia  
  Meghalt az apja, urrá kellett lennie  
  A kávéházi törzsasztalnál ott ül a semmitmondó szőke fejével, észre se lehet venni. Van benne valami nem kellemes, egy zavaró jelenség, egy színfolt, amely idegen helyre került. Az ujságot végigolvasta, erősen néző szürke szemeivel s a fejét féloldalt fordítja, nem a lapot
[törölt]
« nézi »
forgatja,
[szerkesztői feloldás]
hanem
a fejét. Sovány arca, a szőkés szempillák alatt fakó, de szívós, csontos, szikár; barna egyszerű ruhája igen jó kerete színtelen arcának. Puha, szőkén fénylő haja véknyan fodrosan van a magas kétsarku homlokán, lágyan lesimítva, hosszan, a reggeli fésülés érintetlenségével.  
  Ha jobban megnézi az ember van rajta valami befelé való  

facsimile
 
 3834 
Globális
 
  értelmesség, a megértő és megtartó ember eszessége. De kellemetlen. Semmi nyíltság, semmi adás, semmi derű.  
  Az apja paraszt volt, a nagyapja juhász, ő tanár. A hátán ott van a nagyapja juhász bundája s tisztára surolt keze a boton babrál. A vállával mindig igazgatja a nehéz subát, amely le akar csuszni róla, fellódítja idegesen a nyakába. Azok a szikár szőke bacsuk fajtájából való, akik lekerültek a hegyekből az alföldre s itt ácsorogják el az időt a falka végin s az eszüket annyit pihentetik,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a végin semmi se marad belőle.
Hevert
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
keze mindenre ügyes, tud faragni, mert gyerekkora óta faricskál, ólmos botot babrál, mert semmi dolga.  

facsimile
 
 3835 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
elvesztette a 2 kötényt, amelyek egy kis csomagban voltak a kezében míg hazulról jött Mire kisírta magát
[szerkesztői feloldás]
meg
is
mosdott
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, rajzol.  
  – Ennek ábszolute üres a feje, se
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
, se semmi. Ugy néz
[szerkesztői feloldás]
mint
egy tyuk, ugy pislog,
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
rossz ránézni. Látszik, milyen üres az arca… Nézze most is játszik, szórakozik… Igazán üres lélek ez,
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz belőle semmi,
[szerkesztői feloldás]
mint
az egész fajtája… Nahát ez
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz az én gyerekem, én ettől felfordulhatok ezerszer… Ugy elidegenedem ettől a kölyöktől… Megállj
[szerkesztői feloldás]
csak
te kutya kölyök, megbánod te még egyszer (
[szerkesztői feloldás]
Virág
sírva fakad) …Ne kend össze az asztalomat! Bitang! fajtáddal… Én eltiltom
[szerkesztői feloldás]
hogy
te Idához menj. Elég van benned a haszontalanságból,
[szerkesztői feloldás]
nem
kell
[szerkesztői feloldás]
még
az ő hóbortjaiból is. Majd adok én neked. Szobrászolni. Azt a szobrot már
[szerkesztői feloldás]
megettem
volna 25000szer…  
  Minek vetted el azt a pakkkot, ha
[szerkesztői feloldás]
nem
tudtad elhozni. A kicsi elhozta a pakkját… Majd összepakollak  

facsimile
 
 3836 
Globális
 
  és elküldelek a nagyanyádhoz. Ugyis közéjek való vagy… Velem
[szerkesztői feloldás]
nem
élsz. Utálatos. Bitang.  
  Ne bőgj. Mert a hangodat sem akarom hallani. Mert iszonyodom tőled te. A hangodat sem akarom hallani. Iszonyodom tőled. Ha az asztalomat összepiszkítod, hát kihuzom a fejedet te.  
  Bőghetsz. Szégyellheted magad. Te. – S kimegy.  
  Ilka  
  – Hallgasson ide,
[szerkesztői feloldás]
mondok
valamit.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
akarja hallani.  
  Elmegy.  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Ne sírd össze az arcodat. Az asztalt ne piszkítsd.  
  – Ne bántsad, neked vigasztalni kell.  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Ne sírj kis Virágom.  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– Eredj innen.
[szerkesztői feloldás]
Nem
szeretem  

facsimile
 
 3837 
Globális
 
  ha így turkálsz…
[szerkesztői feloldás]
Nem
kell nekem semmmise.  
  És dulakodnak, azon
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
vigasztalja az apuka parancsára.
[szerkesztői feloldás]
Virág
dacosan és konokul taszítja el. Innen kezdődnek távoli, a jövőbe kiható ellenszenvek, ezek a gyermeki karakter távolságok örökké élnek s élesednek. Mint én Pistával.  
  Bejön a pogácsás tálért. Sóhajt, nyög.  
  – Nahát
[szerkesztői feloldás]
csak
nagy bitangok ezek a
[szerkesztői feloldás]
Móriczok
mind. Ezeket az Isten igazán
[szerkesztői feloldás]
csak
léhaságra teremtette
[szerkesztői feloldás]
csak
arra,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az életet kiélvezzék.  

facsimile
 
 3838 
Globális
 
  Kiveszi a tízkoronást, s a fizető pincér nem jön, hajtogatja össze, ujra kibontja, ujra össze hajtogatja; finoman és simán,
[szerkesztői feloldás]
nem
gyűri,
[szerkesztői feloldás]
nem
dobálja.  
  – Az én tanuláson elég komplikált volt, egész labirintus!  
  Mosolyog s keskeny ajka fölött mint egy kis kenderpamacs, a tövig nyírt, alig növő szőke bajusz.  
  – A nagybátyám taníttatott. Mert az apám meghalt hamar, ő pap volt . Két polgári után beadott
Homonnára
Homonna
a faipari szakiskolába, onnan kerültem az iparművészetibe. Muhitssal együtt jártam, Fejérkuthy akkor végzett. mikor én kezdtem. De én nem láttam akkor se komolynak azt a dolgot, hát
[szerkesztői feloldás]
minden
évben elvégeztem egy  

facsimile
 
 3839 
Globális
 
  osztályt a
[szerkesztői feloldás]
gimnáziumban
is.
[szerkesztői feloldás]
Ugyhogy
mikor végeztem, más éven le is érettségiztem, elébb katona
[szerkesztői feloldás]
voltam
, azután érettségi, aztán az egyetem. 27 éves
[szerkesztői feloldás]
voltam
, mikor kész
[szerkesztői feloldás]
voltam.
 
  – Dolgoztam én eleget, én már
[szerkesztői feloldás]
nem
akarok többet dolgozni. Bizonyos idő mulva hazamegyek, remélem ugy is nősülök
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
kell gondolni semmire.  
  – Mért
[szerkesztői feloldás]
nem
nősül?  
  – Ki nősül ilyen időbe?  
  – Nono. 3 éve.  
  – Még eddig
[szerkesztői feloldás]
nem
is adták
[szerkesztői feloldás]
volna
ide a lányt. Fiatal.  
  – Ugy, hát van.  
  – Van.  
  – Otthonról?  
  – Igen.  

facsimile
 
 3840 
Globális
 
  – Hát az én családomba még nincsenek tanult
[szerkesztői feloldás]
emberek
. Csak én vagyok, meg az öcsém, ügyvéd otthon
[szerkesztői feloldás]
nagyon
jól megy neki,
[szerkesztői feloldás]
mert
jóformán az egész város rokon, igen szereti is a mesterségét, s a tanyán
[szerkesztői feloldás]
nem volt
10 év óta, meg az állatorvos
, meg a hugom tanítónő
[javítás]
[bj], ennyien.  
  A Turcsányi család
[szerkesztői feloldás]
pedig
elég nagy, lehet
[szerkesztői feloldás]
mondani
szép számmal
[szerkesztői feloldás]
van
képviselve.  
 
[szerkesztői feloldás]
meg
a másik hugom, az is tanítónő volt, de
[szerkesztői feloldás]
meghalt
[betoldás]
 
  – Az az állatorvos intézte az én sorsomat, de igazán
[szerkesztői feloldás]
hogy
nagyon ugy is;
[törölt]
« marhául »
 
  – nálunk
[szerkesztői feloldás]
marhadoktornak
híjják  
  – nahát marhául is csinálta.  
  – Mikor én árván maradtam, nekem muszály
[szerkesztői feloldás]
volt
tanulni,
[szerkesztői feloldás]
mert
9 éves
[szerkesztői feloldás]
voltam
, 4 gyerek, az öcsém másfél évvel fiatalabb, a lányok azok kisebbek, a nagyobbik lány  

facsimile
 
 3841 
Globális
 
  – Most gyere kis
[szerkesztői feloldás]
Virág
. Tudom
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem sokat adsz arra, amit én
[szerkesztői feloldás]
mondok,
de azért beszélek
[szerkesztői feloldás]
még
egyszer veled okosan. Most elfelejtem,
[szerkesztői feloldás]
hogy milyen
szórakozott, gondatlan
[szerkesztői feloldás]
voltál
, ugy nézed rá,
[szerkesztői feloldás]
mintha
az én okos és jó kislányom volnál.  
  Legyél nekem az én jó kislányom,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én örüljek
[szerkesztői feloldás]
hogy
te vagy a világon. Az leszel?  
  – Igen  
  – Addig, míg
[szerkesztői feloldás]
nem
fogsz
[szerkesztői feloldás]
megharagítani.
 
  – Nem.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mindig
jó leszel?  
  – Igen.  
  – Na ölelj meg.  

facsimile
 
 3842 
Globális
 
  meghalt. Hát egy özvegy asszony
[szerkesztői feloldás]
nem
gazdálkodhatik, felest vett. De akkor
[szerkesztői feloldás]
meg
a gyerekekkel mit csináljon, ha
[szerkesztői feloldás]
nem
tanulhatják
[szerkesztői feloldás]
meg
a mesterséget.
Volt egy unokatestvére plebános, az gondoskodott róla és polgáriba adott. De akkor az a … gyűjtötte, toborozta a növendékeket a
homonnai
Homonna
iskolába, odaadtak… Én se értek a földhöz bizony.  
  – De azért én
[szerkesztői feloldás]
még
néha kimegyek a mezőre, mászkálni, de az öcsém 10 év óta soha. A feles az öreg Samu Gyuri
[szerkesztői feloldás]
olyan
becsületes
[szerkesztői feloldás]
ember
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
már szerződés sincs vele, azért
[szerkesztői feloldás]
nem
sajnálja a fáradságot.
[szerkesztői feloldás]
Minden
őszön feljön és elmutogatja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ide ezt vet, oda azt.
[szerkesztői feloldás]
Mondom
 

facsimile
 
 3843 
Globális
 
  neki, jobban tudja azt maga György bácsi. Nem, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
, ennek ez a rendje
[szerkesztői feloldás]
tekintetes
uram. Hát mért
[szerkesztői feloldás]
nem
szól az öcsémnek? Áh a
[szerkesztői feloldás]
tekintetes
ügyvéd úr ad egy pohár pálinkát és kiküld a szobából. Van az öregnek egy fia, most az is katona.
[szerkesztői feloldás]
augusztus
2-án esküdött, 3-án már elvitték,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
fain gyerek az is.  
 
  A juhász mag .  
  A földet
[szerkesztői feloldás]
nem
szeretik.  
  Ő fur-farag, rajzol-tervez, iparművész, de
[szerkesztői feloldás]
nem
veszi komolyan
ezt a dolgot, egy igazi mesterség is kell neki.  
  Öccse ügyvéd, a nagyapa furt eszét örökölte.  
  S
[szerkesztői feloldás]
mindketten
hideg, józan, okos
[szerkesztői feloldás]
emberek.
 

facsimile
 
 3844 
Globális
 
  – Én
[szerkesztői feloldás]
megmondom
magának,
[szerkesztői feloldás]
hogy
juhász volt az öregapám.
[szerkesztői feloldás]
Nem
jól ment neki, és
[szerkesztői feloldás]
hogy
a juhásznak legyen legelője, ahol forduljon,
[szerkesztői feloldás]
megvette
a földeket, a vízállásokat, olcsón 5-10
[szerkesztői feloldás]
forintjával
,
[szerkesztői feloldás]
mert
akkor
[szerkesztői feloldás]
még
Kunszentmárton
Kunszentmárton
határa nagyrészt víz alatt volt. De
[szerkesztői feloldás]
alighogy megvette
, a belügyminiszter elrendelte az árvízmentesítést. Rögtön igen felment a föld ára és egész Kánaán lett belőle, tejjel-mézzel folyó. De 13 gyereke volt neki. Hat fia, hat felé ment a föld, nekünk is 120 hold jutott, a lányok ottani szokás szerint
[szerkesztői feloldás]
nem
kaptak. Kifizették  

facsimile
 
 3845 
Globális
 
  őket.  
  A juhász zárkózottsága
[szerkesztői feloldás]
van
benne idegenek közt és óvatlan közlékenysége,
[szerkesztői feloldás]
ahogy megnyílt
a zsilip.  
  – No legalább jó férj lesz. Megunja akkorára a kávéházat.  
  – Meguntam én azt már.  
  – És vendéglői kosztot.  
  – Azt is. Nem is igen eszem. Még kenyeret sem veszek soha. Mami küld hazulról azt is egyebet is,
[szerkesztői feloldás]
ugyhogy nem
kell nekem soha reggeliről vacsoráról gondoskodni.  
  Tarisznyából él, igénytelen.  

facsimile
 
 3846 
Globális
 
  Nyitrába
[szerkesztői feloldás]
vannak még
Turcsányiak, de azt hiszem azoktól is
[szerkesztői feloldás]
megvan
a Bedingung.  
  – Honnan települtek
Kunszentmártonba
Kunszentmárton
?  
  Felnéz,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudja mit tegyen, de nincs
[szerkesztői feloldás]
annyi
intelligenciája,
[szerkesztői feloldás]
hogy
el takarjon valamit.
 
  – Nyitrából, azt hiszem.  
 
[szerkesztői feloldás]
Milyen
vallású maga?  
  – Rká.  
 
[szerkesztői feloldás]
Pedig
ott
[szerkesztői feloldás]
mind
[szerkesztői feloldás]
református
.  
  – Ott
[szerkesztői feloldás]
mind
katolikus. Még nincs is
[szerkesztői feloldás]
református
templom.  
  Szóval tisztán tót település.  
  – Engem
[szerkesztői feloldás]
mindig
szláv típusúnak
[szerkesztői feloldás]
mondanak
, – én ugyan
[szerkesztői feloldás]
nem
érzem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az volnék.
 
  Kálmán  
  György  
  Ilonka  

facsimile  
 
 
 3847 
Globális
 
  Ilka – Feküdni már mert kikapok.  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– Mindjárt lesz nagy verés.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ilka
– Tán az neked mulatság?  
  Egy kicsit
[szerkesztői feloldás]
megcsendesedik.
 
  – Ez a gyerek képtelen valamit komolyan venni.  
  Egy szem mandulát lop, egyet fordul, utána perdül az ágyon ugy fekszik le.  

facsimile
 
 3848 
Globális
 
  Lehajló gallér a hosszu nyakán keskeny nyakkendő, barna zakó ruha, eres tisztára mosott keze, fakó arca.  
  – ha én egy hétig morzsolok, kidőlök  
  Mintha mellbeteg volna.  

facsimile  
 
 
 3849 
Globális
 
  Pali  
  Pénz  
  – Tettél be pénzt, Hadikölcsönt?  
  – Igen  
  – Mennyit?  
  – 350.  
  – Mutasd.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
hiszed?  
  – Nem.  
  Kikeresi félkézzel. 250
[szerkesztői feloldás]
koronáról
szól, de ő
[szerkesztői feloldás]
nem
is látta a számot,
[szerkesztői feloldás]
csak
mikor a mosolygásával gyanus lett,
[szerkesztői feloldás]
hogy
valami svindli
[szerkesztői feloldás]
van.
 
  – Ja
[szerkesztői feloldás]
nem
350.  
  – Nem.  
  Gondolt rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a nála levő 200
[szerkesztői feloldás]
koronát
elkéri kölcsön, de
[szerkesztői feloldás]
nem
tudott rámenni.  
  Még mikor kikísérte is, gondolt rá, szerette
[szerkesztői feloldás]
volna
azt a könnyű  

facsimile
 
 3850 
Globális
 
  szót semmiképpen.  
  Mikor elment, fellélekzett, megkönnyebbült. Jobb is így, ha nincs adósság. Az
[szerkesztői feloldás]
ember
tréfából kéri és komolyan rossz, mikor
[szerkesztői feloldás]
meg
kell adni.  
 
  Az adósság egy egészen ujszerű viszonyt hoz létre az
[szerkesztői feloldás]
emberek
közt.  
 
[szerkesztői feloldás]
mint ahogy
a beteg
[szerkesztői feloldás]
ember
jobban kiéli az életet, az adós is
 

facsimile  
 
 
 3851 
Globális
 
  november 24  
  Pénz  
  – De az
[szerkesztői feloldás]
nagyon
kevés volt.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondják, hogy
tegnap főzeléket és hust
[szerkesztői feloldás]
nem
tudta kiszámítani, de ma többet ad.  
  – Ez egy kicsit bosszant. A tegnapit mit számítja? Tessék
[szerkesztői feloldás]
csak
a tegnapit két porciónak számítsa, ma
[szerkesztői feloldás]
pedig
adjon két és felet.  
  Ilka – De aztán ők
[szerkesztői feloldás]
nem
tudják, most
[szerkesztői feloldás]
mondták, hogy nem
lehet azt nekik két porcióra számítani  
  – Akkor ma 3 porciót kellene adni,ha tegnap két és félnél kevesebbet adott, az
[szerkesztői feloldás]
meg
nekünk sok… Majd én elintézem, nem is üzenek, személyesen jobban tudok én valamit elintézni.  

facsimile
 
 3852 
Globális
 
  – Na most várom szívszakadva a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
értesítést. No igen, se krumpli, se pénz. Se pénz, se posztó.  
  Az élettőke gyarapítása, ez a legfontosabb feladat  
  Az élettőke fenntartása a másik.  
  – Jaj a Virág harisnyáját is
[szerkesztői feloldás]
meg
kell fótozni.  
  A
[szerkesztői feloldás]
meglevőt
fótozni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ujat ne kelljen venni.  

facsimile
 
 3853 
Globális
 
  – Azt reklamálja Marci,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a ruháját
[szerkesztői feloldás]
nem
hoztuk-e be?  
  – S ő aki az ellen
[szerkesztői feloldás]
van, hogy
sok pakkot cipeljen az
[szerkesztői feloldás]
ember
,
[törölt]
« az sajn »
 
  – Igen, a saját pakkját velünk cipelteti. Hiszen
[szerkesztői feloldás]
csak
egy kis pakktáskával jött be, a többit ott hagyta  

facsimile  
 
 
 3854 
Globális
 
  Ilka  
  – Van rajtad mellény?  
  – Nincs.  
  – Nahát. Lássa
[szerkesztői feloldás]
még
az se. A saját gyerekével az
[szerkesztői feloldás]
ember
[szerkesztői feloldás]
nem
mérgeskedik annyit, az ugy szót fogad.
[szerkesztői feloldás]
Olyan
gonosz,
[szerkesztői feloldás]
olyan
szemtelen,
[szerkesztői feloldás]
hogy
boldog volna, ha
[szerkesztői feloldás]
megbetegedne
itt nekem. Mégis be kell íratni a cselédbiztosítóba; mihelyt jön, rögtön beíratom. Vigyék a fenébe, kórházba. Hát mit csináljak már egy ilyen taknyossal se fogok bírni. Amit akar, azt csinál. Egyáltalán feljön itt egy
[szerkesztői feloldás]
darab
meleg holmi nélkül. De egy
[szerkesztői feloldás]
darab
nincs, a kendő amit én adtam neki tavaly ajándékba.  

facsimile
 
 3855 
Globális
 
  Kofáskodni azt tud. Kész felelettel mindenre. Azt is hányszor
[szerkesztői feloldás]
mondtam
már, hányszor,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hozza be a matracot ide. De
[szerkesztői feloldás]
olyan
lusta. Hát mit,
[szerkesztői feloldás]
nem
viszi el az ördög, a háziurék cselédjei évekig tudtak fűtetlen szobában aludni, hát ez se fagy
[szerkesztői feloldás]
meg
dunna alatt  
  – Igazán azért ott aludni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
lehetett ott aludni, éveken át ott sose volt kályha,
hász
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
utóvégre bebujik abba a jéghideg ágyba ás felmelegíti. De azért az
[szerkesztői feloldás]
nagyon
hideg mégis.
Egy gázkályhát
[szerkesztői feloldás]
nem
[javítás]
tudtak betenni.
[javítás]
Az igaz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Schéknél sincs kályha a cselédszobában.  
  – Azt a cselédbiztosítót is felemelték. De a
kenyeret
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 

facsimile
 
 3856 
Globális
 
  egy koronát. De elküldtem.  
  – Jaj de hideg, azért
[szerkesztői feloldás]
hogy
kihűl ez a lakás egy éjszaka. Nahát ez
[szerkesztői feloldás]
nagyon
hideg lakás télre.  
  – De rajtad is mi
[szerkesztői feloldás]
van.
Papucs.  
  – De felvagyok öltözve jól, alsó nadrág
[szerkesztői feloldás]
minden.
 
  – A lábáról fázik fel az
[szerkesztői feloldás]
ember
.  
  – A tél,
[szerkesztői feloldás]
mennyi
szenet fogunk itt eltüzelni; azért mindjárt vége lesz ennek is, a télnek. Már itt a Karácsony.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
Marci, mért
[szerkesztői feloldás]
nem
táviratozok neki. Utoljára értesíts, jösz-e
[szerkesztői feloldás]
vagy
nem. Ah  

facsimile
 
 3857 
Globális
 
  én
[szerkesztői feloldás]
nem
fogom, sürgetés volna. Én
[szerkesztői feloldás]
nem
fogom sürgetni.  
  A nap folyik az élettőke szolgálatában, közben összehasonlítások a pihenések
[szerkesztői feloldás]
hogy
más
[szerkesztői feloldás]
hogy
végzi ugyanezt a munkát s mivel az a cél
[szerkesztői feloldás]
hogy
én legyek erős,
[szerkesztői feloldás]
mindig
azt kívánom mástól,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő gyengüljön,
[szerkesztői feloldás]
vagyis
ne védje a saját tőkéjét annyira.  
  – Egyáltalán, mikor dolgozik,
[szerkesztői feloldás]
mindig
ilyen az arca!
[szerkesztői feloldás]
Csak
akkor
[szerkesztői feloldás]
van
jó kedve ha eszik és kapott valamit. Én
[szerkesztői feloldás]
mindig
azt számítom
[szerkesztői feloldás]
hogy
itt
[szerkesztői feloldás]
van
a háznál, öt
[szerkesztői feloldás]
forintot
kap,
[szerkesztői feloldás]
mert
azt kiszámítja
[szerkesztői feloldás]
hogy
ennyit kapjon. Mit hisz ennek most kéne egy 20
[szerkesztői feloldás]
forintos
bevásárlást csinálni, tán én bolond vagyok. Tavaj
[szerkesztői feloldás]
volt
, mama csinált neki mellényt
[szerkesztői feloldás]
mindent
, de hát az lassan  

facsimile
 
 3858 
Globális
 
  kikopik. Hisz várom mamát,
[szerkesztői feloldás]
hogy
vásároljon neki valamit, neki vannak, de ettől kitelik,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
veszi fel…
[szerkesztői feloldás]
Nem
ugy van ám az, mint maguk ha felveszik a vastag ruhát, nézze milyen ez… Nincs
[szerkesztői feloldás]
csak
egy meleg, azt
[szerkesztői feloldás]
nem
akarta felvenni,
[szerkesztői feloldás]
mert
nincs aki mossa.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nagyon
komisz ez,
[szerkesztői feloldás]
csak
akkor érzi jól magát, ha leül mellém és a dolgait tárgyalja, a pénzeit és örökségét és akárhányszor
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy
ő mér gondolta ha valami nehéz dolog van,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mit fog ő másnak kínlódni, de aztán
[szerkesztői feloldás]
meggondolja, hogy
mégis csak – kint egy vénasszony. No lássa.  

facsimile
 
 3859 
Globális
 
  – És nézze
[szerkesztői feloldás]
nem
locsolja
[szerkesztői feloldás]
meg
(a szenet)
[javítás]
, ezzel is
[szerkesztői feloldás]
mindennap
kell veszekedni!  
  – Mért
[szerkesztői feloldás]
nem
locsolja? Elfelejti? Nehéz? Rosszakaratból?  
  – Nem tudom. Egyszerűen nem locsolja. Most
[szerkesztői feloldás]
meg van, mert
tegnap
[szerkesztői feloldás]
mondtam
neki, az este,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tegye
[szerkesztői feloldás]
meg
rögtön.  
  – És azt a virágot is
[szerkesztői feloldás]
mindennap
elmozdítja ez a bitang, és
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet neki
[szerkesztői feloldás]
megmagyarázni, mert
ha mondom, úgy néz és
[szerkesztői feloldás]
nem
figyel.  
  – Még ennek mióta itt
[szerkesztői feloldás]
van, nem volt
ennek jó arca,
[szerkesztői feloldás]
csak
mikor valamit kapott,
[szerkesztői feloldás]
vagy
játszott. Ha kínálom valamivel, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
[szerkesztői feloldás]
nem
kell, ő
[szerkesztői feloldás]
nem
éhes. És így lóg az orra,
[szerkesztői feloldás]
mert
éhes. Hátha
[szerkesztői feloldás]
nem
tetszik, akkor  

facsimile
 
 3860 
Globális
 
  keress magadnak jobb kosztot.  
  – De ilyenekért harcolni, még mióta itt van,
[szerkesztői feloldás]
nem volt ennek
víg arca,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom miért.  
  – Még azt
[szerkesztői feloldás]
mondja hogy „nem
ment villanyoson”.
Tarcsokról
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
el tudott menni
Nyustára
Nyustya
gyalog, itt Kovaldhoz villanyoson kell neki menni. Bolond vagyok én,
[szerkesztői feloldás]
nem
vagyok tán őrültekháza!  
  A szeme kimered, rámereszti s a kezeivel kitárva gesztál.  
  Az élettőke  

facsimile  
 
 
 3861 
Globális
 
  Virág  
 
  Elballagok messzire
  A mosóné végire
  Pompo pumpo pumpója
  Van neki egy babája
  Játszik vele egész nap
  Ugy örül a mosásnak
 
 
[szerkesztői feloldás]
Még
az ágyon is képzelje
[szerkesztői feloldás]
csak mondja. Nem
akarom előtte
[szerkesztői feloldás]
elmondani
.  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág meghallja
s mosolyog  
  – Na
[szerkesztői feloldás]
mondd
el hát.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
tudja  
  – Egész ideges most,
[szerkesztői feloldás]
pedig
[szerkesztői feloldás]
elmondtam vagy
5-ször.  
  – Na látod,
[szerkesztői feloldás]
mondom
én,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
kell azon busulni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy kicsit könnyelmű.  
  Fellángol a szeme, a nagy indulat távoli fénye lobban fel  
  – De hagyja békén!  

facsimile
 
 3862 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Milyen
idillek, az ápolónők a tisztekkel. Tetatet.
*
Bizalmas beszélgetés két ember között (tête-à-tête, francia).
Egész nap.  
  Fölvillan egy pillanatra a messzi vágy, amely az élettőke tömbjében
[szerkesztői feloldás]
mint
az arany
[szerkesztői feloldás]
van
elfolyva.  

facsimile  
 
 
 3863 
Globális
 
  Gyárfás  
  Pénz  
  – Elment a kávéházba,
[szerkesztői feloldás]
meglátta hogy
ott
[szerkesztői feloldás]
van
Gyárfás, már messziről látta a szögletes nagy puha fejét,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
mosolygdálva
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
beszélt a törzsasztalnál.  
  A rendes helyére ült a kassza megett és el akarta hivatni,
[szerkesztői feloldás]
mindig
halasztotta, félt
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
nem
jó az írás és ezt
[szerkesztői feloldás]
nem
akarta hallani.  
  Míg beszéltek neki, szórakozottan, idegesen hallgatott,
[szerkesztői feloldás]
mint
a farkas a lesen, ha várja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy juh arra tévedjen a falkából.  
  Mikor körül nézett Gyárfás már elment. Egészen
[szerkesztői feloldás]
megkönnyebbült.
 

facsimile  
 
 
 3864 
Globális
 
  Tóthné  
  – Hát te azt
[szerkesztői feloldás]
mondod
nekem,
[szerkesztői feloldás]
hogy még
spóroljak is, 80
[szerkesztői feloldás]
koronát
a cselédnek, hiszen te akkor őrült
[szerkesztői feloldás]
vagy
, hozol te nekem haza egy
[szerkesztői feloldás]
koronával
is többet
[szerkesztői feloldás]
mint
máskor. Hiszen te a testvéred sorsára jutsz
(
[szerkesztői feloldás]
pedig
ezért
[szerkesztői feloldás]
nagyon
szokott haragudni, két testvére őrült)
[javítás]
 
  – Hát ha
[szerkesztői feloldás]
nem
telik, ne tarts cselédet,
[szerkesztői feloldás]
még
azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
nekem.  
  – Majd ha te hordod fel nekem a szenet és mosol akkor
[szerkesztői feloldás]
nem
tartok  
  – És ugy étel
tekintetében
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
nagyon
érzem,
[szerkesztői feloldás]
mert
süt s egy kilónál
[szerkesztői feloldás]
megtakarítja
a magáét. És este  

facsimile
 
 3865 
Globális
 
  – Hozatok 18
[szerkesztői feloldás]
koronáér
vajat, és hus
[szerkesztői feloldás]
nem
kell, a Jenőnek
[szerkesztői feloldás]
nem
, de én nekem
[szerkesztői feloldás]
nem
is kell, hozatok vajat és egy kis krumplit, s
[szerkesztői feloldás]
megvan
, de ha cseléd nincs, én
[szerkesztői feloldás]
nem
főzöm
[szerkesztői feloldás]
meg
azt a krumplit. Tőlem az
[szerkesztői feloldás]
nem
flanc, hogy cselédet tartok.  
  – Kérlek én fizetek 90
[szerkesztői feloldás]
koronát
a kacsáért és hus, és a gulyáshus
[szerkesztői feloldás]
forint
30, hát
[szerkesztői feloldás]
nem
inkább eszem 90
[szerkesztői feloldás]
koronáért
kacsát? //
[törölt]
« Nézd »
 
  – Jaj ne menj még, öt percig.  
  Cseléd.  
  A liba beosztása  

facsimile
 
 3866 
Globális
 
  – Te vettem vasárnap egy kappant 2 kiló 40 deka, 1
[szerkesztői feloldás]
forint
80! Jaj micsoda husa volt annak!  
  A Marci dolgait beszélik  
  – Ja ő
[szerkesztői feloldás]
ilyen
őrült marhákat ő
[szerkesztői feloldás]
nem
fog kapni soha.  
  A legnagyobb élvezettel figyel, összehasonlítás  
  – Máma lesz székely gulás nálunk.  
  – Ejha.  
  – És
[szerkesztői feloldás]
hogy
csinálod? Szóval pörköltet csinálsz belőle  
  – Én nem, nyersen rakom össze.  
  – Az
finom
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
,
[szerkesztői feloldás]
nem
székely gulás  

facsimile
 
 3867 
Globális
 
  az kolzsvári káposzta. A székely gulás az más. Csinálsz egy jó pörköltet és abba a káposztát, és mit
[szerkesztői feloldás]
mondok
egy kanál liszttel
[szerkesztői feloldás]
megstajbolni
. Én veszek tejfelt, ha
[szerkesztői feloldás]
van
veszek 2 decit, hát többet ér,
[szerkesztői feloldás]
mintha
te egy liter tejfelt veszel.  
  – Azt elhiszem.  
 
Az oroszok
[szerkesztői feloldás]
benn
[szerkesztői feloldás]
vannak
a K
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Ezt én
[szerkesztői feloldás]
nem
hittem, ezt én
[szerkesztői feloldás]
nem
hiszem, ezt én
[szerkesztői feloldás]
nem
hiszem el, semmi körülmények közt
[szerkesztői feloldás]
nem
hiszem.  
  – Legelőször szalad a zsidó, és  

facsimile
 
 3868 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
ártott azér ez a kis háboru. Megritkultak az
[szerkesztői feloldás]
emberek.
 
  – Még
[szerkesztői feloldás]
mondok
valamit, mióta a háboru tart,
[szerkesztői feloldás]
nem
jártak
[szerkesztői feloldás]
olyan
biztos, hitelképes hírek,
[szerkesztői feloldás]
mint
most  
 
  Az ajtóban beszél  
  – Jaj
[szerkesztői feloldás]
mondok
valamit, becsukom az ajtót  
  – Na
[szerkesztői feloldás]
mondj.
 
  – Hát a
Vojtits
[javítás]
szerzett egy órát a Gizinek. Én
[szerkesztői feloldás]
mondom hogy
te Gizi neked jobban fizet ez a cukrászné és te Budára jársz ezért.  

facsimile
 
 3869 
Globális
 
  A Wojtitz zsidó.  
  Gizi dühös lett, azon lehet külön  
  – ez a báró Ivorékhoz bejuttatta, ez a báró Harkányiékhoz bejuttatta, ez a Lukács
[szerkesztői feloldás]
volt
miniszterelnökhöz bejuttatta  
  – ezek
[szerkesztői feloldás]
nem
fognak
Batthyányhoz
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
járni, és ha kérdi én azt
[szerkesztői feloldás]
mondom, hogy
ez a kis lány el
[szerkesztői feloldás]
van
látva.  
  – Nézd Gizi, mért küzdöttem én érted, azért
[szerkesztői feloldás]
hogy
4 koronás órákat adj? Te most III éves
[szerkesztői feloldás]
egyetemi
hallgató volnál  

facsimile
 
 3870 
Globális
 
  – Nahát Wojtitz úr ennél nekem rosszabbat
[szerkesztői feloldás]
nem
tehetett
[szerkesztői feloldás]
volna
.  
  – Csodálkozom a  
 
  Elmegy.  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
, öt szoba, kivilágítva.  
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan
dühbe jöttem rá –  
  Bement és látta ezt a flancot.  
  Leültetik.
Pekáry
[szerkesztői feloldás]
mint
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Ja igen, a zongorakisasszony, – jön a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
.  
  – Igen a Gizinek
[szerkesztői feloldás]
van
fellépése és tud szemtelen lenni.  

facsimile
 
 3871 
Globális
 
  – Ja akkor magának lipótvárosi árai
[szerkesztői feloldás]
vannak.
 
  – Hogy tetszik ezt érteni, 12
[szerkesztői feloldás]
koronát fizettem
egy óráér  
  – Mit, azért két kalapot lehet venni  
  – Igen de azt
[szerkesztői feloldás]
csak
a fejre lehet tenni, ez
[szerkesztői feloldás]
pedig
a fejbe megy.  
  – Így beszél, ki a papája.  
  – Az
[szerkesztői feloldás]
olyan
ismerős név…  
  – Melyik csalából?  
  – A
kiskéri
Kiskér
Tóth  
  – A számvevőszék elnöke.  
  – Tóth Vilmos.  

facsimile
 
 3872 
Globális
 
  – Annak a lányával én jóban vagyok  
  – De mi
[szerkesztői feloldás]
nem
 
  – Mért?  
  – Mert az én papám
[szerkesztői feloldás]
nem
érintkezik a rokonokkal.  
  – Mért volt érdeke Vojtitznak  
  – Mért maga
Bárcinak
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
sógora és Wildnernek.  
  – No
[szerkesztői feloldás]
Wildner
igen előkelő
helyen
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
  – Akkor magának
[szerkesztői feloldás]
[törölt]
« nagyon »
[törölt]
« jó »
akart jót  
  – No én rajtam lehet segíteni.  

facsimile
 
 3873 
Globális
 
  Hát az
[szerkesztői feloldás]
asszony
teát főzött és a
[szerkesztői feloldás]
férfi
azt
[szerkesztői feloldás]
mondta, hogy meglátogat
 
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
a Gizi, nohát mama,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
az
igen ki-kilesett,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én szédültem.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
Az ugy vezette a társalgást,
[szerkesztői feloldás]
hogy mindent
leadtam.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mondom
mit tesz az,
[szerkesztői feloldás]
hogy olyan
szemtelenül fellépett! Ha ő alázatosan fellép  
  – és neki
[szerkesztői feloldás]
van
egy rokona egy hegedűtanárnő egy Ottlik  

facsimile
 
 3874 
Globális
 
  Pálma, az azt
[szerkesztői feloldás]
mondta, hogy
ezt
[szerkesztői feloldás]
nem
engedi
[szerkesztői feloldás]
nem
jó kezekbe  
  – Ő
[szerkesztői feloldás]
nem
adott neki ugye 4
[szerkesztői feloldás]
koronáér
órát, mért használja ki a Gizit erre?  
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan
összeköttetése
[szerkesztői feloldás]
van
ennek a családnak,
[szerkesztői feloldás]
hogy mindent
kijárnak,
[szerkesztői feloldás]
mindent
kijárnak.  
  – Majd ő gondoskodik is a pénzről és a villanyosról. Szabadjegyet. Vagy ha azt nem, féljegyez szerez.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy
ha a Vojtitz kisasszony
[szerkesztői feloldás]
hogy
ingyen  

facsimile
 
 3875 
Globális
 
  – És kérem ne tessék gondolni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én valcerokra
[szerkesztői feloldás]
vagy
tingli tanglira tanítom,
[szerkesztői feloldás]
mert
én ugy vagyok kiképezve,
[szerkesztői feloldás]
hogy
komoly zenére, –
[szerkesztői feloldás]
mondtam
is neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
te szamár, azt fogják
[szerkesztői feloldás]
mondani hogy
te
[szerkesztői feloldás]
még nem
vagy
[szerkesztői feloldás]
olyan
kész
[szerkesztői feloldás]
hogy
erre is tudod tanítani.  
  – Ez a cukrász kap kedden a Pekáry szerdán és
vissza
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
iskolába, egyszerre. Szombaton nincs iskola, azt a napot odaszámolja a kettőre.  

facsimile
 
 3876 
Globális
 
  Kérődzés  
  – Azért
[szerkesztői feloldás]
nagyon
örülök neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
így
[szerkesztői feloldás]
odamondogatott
nekik.  

facsimile
 
 3877 
Globális
 
  3/4 12. Virág összepisilte magát  
  20 perces sírás  
  Verés, szidás, elkeseredés  
  mosdani.  
 
  Nyers érzelmek:  
  düh  
  verés  
   
  Már reggel óta ingerült  
  nyugodt álom  
  békés öltözés  
  rendben
[szerkesztői feloldás]
minden
 
  hideg szoba! (ez már zökkenő)  
  rossz takarítás (ideges szók)  
  Ilka kendője, Marci frakkja  
  a koszt, a rossz porciózás  
  a szőnyegpucolás rendetlenül közben ujra a kendő – I kitörés  
  Csönd a gyerekek öltözése  

facsimile
 
 3878 
Globális
 
  A Virág
verse
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, mosoly  
  Érdekes
teljesség
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, kéj  
  A székeket elviszik az inasok  
  a terítők  
  a reggeli  
  Tóthné  
  hálószoba takarítás  
  a Virág pisilése 12:20-ig  
  ebéd  
  Ilka terítése 2:10
[szerkesztői feloldás]
perckor
kitör uj vihar, (szedd le az abroszt, erre hosszu orrot vág)  

facsimile  
 
 
 3879 
Globális
 
  Ilkaimádtatja magát  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
Ilka elviheti akkor az üvegeket Rohonczyhoz.  
  Zs –
[szerkesztői feloldás]
Nem
szívesen megy, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom hol
[szerkesztői feloldás]
van.
”  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
Dehogy,
csak magyaráztat magának. Fontossá teszi magát. Már kérdezte egyszer. Azelőtt
[szerkesztői feloldás]
olyan
bolond
[szerkesztői feloldás]
voltam, hogy
ahányszor kérdezte
[szerkesztői feloldás]
megmagyaráztam
neki és mikor indult ujra
[szerkesztői feloldás]
meg
kellett magyarázni. Szemtelen. Imádtatja magát. Azt akarja,
[szerkesztői feloldás]
hogy mindig
vele foglalkozzanak.  

facsimile
 
 3880 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Aztán ugy dobogálunk hót.  
  – lejön velünk a kertbe.  

facsimile
 
 3881 
Globális
 
  Fejérkuti Bálint  
   

facsimile
 
 3882 
Globális
 
  Kortsák Jenő  
  Baross u. 112. II. e  
 

facsimile
 
 3883 
Globális
 
  Divald Kornél  
 
  A Schalkház főhadiszállás
*
A Jakab testvérek által 1872-1873-ban épített kétemeletes, eklektikus Schalkház Szálló, egészen 1963-ig állt Kassán, majd lebontották az új hotel építése miatt. A Fő utca 1-en álló épület évtizedeken keresztül a magyar irodalmi és művészeti élet egyik fontos központjának számított.
 
  Armee Oberkommando
*
Katonai főparancsnokság (német).
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
der operierenden Armee
*
A működésben lévő hadsereg (német).
Neu-Sandecből ott van és a tömegesen jönnek  
 
[betoldásjel]: .
 
  állítólag evakuálják
Kassát
Kassa
 

facsimile
 
 3884 
Globális
 
  napi 30 millió kell a katonaságnak  
  Két és fél hónapra elég – a hadsereg
szállítóknak
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
kell forgótőke  
  50000
[szerkesztői feloldás]
korona
készpénz  
  benn van a  
  Leszámítolónak  
  a reklám  
  70
[szerkesztői feloldás]
embert
vettünk fel s írták a címeket  
  a
[szerkesztői feloldás]
Hitelbank
10 milliót jegyzett  
  50 a Rotschild csoport  
  50 a bécsi bankok  
  ugy
[szerkesztői feloldás]
hogy csak
75 milliót szerzett  
 
[szerkesztői feloldás]
Nagy
áldozat ez a bankoktól,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a pénzüket kiadják.  
  – 185 millió betétből 50 milliót kivágni
[szerkesztői feloldás]
nem olyan nagyon
könnyű.  

facsimile
 
 3885 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nagybecskereken
Nagybecskerek
ahol a Csekonics fészke
[szerkesztői feloldás]
van
,
[szerkesztői feloldás]
minden
[szerkesztői feloldás]
zsidó
vöröskeresztes
[szerkesztői feloldás]
megbízott.
 
  – a
[szerkesztői feloldás]
budapesten
Budapest
fenntartott összes humánus intézmények kórházánál
[szerkesztői feloldás]
csak
6 zsidó sebesült
[szerkesztői feloldás]
van
.  
 
  mi azt határoztuk el,
[szerkesztői feloldás]
hogy
50 milliót gyűjtünk, mikor az
[szerkesztői feloldás]
megvolt nem
törődtek vele tovább.  

facsimile  
 
 
 3886 
Globális
 
  Nyugat asztal  
 
aki
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
hóhér lett – itt küldök x koronát, ha isten segít többet is küldök.  
  Havas k. a.  
 
 
[szerkesztői feloldás]
mind
a hatan elmegyünk, a Sárga, a Pej, a Jóska, a paci, én,
[szerkesztői feloldás]
nem
a tek. O.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
a lovak
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
  azt az egyet aki
[szerkesztői feloldás]
megtartja
a maga adomáját magának.  
 
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
mind
a két lábát vigye el, szétteszi a csatában  
 
  eljöttek az apácák.  
 

facsimile  
 
 
 3887 
Globális
 
  Babits  
  Szótalanul ül, s ha ránéznek kínosan mosolyog az ügyetlen cvikkerje mögött s odakap az üveghez,
[szerkesztői feloldás]
mint
a diák, akinek az orráról mindjárt mindjárt leesik a szerszám.  
  Kínosan és bután hallgatja a beszédeket s keresztülérzi
[szerkesztői feloldás]
mindenkinek
a szaván a stílusát s undorodik tőlük. Az írók a legundorítóbb beszélők, írónak, mert a saját mesterségüket lopják. Adomákat
[szerkesztői feloldás]
mondanak
el rettegve,
[szerkesztői feloldás]
hogy
valaki
[szerkesztői feloldás]
megírja
előlük a társaságban, s mégis beszélnek, mert
[szerkesztői feloldás]
olyan
ostobák,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kibeszélik magukat
[szerkesztői feloldás]
még
itt is, ahol ugy keresztülnéznek egymáson, mint az üvegen.  
  A háboruról beszélnek, és ő szédül, folyvást ugyanazok a dolgok, még a nevek is ugyanazok, ha az ember ujságba néz, mindent  

facsimile
 
 3888 
Globális
 
  előre tud, ami ott van, semmi szenzáció, semmi
[szerkesztői feloldás]
meglepetés
,
[szerkesztői feloldás]
mert
szenzációt
[szerkesztői feloldás]
csak
a saját átélés ad s a művészet.  
  A ronda asszony
[szerkesztői feloldás]
megszurta
még a társalgás elején, maliciózus szájából,
[szerkesztői feloldás]
mint
a büdös kő alól a kobra, csuszott elő valami fulánk a mult számbeli versiről egy célzás, amelytől elpirult a lelke legfenekéig. S a kis észgnóm is oly idegen most, olyan hűvös, amilyen
[szerkesztői feloldás]
nem
szokott lenni; biztos
[szerkesztői feloldás]
hogy
a versek gyalázatosan rosszak. Felhányja az emlékeiben azokat a boldog érzéseket, amelyekkel el volt telve mikor írta, mintha harangoztak volna, a gyermekhinta kolompolásán át a gyerekkori vásáron, a távoli csaták egész dübörgését átszűrte. S a másikban a friss és pattogósan karikásostoros  

facsimile
 
 3889 
Globális
 
  hang, a mélyén filozófiai összefoglalás, a falusi csárda képének kicserélése… És Aladárnak is ugy tetszett és egyáltalán olyan jól érezte magát, s ezek itt most beleköptek a lelkébe, amelytől ki kell hánynia a hangulatait. Most már
[szerkesztői feloldás]
nem
tudja mikor ír megint verset. Pedig mennyivel terhes most. Azt hitte, önteni fogja. Hiszen
[szerkesztői feloldás]
csak
ott lehetne hagyni, de
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet, mert nincs kész helye, ahova ugy odaadhatja
[szerkesztői feloldás]
mint
ezeknek. Ez
[szerkesztői feloldás]
nagyon
kényelmes, ámbár pénzt
[szerkesztői feloldás]
nem
kap értük.  
  Olyan dühös és szórakozott, ugy utálja és gyűlöli ezeket, s nem tudja
[szerkesztői feloldás]
megérteni
, mit tudnak nevetni és annyit beszélni. Folyvást azon jár az esze,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hát csakugyan
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyalázatos rosszak azok a versek?  

facsimile
 
 3890 
Globális
 
  Mert ha azok, akkor nincs semmi célja az életnek; az
[szerkesztői feloldás]
ember
azért éljen
[szerkesztői feloldás]
hogy
az iskolában tanítson, a csatatéren harcoljon, a vendéglőben ebédeljen,
[szerkesztői feloldás]
hogy
jogcím és önérzés nélkül járjon a világban, ha a versei rosszak. S csak lám, egyszer legyenek gyengébbek, mert azt
[szerkesztői feloldás]
mégsem
hiszi el magáról, hisz ismeri a saját kvalitásait,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egészen rosszak, de ha egyszer
[szerkesztői feloldás]
nem
sikerült elvakítani a világot, akkor már hűvösek az arcok, a kezek, kegyetlenek a szavak, hiányzik a szemekből a meleg, biztató, simogató pillantás, a témákat
[szerkesztői feloldás]
nem
tálalják neki az ő szája íze szerint s
[szerkesztői feloldás]
nem
veszi körül az a jó, élenyes, emelő fluidum, amellyel az
[szerkesztői feloldás]
emberek
[szerkesztői feloldás]
olyan
jól tudják a szárnyaikra emelni a jó versek íróját. Jaj persze,  

facsimile
 
 3891 
Globális
 
  azt a fiatalkori verset nem kellett volna kitenni!…  
  S míg ő ezen tűnődik,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudja
[szerkesztői feloldás]
hogy
arról
[szerkesztői feloldás]
van
szó,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Lacit befonták egy kis pénz erejéig, s ki fognak adni Karácsonyra öt kötet könyvet s ő
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz az öt közt, de a gonosz nő, és az epigramma benne lesz s ez őket felgalvanizálta,
*
Feléleszt, lendületbe hoz.
[szerkesztői feloldás]
ugyhogy
nevetnek azon aki verset ír, ami
[szerkesztői feloldás]
nem
hoz pénzt.
[szerkesztői feloldás]
Valahogy
magasan érzik az élettőkéjüket a poétáé felett s részben önkéntelenül packáznak vele, részint takarják előle, mert
[szerkesztői feloldás]
még
[szerkesztői feloldás]
nem
kész, a koncot
[törölt]
« részint »
féltik, s félnek,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez is beleharap.
*
A következő számozott oldal (3892) üres.
 

facsimile  
 
 
 3893 
Globális
 
  november 25  
  Zahlerné  
 
[szerkesztői feloldás]
Zahlerné
– Most honnan tetszett jönni?  
  Mama – .  
 
[szerkesztői feloldás]
Zahlerné
– Merre
[szerkesztői feloldás]
van
az?  
  Mama – Tudja kérem, merre
[szerkesztői feloldás]
van
Rimaszombat
Rimaszombat
?  
 
[szerkesztői feloldás]
Zahlerné
– Én igazán
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom.  
  Mama –
[szerkesztői feloldás]
Nem
tudom
[szerkesztői feloldás]
megmagyarázni.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Zahlerné
– Fölfelé?  
  Mama – Igen.  
 
[szerkesztői feloldás]
Zahlerné
– Kezit csókolom. Te drága! Nem vagy már beteg?  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Már holnap ennyi sok –  
 
[szerkesztői feloldás]
Zahlerné
– Pogácsát fogsz enni? Igen?  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Igen.  
 
[szerkesztői feloldás]
Zahlerné
– Jaj de drága vagy. el  

facsimile  
 
 
 3894 
Globális
 
  Mama  
  Odaült a székre s közelebb huzta Marcihoz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a hangját jobban hallja. Keresztül ült a széken, mint a falusiak szoktak s a karjára tette a könyökét s a másik kezével simogatta a kézfejét. Előrehajlott a felsőteste, a fejét fölemelte és az arcán fénylett az a kis meleg fényesség, amely a pletykálás, a szerelmi históriák referálása alatt ömlik el a falusi nők arcán.  
  – Képzelheted,
[szerkesztői feloldás]
hogy megdöbbentem
, a levélből kiesik egy rózsaszínű levélke, illatos, és felnyitom, istenem mi lehet. Nagyságos Asszonyom, megszólítás,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Pali rábízta
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő adja fel a levelet stb. Én válaszoltam – s a hangsulya az a referáló hangsuly, amely hivatva van,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az előadás zavarosságát pótolja; most is egy kis zavar van a lelkiismeretében, keresi a szókat,
[szerkesztői feloldás]
hogy
szépítse a dolgot, mert nagyon goromba volt, azt írta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Tisztelt  

facsimile
 
 3895 
Globális
 
  kisasszony, köszönöm a levelét, de a pénzt még nem kaptam meg, – s ezt alá is huzta, – hát én válaszoltam, persze, mit fogok ömlengni, – udvariasan, de hidegen, tiszteletteljesen egyszóval,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az még nem időszerű, –  
  – na ja, nem stílszerű, –  
  – én
[szerkesztői feloldás]
nem mondom hogy nem
szerettem meg, én
[szerkesztői feloldás]
nem
ismerem, – no igen arra a levélre kaptam Palitól egy választ:hű milyen volt az! De hát mit fogom én őt – írtam neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
sokkal illőbb volna, ha jönne az anyját meglátogatni és ha mulatni akar itt is van négy lány az
[törölt]
« dedó »
óvodába, egyik főesperes lánya.  
  – Kié?  
  – Főesperes
[szerkesztői feloldás]
volt
az apja.  
  – Hogy híjják  
  – Bencsik… Hát azt is, azaz
[szerkesztői feloldás]
hogy
én eleinte nem is tudtam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mit gondol ő, és… no de az aztán
[szerkesztői feloldás]
hogy
kaptam aztán egy levelet, még mondtam  

facsimile
 
 3896 
Globális
 
  Irma előtt,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az a fiatal asszony azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
mért gondolja mama
[szerkesztői feloldás]
hogy
fiatal asszony, hát nekem olyan spurim van és mondta aztán,
[szerkesztői feloldás]
hogy
no de igazán mama
[szerkesztői feloldás]
hogy
kitalálta. Felbontom a levelet, azzal kezdi,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a
[törölt]
« vak »
véletlen,
[szerkesztői feloldás]
nem
a vak… véletlen a kezemre játszotta a
[szerkesztői feloldás]
nagyságos asszonynak
a fiához írott leveleit, írtam is neki
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
a vak véletlen,
[szerkesztői feloldás]
hanem
a vak kíváncsiság fiatal asszonyom, – és itt csakugyan alá van már írva,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Dr Merényi Károlyné, született Sugatagi Mária, Sugatagi Ilonkatestvére, ilyen hosszu aláírás, – és nevet s boldogan,
[szerkesztői feloldás]
mint
aki végre középpontban van, – Dr Merényiné, Merényi Károly
[szerkesztői feloldás]
vagy
mi a macska.  
  – Az ura!  
  – Merényi, tán.  
  – De az ura az, mondom, nem a macska.  
  – Valami ilyen neve van.  
  – De az urának,
[szerkesztői feloldás]
nem
a macskának  

facsimile
 
 3897 
Globális
 
  – Hát igen, Merényi
[szerkesztői feloldás]
vagy
mi a macska – s
[szerkesztői feloldás]
nem
érti a viccelést, – nem tudom, tán a szépségével
[szerkesztői feloldás]
vagy hogy, meghódította
azt a doktort, de én aztán
[szerkesztői feloldás]
megtudtam
róla mindent, válik az urától, nem is él vele, Pali
[szerkesztői feloldás]
nem
tudja,
[szerkesztői feloldás]
hogy mindent
tudok már róluk…  
  Ábrándosan néz az ablak felé s a térdén egymásra surolja a két kezét, kerek arcán felvonja a vékony szemöldökét iskolás lányos, a csitri, homlokába lógó hajával s a lassan elsűrűdő félhomályban az arca ráncai elsimulnak s a gyermek arca marad, kissé megfonnyadva és tőrődve s már arra gondol,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Palival
[szerkesztői feloldás]
hogy
fog pörölni, mert érzi,
[szerkesztői feloldás]
hogy
abban bízva,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a fia háboruba ment, kissé ellovagolta magát a lányokkal szemben.  
  Marci figyel. Sápadt arcával  

facsimile
 
 3898 
Globális
 
  sovány nyakán előrehajolva néz rá mint egy vén asszony – ha már
[szerkesztői feloldás]
nem
tudott volna sok mindent a dologról, bizony egy szót sem értett
*
A következő hét számozott (3899–3905.) oldal üres.
 

facsimile  
 
 
 3906 
Globális
 
  Babits  
  Levelet ír
[szerkesztői feloldás]
hogy
[törölt]
« tegnap »
ma betegen ébredt
[szerkesztői feloldás]
nem
megy a vendéglőbe.  
  – Küldök neki virágot  
  – A csuprot is  
  – Azt már
[szerkesztői feloldás]
nem.
 
  – Ugyse szép ez.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
.  
  – Ne küldje el.  
  – Eh.  
  – Ő is adott nekem egy könyvet, ami neki 7
[szerkesztői feloldás]
koronába
került.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
szól kiviszi  
  – Vigye el ezt a tanár urnak.  
  – Vázástól?  
  – Igen, ugyis tudom nincs vázája.  
  – Én teszem neki vízbe,
[szerkesztői feloldás]
mert
multkor is hozott egy szál szekfűt,
[szerkesztői feloldás]
olyan
soká el volt
[szerkesztői feloldás]
mindig
tiszta vizet
adtam rá, én takarítok neki.
[betoldás]
 

facsimile
 
 3907 
Globális
 
  november 25  

facsimile  
 
 
 3908 
Globális
 
  Mama  
  – Szótalan ül s összeteszi a két kezét a két hóna alatt; néha végighuzgálja balkeze körmeit a jobb kezeszárán, vakarja s ujra visszadugja a hóna alá. Aztán felemeli a baltenyerét s az arcához támasztja könyökét a jobb kézfejére téve.  
  Oda vonja magához a kis Virágot s átöleli s derekát, aztán a kezét veregeti simogatja, míg beszél vele.  
  – Már
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagy vagy.  
  Ugy elnézi,
[szerkesztői feloldás]
hogy
megnőtt.  
  Kettőt köhint, tele szájjal, furcsán csaholósan.  
  Olyan kicsike most, olyan vékony, megapadt s mégis  

facsimile
 
 3909 
Globális
 
  milyen erős akar lenni, parancsoló, középpont.  
  A foga ki van véve s a szája kissé beesett; egy kész öregasszony. Bizony hatvanéves.  
  Kedvenc ülésébe esik vissza, a két kezét bedugja a két hóna alá, s kissé előre ejti a fejét.  
  A gyerek ott ugrál előtte. Lehajlik hozzá s begombolja. Aztán szótlanul visszaül. A nagy fehérvirágos kék karton köténye az ölébe.  
  Ha feláll, az állát simogatja, meg a szemét dörgöli.  
 

facsimile  
 
 
 3910 
Globális
 
  Ágai Adolf  
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan
magas oldalszám  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
oldal az kérem, lap. Seite.
*
Oldal (német).
Milyen furcsa,
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt
[szerkesztői feloldás]
megcsinálták.
Oldal, az más. Ez a levél.  
  – De nervozus katonatiszt, kapkod.  
  – Az
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet rendes szolgálatban az az úr, az
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet.
[szerkesztői feloldás]
Olyan
ideges,
[szerkesztői feloldás]
minden
hangja rezeg.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
szeretem a fütyülő urakat. Ez is tiszta nervozitás,
[szerkesztői feloldás]
hogy
fütyül. Ez óvakodjék a sokktól. Amire sok példa van most, egy huszár tisztnek a pajtásának elvitte a fejét egy golyó s az agyveleje ráfreccsent
[szerkesztői feloldás]
még
most sincs.  

facsimile
 
 3911 
Globális
 
  Harsányi Zsolt  
  – Azóta elkötötték az én szép kedves kis kabátom… Elkötötték azóta meglássa.  
  Visszajön nagy prémes kabátban, tompa orrával, mosolyogva.  
  – Még ilyet
[szerkesztői feloldás]
nem
láttam. Nem kötötték el.  
 
  – Van egy kis cselédem, székely, azt
[szerkesztői feloldás]
mondom
hozz egy pohár vizet, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
rá: Jó.  
 
  – a hortobágyi előörsök, akiket ha kiküldenek, négyen
[szerkesztői feloldás]
megtámadnak
200-at  
 
No Sárik,
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
–  
  – az istenit, vattába pakolnak már minket.  

facsimile
 
 3912 
Globális
 
  Ágai  
  – De neveletlenség ez, fütyölni. Én személyes sértésnek veszem.  
  – Egy orvos kollega jegyzett itt
[szerkesztői feloldás]
volt
a házba,
Oporzec
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
után  
  – Nordau is ilyen
[szerkesztői feloldás]
volt
, a régi képviselőházban
ő egyebet is produkált
[betoldás]
,
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
le is írta németül, zseniális egy fráter  
  – iszonyu ideges.  
  – de
[szerkesztői feloldás]
mennyire.
Azzá leszek magam is ha soká odanézek,  

facsimile
 
 3913 
Globális
 
  Ágai  
 
[szerkesztői feloldás]
pedig
nincs rá természetem igen pettyhüdt vagyok. Meglöki máskép
[szerkesztői feloldás]
nem
tud beszélni, fütyül.  
  – áperte
*
Nyíltan, kertelés nélkül.
kimondja. Az elbeszélés poenje
[szerkesztői feloldás]
mindig
egy szerelmi találkozás.  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
a
[szerkesztői feloldás]
feleségének megparancsolta hogy
a zongora lábának hózedlit
*
A zongora lábát bevonó, védő anyag (német).
csináljon.  
  – nővér,az
[szerkesztői feloldás]
nem
szép szó, így terpeszteni a nyelvet.  

facsimile
 
 3914 
Globális
 
  Harsányi  
  – az istenét hova hoztok engem.  
  S ezt
[szerkesztői feloldás]
elmondja
ugyanazzal a
verssel
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
mindenkinek
amerre jár.  

facsimile
 
 3915 
Globális
 
  Nagy Lajos  
  – Nővel gezemicéztem  
  – semmi különbség lent s fent  
  – ezek a nők
[szerkesztői feloldás]
mindenkit
ismernek. Engem név szerint,
[szerkesztői feloldás]
nem mint
írót, rám ránézve soha
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz. De ha egyszer bejön ide valaki  
  – Ki az a szőke bajuszu?
[szerkesztői feloldás]
Vagy hogy
sértően
[szerkesztői feloldás]
mondjuk
, az a vörös bajuszu.  
 
[szerkesztői feloldás]
Meg
az a humor neki
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
nem
szabad jelezni,
[szerkesztői feloldás]
mert
az undorító. Egy barátom Ps-ba, be voltak lőve  
  – mit
[szerkesztői feloldás]
mondtok?
 
  – ugy
[szerkesztői feloldás]
mondják
ezek  
  szükséges
[szerkesztői feloldás]
volt hogy
agyon lőjjenek egy katonát  
  tele volt földdel  
  – agyon lőném, de
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet tele a puskám.  

facsimile
 
 3916 
Globális
 
  Nagy Lajos  
  – Itt egy ujságíró, aki agyon lövetett egy katonát,
[szerkesztői feloldás]
mert nem
ment előre. Felálltam s
[szerkesztői feloldás]
mindig
azzal védekeznek,
[szerkesztői feloldás]
hogy
muszály, máskép
[szerkesztői feloldás]
nem
megy,
[szerkesztői feloldás]
pedig
undorító vérszomj.  
 
  Ágai  
  – Bécsi medikus koromban – egy öregur ép az orrom alá füstölt, Infestalt
*
Háborgat, alkalmatlankodik, zaklat.
valaki
[szerkesztői feloldás]
hogy
ki ez,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudtam,
[szerkesztői feloldás]
mondom
[szerkesztői feloldás]
hogy
idevaló hóhér, erre eldefilirozott
*
Díszmenetben elvonul (német).
előtte az egész kávéház
[szerkesztői feloldás]
megbámulták.
Így pusztult el mellőlem.  

facsimile
 
 3917 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Pedig
én a bécsi hóhért
[szerkesztői feloldás]
mondom
a hóhér Villenbacher, gyönyörű szép
[szerkesztői feloldás]
ember
, a lánya
Hirsl professzor
[javítás]
szeretője volt s elvitt szoaréra
*
Estély (francia).
 
  – behoztak egy sült pulykát annak ugy meredt a nyaka töve,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudta enni.  
  – mutatta a szerszámait, amikkel ő főt vett, egy törökszerszám, én persze a pszichologiára mentem milyen érzése volt mikor legelőször, –
[szerkesztői feloldás]
olyan
nyugodt  
 
Aztán
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
azért táncoltunk a zongorajátékán, táncoltuk azért
[szerkesztői feloldás]
hogy ilyen
förtelmes  

facsimile
 
 3918 
Globális
 
  dolgokat láttam.  
  – Ha
[szerkesztői feloldás]
csak
egy pici ok
[szerkesztői feloldás]
van
fel kell menteni. És
[szerkesztői feloldás]
nem
nyujtani ezt a processzust.
*
Folyamat.
 
  – És
[szerkesztői feloldás]
asszonyok
Belgiumban
Belgium
akik félig
[szerkesztői feloldás]
megholt
[szerkesztői feloldás]
embereknek
a szemét kitolták.  
  – A paraszt elveszi a lányt, első éjjel 3szor
[szerkesztői feloldás]
megnyomja
s reggel az ajtó mellé áll és geciz.  
  – Mit csinálsz?  
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
lásd
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
vagyok rád szorulva.  
 

facsimile  
 
 
 3920 
Globális
 
  Harsányi Zsolt  
  Somlay Artur  
  Dialogue  
  Alacsony homlokán göndör a hosszu oldalra lefésült haj, széles nagy arca mosolyog, legörbített szája szokott megvető mosolyával mutatja meg, apró elbarnult fogait. Mosolyog, mert le akar ülni s imponál neki e pillanatban aki az asztalfőn ül, egy mosollyal legalább szolgál amiért bekapcsolódik az asztalba, amely a legelőkelőbb a kávéházban, egy pár nagy író
[törölt]
« kapcsolódott bele. »
adott neki presztízst.  
  – Szervusz  
  – Szervusz.  
  – Szervusz.  
  Széket fog s közelebb teszi, leül. Mindjárt fönt van, otthon van, körülnéz pincér után.  
  Harsányi befejezi az adomáját; alig várja, nem érdekli, nyujtózik egyet.  
  – Mondd kérlek jól baszik Adrienne?  
  Harsányi a disznószájúság mohó önérzetével felel.  
  – Jól.  

facsimile
 
 3921 
Globális
 
  Szinte megnyalja a száját. Az arca husvörös, nyers, érzéki vérrel van tele, a szeme fényes, a pisze orra gyerekes, jól borotvált arcán kéjes elteltség.  
  – Jól, – teszi hozzá, – szeret dolgozni, nem sajnálja a fáradságot… Érdemes vele kezdeni.  
  – És nagy picsája van?  
  – Nagy, fekete.  
  – Nagy?  
  – Jó nagy. Van neki.  
  – De neked is van farkad jókora. Mi.  
  – No, abszolute, nagy; de relative ahoz képest
[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
volt
nagy.  
  Somlay befelé mosolyog, örül neki.  
  – És a szőre fekete?  
  – De drótszőre van.  
  – Mi?  
  – Drótszőre, az a fekete drót.  
  – Jó teste van?  
  – Jó. Csinos. Meg lehet nézni.  
 
[szerkesztői feloldás]
Csak
ugy meggusztálni akarnám.  
  – Egyszer tettem Uramisten,  

facsimile
 
 3922 
Globális
 
  soha többet, bocsásd
[szerkesztői feloldás]
meg
vétkem, mi?  
  – A behívóval hogy vagy?  
 
[szerkesztői feloldás]
December
19.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
december
11. Melyik kerület?  
  – VII.  
  – Én VIII. Van valami betegség?  
  – Lesz. Hát neked?  
  – Amennyit akarsz. És nyal?  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
próbáltam.  
  – Mér?  
  – Hát
[szerkesztői feloldás]
nem
jutottunk odáig. Ahoz 2szernél többbször kell.  
  – Avval kell kezdeni!  
  – Mér? Van annak helye,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hova tegye az
[szerkesztői feloldás]
ember
.  
  x – Ez egy romlatlan pataki diák. Vagy
[szerkesztői feloldás]
csak
játsza.  
  J – No, azért már próbáltad. Volt már nő, aki, kínálni se kellett elkapta, ham ham ham  
  – Van assszony, akinek az a  

facsimile
 
 3923 
Globális
 
  metierje.
*
Hivatás, szakterület (német).
Tudok egy méltóságos asszonyt, aki ugy
[szerkesztői feloldás]
megdolgozta
a kantáromat,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy hétig kötésben hordtam; rossz plomb volt egy fogában.  
  Tele szájjal nevetnek, ez egy egész külön nevetés, a jól kibaszott emberek őszinte kéjelgő kérődzése. Az arcuk tele van vérrel s a szemük nedves és egész testük fel van hevülve.  
  – És büdös?  
  – Nem. Különben én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom.
[szerkesztői feloldás]
Nem
járt ott az orrom. Milyen jó
[szerkesztői feloldás]
hogy
az
[szerkesztői feloldás]
ember
azzal
[szerkesztői feloldás]
nem
szagol. Micsoda szagok lehetnek ott.  
  – Az enyém szagol.  
  – Szagol?  
  – Igen. Ha rossz szagot érez, behúzódik.  
  – Mint a csiga.  
  – És igen nagy?  
  – Nem. Hát nem akkora,
[szerkesztői feloldás]
mint
a világ.  
  – Mert ha nagy, tudod én már
[szerkesztői feloldás]
megtettem, hogy
benyomtam és mikor  

facsimile
 
 3925 
Globális
 
  éreztem
[szerkesztői feloldás]
hogy
igen nagy, egyszerűen kivettem.  
  – És a nő pár percig ott feküdt elbámulva, aztán felkelt és öltözni kezdett.  
  – Az istenit, – s röhög, valami baja van a fogsorának, talán egy szemfoga hiányzik.  
 
– Látni kéne!
[javítás]
 
 
– Megmutatja! Mért ne!
[szerkesztői feloldás]
Nagyon
szívesen. Senki se vesz zsákba pinát. Ugyse basztál még soha zsákba macskát, ugye?
[javítás]
 
  – Mért nem borotválkozol meg egyszer.  
  – Az
[szerkesztői feloldás]
nem
megy az én karakteremhez. Már próbáltam a borbélyt, de utálom. Nekem magamnak is van borotvám odahaza, de az meg –  
  – Azért először is haza kéne menni. Fizetek.  
  Fizetés. A fizető Nagy úr
[szerkesztői feloldás]
meghajlik
festett fekete bajszával Somlay felé is.  
  – Á, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
ez
[szerkesztői feloldás]
megvetően.
Nincs pénze.  
  – Á, azt
[szerkesztői feloldás]
nem
értem, ezt a kifejezést s tovább megy,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy vakondok.  

facsimile  
 
 
 3926 
Globális
 
  Sors  
  élettőke  
   
  – Az
[szerkesztői feloldás]
emberek
tartalék tőkét hordanak a hátukon,
[szerkesztői feloldás]
mint
a madár a farkát, a koldus a zsákot: ez az
[szerkesztői feloldás]
ember
sorsa  
  A sors az élettőkén alapul.  
  Élettőke az összes értékek együttes masszája, amelyekkel bír egy
[szerkesztői feloldás]
ember
.  
 
  • 1. személyének értéke
  • 3. pozíciójának társadalmi értéke
  • 2. vagyona
  • 4. a hozzátartozóinak összes
 

facsimile
 
 3927 
Globális
 
  általa felhasználható értéke.  
 
  1 A személy értéke:  
 
  • 1. a fizikuma
  • 2. lelki energiái
  • 3. tanultsága
  • 4. képességei, használhatósága
  • 5 multja, emlékei
 
 
  3 Pozícióbeli értékek:  
 
  • 1. az ősök adta tekintély
  • 2. a rokonság értékeinek bázisa
  • 3. a barátság értékeinek bázisa
  • 4. a hivatal, a mesterség értékeinek bázisa
  • 5.
 
 
  2 Vagyon  
 
  • 1. Pénz
  • 2. Kereset
  • 3. Minden tárgy ami a birtokában
    van.
    [javítás]
  • 4. Minden tárgy amit alkalmilag épen felhasználhat.
 

facsimile
 
 3928 
Globális
 
  4. A hozzátartozók értékei  
 
  • 1. Akikkel együtt él, az ő tulajdona.
  • 2. A feleség, gyerekek
    [szerkesztői feloldás]
    mindanégy
    értékcsoporttal az ő bázisa
  • 3. Míg
    [törölt]
    « nőtlen »
    nem önálló,
    [törölt]
    « az egész »
    szülők a bázisa.
 
 
  Az egész együtt egy élettőkét jelent, amelynek a legkisebb részére is szakadatlan vigyáz egy igazi rátermett ember.  
  A könnyelműség fokozatai, hogy ezekből mennyit kész elhanyagolni.  
  Határsértés, ha valaki az én sorsüzemembe beleszól.  

facsimile
 
 3929 
Globális
 
  Már a legkisebb gyereknek meg van a maga önálló sorsa.  
  A csecsemő mindent meg akar enni.  
  Később jön a hiuság, a személyi értékekre sorban; ezeknek a növelése és fontossá tétele.  
  Ugy 10 éves kortól a pozícióbeli értékek felismerése, beidegzése, gyűjtése, – s a 4. a hozzátartozóké.  
  Az elme ébredésétől a Vagyon gyűjtés,
[szerkesztői feloldás]
megtartás
, felhasználás ujabb értékekre való beváltás formájában.  

facsimile
 
 3930 
Globális
 
  Az emberek munkájuk legnagyobb részét az élettőkével való foglalkozásra
[törölt]
« töltik »
fordítják: sorsuk javítására.  
  Az embernek a legtöbb örömet a személyéből eredő,
[szerkesztői feloldás]
vagy
ahhoz közvetlen kötött értekei adnak.  
  De mindazok az értékek, amelyeket másoktól nyerünk, nehézségekkel, zavarokkal veszteségekkel vannak összekötve, mert más sejtek élettőkéjével kerülnek összeütközésbe. És a mi természetes érzésünk
[szerkesztői feloldás]
mindig
az,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nekünk van igazunk, mert  

facsimile
 
 3931 
Globális
 
  mi mindig minden körülmények közt csak nyerni akarunk, javítani a sorsot, az életüzem pillanatnyi s végleges bilánszát.
*
Mérleg.
 

facsimile  
 
 
 3932 
Globális
 
  Somlay  
  – Szemere Gyurkáéknak is így tartottak,
[szerkesztői feloldás]
mint
nekünk. Mikor mi gyerekek voltunk, ugy geciztünk
[szerkesztői feloldás]
hogy
csoda
[szerkesztői feloldás]
volt
látni. Aztán fogadtak egy német lányt és
[szerkesztői feloldás]
megmondták
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez
[szerkesztői feloldás]
nem csak
arra való
[szerkesztői feloldás]
hogy
németet tanítson,
[szerkesztői feloldás]
hanem
arra is,
[szerkesztői feloldás]
hogy
adjon. Hát ugy rájártunk
[szerkesztői feloldás]
hogy
no. De aztán baj lett
[szerkesztői feloldás]
mert
a Vater is rájárt s akkor a Mutter kirugta a nőt.  
  Szemere Gyurkáékat nevelték így. Négy fiu volt, jó erős kani fiuk, hát
[szerkesztői feloldás]
hogy
el ne romoljanak, fogadtak nekik egy parasztlányt, akinek
[szerkesztői feloldás]
nem volt
más dolga,
[szerkesztői feloldás]
csak hogy
feküdjön.Hát az  

facsimile
 
 3933 
Globális
 
  feküdt is,
[szerkesztői feloldás]
mert
hol egyik, hol másik fiu reggeltől estig rajta volt.  
  Röhögnek,
[szerkesztői feloldás]
mint
ló az abraknak.  
  – Barátom
[szerkesztői feloldás]
volt
egy szép kis unokatestvére, ott
[szerkesztői feloldás]
volt
a képe a falon.
[szerkesztői feloldás]
Megállottam
előtte és néztem és geciztem, ha, ha…  
  S
[szerkesztői feloldás]
megjátssza
a merev kéjmozgást  
  Gyerek egyszerűség ez a mult jóérzés utánaérzése.  

facsimile  
 
 
 3934 
Globális
 
  Nagy Lajos  
  Egyszerre csak átmegy az asztal előtt; bármelyik irodalmi kávéházban ülsz, csak elmegy az asztalodnál. Egy ujjal odaköszön fanyarul a kalapjához, amely amolyan kis vadászos kalap, sörte nélkül, az arca is olyan, mint egy grófi vadászé, örök kedvetlensége, mint egy kis hűvös szél csap át, de eltűnik, s a társaság vidáman cseveg tovább.  
  Aztán ujra átmegy az asztal előtt, s megint csak ugyanarról az oldalról jön, mint az elébb, mint
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a színpadon ugyanonnan jönnek az emberek, mindig balról jönnek s jobbra elmennek. Most odanéz, s megbírálja a társaságot, ezekhez leülhet-é? Várja a meghívást, mert hozzá van szokva a szíves modorhoz, de te nem szólsz, mert ebben a percben nem  

facsimile
 
 3935 
Globális
 
  érzed szükségét,
[szerkesztői feloldás]
hogy
rá pazarolj valamit élettőkédből.  
  Harmadszor is jön, megáll, fog egy széket, s azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
:  
  – Szabad?  
  – Tessék, – sőt! Legyen szerencsénk –
[szerkesztői feloldás]
mondod,
mert megérzed, mekkora vívódással ment odáig, hogy ráerőszakolja magát erre a merész lépésre. Egyszer elbeszélte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
szokott ő tűnődni azon,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez meg ez, meg van-e sértve azért, mert ő most
[szerkesztői feloldás]
nem
köszönt elég figyelmesen, s hány fokozaton megy át a gondolata, míg odajut,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egyszerűen megszólítja, mert hisz ugysem imponál neki, sokkal rosszabb író nála, vagy pláne undorító civil.  
  Leül, kissé mereven és félszegen, mert bántja, hogy nyári ruhában van, milyen szerencse,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
világosat csináltatott, mikor a Segélyt kapta,
[szerkesztői feloldás]
nem
is akart igaz, mert már akkor tudta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez egy télen is használható darab, a színe miatt, – de azért
[szerkesztői feloldás]
mégiscsak
nyári, s ezeknek az állatoknak, ezeknek a rabló fenevadaknak csupa meleg, fölöslegesen  

facsimile
 
 3936 
Globális
 
  dühítően meleg, télies ruhájuk van. A kézelőit kihuzza. Ezek szépek, ragyogóan fehérek. Máskép nem is ülne le, de ma legalább a gallérja s kézelője első napos. Egy kicsit emeli az önérzetét, mert a többi karzatinak még a gallérja is fekete. Ez némi előkelőséget ad neki. A többiek fecsegnek, ő megvetően hallgat. A pincér jön, ő
[szerkesztői feloldás]
nem
rendel semmit. A  
 
[törölt]
« – Már meg volt. »
 
 
[törölt]
« Egyenesen »
 
  pincér tudja kivel van dolga, s ő ugy tesz,
[szerkesztői feloldás]
mintha
azt mondaná, már
[szerkesztői feloldás]
megvolt
.  

facsimile  
 
 
 3937 
Globális
 
  november 26  
  Fővárosi Orfeum  
  – Itt
[szerkesztői feloldás]
van
Gyárfás úr?  
  – Bent az irodában?  
  – Nincs itt már.  
  – Nincs?  
  – Nincs. Elment egy félórája.  
  Habozás.  
  – Hol az igazgató ur?  
  – A színpadon.  
  – A névjegyemet adja be neki.  
  Bevezetés. A fekete bajszu ur türelmetlen, más dolga
[szerkesztői feloldás]
van
, de
[szerkesztői feloldás]
alighanem
borravalót sejt.  
  Az udvaron keresztül, a színpad nagy
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  A színfalak mögött egy csoport nép. Feltűnően sok sovány nő, kard a kezükben, a szőke sovány  

facsimile
 
 3938 
Globális
 
  rendező németül beszél s beviszi a névjegyet.  
  Tétova állás  
  Egy vékony, fiatal arcu kis nő hátramegy, fölemeli a fejét s elfordítja, provokálja a ránézést. Ugy megy el,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én
[szerkesztői feloldás]
nem
törődöm veled.  
  Más, öreg csatalovak hidegen, közömbösen állanak, a kardot a földre támasztva; németek, valami német darabot próbálnak bent.  
  A meszeletlen falon rajzok, egy félig megrajzolt női alak szemérmetlen firkák. A nagy színpadi kulisszán átvilágít a színpad világossága és hétköznapi beszélgetés tul, átszűrődik.  
  Valami artistacsoport  

facsimile
 
 3939 
Globális
 
  az egyik sarokban.  
  A háborus idők csöndes kulisszaélete. Az első előadásra készülnek.  
  Kurta bekecsben jön ki ridegen egy ur.  
  – Waldmann Imre ur?  
  – Igen.  
  – Hát kérem, – s a szemüvegét törülgette nagy nyugalommal tovább, – Gyárfás urtól kaptam egy levelet,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a darabot elő akarja adni.  
  – Ja ikken, – kezdi nagy folyékonysággal,
[szerkesztői feloldás]
mintha
semmi sejtelme
[szerkesztői feloldás]
nem volna
róla
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
tud magyarul, – annak a kis tarpnak
*
Ponyva (angol).
a –  
  – Igen, az a paraszteset.  
  – Tesek.  
  – S vezeti vissza az irodába,  

facsimile
 
 3940 
Globális
 
  – Azt hittem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
már
[szerkesztői feloldás]
megint
egy ujsagíró,
[szerkesztői feloldás]
minden
percben
[szerkesztői feloldás]
van
egy, most –  
  – Persze most nyitják
[szerkesztői feloldás]
meg
.  
  – Anonszokért,
*
Hirdetés.
– s előre bocsátja; az udvaron folyton a névjegyet olvassa, amely erősen imponál neki,
[szerkesztői feloldás]
mert
ő ugyan sohasem adott híres hazai szerzőtől darabot, de tetszik most neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez is
[törölt]
« így »
előfordul.  
  Az irodában
[szerkesztői feloldás]
megáll
az asztal előtt.  
  – Hát mit kap
[szerkesztői feloldás]
kérem
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – 400
[szerkesztői feloldás]
koronát.
 
  – 400! – igen rémült arcot vág. – Az
[szerkesztői feloldás]
nagyon
sok.  

facsimile  
 
 
 3941 
Globális
 
  Kaiblingerék  
  Ott ülnek, a
[szerkesztői feloldás]
férfi
vastagon feketén, fényes fekete hajával, amely borbélyosan van félre fédülve. A
[szerkesztői feloldás]
felesége
belől mellette mintha az iskolában padban ülnének.  
  Az
[szerkesztői feloldás]
asszony
ugy néz, mintha
[szerkesztői feloldás]
nem
látná, bár az lehetetlen.  
  Egészen közel megy,
[szerkesztői feloldás]
mert
ez bosszantja.  
  – Ah, jó estét, – szól a nő rendkívüli affektálásával, s mosolyog és mosoly közben össze huzza a ruháját; vastag piros arca s széles szája van, az arca feltolódik a szeme alá s apró szemeit eltorlaszolja,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
nevet.  
  – Szabad?  
  – Kérem, tessék.  

facsimile
 
 3942 
Globális
 
  – Egy percre… Hát hány sebesültet gyógyított már
[szerkesztői feloldás]
meg nagyságos
asszony?  
  – No istenem, én délelőtt el vagyok foglalva, – s ugy mosolyog,
[szerkesztői feloldás]
olyan
mézezetten, – arra
[szerkesztői feloldás]
pedig
nincs
[törölt]
« időm »
kedvem
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
hogy
én a betegek homlokát simogassam.  
  – Mért, az a kellemesebb része a dolognak.  
  – Igazán
[szerkesztői feloldás]
mondtam
X-nek aki az X kórházat vezeti,
[szerkesztői feloldás]
hogy mondja
ha kell valaki, aki komolyan ápoljon, arra vállalkozom, de
[szerkesztői feloldás]
hogy
én szórakoztassam a betegeket, azt igazán fölöslegesnek tartom. Mondja
[szerkesztői feloldás]
hogy
komoly dolog
[szerkesztői feloldás]
csak
délelőtt van, operáció…  
  – No lám, – no kezit csókolom.  
  Az ablak alatt
[szerkesztői feloldás]
ahogy
elmegyek,  

facsimile
 
 3943 
Globális
 
  az asszony kinéz rám s ugy tesz, mintha
[szerkesztői feloldás]
nem
látna  
  Ezek tán veszekednek most az urával.  
  – De undok asszony ez!  
  – Maga
[szerkesztői feloldás]
csak
most veszi észre? én már az első percben
[szerkesztői feloldás]
mondtam
. Magának azelőtt igen tetszett.  

facsimile  
 
 
 3944 
Globális
 
  Gyöngyibeteg  
  – Jaj de fáradt vagyok! – folyton ezt
[szerkesztői feloldás]
mondja
, fekszik és
[szerkesztői feloldás]
mondja.
 
  A gyomra el
[szerkesztői feloldás]
van
rontva.  
  A nagymama suttogdál neki.  
  – Hangosan is szabad beszélni.  
  – A karja
[szerkesztői feloldás]
még
rózsás és a beleje az ülője ott is szép
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
… És az asztal el van kerítve és ott kis lyuk van… Legelőször a tetejét hoztak.. Legelőször a széket, aztán, …mit is?... A széket és asztalt  
  És ott ül a nagymama ölében sápadt beteg, boglyas fejét alig bírja emelni, pici ajka ki van forrva tüzesen.  
  – Jaj jaaaj – s a nyakát simogatja.  

facsimile  
 
 
 3945 
Globális
 
  A vén Mocsay – Gál  
  Erzsike, lánya – Paulai  
  Ágnes –
K.
[javítás]
Demjén  
  Panni – Ligeti  
  József – Rózsa  
  Irnok – Dezső  
 
  1. Irnok, Panni  
  2.
[szerkesztői feloldás]
Irnok, Panni
, Erzsi  
  3.
[szerkesztői feloldás]
Irnok, Panni, Erzsi
, Ágnes  
  4.
[szerkesztői feloldás]
Irnok, Panni, Erzsi, Ágnes
, Mocsy  
  5.  

facsimile
 
 3946 
Globális
 
  Erzs. Hát hogy élnek Ágnes?  
  Ágn. Köszönöm alássan.  
  Erzs. Hát jöjjön közelebb  
  Ágn. Jó itt is.  
  Erzs. Hát jól van?  
  Ágn. Jól.  

facsimile  
 
 
 3947 
Globális
 
  Szirmay Imre  
  Lobogva, felfujva, vastagon
[szerkesztői feloldás]
mint
egy luftballon, a nyolcvanas évek kifeszített mellével, és ruganyos lépteivel, kicsapott cilinderben és kihajtott selyembélésű kabátban
[szerkesztői feloldás]
mint
a színpad grófja, aki egyszerre csak rákezd énekelni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tralalalalá, s a világ legdarálóbb hangján folytatja
[szerkesztői feloldás]
hogy „
tehát kedvesem, most meg fogjuk szöktetni a Saint
Veuvi
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
báró leányát” szóval jött a jó Szirmay Imre.  
  Megemeli cilinderét, szertartásosan hajtja meg a fejét, két szája szélét felvonja az arca közepéig s a szemét fölfordítja, mint a színpadi tésasszonyok, ha alapítványi hölgyet játszanak  
  – Van szerencsém, – mondja előre.  
  – Jó napot uram!
[szerkesztői feloldás]
Nem
megy katonának  
  – Csak ön után uram!  
  – Én megyek 5-én.  
  – Hát
[szerkesztői feloldás]
csak
ön után! Mért küld engem előre!  

facsimile
 
 3948 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan
fiatal, fiatalabb nálam!  
  – Most fiatal vagyok, – s ez
[szerkesztői feloldás]
nem
önnek szól,
[szerkesztői feloldás]
hanem
a fiatal kollegáimnak, akik
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyorsan
[szerkesztői feloldás]
megvénítettek
onnan elkergettek, a színpadról, és most előre küldenének a harcba? Csak önök után uraim.  
  S megemeli a kalapját, a fogai ugy villognak,
[szerkesztői feloldás]
mint
a műfogak s az arca
[szerkesztői feloldás]
olyan
kemény mint a nyuzott hus.  
  Egy szép asszony ment el mellette, odanézett rá, ugy mintha ismerné s csak diszkrécióból nem köszön neki.  
  Aztán tovább billegett, ruganyos talpán elégülten ringatva magát, de minek örül? Elmult az ifjuság, a pénz, minek örül ugy?  

facsimile  
 
 
 3949 
Globális
 
  Zahlerné  
 
Pesti
Budapest
alakok
Budapest
 
  barna komótcipőben jár, sarkatlan, fehér kukorica nadrág, kis vadász kalapka, kotlettja van
[szerkesztői feloldás]
olyan
hosszu,
[szerkesztői feloldás]
olyan
urias, azelőtt
[szerkesztői feloldás]
olyan
urias
[szerkesztői feloldás]
volt
az a kotlett.  
  – hát épen most nincs két hete de
[szerkesztői feloldás]
nem
értem eztet ez ugy sétál a kommótcipőbe,
[szerkesztői feloldás]
mintha
lakkcipő volna rajta  
  – hát azt az urat
[szerkesztői feloldás]
nem
ismeri, aki
[szerkesztői feloldás]
mindig
a két fiával jár és feketén kipedrett bajusz, passzent ruha és ugy lépked,
[szerkesztői feloldás]
mintha
dróton rángatnák, nagy kanászos kalap  

facsimile
 
 3950 
Globális
 
  Az is egy tipikus alak, az a bíró,
[szerkesztői feloldás]
olyan
forradás
[szerkesztői feloldás]
van
az arcán és
[szerkesztői feloldás]
minden asszony
után azt
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy
„ez szép
[szerkesztői feloldás]
asszony
.” Az Emil majd felpofozta a nyáron.  
 
  – Van pl. 3
[szerkesztői feloldás]
asszony
, 3 barátnő. Egy magas barna. egy kicsike szőke és egy középszerű, ja de undok nők. Bemegyek a Széchényibe,
[szerkesztői feloldás]
olyan
elegáns
[szerkesztői feloldás]
volt
és egy kicsi kilátszott a leibchenjéből
*
Mellény (német).
[törölt]
« Beül a kávé »
és
[szerkesztői feloldás]
olyan
fekete
[szerkesztői feloldás]
volt mint
a föld. És akkora fülbevalója van ugy szerettem volna levágni.  

facsimile
 
 3951 
Globális
 
  Egy mama a lányával
[szerkesztői feloldás]
mindennap
ott ül a Széchényiben, a mama lehetett szép, fekete szemöldök, a lány
[szerkesztői feloldás]
olyan
kis szőke lány,
[szerkesztői feloldás]
olyan
egyedül csinált kalappal, és egy tiszttel kokettált
*
Kacérkodik (francia).
, a Springerné az ugy dühösködött
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy asztalt tolt közbe,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ne tudjon átnézni. Az egy fényes nő.  

facsimile
 
 3952 
Globális
 
  Azért a legtipikusabb alak a
Freystädter
Freystadt
, emlékszik
[szerkesztői feloldás]
hogy
2 év előtt itt az arcán volt
[szerkesztői feloldás]
ilyen
kis fekete szakálla hagyva,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy lencse  

facsimile
 
 3953 
Globális
 
  A multkor, ez is egy érdekes alak, ott állunk és vásárlunk, hát beleszól,
[szerkesztői feloldás]
hogy
igazán jó
[szerkesztői feloldás]
mindig
egy helyen venni libát és
[szerkesztői feloldás]
hogy
én egyek sok levest mert nekem meleg a vérem és
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő a legöregebb tagja az
[szerkesztői feloldás]
önkéntes
őrseregnek.  
 
  Az azidő már elmult,
[szerkesztői feloldás]
hogy
utána szaladtak az alaknak és kiáltották puj, puj. Az én gyerekkoromban volt egy
blind Ohre-ról
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
,
*
Vak fül (német).
[szerkesztői feloldás]
mindenkit
[szerkesztői feloldás]
megismert
a járásáról, az olyanokat
[szerkesztői feloldás]
mondott,
a mama
[szerkesztői feloldás]
mindig mondtam
das der blind Ohre gesagt
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
*
Amit a vak fül mondott (német).
 

facsimile
 
 3954 
Globális
 
  – A Dr Radónét
[szerkesztői feloldás]
nem
ismeri, az is egy szép
[szerkesztői feloldás]
asszony.
 
  – Azz aki a páholyba szokott feltűnni?  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem csak
választásokon.  
  – Te a Kunosinét gondolod akinek két férje van, – mosolyog, két férje,
[szerkesztői feloldás]
mert mindkettővel
egyformán jóba van.  

facsimile
 
 3955 
Globális
 
  – Tegnap ugy mulattam, egy asszonyról azt
[szerkesztői feloldás]
mondták hogy
elesett a férje, és ő rögtön gyászruhát csináltatott. Találkozik az
[szerkesztői feloldás]
[törölt]
« asszonnyal »
[törölt]
« és »
[szerkesztői feloldás]
asszony
egy tiszttel és
[szerkesztői feloldás]
elmondja
neki  
  – Mit szól hozzá
[szerkesztői feloldás]
hogy
a Lajos
[szerkesztői feloldás]
meghalt
 
  És ez a Vörös
[szerkesztői feloldás]
volt
megbízottja
[szerkesztői feloldás]
volt
, s utána járt. Szalad fel hozzá
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nagyságos asszonyom
egy örömhír, az ura
[szerkesztői feloldás]
megsebesült
de él.  
  – A fene egye
[szerkesztői feloldás]
meg
a vörös keresztet, most
[szerkesztői feloldás]
mennyi
pénzt adtam ki gyászruhára és
[szerkesztői feloldás]
még nem
is lehet hordani.  

facsimile
 
 3956 
Globális
 
  – Azért higgye el ha
Pestet
Budapest
[szerkesztői feloldás]
meg
akarná írni az
[szerkesztői feloldás]
ember
 
  a Wné sógornőjével találkozom  
  – De elegáns maga?  
  – Tetszik a kabátom, hát a prém 100
[szerkesztői feloldás]
forint
volt és  
 
  – és maga csinálhat valamit az V
[szerkesztői feloldás]
kerületben
10.000 koronával  
 
  – vettem magamnak abroszt
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyönyörű és zsebkendőket, szégyellem
[szerkesztői feloldás]
megmondani hogy
7
[szerkesztői feloldás]
korona
volt darabja. És
[szerkesztői feloldás]
olyan
csinos és fess, szép, – tegnap ugy nevettük
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha az ura bemegy tüzér lesz, és már ki is nézett magának egy lovat 1600
[szerkesztői feloldás]
koronáért
, a férje börzés titkár  

facsimile
 
 3957 
Globális
 
  neki
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz felesége  
 
 
 
[szerkesztői feloldás]
nagyon
szép asszony, gyönyörű sikkes teremtés, de
[szerkesztői feloldás]
nem
tud ránézni ha valaki szép, ma már én rám is haragszik,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom mért,
[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
szépültem meg
az utóbbi időben.  
  Malatinszky Margit most
[szerkesztői feloldás]
nagyon
csinos, találkozott egy barátjával, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja, hogy
nézze
[szerkesztői feloldás]
meg
a Franyót,
[szerkesztői feloldás]
milyen
csinos kosztümje van.  
  És jön a Franyó, kezet nyújt neki  
  – Különben én télen
[szerkesztői feloldás]
nem
fogok kezet, gyerünk be az Uporba,
[szerkesztői feloldás]
mert
fázom.  

facsimile
 
 3958 
Globális
 
  – Volt ott egy ur, aki Reinhardtnál tanult rendezést az
[szerkesztői feloldás]
mindig mondta
(Kelemen)
[szerkesztői feloldás]
hogy
a nő 35 éves korában a legszebb, amikor mindent tud és, – no
[szerkesztői feloldás]
csak
legalább ne legyek 35 éves.  
 
  – Az én mamámnak nincsen senkije, ő
[szerkesztői feloldás]
csak minden
120 évben szeret meg valakit és a Janka
[szerkesztői feloldás]
olyan
csoda,
[szerkesztői feloldás]
hogy
őt szeretik:  
 
  – No de nekem
[szerkesztői feloldás]
nem
egy
[szerkesztői feloldás]
van, hanem
250. Holnap megint kell egy szegénygyámi utat tenni; nahát azt
[szerkesztői feloldás]
nem
szeretem;
[szerkesztői feloldás]
hogy
mik azok az utak, a héten voltam, ruhát kért a gyerekeknek, föl köllött menni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tényleg megérdemli-e. Hát
[szerkesztői feloldás]
olyan
piszok
[szerkesztői feloldás]
van
ottan. De írása
[szerkesztői feloldás]
van annak
az
[szerkesztői feloldás]
asszonynak.
 

facsimile
 
 3959 
Globális
 
  – Tegnap volt itten egy asszony, a férje szolgabíró volt, és 10 éve kiment
Amerikába
Amerikai_Egyesül_Államok
és nincs miből élnie, segélyért volt itt.  
 
  – Jaj
[szerkesztői feloldás]
még
[szerkesztői feloldás]
meg
se beszéltük, amért lejöttem. Mikor megyünk a Hungáriába? Már ugy viszket a fejem, örökké vakarózom. Éjszaka ha
[szerkesztői feloldás]
nem
tudok aludni véresre vakarom a fejem, – s beleváj a hajába a füle mögött, – korpásodik a fejbőröm.
*
Egy számozott üres oldal (3960.) következik.
 

facsimile
 
 3961 
Globális
 
  Katica Paulai  
  Julcsa Ligeti  
  Mihály Rózsahegyi  
  Az öreg Dezső  
  András koma Gál  
  Zsuzsa néne K. Demjén M.  

facsimile
 
 3962 
Globális
 
  – Betolakodásra nincs hely, –  
  – A polgármesternek
[szerkesztői feloldás]
olyan
helyes érzése
[szerkesztői feloldás]
van hogy
[szerkesztői feloldás]
mindig
egy héttel előbb teszi
[szerkesztői feloldás]
meg
azt az intézkedést, amit aztán a belügyminiszter elrendel. Már mulattak rajta
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha egy intézkedést tesz a
[szerkesztői feloldás]
polgármester
mikorra jön
[szerkesztői feloldás]
meg
a
[szerkesztői feloldás]
belügyminiszter
rendelete. Nagyszerű
[szerkesztői feloldás]
ember
, igazi oda való
[szerkesztői feloldás]
ember
.  
  – Mindenütt fiatal
[szerkesztői feloldás]
embert
kellene annak tenni.  
  – A helyzet az,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a kóristanő fizetését
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet leszállítani, az ugyanannyit keres ma is
[szerkesztői feloldás]
mint
máskor, ellenben a primadonna legfeljebb 3szor annyit keres,
[szerkesztői feloldás]
mint
a kóristanő. Ez kap 50
[szerkesztői feloldás]
forintot
s a
[szerkesztői feloldás]
primadonna
150et. Holott a helyzet az,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a
[szerkesztői feloldás]
kóristanő
kap 50
[szerkesztői feloldás]
forintot
, ellenben a
[szerkesztői feloldás]
primadonna
500-at.  

facsimile
 
 3963 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nagyvárad
Nagyvárad
a legjobb színházi város,
[szerkesztői feloldás]
minden
páholy 3szorosan eladva. Ellenben
Győr
Győr
a legjobb hely,
[szerkesztői feloldás]
csak
Komjáthy fizet
[szerkesztői feloldás]
olyan
sokat.
Győr
Győr
a legintelligensebb város és a vezető körökben borzasztó sok jóakarat van. Hát engem
[szerkesztői feloldás]
nagyon megnyugtatott, hogy
másutt se megy jobban.  
  Összebujnak a sárga, törmelékfoltos kis kerek márványasztal
[törölt]
« alatt »
körül.  
  – Abszolut
[szerkesztői feloldás]
megbízható
értesüléseket kaptam,
[szerkesztői feloldás]
mondja
, abszolut
[szerkesztői feloldás]
megbízható
.  
  – Holnap
[szerkesztői feloldás]
vagy
holnapután lesz a demars. Az az érzésem.  
  – Kérem a katonatiszteket kell legelőször is szigoruan fogni, mert azoknak a
közönsége
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
abszolute kész és borzasztó dolgokat terjesztenek… Senki sem tud semmit.  
  – No vannak.  
  – De azok egész biztos
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
beszélnek. A katonatisztek
[szerkesztői feloldás]
nem
tudnak.  
  – Azok
[szerkesztői feloldás]
nem
.  
  – Semmit sem tudnak, viszont akik tudnak, egész biztos
[szerkesztői feloldás]
hogy
azokra  

facsimile
 
 3964 
Globális
 
  semmit sem bíznak, olyanokra, akik beszélnek és hallgatni
[szerkesztői feloldás]
nem
tudnak.  
  Benne volt abban a csodálatos mohóságban, amely a kávéházban elfogja az embereket,
[szerkesztői feloldás]
hogy
teljes értesülésűnek, mindenben benne levőnek és kiváló mindentudónak tűnjék fel!  
  – Maga katona lett! – kiált fel hirtelen.  
  Egyik színész kollegáját látja meg,
[szerkesztői feloldás]
hogy
elmegy előtte a billiárdok felé.  
  – Igen, – szól ez s bántja
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez a vidéki alak itt ül.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nagyon megijedtem
, mikor maga
[szerkesztői feloldás]
katona
lett. Akkor én is az leszek. Maga sem erősebb mint én. Vagy
[szerkesztői feloldás]
nem
gyengébb.  
  – Nem.  
  – És mi lesz a társulattal?  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem
vezetek társulatot.  
  – Boldog
[szerkesztői feloldás]
ember
.  
  – Ebben boldog! s mutató ujjal az arca előtt előre gesztál,
*
Gesztikulál.
azzal a sajátságos mozdulattal, amelyet  

facsimile
 
 3965 
Globális
 
  a New York kávéházból visznek be a színpadi grófok mozdulataiba,
[szerkesztői feloldás]
mint
az ételhordó pincérek egymástól tanulják el
[szerkesztői feloldás]
hogy
ringassák a tányért,
[szerkesztői feloldás]
mert
egy Cunard hajón muszály.  
  – És abban
[szerkesztői feloldás]
még
boldog vagyok, – s egész közel hajlik hozzám a borotvált ur, –
[szerkesztői feloldás]
hogy szeptember
hóban kerestem annyit, ami a
[szerkesztői feloldás]
feleségemnek
elég
[szerkesztői feloldás]
hogy
egész háboru alatt költsön.
[szerkesztői feloldás]
Ugyhogy
nyugodtan megyek el.  
  Még visszanéz, mindketten bólogatnak és a borotvált fiatal ur megy utoljára a billiárdasztal mögé.  
  – Egy erős
[szerkesztői feloldás]
ember
? – szól utána a direktor és már beszél, olyan okosan és választékosan,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy perc alatt
[szerkesztői feloldás]
meglátszik,
egy mondatból kisugárzik a vidéki direktor szakavatottsága. A vidéki direktoré, aki bajuszt visel s egészen uri
[szerkesztői feloldás]
embernek
játssza ki magát.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet
[szerkesztői feloldás]
csak
ugy szállítani bocsánatot kérek, 40.000 foglyot,
[szerkesztői feloldás]
csak
ugy a délutáni kávé mellé. Kérek egy csésze  

facsimile
 
 3966 
Globális
 
  kávét s hozzá 40.000 foglyot. –  
  Ugy
[szerkesztői feloldás]
meg van
elégedve magával, érzi
[szerkesztői feloldás]
hogy
teljes erőnél van. Az iram egész jó, tíz perc alatt teljesen belehelyezkedett a kompániába.
*
Társaság.
Óh igen, az ember vidéken már szinte fél
[szerkesztői feloldás]
hogy
Pesttől
Budapest
[szerkesztői feloldás]
nagyon
elmarad, de csak jönni kell s tíz perc és au courant
*
Naprakész (francia).
van az ember,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
egy ellenséges nép nyelvén mondanák.  
  A profilja egészen annak az angolnak az arca aki a plakátokon rákot eszik és málnási vizet iszik rá, széles vállait igyekszik ugy begörbíteni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
lehetőleg mellbetegséget kapjon,
[szerkesztői feloldás]
vagy
legalább ugy nézzen ki,
[szerkesztői feloldás]
mint
aki azon az uton van.  
  – Áh itt van! Megengedik az urak!  
  S egy vékony, hirtelen nőtt uri fiu, vékonyan és egy boci süldő éretlenségével jön be prémes kabátjában.  
  Elébe szalad, levetteti a kabátját s a a fejét ugy simítja meg hosszu  

facsimile
 
 3967 
Globális
 
  tenyerével tarkóm simítja,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a vadászkutyát az uri vadász.  
  – A polgármesterünk fia.  
  Beleoszlanak a társaságba s most
[törölt]
« még jobban »
megint egy uj pozícióban érzi magát. Most már kivívta a tekintélyét, már haza játszik. A fiatal
[szerkesztői feloldás]
ember
előtt adja a szín tetején élő embert,
[szerkesztői feloldás]
hogy
referálhasson otthon a papának; s
[szerkesztői feloldás]
hogy
imponáljon a fiunak.  
  Már epéskedik és fumigál.
*
Lekicsinyel (latin).
 
  Az elébbi ur visszajön.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mondja
Mártha
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
kollega ur, lehet magával beszélni  
  – Miről.  
  – Üzletről, egy jó üzletről.  
  – Egy jó üzletről; lehet.  
  Int a szemével
[szerkesztői feloldás]
hogy
majd később. Az ur elmegy.  
  – Hát mit akar látni ma este
Pesten
Budapest
 
  A fiu egészséges, ritka fogait megmutatja, sután oldalra választott haja kissé komikusan dus  

facsimile
 
 3968 
Globális
 
  fehér, sima ártatlan kis homloka felett; kettényílt vörös ajka tele van csókkal és vérrel, egy buja asszony megőrülne tőle, puha csirkehusából kinyomódik az arccsont valami álom, ábránd, valami tétova titokzatosság van mélyen fekvő kis szürke szemein, valami fátyol, amely mintha lezáródó ifjukorán volna szeméremből rávonva, míg a szemei ki ki izzanak s a férfi jövőt lesik. Elmosolyodik a szóra s a nyelvével a száját bent a fogsora körül végignyalja.  
  – Csak szólni kell, mit akar, Buda Gyöngyét,
*
Leo Ascher: Buda gyöngye című operettje, amely 1913-ban a Népopera egyik sikeres darabja volt.
Timár Lizát,
*
Bródy Sándor: Tímár Liza című darabját a Vígszínház állította színpadra 1914-ben.
Ember Tragédiáját,
*
Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájának 300-adik jubileumi előadása volt a budapesti Nemzeti Színházban 1913. október 14-én.
[szerkesztői feloldás]
minden
rendelkezésére áll ezüst tálcán.  
  – A
Vilmos
[javítás]
huszárokat..
*
Nádor Mihály: Vilmos huszárok című operettje 1914-ben készült el.
 
  – Persze, harcos és szívét az
érdekli
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
  Sok beszéd után eszébe jut az elébbi ur. Átmegy s letárgyalja a jó üzletet.  

facsimile
 
 3969 
Globális
 
  1500 Gyárfás  
  13198  
   
  – Igy jól látszik a színpad  

facsimile  
 
 
 3970 
Globális
 
  november 28.  
  Álom  
  – Igen zavaros álmom volt. Férjhez kellett menni apához… Volt
[szerkesztői feloldás]
vagy
3-4 férfi akihez kellett volna mennem, de ugy elgondoltam őket, egyhez sem volt kedvem, csak Zsigához.  
  – És ő tőle elváltál?  
  – Nem…
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom, nem élt, vagy hol volt… Apa erőszakolt, rám nehezedett,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hozzá kell mennem. Olyanféle férj volt, mint ez a Deák… olyan nehéz, zavaros álom volt.  
 
  Apa iránt  
 
[szerkesztői feloldás]
minden
férfi iránt  
  Deák irán t  
  érzelmek  
  Zs. csatába készül, az elesésére tudattalan készülés. Utána bárki. A tömegből egy-egy pillanatnyi motívum kiemelkedik.  

facsimile  
 
 
 3971 
Globális
 
  Katonaszabadítás  
  – Az Emil
[szerkesztői feloldás]
nem
tesz
[szerkesztői feloldás]
meg
semmit az Árpádért. Ha az ő rokona volna: mind ki van szabadítva. Egy Zahler sincs bent. Egy sem, és aki bent van, az olyan helyen van, hogy nem lehet baja. Az semmi, azt ő meg tudná tenni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a trénnel maradjon.  
  – A
kassai
Kassa
Zahlerek tízezer koronákkal szabadultak.  
  – De a mama ügyes asszony,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kiszabadította a Gézát. Mikor vonulni kellett neki, beadott neki egy üveg keserűvizet és vagy hat aspirint.
[szerkesztői feloldás]
Ugyhogy
olyan beteg lett,
[szerkesztői feloldás]
hogy
menni akart, de az őrmester rászólt, hogy maga beteg, menjen a kórházba. Igy került a kórházba. Aztán a mama  
  – A mama nagyon ügyes. Akkor a nyakába vette a várost és  

facsimile
 
 3972 
Globális
 
  és ment mindenkihez. Elment a főtörzsorvos szeretőjéhez. Az először majd elájult,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mit akar tőle, de addig járt utána, mindennap és 500
[szerkesztői feloldás]
koronát
adott neki, s csakugyan most már ki van csinálva,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a kórháznál marad.  
  – A mama nagyon ügyes. Ott találkozott a kórházban a Radóval. Nagyon szomoru volt és azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
el kell menni. Hát csináljon valamit. Nem tudok semmit. Kell tudni! Hát adjon tanácsot. Én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudok más tanácsot adni,
[szerkesztői feloldás]
csak hogy
az őrmesterrel
[szerkesztői feloldás]
hogy
van. Ismeri? – Persze, ismerem, hát őrmester… Nahát…  
  És csakugyan itt maradt. Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
tudni
[szerkesztői feloldás]
hogy mennyit
adott neki.  

facsimile
 
 3973 
Globális
 
  – Neki
[szerkesztői feloldás]
csak
az fáj,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a menye, az Elza mikor visszajött a vasuttól, ment bársonyt válogatni. Mintha a temetésen lettem volna, az a fiu olyan szomoru volt, ugy kétségbe volt esve, az Árpád. És a féleségének az volt az első dolga,
[szerkesztői feloldás]
hogy
bársonykabátot vegyen… Hát igaz, az is kell. Már volt szó róla.  
  – A Szomory ott lakik a műteremben és épen belelát a lakásba… És egyszer
[szerkesztői feloldás]
megszólította
a lépcsőn az Elzát,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
  – Psz, psz  
  De az Elza, az egy olyan hideg nő, az
[szerkesztői feloldás]
nem
szól egy szóval többet, mint ami kell. Az biztosan az urát sem szereti, amilyen hideg nő. A vevők engemet mindig szerettek, de az Elzátis szeretik,
[szerkesztői feloldás]
pedig
egy szóval sem szól többet,
[szerkesztői feloldás]
mint
 

facsimile
 
 3974 
Globális
 
  kell. Bejön egy kapitány és azt mondja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő az Árpáddal
[szerkesztői feloldás]
van
a harctéren és a főnöke. Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
rá  
  – És mi tetszik?  
  Csakugyan cipőt vett, de
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy szót szóljon neki!  
  Hát igen a lépcsőn is vissza nézett és
[törölt]
« azt mon »
[szerkesztői feloldás]
nem
szólt.  
  Most mondtuk neki
[szerkesztői feloldás]
hogy
tán
[szerkesztői feloldás]
meg
kellene köszönni a cikket.  
  – Ej, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
, ha szemtelen
[szerkesztői feloldás]
nem
lett volna, talán igen.  
  És az Árpád
[szerkesztői feloldás]
nagyon
féltékeny. Borzasztóan szereti ezt a nőt.  
  S ez megy a bársonykabát után. Igaz mondta már,
[szerkesztői feloldás]
hogy
vesz egy 44 koronás kabátot. Én csak annyit
[szerkesztői feloldás]
mondtam
rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
„valami jobbat.” Nem is drágálom,
70
[szerkesztői feloldás]
forint
kell egy olyan kabát a menyemnek
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
. De hát akár
[szerkesztői feloldás]
meg
lehetett
[szerkesztői feloldás]
volna
hatva egy kicsit jobban.  

facsimile  
 
 
 3975 
Globális
 
  Fürdő  
  – Elájultam.  
  – Ah.  
  – Igen, de elébb kimásztam a vízből.  
  – Elvesztetted az öntudatodat is?  
  – Nem, mert
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
odaszaladtak és végigöntöttek vízzel.  
  – Így eresszen el az
[szerkesztői feloldás]
ember
.  
  – Tudja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én sose ájultam el, én
[szerkesztői feloldás]
mindig
szerettem volna egyszer elájulni….  
  Ahogy az ágyban feküdt, ugy elernyedt. Az ura melegen ölelte át és hozzásimult; végigsimogatta a meleg testét s az ujjai megmaradtak a puha szőrbozóton, azt fésülgette, simogatta, mint szokta, ha így melegen beszélgettek, összebujva.  
  – És a kabinban ujra.  
  A férfi
[szerkesztői feloldás]
megmarkolta
kissé görcsösen a kevés, vékony, hosszuszőrű  

facsimile
 
 3976 
Globális
 
  csomót s felnézett a
[szerkesztői feloldás]
felesége
fejére. Apró hurkákba volt fonva, csavarva a haj. Ezért mindig bosszus volt, mert ez a házi göndörítés nagyon rut és nem elég sikeres. Látta, hogy az asszony
[szerkesztői feloldás]
hogy
dolgozott rajta.  
  – Le kellett ülni sokszor. Ugy kellett ott állani a tükör előtt.  
  – Talán éhes voltál.  
  – Nem… De lehet… Még jó,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az almát vittem.  
  A férjet ez is bosszantotta; eszébe jutott, hogy pakolta valami gyűrött papírba az almákat.  
  – Milyen egy ügyes nő vagy te –
[szerkesztői feloldás]
mondta
neki a barátnője akkor, –  
  – Tudod, ez jó lesz.  
  – Fiam, van ott büffé – szólt rá simán a vastag zsidóasszony, s a barna szemei bámulva meredtek a paksamétára,
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyerekes csodálkozással.  
  – Igen, de én így akarom, csak  

facsimile
 
 3977 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
hogy
legyen, tudod!  
  Most az szurta meg,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez az asszony látta-é a
[szerkesztői feloldás]
felesége
loknijait?  
  – És ő látott így?  
  – Hogyne… De az izét a fejemen nem. Kalap volt már rajtam… De az milyen jó frizurát csináltatott. Nagyon ügyes, és van hozzá haja. És
[szerkesztői feloldás]
hogy
ki volt festve.  
  – Hol festette magát?  
  – A kabinban. Piros és fehér. Az ajka is kipirosítva. Épen olyan volt,
[szerkesztői feloldás]
mint
a másik.  
  – Melyik másik? – s az utcai lányokra gondolt, talán ezekre céloz.  
  – Volt ott egy szőke nő, épen
[szerkesztői feloldás]
olyan
[szerkesztői feloldás]
mint
egy görög istennő, abban a vékony ingben,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
hozzátapadt, gyönyörű volt. És az arca, nahát förtelem. Pisze, fakó, olyan kerek szőke arc. És olyan kis felálló pisze orr. Csak a szája volt szép rendes.  

facsimile
 
 3978 
Globális
 
  És egyszer csak elkezdi magát festeni s nézem, milyen szép nő lett belőle! Fehér arc és piros, és pláne az ajka szép, hát a fehér a pirosban, az orra is egész jó volt,
csak teen
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
kell a pisze orrhoz, már jó. Hát Zné is hozzá fogott puderezni magát ott lent a tükör előtt, de ő mégis festeni felment a kabinba, de az a szőke minden zsén
*
Zavar, feszélyezettség (francia).
nélkül csak ott neki ült. Mondtam Znénak,
[szerkesztői feloldás]
hogy
te, én
[szerkesztői feloldás]
nem
merném magamra kenni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
elrontja az arcom.  
  A férj szórakozottan játszott az ujjaival, egy mélyebb érintésre az asszony felszisszent.  
  – Na – s odakapott.  
  Megcsókolta azt a tiszta arcot, amely oly kendőzetlenül élt neki, olyan fiatal volt így, olyan pufókos kislány.  
  – De a körmeim milyen illatosak  

facsimile
 
 3979 
Globális
 
  s már sietve visszakapta a kezét, a hegyesre vágott és rózsaszínűre emaljozot körmeit mosolyogva nézte. Ez az egyetlen volt, amire néha gondot fordított a testén. Szép alaku, hosszukás körmei voltak, de azelőtt nagyon elnyuzta szegényeket, mindig foggal rágta és berepesztette. A férje kezdte manikűrözni, még tán lánykorában, azután is néha.  
  Most
[szerkesztői feloldás]
megfogta
a kezét s lehuzta. Kis ellenállást érzett, s már tovább gondolt.  
  Az asszony kicsit, igen halkan babrált, egy pillanatra őt is megfogta a közelség, a test érzése, aztán, hirtelen felkapta a kezét.  
  – Ugy levágta az a marha.  
  Megnézte az ujjait szigoru szemeivel, összehuzott szemöldökkel.  

facsimile  
 
 
 3980 
Globális
 
  Zsoltár  
  Szeretném
[szerkesztői feloldás]
megérni
a világ végét  
  De mit érnék vele? A részletek
[szerkesztői feloldás]
nem
fontosak.  
  Az elképzelés már kifizet.  

facsimile  
 
 
 3981 
Globális
 
  Kéj kín  
  Azért élt, halt, arra vágyott
[szerkesztői feloldás]
csak
azzal
[szerkesztői feloldás]
volt
tele.  
  Csak baszni.  
  S egyszer, mikor lopva, a legfőbb sikerét éri el, merevgörcsöt kap, a nővel együtt.  
  A halál
[szerkesztői feloldás]
minden
variatióját végigérzi, az összes
[szerkesztői feloldás]
emberi
kínokat.  
  Hogy ő ordít mentőkért s ugy választják szét őket  

facsimile  
 
 
 3982 
Globális
 
  Halál  
  A kislány leül kakálni. S nézi maga alatt,
[szerkesztői feloldás]
hogy
jön ki belőle a szép sárga kaka.  
  Meghatódik.  
  – Ez az enyém, ez én voltam.  
  Sír,
[szerkesztői feloldás]
megsiratja.
Eltemeti s virágot tűz fölé.  
  – Olyan szép volt s
[szerkesztői feloldás]
meghalt.
 
  Mi lesz belőle?  
  Éjjel fölriad s arra gondol, hogy az szegény egyedül ott maradt.  
  Még nagy korában is
[szerkesztői feloldás]
mindig
visszanéz a kis tócsára, amit ott hagyott.  
  Egyszer a színházból  

facsimile
 
 3983 
Globális
 
  jöttek s valahol a Gólya utcában leguggolt a
[szerkesztői feloldás]
felesége
. Éjjel volt, ott ahol az az utbeszögellés
[szerkesztői feloldás]
van
, valami baptista templom
[szerkesztői feloldás]
vagy
mi, – azóta ha arra jár
[szerkesztői feloldás]
mindig
eszébe jut  
  – Itt a feleségemből valami…  
 
  A testem hányszor cserélődik ki  
  – mi vagyok hát én amit féltek?  
  Az öntudat?  
  De abból is
[szerkesztői feloldás]
mennyi minden
esik ki?  

facsimile
 
 3984 
Globális
 
  Gyűlölködve nézett a tehénre s nézte merre van benne a szelet, amelyet párolva adnak fel, amit ugy
[szerkesztői feloldás]
nem
szeret. Már el volt adva a mészárosnak s tudta
[szerkesztői feloldás]
hogy
enni fog belőle.  
  Körülnézett a réten és kereste
[szerkesztői feloldás]
hogy
mi
[szerkesztői feloldás]
minden
fog itt belém jönni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én legyek.  
  Hát én
[szerkesztői feloldás]
ilyen
ostoba dolgok átmeneti helye vagyok. Füvek és állatok masíroznak át rajtam és csak ép belépti díjat fizetnek, szént, fehérjét s azt is kiadom.  

facsimile  
 
 
 3985 
Globális
 
  Rés  
  Csak ugy megállott a kezében a ceruza s
[szerkesztői feloldás]
nem
tudott tovább írni.  
  Körülnézett a kávéházban. Égtek a nagy gömbalaku égők s a villanylámpák füzérei – de az asztalok üresek voltak körülötte. Csak hátul, a biliárdasztalok körül volt élet.  
  Sándor a pincér az ujjain pörgetve egy kopott keményborítéku képeslapot, bejött a nagy bordó függönyön át; odanézett de látva
[szerkesztői feloldás]
hogy
nincs semmire szükség, tovább lépkedett.  
  A papírjára nézett, és sajátságos módon megszűnt minden inger, hogy továbbírjon. Kialudt a lámpa, amely az alakjaira világított. Jó volna hazamenni, lefeküdni. De ismerte magát. Ha most be nem fejezi bármilyen vázlatosan is, sose fogja, majd megint kezdhet ujat.  
  Félbehajtotta az iveket hosszába, a zsebébe dugta, s felállott. Hátramegy s aztán folytatja.  
  Végigment a hosszu folyosószerű részen amely a kávéház hátsó termét összekötötte az utcai résszel; apró  

facsimile
 
 3986 
Globális
 
  asztalok mellett ott ültek a borotvált arcu ripacsok s effélék, és kifestett fiatal nők köztük könyököltek, cigarettáztak s fáradt arccal várták a szebb jövőt. Valami erotikus fülledtség töltötte el állandóan ebben a kávéházban, ahol mindig igen jól tudott dolgozni, mintha télen a kályha mellé húzódik az ember. A szerelmi vásár izgalma reá sokkal nagyobb hatással volt mint azokra, akik természetesen részt vettek benne. Hiába volt ilyen közel hozzájuk, elérhetetlen volt neki ez a világ, már sok év óta járt ide, meglehetős nagy időközökben, meg-megírni valamit, de még sohasem beszélt senkivel itt. Kivéve Kassák Lajost, az oroszinges, sovány poétát, aki egyszer itt mutatkozott be neki. Ezzel vagy kétszer váltott pár szót, de eltaszította, mert mindig abban az íráskényszerben jött ide, amit a régi költők az ihletés órájának szerettek nevezni. Most is utána nézett. Meghatotta ez a suhanc, aki lakatosinasból lett valamivé, a sápadt, ónszínű arcával, amelyre sok nyomor és a rendetlen életnek s a belső izzásnak fakó hamva ülepedett rá. Várta, hogy egyszer csak feláll a sötétebb részben vala-  

facsimile
 
 3987 
Globális
 
  melyik asztaltól a nagy kalapjával, amilyet az olasz kőfaragók viselnek, fekete ingével és elformátlanodott nyűtt sötét ruhájával,
[szerkesztői feloldás]
hogy
„jó estét mester”.  
  Rögtön már el is felejtette. Futva nézett az írásban elkáprázott szemeivel a nőkre, akik ki voltak készítve, nagy részük meglepően fiatal volt, s mindnyájan puderesek és festett arcuak, fényes szeműek és mosdatlan szájuak.  
  A klozet ajtaja előtt, spanyolfal mögött ott ültek az asszonyságok, ketten, hárman, mint jóravaló iparosnék, akik pletykálnak és otthon vannak. Mindig van velük egy-két dáma, akik ugy látszik apró üzleteket bonyolítanak itt le és félre sem állanak, ha az uraknak a szűk területen át kell menni köztük a saját fülkéjökbe. Valahogy elveszett a szemérmességnek az az erős határa, amely
[törölt]
« itt »
az asszonynépet kint a polgári életben annyira elválasztja a természeti tisztulásnak minden legcsekélyebb megnyilatkozásánál. Ezek idegen nők s férfiak, oly közel és fesztelenül vannak, mint a férjek és feleségek, akik már nem veszik  

facsimile
 
 3988 
Globális
 
  észre a dolgot.  
  – Nekem nem adják szerelemből a pudert, meg a pirosítót, – mondta nyersen az egyik asszonyság, – mit marad nekem adós.  
  Meghökkent
[szerkesztői feloldás]
ahogy
belelátott ezekbe az üzletkékbe, amelyek itt a klozet ajtaja előtt folytak.  
  Kivágott szép nyaku, fekete ruhás fiatal nő állott a Nők ajtó előtt.  
  – Szabad?… Üres? – kérdezi azon a fesztelen hangon,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
ezek a nők szólnak.  
  – Ahogy észreveszi magát! – vágja oda rá durván élcelve a nő.  
  Szép lány; milyen szép lányok vannak itt, gondolkozik
[törölt]
« a dol »
míg a fal mellé áll s keveset vizel. A falon valami szemérmetlen rajz van; az egyik klozetajtó nyitva; kíváncsi rá, odabenn nincs-e valami eredeti rajz.  
  Begombolózik, belép. Hallja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a nőiből elmegy az aki benn volt. Erre fölvillan előtte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a nyitva  

facsimile
 
 3989 
Globális
 
  levő fülke épen a női résznél van,
[szerkesztői feloldás]
csak
egy deszkafal választja el.  
  Besurran, magára zárja az ajtót.  
  Egyszerre látja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
több lyuk van átfurva a deszkán; mind be van belülről szögezve; egy rést lát alól, amely ujságpapírral van betömve. Azt hiszi odaát nincs senki siet kitépni a papírt, a kését kinyitja és visszatolja azzal.  
  Leguggol, féltérdre és könyökre s átles.  
  Abban a pillanatban feláll valaki odaát s épen szembe áll vele, két fekete nadrágos karcsu lábszár s épen a husát látja középen s megpillantja
[szerkesztői feloldás]
hogy
az inggel a fekete közepét törüli ki.  
  Majd elájul a vérrohamtól, amely az agyáig fut.  
  Csak ép elvillant előtte a női hus. Már csak a fehér ingét látja, amelyet a fekete előre felgombolt nadrágba gyűr a kéz. Begombolja. S pont szemben van. Tisztán látni a két  

facsimile
 
 3990 
Globális
 
  gyönyörűen egyenes karcsu lábszárat, amely feszes nadrágban van. Fekete harisnya, fönt szalaggal, pirossal átkötve, a nadrág alján. Szép vékony bokák s fehér csattos félcipő.  
  A lány kényelmesen öltözik. A lábszára oly csodaszép,
[szerkesztői feloldás]
hogy
el lehetne nézni világ végeig; a vére magas hőfokon van s igen kemény nemi gerjedelmet érez.  
  Megpróbál fölnézni a magasba, az arcig, a lány a derekán babrál, ah mekkora szemérmetlenség, a szoknyáját levetette. Ott középen ugy domborodik. Fönt, valahol, a rés szélének sugártörésében az arcból csak egy lilára festett ajkat látni.  
  Erre kissé meghűl, a festett ajak, a célzatos kendőzés ép annyira lehűti s undorítja, mint
[szerkesztői feloldás]
ahogy
emeli a kéjvágyát a feszes ruha, amely nem a szemnek takarásra van szánva. Nem is nézi tovább fönt. Lent, a lábszárakat csodálja, az egyenességüket, a karcsuságukat,  

facsimile
 
 3991 
Globális
 
  s már hideg, bírál és mosolyog a kis kopottacska cipőkön.  
  A két láb szembeáll vele,
[szerkesztői feloldás]
ugyhogy
a rés épen középre esik a két láb között; hirtelen megijed. Tán az is átleskelődik, szégyelné ha meglátná valaki igy a földön térdelve és. Pfuj.  
  Rést keres fönt. Nincs. Lassan rájön,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a tükör itt van ezen a falon.  
  Aztán addig nézi a lábakat,
[szerkesztői feloldás]
hogy
káprázik bele. Rendkívül sokáig piperészkedik. A láb remegéséről arra gondol talán masturbál. S ettől igen fölhevül ujra. De nem.  
  Szűk és huzott sötét fekete vagy kék szoknya omlik le a combokon. Fehér kéz babrál lent a lábnál, lehuzza a szoknyát.  
  Aztán végre suhogva el.  
  Feláll s kiegyenesíti a nyakát. Borzasztó kéjingere van. Gyorsan onan. Alig kell dolgozni. Kész. Kevés öröm.  
  Az asszony bejött oda;
[törölt]
« utána »
meghuzta a vizet s az zuhog.  
  Beles, már jön egy fakó arcu  

facsimile
 
 3992 
Globális
 
  öreg nő. El akar menni; de eszébe jut,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez furcsa lesz. Hopp. Eloltotta a villanyt. Sötétben maradt magában, a tapasztalt nő.  
  No akkor
[szerkesztői feloldás]
nem
is les utána.  
  – Milyen rafinált. Ez már nem marad fényben; tudja
[szerkesztői feloldás]
hogy
lesnek? Vagy a régiek szemérmessége? Vagy valamit csinál?  
  Nem sokára elmegy.  
  Egy fekete kosztümös fiatal jön, gyorsan. Nem nagyon előkelő ruha. Már hozzá van szokva, már meglepi őt, hogy szemérmetlenségnek találja, ahogy a szoknyát felemeli és épen szemben meztelen combokkal áll; meghajlik térdben és az ingét kiemeli középen egy mozdulattal s egyuttal valami olyan mozdulattal, ahogy a pulyka emeli a farkát, leveti magát az ülésre.  
  A térde ott van meztelen a rés előtt, a bőrtüszők felborzadtak, a bőre ráncosodó, durvuló, olyan  

facsimile
 
 3993 
Globális
 
  harmincéves asszonybőr egy kis kékes pattanás a térden; fuj, piszkos bőrű. Ez ronda nő; nem visel alsó nadrágot. Csak gusztustalan nővel szemben érzi az ember azt az undort; a résen át a kéktetejű pörsenés megnőtt nagyra, kiütés, bőrszennyezettség, nemi betegség lett belőle. Minden undor és förtelem, amely a női testben összegyűlhet s gyűlöletet és megvetést érzett a női piszok iránt. Hirtelen utálta a szülést, a közösülés utáni törülgetést, az ürülést, s a szája undorodva vonaglott s a szemét el elkapta, a libabőrös combról, de megint csak visszanézett s egyre látta a kék daganatot, a parányi dombot, amelyben egy rothadó test szennye folyt össze. Az elmulás, a megsemmisülés félelme volt ott ebben a pörsenésben.  
  Egyszerre csak nyílik az ajtó s még egy nő jön be, egy hosszu barnakabátos fiatal nő.  
  Hallatlan. Felháborította a szeméremnek ez a hiánya; a meztelen vastag combok meg se rezdültek ott álltak a lámpafényen kétfelé dőlve a másik nő előtt és hallani lehetett  

facsimile
 
 3994 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
az ülő nő kipréselte magából az ürüléket. Kis idő mulva itt volt a bűze, a penetráns, meleg bűz. És beszélgettek, közönséges, maguk életdolgáról. A Tőke védelmében.  
  Valami fáradt szomorúság vett erőt rajta. Az élet lehangolta. A nemi inger magas pillanata elmúlt, ki is elégítette magát s most itt volt megint az utált, kedvrontó idegen élet, amely semmit sem ad,
[szerkesztői feloldás]
csak
elvesz, legfeljebb a megértés hatásával vigasztal.  
  Végre ez felállott papírok surlása. Kitörülte magát, bizonyára szőrös és nem tudja jól letörülni, ott marad a bélsár egy némi része a végbél gyűrűbe összezsugorodott ráncain.  
  A másik nő szétemeli barna hosszu köpenyét, fel a szoknyáját s ez is meztelen combokkal áll, egész felemelt ruhával, míg a másik előbbre jön s az ingével s vastag kezével markolva törli a nedvességet a teste rojtos alján.  

facsimile
 
 3995 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
a másik leül, ez várja be. Ez mégis finomabb; fiatalbőrű és soványas finom combjai szétnyíltan feküsznek a klozet ülődeszkáján… Hát ez az. Ez a comb, ennek a látása tud kéjes érzést ébreszteni…
S már ugy emlékszik az első nőre, a két egyenes lábszárra,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy eltűnt álomra.
[javítás]
 
  Már filozófiai magasságban van s már látja, hogy mennyire mindegy
[szerkesztői feloldás]
hogy
a kéjért a sok egyforma nyílás közül melyikben végzi el azt a kevés suroló mozgást. Az egész baszás technikai munka; valóban csodálatos, hogy az emberek ugy meg tudták csinálni a morált. Nagy dolog volt, hiszen épenugy el tudná végezni a férfi és a nő bárhol, pár perc alatt,
[szerkesztői feloldás]
mint
a két állat…  
  Felemelkedik a guggolásból s letisztítja magát.  
  Hallja
[szerkesztői feloldás]
hogy
azok elmennek. Más jön.  
  Már meg sem nézi; elmegy.  
  A térde remeg míg hazamegy az asztalához, de ugy érzi
[szerkesztői feloldás]
hogy
élete egyik legnagyobb eseményén ment át.  
  Tovább írt.  

facsimile  
 
 
 3996 
Globális
 
  Ágai Adolf  
  – Én is
[szerkesztői feloldás]
nagyon
szeretnék jegyezni, de
[szerkesztői feloldás]
nem
bírok.  
  Meghatva néz rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez az aggastyán ma is írónak érzi magát.  
  – Hány éves édes bátyám?  
 
[törölt]
« 89 »
79.  
  – 89 Én a
[szerkesztői feloldás]
feleségemnek
ma 74-et
[szerkesztői feloldás]
mondtam
.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nagyon
le tetszett becsmérelni.  
  – Engedelmet instálok.  
  – Kész.  
  A középkor, már a 60-as évek legyintése hozzá.  
  – Mióta a szememmel
[szerkesztői feloldás]
nem
látok, a kezemmel
[szerkesztői feloldás]
nem
írok, nagy veszteség rám.
[szerkesztői feloldás]
Nem
tudok dolgozni… Diktálni? Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom megszokni. Egy kapucédulát
[szerkesztői feloldás]
nem
tudok diktálni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
szoba kiadó.  
  – 32 éves?… Istenem, én akkor lettem először szerelmes.  

facsimile
 
 3997 
Globális
 
  – No, talán előbb tetszett szerelmes lenni.  
  – Nem. És azon melegében megházasodtam. Rögtön elvettem az ideálomat.  
  Homályos tekintéssel néz; így szokta a felesége előtt is titkolni a régi ügyeket, s ezt egyszerűség kedvéért átvitte az egész vonalon.  
  – 32 esztendő,
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudok olyan régi időre visszagondolni –
[szerkesztői feloldás]
mondja
csendes, zötyögő hangján.  
  A balszeme ma
[szerkesztői feloldás]
nagyon
gyulladt, egész vastag nyílássá
[szerkesztői feloldás]
van
dagadva a szem körül a pápaszem alatt.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
a kávéba aprítja a kiflit s kikanalazza, úgy remeg a keze,
[szerkesztői feloldás]
hogy
alig tudja a szájához emelni.  
  Nagy Lajos udvarolni akar.  
  – A kezembe volt a
[szerkesztői feloldás]
Borsszem Jankó
1870–71-es évfolyama,
[szerkesztői feloldás]
nem
egy szám, az egész bekötve. Néztem. Gyenge  

facsimile
 
 3998 
Globális
 
  volt még akkor az élc.  
  Ijedten nézek rá, most mindjárt baj lesz. Az öreget megsérti ez a  

facsimile  
 
 
 3999 
Globális
 
  Fogorvos Dr Appel Jenő  
  A kapualján befordultak. Igazi ronda
pesti
Budapest
régi ház. Tele nagy cégfeliratokkal, hosszu zárt sárga ház, főlépcső nélkül, bent a kopott vörösmárvány lépcső, a régi korlát s az az átható bűz, amely egy évszázad alatt evült bele a falakba, ez a penetráns zsidó szag, amely édeskés és szuró.  
  Az emelet végén a kopott ócska fehér ajtó, amely egyáltalán
[szerkesztői feloldás]
nem
passzol.  
  A hideg kis előszoba, a modern sárgaréz fogasos fallal,
[szerkesztői feloldás]
mint mindig
üresen áll. Inas nincs s így  

facsimile
 
 4000 
Globális
 
  senkinek sincs kedve kinn hagyni a holmiját.  
  A sötét és szűk várószoba két ablaka a körútra nyílik. Sötét nagy függönyök lógnak rajta és bojtos draperia. Az apró garnitura vászon huzattal leborítva és középen egy kis négy pálcalábu mahagoni asztal rajta régi folyóiratok összevissza darabjai s szanatoriumok prospektusai.  
  A kreozot
*
Csípős, olajszerű fertőtlenítő folyadék.
szaga, s fenn egy cifra kis modern aranyozott csillár  

facsimile
 
 4001 
Globális
 
  Tele volt
[szerkesztői feloldás]
asszonyokkal
; a muffok lerakva székekre s
[szerkesztői feloldás]
mindenki
két széket foglalt, konok és rosszakaratu zsidó
[szerkesztői feloldás]
asszonyok
néztek hidegen egymásra és a furcsa szobára mely üres is volt, tele is volt. Az egyik falon egy nagy japán tűhímzés, amelyen két
ordító
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
figura és fölöttük egy mérges sas fényes lapos csillogások,
[szerkesztői feloldás]
olyan
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
amilyen egy fogorvos szobájába kell. Egész erdő, víz, hegy, nádas, fák és vízesés,
[szerkesztői feloldás]
minden van
rajta ezer koronáért, amit érte adott.  

facsimile
 
 4002 
Globális
 
  A két ablak közt a sötétben egy nagy mahagoni előépítményű tükör. Két jobb fajta bazári ízlésű váza, nőalakkal és szőlőfürttel és egy bronz, két csikó egymásra hajtott fejjel. A vázákban ízléses papírcsokor, fehér, levélutánzat bokréta.  
  A mély ablakban kis asztalon két cserép araucariafenyő, kalotaszegi terítőn, s az ablak letakarva a régi draperiából csinált takaróval, és nagy  

facsimile
 
 4003 
Globális
 
  be és kifelé nyíló ablak köze fehér huzatu párnával kitöltve. Az ablak
[szerkesztői feloldás]
annyiszor
át
[szerkesztői feloldás]
van
már festve,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a festék ripacsos; a fogónak sárgaréz gombja felülről nagyjából lepucolva.  
  A
[törölt]
« bél »
klottal
*
Pamutszövet vagy műselyem.
bélelt szürke piké
*
Domború mintás szövet.
függöny; a hintaszékbe ült, amely könnyen billent s puha szmirna darabbal volt bélelve, az ölébe vette a nagy muffját.  
  – Most eladta a kocsiját mert azt kiabálták neki maga
[szerkesztői feloldás]
gazember
másnak nincs ennivalója, maga kocsikázik. Hát
[szerkesztői feloldás]
nem
akarta.  

facsimile
 
 4004 
Globális
 
  A hölgyek egymás közt az ismerőseik házasságáról beszéltek  
  Egy nagy Heyer A. bika, a háttérben a csordával, a hatalmas bika előtt sovány nyaku idegesen kimeredt szemű kis tehén,
[szerkesztői feloldás]
ahogy meghallja
a bőgést és már szinte magán érzi a hímet.  
  Egy gyenge Ingomár Ferenc lányka fej,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
egy párnán fekszik. Gondos, pepecselő munka.  
  Fönn egy durrván festett  

facsimile
 
 4005 
Globális
 
  havas mező négy ökrös szekér, jó lila, hókék ökrök ez az öreg Appelnek
[szerkesztői feloldás]
nem
tetszik nincs jól festve  
  A Tolnay Ákos olasz nője, aki sárga kendőben a konyha sarkában krumplit hámoz biztosan jobban.  
  – Már nekem hiába
[szerkesztői feloldás]
csak
az tetszik legjobban amit én vettem Svájcban, az ugy ki
[szerkesztői feloldás]
van
varrva és
[szerkesztői feloldás]
csak
öt
[szerkesztői feloldás]
forint
.  
  Egy
[törölt]
« nádból »
szalmából
[javítás]
font magas több emeletű virágállvány van még a másik ablakban, hosszu levelű nyövényekkel.  

facsimile
 
 4006 
Globális
 
  Felgyujtották a villanyt és kin sárga fényekkel marad el  
  – Most ugy érzi magát,
[szerkesztői feloldás]
mint
aki vizsgára ment  
  – Igen,
[szerkesztői feloldás]
még
annál is rosszabbul.  
 
  – Most itt vagyok közel a Váci köruthoz, elmehetnék ahoz a mosónéhoz.  
  – Egész délután eltelik ezzel.
[szerkesztői feloldás]
Nem
szeretek idejönni, sok idő.  
 
  – Fáj tudja, ez a csont fáj,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom kinyitni,
[szerkesztői feloldás]
mindig
próbálom jobban szétnyitni  

facsimile
 
 4007 
Globális
 
  – De
[szerkesztői feloldás]
hogy
melegít ez a kályha.  
  Nevetés.  
  – Azér már
[szerkesztői feloldás]
olyan
hideg a kezem. Te.  
  – Mért
[szerkesztői feloldás]
nem
dugod a muffba?  
  – Azér ez
[szerkesztői feloldás]
nagyon
rossz érs,
[szerkesztői feloldás]
olyan mintha nem
is tudom…  
  – Az
[szerkesztői feloldás]
nem
is jó, fogorvosnál.  
 
  – Most mire gondol?  
  – Most arra gondolok
[szerkesztői feloldás]
hogy
a muffot majd beviszem és beleteszem a kezem és jól összeszorítom.  
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nekem
[szerkesztői feloldás]
volt
farkasfogam. 12 éves koromban nőtt kettő, a két szemfog fölött. Két
[szerkesztői feloldás]
olyan
hegyes csont.  

facsimile
 
 4008 
Globális
 
  Meghatja a szobaszerűség, a Celló kotta tartója, a kis díván, ujperzsával letakarva.  
  A piros karu szék,
egynek
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
az üveg köpőcsészével, a nagy nikkelüst  
  – Fölül?  
  – Igen.  
  Hosszu csönd  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
bírom, annyira fáj ez a csont. Igen.  
  – Köll
vágni
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, egy picit talán  
  – Hát
[szerkesztői feloldás]
hogy
gondolja
[szerkesztői feloldás]
hogy
érzéstelenítsem.  

facsimile
 
 4009 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
ne érezzem mikor huzza.  
  – Egy kicsit fog érezni.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
ezt
[szerkesztői feloldás]
nem
huzom. Teszek rá valamit.  
  Ott áll a segéd a nagy
orrrával
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
  – Tessék.  
  Már fel is állt és kimegy.  
  A
[szerkesztői feloldás]
doktor
a kis kerek, puha arcával, a mosolygó piros csöndes ajkával, a kerek nagy homloka kopaszodik, ritkul s
[szerkesztői feloldás]
olyan
duruzsoló és halk és talpraesett és epés.  
  – No
nem látom?
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Nem, orvost nem  

facsimile
 
 4010 
Globális
 
  vesznek be.  
  – Cellóz?  
  – Igen. Másnak szabad firkálni, nekem szabad csellózni.  
  Van benne valami a gnómból,
[szerkesztői feloldás]
olyan
kicsi és széles, de puha,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy szép héjatlan szőke csiga. Vörhenyes szőke, nyírt kis bajusza fölött fénylik a kövér arca, piros, egész gyerekesen piros arca amely azelőtt
[szerkesztői feloldás]
olyan
fehér alapu volt,
[szerkesztői feloldás]
mint
a tej.  
  A tömérdek
[szerkesztői feloldás]
asszonnyal
 

facsimile
 
 4011 
Globális
 
  való érintkezés valami példátan simaságot és állandóan készenlétben levő slagfertigséget
*
Vitában gyors és találó visszavágásra képes (német).
szoktatott bele, amit egy kis fölényességgel szűrt át.  
 
  – A szomszédból zongorahang jött át; a gyerekecske próbálgatja a Himnuszt.  
  Aztán az anyja egy operarészletet, elég bátran és biztosan zendített
[szerkesztői feloldás]
meg.
 

facsimile  
 
 
 4012 
Globális
 
  Apolló  
  A moziban fülledt
[szerkesztői feloldás]
volt
a levegő,
[szerkesztői feloldás]
emberszag
, a kabátok nehéz szaga, a prémek szurós állatszaga.  
  Vörösen világítottak az oldallámpák, a vászonra reklámképeket vetítettek s a közönség nézte  
  Taps, F. József bíborra
színezett egyenruhában
[szerkesztői feloldás]
olyan
kackiásan
[javítás]
*
Hetyke, kiöltözött.
 
  Vilmos  
  Mohamed
, ez is tapsot kap ma.
[javítás]
 
  1. Körösmezőre bevonulnak katonáink  
  a lócán ülő katonák  
  sok lóval egy egy kocsi,  

facsimile
 
 4013 
Globális
 
  szegény fekete lovak  
  a tarajos szép csendőrök  
  a cigarettás zászlós  
  aki belemosolyog a képbe  
  Mintha
[szerkesztői feloldás]
nem
csata
[szerkesztői feloldás]
volna
,
[szerkesztői feloldás]
hanem
a
pesti
Budapest
fiuk
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  a lovak
[szerkesztői feloldás]
olyan
keskenyek és magasak  
  A tüzérek az ágyut felviszik egy kis dombra.  
  Leállítják, távol szélmalom, kettő  
  egy
fiu veri
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
a gépet  

facsimile
 
 4014 
Globális
 
  Kiveszik a srapnelt,
*
Repeszgránát, apró szilánkokra szétrobbanó ágyúlövedék.
 
  beállítják  
  betolja  
  Lövés  
  az állomás sok kémény,  
  vörös színű hozzá  
  Fröhlich képei.  
  Tábori konyha,  
  kavarják az ételt,  
 
[szerkesztői feloldás]
hogy
áll ott a fekete és hámoz valamit csendesen  

facsimile
 
 4015 
Globális
 
  A lovak a domb oldalon a szürke katonák hevernek szépen és jól  
  Reggel az orrát törli egy fiatal tiszt náthás  
  kávézás  
  fehér gőzben a fehér viaszos
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
huszár
[javítás]
sapkák  
  A tábor mint egy vásár, a hegyek ködösek  
  A huszárok esznek
[szerkesztői feloldás]
olyan
egészséges, fesztelen az élet  

facsimile
 
 4016 
Globális
 
  Pompás kis ló az orosz szürke zsindelyek, a kis fekete ló hátulja látszik.  
  oláh katonák kólója
[szerkesztői feloldás]
hogy
illegetik a lábukat
[szerkesztői feloldás]
nem
ugyan
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
frissek  
  az ősz ezredes,
[szerkesztői feloldás]
olyan
marcona
[szerkesztői feloldás]
mint
egy őrmester  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
elbuvik egy tiszt, zsidó vörös
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
ráadásul  
  Van valami grácia a láb játékban.  

facsimile
 
 4017 
Globális
 
  A kis kajibák alatt a nyüzsgő tábor.  
  Gulában a fegyverek  
  a lovak fehér gubatakarói  
  egy táncos köznevetség.  
  a huszár előremegy és bajszát pedri, ez
[szerkesztői feloldás]
mindenkinek
tetszik. Szegény fiu, Azóta elesett? Ha
[szerkesztői feloldás]
nem
sose fogja elfelejteni.  
  Az ismert zsongás futott végig a házon, a lassu édes nevetés, amelyet
[szerkesztői feloldás]
olyan
jó ismert  

facsimile
 
 4018 
Globális
 
  mozidarab  
  szegény
[szerkesztői feloldás]
emberek
 
  A koldus és felesége  
  reggeliznek  
  előkészületek  
  a tükör előtt  
  a tükört látni  
  bucsu,
[szerkesztői feloldás]
mintha
Zilahy volna  
  Fogás egy
[szerkesztői feloldás]
darab
kenyérrel  
 
  eladó kabát, ellopja  
  könyvet lop  
  haza viszi.  
  a
[szerkesztői feloldás]
felesége
kineveti  
  gyerek holmik  

facsimile
 
 4019 
Globális
 
  Kaland keresés  
  bámulta a raffinált ötletet
amely
[szerkesztői feloldás]
ahogy nem
uj,
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
a régi regények.  
  A színész nézi őt és rájuk nevet  
  Az asszonnyal összenevet  
  odaül hozzá  
  a gyűrű  
  milyen a férj  
  elmennek, azok a mosolyok a félszájjal  
  mindjárt bíró elé  
  Ezek a
sors
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
komolyságu arcok, a  

facsimile
 
 4020 
Globális
 
  A szem fekete fehér, az arc fekete  
  Ezek a
betörők is
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
olyan
bámulatosak
[szerkesztői feloldás]
hogy
egyforma csupa faragás.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
átöltözik, hát ez igazán ezek jó koldus zsidó asszonyok.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
elcsípik.  
  Az egész arra van alapítva,
[szerkesztői feloldás]
hogy
elfolyik és a gyorsaság miatt
[szerkesztői feloldás]
nem
lesz ideje senkinek utána gondolni.  

facsimile
 
 4021 
Globális
 
  november 28.  
  kabaré  
  Piros bordó függöny jelenik
[szerkesztői feloldás]
meg
arany rojttal és aranydísszel.  
  Szemere
Gyula
[betoldás]
a barna ruhába  
  a szeme fekete  
  A füle látszik
[szerkesztői feloldás]
nagyon
és a szája ugy mozog, ez a legfurcsább  
  vis comicája minimális  
  Kellemetlen, zsebkendő felül, szétfésült haja igen ügyetlen, az aktuális strófák,
sojázva
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
  Rövid a teste a nadrágja középen gyűrött  

facsimile
 
 4022 
Globális
 
  Szóviccek  
  Lassan
[szerkesztői feloldás]
meg
lehet szokni, a trálalallá találalála  
  A közönség némán figyel három soron és akkor nevet a trállala alatt.  
  Taps.  
  Kijön ujra; rendkívül gondos  
  A legrégibb viccnek is bedűlnek,
[szerkesztői feloldás]
mert
100 közül 80
[szerkesztői feloldás]
nem
hallotta a 20
[szerkesztői feloldás]
pedig
örül
[szerkesztői feloldás]
hogy
 

facsimile
 
 4023 
Globális
 
  Gózon a kerek vörös arcával a szája egy furcsa lyuk ahonnan jó hangok jönnek ki.  
  Hősi mozdulatai.  
  A kurucság
[szerkesztői feloldás]
ahogy
átjön a zsidón. Szép  
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan
a feje
[szerkesztői feloldás]
mint
a csecsemőé,
[szerkesztői feloldás]
csak
egy tátogó száj, semmi szem, a kerek homloka  

facsimile
 
 4024 
Globális
 
  A versek végét senki sem érti meg  
  Jön egy templomi énekszerű dal  
  kimerevedik lábujjhegyre áll és a hangjait is lábujjhegyre állítja, s pechjére a végén  
  A báróné galambja  
  semmi szeme  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
megjátssza a naivat.
[szerkesztői feloldás]
Nem
sikerül.  

facsimile
 
 4025 
Globális
 
  Valami kölyök hányivetiség van benne, elég báj nélkül. Száraz,
[szerkesztői feloldás]
mint
a sótlan étel.  
  Kovács Lilly.  
  Olyan zsidó. Amilyen kedves volt közelről
[szerkesztői feloldás]
olyan
zsidós így  
  Kicsi szem fehér fog.  
  Kicsit molett.  
  Fekete haja, kis bajusza.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
elsőrangu, a hangja fél hang, egyes hangja  

facsimile
 
 4026 
Globális
 
  A gesztusa is félszeg.  
  Ha nevet, egyáltalán semmi szeme behunyja.  
  Kövér arca  
  Hogy illegeti magát, belső ok nélkül.  
  Semmi egyéb oka nincs
[szerkesztői feloldás]
hogy
itt énekeljen,
[szerkesztői feloldás]
mint hogy
van
[szerkesztői feloldás]
olyan
szemtelen,
[szerkesztői feloldás]
mint
akármelyik
pesti
Budapest
zsurlány. De ha a szalonban dalol ilyen művészettel az
[szerkesztői feloldás]
embernek
a háta borsózik s azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
 

facsimile
 
 4027 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
hogy
nagyszerű, ha képzést kapott volna,
[szerkesztői feloldás]
meghódítaná
az egész várost  
  Taps nélkül
lejön?
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  ez uj
De nem, egy negyedik zsidó jön.
[javítás]
 
  Bosnyáknak
[szerkesztői feloldás]
vagy
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
vagy
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Komitácsi
*
Macedón, szerb vagy bosnyák népfelkelő (szláv).
lettem, zsidó komitácsi  
  Köhög és  
  Ugy bámulják
[szerkesztői feloldás]
meg mint
egy bolondot,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ilyet is tud tenni magából.  

facsimile
 
 4028 
Globális
 
  A legdrágább erő a vis comica.
*
Komikus erő (latin).
 
  A végén már aluszik, annyi hangja van
[szerkesztői feloldás]
mint
egy kislánynak.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
tipeg, táncol,
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt az érzést kelti
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy hülyét erre is
[szerkesztői feloldás]
meg
lehet tanítani.  
  Vagy pláne egy komoly embert  
  Ha te a Weisz  
  Kedvébe jársz!... dalolja a refrént  
  (Igen a Grün  
  Hisz az
[szerkesztői feloldás]
nem
bűn…)  

facsimile  
 
 
 4029 
Globális
 
  Ludovikások a villanyoson  
  1 – No én is itt vagyok. Felugrik szalutál a sebesült
[szerkesztői feloldás]
főhadnagynak
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  2 – Legalább viszel valamit  
  1 – Az igen  
  2– No igen  
  3 – Én viszem a köszt
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  2 – Te meg ezt tedd a zsebedbe. Az én zsebembe is van.  
 
[törölt]
« Mit hát »
 
 
  2 – Hát tudod
[szerkesztői feloldás]
hogy
a végleges szakítást előidézte két nővér közt  
 
  2 – Sikerült a pumpolás?  
  3 – Igen.  
  2 – Az jó.  
  3 – Én
[szerkesztői feloldás]
csak
biztosra megyek… Láttad félhétkor indultam el,
[szerkesztői feloldás]
nem
is lehetne máskép
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyorsan.  
  Beszél a kettő. A kis tömzsi mesél.  
  2 – Tudod kivel találkoztam?  
  1 – Ki?  
  2 – Jáliccsal.  
  3 – Jálics!  

facsimile
 
 4030 
Globális
 
  2 – Tudod, az a
[szerkesztői feloldás]
hadnagy
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
aki
[szerkesztői feloldás]
mindig
ott mulatott, a Hédivel. Két nővel ment az utcán. Köszöntem neki, és fogadta és
[szerkesztői feloldás]
csak
néztem rá és ő is, s csak akkor jutott eszembe,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő az.  
  1 – Én pedig az X-el.  
  2 – X-el?  
  1 – Igen.  
  3 – Biztos
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő volt?  
  1 – Eggész biztos. Sebesült.  
 
  A 3-ik kicsit ugy kimaradt közülük, a kettő közelebb volt egymáshoz s ez két füllel figyelt rájuk, de ugy tett,
[szerkesztői feloldás]
mintha
eggyel sem érdekelné.  

facsimile  
 
 
 4031 
Globális
 
  november 29 vasárnap  
  Sérelem  
  Nagy haja szét volt dulva az éjszakai alvás után. Reggel nem rohant ki, mint szokott, az ujságért, tudta ugyis, hogy még nem jött meg, bár kilenc óra. Felrántotta a papucs helyett használt régi cipőjét, amelynek az oldalán olyan lyuk volt, hogy a világos sárgás harisnya kilátszott rajta. Csak kabátot vett, a vastag, vörhenyes régi téli ruha kabátját a hálóing fölé, amely szintén egy használatból kivont, feslett elejű rendes ing volt.  
  Az ebédlőt már
[törölt]
« nagy »
némi csodálkozására rendben találta; a
[szerkesztői feloldás]
Pesti Hírlap
ott volt az asztalon.  
  „Uj csata
Lovicznál
Łowicz
.” A németek ujra csatába kezdtek. Hát mégiscsak vesztettünk ott, ugy látszik. „Hindenburg főmarsall”, hm. Tegnap még csak tábornagyot írtak.  

facsimile
 
 4032 
Globális
 
  A klozetba is magával vitte a lapot, s egy érdekes cikket talált benne a házbérfizetésről. Gondolkozott egy keveset azon,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ezeket az ilyen statisztikai eredményeket mért nem lehet irodalmilag felhasználni. Ugy látszik, azok, akik a tömeget a tömeg számára leírják, egyszerűen efféléket ollóznak bele a regényükbe. Holmi hajlamot érzett rá, hogy ezt a cikket félreteszi, – de mennyi cikkről gondolta már ugyanezt. Azt is tervezte valamikor, hogy a háboru egész ujsággalériáját összegyűjti.  
  – Ez érdekelni fogja őt is – mondta, felállott s a konyhába ment.  
  A feleségét nem találta ott, de egy szelet pompás husos szalonnát látott az asztalon, erre rögtön gusztusa támadt, kivette a kenyértartó pléhdobozból a kést, kenyeret, s szelt. A szalonna vége csaknem fekete volt, gyerekkorából vissza  

facsimile
 
 4033 
Globális
 
  pattant az emlékébe egy disznóölés
Tügyön
Prügy
,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a hóban szaladt a hosszu lábu szerb disznó s ütötték, mert nem hagyta magát szépen leölni, akkor tanulta meg, hogy az ütés helye a szalonnán kék és barna lesz.  
  – De rendetlen maga,
[szerkesztői feloldás]
nem
bírja
[szerkesztői feloldás]
megvárni
a reggelit – szólt a felesége türelmetlenül.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
akarok reggelizni,
[szerkesztői feloldás]
csak
épp harapok.  
  – Milyen az a szalonna?  
  – Szegény disznót megütötték – mondta gyöngéden.  
  – Ütéses szalonna, – szólt bele az anyósa, aki teljes erejéből sürgött-forgott a konyhában, s épenugy félt a fiatalasszony kritikájától, mint ő, s mint mindenki.  
  – Hát ha ennivaló szalonna, mért van itt? Akkor
[szerkesztői feloldás]
nem
kell elhasználni.  
  – Hogy fekete,
[szerkesztői feloldás]
nem
tudtam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Zs.
[szerkesztői feloldás]
megeszi
.  
  Ő csak ette, s még egy darabot szelt le belőle, de most már  

facsimile
 
 4034 
Globális
 
  vérszemet kapva,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ugy is lehet, levágta a feketés részt, félretette, s a sima fehér darabból nyesett egy szeletkét. Nem sokat, mert nyomást érzett a gyomrában, már egy hete rossz a gyomra, s most nincs kedve, mint azelőtt, mindjárt kikoplalni, a felesége után járt a szeme, mint hű kutyáé, aki csak ugy ösztönszerűen akarja eltalálni annak a jó vagy rossz kedvét.  
  – Hát ez a csupor mért van itt, már nem emlékszel,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tálcára szoktuk tenni.  
  Ilka felnézett, az ajtóban guggolt, mint egy cigánygyerek és cipőt subickolt, morcos képpel nézett éles barna szemével oda, mi az már megint.  
  – Én tettem ide – szólt az öregasszony, s volt egy kis idegesség a szavában, de nem mert visszautasító lenni.  
  – Nahát nem szoktuk így telerakni az asztalt.  

facsimile
 
 4035 
Globális
 
  – De akkor meg, – s a tálcát nézte, amit a lánya elővett – igazán tele lesz minden… Mozdulni sem lehet.  
  A fiatalasszony
[szerkesztői feloldás]
csak nem
akart szót szaporítani,
[szerkesztői feloldás]
hogy dehogynem
lehet, tálcára rakta a kávéscsészéket…  
  Bement a
háló
[javítás]
szobába, amely a konyhával összenyílt. A kis Virág az ágyát vetette meg. Egyszerre látta az öt éves csöppség csodáját, a három párnát alólra, rá a dunnát.  
  Elámulva nézte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
birkózik a nagy feladattal, nem segített neki, látni akarta, mire jut ez a hangya. Még a másik dunnát is rá, elöl behajtja, feltűri, mint az anyuka.  
  – Nahát, ez nagyszerű, – nézd,
[szerkesztői feloldás]
hogy
veti az ágyat.  
  – Nagyon örülök neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a tiszta ruhájukat bepelyhezik… Hagyd abba, hagyd abba, fiam.  

facsimile
 
 4036 
Globális
 
  De nézd, egész szabályosan csinálja.  
  – Tudom, ismerem. Te még nem tudod reggel megvetni, fiam, este már meg tudod. Hogy néz ki az ágy, látod. Majd megcsinálom, eredj odébb.  
  Az ágyvetése az mindig nagyszerű volt, sokszor megbámulta
[szerkesztői feloldás]
hogy
tud ezekből a különböző holmikból egy szabályos építményt kihozni.  
  – Majd ha ilyen nagy leszel fiam, te is
[szerkesztői feloldás]
meg
tudod vetni.  
  S feje fölött elég magasra tartotta a tenyerét.  
  – Hogyne, – szólt békésen az anyuka.  
  – Igaz, ez érdekes. Egy cikk van itt a házbérfizetésekről, olvastad?  
  – Azt nem.  
  – Hát mit?  
  – A kárpáti harcokat.  

facsimile
 
 4037 
Globális
 
  Leült a díván sarkába és olvasni kezdte a cikket. Mikor azt olvasta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az 1300-2000
[szerkesztői feloldás]
koronás
lakók a cikk szerint kényszerűség nélkül alkusznak a lakbérről, ahoz a szóhoz, hogy hadba vonultak, odaszurta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
„sőt a be nem vonultak” is. Ezt a saját esetének tartotta, s most megsértette vele a feleségét álarc alatt, mert ő kényszerítette rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a házmesterrel és a háziurral alkudjon; bármily simán és sikerrel járt is ez az alku, mégis kényelmetlen volt neki s most intézte el. Már szégyellte is magát ezért a csuf bosszuállásért, s egész lehangolódva és szórakozottan olvasott tovább, szerette volna, ha feltárhatná a felesége előtt a komiszságát, de tudta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az nem lesz célszerű, mert még tovább nő a tűz, míg így elaludt, mint a gyujtogató gyufája, ha kialszik, s ő maga örül neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem lett baj.  
  Az ajtó nyílt mellette, s a lány jött, a kezében lógatva a frissen jött Világot.  

facsimile
 
 4038 
Globális
 
  Odanézett, feldühödve azon,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a lány annyira közönyösen hozza a lapot, és nem siet átadni neki. Terka már mosolyogna s hozná, mert az mindig megnézte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nincs-e ott a neve a lapon… Kikapta a kezéből.  
  A vezércikk. Jászi Oszkár.  
  – Nem engedte kiadni a cenzura! – gondolta ijedten, sőt szinte büszkeséggel.  
  Ideges kézzel beleforgatott a lapba azzal a rettegéssel,
[szerkesztői feloldás]
hogy
odabent leli meg valahol.  
  Kis vérömlés az agyban. Ott látja bent a 6. lapon. Zsoltár.  
  Remegni kezdett s mélyen leszállott a vér a testében.  
  Le volt verve, elcsüggedve.  
  Nem sikerült.  
  Ez egy tragikus bukás.  
  Elmaradt a feltűnés, a világ előtt való szembetűnés, a szenzáció. Lett egy tárca. Bent.  

facsimile
 
 4039 
Globális
 
  Düh és nyugtalanság fogta el.  
  Többet nem ír ebbe a lapba.  
  Egyéb bosszuja nincs.  
  Az egész zsoltár elvesztette ünnepélyes formáját; lett belőle egy kuriózum. Irodalmiság. Vicc.  
  Felállott, körülment a szobában, mintha semmi sem volna.  
  – Nézd, milyen válu van itt apuka, – mondta a kislánya, aki a megvetett s még le nem takart ágyban gyönyörködött.  
  – Igen.  
  A felesége semmit sem sejtve bontotta ki a fehér horgolt ágytakarót,
[szerkesztői feloldás]
hogy
fölterítse a kiságyra; a konyhába szólt ki valamit.  
  – De rosszul fésülték ma ezt a gyereket.  
  A kislány szőke haja kócos volt a homloka fölött. Az este  

facsimile
 
 4040 
Globális
 
  fürdés után befonta anyuka, de nem sikerült a göndörítés.  
  – Nem baj az. De itt hátul jó, mi?  
  Elvonta idegesen a száját.  
  – Ott se valami jó, de itt meg egészen rossz.  
  – Nem baj az.  
  Gyalázat. Hát Jászi Oszkár egy napra nem engedte át a helyét. Erdély autonómiájáról épp olyan szépen lehetett volna kedden is írni. Jászi, Ignotus, rovatok; beszorítva félre, hátra. Mit képzelnek ezek róla. Hát már odáig jutott, hogy pénzért, pénzecskéért az ilyen dolgot, a költeményt is eladja?  
  Félve gondolta el,
[szerkesztői feloldás]
hogy
biztosan gyönge a zsoltár… De akkor különösen szüksége volt arra,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a hely emelje. Ha  

facsimile
 
 4041 
Globális
 
  a belső, mindenkit megkapó ereje olyan lesz, hogy így is észreveszik, akkor meg…  
  Gondolkodni sem tudott, lépkedett és ideges volt.  
  Később.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
veszed észre, milyen ideges vagyok?  
  – Nem – s nevetett rajta egy kicsit,
[szerkesztői feloldás]
mert
tudja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
sohasem ideges. Ez
[szerkesztői feloldás]
valahogy
el van intézve. Itt
[szerkesztői feloldás]
csak
ő lehet ideges.  
  – Mérges vagyok – szól csufolva magát –, dühös.  
  – Mért?
[szerkesztői feloldás]
Nem
közölték a cikkét?  
  – Közölték, de bent.  
  – No és?  
  – Hát ez a legnagyobb sértés… Jászi volt elöl!  
  – Biztosan jobb,
[szerkesztői feloldás]
mint
a magáé.  
  – Hát igen, ez a legsértőbb vigasztalás.  
  – No nagy baj, magának mindig van valami baja. Vagy kisebb a betű, vagy beljebb van egy sor, vagy nem kedden,
[szerkesztői feloldás]
hanem
szerdán, – vállat von s nevet.  
  2.10 d.u. Még jobb így (klozeten ülve gondol rá), eltűnik a tömegben… – s ez
[szerkesztői feloldás]
olyan
jó érzést kelt,
[szerkesztői feloldás]
megnyugtatót
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nincs botrány.  
  – Azt mondja Ida reggel: olyan szép cikket írt Zs. a Világba ma.  
  – Ez az egy közönségem
[szerkesztői feloldás]
megvan
.  
  A szőlőt leteszi ide a papírra.  
  – Pá.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
magának tettem le, magamnak.  
  l. 4043  

facsimile  
 
 
 4042 
Globális
 
  Pista  
  – Ugy fáj neki
[szerkesztői feloldás]
hogy
őt a hivatalban is
[szerkesztői feloldás]
mindenütt
komolyan veszik,
[szerkesztői feloldás]
csak
a
[szerkesztői feloldás]
felesége
nem. Eléggé fáj ez az anyjának is.  
 
  – Édesanyám tessék adni egy
[szerkesztői feloldás]
koronát, megvonták
az egész szakasztól az ebédpénzt  
  És elhitte
[szerkesztői feloldás]
mindenki
[szerkesztői feloldás]
még
Lenke is.  
  Egyszer azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
Lenke,  
  – Neked micsoda pénzed van?  
  – Sándor adott egy
[szerkesztői feloldás]
forintot.
 
  Azóta Lenke ugy szereti Sándort,
[szerkesztői feloldás]
mindig
cigarettet ad neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
most
[szerkesztői feloldás]
megérdemled.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Sándor
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudta
[szerkesztői feloldás]
hogy
milyen jót tett.  

facsimile
 
 4043 
Globális
 
  Ma
[szerkesztői feloldás]
meg
jön,
[szerkesztői feloldás]
hogy
öt
[szerkesztői feloldás]
darab
villamosjegyet vett és
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
elvesztette. Hát ő szegény
[szerkesztői feloldás]
ember
, Lenkének sincs semmi pénze, ő
[szerkesztői feloldás]
nem
viselheti el ezt a veszteséget, térítsük
[szerkesztői feloldás]
meg
neki.  
 
  adSérelem  
  Kedden reggel már
[szerkesztői feloldás]
csak
kíváncsi, mi volt az oka,
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
nem
vezércikként közölték.  

facsimile  
 
 
 4044 
Globális
 
  Harmonia  
  – Látod ezt az asztalt? Itt a repedés, már látszik, ahol össze
[szerkesztői feloldás]
van
téve a két furnér. Ennek
[szerkesztői feloldás]
nem
szabad
[szerkesztői feloldás]
meglátszani
50 év mulva se.  
  – Nem. Száz mulva se.  
  Bámulva nevet fel rá, váratlanul.  
  – Hát ha 50 mulva nem, száz mulva épugy
[szerkesztői feloldás]
nem.
 
  Nevetés. Olyan harmonia van ma.  
  – Jössz, azt
[szerkesztői feloldás]
mondta
lefeküdni.  
  – Megyek.  
  – Ne gyere ide fiam, ez az apuka helye  
  – Ő firkál.  
  – Igazad
[szerkesztői feloldás]
van
, ha neki firkálni jobb,
[szerkesztői feloldás]
csak
firkáljon.  
 
  – Mért van az ágyam
[szerkesztői feloldás]
mindig
beljebb
[szerkesztői feloldás]
van
egy kicsit. Hányszor
[szerkesztői feloldás]
megigazítom.
 

facsimile
 
 4045 
Globális
 
  – Annak
[szerkesztői feloldás]
mindig
beljebb kell lenni.  
  Bámulva érti el.  
  – Hát nem, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
finom mosolyával, – olyan a helyzete.  
  Erőszakosan
[szerkesztői feloldás]
megcsókolja.
 
  – Jaj de jó volna most egy kicsit!  
  – Bemegyünk a diványra. Lefekszik velem?  
  Sanyaruan nevet rá. Tudja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ugyse lehet semmit tenni. Ott a gyerekek, bejön a mama, vizitel Marci –  
  Mikor lefekszik, ingerkedve szól  
  – Jön.  
  Odahemperedik mellé s alányul a szoknyájának. Csukott bugyit ér a keze.  
  – na az ördög vigye el! – kiált fel.  
  – Haha! – kacagja el magát az
[szerkesztői feloldás]
asszony
 

facsimile
 
 4046 
Globális
 
  A férj az írástól végre szabad és megy hozzájuk. Ott fekszik az asszony, a vékony zöldessárga színű pongyolájában amelynek az anyagát ő hozta és az ölében kívül a kis lánya.  
  – Már elkésett! – s gunyosan nevet a nő  
  A két karjára veszi a kis lányát,
[szerkesztői feloldás]
hogy
elvigye a másik díványra, de a gyerek, mikor észreveszi, miről van szó, ijedten, nyávogva buvik az anyja karjai közé.  
  De ő ötletesen kapja magát és befekszik a falhoz. Ráesik a sulya részben az asszonyára, aki melléből kacag.  
  – Ne bántsd anyukát, ne feküdj anyukára!  
  S a két gyerek neki áll és püföli paskolja.  
  – Ne üsd a fejem! – kiáltja el hirtelen magát, mikor ezt az egyetlen érzékeny részét éri egy puffanás a kis öklöktől.  
  – Ne bántsd a fejét, mert goromba lesz, – szól az anya  

facsimile
 
 4047 
Globális
 
  félig védve, félig támadva az urát, aki ettől a mozdulattól becsuszik a falhoz, s mindjárt siet elhelyezkedni.  
  – Jaj babukám, no eredj játszani, Gyöngyi, – szól az anyuka s a férje odanyul a karja fölött átöleli s a mellét fogja marokra és mint egy tömlőt ütemesen fogdossa. Megkeresi a gombját a ruhán át és ártatlanul fogja.  
  Míg a gyerekeket az asszony elrendezi teljes figyelmét rájuk irányítva.  
  – Na, – szól s a karja alá ereszti be az ura ölelő karját.  
  Ez mohóbb lesz, s véletlenül megtalálva a rést a pongyola patent kapcsai közt benyul a nagy bolyhos szürke sál leple alatt s a meztelen cicit fogja meg. Lassacskán egész kifejti az egész jobb, gömbölyű mellet az ingből, a tenyere tele van vele, ugy  

facsimile
 
 4048 
Globális
 
  markolássza.  
  A mama jön be a konyhából.  
  – No, – szól s egész előre jön, – családi díván.  
  Nyögős, fáradt léptével és mozdulatával ül le a dívány fejénél levő székre.  
  – Te is elférsz kis babám.  
  – Te nem férsz ki babám, – felesel vele a kislány.  
  Ugy tesz mintha ez
[szerkesztői feloldás]
nem
volna tiszteletlenség. A gyerek vérszemet kap.  
  – Kis babám, kis csacsi.  
  – No, én kis csacsi? te akkor mi?  
  – Én nagymama! hehehi!  
  – Uggyan, te huncut.  
  – Én nagymama te meg a kis csacsi unokám.  
  – De akkor te mégy főzni a konyhába.  
  Az apa megszorítja a
[szerkesztői feloldás]
felesége
 

facsimile
 
 4049 
Globális
 
  meztelen mellét amelyet a tenyerében felejtett, hiszen ki gondolná a nagykendő alatt… S aztán egyre markolja, szorongatja
az ujjai
[javítás]
lassu mozgásával,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ne árulja el a takaró mozgása, mit tesz.  
  – Átmegyek Marcihoz, megnézem mit csinál, – szól a nagymama és feláll.  
  Ásít,a tűznél megáll, kimegy.  
  Kicsit csöndben feküsznek, a férj ujjai még jobban dolgoznak, a gombot bizseréli
[szerkesztői feloldás]
hogy
kemény legyen.  
  Mikor már elmehetett az öregasszony s így biztosítva
[szerkesztői feloldás]
vannak
ő felőle is, a Marci vizitje felől is, Ilka mosogat, a gyerekek ugyse tudják mi történik, a férj felül.  
  – Most engedjen egy kicsit.  
  Az
[szerkesztői feloldás]
asszonyt
[szerkesztői feloldás]
megcsapja
a szokatlan helyzet ingere, már ugyis napok óta nő benne az ár, s
[szerkesztői feloldás]
nem
szól mikor az ember a szoknya alatt  

facsimile
 
 4050 
Globális
 
  babrál.  
  – Ugyse lehet legombolni.  
  De a
[szerkesztői feloldás]
férfi
már jól ismeri ezt a fekete nadrágot, két oldalgombról egészen hátra lehet hajtani. Az egyik gombot
[szerkesztői feloldás]
megleli
legombolja, benyul, egész lucskosnak érzi. Ahá, megörül, már fel van izgulva.  
  – Hozok rongyot, – szól halkan és rohan a hálóba s a párna alól hozza a tisztára mosott és szépen összehajtogatott nagy törülköző rongyot.  
  A
[szerkesztői feloldás]
feleségét
készen találja.  
  Befekszik hozzá s csókos ujjal simítja körül tenyérrel azt a csodálatos sima bőrű, finom,
[törölt]
« üveg »
selyemtapintásu domboru felületet, mely a paradicsomkertet övezi.  
  Remegő ujjakkal gombolja ki a nadrágot és kiveszi, jól ki  

facsimile
 
 4051 
Globális
 
  igazítja a phallust.  
  Érzi
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a drága, szép felesége odaigazítja magát, egy pillanatnyi dörzsölés még aztán jól, keményen benyomja a nedves, puha lyukba.  
  Betakarja magukat a piros szőrmeterítővel, feje alá igazítja könyökébe a párnát, meglepetés készül elő,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha valaki be talál mégis jönni, alvást színlelhessen rögtön.  
  Aztán megkezdi az egyenletes, lassu, lüktető surlást, a munkát, amely az élet minden munkájának koronája. Az asszony most egészen vele érez, a két lény eggyé lett e pillanatban és mindkét test ugyanazt a belőlről gyűrőző lüktetést végzi a szívdobbanások taktusára.  
  Ebben a percben nyílik az ajtó s ó fátum belép az anyós. Szokott példátlan késedelmezésével még most se ment el.  
  Megdermednek s megállanak, mint a bogár, amely minden gyanus neszre holttá tetteti magát.  

facsimile
 
 4052 
Globális
 
  Az asszonyka aztán ujat gondol, megijed a szoknyán, kissé felül s lenéz, igazít is valamit, de nem billenti ki magából a férfitestet. Megtartja, bent fogja s sohajtva visszafekszik.  
  A férfi azt a lüktetést kezdi, amit vértódulással idéz elő, és a legérdesebb kéjecske, de erős próbára teszi az erőt.  
  A mama leül az asztalhoz és beszélni kezd. A hímezésről.  
  – Apuka vizet.  
  – Majd ad nagymama.  
  Hosszu készülődés után kimennek.  
  Az apuka gyorsan hozzáfog dolgozni s egy-kettőre kész az anyuka segélye nélkül is. Elterül, elnyulik, mikor a pár csöpp belő a drága szeretett anyuka testébe. Ugy szereti most, ugy megöleli, ugy benyomja tövig, egész magát odaadja neki.  
  Akkor gyorsan kiveszi s a nedves phallust behuzza az ingébe, a nadrágba, az anyuka vagináját a törülő ruhával torlaszolja el.  

facsimile
 
 4053 
Globális
 
  A kislány odanéz pápaszemen át, elmereszti a szemét.  
  – Odanyult, anyuka?  
  – Pszt.  
  Mire a nagymama bejön, már készen és rendben feküsznek, melegen szerelmesen immár csak lelki harmoniában, amit sietnek is bizonyos mozdulatok fesztelenségeivel elárulni.  

facsimile  
 
 
 4054 
Globális
 
  Alku  
  Reggel az ágyban.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
lehetne Tóthnénak színházjegyet adni? Küldhetnénk akkor
[szerkesztői feloldás]
mindig
a cukrászhoz. 15
[szerkesztői feloldás]
korona
a tejszín.  
  S végig simogatja a testét s játszik a játékkal is.  
  De a férj tudja
[szerkesztői feloldás]
hogy
reggel
[szerkesztői feloldás]
van
hát
[szerkesztői feloldás]
nem
kap semmit s
[szerkesztői feloldás]
meggondolja hogy
az neki
[szerkesztői feloldás]
nagyon
alkalmatlan, jegyet kérni és azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
  – Az
[szerkesztői feloldás]
nem
könnyű.  
  Erre ellankad a kéz.  

facsimile  
 
 
 4055 
Globális
 
  Virágír  
  Nézd
[szerkesztői feloldás]
milyen
betűt írtam! Ugye ez jó betű- Milyen betű ez?  
  Most mit írsz fiam?  
  – Most ilyeneket. Ilyen kis pontyokat.  
   

facsimile  
 
 
 4056 
Globális
 
  LenkeOsziferi  
  – Most rengeteg izét küldött neki, a kis Leonorának.  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
.  
 
Igen Lenkének
[szerkesztői feloldás]
olyan
mesterkélt
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Kész  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
[szerkesztői feloldás]
olyan
kezdett munkát,
[szerkesztői feloldás]
hogy megcsinálja
, miliőket, asztalfutókat  
  – Hát az már olyanokat tud.  
  – Hogyne, nagyon kimustrálta. Mindenki csodálta, más csak hatodéven csinál olyanokat,
[szerkesztői feloldás]
mint
evvel a kislánnyal csináltattak. Hát akarták is,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tudjon.
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
Béla is
[szerkesztői feloldás]
nagyon
szigoruan fogta.  
  – És szívesen csinálja?  
  – Szívesen és
[szerkesztői feloldás]
nagyon
szorgalmas. De
[szerkesztői feloldás]
nem
jár iskolába, mert az iskolát elfoglalták a katonák. Most is jönnek 2000 katona és ott csak 200 ház van. Mondják,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 

facsimile  
 
 
 4057 
Globális
 
  Pillanat  
  – Annyit foglalkozott veled az a bácsi.  
  – Igen, – s kimereszti a kis szürke szemét és ugy erőlteti az emlékezetét.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudok a más gyerekével foglalkozni, a magaméval sem és gyügyögő forró szájjal néz a picijére, – csak felöltöztetni és megszidni őket és rendbe tartani és
[szerkesztői feloldás]
megcsókolni
, – s az ajkát egy pillanatra oda tapasztja a puha kicsi arcocskához.  
  Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nem
törődik a dologgal
[szerkesztői feloldás]
csak
nézi az ételt.  
  – Hát miért
[szerkesztői feloldás]
nem
szabad szólani.  
  – Szabad.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondtad hogy
ha azt
[szerkesztői feloldás]
megeszem
ne szóljak többet.  
  – A
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
ról! Egyebet szabad szólani, – s ujra
[szerkesztői feloldás]
megcsókolja
!  

facsimile  
 
 
 4058 
Globális
 
  J M Z 1 2 3 4
[törölt]
« 5 »
[törölt]
« 6 »
[törölt]
« 1 »
[törölt]
« 2 »
[törölt]
« 3 »
[törölt]
« 4 »
[törölt]
« 5 »
6 1 2 3 4
[törölt]
« 5 »
6 5 5  
   
  Adoma  
  – Már jött hazafelé s szurós szemeiben és szatírbajsza alatt a laposra huzódott ajkán csintalan mosoly lappangott.  
  – Már megint valamin jár az esze.  
  – Elmondjam?  
  – Ne, ne, nem vagyok rá kíváncsi.  
  – Akkor elmondom.  
  S elmondta, halkan, nevetve és mohón, addig nem tudott szabadulni tőle míg a feleségének el nem mondta. Az
[szerkesztői feloldás]
asszony
undorosra huzódott arccal tűrte az adomát s ha
[szerkesztői feloldás]
nagyon
malac volt, igy szólt.  
  – Eh, nekem
[szerkesztői feloldás]
mindig
ilyeneket kell hallani magától.  

facsimile  
 
  4059  
  november 30  
  A hős és anyja  
  Csak annyit hallott
[törölt]
« am »
bentről,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
  – Nahát mi elkerüljük egymást.  
  S kevés nevetés.  
  Pali a szürke kabátjában áll a konyhában, amely tele van lencsefőzelék szagával.  
  – Szervusz  
  – Szervusz Pali. Hát mi ujság.  
  – Ssz. A fene egye meg – emeli a kezét  
  – Még most is fáj
?
[javítás]
[törölt]
« a kezed? »
 
  – De mennyire. Tudod Pali bácsi, az a vén marha kétszer kötözte. És jóddal bekente, a marha. Azt mondja, ő négy hét alatt kigyógyította volna, bekeni ugy jóddal, a fene egye meg, két óráig ugy ugráltam és káromkodtam, ugy szidtam  

facsimile
 
 4060 
Globális
 
  az igaz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az borzasztóan fertőtlenít és gyógyít is, de az eleven sebre jódot ken. Mióta varrták nem volt olyan fájdalmam.  
  A mama feketén, kék kötényében ott sürög forog a konyhában,
[törölt]
« nincs »
ideje sincs a fiához szólani.  
  – Ez a mama levelezése?  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Hogyne. Mind. Ma is két levele jött, magának
[szerkesztői feloldás]
csak
egy Uj Nemzedék.  
  – Ejha. Ez az
amerikai
Amerikai_Egyesül_Államok
levél? A rég várt.  
  Egy összebélyegzett fehér levelezőlap, felveszi és olvasni kezdi.  
  – Nono, Pali bácsi azt  

facsimile
 
 4061 
Globális
 
  írja
[szerkesztői feloldás]
hogy
vége ne legyen hamar a háborunak.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
nevet  
  – Igen, de
[szerkesztői feloldás]
hogy
dirigálja ő
[szerkesztői feloldás]
Amerikából
Amerikai_Egyesül_Államok
az egész Európát.  
  Vele nevet, mert csakugyan ez a Pali bácsi természete és szelídítve ismétli el,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a mama
[szerkesztői feloldás]
meg
ne aprehendáljon,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kicsufolják az öccsét.  
  – Igaza is van, „
[szerkesztői feloldás]
nem
is volna jó, ha hamar vége volna”.  
  – Na igen, – szól a mama, védő magyarázattal, – az valami rosszat jelentene.  
  – Hogy az orosz győz, vagy a francia – magyaráz beleszólva Pali is, és a mamának megdobban a szíve, ez igen, ez mégis az ő  

facsimile
 
 4062 
Globális
 
  vére, melegség van a lelki körül, míg a felszeletelt hust a lencse tetejére rakja és barna hagymás zsírt csorgat szét.  
  – Én bekérem Margitkát,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kötözze be, – szól Pali a fogát szíja, sziszegve s tulozva egy kevéssé a fájást,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a mamának ne jusson eszébe kicsibe venni s esetleg a
tornaljai
Tornalja
és
pelsőci
Pelsőc
út felől megjegyzést tenni.  
 
[törölt]
« Én bet »
Beteg, – szól
[szerkesztői feloldás]
Janka
.  
  – Beteg! Sz  
  – Én beköthetem neked.  
  – Mért
[szerkesztői feloldás]
nem
mentél a klinikára.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem volt
időm.  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy nem volt
– szólt szokott szigoruságával, – most itt állasz ugye, nahát ott is  

facsimile
 
 4063 
Globális
 
  állhatnál.
[törölt]
« Még »
 
  – Az igaz, – szól a mama és ugy sustorog félre a kanalak és lábasok közt kutatva.  
  – Kérlek csak 9kor fél 10kor szeretik csinálni, aztán haragszanak.  
  – Micsoda beszéd ez, utról jössz, kötelességük!  
  – Az igaz, – szól a mama, – haragudni a betegre,
[szerkesztői feloldás]
még
az a valami.  
  – Hát Margitka beteg? – terelte el a szót sziszegve.  
  – Igen, én beköthetem neked, igaz,
[szerkesztői feloldás]
hogy még nem
próbáltam – szól Janka.  
 
– Én is bekötöm, – szól a mama
[javítás]
 
  – Margitka bizony nagy szakavatottsággal kötözte  

facsimile
 
 4064 
Globális
 
  vágja rá a vő,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az anyósában az önbizalmat csökkentse s egy kicsit
[szerkesztői feloldás]
megéreztesse
vele,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
bízik benne s egyáltalán
[szerkesztői feloldás]
nem
örül neki
[szerkesztői feloldás]
hogy
magát
[szerkesztői feloldás]
mindig
ezekhez a fiatal nőkhöz teszi,
[szerkesztői feloldás]
mint
egyenrangut.  
  – Hát én
[szerkesztői feloldás]
megpróbálhatom
, – szól harmadszor is jóakarattal a fiatal asszony az öccsének, kissé gyáván vállalkozva rá.  
  – Ha leszel olyan szíves.  
  Az előszobába vonulnak s a mama a másik étel után néz a fekete lábasokban a sparherten és egyik táltól a másikig szalad,
[szerkesztői feloldás]
hogy
oda ne égjen, ki ne fusson valami  
  Mikor a kötözés után visszajön Pali.  
  – A levelezési irodádat idehelyezted át?  

facsimile
 
 4065 
Globális
 
  Zs. felnevet jókedvűen, ez egy örök víg téma, a mama levelezése.  
  – Ne viccelősködj, – szól a mama s ő maga is elneveti magát. Ma még
[törölt]
« elég »
abszolut türelmes.  
 
[törölt]
« Kevés beszélgetés. »
 
 
[törölt]
« Leül a díványra s a felemelt karjával átnyulva vakarja a fejét. »
 
  – No én átmegyek egy kicsit Marci bácsihoz.  
  – Mért már ebédelünk.  
  – Hát én is kapok, – szól s kitátja a száját affektálva,
[szerkesztői feloldás]
mint
gyerek korába.  
  – Mért.
[szerkesztői feloldás]
Nem
ebédeltél tán
[szerkesztői feloldás]
még
?  
  – Nem, nem.  

facsimile
 
 4066 
Globális
 
  – Teringettét, – keres témát amely közkedvességű, – , is
menekült
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
  – Elhalasztották a sorsot  
 
  – Ezt te hoztad
magaddal
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
?  
 
 
[szerkesztői feloldás]
Meghűltél
mama,  
  – Egyél hust  
  – Voltál Jenővel  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem.
 
 
Jenő,
[szerkesztői feloldás]
olyan
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
róla
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Hát hol?  

facsimile
 
 4067 
Globális
 
 
Tornalja
Tornalja
és
Pelsőcz
Pelsőc
 
  – Ny-se?  
 
Hát vannak ha mama nincs ott
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Honnan tudtad
[szerkesztői feloldás]
hogy
nincs?  
  – Telefonáltam.  
  – Tel?  
  – Irma várt  
  – De jó
[szerkesztői feloldás]
hogy
az amit odaküldtél
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
, de a többi
[szerkesztői feloldás]
mind
[törölt]
« oda »
romlott
[szerkesztői feloldás]
volt
, a baj,
[szerkesztői feloldás]
minden.
 
  – ott egy csomagod,
Volócon
Volóc
 
 
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom ki küldhette.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
Szigetkamaráról
Szigetkamara
– sugja közbe mama.  
 
[szerkesztői feloldás]
Szigetkamara
Szigetkamara
? – kérdi Pali,
[szerkesztői feloldás]
mintha nem
tudná mi az. – Ja  

facsimile
 
 4068 
Globális
 
  Nem hiszem.  
 
  Pali a kényes dolgok közt egyszer felkiált  
  – Ja, tudod kivel utaztam mama! Izével, titeket is üdvözöl. Boldizsárnéval.  
  S erről foly a szó.  
  – Viziteltetek nála.  
  Átmegy a szó a háza és házbérre.  
  – Nagy ur a mama.  
  – Te is
[szerkesztői feloldás]
csak
beszélsz világba.  
  – Hát igen, – nyeli el, – érdekődtem.  

facsimile
 
 4069 
Globális
 
  – Ott is azt azt
[szerkesztői feloldás]
mondták hogy
uri
[szerkesztői feloldás]
ember
ilyet
[szerkesztői feloldás]
nem
tesz.  
  – Hát igen diffamáló.
*
Meggyalázó, szégyenletes.
 
  – Meg lehet ijeszteni.  
 
  – És a
[szerkesztői feloldás]
takarékpénztárral
is
[szerkesztői feloldás]
hogy
rendbe jöttem…Te azt
[szerkesztői feloldás]
nem
tudtad volna ugy elintézni.  
  – Lehet. Kérlek, ha az
[szerkesztői feloldás]
ember
zsebébe pénz van,
[szerkesztői feloldás]
mindent
el lehet intézni te se szép szóval intézted el
[szerkesztői feloldás]
hanem
pénzzel.  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
pénzzel.
[szerkesztői feloldás]
Nem
fizetek. Ép az.
[szerkesztői feloldás]
Csak
ha
[szerkesztői feloldás]
megmutatom
neked a számadást.  
  – Kérlek
[szerkesztői feloldás]
csak
most ne,  

facsimile
 
 4070 
Globális
 
  most ne. Most emésztek. Ez
[szerkesztői feloldás]
nagyon
jó sütemény.  
  – Azt el lehet tenni a tányérral.  
  – Azt kétszerre ettem
[szerkesztői feloldás]
meg
az egészet.  
  – Egyedül?  
  – Egy zászlós volt ott, az is evett belőle.  
  – Hát a cigaretta
[szerkesztői feloldás]
nem volt
jó?  
  – Szétment. Na hát ilyet, de hát ilyet, no ilyen mama,
[szerkesztői feloldás]
hogy
te ennyire
[szerkesztői feloldás]
nem
tudsz gondolkozni. Szilvát küldesz nekem.  
  – Tudtam.  
  – Ha tudtad mérd küldted, szétment, a dohány szétázott, almát,  

facsimile
 
 4071 
Globális
 
  elrothadt, nohát az borzasztó.  
  – Az
[szerkesztői feloldás]
emberbe
a jóakarat
[szerkesztői feloldás]
megvan.
 
  – De mit ér, ha semmi sincs belőle.  
  – Kérdeztem, írd meg,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mit küldjek.  
  Erre hallgat, mert megint rá fordulhat a szó. Igy fordul le s fel az egymásra pirítás kereke.  
  – Hát Figura Gyurka, – kezdi és a kis tányért forgatja a kezében az abroszra vonalakat huz a körmével, a szoknyáját  

facsimile
 
 4072 
Globális
 
  simítja, nyög,
[szerkesztői feloldás]
nem
jut eszébe valami név – a szívét érte a golyó, de egészen elvesztette az erejét és leesett.  
  – Ez mese a varrógépről.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
micsodákat találnak a golyó
[szerkesztői feloldás]
megijedt
a szívétől és leesett. A fene egye
[szerkesztői feloldás]
meg.
 
  – Ezek a vidékiek ugy rémítgetik magukat és egymást. Irma írja
[szerkesztői feloldás]
hogy
már onnan menekülni készülnek. És amellett a legnyugodtabb.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem olyan
ifjú és bohó.  

facsimile
 
 4073 
Globális
 
  – Gyere el
[szerkesztői feloldás]
Margitszigetre
Margitsziget
.
 
  – Mit csinálnék én ott?  
  – A szép kacér menyecskéhez
[törölt]
« ? »
!!  
  – Te oda mégy?  
  – Meg
[szerkesztői feloldás]
vagy
már bolondulva?  
  – No  
  – Nekem is volt egy vasgyűrűm, de már elajándékoztam.  
  – Elajándékoztad.  

facsimile
 
 4074 
Globális
 
  – Az arannyal
[szerkesztői feloldás]
Volt
bélelve.  
  – Ezt neked adom, de ha te elajándékozod.  
  – Ni elgurult!  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
baj.  
  – Hű micsoda
víz
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
van
ott.  
  – Tán beeresztette.  
 
[törölt]
« Az királygy »
Hogy szerezte
[javítás]
No hallod.
[szerkesztői feloldás]
Nem
elég
[szerkesztői feloldás]
hogy
két fiad harcol a hazáért
[szerkesztői feloldás]
még
aranygyűrűt és pénzt is adsz.  
  – Az királygyűrű jelzem, a legértékesebb  
  „A panaszom felhallatszik a csillagos égig…” dalol  

facsimile
 
 4075 
Globális
 
  – Pali
[szerkesztői feloldás]
még valamit
kérek, Marci bácsinak is valamit végezni.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– De kirázod
[szerkesztői feloldás]
mind
, (a morzsát)  
  – Kirázom?  
 
[szerkesztői feloldás]
mind,
[törölt]
« de fur »
 
  – De furcsa, – szól
[szerkesztői feloldás]
mert
Palin jár az esze.  
  – Majd én leszedem az asztalt ha már belefogtam.  
  Azt se tudja hol jár szórakozottan, a pápaszemén vaklálva tévelyeg ki a konyhába,
[szerkesztői feloldás]
mint
akibe benne rekedt egy szó. De Pali már bent
[szerkesztői feloldás]
van
és dudol.  

facsimile
 
 4076 
Globális
 
  – Én ezt
[szerkesztői feloldás]
nem
is vettem
[szerkesztői feloldás]
olyan
[szerkesztői feloldás]
nagyon
komolyra, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
ki
[szerkesztői feloldás]
, mert nem
bírja elfojtani. A fia bárorságát, amelyről
[szerkesztői feloldás]
olyan
feszelenül és nyíltan szól a fia.  
  – Ez  

facsimile
 
 4077 
Globális
 
 
Én
[szerkesztői feloldás]
nem
gyanúsítottam ez
[szerkesztői feloldás]
nem
áll.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Olyannak
[szerkesztői feloldás]
nem
hiszel engem
[szerkesztői feloldás]
olyan
szamárnak,
[szerkesztői feloldás]
olyan
fülesnek,
[szerkesztői feloldás]
hogy
olyanra bízom a
[törölt]
« fülem »
pénzem.  
  – Azt hiszed én hátulgombolós vagyok.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
kell félteni a hátulgombolóst  
  – amit
[szerkesztői feloldás]
megírtam
neked, azt
[szerkesztői feloldás]
megkaptad,
[szerkesztői feloldás]
nem
a végét, azt a bunkót
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  –  
  – de nézd Pali, ilyen időbe.  
  – Hát ha nekem ilyen időbe
[szerkesztői feloldás]
van
kedvem. Mit bánom én ha más a  

facsimile
 
 4078 
Globális
 
  feje tetejére áll is, én
[szerkesztői feloldás]
megteszem.
 
 
– No hiszen én neked
[szerkesztői feloldás]
mondom
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– beszél  
  – Hát biztosítalak
[szerkesztői feloldás]
hogy van olyan
gondolkodásu,
[szerkesztői feloldás]
mint
99%-ja a lányoknak.  
  – Inkább a nyakát kitörte volna  
 
ha
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom kit veszek el
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – elvett
[törölt]
« ek »
egy cselédet. És okosan tette. Elment, a másik hónap elején elesett, legalább nyugodtan halt
[szerkesztői feloldás]
meg
 
  – Mér nyugodtan  

facsimile
 
 4079 
Globális
 
  – Mér nyugodtan. Legalább elvette.  
  – Ahelyett
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt
[szerkesztői feloldás]
mondanád hogy
fiam, hiszen magadnak csinálod  
 
  Pali ott ül a fotelben, a mai Estet olvassa és a kezét szagolgatja.  
  Mama a kis puffon ül előtte és csipkét horgol.  
  – Kb. másfél hadtestre becsülik a betört oroszok számát.  
  – Mennyi az a hadtest?  
  – 30.000
[szerkesztői feloldás]
ember
 
  – az orosz hadtest valamivel kisebb – kezdi Pali  
 
[szerkesztői feloldás]
Ugyhogy
az egész valami 40000
[szerkesztői feloldás]
ember
lesz.  
  – Ejhá. Az sok, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
rá.  

facsimile
 
 4080 
Globális
 
  Egy kis csönd  
  Janka a gépen zörög a sál lóg a válláról.  
  – És az a Lisofor,
[szerkesztői feloldás]
hogy
híjják azt a folyót?  
  – Mi, Lysoform?  
  – Igen.  
  – Már mama is tudja mi az a Lysoform?  
  – Az igen.  
  – Mire az?  
  – Hát az
[szerkesztői feloldás]
mindenbe
jó. Ivóvízbe,
[szerkesztői feloldás]
mindenbe.
 
  – Igen
[szerkesztői feloldás]
nagyon
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
fertőtlenítő az.  
  Szóval mama is tudja. A plakát kérdi. S azt Ny-n tanulta..  
  – Ti azt hiszitek
[szerkesztői feloldás]
hogy
vidéken semmit se tudnak  
  – Nono, én
[szerkesztői feloldás]
csak
a reklám sikerére csodálkozom.  

facsimile
 
 4081 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Hiszen a vidékiek a reklámból ismernek
[szerkesztői feloldás]
meg mident
, – szól visszatorolva a sértést.  
  – De mit horgolsz te mama?  
  – A te hálóingedre.  
  – De tán a menyasszonyának a réklijére.  
  – Mi az?  
  – Mama csipkét horgol.  
  – Annak nincs rá szüksége, annak többje
[szerkesztői feloldás]
van, mint
nekem.  
  – Honnan tudod azt mama.  
  S már
[szerkesztői feloldás]
olyan
melegen és közvetlen gyöngéden beszél vele,
[szerkesztői feloldás]
mintha
semmi se lett volna köztük.  
  – Két babonás szép szemednek álmodója lettem, már egy kis szakállam is nőtt.  
  – És mit csináltál te,  

facsimile
 
 4082 
Globális
 
  mikor ezt kaptad? Elájultál?  
  – Hát egy kicsit
[szerkesztői feloldás]
megdermedt
a baloldalam. Volt nálam
[törölt]
« – Elájultál »
40000
[szerkesztői feloldás]
korona
, azt ha elveszik, gazdag lett
[szerkesztői feloldás]
volna
egy pár muszka.  
  – Az élelmezés számára való pénz
[szerkesztői feloldás]
volt
az?  
  – Igen, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
lekicsinylően,
[szerkesztői feloldás]
hogy
te ahhoz ugyse értesz.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
a fene egye
[szerkesztői feloldás]
meg
. nézd csak – s a kezét babrálja. jaj mama, mama. Hát csillagvizsgáló nélkül
[szerkesztői feloldás]
nem
tudnád azt csinálni?
illni, mn, mn, smniso
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
… s
[szerkesztői feloldás]
megkucolja
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
a mamát, aki nem nevet, de nem is haragszik.
[szerkesztői feloldás]
Nem
ad ő semmit  

facsimile
 
 4083 
Globális
 
  ezekre a dolgokra, felőle komédiázhat, ő azért
[szerkesztői feloldás]
csak
náthás az elébbi sírástól.  
  – Nono mama, ne állj fel.  
  – Mama hova mész?  
 
[szerkesztői feloldás]
Csak
kimegyek.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Kakálni  
  Nevetés  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
Csak
két kicsit s – kedvesen nevet.  
  – Igaz, Zs most bárónő ismerősöm van.  
  – Ejha, vigyázz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
el ne vedd.  
  – Arra
[szerkesztői feloldás]
mindig
vigyázok,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a büntetőtörvénykönyv határain belől éljek. –
[szerkesztői feloldás]
mondja
affektált joggyakornoki viccel.  

facsimile
 
 4084 
Globális
 
  – No de ez hallatlan,
[szerkesztői feloldás]
hogy
naponta 30000
[szerkesztői feloldás]
ember
lesz harcképtelenné; vagy
[szerkesztői feloldás]
meghal.
Még egy évig eltart a háboru.  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
Hogy
képzeled, havonta egy millió
[szerkesztői feloldás]
ember
elesik, egy év alatt 12 millió s akkor marad Hötz. Konrád
*
Franz Conrad von Hötzendorf (1852–1925), amikor Szarajevóban egy szerb nacionalista merénylő meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst, erőteljesen követelte a preventív háború megindítását a Szerb Királyság ellen. Mivel Oroszország belépett a háborúba, a Monarchia csapatainak nagy részét Galíciába kellett áthelyeznie, ennek következtében Conrad terve kudarcot vallott.
és Nikolajevits Nik
*
(1856–1929), orosz nagyherceg, az első világháború kezdetén az Orosz Cári Hadsereg főparancsnoka.
és kezet fognak.  
  – Igen. De
[szerkesztői feloldás]
hogy
tudsz te annyit horgolni mama. Az neked
[szerkesztői feloldás]
olyan mint
nekem a sztrapacska evés.  
  Mama annál jobban lehangolt,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a fia ilyen  

facsimile  
 
 
 4085 
Globális
 
  A Schematismus  
  – az
[szerkesztői feloldás]
ember
őrülten tudja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
miért lövik főbe az
[szerkesztői feloldás]
embert
, én ezer dolgot tudok,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mért lőnek főbe.  
  – de
Heimt
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
bevették – s ringatja magát  
 
[szerkesztői feloldás]
nem
bír magával, fütyöl, dudol  
  – Őrülten multaságos,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mért
[szerkesztői feloldás]
nem
vettek be.  
  – Mér  
  – A kancsalságér.  
  – No.  
 
[szerkesztői feloldás]
Pedig
az
[szerkesztői feloldás]
nem
látási akadály.  
  – Mért
[szerkesztői feloldás]
nem
méltatlankodol ott?  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
nevet, kacag.  

facsimile
 
 4086 
Globális
 
  – Szervusz öreg népfelkelő vezér?
[törölt]
« Már »
[szerkesztői feloldás]
Hogy vannak
a foglyaitok  
  – Jobban mint mi  
 
  – Téged már
[szerkesztői feloldás]
megint
kidobtak? Nincs szerencséje a hadvezetőségnek.  
  – Kétszer vették ki a revolert a kezemből, e miatt. Főbe akartam magam lőni.  
 
  – Tisztára katonai tábor azért
[szerkesztői feloldás]
nem
eresztenek be senkit. Menetgyakorlatokat csinálnak és csuklógyakorlatok
[szerkesztői feloldás]
vannak
 
  – És
[szerkesztői feloldás]
mondd
kérlek szépen milyen nyelven kommandíroznak
*
Parancsol, utasít (német).
nekik?  
  – Oroszul.  

facsimile
 
 4087 
Globális
 
  – Az ő altisztjük kommandíroz nekik.  
  – Nem, mi, két mannlichert
*
Osztrák–Magyar Monarchia haderejének alapvető fegyvere volt az első világháború során.
leltünk náluk a multkor. 7 percentje lengyel zsidó.  
  – És
[szerkesztői feloldás]
hogy vannak
ruházva.  
  – Jobban
[szerkesztői feloldás]
mint
mi.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mert van
ruhájuk.  
  – Aki el
[szerkesztői feloldás]
nem
adta
[szerkesztői feloldás]
még
. A mi népfelkelőink
[szerkesztői feloldás]
olyan
csizmákkal rukkolnak ki, hogy mese, egy koronát fizettek rá egy pár komódcipőre és átvették a csizmájukat. Szigoruan el
[szerkesztői feloldás]
vannak
tiltva, természetesen. Jobb dolguk
[szerkesztői feloldás]
van mint
a mi
[szerkesztői feloldás]
embereinknek
,
[szerkesztői feloldás]
mert
a mieink épen
[szerkesztői feloldás]
olyan
foglyok,
[szerkesztői feloldás]
nem
szabad kimenni, még a tiszteknnek se,
[szerkesztői feloldás]
csak
ha kiszöknek,
[szerkesztői feloldás]
mint
én. Nagyon jó
[szerkesztői feloldás]
emberek.
 
 
[szerkesztői feloldás]
– Nem
lehet velük őrszolgá-  

facsimile
 
 4088 
Globális
 
  – Jön egy orosz és tartja a kezét
[szerkesztői feloldás]
mert
míg beszél szalutálnia kell. És kérnek egy őrt.  
  – Mire az nekik?  
  – Tudják
[szerkesztői feloldás]
hogy
az kell.
[szerkesztői feloldás]
Nem volt
nekik hát kérnek.  
  Ugy nevet rajta,
[szerkesztői feloldás]
mintha
zörög a kocsi.  
 
  – A dohánypakli hátából csinálnak kártyát és őrült nagyban játszanak. Pénzt
[szerkesztői feloldás]
mindent
elnyernek egymástól. És ez
[szerkesztői feloldás]
mindennap
ad neki egy kicsit az ételéből, avval tartja.  
  A kopott kék asztal, a falon ott
[törölt]
« volt »
[szerkesztői feloldás]
vannak
a térképek, kabátok ráakasztva az utolsó időkben már
[szerkesztői feloldás]
nem
nézi senki.  

facsimile
 
 4089 
Globális
 
  – Tudod azok a tetvek annyira kinőttek,
[szerkesztői feloldás]
hogy
azt azonnal
[szerkesztői feloldás]
meglátják
és ha látják
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
lelövik, – s hozzá nevet a viccéhez.  
  Cs. Laci
[szerkesztői feloldás]
olyan
udvarias,
[szerkesztői feloldás]
hogy
neki nevet, ma ő az egyetlen nevetésképes.  
  – Hát Laci, adj le egy pár álhírt.
[törölt]
« Mi »
 
  – Most nincs álhír.  
  – Mi
[szerkesztői feloldás]
van
Romániával?
Mi lesz a hadüzenettel?
[javítás]
 
  – Semmi. Már régen
[szerkesztői feloldás]
megvertük
őket.  
 
[szerkesztői feloldás]
Megvertük.
Óriás.  
  – A harctérről jön és azt a hírt hozza Géza,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a románok bent
[szerkesztői feloldás]
vannak
Kolozsváron.  
  – Óriás.  
  – Azok, akik a  

facsimile
 
 4090 
Globális
 
  harctérről jönnek
[szerkesztői feloldás]
még
sokkal vadabb híreket hoznak.  
 
  – Tisza miért volt –
b
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – A legplauzilisabb
*
Plauzibilis, elfogadható, hihető.
verziók közül való az,
[szerkesztői feloldás]
hogy
akkor voltak a jegyzések és ő elment,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ne kelljen jegyezni.  
  Nagy nevetés, a rosszakarat őszinte kidübörgése. Még
K árp
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
is megcsóválja kerek lesimított fejét és azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
 
  – Kitűnő  
 
  – Hát te veled mi
[szerkesztői feloldás]
van
Fifi,
[szerkesztői feloldás]
megkaptad
már a behívót?  
 
[szerkesztői feloldás]
December
15. Már egy hete tudom.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
szóltál.  

facsimile
 
 4091 
Globális
 
  – Hirdettem.  
  Nevet, hátrarezgő fejjel. A hóna alá vesz egy széket és azon nyekereg.
[törölt]
« Alig »
Egy pillanatig sem ül egész nyugodtan.  
  – Kérlek, szól  
  1 generális  
  3 ezredes  
  5 százados  
  és 2 teljes hadiállományu zászlóalj; mi már
[szerkesztői feloldás]
nem mert
miránk keresztet vetettek, és 2 hét óta
[szerkesztői feloldás]
nem
törődnek velünk. (viszik őket)  
  – Kidobták a Batthyányt is.  
  – Tisztekre nincs szükség.  
 
Őrült
[betoldás]
Tiszthiány
[szerkesztői feloldás]
van
,
[szerkesztői feloldás]
tehát
nincs.  
  – Őrült tiszthiány,a kávéházakon ugyan
[szerkesztői feloldás]
nem
látszik.  
  – Sohase
[szerkesztői feloldás]
volt
[törölt]
« ak »
annyivolt
tiszt
Pesten
Budapest
.  
  – A táborban is. [bj]  

facsimile
 
 4092 
Globális
 
  Most jött be Esztergomból a táborból, szürke bluzában, amelyen egy kis vörös szalagot visel, az érem helyét.  
  Intelligens, kövéres arca, kis, nyírott fekete bajusza, apró fekete szemei nagy tisztelettel függöttek Lacira, aki a társaság napja s
[szerkesztői feloldás]
mindenki
neki és hozzá beszél.  
  S laci nevet,
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
mindenen
szórakozottan, a nevetése kissé emlékeztet a bárány bégetéséhez, torokból és keregve jön ki a hangja.  
 
Plen, pen, plen, plen pataplen
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
ismételve, előveszi a legelső képes ujságot és nézi, rettenetesen unja magát.  

facsimile  
 
  4093  
  november 30  
  december 3  
  Gál Mózes  
  – Nagyszerű feje
[szerkesztői feloldás]
van
a gyereknek, olvassa a kottát és hallja, ez nagy erő. Mondja
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha több zenész érzéket hagytam volna rá, akkor ő most zeneszerző volna.  
  – Ej de jó. Ez már szemrehányás.  
  – Akkor azt írt fel, amit Aladár mondott, az apját azzal szekírozza,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kis fejet hagyott rá,
[szerkesztői feloldás]
nem
fér bele elég tudomány.  
  – Jó.  
  – Ez viccnek hangzik, de ő sokáig szerencsétlen
[szerkesztői feloldás]
volt
azzal a gondolattal,
[szerkesztői feloldás]
hogy
neki kis agyvelője van és így akármit is csinál  
  449 5.30  

facsimile
 
 4094 
Globális
 
 
Porzsolt, akkor is
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
volt a P. kimerült a fürdő történeteket írta
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.
[szerkesztői feloldás]
Mondta hogy
egy diákot adhatnának akinek diktál. Hát őt ajánlották, de le kellett írni gyorssal, aztán áttenni közönséges írásra. Óriási munka volt, négy napig dolgozott rajta, kapott
[szerkesztői feloldás]
vagy
4
[szerkesztői feloldás]
forintot.
 
 
  – Szervusz  
 
Kuthner
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
bácsi köszön.  
  – Szervusz… Míg ki
[szerkesztői feloldás]
nem
toloncoltatnak Európából.  
  S szemmel lesz utána, komolyan veszi-é
[szerkesztői feloldás]
vagy nem,
nevetni szeretne rá, de
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet,
[szerkesztői feloldás]
mert nem
néz vissza.  

facsimile
 
 4095 
Globális
 
  A homloka teleszántva redőkkel  
  Kerek kézelő, szürke ruha a szeme sarkában egy rakás ránc huzódik össze; lassan
[szerkesztői feloldás]
olyan
lesz,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy mumia  
  Idegesen nyugtalan  
  – Elmentem hozzá és
[szerkesztői feloldás]
mondtam
neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nagy ur
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
 
 
[szerkesztői feloldás]
meg
[szerkesztői feloldás]
ilyen
intelligens ur
[szerkesztői feloldás]
nem
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  –  
 
 
az első óra az idén ugy tudom lesz
[szerkesztői feloldás]
nagy
mulatság
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
  3 szép falu, egyik a Hargitán, a másik az
Alpokban
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, a 3ik a  

facsimile
 
 4096 
Globális
 
  Mondattan  
 
ugy berugtam mint egy
[betoldás]
ártány akkor
[szerkesztői feloldás]
még nem
[szerkesztői feloldás]
voltam
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  talicska. Taly gyerekkorában  
  asztaltársaság adta ki a verseit.  
  fekete nyakkendője  
  ha szól a száját széthuzza, s barna bajusza  
  a szakálla szürkül két oldalt és
[szerkesztői feloldás]
mintha
[szerkesztői feloldás]
csak
a szőrök vége őszülne  
  a gallérja nagy lapos arany gombbal
[szerkesztői feloldás]
van
összekapcsolva és  
 
  – ő a világ legkisebb
[szerkesztői feloldás]
embere, rettenetesen
hiu, és mikre hiu az érdekes. Elsősorban arra
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Dickens lehetne, ha akarna,  

facsimile
 
 4097 
Globális
 
  állandóan
[szerkesztői feloldás]
olyan
elnyomott
[szerkesztői feloldás]
férfi
becsvágyakkal
[szerkesztői feloldás]
van
tele, de ő azt elnyomja  
  és most ez a fiára megy át ez,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
fáj neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy még nem
jelent
[szerkesztői feloldás]
meg
nyomtatásban.  
  iszonyu hiu arra is
[szerkesztői feloldás]
hogy
jó tanár jó igazgató, és emiatt igyekszik is
[szerkesztői feloldás]
hogy
az legyen.  
  Ravasz székely, igen ravasz,
[szerkesztői feloldás]
mindent
ki tud
vívni
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
  és
[törölt]
« egy ilyen
[szerkesztői feloldás]
ember
»
[szerkesztői feloldás]
olyan
környezete
[szerkesztői feloldás]
van hogy
istenitik  
  – ő neki
[szerkesztői feloldás]
van
napoleoni póza és
[szerkesztői feloldás]
megmondja
a tanárának
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
tetszik egész egyszerűen, de  

facsimile
 
 4098 
Globális
 
  jól is teszi, mert
[szerkesztői feloldás]
olyan
buták.  
 
  – egyik fő hiusága,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő jószvű, és tényleg tesz, sokszor nagy összegeket ad, a nélkül a remény nélkül
[szerkesztői feloldás]
hogy
visszakapja. És eldicsekszik vele.  
 
  – és
[szerkesztői feloldás]
mindig
a gyereknek ad igazat a tanáraival
szemben
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, elrontotta a gyerekeket, de őt tisztelik. Először is kitűnő szónok, pont azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
amit a gyerekek várnak, és humor –  
  – vizsgán felemel egy  

facsimile
 
 4099 
Globális
 
  gyereket felemel és az asztalra tesz egy picit és azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
[szerkesztői feloldás]
hogy
na
[szerkesztői feloldás]
mondd
meg  
 

facsimile  
 
  4100  
  Holics Gyuláné Porcsalmy Tilda Ida lányaés  
  – Eddig
[szerkesztői feloldás]
van
210 ing és 110 lábra való, az ing 10
[szerkesztői feloldás]
korona
, a lábra
[szerkesztői feloldás]
való
7 korona. Azt
[szerkesztői feloldás]
még
rosszabb varrni, az
[szerkesztői feloldás]
ember nem
is gondolná. Egy nap 10-12 inget
[szerkesztői feloldás]
megvarrok
, ketten 16-ot csináltunk.  
  – Hát most már pénzért varrom.  
  – És te
[szerkesztői feloldás]
még
látsz?  
  – De igen.  
  – Szemüveggel?  
  – Nem én használok szemüveget.  
  – Hány éves?  
  – 56.  
  – És
[szerkesztői feloldás]
nem
kell szemüveg.  

facsimile
 
 4101 
Globális
 
  – Szegény jó édesanyám 86 éves volt és ha sokáig huztam a cérnát a tűbe, azt
[szerkesztői feloldás]
mondta
, add ide lányom.
[szerkesztői feloldás]
Olyan
jó szeme volt.  
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan
a mi szabónk is, most
[szerkesztői feloldás]
hogy
kivittem a gépet a konyhába,
[szerkesztői feloldás]
mert
egész nap egyedül vagyok.  
  – Akárhány szobája
[szerkesztői feloldás]
van
valakinek,
[szerkesztői feloldás]
mindig
[szerkesztői feloldás]
van
egy hideg szobája.  
  – Egybül is egy, ugye, ez
[szerkesztői feloldás]
nagyon
jó.  
  Pirosas az arca, és
[szerkesztői feloldás]
olyan
furcsán pufók, mint azok a tésztából félig sült galambok, amit kenyérsütéskor csinálnak a gyerekeknek. A szeme ugy be van dagadva.  

facsimile
 
 4102 
Globális
 
  A felső ajka be van már esve,
[szerkesztői feloldás]
mert
sok foga hiányzott, alól három fekete foga áll. De
[szerkesztői feloldás]
nem nagyon
látszik.  
  Ősz haja, elöl őszebb és kócosan áll szanaszét, kevés haja kis kontyba van lapítva a feje tetején. A szeme kétfelől ugy be van dagadva, mint méhcsípéstől; a fekete bluzát kreppel vonta be, s most ez a díszbluza.  

facsimile
 
 4103 
Globális
 
  Még most
[szerkesztői feloldás]
csak
hagyján, de a második félévben jön a gyorsírás, – csipegi, mint egy madár.  
  – Jani
[szerkesztői feloldás]
nagyon
sokat szid érte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
taníttatom. Mibe nézik ők a tanítót! Mindig mondja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy kéményseprő mindig több, mint a tanító.  
  – Ő is több, ha egy kéményseprő több.  
  – De milyen hecc lett a multkor, ezért
[szerkesztői feloldás]
megharagudnának
. A lapba volt,
[szerkesztői feloldás]
hogy
aki
[szerkesztői feloldás]
meg
akarja a nevét változtatni, most lehet. A Gyula, a kis Gyula azt
[szerkesztői feloldás]
mondja hogy
na apa most változtassa meg, – na rettenetes volt. Hát Hermin
[szerkesztői feloldás]
olyan
dühbe jött,
[szerkesztői feloldás]
hogy
váljak  

facsimile
 
 4104 
Globális
 
  el törvényesen az uramtól, ha szégyellem a nevét.  
  – Olyan büszke a nevére?  
  – Igen Jani
[szerkesztői feloldás]
mondta
neki, hát mit mérgeskedsz azon? Ha ők
[szerkesztői feloldás]
nem
akarják
[szerkesztői feloldás]
hogy
ics, vics legyen.  
  – Micsoda ics, vics az
[szerkesztői feloldás]
nem
ics, vics,
[szerkesztői feloldás]
hanem
lics!  
  Vót nevetés.  
  – Óh én az egészre
[szerkesztői feloldás]
nem
adok semmit, Elek bácsi
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagyra
[szerkesztői feloldás]
volt, hogy
holicsi Holics, jött egy másik Holics bácsi az kisütötte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
sándorfalvi
Sándorfalva
erre Elek bácsi
[szerkesztői feloldás]
hogy
eleget tegyen
[szerkesztői feloldás]
mindeniknek
ráírta a nevét
[szerkesztői feloldás]
hogy
holicsi és
sándorfalvi
Sándorfalva
Holics.  
  Nevetés  

facsimile
 
 4105 
Globális
 
  – Kihez hasonlít ez az Ida.  
  – Senkihez, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
és a szemét lesüti s mosolyog és ringatja a fejét  
 
  – A
[szerkesztői feloldás]
gróf
Károlyiak is rokonunk, a Guthy
révén
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
  – Nahát most
[szerkesztői feloldás]
mondjuk
, ezt határozottan állíthatjuk,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Molnár Béla unokatestvér és azt
[szerkesztői feloldás]
nem
is akarják tudni.  
  – Ki az a Molnár Béla  
  – A Holics Terézia fia.  
  – Hát az ki?  
  – Na tessék, a nagyapa testvére  
  – Hát az ki az a
kokovai
Rimakokova
, az a Milka néni.  

facsimile
 
 4106 
Globális
 
  – Az meg a nagymamád testvére.  
  – Hát Tilda néni jobban ismerte a Holicsokat, mint én.  
  – Hát nekem volt rá módom.  
  – Hát tessék már
[szerkesztői feloldás]
mondani
, ki
[szerkesztői feloldás]
volt
a szépapánk.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
tudom. Én ugy hallottam nagymamátoktól,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mikor a Milka néni esküvője
[szerkesztői feloldás]
volt
, egy fia is
[szerkesztői feloldás]
volt
neki Király Dánielné
[szerkesztői feloldás]
volt
, a fiu 20 éves korába lőtte főbe magát.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
a festő műhelyébe volt mikor az esküvőjük volt, hát e szerint festő volt, ruhafestő.  

facsimile
 
 4107 
Globális
 
  András volt.
Kokován
Rimakokova
laktak akkor.  
  – Szóval
[szerkesztői feloldás]
nem
tudják
[szerkesztői feloldás]
hogy
holicsi
[szerkesztői feloldás]
Holicsok
lettek volna.  
  – Én innen tudom bizonyítani azt a régi nemességet,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
csak én, de Ida is látta a címeres levelet. 200 éves az adomány, az István volt, Porcsalmy István.  
 
  – Képzelem most Vilmát,
[szerkesztői feloldás]
milyen
rettenetes
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
« volta »
vannak azok a sógorával,
Lubóval
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, amért oda hívta.  

facsimile
 
 4108 
Globális
 
  Feltette a kalapját,
[szerkesztői feloldás]
amely olyan volt, mint
egy óriási vattaburok, kék szalaggal átfonva és a nyakában a boa és a muff a kezén rojtos, a két keze bedugva
[szerkesztői feloldás]
olyan
szépnek érezte magáát a cifra olcsó ruháiban s ringatta magát a cipője hegyén.  

facsimile  
 
  4109  
  Rablás  
  Szegény
[szerkesztői feloldás]
embereknek
semmijük sincs,
[szerkesztői feloldás]
csak
a nemesi előnevük.  
  És az idegen ur kimutatja nekik,
[szerkesztői feloldás]
hogy
arról szó sincs, mert nem nemesek.  

facsimile
 
 4110 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
december
1.
 
  Az ott áll és pusmog. Odaáll pofonra emelt kézzel.  
  – Mi az? Így fogok veled bánni!  
  – amilyen hálás vagy azok iránt, akik veled jót tettek.  

facsimile  
 
  4111  
  Pali  
  vill. 315- –  
  – Kiszorult!  
  Pénzt olvasnak,
[szerkesztői feloldás]
hogy megvan-e
a szám.  
 
  Az ujján egy aranygyűrű s egy acélgyűrű, a kisujjon.  
  A cigarettát szárazon veszi a szája s az ujja közé, így is jobb,
[szerkesztői feloldás]
mint
sehogy.  
  Zöld paroliján csillog az aranyzsinór s a fehér zászlós csillag.  
  – Szóval
[szerkesztői feloldás]
nem
jött sem lapom, se levelem.  
  – Nem.  
 
Rendicsek
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
a fene egye
[szerkesztői feloldás]
meg
a menyasszonyomat, azt az állítólagos menyasszonyomat – nevet mama.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
adják
[szerkesztői feloldás]
olyan
olcsón, azt a levelet, barátom.  

facsimile
 
 4112 
Globális
 
  – Barátja az erénynek, és a turós lepénynek.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Ugy látszik,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az
[szerkesztői feloldás]
megérzi
a vármegyéken keresztül is,
[szerkesztői feloldás]
hogy hogy
kell viselkedni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
érdemled.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mama
[szerkesztői feloldás]
Hogy
az egész vármegyétől
[szerkesztői feloldás]
meg
kell kérdezni, milyen
lány az.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Pali
– Ki
[szerkesztői feloldás]
mondta
azt.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mama
– Valaki.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Arról az egész vármegye tud?  
 
[szerkesztői feloldás]
Mama
– Olyan lány.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
egy grófi családba is beillik.  
  Pali
[szerkesztői feloldás]
nem
szól, hátra duzzasztottt nyakkal ül.  
  – No, megyek egy kicsit tanulni!  
  Feláll,
[szerkesztői feloldás]
mindenki
nevet,
[szerkesztői feloldás]
mert nem
odamegy.  

facsimile
 
 4113 
Globális
 
  – Dr Lovassy Sándor, mostan van valahol,
[szerkesztői feloldás]
főreáliskolai igazgató
, kortanuk akik velem jártak, Kubinyi Pali, Vieszt Károly. Azt
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
előszedheted.  

facsimile  
 
  4114  
  Halász Imre  
  – Ő legalább 30 csatába
[szerkesztői feloldás]
volt
, ez a
[szerkesztői feloldás]
fiatalember.
 
  A bőre vörös, nagy pórusokkal, nyers, ripacsos, az orra elformátlanodott, a vége megvastagodott, nagy széles fehér bajusza s alatta hosszu állszakálla, ha kérődzik ugy mozog, mint egy – boltozatos homloka át van szelve egy mély árokkal, amely az alsó s felső terrenumot elválasztja s alatta fölötte apró árkok
[szerkesztői feloldás]
vannak
.  
  ököllel kis, erős gesztusokat vág  
  – Hát én értesítem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
melyik kórházban fekszik,
[szerkesztői feloldás]
vagy
ha a háznál lesz, arról is. De milyen címre.  

facsimile
 
 4115 
Globális
 
  – Adok egy névjegyet
[szerkesztői feloldás]
vagy
[szerkesztői feloldás]
csak
fel tetszik írni?  
  – Az lesz a jó, mert én fel is írhatom  
 
[szerkesztői feloldás]
Mert
a névjegyet el szokás veszteni  
  – én nem vesztem el, – szól
[szerkesztői feloldás]
megcsóválva
nagy fejét.  
  – Hát ez a cím? Ez egy becsületes névjegy. Én megtartom a névjegyet. – mondja erős hangján recsegve és tele szájjal
arcának
[betoldás]
sűrű sok prémjéből kinyomogatva a hangokat,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a rossz harmonikából ropog ki a hang. És ugy is mosolyog ki hozzá,  

facsimile
 
 4116 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
öreg
[szerkesztői feloldás]
emberek
szoktak fölnézni a fiatalokra, akiktől félnek
[szerkesztői feloldás]
hogy
az erős harapók nem marnak-e beléjük;
[törölt]
« 12 »
bólogat és szíveskedik s a másik percben már a másik fiatalnak csóvál.  

facsimile  
 
  4117  
  Kaffka Margit  
  Megjelent fönt a négy lépcső fölött feketén, mint egy vámpír, mint egy éjjeli nő, egy kivénült kéjdáma, stilizálva a vénségét, a sápadtságát, a gyászát karmantyuba bedugott két kézzel, lesütött fejjel, széles nagy kalappal, fekete prémmel s keskeny lezárt szoknyával. Egy szegény tanítónő, egy
[szerkesztői feloldás]
még
szegényebb írónő, akiben a démoniságnak
[szerkesztői feloldás]
csak
a lárvája él, az összes tartalmat írásban éli ki.
*
Egy számozott, üres oldal (1418.) következik.
 

facsimile  
 
 
 4119 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
december
2.
 
  Babits, Zrumetzky, Fejérkuti, Halasi, Pali, Zahler, Zahlerné  
 
ujpesti
Újpest
koncert  
  – a konferáló, Babitsról és Karinthyról  
  – de Duci, Duci, Dienzl Oszkár felvilágosította,
[szerkesztői feloldás]
hogy
művész
[szerkesztői feloldás]
nem
beszél ingyen.  
 
  – Szervusz, te pontosabb
[szerkesztői feloldás]
vagy
nálam?  
  Nevet, azzal az őszinte, egyszerű nevetéssel, mint egy nagy gyerek, aki még a diákkornak is alatta van. A nevetés után egyszerre visszazökken az arca komolysága, s akkor valami félszegség van rajta,
[szerkesztői feloldás]
mint
aki attól fél,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a tömegben rátaposnak, csak a szeme nagy feketesége világít szét.  
  Ő hallgatott, mert a legegyszerűbb az lett volna, hogy arról beszéljen, ahonnan jön, akivel beszélt, amit látott, amit végzett, de hallgatott, engedte, hogy lefolyjon és szétáradjon, felszívódjon mondanivalója. Nem akart beszélni a dologról, a pénzről,
[szerkesztői feloldás]
hogy
irigységet ne keltsen, és aztán még nincs is kész…  

facsimile
 
 4120 
Globális
 
  – Nézze
[szerkesztői feloldás]
csak
mit hozott Mihály.  
  – Á; gyönyörű.  
  Három szál virág volt a vázában, szép nagy fehér nyíló rózsák. Kettő hosszu száron mereszkedett szét a szép bokajkancsóból,
*
A bokály karcsú, egyfülű, körte alakú, cserép borosedény.
egyik egészen lent a lombok közt huzódott meg, kevés rózsaszín volt rajtafelejtve a szirmokon. Nem voltak igazán nemesek a rózsák, de fiatalok, üdék, virágok, s
[szerkesztői feloldás]
Babitstól
oly szokatlan figyelmesség.  
  – Hol vetted? – kérdezte
[szerkesztői feloldás]
meg
tőle később. – Jaj, igaz, bent
[szerkesztői feloldás]
voltál
a városba.  
  – Itt az Üllői uton – mondta a nyers kérdésre, fejét kényelmetlen vetette hátra, koromfekete hajának egy szálas fürtje szétbomlott a homlokára.  
  – Ugy látszik máskor is vettél már ott.  
  – Igen.  
  – Gyakran?
[törölt]
« – s mosolygott »
 

facsimile
 
 4121 
Globális
 
  – Egyszer, mikor a Dienes hugának a névnapja volt.  
  Mosolygott rajta, nehéz rugékonyságu életmódját karakterizálta az eset. Nem tudott más helyre menni rózsát venni,
[szerkesztői feloldás]
csak
ahol egyszer már vett.  
  – Az Aladár ideálja – nevetett fel. Ma
[szerkesztői feloldás]
olyan
derült és jókedvű. Apróságok nem tudják kedvét szegni, egyszerre tuláradja s csupa kellemes dolog jut az eszébe.  
  – Igazán? Szép lány?  
  – A legszebb lány neki. Szerelmi verset is írt hozzá. Most nincs itt,
Debrecenben
Debrecen
van, de a napokban is említette, hogy hiába, Kató a legszebb lány!  
  Nevet, a két fogsorát szétnyitva s a nyelvét közte földuzzasztva, mint a madár, amely a nyelvét a csőre nyílásában tartja, ha fütyöl. A fejét is ugy hátraveti, és a két kezét egymáson simítja a térde fölött kifeszített tenyérrel.  

facsimile
 
 4122 
Globális
 
  – Sokat jár a Dienes előadására – kérdi a fiatalasszony,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a beszélgetést tovább táplálja.  
  – Most már nem. Eleinte többször voltam, de most már fáraszt,
[szerkesztői feloldás]
nem
érdekel.  
  – Az asszony jobban érdekli.  
  – Sőt – és ujra nevetett a furcsa madárnevetésével, annyira bizarr volt,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a helyzetre gondolt – inkább azt hiszem – és a hangja erősen, ércpengetésesen hangzott –, hogy Palival igen jóba vagyok, de a feleségével egyáltalán nem.  
  – Az egy eszes hölgy.  
  – Sőt, tudós hölgy – s ujra nevetett.  
  – És azok polgári életet élnek? – kérdezte a háziasszony.  
  – Nagyon.  
  – Főz?  
  – Nem, a közös konyháról hozatnak.  
  – Ja. Az nagyon jó.  

facsimile
 
 4123 
Globális
 
  – Nem nagyon jó az. Sőt nekem nem is ízlett. Én azelőtt szintén onnan hozattam, és náluk fogyasztottam el. De ők látták,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nekem mennyira nem ízlik. Szinte örültem, mikor abbahagyhattam, azután a pedellusommal főzettem s onnan hozattam el.  
  – Kíváncsi vagyok, hogy az uj állapot
[szerkesztői feloldás]
hogy
fog hatni a Dienesné tudományára.  
  – Miért? Lesz valami? – kérdezte a
[törölt]
« háziasszony »
[szerkesztői feloldás]
felesége
.  
  – Sőt, nagyon is a napokban lesz – s ujra megjelent arcán a különös nevetés, amely mindig ott volt, ahányszor azt mondta,
[szerkesztői feloldás]
hogy:
sőt. A belső meglepett csodálkozás fénye a helyzetek igazi képének tul élénk
[törölt]
« benyomására »
bevilágítására.  
  – Eddig nem volt nekik? Pedig már nem fiatal házasok. Hogy lehet az?  
  – Többféle magyarázat lehetséges –  

facsimile
 
 4124 
Globális
 
  szólt pikántosan az ura –, de egy sem illendő – s lógó bajusza alatt somolygott.  
  – Milyen asszony az?  
  – Nagyon hideg, eszes nő – s a homlokát aggódva felhuzta –, azt hiszem, egy olyan nő, aki
[szerkesztői feloldás]
mindent
[szerkesztői feloldás]
megért
anélkül,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy eredeti gondolatot hozott volna, vagy hozna valaha az életben. Nagyon szigoru, okos, hideg nő, nekem rokonom is távolról, de nem tudok jóba lenni vele, én pl.
[szerkesztői feloldás]
nem
szoktam vitatkozni, legalább
[szerkesztői feloldás]
nem
sokat, de ha vele vagyok sajátságosan mindig ugy érzem
[szerkesztői feloldás]
hogy
nekem direkt ellent kell mondani s a legszenvedélyesebb vitákat tudjuk folytatni. Ugy
[szerkesztői feloldás]
hogy
a végén szégyellem magam és rájövök,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nincs is igazam s máskor nem is gondoltam volna arra, amin most vitatkoztam vele. És nagyon  

facsimile
 
 4125 
Globális
 
  féltékeny a tudományos hírnevére.  
  – Az urával szemben is?  
  Kényelmetlenül zökkent fanyar komollyá.  
  – Nahát az uráéra féltékeny. Neki magának nincs, ő
[szerkesztői feloldás]
nem
tanít. Könyveket írt. De az ura sikereire.  
  – Persze, azt csak véletlen lehet megtudni, belelátni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az urával szemben mekkora az önállósága, a távolsága…  
  – De az urát félti, és nagyra tartja az ő sikereit, és
[szerkesztői feloldás]
hogy
nincs elég sikere, – s a jobb szemöldökét felhuzza, s gyorsítva folytatja, – Palival én sokkal jobb viszonyba volnék a felesége nélkül, én érzem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő
[szerkesztői feloldás]
mindenben
egyetértene velem, de a felesége miatt egészen ellenkezőt mond avval, amit magától mondana.  

facsimile  
 
  4126  
  Springer Ferenc  
 
[törölt]
«
[törölt]

A rendkívül tiszta, közönséges, nagy ferencvárosi ház a gazdag polgárok dísztelen uralmával él az üllői út egyik mellékutcájában, amely abszolut forgalomtalan, egyetlen szekér nem megy végig benne, egyetlen boltja nincs, csak egy fapince, kis szenes, és egy csillárgyár, amelynek még kirakata sincs.
Ide huzódnak el
[törölt]
« azok »
a nyugalmat és csöndet szeretők, tanárok, bírák, hivatalnokok lakják a kis utcát s a nagy sárga udvaru házat, amelyben nincs lift de nem szabad az emeleten porolni. Furcsán és idegenül érezte magát ebben a házban; meglepte a házfelügyelőné emberséges felelete és a nagy,
»
[törölt]
 

facsimile
 
 4127 
Globális
 
 
[törölt]
«
[törölt]

teljes csönd, amit még az utcáról behallatszó szekérzörgés sem zavart meg. A második emeleten mindjárt látta az öntött vastáblát, az ügyvéd nevével. Becsöngetett. A sárga gázlángokkal kivilágított irodai udvari szobából ki sem néztek a csöngetésre, hagyták állani. Az emeleti folyosó másik oldalától kiáltott át egy vékony magas konyhalány,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az
iroda
[javítás]
ajtó nyitva van.
– Ez az iroda?
– Az az.
– Köszönöm.
Benyitott a meleg, nyomott négyszögletes előszobába, amelyben egy régi fajta garniturába szinte belebotlott, egy szoba kellős közepén volt látszott hogy két kis előszobából szakították
»
[törölt]
 

facsimile
 
 4128 
Globális
 
 
[törölt]
«
[törölt]

össze azzzal,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kivették a közbenső falat. Egy fiatalos pár ült egy kerti lócán, mereven, hallgatva és zavartan. Bent a képviselőnél nagy lárma volt, németül tulhangosan tárgyaltak s ő csodálkozva látta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
senki sem törődik vele. Balról a nyitott ajtóban az öreg ügyvédsegéd ült beszorítva egy zömök íróasztalhoz, mintha onnan ki sem lehetne jönnie míg ki nem bontják a csomagból. Rá se nézett, annyira el volt foglalva a társaságával, s felőle itt állhatott volna napestig.
Belépett hozzá. Egy egészen simára kapart kövérfejű ur állott a parányi szobában
»
[törölt]
 

facsimile
 
 4129 
Globális
 
 
[törölt]
«
[törölt]

meg egy süldő lányka s valamin igen élénken és vidám arccal rágódtak.
– Pardon, kérem itthon van az
[törölt]
« ügyvéd ur »
képviselő ur.
– Igen, – szólt meglepően barátságosan az ülő ur, – tessék helyet foglalni, mindjárt…
Visszalépett s tétován állott a szoba közepén. Körüljártatta a szemét a falon. Ránézett a két színes nyomatra, egyik az Ellenállhatatlan című, a másik az Üres a bölcső című piktura. Alatta valami rendkívül dilettáns két olajmásolat, női alakok. A szemközti falon egy igen jó régi kép, az esztergomi bazilika; kicsit tul primitív, de érdekes, a
»
[törölt]
 

facsimile
 
 4130 
Globális
 
 
[törölt]
«
[törölt]

alatta egy jó megfakult photonyomat a Kriesch Tordai országgyűléséről.
– De kék csokra van ennek az urnak, – gondolta hirtelen rátekintve a fiatalos párra, akik olyan iparosfélék voltak, a férfi fekete ruhában és rajta vöröses nagykabátban, az asszony sötét arccal, lesütött szemmel és oly feszült várakozásban, hogy minden élő idege felmondta, látszott, a szolgálatot s várta a pillanatot, amelyben a nagyságos képviselő ur elé léphet.
Nyílik az ajtó, hallani a
»
[törölt]
 

facsimile
 
 4131 
Globális
 
 
[törölt]
«
[törölt]

beszédről,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a kilincset fogják, de el nem eresztik, aztán föltárul az ajtó félszárnya, s egy csodálatosan termetes néni billen ki rajta, mintha egy dunnát tolnának ki; nagy világos kapucni a fején s abban a félhosszu télikabátban,
[szerkesztői feloldás]
amely
ugy megvastagítja ezeket az asszonyságokat, piros aarccal és akkora szóval, hogy betölti az egész házat.
– Hatvan koronát kell még kapnia, – mondja a képviselő, aki nem adja alább hanggal.
Abban a percben,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az ajtó felnyílt a fiatalos pár ugy felállott, rugóra és tolult
»
[törölt]
 

facsimile  
 
 
 4132 
Globális
 
  Boncza BertaTörök Károly Ady Lajos , ,  
  – Most édesanyám vitte el, és ugy
[szerkesztői feloldás]
van
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az árvaszéktől kell jönni a végzésnek, és akkor
[szerkesztői feloldás]
december
közepén feljönnek
Pestre
Budapest
, és itt összeesküszünk.  
  – Összeesküszünk, – nevet.  
  – Hát igen – s ő is nevet saját lesütött fejű, zömök arcával, a pofahus izmai tulságos ráncot vetnek,
[szerkesztői feloldás]
mintha
valami nyomoréksága
[szerkesztői feloldás]
volna
, kis vágás,
[szerkesztői feloldás]
vagy
[szerkesztői feloldás]
valami
.
[szerkesztői feloldás]
Olyan mint
a busafejű bornyu, hirtelen homloku, és a homlokán apró göndörödésű
[törölt]
« szőke »
barnás haj.  
  – Boncza már megtette a tanuvallomását  
 
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
mert ha a lány 22 éves elmult, akkor az egész rokonságot tanuvallomásra hívják. Hát Boncza
[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
mondta, hogy
[szerkesztői feloldás]
nem
tesz, de azt
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez
[szerkesztői feloldás]
mégis
nagy dolog, adjanak neki időt. Nelly
[szerkesztői feloldás]
mondta hogy
ezt nem lehet soká halogatni, mert ha valakinek 37 éves korában jön meg a kedve a házasodásra, az
[szerkesztői feloldás]
nem
várhat évekig, – s sunyin nevet.  

facsimile
 
 4133 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
köszönöm
instálom.  
  – ma találkoztam Bayer Józseffel, kérdem mit csinál tanár ur?  
 
  – a zs. aki
[szerkesztői feloldás]
megfejti
a dolgokat. Ha 3 napig nincs  
 
 
[betoldásjel]: .
 

facsimile  
 
  4134  
  Andrássy Gyula  
  Kis üvegtáblán a klub neve fekete és arany betűkkel. Benyitott. A vörös kókuszszőnyegen bátor és erélyes léptekkel ment a belső előszobába, ahol a két szolga, a pödrött bajszu kovácsforma, meg a lógó bajuszu, aki
[szerkesztői feloldás]
olyan mint
egy suszter, nagy kedvetlenséggel és csinált előzékenységgel fogadták.  
  Leadta magáról a kalapot, kabátot.  
  – Sokan vannak?  
  – Igen, most többen.  
  Benyitott az ajtón.  
  Egy csomó fekete ur ült félkörben a kis asztal körül, mert a lámpafény felé fordultak, a díván felé, ahol a díván sarkába vetve, mint egy szalmabáb, ott lógott a Vezér. Felvetette kék szemeit rá, amelyek oly kékek, mintha valami híjuk volna, mintha nyers  

facsimile
 
 4135 
Globális
 
  marad kissé, aminek
[szerkesztői feloldás]
meg
kellett volna főni, vagy sülni. Hosszu őszes haja a homlokába lógott, a szakálla még őszebb s hosszu intelligens arca, mint valami unalomtenger zavarodott fel az ujonnan bejövő kavicsától; nem ismerte meg.  
  Meghajlott egy olyan bókkal, ahogy a függöny előtt szokott meghajolni, az egész társaságot köszöntve. Kis zavar volt és valami komikus, megzavart csönd. Mindenki ránézett, s csak kevesen ismerték. Ő senkit.  
  Valaki, mindjárt itt közel, provokálta a köszönést, erre ketten-hárman ismerősen és tulszívesen mosolyogtak rá; egyikük, a kör gazdája felállott, s kezet nyujtott. Hármukkal kezet fogott, a többinek ujra fejbókkal  

facsimile
 
 4136 
Globális
 
  köszönt s a szeme Andrássyt kereste. És végre megismerte, elébb csak kezet akart nyujtani, aztán meggondolta, nehézkesen, lógó testével fölállott, két lépést tett felé, ő odasietett, s megfogták egymás kezét. A gróf már megsokalta az előzékenységét, s nem nézett oda, mikor a kezét odatartotta,
[szerkesztői feloldás]
ugyhogy
majdnem mellényultak egymás kezének. A nagyur visszanyeszlett a helyére.  
  – Szabad? – szólt s megfogta a miniszter felől balról álló nagy támlásszéket, az egyetlen üres helyet, néma csönd volt még mindig, és ő vidám, tele mosolygó képével odavetette:  
  – Zártkörű társaság talán?  

facsimile
 
 4137 
Globális
 
  Viharos derültség tört ki. Egy pillanatra felvillant a társaság emberi természetessége, mindenki megérezte a bántó és zavaró csöndet, amely akkor kezdődött, mikor a nagy haju és kerekképű jövevény belépett, s amely ebben a társaságban, ahol mindenki egyedül szeretett volna lenni a Vezérrel,
[szerkesztői feloldás]
hogy
csak ő hívja fel magára a figyelmet, tetőpontra hágott, mikor az merészen a főhelyet foglalta el. Most egyszerre megérezték,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez nem törtető,
[szerkesztői feloldás]
hanem
egy vidám és jó fiu, akinek semmi elérnivalója nincs, de viszont valaki, aki idegen téren odáig vitte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a gróf feláll a kedvéért.  
  – Ritkán jön el, de jó viccet hoz – mondta a nevetésben  

facsimile
 
 4138 
Globális
 
  hangosan, aki legelőször fogott kezet vele, s ezzel magához közel érezte.  
  Ő
[szerkesztői feloldás]
pedig
belesüppedt a székbe s eltűnt.  
  Valahogy, mint a szél suhogása a nádasban, végigrohant valami téma az urak csoportjában, egyszerre mindenki beszélt, mind a grófhoz, de lassan mind szétoszlott és egymáshoz szólt.
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
a hullám megindul egy tömegben, felzug s végül apró habokba törik szét és elfolyik.  
  És utána csönd van. Ugy itt egyszerre uj és mély csönd lett. Angyal repült a szobán át.  
 
[szerkesztői feloldás]
Budapest
Budapest
diszkréten ki van világítva, – mondta ő,
[szerkesztői feloldás]
hogy
témát vessen a társaságba,  

facsimile
 
 4139 
Globális
 
  s csakugyan, egyszerre rávetették magukat, s egy perc alatt ujra zenebonás lett a tónus.  
  – Nem voltak elkészülve rá, – szólott a gróf, s meglepte őt a nyugodt, józan szempontjával.  
  Figyelve nézett rá,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
ott ült a díván sarkában, s a csíkos kékes inge a nadrág és mellény közt kilátszott. Egész négy, vagy hat darabba volt törve, a két karját elnyujtotta, egyiket a kopott, sötét dívány karján, másikat a hátán, a feje előreesett, barnás arcbőrén még fehérebb volt a fehér szakáll, a kék szemek ártatlanul néztek előre, egy-egy beszélőre, és az egész ember olyan volt, mint egy indus fakír, aki teljes hülyeségben néz, néz maga  

facsimile
 
 4140 
Globális
 
  elé, a felfoghatatlan őserdőbe, a szelíden eléje bégető állatokra, mintha megállott volna agyában a gépezet, de ha megindítják, egyszerre értelmesen és szépen működik. A maznaság
*
Betegesen sovány, törékeny.
prototípusa volt ez az ember, hosszu kezének hosszu ujjai, sovány lábainak keresztbevetett iksze, előreejtett vállai, egész összelittyent gerince s arcának álmodozó, gondolatokra beállított fáradtsága, mind mind öntötték a maznaságot. Hogy tele lehet ez az ember az emberekkel, ezekkel a körülcsahosokkal, akik pártja lettek, mert mindenünnen kimaradtak, mert valami szépséghibájuk volt, mert  

facsimile
 
 4141 
Globális
 
  itt a ritka ravaszsággal akarták kijátszani a belátható sorsot: hátha a kapanyél is elsül. És most szidták magukat a marhaságukért,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ehhez a gecizőhöz kötötték magukat, s egyenként elmaradtak és leapadtak s most már csak tízen vannak itt vele a szerda estén; szerdán, mikor a tömeges egybegyűlések vannak.  
  – Kegyelmes uram,
[szerkesztői feloldás]
hogy
vagyunk a románokkal?  
  – Azt hiszem, most jól.  
  – A trónbeszéd nem volt valami tartalmas; sőt üres volt, azok a pásszusok,
[szerkesztői feloldás]
hogy
követi az elődjét, de – nagyon gyanus – szól a zömök, vaskos sváb Springer.  
  – Igen, nem mernek még semmit mondani. Ők sem  

facsimile
 
 4142 
Globális
 
  tudják, mi lesz, – szól oly közönnyel és fontoskodót annyira semmibe sem véve.  
  Ujra mély csönd. A légy zümmögését meg lehetne hallani. Az urak megdermedve ülnek, téma után kapkodnak, s a kegyelmes nem segít rajtuk, mint a hidegvérű tanár, aki nem igazítja ki az elakadt diákot.  
  – De a törökök jól viselik magukat – szól aztán.  
  Kétpercnyi hullámzás.  
  És ujra csönd.  
  A kegyelmes kiveszi az óráját és megnézi. Feláll.  
  Mindenki feláll.  
  Egy pár kézfogás, – el.  
  Felszabadulás.  

facsimile  
 
  4143  
  Springer  
  Kétszer hárman  
  Nyomdában dolgozik a férj és feleség. Az asszony félrebaszik és az ura elválik tőle. 3 gyerek 15-től lefelé.  
  Válópör. 90
[szerkesztői feloldás]
korona.
 
  Az
[szerkesztői feloldás]
asszony
vadházasságba megy a szeretőjével.  
  Az ura
[szerkesztői feloldás]
koronával
többet ígér, ha
[szerkesztői feloldás]
megesküsznek.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Megteszik.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
fizeti a férj
[szerkesztői feloldás]
csak
az első hónapban.  
  Erre a második férj kevesli a gyerekek tartásdíját  
  Visszaküldik a gyerekeket az apjukhoz és az asszony remeg,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
kapja vissza  

facsimile  
 
  4144  
  Andrássy  
  Volt miniszter  
  – Ott ült, nézte a miniszter, aki a mai keserű napon mindent elkövetett,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egész külsején teljes nyugalom és könnyed unalom legyen, aztán nézte az előtte ülő urak körét, s elkezdte számolni őket, egy, kettő, három, tíz, akkor
[szerkesztői feloldás]
megszámolta
visszafelé való sorban, 1, 2, 3, 4 –10. Így is tízen vannak.  
  Tisza körül most ujjongó tömegek lehetnek. Az utcán nép vonul, némán.  
  – Elég csöndes lelkesedés – mondja valaki.  
  – Ah, semmi kivilágítás.  

facsimile
 
 4145 
Globális
 
  – Gyertyát
[szerkesztői feloldás]
nem
kaptunk –
[szerkesztői feloldás]
mondja
a kör gazdája.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem voltak
elkészülve rá – szól a gróf csöndesen,
[szerkesztői feloldás]
csak
az hiányzik, hogy szivarozzon.  
  Nem szivaroz, de füsttel van tele a feje. Szórakozottan néz.
[törölt]
« Talán »
Arra gondol, hogy lehetne szabadulni a pártjától, és bevinni őket odaát. Itt van becsületből, feljött a pártjába, mert az ember minden szerdán a pártjába megy, akár veszik be Belgrádot, akár se.  

facsimile
 
 4146 
Globális
 
  – Kegyelmes uram?
[szerkesztői feloldás]
Hogy
vagyunk Romániával?  
  – Most azt hiszem jól.  
  – És igaz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a monarchia nem szállít muníciót nekik?  
  – Már régen nem.  
  Közbeszólt, mert csönd lett, s volt mondanivalója, az elébb hallott valamit a
[szerkesztői feloldás]
szerkesztőségben
erről.  
  – Viszont azt
[szerkesztői feloldás]
mondják, hogy
[szerkesztői feloldás]
Németország
most muníciót ad Romániának, és mi azt a muníciót visszatartottuk.  
  Gondolkodva néz rám, azzal a szórakozott nézéssel, amelyben benne van,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ugysem mondhatsz nekem ujat és semmit.  
  – Nem valószínű,
[szerkesztői feloldás]
hogy Németország
most muníciót adjon, – és szórakozott szeme tovább mászik, mint az őszi légy, hol repül, hol mászik egy kicsit.  

facsimile
 
 4147 
Globális
 
  – De Románia megteszi azt a tréfát, – mondja a tömegnek fordulva, neki az író, mosolygó arcával, melyre rá van írva,
[szerkesztői feloldás]
hogy
neki semmi sem fontos, ami tény, csak az elme játéka, a gondolatok villogása, – hogy a mi pénzünkön és a mi
[törölt]
« mu »
golyóinkkal fegyverzi fel magát ellenünk, mint –  
  Többen szólanak valamit, nem hallja, mert bosszantja a megakasztás,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem lehet tulkiabálni, illetlen volna átlármázni a zajt, sokáig les, mint az eltűnt rókára a vizsla, egyszer felüti a fejét, a beszéd cserjése ritkul, megint űzőbe lehet venni a témácskát.  
  – Olyanformán, mint Szerbia. Nagyon kedves,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy kirakatban ki vannak téve a szerbektől  

facsimile
 
 4148 
Globális
 
  elzsákmányolt muníciók, a Weisz Manfréd eredeti csomagolásában.  
  A kegyelmes megmozdul, a fejét fölemeli, és békítve, nagy tárgyilagos nyugalommal mondja.  
  – Mind a mi lőszerünk, itt vásárolták. Békében. Pénzért.  
  Az író elmosolyodik, s csöndesen behuzódik a nagy székbe. A gróf nem nézett rá a válasznál, hanem bele a csoportba.  
   

facsimile
 
 4149 
Globális
 
  Érezte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
valami nem ízlik a grófnak.
[törölt]
« Aztán »
Teljesen ép volt a magyarázat, kiemelte a vásár helyességét és hasznát, békében jó eladni lőszert a leendő ellenségnek. S rögtön eszébe jutott,
[szerkesztői feloldás]
hogy
alighanem ő volt akkor a miniszter, mikor ez a helyes és jó vásár történt.  
  No, ez egy kicsit
[szerkesztői feloldás]
olyan
enfant terrible
*
Vásott kölyök, rettenetes gyerek (francia).
dolog volt. Bánta is ő. Ugyis csak látni akarta ezeket. Azon a napon hagyja ott, mikor jólesik, s élesen nézte a miniszterviselt urat, aki ilyen példásan tud uralkodni magán és egy-egy szóval téríti el a nem kellemes támadást. De némi önérzetet érzett, mert mégis megszólalásra bírta a nagy Maznát, s a szón keresztül belelát az ember a lélekbe.  

facsimile
 
 4150 
Globális
 
  Aki hallgat, arról mit sem tudok, de aki válaszol: csak meg kell találni a kulcsot, az mindjárt kiteríti magát.  
  Míg ezen gondolkodott, nem ügyelt a tömegre. Egyszerre csak csönd lett. Ő, akinek mestersége a közök kitöltése, a munkától üres percek elszórakoztatása, még mindig kínosan éri, ütve érzi magát az ilyen csöndben. Előrehajlott; élénk hangjával felverte a csöndet.  
  – Ma egy érdekes levelet kaptam.  
  Hirtelen mély csönd és nagy figyelem. Sokkal több, mint amennyit
megérdemel
[betoldás]
a mese, ami ki fog sülni.  
  – Szerbiából egy ezredorvos barátom írja, aki a  

facsimile
 
 4151 
Globális
 
  háboru kezdete óta ott van. Közben
[szerkesztői feloldás]
megsebesült
,
Pestre
Budapest
jött, öt hétig kezelték, meggyógyult, lement és a zászlóalját ott találta, ahol hagyta.  
  Csöndes nevetés moraja. Erre szinte elful a hangja, mint aki lépcsőn siet föl. Bosszantja s mérgében kész elrontani az adomát.  
  – Nagyszerűen voltak ellátva, volt házuk, konyhájuk, sertésól,
[szerkesztői feloldás]
minden volt
, disznótor, bor, sör, – és egyszer csak az a fátum érte őket,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a szerbek – azok ott feküdtek szemben 100-500 lépésre egy reggel eltűntek és nekik ki kellett jönni  

facsimile
 
 4152 
Globális
 
  a várból.  
  Várta a nevetést. A gróf szeme kissé megrebbent, ezen az eseményen, a beállításon, a fiatal emberen mosolygott, aki a helyet s időt
[szerkesztői feloldás]
nem
ismeri
[szerkesztői feloldás]
meg
, hol kell valamit elmondani.  
  – Igen, sertésük van, 6000
[szerkesztői feloldás]
darab
sertést vett a kormány – szól Springer –, kilóját 60
[szerkesztői feloldás]
koronájával
élősulyban, és azt
[szerkesztői feloldás]
mondják
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
igen soványok, és becsapták a kormányt.  
  Mint nagy dolgot állítja be.  
  Itt a tényeket értékelték. Andrássy odanéz, nem kap érvet valahol. Itt érvekre vadásznak, mert a pozíciójuk dolgáról van szó.  

facsimile
 
 4153 
Globális
 
 
[törölt]
« De francia pilóták nincsenek. »
Engem az lep meg,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az orosz pilóták nem jók.  
  – Nem.  
  – A mieink sokkal jobbak.  
  – Igen.  
  – De francia pilóták nincsenek, Szerbiába pedig készültek.  
  – Voltak. Eleinte. De lelőtték őket – szól végre hanyagul valamit.  

facsimile
 
 4154 
Globális
 
  A következő csöndnél már belejött a hallgatásba, már nem idegeskedett, kissé mulatott. Ide nem adomázni jönnek,
[szerkesztői feloldás]
hanem
megtudni valamit, megcsinálni valamit, s ehhez gondolkodás kell, épenugy, mint a falusi kupaktanácsokban, ahol csak a pipa szörtyögése hallatszik néha néha. Aztán megint eszébe jut valakinek valami.  
  – De a törökök jól viselik magukat.  
  – Azokról
[szerkesztői feloldás]
mindig
tudtam, hogy jó katonák, – kap  

facsimile
 
 4152 
Globális
 
  rajta valaki, s a másik már tudta
Erzarum
Erzurum
nevét, meg a Batum folyót, de soká nem beszéltek róla. Egyszer csak csönd lett, amily gyorsan jött, olyan gyorsan el is mult a megbeszélés, amelyben Andrássy
[szerkesztői feloldás]
nem
vett részt.  
  Ezzel a fölényességgel senki soha, a világnak a legnagyobb szelleme sem viselhette magát, mert nem kapott volna tíz embert sem, aki így csodálja és tisztelje. Így csak az okos kutyák tisztelik a kenyérosztót. A volt miniszter, akiből még lehet miniszter, tíz embert még bír maga körül, és direkt elengedi ernyedni magát, hogy kissé élvezze  

facsimile
 
 4154 
Globális
 
  hogy kissé fürödjön a régi hatalom kéjében. Ah, olyan ritkán van ugyis módja benne. Legutóbb az őrsereg főparancsnoka egyenruhájában közölték az összes lapok őt. Ez már kissé sok. De hát azt lehetetlen elviselni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
két hónap elmuljon,
[szerkesztői feloldás]
hogy
semmi publicitás. Tartozom vele a pártnak,
[szerkesztői feloldás]
hogy
megengedjem – mondja s még jobban feleségének.  

facsimile  
 
  4155  
  Zahler  
  A Tivadar a Szilágyi Arabellával ugy élt,
[szerkesztői feloldás]
mintha
férj feleség lettek
[szerkesztői feloldás]
volna
. Egy lányuk van, azt meg a Fedák Sári testvére, a Fedák Pista vette el.  
  A Tivadar feleségével pedig Gyula élt együtt.  
  – Hisz ezek
[szerkesztői feloldás]
mind
[szerkesztői feloldás]
olyan
erkölcstelenek, azért keverednek, legalább tisztul a vérük.  

facsimile  
 
 
 4156 
Globális
 
  Kis József  
  – Neugebauer László nemessége s őt ugyanabban oszlopban mikor az
[törölt]
« utol »
ő fordítóját nemességgel tüntették ki – őt árverési hirdetménnyel tisztelték
[szerkesztői feloldás]
meg
40 forintért.  
 
  – Mikor
[szerkesztői feloldás]
megkaptam
a középkeresztet, betelefonált,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
  – Szerkesztő ur, pardon, nagyságos ur!  
  – Téved Lajoska, méltóságos.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
merte neki senki
[szerkesztői feloldás]
megmondani, hogy nem
jár a kereszttel cím.  
 
  – az ő lakása
[szerkesztői feloldás]
nem
kórház s a vejét elküldte, sebesült hőst  
 
  akkor jött le fehér kalapjával  
  szembe jön X.  
  – Mit akar?  
  – Hajdut kerestem, 20
[szerkesztői feloldás]
korona
előleget szeretnék kérni tőle.  
  Az öreg
[szerkesztői feloldás]
nem
szól, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
, ki kell menni a Nyugatihoz, de nincs kedve egyedül, kísérje ki.  
 
[betoldás innen]
[betoldásjel]: .
Akkor egy isteni ihlete jön X-nek, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
:  
  – Kikísérem, ha
[szerkesztői feloldás]
szerkesztő
ur ad 20
[szerkesztői feloldás]
koronát
.  
  Az öreg a zsebébe nyul s ad.  
  A New York előtt mennek a kocsin, ott
[szerkesztői feloldás]
meglátja
a fiát.  

facsimile
 
 4157 
Globális
 
  – kérlek ez egy igen jó dolog tiszta Tarka Krónika  
  a Hajdu 20éve ott
[szerkesztői feloldás]
van
, a 20 éves jubileuma volt, az őt
[szerkesztői feloldás]
Nagyságos
urnak szólítja és az őt Sándorkának  
  – No Sándorka,
[szerkesztői feloldás]
mennyit
akar, 30-at
[szerkesztői feloldás]
vagy
51-et  
  Sándor azt hitte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
legalább is
[szerkesztői feloldás]
forintról
van szó.  
  – 50-et
[szerkesztői feloldás]
nagyságos
ur  
  – No hát menjen Tamáshoz és
[szerkesztői feloldás]
mondja meg hogy
írjon magáról 50 sort.  
[betoldásjel]: .

facsimile
 
 4158 
Globális
 
 
Ernő
[betoldás]
Lengyel 20
[szerkesztői feloldás]
korona
előleget  
  akkor
[szerkesztői feloldás]
nem volt
ott Hajdu.  
  – Hol
[szerkesztői feloldás]
volt?
 
  – Kikísérem, ha ad 10
[szerkesztői feloldás]
forintot.
 
  Ad  
  – A New York előtt.  
  – Akar
[szerkesztői feloldás]
még
egy forintot?  
  – Akarok.  
  – Szálljon ki, és a fiam kikísér.  
  Átvette a
[szerkesztői feloldás]
forintot
, és 11 forinttal elment, még ki sem kellett kísérni az öreget.  

facsimile
 
 4159 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
fogja a fiukat kísérőnek.  
 
Abbaziába
Abbazia
elvisz engem  
  – Le akar ülni a Molnár asztalhoz  
  – Nem  
  – Mert akkor én
[szerkesztői feloldás]
nem
megyek.  
  S egyenest odamegy s ott hagy.  
  – Most is Arannyal konkurrált. A multkor kiszámította,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nagyon csalódnak a lapok ha azt hiszik
[szerkesztői feloldás]
hogy
25.000 kötet fogyott el,
[szerkesztői feloldás]
mert
47.000. Kiszámította a könyveiből, Arany ezt sose érte el.  
 
  – Felolvastam neki a Lendvai versét  
 
[törölt]
« Ja hát »
Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
, az semmi. Ezt hallgassa meg  
  S felolvassa A gnómot
*
Kiss József: A gnóm.
 
  – Ja hát így semmi, ha önnek is van verse  
 

facsimile  
 
 
 4160 
Globális
 
  Kárpáti Aurél  
  – Nahát én hozzám ezek
[szerkesztői feloldás]
nem
jönnek többször, mert én ugyan nem megyek hozzájuk soha.  
  A lármás és groteszk pár az utcán vígan és büszkén ment, a fiu a kis kerek fejével és dupla kancsal szemével, az asszony a szélkifutta vörös arcával és rossz barna fogaival, amelyek körül soha nem bír a vígságtól a véknyan vágott szája összecsukódva maradni.  
  – Most jöjjetek el remélem mielőbb, kérlek szépen, megvan az uj háló, Fehérkuti tervezte, X és C csinálta,
[törölt]
« fehér »
elefántcsontszín, lecsiszolva habkővel, mosni is lehet, és ebédlőt fekete tölgyfából akarok csináltatni,  

facsimile
 
 4161 
Globális
 
  azt ami van, odaajándékozom a sógoromnak nászajándékba.  
  – Mért rendezkednek maguk most
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagyon?  
  – Hát, mert másféléves házasok vagyunk, – darálja tulboldogan, az ura beleszól.  
  – Két évesek.  
  – Na, két évesek, és én régi butort hoztam, és most megvan a háló és az ebédlőbe tervezett
[szerkesztői feloldás]
Fejérkuthy
. egy magyar frízt.  
  – Jól mehet maguknak – szólt összehuzott szemmel a doktorné, s ugy nézett rájuk, mint egy rövidlátó, aki nem lát bele a lelkükbe.  
  Az asszonyból ugy kipiroslott az önérzet és az életkedv,
[szerkesztői feloldás]
mint
a pirosodó paradicsomból az érettség. Ő is keres, az ura is, tele vannak pénzzel, a  

facsimile
 
 4162 
Globális
 
  jövőjük biztos, nyugdíj, fix fizetés, az ura az irodalommal szépen keres, a katonaságtól kidobták, óh, istenem,
[szerkesztői feloldás]
olyan
jó egy kis nyomorékság az ilyen időben. És gyerekük nincs s ha az szóba kerül, önérzetesen mosolyognak, hallgatva; hja, előbb a butor, aztán bele a gyerek.  
  – Tipary lefest, most tele vagyok Tiparyval, négyTiparynk van és Gulácsi
[szerkesztői feloldás]
olyan
fiu,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha egy asszonyt lát,
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
magát lefestem, nekem már négyszer
[szerkesztői feloldás]
mondta
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
lefest, Walleszné az uramat lefestette, azt a képet most bekereteztettük, mert fehér keret volt rajta, de az nagyon lapos volt, a kép ugyis sárga, hát egy antik arany keretet tétetett rá az uram. A háló nagyon szép,
[szerkesztői feloldás]
csak
 

facsimile
 
 4163 
Globális
 
  Fejérkuty
[szerkesztői feloldás]
még
[szerkesztői feloldás]
nem
csinált ilyet, hát azokat a kis bevágásokat tette rá, és azt
[szerkesztői feloldás]
nem
lehetett jól kicsiszolni, s az nem szép, a por is megáll benne és
[szerkesztői feloldás]
megfeketedik
.  
  – Az uram darabját elfogadta a Nemzeti, de ott most ugy tudjuk, igazgató változás lesz, és ez igen rossz, mert a következő
[szerkesztői feloldás]
igazgató
[szerkesztői feloldás]
nem
fogja előadni.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem
bánom, mit
[szerkesztői feloldás]
mondanak
, amikor én elmentem, rólam.  
  – Bizony  

facsimile  
 
 
 4164 
Globális
 
  Öltözés  
  Titkok  
  –Az első öltözködést azért Fükő Boriskától láttam. Addig én azt se tudtam,
[szerkesztői feloldás]
hogy hogy
kell öltözni. Az soha ki
[szerkesztői feloldás]
nem
ment a házból mosdás és felöltözés nélkül.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
van az, ha én egyszer
[szerkesztői feloldás]
megmosdottam
reggel, még egyszer
[szerkesztői feloldás]
meg
kell mosdani.  
 
Kispesten
Kispest
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a színházba mentünk,
[szerkesztői feloldás]
csak
hozzá fogott öltözni; én
[szerkesztői feloldás]
csak
néztem, no, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
, öltött. És bizony nekem is muszály volt. Én addig olyat
[szerkesztői feloldás]
nem
láttam.  
 
Kis
[javítás]
csacsi volt
[törölt]
« am »
ál.  
  – Hát én bizony olyat
[szerkesztői feloldás]
nem
tanultam. Ahoz mód kell.  
  – És befogtak a járomba; hát
[szerkesztői feloldás]
nem volt
kedv, – dünnyögi az orra alatt a mama, s a csipkét nézi.  

facsimile
 
 4165 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– És a doktorné soha ki
[szerkesztői feloldás]
nem
megy anélkül
[szerkesztői feloldás]
hogy
otkolonnal le ne mossa az arcát és be ne puderezze; de
[szerkesztői feloldás]
nem
jön le soha csupasz arccal.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mama
– Irma se, ő még az iskolába se megy ki soha, és ebéd főzéssel ha kész van, akkor csinálja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
le ne izzadja. És festi magát.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
fog az kinézni öreg korába! Sok dolga van Irmának.  
  – Talán a haját is puderezi,
[szerkesztői feloldás]
mert
az is ugy néz ki.  
  – Irma?  
  – Igen. De avval a leplezgetéssel,
[szerkesztői feloldás]
hogy
el ne árulja; az a szolga ha jön,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mikor halt meg a – (a korát titkolja a dátumok ki ne süljenek.)  

facsimile
 
 4166 
Globális
 
  – No de ennnek (Zahlernek) illik, de neki nem; az
[szerkesztői feloldás]
hogy
szépíti magát.  
  – Mért édes, ennek illik, annak muszály. Mert
[szerkesztői feloldás]
csak
az szépíti magát, aki hódítani akar.  
 
[szerkesztői feloldás]
Csak
nem akar Irma?  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
nem akar!  
 
[szerkesztői feloldás]
Mama
– Hogyne akarna! Bizony akar.  
  – És ez is akar.  
  – Ez? Hát ez egy nagyszerű asszony! Ez arra született.  
  – Mert te ugy gondolod, – szól bele sértően a mama.  
  – Mért? Akármit is gondolsz, de ez egy szép zsidó asszony. Ízlés dolga
[törölt]
« , »
ugyan, de azt
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet elvitatni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
szép.  
  – A Xné, volt nekem egy barátném lánykoromban,  

facsimile
 
 4167 
Globális
 
  az
[szerkesztői feloldás]
olyan
szép volt, aki
[szerkesztői feloldás]
olyan
szép minek akar még szebb lenni? Azt ugyan
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom öreg korába milyen lett,
[szerkesztői feloldás]
mert meghalt
és akkor annyi
[szerkesztői feloldás]
minden
maradt utána; annyi tojáshéj…  
  – A Fuchsné mindig tojással keni magát. A fürdőbe is visz,
[szerkesztői feloldás]
mondja
Ilonkának, nyolc
[szerkesztői feloldás]
korona
egy tojás de én bizony
[szerkesztői feloldás]
nem
sajnálom magamtól, nesze neked is adok egy kicsit.  
  – Ki az?  
  – Ugyse ismered.
szól idegesen
[betoldás]
Fuchsné, egy vén satrafa… Fiatal házas.  
  – Akkor fiatal asszony, kell is neki.  

facsimile  
 
  4168  
  Irma  
  – Ugye mondtam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Irmának milyen sok ágyneműje van! Hát most kisült
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem az övé.  
  – Hát kié?  
  – Hát a gyerekeké, minden elhozott hazulról, de most vissza kell adni. Jól mondtam én Jenőnek, jó orrom van nekem. Hát találkoztam azzal a féltestvérével és az mondta, mintha én mindenről tudnék,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tőle kérnek
[szerkesztői feloldás]
mindent
levélben, hisz Irma
[szerkesztői feloldás]
mindent
elvitt!... Hát ez sem tetszik Irmának,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én ezzel beszéltem… Szelényinével… Most aztán el is küldte
[szerkesztői feloldás]
hogy
Aranka férjhez ment. Szerettem volna látni mi van a ládában.  

facsimile  
 
  4169  
  Ilka  
  – Ott makkot kellett szedni neki.  
  – Kisasszonynak akart jönni és lett belőle a legpiszkosabb cseléd.  
 
  – De a makkszedés tisztább munka, mint a szénhordás. És ott eltartották volna.  
  – Fenét. Kellett makkott szedni, ha akart egy darab kenyeret falni.  
  – Azért eltartották volna karácsonyig, és akkor –  
  – Eh, kilökték, már más helyen volt.  
  – Mert összeveszett a nénijével, de ujévre lett volna helye.  

facsimile
 
 4170 
Globális
 
  – Eh, – szól idegesen a mama, lett volna!  
  – Hiszen te is tudod
[szerkesztői feloldás]
hogy
Irma milyen nehezen tud egy cselédet kapni, hát
[szerkesztői feloldás]
hogyne
kapna más is rajta. Én öt
[szerkesztői feloldás]
forintot
adok neki, kiszámítom
[szerkesztői feloldás]
minden
hónapban
[szerkesztői feloldás]
hogy
annyit kapjon.  
  Ez már szívét találja az öreg asszonynak.  
  – Cipő kell neki, most azt adok karácsonyra.  
  – De
[szerkesztői feloldás]
csak nem
kriszkindlibe.
*
Karácsonyi ajándék, karácsonyfia, angyalfia, angyalhozta (német).
 
  – Hát.  
  – És azonkívül még az 5
[szerkesztői feloldás]
forintot.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy.
De az
[szerkesztői feloldás]
nem
5
[szerkesztői feloldás]
forint
,
[szerkesztői feloldás]
hanem
7-8. mit lehet most 5
[szerkesztői feloldás]
forintért
kapni.  
  – Nahát akkor kár
[szerkesztői feloldás]
volt
 

facsimile
 
 4171 
Globális
 
  elhozni.  
  – Bizony kár.  
  – De én akkor haza is expediálom.
*
Elküld, eljuttat, továbbít.
 
  – Te? Én, ha nálam van, akkor én rendelkezem vele.  
 
  – És ha én egyet szólok, akkor te kontrázol.  
  – Hiszen
[szerkesztői feloldás]
nem
is szólok hozzá.  
  – Reggeltől estig beszélsz.  
  – No. én.  
  – Észre sem veszed,
[szerkesztői feloldás]
vagy
az neked semmi. Persze
[szerkesztői feloldás]
leányfaluba
Leányfalu
[szerkesztői feloldás]
ahogy
bántál vele, Flittnerné lejött és
[szerkesztői feloldás]
minden
szó nélkül, anélkül,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én agit adtam volna rá, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja hogy
mi volt itt, ők lejöttek,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tán a gyereknek van baja, hát a mama verte a
[törölt]
« gyereket »
Ilkát, ugy ordított.  

facsimile
 
 4172 
Globális
 
  – Hisz ordít, – mondja a mama egyszerűen, és csaknem nevet.  
  – Ti
[szerkesztői feloldás]
csak
verni tudjátok, – és hevesen, szinte elfulva, mert a sok lefojtott indulat most tör ki belőle, a Pali esetet mondja el, a mama
[szerkesztői feloldás]
csak
annyit hall,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
  – Odavágta a kesztyűt! A fejéhez akarta vágni! – s düh dul benne. Hisz ismerem, milyen komisz. „Meddig várjak, estig?”  
  – Az fél, de
[szerkesztői feloldás]
csak
a bottól.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem
ütöttem meg soha mégis fél tőlem… Az bizonyos,
[szerkesztői feloldás]
hogy
itt ez a szegény lány itt
[szerkesztői feloldás]
csak
annyit érez,
[szerkesztői feloldás]
hogy
itt
[szerkesztői feloldás]
csak
bántják őt. És  

facsimile
 
 4173 
Globális
 
  azon csodálkozom,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mért van mégis itt. Mert otthon
[szerkesztői feloldás]
még
rosszabb neki.  
  – Mért, én ismerem a természeteket, volt már nekem
[szerkesztői feloldás]
mindenféle
cselédem…  
  – Hát itten ő pótol, két cselédet pótol  
  – Ördögöt  
  – Mit, ördögöt
fakaszt
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
és a konyhába is igaz
[szerkesztői feloldás]
hogy csak
félig
[szerkesztői feloldás]
vagy
negyedet  
  – Mit csinál ő abba a konyhába?  
  – Dolgozik.  
 
[szerkesztői feloldás]
Csak
az a kis mosogatás
[szerkesztői feloldás]
mindent
én csináltam.  
 
[törölt]
« Ez az,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én
[szerkesztői feloldás]
olyan
»
Mért csinálod, míg te itt
[szerkesztői feloldás]
nem
 

facsimile
 
 4174 
Globális
 
  voltál, addig is
[szerkesztői feloldás]
megvoltunk
és
[szerkesztői feloldás]
mindent
dolgozott.  
  – Ez az,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én
[szerkesztői feloldás]
olyan
fölösleges vagyok! –
[szerkesztői feloldás]
mondja
élesen és felindulva.  
  Csönd, ez a kitörés
[szerkesztői feloldás]
megállítja
a beszédet.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
az,
[szerkesztői feloldás]
hanem
addig
[szerkesztői feloldás]
nem
is főztünk itthon, hát ha már itt vagy, azt a főzést
[szerkesztői feloldás]
megcsinálhatod
, gondoltam.  
 
O
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– Hisz
[szerkesztői feloldás]
meg
is csinálja, és ujra vehetünk kosztot.  
 
  – És az bizonyos
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha velem dolgozik,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
jól
[szerkesztői feloldás]
megcsinál
[szerkesztői feloldás]
mindent
, de ha veled van, egész nap veszekedés,
[szerkesztői feloldás]
mindig
taszigatod.  

facsimile
 
 4175 
Globális
 
  – Hisz velem is szeret, ha én csinálom, de ha neki
[szerkesztői feloldás]
mondom
[szerkesztői feloldás]
nem
szeret… Eleget dolgoztam én már, ha tudod használod, én bizony
[szerkesztői feloldás]
nem
dolgozom már őrá.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem mondom hogy
dolgozz.
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
te mondod,
[szerkesztői feloldás]
hogy
akkor jössz, ha szükség lesz rád, én bizony
[szerkesztői feloldás]
nem
hívtalak soha, mikor szükség lett volna rád, elmentél,
[szerkesztői feloldás]
nem
jöttél.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom mikor van rám szükség.  
  – Ha
[szerkesztői feloldás]
nem
akarod… Az az egy bizonyos,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez velem szívesen dolgozik, viszi vissza a kényesebb témáról a szót a cselédre,  

facsimile
 
 4176 
Globális
 
  Hiszen végre belátom,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez is ember,
[szerkesztői feloldás]
nem
gép,
[szerkesztői feloldás]
hogy mindennap
pontosan kívánjam tőle,
[szerkesztői feloldás]
mint
a géptől,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
te mondtad. Én se csinálom
[szerkesztői feloldás]
mindennap.
De ha ugy csinálja, elküldöm.  
  – No de az a sok küldözés.  
  – Sok küldözés. Először is nálam
[szerkesztői feloldás]
nem
volt sok küldözés, és azután beállok cselédnek…  
  – Mért
[szerkesztői feloldás]
nem
megy el egy pár hónapra  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja hogy
ujévig
[szerkesztői feloldás]
nem
kap ő helyet, már addig ne küldjem el.  
  Igy folynak azok a nagy viták, amelyek  

facsimile
 
 4177 
Globális
 
  célkitűzés nélkül indulnak meg és csak az indulat lecsillapítására, önkéntelen kitombolására valók.  
 

facsimile  
 
 
 4178 
Globális
 
  Majtényi György  
 
[szerkesztői feloldás]
Szent
János kórház  
 
  Kortsák Jenő  
  Baross u 112. II  
 

facsimile
 
 4179 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
december
4  
 

facsimile  
 
  4180  
  Ilka  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Én man lecsillapítottam, a nagyanyjával szemben… Mondtam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
no szép is volna, ha még pörre menne.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mama
– De én! Hát nálad is próbálkozott. No látod milyen ravasz.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
te is ugyanazt mondod-é?  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
is hallgattam.  
  – Hisz az olyanért kellene őt elpáholni, szamár.  
  – Eh, én nem vagyok neki anyja.  
  – De osztán igyekszik, osztán keresi, már tanítottam…  
  – Én is csalódtam, én már azt hittem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
már egy megbízhatót hagyok magam helyett. Egész megijedtem, mikor visszajöttem
[szerkesztői feloldás]
Leányfaluból
Leányfalu
. De ő is gyerek, őt is felügyelet alatt kell hagyni. Az ő ereje nem bírja meg  

facsimile
 
 4181 
Globális
 
  ennek a háznak a gondját. Margitra bíztam, míg elmennek, és ő mondta
[szerkesztői feloldás]
hogy olyan
jó volt a kisasszony és ő ugy félt volna is magában.  
  – Nem is lehet  
  – De én azt hittem
[szerkesztői feloldás]
hogy
lehet. Ez két év óta ott van.  
  – Én öreg asszonyra hagytalak benneteket, és kisült
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
lehet.  
  – Öreg asszonyra!
[szerkesztői feloldás]
Vannak
személyek, alkalmazottak itt, akiknek az a dolga,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ráhagyják a gyerekeket,
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudja az anya, mit csinálnak, külön szobába laknak.  
  – Az másutt is volt, vidéken is, azelőtt is, azt
[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
Budapesten
Budapest
találták ki.  
 

facsimile  
 
  4182  
  Pali  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
jött levelem?
[szerkesztői feloldás]
nem
jött levelem, – fut be a felkötött kezével, az uj kék gallérja alatt.  
  – Nem.  
  – Nee? – s megvakarja a
[törölt]
« balkezével »
körmével a fejét és komikusan kitátja a száját.  
  – Nagyon vár, hiszen várhatsz, – nevet rajta Janka, akinek tetszeni kezd a szigeti lány, mióta látja
[szerkesztői feloldás]
hogy
tartózkodik és nem rohan a legény után, pláne az öccse után, akit ő annyira értéktelennek tart szerelmi értékeiben.  
  Pali felvesz egy ujságot az asztalról és belenéz.  
  – De ezek a büdös szerbek most már igazán –  
  Nem mondja végig a ki nem gondolt mondatot.  
  – Láttátok az este a  

facsimile
 
 4183 
Globális
 
  kivilágítást?  
  A mama kisündörög és tovább pratál az előszobában.  
  – Ki ez? kérdi tőle a kis Virág.  
  – Ilonka néni, – s kuncogva nevet.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
az Ilonka néni ma sem írt, ő is megbékélt vele, mert reméli,
[szerkesztői feloldás]
hogy
felbőszíti ezzel a fiát és szétmegy a dolog.
[szerkesztői feloldás]
Ugyhogy
ebben a percben már hecc neki az
[szerkesztői feloldás]
hogy
Ilonka nénizi azt, akit a minap még ugy átkozott.  
 
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
 
  Pali pár perc mulva ujra kidugja nagy orrát a lapból s felhuzza két mély ráncba alacsony homlokát.  

facsimile
 
 4184 
Globális
 
  – Most
[szerkesztői feloldás]
hogy
Pelsőcön
Pelsőc
voltam, kérlek láttam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az egészen más!  
  És Dragicára céloz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az az igazi.  
  – Na de én megyek tanulni.  
  Szokás szerint mindenki mosolyog rajta, s ő behunyja a szemét a mosolygás elől és megy.  
  Két óra mulva, mikor már rég besötétedett megyek a villanyoson a Centrálba. Hát felnéz a megmozduló villanyosra Pali, mikor összenézünk, felugrik a félkezével kapaszkodva.  
  – Á, szervusz, hova mégy?  
  – Ide a Sportba.  
  Három villanyos megálló; s tudja
[szerkesztői feloldás]
hogy
kritikát kap a sógorától, aki
[szerkesztői feloldás]
nem
méltányolja a pénzszórásnak ezt a jelét.  
  De a sógor most kíváncsi, elnyomja még a gunyos mosolyt is  

facsimile
 
 4185 
Globális
 
  és zavarba hozóan kérdez.  
 
[törölt]
« – Mit végeztél
Pelsőcön
Pelsőc
? »
 
 
[törölt]
« – Hát kérlek. »
 
  – Hol voltál most?  
  Elfordítja a fejét,
[szerkesztői feloldás]
nem
tud nem felelni.  
  – A Márton utcába.  
  A sógor mosolyog. Később szól.  
  – Milyen a fiu?  
  – Nagyszerű. Á, nagy zsivány.  
  – Erős.  
 
[szerkesztői feloldás]
Persze.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – Egészséges.  
  – Mint a makk. Iszonyu gyerek. Mit hoztál apuka? Hol voltál, apuka? Nekem is van kardom, én is vágom a szerbeket… Azok meg képzelheted! – s röhög földuzzasztott tokával egész belevörösödve; az anya családja tiszta szerb nép.  
  – Hát
Pelsőcön
Pelsőc
mit végeztél?  
  – Hát kérlek, ő nincs ellene semminek se. Azt mondja.  

facsimile
 
 4186 
Globális
 
  – De
[szerkesztői feloldás]
nem
tudja
[szerkesztői feloldás]
hogy
házasodni akarsz.  
  – De, tudja…  
  – Te
[szerkesztői feloldás]
mondtad meg
?  
  – Nem; de tudja,
[szerkesztői feloldás]
mondta, hogy
én tudom
[szerkesztői feloldás]
hogy
maga elhagy, én belenyugodtam. Mehet, én nem bánom ha semmit nem ad is. Csak azért pörölt
[szerkesztői feloldás]
hogy
mást is belevontam. Azt hiszik azok
[szerkesztői feloldás]
hogy
őtet 150 koronával
[szerkesztői feloldás]
csak
ki lehet fizetni, – s torkából nevet. Göcögtetve magát, az arca összevissza vonaglik és látszik, mennyire restelli magát, ez egy kényelmetlen magyarázat volt.  
  – No és mi lesz a szigeti idillel?  
  – Kérlek ugy látom, abból nem lesz semmi… – s konok megvető ajkmozdulattal teszi hozzá, – a szépség magába még nem ér semmit… Kérlek, látta, most
Pelsőcön
Pelsőc
…  
  Nem folytatja; a villanyos megállóját már el is hagytuk.  

facsimile
 
 4187 
Globális
 
  – Leszállasz?  
  Visszanéz az elhagyott megálló felé.  
  – Igen, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
hirtelen  
  A fájós kezének helyet csinál.  
  – És te kérlek szépen mégy be, be a városba.  
  – Igen. Szervusz.  
  – Szervusz és nagy óvatossággal száll le a villanyosról,
[törölt]
« egy fellépő tisztnek visszaszalutál »
két önkéntes szalutál neki, kis fejbiccentéssel szól nekik  
  – Szervusz.  
 

facsimile
 
 4188 
Globális
 
  Palimama,  
  Jól egymásba karoltak s mentek a hentes felé  
  – De én hallgattam ki az elébb mamának és Palinak a beszélgetését! – szól az asszonyka fölkiáltva.  
  – Mi volt? – szól a férj és belenéz a szembejövő pirosarcu cseléd bámulatosan csinos arcába.  
  – Tudja
[szerkesztői feloldás]
hogy
mama neheztel rám
[szerkesztői feloldás]
hogy
én azt mondtam
[szerkesztői feloldás]
hogy
nincs helyem a Pali számára. Egész ugy adja
[szerkesztői feloldás]
hogy
Pali itt szeretne lakni. Hát hallom az elébb,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mama veszekedik Palival,
[szerkesztői feloldás]
hogy
háljon itt. De ugyan kérlek mama, én nem tudok itt lenni. Nekem hely kell itt nincs. És nem lehet cigarettázni… De ott a kis szoba. Eh kérlek szépen az tele van tömve, mondta szaporán. És aztán mama beszél, beszél
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő azt kirakja, mi. Hát azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
: mama hát az nem  

facsimile
 
 4189 
Globális
 
  volna rossz, az a kis szoba!  
  Elhallgat, a férje nem érti hol a vicc.  
  – Hát a kis szoba kellene neki.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
alkusznak az én bőrömre. És rendelkeznek az én lakásomon. Ez a mama, nekem ugy tesz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Palinak fáj a szíve ha
[szerkesztői feloldás]
nem
lakik itt, Palinak ugy
[szerkesztői feloldás]
hogy
én
[szerkesztői feloldás]
megaprehendálok
ha ő nincs itt, és amellett összeszövetkeznek ellenem. Tegnap a kappanból vitt Marcinak egy kistányéron. Hát mi vagyok én, ha eljön megkínálom, mikor
[szerkesztői feloldás]
nem
kínáltam meg,
[szerkesztői feloldás]
csak
egyszer volt nálam ugy? de még tőlem is lop neki… Már egész ugy tesz,
[szerkesztői feloldás]
mint
szegény nagymama, aki Zsani nénitől lopott mindig valamit s hozta végig az utcán a kötője alatt egy kis csuporba,ha egyéb nem volt, egy kis káposztát képes volt hozni.  
  A férjnek tetszik, nevet s egy szobalány után néz…  

facsimile
 
 4190 
Globális
 
  – Én nem bánom már,
[szerkesztői feloldás]
nem
szólok neki semmit. Hátha visszemegy ujra a harctérre és esetleg nem látom soha többet.  
  A reggeli békességben volt valami félelmes és nagyszerű ebben a kijelentésben. Az asszony maga is megérezte s merev testtel feküdt egy percig az ura mellett, aki odabujt hozzá a szokott reggeli gügyögésre.  
  – Mióta azt mondtad,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem ő maga lőtte-e át a kezét, azóta
[szerkesztői feloldás]
nem
merem kérdezni sem a dolgot és
[szerkesztői feloldás]
mindig
ugy érzem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő sem szereti, ha firtatják; egyáltalán
[szerkesztői feloldás]
nem
dicsekszik vele, – szól az ember gondolkodva.  
  – Én is ugy vagyok, gondolni sem merek rá, pedig hát egy csöppet  

facsimile
 
 4191 
Globális
 
  sem lepne meg, hozzá vagyok már nála szokva a svindlikhez, nem is veszem már fel.  
  – Az az index.  
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
is volt az?  
  – Leöntötte tintával.  
  – Igen de mért  
  – Beleírta a tanár nevét,
[szerkesztői feloldás]
hogy
jól kollokvált.  
  – Pedig egyáltalán
[szerkesztői feloldás]
nem
kollokvált.  
  – Igen és az aláírás nem sikerült és ki akarta venni.  
  – Az ám, valami választó tintával.  
  – Aha, és foltot csinált. Azért öntötte le.  
  – Ötven koronáért még ezt is elárulta, – mondta az asszony malicia nélküli megértéssel s tisztán látta a pillanatot, mikor jött a fiu és ötven koronát kért sürgősen kölcsön, ijedten, sietve s elmondta az esetet.  
  – A külföldi utra készültünk épen.  

facsimile  
 
  4192  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
rajzol  
  – Ez az első rajza!  
  – Lája milyen jól emlékszik
[szerkesztői feloldás]
hogy
mutatta Babits bácsi!  
  ez az egyik keze  
  ez a másik keze  
  lábak  
   
  Vessző, vessző  
  vesszőcske  
  Készen van a fejecske  
  Rövid nyaka  
  Nagy a hasa  
  Készen  
  van a  
  török  
  basa!  

facsimile
 
 4193 
Globális
 
  – Képzelje mama elküldi a rossz skatulyát Irmának. Te
[szerkesztői feloldás]
csak
tűzre dobod, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
… Van itt két skatulya, amikbe baba volt. Hát az egyikbe játékot tartottak, és szétment, én
[szerkesztői feloldás]
meg
varrtaam s ujra beleraktam a játékaikat, itt állatt a dívány alatt. Hát most látom
[szerkesztői feloldás]
hogy
tele van pakolva. Mit akarsz azzal. Irmának jó lesz. Hát akkor küldd a jobbikat az is itt van. Eh te ezt
[szerkesztői feloldás]
csak
tűzre dobod ugyis, ő
[szerkesztői feloldás]
pedig
felhaszálja… Na hát.  
  – Kittűnő… Azér azt hiszem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tulbecsüli Irmát.  
  – Mibe?  
  – A skatulya.  
  – Hiszen Irmának lehet elég skatulyája, abba kapja a
kézimunkát
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 

facsimile  
 
  4194  
  Szuka Macskák  
  – Mondom a házmesternének, de jól néz ki maga. Nagyszerűen néz ki.  
  – Nem mérgeskedek az
[törölt]
« urammal »
öreggel. Jól élünk a nővéremmel hempergünk
[törölt]
« a díványon »
a földön, birkózunk
[javítás]
;
[szerkesztői feloldás]
pedig csak
krumplit eszünk,
[szerkesztői feloldás]
meg
babot. A szőnyegen.  
  Milyen büszke a szőnyegére, soha életébe
[szerkesztői feloldás]
nem volt
szőnyege,
[szerkesztői feloldás]
csak
pokróca.  
  És az ugy
[szerkesztői feloldás]
meg van
hízva,
[szerkesztői feloldás]
olyan
jól néz ki igazán.  

facsimile
 
 4195 
Globális
 
  Hű de kemény.  
   

facsimile  
 
 
 4196 
Globális
 
  Fenyő MiksaIvánfia, :  
  – Azt álmodtam
[szerkesztői feloldás]
hogy
menekülök, de az
[szerkesztői feloldás]
nem volt olyan
komoly, egyszer
[szerkesztői feloldás]
meg
is állottunk és feltartottam a kezem, és akkor odajött az ellenség. (ugy emlékszik
[szerkesztői feloldás]
hogy
loptak valamit és kergették) és
[szerkesztői feloldás]
meg
akart fogni, és rángatni kezdtek. Nevetve
[szerkesztői feloldás]
megálltam
és azt
[szerkesztői feloldás]
mondtam megadom
magam
[szerkesztői feloldás]
megadom
magam és rákiáltottam  

facsimile
 
 4197 
Globális
 
  – Én álmodtalak benneteket és így bántok velem!  
 
  Iskolába a tanító feladatot ad a háboruról.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
szabad egymással beszélni s végig próbálták 4 elemin ezt a kérdést  
  – Tisza az oka.  
  – Apámnak
[szerkesztői feloldás]
van
egy revolvere
[szerkesztői feloldás]
mind
lelőném őket.  
  – Elbujnék.  

facsimile
 
 4198 
Globális
 
  Fenyő Panni  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
Rella,
[szerkesztői feloldás]
nagyon
rosszak a fiuk,
[szerkesztői feloldás]
hogy
sírni kell miatta. Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
rá Panni.  
  – Nem kell sírni amiatt,
[szerkesztői feloldás]
meg
kell
[szerkesztői feloldás]
mondani
papának, az ugy elveri őket,
[szerkesztői feloldás]
mint
Hindenburg a szerbeket.  
  A Gyuri
[szerkesztői feloldás]
mindig
azt magyarázza  
  – Nem érdemes miattuk mérgelődni,
[szerkesztői feloldás]
ilyen
rossz gyerekek miatt.  
 
[szerkesztői feloldás]
Megverem
elhatározásból, de ugy teszek,
[szerkesztői feloldás]
mintha
mérges volnék. Az  

facsimile
 
 4199 
Globális
 
  anyjuk igazán méregből veri
[szerkesztői feloldás]
meg
őket, de
[szerkesztői feloldás]
nem
törődnek vele semmit.
 
 
  Klobucsár László adomája  
  – Ki a hadtestparancsnok?  
  – Báró Vajna Gábor.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
fiam, én vagyok,
[szerkesztői feloldás]
Klobucsár László
.  
  – Ki a
[szerkesztői feloldás]
hadtestparancsnok
 
  – Báró Vajna Gábor –  
 
  – Ki vagy te?  
  – Klobucsár –  
  S tényleg az.  

facsimile
 
 4200 
Globális
 
  december 5  
  – Nem azért jöttem
[szerkesztői feloldás]
hogy
éljek és cselekedjek, hanem azért,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az emberek dolgát nézzem és fölírjam.  

facsimile  
 
 
 4201 
Globális
 
  Sorozás  
  Emberszag, izzadtság  
  – Akinek
[szerkesztői feloldás]
van
valami bizonyítványa vigye le  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
sokat ér.  
  Nevetés  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
kijönnek a tauglichok
*
Képességet igazoló bizonyítvány (német).
rögtön katonapajtási bizalmassággal néznek egymásra.  
  Az ajtó nyílik s a kivilágított ajtón a sárga falat és fehér plafont látni  
  – Mért
[szerkesztői feloldás]
volt
elbocsátva maga?  
  – A lában
[szerkesztői feloldás]
volt
ötször operálva.  
  – Jól tudott szimulálni maga.  

facsimile
 
 4202 
Globális
 
  – Ő rá se sok van bízva. Nyomkodja le. (a magasságot)  
  – Néha
[szerkesztői feloldás]
olyan
gyorsan megy, néha
[szerkesztői feloldás]
meg olyan
lassan.  
  – van
[szerkesztői feloldás]
olyan
, már mikor a mérték alatt
[szerkesztői feloldás]
van, megmondja hogy
alkalmas.  
  – csöndesen urak, csöndesen. el
[szerkesztői feloldás]
van
tiltva, szigoruan.  
  Erős csönd lesz,
[szerkesztői feloldás]
csak
az izzadt testek éles penetráns szaga ordít  

facsimile
 
 4203 
Globális
 
  Akik a sarokban várnak a lépcsőn  
  – Menekült az ur? kérdi rebegő szemmel a nagyszakállu zsidó  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem volt
az urral egy csoportba egy Szenes nevű?  
  A fehér testek egymás mellett, görbe nyaka besett mellek, válllak  
  – de kérem a felső fogsorom hiányzik.  

facsimile
 
 4204 
Globális
 
  A Várday esetei.  
  az ajtónál, ő megy be elől sok beszéd  
  – az istenit, milyen katona lesz ebből.  
 
  – tág lik! – kiáltják
[szerkesztői feloldás]
ahogy
az öregasszony a sorozni valók közt feldöccög a lépcsőn.  
 
  Az eltulajdonított kézelő  

facsimile  
 
  4205  
  Pénz  
  – Jó estét Móricz.  
  – Á szervusz, szervusz  
  – No lám
[szerkesztői feloldás]
hogy
trónolsz itt.  
  – Igen, – székre tett lábbal.  
  – És itt az udvaroncaid körül. A vizespohár stb.  
  – Igen. No foglalj helyet.  
  – Mi ujság? Láttad már az Estet?  
  – Most hoz a Későiné. Az régi  
  – Ja; azt hittem a tegnapi. Meg akartam nézni, mért is kobozták el.  
  – Elkobozták! Ne mondd! De hogy, nekem hoztak.  
  – Igen, én is vettem, ugy négy órakor sorra járták a kávéházat s elvitték.  

facsimile
 
 4206 
Globális
 
  – Ah de mért? A Kárpátokról írt  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
, Vilmosról.  
  – Igen
[szerkesztői feloldás]
hogy
ide nézz felséges uram a Kárpátokra.  
  – Amiket Nagy Endre véd.  
  – No ja.  
  – Most itthon
[szerkesztői feloldás]
van.
 
  – Kicsoda?  
  – Nagy Endre.  
  – Ah, hát már
[szerkesztői feloldás]
megérkezett
a harctérről?  
  – Bevásárolni jött a század számára.  
  – No annak jól
[szerkesztői feloldás]
meg
lehetett tömve az erszénye.  
  – Az ám, jóra bízták a bevásárlást.  
  – No csak egy kis ferblit
*
Magyar kártyajáték.
a hajón!  

facsimile
 
 4207 
Globális
 
  – De a bevásárlásról jut eszembe,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én is szeretnék bevásárolni nálad.  
  – Mit?!  
  – Azt a fehér papírt.  
  – No… Csak ne siess
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagyon, – s rögtön mozdul, a zsebéhez kap, még a lábát, a féltett lábát is leteszi a székről.  
  – De csak siess vele, mert még meggondolom magam.  
  Előmarkol a zsebéből egy ócska bőrtárcát, amely tele van papirosokkal.  
  – No, ez lesz tán az.  
  – Az, az… Kérlek, adj vissza.  

facsimile
 
 4208 
Globális
 
  – Ah!... No csak egy kis ferblit!....Ezer korona! Ezzer bomba és kartács. neked nagyon is jól megy… Hát ebből hatszáz jár vissza.  
  Feláll s meggörnyedten a két ablak közti asztalhoz megy.  
  – ide
[szerkesztői feloldás]
nagyon
is belátnak,
[szerkesztői feloldás]
mindenfelől
, no, ide talán
[szerkesztői feloldás]
nem
látnak be – s
[törölt]
« a »
kínos arckifejezéssel a lehuzott rolók felé int. – De mi lesz, ha futni kell, nagy pénzzel… Én az aprót most kiadjam?... Ötven koronást, jó lesz, ötven koronás?  

facsimile
 
 4209 
Globális
 
  – Nem bánom, ha mind tíz koronásban adod is.  
  – No. Száz koronást. Hat darab. Egy-2-3-4-5-6 1-2-3-4-5-6, olvasd csak meg.  
  – Megvan.  
  – Hát a Kárpátokban azér baj van, baj… El kell tépni…– int az adóslevélre –  
 
[szerkesztői feloldás]
Csak
Jankának
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
akarom
[szerkesztői feloldás]
megmutatni
, – s ketté repesztem.  
  – És honnan van ez? Az Orfeum?  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy!...
Eladtam egy könyvemet.  
  – Mert azt írják,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kifelé vonul az orosz
Sárosból
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  
  – Igen Abauj felé.  
  – Na ja.  

facsimile
 
 4210 
Globális
 
  – Hát köszönöm szépen Mkám, amit tettél  
  – No, azér
[szerkesztői feloldás]
nem
muszály ugy szaladni.  
  – Elmegyek hazulról. Szervusz.  
  – Szervusz.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
jössz át?  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
tudom a kabátot felhuzni,
[törölt]
« a karom is be van fácslizva. »
 
  – Majd én segítek .  
  – Nem, nem. – a karom is be
[szerkesztői feloldás]
van
fácslizva.  
  – No szervusz.  
  – Szervusz.  
 

facsimile  
 
 
 4211 
Globális
 
  Apolló
*
1914 decemberében premier volt a budapesti Apolló színházban, mely színházi jeleneteket és mozi részleteket is bemutatott. Egyik kedvelt jelenet a Nicht hinausbeugen nevű, melyet Emőd Tamás írt, zenéjét pedig Kondor Ernő szerezte.
 
  Annyira közvetlen a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
olyan
ideges a nevet  
  Ez
[szerkesztői feloldás]
nem
komoly dolog  
  de szép kép alatt a  
 
szerda
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
tájkép az se  
  magyar dolog volt  
  Az idegen ruha, idegen
[szerkesztői feloldás]
emberek
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
harca, tábori csendőrök
[szerkesztői feloldás]
nem
a mi fiaink  
  a nyírás, furcsa, de nem, – ez vicc hát közelebb van  
  rombalőtt templomok  
  rossz falu  
  a kövek is idegenek  

facsimile
 
 4212 
Globális
 
  a legfontosabb,
[szerkesztői feloldás]
hogy
idegen  
  a sapka  
  a pipa, a ló, a szájába,
[szerkesztői feloldás]
mint
nálunk,
[szerkesztői feloldás]
meg
az idegen  
  épugy tréfál egy legény  
  Temető,
[szerkesztői feloldás]
meghatottság
nélkül.
[szerkesztői feloldás]
Csak
gondolkodás után érzünk
[szerkesztői feloldás]
meghatódást
.  
  A bárányokat sajnálják
[szerkesztői feloldás]
hogy
idegenek kezében
[szerkesztői feloldás]
vannak.
 
  A kordé, a szétlőtt tüzérüteg, az őszi reggelen, a rossz kerék,  

facsimile
 
 4213 
Globális
 
  Jólesik tiszta téli reggel egy éles, napos foltozat, látni, de
[szerkesztői feloldás]
mintha
éjszakai világítás volna.  
  Az ajándék kiosztás.  
  Furcsa,  
  s ellenségesen nézed,
[szerkesztői feloldás]
mert
magyar, kisasszonyaink a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Most kezd jelentkezni a 14-nél.  
  az a pufók fiu olyan egészséges, szinte kellemetlen német  
  a furulya fehér széle  
 

facsimile
 
 4214 
Globális
 
  Az ellopott furulya  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  Causei írta  
  a kutban,  
  meztelen nő, ez szép  
 
rozoga
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
, tele fekete pontokkal
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  a nő meztelen teste ez a legszebb látvány a világon, de
[szerkesztői feloldás]
olyan
modern a feje,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
eltáncol az szép, a sok meztelen nő gyönyörű,  
  A
faun
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  A
manó
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
jön,
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 

facsimile
 
 4215 
Globális
 
  A vékony test a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  ül s a vékony hus,
[szerkesztői feloldás]
csak
a sovány nő a szép  
  A kísérő zene  
  a leeett hasa  
 
  Ekkor a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
leszáll az csodaszép és izgató
[szerkesztői feloldás]
hogy
látszik a színésznőn
[szerkesztői feloldás]
hogy
nincs hozzá szokva a meztelenséghez, ügyetlen  
 
  A polgári pár a kávéházi asztalnál  
  a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
elrabolja a kávét  
  a sört beöntik  
  olyan vékony,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy  
 

facsimile
 
 4216 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
kissé feljebb emelkedik a hasa kilátszik.  
  A melle nem lóg szabadon  
  trikóban van s ez rontja az illuziót  
  Színpad: a lőárokban  
 
Cigány
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  zsidó ez hat először  
  paraszt viccek  
  mosolyok odaát  
  igazán jó  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  A csillagos ég.  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a nóta felhallik,
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
hangulat.
Géza
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
éles hangja és száraz sorvégzést  

facsimile
 
 4217 
Globális
 
  ugy végzi
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
válik be. Kondor Ernő dalai Emőd Tamás verseire  
  A szuronyon
[szerkesztői feloldás]
meggcsillan
a zöld fény  
  igazi hangulat  
  a parasztos epés, kedves  
  Ezért érdemes eljönni  
  Harangoznak a toronyba  
  Megy a király a templomba  
  Arany csákó a fején  
  a kezében  
  Mennyi csillag  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
világít  
 
[szerkesztői feloldás]
meg
a fenségre is  
 
[szerkesztői feloldás]
meg
az
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
is  
  Butaság, fáj hallani.  
  idegen a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
hangja  
  Ott ahol tavaszon a sok gyönyvirág nyílik  
  Siroki erdőben  
  Van egy fiatal fa  

facsimile
 
 4218 
Globális
 
  Fáraszt kezd hosszu lenni. Ha nincs cselekmény, az
[szerkesztői feloldás]
ember
elalszik  
  Köhögnek  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
lehet ezt soká próbálni, pedig gyönyörűen fütyül, ez uj és tapsot kap.  
  Lányok fonják a lenszöszt  
  Beszélgetnek egymás közt  
  A függöny
[szerkesztői feloldás]
nem
jól dolgozik  
  rontja a tapsot  
 

facsimile
 
 4219 
Globális
 
  Ezek a szép természeti képek, a havas mező, a kanyargó patak csodaszép, a fák a dombon a fenyő, a vonatfüst a hegyek
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  ugyanaz ismétlődnek
[szerkesztői feloldás]
mint
tegnap  
  a víz hullámzása, állat, vastag lábu ló, a szekér uj kanyarulat, kislányok, szél, jégzajlás  
  a vonat azonos helyen megy. A távolban  

facsimile
 
 4220 
Globális
 
  hegyek rajza, kis állomás, táskás ember, drótkerítés  
 
  fekete áll
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
furcsa  
  szint, őr a zászlóval.  
  falu, kis templom, csoda  
  tiszta hó, át kellene szaladni a tulsó oldalra megnézni ott is, faházak a reszkető kerítés és a meredek fal kövei, szemkápráztató, már az  

facsimile
 
 4221 
Globális
 
  egész ház forog
[szerkesztői feloldás]
csak
a kép a szilárd és az áll –  
  Elszakadt a film s nem  
  háboru  
  Még szebb helyek  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
semmivel se látnál többet a vonatból sem, mert már meguntad volna és behuzódtál volna diskurálni  
  alagut jön vége
*
A következő számozott oldal (4222.) üres.
 

facsimile
 
 4223 
Globális
 
  Kopogás a színpadon  
  szögeznek valamit  
  A nézző felocsudik és szédülő fejjel néz körül  
  a bordó faldarabot, amelyeket fehér ajtók szakítanak meg.  
  Jön egy fekete foltos fiatal
színész
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, barna kreol arcán fekete lyukak, a szemek, a szája nagy lyuk,
[szerkesztői feloldás]
mint
a lárván  
  Vastag hangja  

facsimile
 
 4224 
Globális
 
  Ezek a
[szerkesztői feloldás]
megjátszások,
a fekete sakettje
*
Alkalmi férfizakó (francia).
és a fekete haja  
  a lába  
  kimered, drámáz
[szerkesztői feloldás]
ahogy minden
verssort
[szerkesztői feloldás]
megjádzik.
 
  Ezek beszélnek a kávéházi sikereikről. Ő az igazi  
  Valami van benne a  
  nem Király Ernő s a többi  
  színészvilág őskorából.  
  Ez a széles kivágott és szögletre kihajtott gallér,  
  Ez a tuljátszás, a
[szerkesztői feloldás]
nagyon
vastag hang. Ez az éhes sápadtság  

facsimile
 
 4225 
Globális
 
  Ez a karcsu, veszett termet  
  S ez a műsor amelyben a rég elmult idők romantikája, hol szedi ezt.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
[szerkesztői feloldás]
mindenki megtalálja
a maga műsorát és az elmaradhatatlan gikszerét  
  A ráhajlás a  
  Csi  

facsimile
 
 4226 
Globális
 
  Parasztlány  
  Az a csoda  
  lehetetlen
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a tenyerébe üt, a köténye az rémes  
  A harisnya, kékes csokor, erre igen büszke,  
  a fekete zsidófeje,
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagy
[szerkesztői feloldás]
mint
egy  
  így képzeli a zsidólány a parasztot,
[szerkesztői feloldás]
hogy
hajlik
[szerkesztői feloldás]
meg
pukkedlivel
*
Tisztelgő meghajlás vagy térdhajtás, miközben egy fél lépést hátrafelé tesznek.
 
  A fekete bajusza  
  Rekedtes a hangja.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
[szerkesztői feloldás]
megjátssza
a  
  A hollókárogásra emlékeztet a hangja  
  – lesz
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
a télen  

facsimile
 
 4227 
Globális
 
  Mikulás  
  a fehér szakálla, bajusza  
  zsidólány  
  Ez a milliomos fiu, aki játszik,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy őrült s az udvaron a birtokáról beszél. Az előkelő bankfiu és
[szerkesztői feloldás]
olyan
jó zsidó vigéc,
*
Házaló ügynök (német).
[szerkesztői feloldás]
hogy
no.  
  Azér
[szerkesztői feloldás]
van
benne egy kis kedvesség,
[szerkesztői feloldás]
mint minden
zsidóban  
  Bejön,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy  

facsimile
 
 4228 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
is
[szerkesztői feloldás]
olyan
furcsa, egészen lányos, egészen rossz  
  ezért is érdemes eljönni,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a haját elsimítja, ez rendkívül jó és tetszik  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
[szerkesztői feloldás]
megcsókolja
a zsebkendőt,
[szerkesztői feloldás]
amely olyan
[szerkesztői feloldás]
mint
 
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
lámpa  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
s a bók  
  S igazi siker, nagyon
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
.  

facsimile
 
 4229 
Globális
 
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  egy csudálatos szép lány, aki
[szerkesztői feloldás]
olyan
tehetségtelen
[szerkesztői feloldás]
mint
egy szentkép, a hangja annyira
[szerkesztői feloldás]
nem
tud vele bánni  
  Az öltözete csodás, igazi szépség, a hangváltása is
tűrhető
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, de
[szerkesztői feloldás]
ahogy
ott áll a
[szerkesztői feloldás]
megvilágított
ajtónyi fényben, a nyakán, a hosszu karcsu nyakán csillog egy félholdforma ékszer, a fekete selyem
szalagon
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 

facsimile
 
 4230 
Globális
 
  diszkret
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
tele; a rózsája a zöld levéllel, bíborvörös
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csinált virág
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
teszi meg  
  Az arca  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
elmegy, sokáig tapsoltatja magát s
[szerkesztői feloldás]
nem
jön ki.  

facsimile
 
 4231 
Globális
 
  térdkalácsom, vállperecem a zsemlécském  
  lefürdöm az izmokat  
 
aforizom – izom
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
Juliusz – cedulinusz
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  viccben vicc és nincs hatás  
  iszonyuan humortalan  
  vis comica
*
Komikus erő (latin).
nélküli komikus  
  icipici // gyengécském  
  meghajlik és  
  a balga belga dolga  

facsimile
 
 4232 
Globális
 
  dolga, dalba, – hallga –  
 
  A kezét mereszti, gesztál
*
Gesztikulál.
vele, nincs itt helyén, jó színészek hangjait utánozza az ujját morzsolja, mindkét kezén  

facsimile
 
 4233 
Globális
 
  Dömötör a műbarát  
  Ujra itt ez az alak, a tipikus moziszínész  
  Ezek a példátlanul kibicsaklított mozdulatok.  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
van
 
  ez, ez
[szerkesztői feloldás]
nem
az élet,
[szerkesztői feloldás]
hanem
a színpad  
  a vicc
[szerkesztői feloldás]
hogy mindent
felfordít  
  átlépi s elmegy.  
  Ez most a műbaráti
nevetés a
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
segítségével  

facsimile
 
 4234 
Globális
 
  elverik, elpáholják, leül és a kocsik körülte robognak ő a homokon ül.  
  Páris, istenem Paris, szívfájás  
  a napoleon sapkás kapus.  
  a Louvr restaurátorok, képek festékek  
  Kirugják, az autoban szalad.  

facsimile
 
 4235 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Olyan
kevés mozi
[szerkesztői feloldás]
van
itt?  
  – Ugy látszik kabaré lett  
  – Mozi nincs több? Sajnálja.  
 
  A legrondább zsidó darab.  
  Viccek  
 
Gemo.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  A szellemessége teszi jóvá a rutságát  
  lop, s nevetnek rajta  

facsimile
 
 4236 
Globális
 
  morálellenesség  
  erkölcsi rondaság  
  Szőke Szakáll tréfái, de rendkívül jók, unalmas, mosolyogtatóan csöndes viccek  
  – mi van az állással?  
  – Milyen állás?  
  – Amit ígértél papa!  
  – Az állás, az állás eh, hisz azt már megittad fiam!  
 
  – És én
[szerkesztői feloldás]
csak
tegezlek téged, mikor
[szerkesztői feloldás]
még
brudert se ittunk
*
Tegeződésre váltás társadalmi rituáléja két vagy több személy között.
.  
  – Ígértem 32000
[szerkesztői feloldás]
koronát
k. p. Tudod mi az a k. p.? Az
[szerkesztői feloldás]
hogy
az  

facsimile
 
 4237 
Globális
 
  esküvőkor
[szerkesztői feloldás]
megkapod
a felét.  
  – 8000
[szerkesztői feloldás]
forintot
.  
  – Micsoda
[szerkesztői feloldás]
forint?
Korona! 8000
[szerkesztői feloldás]
koronát!
 
 

facsimile  
 
  4238  
  Mama  
  Pénz  
  – Kiadták a papírjaimat.  
  – És az engem ugy gyönyörködtet.
[szerkesztői feloldás]
Olyan
belső gyönyőrűséget okoz nekem. És az a sima Cibur , ugy
[szerkesztői feloldás]
nem
szeretem ha felém hajol,
[szerkesztői feloldás]
olyan
rossz szagu a szája.  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom
[szerkesztői feloldás]
mennyit
számítottak, talán nyolcat,
[szerkesztői feloldás]
nem
sokat,
[szerkesztői feloldás]
mindenféle
költséget; és ők amit küldtem elszámolták másfelé, azokra a csip csupokra.  
  – 1400
[szerkesztői feloldás]
korona
tőke áll még, az amortizációs
*
Az amotrizációs hitel lehel előre törleszteni.
volt, – átalakították közönséges kölcsönre 8%-al, most Pali kérte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
állítsák vissza  

facsimile
 
 4239 
Globális
 
  amortizációsra, de én
[szerkesztői feloldás]
meg
azt akartam
[szerkesztői feloldás]
hogy
ne legyen
[szerkesztői feloldás]
amortizációs
, de közönséges,
[szerkesztői feloldás]
hanem
6%-al,
[szerkesztői feloldás]
mert
így lehet bármilyen összeget törleszteni.  
  – De most már tul udvariasak, visszaállították a hat percentes amortizációsra.  
  Ugy nevet ha eszébe jut.  
  Az a vicc,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő küldött
[szerkesztői feloldás]
vagy
100
[szerkesztői feloldás]
koronát
az amortizációra és
[szerkesztői feloldás]
nem
arra számolták el,
[szerkesztői feloldás]
hanem
a Ratkovszky adósságra s egyéb kis váltókra. Hát most elszámoltatta ugyanazt a pénzt
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a nyáron akarta az amortizációra  
 
[szerkesztői feloldás]
Megmutattam hogy
az történt amit én akarok, egyszóval Pali is látta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én el tudom  

facsimile
 
 4240 
Globális
 
  végezni, amit ő
[szerkesztői feloldás]
nem
tudott
[szerkesztői feloldás]
volna,
egyszóval
[szerkesztői feloldás]
hogy
győztem, no.  
  S
[szerkesztői feloldás]
nem
bír a vígságával, ugy néz fel a vaskeretű pápaszeme fölött a kevés szemöldöke alól a nagyon kék szemével, a kis semmi borzas haja
[szerkesztői feloldás]
olyan
rosszul
[szerkesztői feloldás]
van
elválasztba egy félkörös árok a husszínű fejbőrén szőkés haja egy-egy ősz szállal megint kiszőkülve. Mint aki jó viccet csinál.  

facsimile  
 
  4241  
  december 6.  
  Mikulás  
  – Hol
[szerkesztői feloldás]
van
, mit hozott // Tele
[szerkesztői feloldás]
van
[szerkesztői feloldás]
mindakettőnknek
a cipője // jaj de örülök.  
  Virág jön.  
  – Nézd mit hozott a
[szerkesztői feloldás]
Mikulás.
Még cukrot is hozott neki Nesze, odategyük az asztalra  
 
Nézi, mi még
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, mit fogok én mutatni  
  – De nézd mi az?  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Ostor  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
virgács.  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Nem
baj az!
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
is hozott  
 
 328 
Lokális
 

facsimile
 
 4242 
Globális
 
  Ébredés  
  – Én a Mikulcival álmodtam, kitette a cipőmet az ablakba és tele rakta.  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
Mert ma Mikulás érti van és nap Mikulás nap van.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
  – Mit szólsz hozzá?
[szerkesztői feloldás]
Hogy
került ez ide? Láttad a
[szerkesztői feloldás]
Mikulást
?  
  – Igen de
[szerkesztői feloldás]
csak
álmomba láttam.  
  – Mert azt
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet máskép soha látni,
[szerkesztői feloldás]
mert
az
[szerkesztői feloldás]
csak
szellem, álmodba jön el.  
  – Ezt iderakom,  

facsimile
 
 4243 
Globális
 
  így, ide a sifontetejére.  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– Az enyémet is rakd le.  
  És felrakja a két sifon tetejére, ugy
[szerkesztői feloldás]
hogy
a két végén a pakkok középen a két virgács cifra papírokkal és cukrokkal díszesen.  
  – A
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyié
a piros,
[szerkesztői feloldás]
Virágé
a rózsaszín  
  Soká nézi  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– Látod, gyönyörködjünk benne,
[szerkesztői feloldás]
hogy
milyen szép.  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Persze
[szerkesztői feloldás]
hogy
gyönyörködjünk  
  – Legalább sok játékunk lesz.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
krampusz, az a
hosszu
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 

facsimile
 
 4244 
Globális
 
  – Az a virgács, az a hossszu  
  – Az virgács, de a rózsaszínje nem.  
  – Az nem, az papír  
  – Mikulás papír  
  Anya jön.  
  – No nézzetek ide, még az én cipőmbe is dugott az a vén. Ki akarom dobni, és mit dobtak a cipőmbe. Egy egész tortát. Nugat Nyugat vagy Ne ugass  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– Ne ugass.  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Nézd apuka egy tortát dugott az anyuka cipőjébe.  

facsimile
 
 4245 
Globális
 
  – Anyuka is gyerek
[szerkesztői feloldás]
még
.  
 
[szerkesztői feloldás]
Anya
– Hahahi  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Nem. Egy nagy nagy lány.  
  – Hm hahaha hahaha, hahuhu huhu, – most tudod mit
[szerkesztői feloldás]
mondtam?
 
  – Mit  
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
ha
[törölt]
« nagy »
anyuka
[javítás]
leszek én fogok főzni, és anyuka fog iskolába járni.  
  Virág aki alig
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
a pupját fogja bebujva a dunna alá, felnevet.  
  Már elmult a szenzáció  

facsimile
 
 4246 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
jön.  
  – Még egy csokor virágot is hozott a Mikulás.  
  Hozzám jön
[szerkesztői feloldás]
megcsókolni.
 
  – Jaj de hideg
[szerkesztői feloldás]
van
, s benyul és
[szerkesztői feloldás]
megmarkolja
a hideg kezével a meleg játékot.  
  – Azt ki hozta miféle Mikulás? Pali?  
  – Már én
[szerkesztői feloldás]
nem
romlok odáig,
[szerkesztői feloldás]
hogy
még Mikulásra is gondoljak.  
  Nevet s
[szerkesztői feloldás]
megráz.
Palira gondol.  
  – Virágcsokor, ilyenekkel szurja ki az
[szerkesztői feloldás]
ember
szemét. – de megelégedetten mosolyog.  
  – Vannak, akik még azt se teszik.  

facsimile
 
 4247 
Globális
 
  Megy a gyerekeket öltöztetni.  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– De bizony ez nagy barát ez a Mikulás; tortát hozott ostort hozott  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Tortát hozott, ostort hozott és két krampuszt  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– Jaj de nagy csacskó
[szerkesztői feloldás]
vagy
.  
 
  Ilkának uj fogat hozott a Mikulás, egész éjjel sírt kivéve mikor aludt 11-6-ig  
  Reggel ugy ordítottt, zokogott
[szerkesztői feloldás]
mint
egy vén
[szerkesztői feloldás]
asszony.
 
 
[szerkesztői feloldás]
No ha
sírsz
[szerkesztői feloldás]
meggyógyul?
Mindenkinek kell tűrni.  
  – Azért sír
[szerkesztői feloldás]
hogy
még egy aspirint akar kapni. Azt hiszi az
[szerkesztői feloldás]
meggyógyítja.
 

facsimile
 
 4248 
Globális
 
  A lámpa szerényen lóg középen a fehér zsinórján a rézgömbje, amely lefelé és felfelé tud szaladni a plafonig sárgán csillog, a fehér porcellán ernyőre a zöld papírernyő fel van kötve s a szobában a reggeli félhomály.  
  – Jaj de piszkos ez az ablak, – szól anya, – már át se látni rajta.  
  – Legalább
[szerkesztői feloldás]
nem
látnak be, – szól apa
az ágyból
[javítás]
s átnéz a szemközti másodemeleti ablakra, amely  

facsimile
 
 4249 
Globális
 
  már nyitva van s egy csinos lány néz ki rajta. Apa megmarkolja a tréfáját s nevet. Aztán a derekát egyengeti.  
  Vad rendetlenség, a székek karján ruhák lógnak, több pár cipő a földön, a díványon ágynemű, az ágyon feldova a dunnák, párnál.  
  Ilka jön le mogorva arccal viszi a szép kannát, a feje fehér parasztkendővel bekötve
[szerkesztői feloldás]
mint
egy buvárharang s a piros arca kidagad belőle.  

facsimile
 
 4250 
Globális
 
  – Hát a te cipődbe
[szerkesztői feloldás]
nem
dugott valamit a
[szerkesztői feloldás]
Mikulás
?  
  – Ne kérdezd, most
[szerkesztői feloldás]
nem
bánja az a morgó  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Az a morgó!  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Csak
jajgat, jaj, jaj, jaj.  
  – Ne csufold,
[szerkesztői feloldás]
mert
az jobban fáj neki,
[szerkesztői feloldás]
mint
a foga.
[szerkesztői feloldás]
Hogy nem
vesszük komolyan.  
  Ilka bejön, nyögősen, totyogva, a markában a krampusz.  
  – Nézze meg mit hozott neki.  
  Ilka mosolyogva hallgatja a beszédet róla.  

facsimile
 
 4251 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– És
[szerkesztői feloldás]
mindakettőnkek
egyformán,
[szerkesztői feloldás]
hogy
össze ne vesszünk.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Pedig ti
[szerkesztői feloldás]
nem
is vesznétek össze, ugye.  
  Ilka – Azért
[szerkesztői feloldás]
nem
sírok, ha hoz.  
  – Mért nem.  
  S apró kotyogások,
[szerkesztői feloldás]
mint
a csibék, csip-csip, csep, csep.  
  – A fehér papírba hol van amit hozott.  
  – Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
hozott.  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogynem
. És milyen finom cukor.  
  Kimegy.  
  – A
[szerkesztői feloldás]
nagysága
kidobta.  

facsimile
 
 4252 
Globális
 
  – Ne nyelveskedj, én dobtam ki.  
  Megleli.  
  – No látod, mi vagy. Szamár és goromba. Szamár és goromba.  
  – Mindig ilyeneket…  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– No nézze, ez a felháborító komisz lélek. Ez azt szeretné, ha egész ugy bánnék vele,
[szerkesztői feloldás]
mint
a gyerekemmel, de ha ugy kiabálok rá,
[szerkesztői feloldás]
mint
a gyerekemre azt
[szerkesztői feloldás]
nem
szereti… Ezért
[szerkesztői feloldás]
meg
kell leckéztetni… De
[szerkesztői feloldás]
hogy
mer az mamával  

facsimile
 
 4253 
Globális
 
  beszélni, de most már mit csináljon (vele)
[szerkesztői feloldás]
nem
bírja fenntartani a respektet.  
  Kimegy és
[szerkesztői feloldás]
megleckézteti
csak az egyenletesen lüktető szemrehányás és oktató
[szerkesztői feloldás]
megfenyítés
hangja hallatszik.  
  – Biztosan felül volt és kidobta.  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
, egyik cipőbe egyik a másikba másik és mérgeskedett reggel hát kidobta. Olyan goromba és azt kívánja
[szerkesztői feloldás]
hogy
vele finoman bánjunk.  

facsimile
 
 4254 
Globális
 
  A szürke ház faláról beverődik a tompa világosság s ebben a nehéz, egyhangu kőzugban a gyerekek
[szerkesztői feloldás]
olyan
vidáman és boldogan vickándoznak. Piros ruhácskájukban amely fekete bársony gombok és egy kis fekete dísz van,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a szőkés hajukat fésüli anyuci, aki most
[szerkesztői feloldás]
olyan
vidám és gondtalan s ugy mulattatja őket.  
  – Ni mi lett a
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
 

facsimile
 
 4255 
Globális
 
  hajából. Mint egy oroszlán  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– Oroszlán – s kacag.  
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Nem
vagyok én oroszlán.  
  – Hát mi?  
  – Igazi drága Gyöngy.  
  Az este befonták a haját fürdés után és most göndör.  
  – A gyerekek is elmennek?  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem csak
ebéd után.  
  – De akkor
[szerkesztői feloldás]
nem
kell annyi ebéd.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
baj, – különben eredj át Ilka kérdezd
[szerkesztői feloldás]
meg
mi lesz az ebéd?  
  – Megkérdezteted?  

facsimile
 
 4256 
Globális
 
  – Igen és akkor
[szerkesztői feloldás]
meglátom
[szerkesztői feloldás]
hogy
két porciót rendeljek,
[szerkesztői feloldás]
vagy
hármat. Eredj,
[szerkesztői feloldás]
csak
kérdezd
[szerkesztői feloldás]
meg
. Ha kérdik, miért, mondjad,
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
tudom.  
  Ilka elmegy.  
  – Ez nagy ravaszság, – nevet az apa, s kidugja egy lábujját az ágyból.  
  – Ha kirántott borju lesz, akkor hármat.  
  – És ha csirke lesz…  
  – Az
[szerkesztői feloldás]
nem
csirke szívem, az vén dög tyuk, azt ők megfőzik és
[szerkesztői feloldás]
meg
is sütik.  

facsimile
 
 4257 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
jön az apához a hajával.  
  – Nézd apa.  
  – Hű, ez már valami! Nahát ez szépen sikerült.  
  Köröskörül egyforma göndör a nyaka fölött a haja, mint egy prém.  
  A gyerek boldogan nevet és ugy viszi,
[szerkesztői feloldás]
mintha
egy kényes sapka volna a fején.  
  Ilka
[szerkesztői feloldás]
megjön.
 
  – Izé;
[szerkesztői feloldás]
hogy
borju.  
  – Az jó. És krumplisaláta?  
  – Igen,
[szerkesztői feloldás]
meg
torma.  

facsimile
 
 4258 
Globális
 
  – Na lássa, ezek
[szerkesztői feloldás]
mindig ilyen
szamarak,
[szerkesztői feloldás]
mindig
egyformát adnak, tormát és krumplisalátát. Hát mondd
[szerkesztői feloldás]
meg hogy
az jó lesz,
[szerkesztői feloldás]
csak
tessék sok krumplisalátát adni.  
  – Három?  
  – Igen. Három porció. És vidd el a pénzt, itt egy tíz
[szerkesztői feloldás]
forintos
, tessék kifogni három ebédet, a mait is, visszahozol négy
[szerkesztői feloldás]
forint
60
[szerkesztői feloldás]
koronát.
 
  S csönd lesz,
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
mama a nagy szobában
[szerkesztői feloldás]
vannak
, anya a Virág hajába nagy gonddal köti a remek piros szalagot. Boldog reggel.  

facsimile  
 
 
 4259 
Globális
 
  december 6 – 7.  

facsimile
 
 4260 
Globális
 
   
  Váradi  
  Ferenci  
  Pakots  
  Szikra  
  Pekár  
  Feleki Sándor  
  Herceg  
  Váradi  
  Ferenci  
  László  
  Neugebauer  
  Lamperth  
  Kiss J  
  Beöthy  
  Moricz Zsigmond  

facsimile  
 
  4261  
  Pista  
  – Nahát ilyet
[szerkesztői feloldás]
még nem
hallottál, „te jó isten gyere le ide! – hallottál ilyet.  
 
  te csináltal
[szerkesztői feloldás]
ilyen
gyakorlatokat zeneszóra, az
[szerkesztői feloldás]
olyan
komikus.  
 
  Az eskü  
  az önkéntesek közben diskuráltak  
 
Györbíró
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
százados
[szerkesztői feloldás]
olyan
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
szónoklatot tartott, ő már
[szerkesztői feloldás]
volt
a harctéren „
[szerkesztői feloldás]
olyan
rohamot csináljatok,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ugy menjenek szét,
[szerkesztői feloldás]
mint
a pozdorja.  

facsimile
 
 4262 
Globális
 
  A parasztfiuknak ugy szikrázott a szeme.  
 
  – Hol
[szerkesztői feloldás]
vannak
a pulyák?  
  – Alszanak  
  – Pssz.  
  – Hát
[szerkesztői feloldás]
feleséged
, az is alszik?  
  – A konyhában.  
  Bemegy.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
alszik ez ugyse.  
  – Ne tessék bemenni.  
  – Ugyse alusznak.  
  – Kivált ha bemegy,
édesapa
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 

facsimile
 
 4263 
Globális
 
  – Ne röhögjön,
[szerkesztői feloldás]
nem
cirkusz ez itt.
[szerkesztői feloldás]
Olyan mint
a gyerekjáték  
  – Előörsöcskét játszunk  
 
[szerkesztői feloldás]
Ugyhogy
sokszor szégyellem magam
[szerkesztői feloldás]
hogy
gyerekjátékba keveredtek.  
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
a zászlós
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagy ur,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ott megválhat előttem.  
  – Gyertek már onnan ki! Rózsika!  
 
  – Ha édesapa
[szerkesztői feloldás]
nem
szólt volna, már aludna.  
 
[szerkesztői feloldás]
[törölt]
« Dehogy »
Az igaz.
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
alszik.  
  Odaül a székre, a két tenyerét  

facsimile
 
 4264 
Globális
 
  – Hő de sokat aludtál.  
 
  Ellógás  
 
[szerkesztői feloldás]
mindig meg
vagy te a születésekkel.  
  – Igen én eleresztettem a tanácsos urat, de
[szerkesztői feloldás]
csak
az előadás  
  és
[szerkesztői feloldás]
mind
a kettőt elvitték a harctérre.  
  – a
Szent István
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
kórház gondnoka  
  – istenem már
[szerkesztői feloldás]
július
28 óta  

facsimile
 
 4265 
Globális
 
  – Ki
[szerkesztői feloldás]
van
írva most a plakátokra,
[szerkesztői feloldás]
hogy
3 évig tart a háboru.  
  – Ki van írva. Hol  
  – A József köruton.  
  – Ebbe a csont? Mi
[szerkesztői feloldás]
van
abba.  
  – De
[szerkesztői feloldás]
nem
az Zs,
[szerkesztői feloldás]
hanem
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
megharagudnak rá
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
hanem
és én
[szerkesztői feloldás]
meghallottam
, kiállottam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
akinek baja
[szerkesztői feloldás]
van
velem, jöjjön velem.  
 
  – Hát én
[szerkesztői feloldás]
megértem
ma
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, ilyen álomban
[szerkesztői feloldás]
nem voltam
,
[szerkesztői feloldás]
nem
bírtam felébredni,
[szerkesztői feloldás]
hanem
 

facsimile
 
 4266 
Globális
 
  felköltöttek, elaludtam, osztán
[szerkesztői feloldás]
mindig
Dezsővel álmodtam.  
  – Édes anyámmal.  
  – Dezsővel oszt halat hozott, feltátottam a száját, halat hozott.  
  – édes
[szerkesztői feloldás]
anyádat mondtad
 
 
[szerkesztői feloldás]
meg
anyámmal, tudja fene,
[szerkesztői feloldás]
mindennel
 
 
  – de most már  

facsimile
 
 4267 
Globális
 
  a szakaszvezető goromba  
  – a sógor vezérkari százados, hívat.  
 
  – Az őrnagy és a Dénes Szilárd eset.  
 
[szerkesztői feloldás]
Őrnagy úrnak
[szerkesztői feloldás]
alázatosan jelentem hogy
a huga be van téve abba az intézetbe  
  őrmestert sakkba szorítottam  
  – Ne alkalmatlankodjon  
  – Igen én ezt hallottam
Paur Laj
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
barátunktól  

facsimile
 
 4268 
Globális
 
  Hát ezér én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom komolyan venni a katonaságot  
 
  – Sándor ur is elkezdte tegnapelőtt a furfangját, de
[szerkesztői feloldás]
nem
tudta érvényre juttatni. Tegnapelőtt elibem áll,
[szerkesztői feloldás]
hogy
őtet egy építész
[szerkesztői feloldás]
megbízta hogy
 
  erigy, erigy, erigy, –  
  nincs péntek  
  igenis idemegyek  
  akár a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 

facsimile
 
 4269 
Globális
 
  mégy, akár máshoz erigy, erigy erigy lefekszik az építőmester, hozz mást, azóta
[szerkesztői feloldás]
nem
láttam, egy
[szerkesztői feloldás]
koronát
adtam neki.
[szerkesztői feloldás]
Mondtam hogy
ott a zsebemben a villanyosjegy vegyél azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
már vett  
  beveté  
  – Aa, egész sótlan. Minek mostad ki
ennyire
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
. Aá, a jót elrontani, –  
  – Adj egy fogpiszkálót.  

facsimile
 
 4270 
Globális
 
  – Na ugye
[szerkesztői feloldás]
nem
igaz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Kassán
Kassa
[szerkesztői feloldás]
olyan
nagy a veszedelem  
  – Már ki is ürítették a falut, a harangozó elköltözött
Nagyszaláncra
Nagyszalánc
. Már a jövő héten megyek
Nándorfejérvárra
Nándorfehérvár
, mert ott lesz építkezés  
  – De
[szerkesztői feloldás]
nem
tud apa szerbül.  
  – Majd
[szerkesztői feloldás]
megtanul
aki velem akar beszélni.  

facsimile
 
 4271 
Globális
 
  – Ezek a zsidók menekülnek.  
 
 
  – Hát Iduci eszik halat?  
  – Jaj ne adjál neki. Vedd el. ijededem.  
  P – Te vedd el.  
  – Mondjad, de
[szerkesztői feloldás]
meg
vagytok gyűrődve.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mondjad
anyuka nyeli le a szálkát  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem mondom
én  
 

facsimile
 
 4272 
Globális
 
  Ül és vájja a fülét.  
 
  – Mit kell most ebédelni ezen a rövid napon?  
  – Mire kiérek éhes vagyok.  
  – Hát
[szerkesztői feloldás]
megiszol
két
[szerkesztői feloldás]
koronáér
pálinkát egy
[szerkesztői feloldás]
darab
kenyeret,
[szerkesztői feloldás]
megvan
 
 
[törölt]
« No ne tess »
Én
[szerkesztői feloldás]
megettem
egy adag sonkát –  
  – Sonkát  
  – Az iste büdös veres – majd mondok, – szólt lapos, dühödött szemmel.  
  – Mit beszélek sonkát, –  

facsimile
 
 4273 
Globális
 
  Aztán a gyerekeknek ad valamit, folyvást eteti őket, foglalkozik velük  
  – Jaj ne tessék neki már adni, –
[szerkesztői feloldás]
mondják
ha észreveszik.  
 
  – Mindennel lehet
[szerkesztői feloldás]
megvesztegetni
, – ez egy aforizma; – posztnak ad szivart s az tovább ereszti. Mennyi tapasztalata van ezen a téren.  

facsimile
 
 4274 
Globális
 
   
  Gyalogsági lőállás lőrésen keresztül.  

facsimile
 
 4275 
Globális
 
  – Még a tegnapi vill jegyet se tetszett
[szerkesztői feloldás]
megfizetni.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
mentem a Tekeli uton.  
  – Mér tetszett arra menni. Mér
[szerkesztői feloldás]
nem
tetszett kimenni
Vácra
Vác
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a Tököli utra jusson édes apa… Tegnap kimentem
Vácra
Vác
.  
  – Annak is az egyik sánta a másik
[szerkesztői feloldás]
meg
vak.  
  – Annak cukorport kell fujni a szemébe.  
 
[szerkesztői feloldás]
Mint
az ökörnek, annak is a falusi
[szerkesztői feloldás]
ember
mindjárt cukor port fuj a szemébe.  
 

facsimile
 
 4276 
Globális
 
  – Add
[szerkesztői feloldás]
csak
ide az órámat.  
  A zsebében az óra.  
  – Azt hitte édesapa,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az rossz  
  – Persze, tegnap emelni kellett gerendát, hát
[szerkesztői feloldás]
nem
akartam elvinni. Az a másik
[szerkesztői feloldás]
nem
az enyém?  
  – Nem.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
az enyém?!  
  – Nem.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
én vettem?  
  – Édesapa vette, de nekem.  
  – Még a javítására, kiváltására se adták pénzt  

facsimile
 
 4277 
Globális
 
  – No, azért
[szerkesztői feloldás]
nem
értem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az este hova seftelődött el ez a Sándor, elvitte a Károly ruháját,
[szerkesztői feloldás]
csak
tőlem akar pénzt kicsalni… – és dünnyög, dörmög, –
[szerkesztői feloldás]
hogy
miér
[szerkesztői feloldás]
nem mondja meg hogy
mit akar csinálni, miér
[szerkesztői feloldás]
nem mondja
meg…  
  Benne ül a hintaszékben és csendesen ringatja magát két kurta karját erős kis barna kezeit összekulcsolja nagy komoly fején és maga elé néz szomoru, csüggedt nézésével.  

facsimile
 
 4278 
Globális
 
  – Gyere ide Laci, gyere valamit adok neked, – a gyerek
[szerkesztői feloldás]
nem
mozdul.  
  – Jajaj…  
  A gyerek totyog  
  – Gyere adok egy krajcárt. Gyere adok egy
[szerkesztői feloldás]
koronát
. No gyere. Gyere csak. Ne. Laci. Laci ni.  
  A csöpp felmászik az ölébe  
  – Ne itt a pénz, és feltartja, izgatja, – ha itt hagysz
[szerkesztői feloldás]
nem
adom oda. No gyer ide, mássz fel ide.  
  Sokáig kínozza és nevet a gyerek mérges nyekergésein.  

facsimile
 
 4279 
Globális
 
  – Pé… pé… – kiabálja a gyerek.  
  – Hamar, hamar, gyű! Hohó, hóhó, barátom mi van neked. Péz! Pézed van? Sok? Sok? He. Hova viszed. Anyukának. No, no – s utánanéz előrehajolva a gyereknek az asztalon is tul,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
az anyjának viszi.  
  – Hát mit veszel rajta? kiált át az asztalon és kimegy, odaül az asztal tulsó oldalra. – Adok neked másikat, – ujat tépet vele. – Megragadt. Uhhaha. Elvetted? Ele?  

facsimile
 
 4280 
Globális
 
  – Mé  
  – Még? Add oda anyádnak.  
  – Így, most add vissza nagyapának.  
  – Mondjad
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
kell nekem.  
  Pista beleszól.  
  – Add oda Évikének, és te
[szerkesztői feloldás]
meg
hozd ide apukádnak. Próbáld
[szerkesztői feloldás]
meg
[szerkesztői feloldás]
hogy
elfogadja-e?  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Ha pénzt osztogatnak, akkor nekem is.  
 
[szerkesztői feloldás]
Pista
– Ez
[szerkesztői feloldás]
csak
krajcár, kérjél
[szerkesztői feloldás]
forintot.
 
  – Forintot, – szalad Évi.  
 
[szerkesztői feloldás]
Forintot!
kacag
[szerkesztői feloldás]
mindenki,
s
[szerkesztői feloldás]
hogy
a Pista szava kisül
[szerkesztői feloldás]
még
nagyobb kacagás.  

facsimile
 
 4281 
Globális
 
  – Elhajítottta Lackó a
[szerkesztői feloldás]
koronát
[szerkesztői feloldás]
hogy
fo-fo- kell.  
  Na – Gyere ide no, kell fo fo.  
  Nm – Gomb kell? Neked
[szerkesztői feloldás]
mindegy
fo fo
[szerkesztői feloldás]
vagy
go go  
  Ugy néz utána
[szerkesztői feloldás]
mint
egy öreg komondor
[szerkesztői feloldás]
meggörbítve
a hátát s odahajolva, amerre a gyerek megy.  
  – Olvasd
[szerkesztői feloldás]
meg
hány darab
[szerkesztői feloldás]
van
neked.  
  – Né…  
  – Négy? No olvasd
[szerkesztői feloldás]
meg.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Tán rövidlátó
[szerkesztői feloldás]
vagy
Laci – nevetés.  

facsimile
 
 4282 
Globális
 
  Körülkopog a szobában.  
  – Jaj istenem, istenem.  
  – Jaj édesapa.  
  A feje hófehéren világít sűrű apró hajával.  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
, tán utolért a hasmenés
[szerkesztői feloldás]
hogy
ugy nyögsz.  
  – Fáj a kolerám.  
  – A kolerád? – és hecceli  
  – Hát Adyval mi
[szerkesztői feloldás]
van.
 
  – Avval a korhellyal. Korhely az nagyon.  
  – De most nincs pénze?  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
nincs.  
  – Mindig ír valamit.  

facsimile
 
 4283 
Globális
 
  – Már
[szerkesztői feloldás]
nem
is becsülik.  
 
[szerkesztői feloldás]
Károly
– Akit te ismersz.  
  – Én 110 önkéntest ismerek. X  
  Ep – Móricpál írt most egy hosszu cikket.  
  – Miről.  
  – Én bizony
[szerkesztői feloldás]
nem
olvastam.
[szerkesztői feloldás]
Nem
olvasom az
[szerkesztői feloldás]
olyan
hosszu cikkeket. Ajaja. Vajon lesz-e nekem a héten tetőm.  
 
[szerkesztői feloldás]
Károly
– Áll már a szarufa?  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
all… Laci add ide a pénzem. Hol a pénz? Mi? Hol?  

facsimile
 
 4284 
Globális
 
  Károly és Pista összevesznek azon,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
milyen értékű
[szerkesztői feloldás]
emberek.
Dühösen veszekednek.  
  – Édesapám hol
[szerkesztői feloldás]
van
?  
  – Hol
[szerkesztői feloldás]
van?
Biztosan bement lefeküdni.  

facsimile
 
 4285 
Globális
 
  3.45  
  A lámpát
[szerkesztői feloldás]
meggyujtja
[szerkesztői feloldás]
Károly
ujra.  
  – Te Károly, jól ég ez?  
  – Jól  
  Ida kacag, gunyosan.  
  – Édes, de menjen onnan, most robban.  
  – Nem, nem.  
  Pista felkiált.  
  – Látod Lenke, én nekem ez fáj,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Lenke
[szerkesztői feloldás]
olyan
rajongóan szereti Zsigát és te engem
[szerkesztői feloldás]
nem
.  
  Lenke – Én szeretem.  
  – Janka!
[szerkesztői feloldás]
Olyan
rajongón szereti
[szerkesztői feloldás]
Zsigmondot
! És te
[szerkesztői feloldás]
nem
féltesz engem.  
  Nevetés.  
  Lenke, feláll, hevesen nevet és beszél kiterjsztett  

facsimile
 
 4286 
Globális
 
  kézzel.  
  – Látod én is odanéztem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
melyik van közelebb. Láttam
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
te, hát leültem.  
  Pista a hasát kenegeti.  
  – Ez nekem igen jól esik.  
  – Janka azonban azonnal felfogja a két ember komiszszágát  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Egyformák ezek!  
 
[szerkesztői feloldás]
Zsigmond
– Igen,
[szerkesztői feloldás]
mindaketten.
 

facsimile
 
 4287 
Globális
 
  Jönnek a gyerekek, Virág előre;
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
hozza aztán a bodor haját.  
  – De előkelő
[szerkesztői feloldás]
kisasszonyok
ezek… Milyen jól áll neki ez a haj!  
  Az Ilka betegsége  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
az kell arra, – kiabalja
tudom
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
az összest,
[szerkesztői feloldás]
nem
az kell arra Lenke,
[szerkesztői feloldás]
hanem
tűrömfű, jajlevél, szenvedem gyökér, sose tettem én rá semmi egyebet, ó, a természet olyan hamar meggyógyítja.  
 
[szerkesztői feloldás]
Lenke
– Nem a, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
Lenke, – kámforos ruha.  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Áh,
[szerkesztői feloldás]
csak
melegbe tartani  

facsimile
 
 4288 
Globális
 
  – Meleg az igen.  
  Lassan zsibongásba olvad a beszéd,
[szerkesztői feloldás]
mindenki
egyszerre és együtt beszéli.  
  – Kinek csináljak zsebes galambot?  
  Évi kiköveteli.  
  Pista az egyik térdére veszi Évit, a másikra Gyöngyit. Évike a kerek, pufók alma arcával, picit topa orrocskájával,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
lepittyent a kis piros alsó ajka, dundi kis arca vonala, csillogó sötét szeme a fehér arcában, szőke fürtei szanaszét kundorodnak s a fejetetején egy kis sárga lepke selyemszalag.  

facsimile
 
 4289 
Globális
 
  – Rákezdte a sírást,
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek meg
[szerkesztői feloldás]
Virágnak
csinálok. Hát
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
láttam
[szerkesztői feloldás]
hogy
fáj neki
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem neki csinálok,
[szerkesztői feloldás]
pedig
ő az én kislányom, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
elégedetten és az arca szélkifutta pirosan világít a veres zsinóros kék atilla alacsony nyaka fölött. Kis gyerek, aki komolyság nélkül ad kifejezést a legprimitívebb érzéseinek s gondolatainak.  
  – Jaj de sápadt ez az Évike.  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
sápadt, egyáltalán
[szerkesztői feloldás]
nem
sápadt,
[szerkesztői feloldás]
mondja
Károly, aki
[szerkesztői feloldás]
megérzi hogy
ez
[szerkesztői feloldás]
nem
volt jó; itt az Ida anyja.  

facsimile
 
 4290 
Globális
 
  Ásít,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy oroszlán széles szájjal, és
[szerkesztői feloldás]
olyan
unatkozva.  
  – Vedd le ezt, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
Ida szokott affektálásával,
[szerkesztői feloldás]
mert nem
tetszik neki a csukló melegítő.  
  – Ne izélj már no,
[szerkesztői feloldás]
olyan
nehéz aztán levetni a bluzt és felvenni megint. Könnyű nektek itt kritizálni, de feküdnél
[szerkesztői feloldás]
csak
ott naphosszat a jeges földön – s maga is nevet a tulzásán.  
  Soha
[szerkesztői feloldás]
nem
fog
[szerkesztői feloldás]
megérni
; a vicces fordulataival pótolja a többit
[szerkesztői feloldás]
mind
.  

facsimile
 
 4291 
Globális
 
  – Add fel rám ezt a pelz mellényt.  
  – Tán csomagot viszek azt hiszed. Csomagot
[szerkesztői feloldás]
meg
gyereket  
  – Azt te viszed!  
  – Meg egy 3 emeletes házat  
 
[szerkesztői feloldás]
Janka
– Azt hozzál nekem.  
  – Jó, Jankának egy nagyot, neked
[szerkesztői feloldás]
meg
egy kicsit.  
  És rágombolja nehezen az oláh lajbit, s Pistának szakadatlan jár a szája, a többi is beszél,
[szerkesztői feloldás]
olyan
a ház,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy vásár, a nagy zsivallyal,
[szerkesztői feloldás]
mindig
ilyen volt  

facsimile
 
 4292 
Globális
 
  – Most már elmehetsz Szibériába is.
[szerkesztői feloldás]
Ilyen
bolondot
[szerkesztői feloldás]
mondani.
 
  – Még eljuthatok oda is.  
  Ap – Már adtam neki gombravalót,
[szerkesztői feloldás]
mégse
vett.  
  – Mert elkőtöttem a pénzt.  
  Lehetetlen figyelemmel kísérni a gyorsan röpködő élceket és fölvilágosításokat az élet apró dolgairól.  

facsimile
 
 4293 
Globális
 
  – Hát mikor a köszvény
[szerkesztői feloldás]
meg
a nátha,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ki teleljen jobb helyen. Azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
a nátha,
[törölt]
« én megyek »
mennyünk
[javítás]
szegény
[szerkesztői feloldás]
emberhez
, próbáljuk
[szerkesztői feloldás]
meg
. A szegény
[szerkesztői feloldás]
ember
fogta a taknyot, földhöz vágta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a nyaka is kitört. Itt
[szerkesztői feloldás]
nem
jó,
[szerkesztői feloldás]
mondja
a nátha s ment a gazdag
[szerkesztői feloldás]
emberhez
, az
[szerkesztői feloldás]
pedig
szép selyem zsebkendőbe takarta ugy kímélte.  
  A köszvény is ment a szegény
[szerkesztői feloldás]
emberhez
, de az bekente zsírral és a tűzhöz tette
[szerkesztői feloldás]
hogy csak
ugy ropogott. Ez is
[szerkesztői feloldás]
megszökött
, ment a gazdaghoz  

facsimile
 
 4294 
Globális
 
  és az selyem paplanba csavarta az ágyra tette  
  Itt találkoztak.  
 
  – Én veszekedtem ma R-val,
[szerkesztői feloldás]
hogy még
hideg sincs, és így felöltöztetni, akkor sokkal jobban megfázik.  
  – Így
[szerkesztői feloldás]
nem
győzöm, felfázik, ha
[szerkesztői feloldás]
nem
vigyázok rá.  
  – Lelkem, minél jobban bebugyolálod, annál rosszabb,
[szerkesztői feloldás]
meghűl
.  
  – De
[szerkesztői feloldás]
nem
győzöm nadrággal. Felfázik és megy a  

facsimile
 
 4295 
Globális
 
  hasa.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
szól, feltolja a száját a rossz, hiányos fogain és nem szól.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
Laci felöltözik a barna
szőr
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
  A széles nagy ablakon kettős függöny széthuzva, egy fehér fátyolfüggöny s egy zöld szövet, az ablak az egész falat betölti a rózsaszín falon kétfelől egy-egy nagy magyar motívumos fayance tányér s egy-egy kis kép. Az íróasztalon ott áll az apa fehér gipsz  

facsimile
 
 4296 
Globális
 
  szobra, a természetesnél valamivel nagyobb fej, megdöbbentően igaz rajta az örök szomoruság
[szerkesztői feloldás]
ahogy
az életbe belefáradva maga elé néz.  
  Körüldobálva papírokkal, női kalappal, egy vékony köszörült üvegben két szál piros szegfű.  

facsimile
 
 4297 
Globális
 
  A kávéházból hozott egy ujságdarabot amely a lisztfélékről beszél, a takarmányliszt 21
[szerkesztői feloldás]
korona
és tápláló értéke csekélyebb, de könnyű emészthetősége miatt többet lehet belőle fogyasztani.  
  – No köszönöm szépen.  
  – Majd
[szerkesztői feloldás]
megdicsérik
azt is ha a fahéjat
őrlik
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
bele.  
  – Meg a csontot.  
  – Természetesen, azok a katonák elestek, azt mind megőrik.  
 
  – Én azt hittem
[szerkesztői feloldás]
hogy
énnálam már soha életemben senki jobban
[szerkesztői feloldás]
nem
tud spórolni.  

facsimile
 
 4298 
Globális
 
  – Ugyan ne beszélj már. Akkor már
[szerkesztői feloldás]
megverte
az isten ha
[szerkesztői feloldás]
csak
annyit tudna spórolni. Mit spóroltál össze eddig.  
  – Jól
[szerkesztői feloldás]
mondta meg
bizony Gyula,
[szerkesztői feloldás]
hogy
te a krajcáron ugy takarékoskodsz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
tíz felé osztanád, az urad meg a tíz
[szerkesztői feloldás]
forinton, forinton
nem spórol.  
  – Igen 60
[szerkesztői feloldás]
koronát
adsz gyertyáért. Kimegy a piacra és haza se jön, míg 60
[szerkesztői feloldás]
koronát
el
[szerkesztői feloldás]
nem
kőt. Mert 44
[szerkesztői feloldás]
korona
kell cipőre, Idának
[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
olyan
20 koronás cipő. Még egy
[szerkesztői feloldás]
koronát nem
keresett életébe. A másik egész nyáron egy
[szerkesztői feloldás]
koronát nem
dolgozott nekem, annyit  

facsimile
 
 4299 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
nem, mint hogy
elszakítom ezt a papírt,
[szerkesztői feloldás]
csak
elkőtött 2000
[szerkesztői feloldás]
koronát.
 
  – Bizony nekem
[szerkesztői feloldás]
csak
az jutott
[szerkesztői feloldás]
hogy
a krajcárokon takarékoskodjak, a
[szerkesztői feloldás]
forintokat mindig
ő költötte el.  
 
  – Virág hát tőtsél bele rumot.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
kérek.  
  – Miért
[szerkesztői feloldás]
nem
?  
  Aztán Gyöngyit hecceli.  
  – Nesze cukor. – odaadja dobozzal.  
  Huzza a nyakát a pici  
  – Nekem
[szerkesztői feloldás]
nem
kell.  
  – Tedd a kávédba.  
  Elveszi s örül neki és mikor a kávét hozzák, már
[szerkesztői feloldás]
nem volt
benne.  
  – A rum
[szerkesztői feloldás]
nem
jó.  
  – Mér, honnan tudod te. Te
[szerkesztői feloldás]
nem
ittál.  
  – De tudom, mikor apa ette  

facsimile
 
 4300 
Globális
 
  – Ette? Már akkor jól nézünk ki  
  – Igen, kenyérrel ette.  
  – Elárulnak ezek
[szerkesztői feloldás]
mindent
, Ida is
[törölt]
« azt »
[szerkesztői feloldás]
megmondta, hogy
„minek mégy haza azt a vén zsidó nagyanyádat nézni.”  
 
[szerkesztői feloldás]
Elmondta?
 
  – El.  
  – Minek
[szerkesztői feloldás]
mondta
neki apa?  
  – Az isten tudta
[szerkesztői feloldás]
hogy
annak már van 3ad napra való esze is!  

facsimile
 
 4301 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
kell arról beszélni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ki menekül, majd 3 esztendő mulva aki akkori nemzedék lesz.  
  [bj] – Apád a legnyugodtabb.  
  – Én rettenetesen sajnálok minden anyagot, ami a háboruba elromlik, de lehetetlenségeket
[szerkesztői feloldás]
nem
beszélek.  
 
[bj] – Ha jönnek az oroszok, majd leeresztjük egymást itt hátul ha az orosz a kapun lesz.
[betoldás]
 
 
– kötélen
[szerkesztői feloldás]
mint
a gépet.
[betoldás]
 
 
  – Annyit szaladok,
[szerkesztői feloldás]
mint
a marha,
[szerkesztői feloldás]
mint
a barom,
[szerkesztői feloldás]
mert
máskép
[szerkesztői feloldás]
nem volna
tetű se. Egész héten ki
[szerkesztői feloldás]
nem
üti az orrát a munkára. Véghetetlen kétségbe vagyok esve azért a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
iránt,
[szerkesztői feloldás]
mert
az
[szerkesztői feloldás]
nem
lehet rossz
férj
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
.  

facsimile
 
 4302 
Globális
 
  – Beveszik katonának.  
  – Jaj
[szerkesztői feloldás]
csak
vennék be,
[szerkesztői feloldás]
mert
vétek ki is mondani, de
[szerkesztői feloldás]
nem
élnivaló. Károly se jó fiu,
[szerkesztői feloldás]
mert
aki 51
[szerkesztői feloldás]
koronát
keres egy héten és egy
[szerkesztői feloldás]
koronát
se ad belőle haza, az
[szerkesztői feloldás]
nem
jó fiu. De
[szerkesztői feloldás]
mégis
jó,
[szerkesztői feloldás]
mert
kérdez, igyekszik, beszél,
[szerkesztői feloldás]
[szerkesztői feloldás]
mindig
[szerkesztői feloldás]
van
állása. De ennek nincs semmi állása, mióta az iskolából kikerült.  
 
  – Semmiből összehozni kérem egy épületet,
[szerkesztői feloldás]
mert
addig
[szerkesztői feloldás]
nem
adnak egy
[szerkesztői feloldás]
koronát
se míg egy bizonyos munkát el
[szerkesztői feloldás]
nem
végeznek. Mégis összehoztam, kell nekem két kocsi tégla, két kocsi cserép; minden meglesz.  
  Előveszi a szerződést és nézi, állandóan azzal
[szerkesztői feloldás]
van
tele.  
  – Ez is
[szerkesztői feloldás]
olyan
dolog,
[szerkesztői feloldás]
hogy
fel se olvasták nekem.  

facsimile
 
 4303 
Globális
 
  – 38.000
[szerkesztői feloldás]
korona
, de mán pótmunka
[szerkesztői feloldás]
van
rá 800
[szerkesztői feloldás]
korona
.  
  – és azt elismerik, a pótmunkát?  
  – Ó, má fizettek rá 300
[szerkesztői feloldás]
koronát
.  
  – Sose hallottam ezt a, – 5
[szerkesztői feloldás]
darab
ablak
[szerkesztői feloldás]
van
Fizinger vasalással.
*
A vasalat a nyílászáró azon része, amely a nyitás és záródás működésért felelős.
 
  A fényes nikkel keretű szemüvegét, amely
[szerkesztői feloldás]
mindig
el
[szerkesztői feloldás]
van
görbülve az összehajtása miatt s
[szerkesztői feloldás]
olyan
furcsán belevág az arcába.
[szerkesztői feloldás]
Csak
a széles alsó ajkán csillog egy kis fényesség, vastag, jóalaku orra a barna bajuszban, amelyben egy szál ősz nincs. Erős, domboru magas homloka imponáló agyvelővel lehet tele, de tele is van csavarodásokkal. Tételek, árak és pozitívumok egészen hiányoznak belőle, csak az átmenetek, fordulatok,  

facsimile
 
 4304 
Globális
 
  – Ez egy szép munka, ez egy remek munka, ilyen még nincs senkinek, ha ezt el tudom készíteni, hát ez, ajaj.
[szerkesztői feloldás]
Ilyen
még nincs
Budapesten
Budapest
.  
  S beletenyerel a rengeteg írásba s nézi.  
  – Hozza az egymás után, az egyiket elvégezzük, a másik jön utána, fene már ebbe bele.
[szerkesztői feloldás]
Csak
azt kell nézni,
[szerkesztői feloldás]
hogy
el ne térjünk, azt
[szerkesztői feloldás]
meg nem
lehet, mert ott vannak
[szerkesztői feloldás]
mindig.
 
  – Ilyen egy szerződést
[szerkesztői feloldás]
még
régen
[szerkesztői feloldás]
nem
látott senki, még a spajzba is
[szerkesztői feloldás]
megvan hogy
mi kell bele.  
 
[szerkesztői feloldás]
Hogy
csinálja ezt meg, az ő régi rossz kismester barátaival.  
  – Az
[szerkesztői feloldás]
nem
sok pénz. Azt
[szerkesztői feloldás]
nem
 

facsimile
 
 4305 
Globális
 
  lehet
[szerkesztői feloldás]
megcsinálni.
 
  16,80x15.,4  
  840  
  67  
  258,72  
 
  3800
[törölt]
« 0 »
:26
[törölt]
« 0 »
=146  
  120  
  160  
 
  – Nagyon kevés  
  – Hányszor volt, ezt le kell bontani, le kell bontani. Hát az istennek
[szerkesztői feloldás]
van olyan
Hübnere.
[szerkesztői feloldás]
Pedig
benne
[szerkesztői feloldás]
van hogy
alá kell vetni magunkat.
[szerkesztői feloldás]
Nem
adok pénzt. Akkor odaküldöm az
[szerkesztői feloldás]
embereket
méltóságos urhoz, tessék kifizetni. Hagyják itt a munkát. Nagyon szépen,
[szerkesztői feloldás]
csak
tessék kifizetni. Benne
[szerkesztői feloldás]
van
6000 koronám,tessék ideadni, akkor itt hagyom. Ha  

facsimile
 
 4306 
Globális
 
  most bevennék ezt a rossz fiut, akkor ki lehetne egyezni. Akkor
[szerkesztői feloldás]
megcsinálnánk
a keresetkimutatást is 5-6000
[szerkesztői feloldás]
korona
járna nekünk. Akkor urak volnánk,
[szerkesztői feloldás]
minden
fórumon helyt adnának a keresetnek.  
  – Mikorra kell elkészülni.  
  – Ajjé.
[szerkesztői feloldás]
Julius
1-re.  
  – Így nehezen ad ki pénzt.  
  – Akkor
[szerkesztői feloldás]
csak
ha már elkészült a munka, de addig
[szerkesztői feloldás]
mindig
nyöszög.
[szerkesztői feloldás]
Pedig
a héten is kell vagy 5-600
[szerkesztői feloldás]
korona
.  
 
  – Én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom a mai fiatal
[szerkesztői feloldás]
emberek
mire költik a pénzt,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az a Károly mire kőt heti 52
[szerkesztői feloldás]
koronát
. Itthon eszik, itthon alszik, itthon mosnak rá és egy
[szerkesztői feloldás]
koronát
se ad haza.  

facsimile
 
 4307 
Globális
 
  – Mire kőt?  
  – Tudja a fene. Mindennap kimarad az is. Már nőkkökkel trafikál. Bánja a fene.
[szerkesztői feloldás]
Csak hogy
legalább azután tegyen valamit. Az a szerencse,
[szerkesztői feloldás]
hogy olyan
szervezettel vagyok megáldva.  
 
  – Hát azok a
[szerkesztői feloldás]
nagybányaiak
.  
  – Nagyon kedvesek, művelt
[szerkesztői feloldás]
emberek
, ügyvéd. Különösen az
[szerkesztői feloldás]
ember.
 
 
  – 500-600 ágyat csinálok oda, annak fele az övé öt év mulva hisz ez 60-80000
[szerkesztői feloldás]
koronát
beleépít, őrült bolond, ha oda
[szerkesztői feloldás]
nem
adja. Üdülőtelepet csinál. Ne kapjak hetenkint
[szerkesztői feloldás]
csak minden
ágyon egy
[szerkesztői feloldás]
koronát
.  

facsimile
 
 4308 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Ferenc Ferdinánd
[szerkesztői feloldás]
nagyon
[szerkesztői feloldás]
ember volt
. Borzasztó sokat vesztett vele az ország,
[szerkesztői feloldás]
mindakét
részről.  
  – Az kutyául elbánt vele az a szerb,
[szerkesztői feloldás]
ahogy meglőtte.
Egy lövésre meghalt.  
  – De mi lesz, ha
[szerkesztői feloldás]
meghal
az öreg király, osztán Vilmos császár ide neveztet ki egyet a fiából.  

facsimile
 
 4309 
Globális
 
  Ül-ül összegubbaszkodva, bólogat és egy két parányi papírszeletet tépeget; s balkezére támasztja a fejét.  
  – Hol az az írás amit Sándornak adtam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
végezze el? Károly!  
  – Majd elvégzi Sándor,
[szerkesztői feloldás]
mondja
Károly kedvetlenül elhárítva magáról a felelősséget.  
  – Annya, hol az az írás, amit
[szerkesztői feloldás]
Sándornak
adtam.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
tudom én.  
 
  – Jön sétálni Károly?  
  – Én ma épen eleget sétáltam! Én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom, most
[szerkesztői feloldás]
olyan
fáradt vagyok.  

facsimile
 
 4310 
Globális
 
  Any
[szerkesztői feloldás]
Hogyne
mikor az este is 1 órakor feküdt le.  
  – Ugyan
[szerkesztői feloldás]
olyan
soká kell a várerődítésen dolgozni.  
  – Hát
Vácon
Vác
volt, azér a tükörér, és elment délután 4 órakor és éjfélkor ért haza. És máskor is találkozik egy-egy barátjával s elmennek valahová, sose feküdhetik le idejében.  
  – Szegény fiu.  
  Egy kicsit mosolyognak rajta.  

facsimile
 
 4311 
Globális
 
  Károly köhög  
  – Ne zsizsegj már a fülembe.  
  – Hát tehetek én róla! –
[szerkesztői feloldás]
mondja
ijedt dühösséggel nézve szembe.  
  – Köhögj félre.  
  – Nézzék mán, – szól az anya a fiu pártjára kelve,
[szerkesztői feloldás]
mint
a kotlós és nevet,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ezen is lehet megütközni!  
 

facsimile  
 
  4312  
  Pali  
  – De
[szerkesztői feloldás]
milyen
szépen szivárog ez, nézd, – mutatja a sebesült kezét.  
 
  – A háboru lekoptatta egy fogamat. Mindig husneműeket rágtam és sokat.  
  – De milyenekre gondol ez a a Zsiga!  
  – De mama!  
 
 
[szerkesztői feloldás]
Csak
annak örülök,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a felolvasónő megvan, – kezdi ujra meg ujra, – 35 éves, de ha jól
[szerkesztői feloldás]
megszámoljuk
40  
  – És ő csak 22-re emlékszik.  
  – Igen. 9-12, 3-6ig felolvas és kap 30
[szerkesztői feloldás]
koronát
, ha a vizsga sikerül 40-et!  

facsimile  
 
 
 4313 
Globális
 
  Az idegen  
  Ferenci Ferenccel  
  Szikrával elmegyen  
  Lamperttel  
  Kiss József  
  Herceg, Beöthy,  
 
a király
[betoldás]
 
 
trónörökös
[betoldás]
 
  Farnady  
  Haza.  

facsimile
 
 4314 
Globális
 
   

facsimile  
 
  4315  
 
[szerkesztői feloldás]
december
7  
  rossz tinta  
 
  Szarvas okoskodás  
 
[szerkesztői feloldás]
Virág
– Én azt hiszem
[szerkesztői feloldás]
hogy
te reggel itt
[szerkesztői feloldás]
voltál
.  
  Ida –
[szerkesztői feloldás]
Nem
[szerkesztői feloldás]
voltam
pedig.  
  – De én azt hiszem.  
 
[szerkesztői feloldás]
Pedig
[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
voltam.
 
  – Nem hiszed
[szerkesztői feloldás]
hogy
én azt hiszem
[szerkesztői feloldás]
hogy
te reggel itt
[szerkesztői feloldás]
voltál
?  
  – Nem.  
  – Hát te nem hiszel semmit?  
  – De hiszek én
[szerkesztői feloldás]
mindent
.  
  – Akkor azt is hiszed,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én azt hiszem
[szerkesztői feloldás]
hogy
te reggel itt
[szerkesztői feloldás]
voltál
?  
 

facsimile  
 
  4316  
  Petőfiek  
 
  Fölnézett a Schachner házra, amely bástyaszerű párkányával emlékeztetett a mai háborus időkre. Futó pillantásra idézte emlékébe a házat, amely tizenöt esztendő alatt mit sem változott, bizonyára most is olyan erős benne az émelygős pékműhelyszag és a poloskák édes, orrszuró illata. Mennyi poloska! Némely éjszaka harminc-negyven darabot szétnyomott az ujja között, a lepedő olyan volt, egész pepita a hónap végén, mert csak egyszer váltották egy hónapban.  
  Vidáman és mosolyogva ment le gyorsan a Béla utcán, a szűk, tiszta, igazi
pesti
Budapest
utcán, ahol sem üzlet, sem forgalom, csak egy nagyszállító, s a sarkon az Erzherzorg Stefan, amelyet tíz év óta készülnek lebontani. A szürke nap alatt az a
pesti
Budapest
köd élt ma, mely mintha direkt
Pest
Budapest
számára születne meg, sem  

facsimile
 
 4317 
Globális
 
  nem sűrű, sem nem ritka és elmulhatatlan, a szegénység örök zászlója, ráakasztva a
pesti
Budapest
utcákra, a zsidó rongyocska a boton.  
  Az Akadémia sötét előkelő háza. Egyszerre jutott eszébe Arany János, aki a falusi szalmafedeles házból költözött ide, meg az,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mikor ő följött
Pestre
Budapest
, milyen ingerülten nézte a palota belső arany lépcsőjét és reneszánsz világosságát, a díszítések pompáját. Barátcellákat várt s nem értette a dolgot. A
debreceni
Debrecen
kollégium s kivált az öreg épülete egészen szép volt, a tudomány puritánságának kálvinista templomos értésében.  
  A pompás Pista, a portás, nagy kék zsinóros bundájában, kurtán fölhajtott kalapjában ott állt a fakockás kapu alatt.  
  – Fenn vannak az urak?  

facsimile
 
 4318 
Globális
 
  – A Kisfaludy, vagy izé, a Petőfi Társaság. Erre tessék menni; a főtitkári hivatal.  
  Mosolygó szemmel nézett a szép nagy emberre, akit akkor ismert meg, mikor még az Eötvös Loránd gyönyörű feje volt az Akadémia elnöke. Büszke volt rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
olyan fejet visel az elnök, és ilyet a portás. Valahogy a magyar faj kivirágzása volt neki előtte ez a két ember. Szegény Pista, a nyalka lovak helyett most a gondnok nyargal rajta, az epés, karvaly orrával és villogó, szuró szemeivel ez tanította be,
[szerkesztői feloldás]
hogy
udvarias legyen. Szegény öregedő legény, a pandurképéhez olyan kevéssé illik ez a nagy szolgálatkészség, amelyen a melegebb rokonszenv  

facsimile
 
 4319 
Globális
 
  pirult át egy kissé, ahogy a régi sovány kis ujságíróra emlékezett a kövér kis emberről, aki meghallgatta az ő panaszait. A multak közös szenvedése, valami közös
[törölt]
« kapocs lélek »
élet, a multak fénye villant föl egyszerre, mint sírokon a lelkek hangtalan nevetése, ha ismerősre akadnak a másvilágon, ahol egyszerre mindenki
[szerkesztői feloldás]
mindenkit
ismer, de mégis más az, a földön együtt voltunk, földiek vagyunk kedves…  
  Fölment a szűk csigalépcsőn, hol egyszer-kétszer volt csak, s idegen volt neki, ujságírónak érezte magát, aki hírszerzésre jár, mint lusta kopó a vad üres, régi nyomán.  
  – Alásszolgája nagyságos ur – a két szolga álldogált az  

facsimile
 
 4320 
Globális
 
  előszobában; régi váró társai, a hosszu öreg a veres kis képivel és fehér, kedves bajszával, meg a másik a nagy szláv bajszával, amely ugy lóg le, mint egy rókafark az állásra,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
apró sunyi-borravalóleső szemeivel sürög-forog. Mindig szívből utálta, mert tudta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
több borravalót vár tőle, mint amennyit ő adni hajlandó.  
  – Bent vannak?
[törölt]
« a ke »
 
  – Nem arra, erre, tessék.  
  – A kerek teremben?  
  Ah, mennyit ült ezekben az előszobákban, a sárga ajtók mögül a beszélgetéseket és vitákat fülelve; kint a villanyos csengett, s a Duna csodálatos esteit  

facsimile
 
 4321 
Globális
 
  itta be az ablakon át, míg türelmetlenül siettette volna azokat odabenn, hogy az eredményeket megkapja, szaladjon a szerkesztőségbe, gyalog, gyalog a
pesti
Budapest
locspocson át, gyalog a tíz krajcár nemes spórolásától fűtve, bár ugy rohant volna már a kis felesége után, aki a város másik végén a parányi, alkovos, egyszobás lakáskában várta, akkora boldogsággal, amelyet csak a bent élők és a kifelé nem látó szívek tudnak élni.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
benyitott, a patkó alaku asztal körül ültek a komolykodók, kopasz fejek és cvikkeres orrok sütöttek felé; meghajlott jobbra-balra, átment köztük, s ugy lenézte őket, annyira  

facsimile
 
 4322 
Globális
 
  vidám volt fölöttük, hogy érezte, mennyire fesztelenül jár köztük, s ez még jobban emelte közérzését.  
  Beöthy Zsolt mellett lelt üres széket az ablak előtt.  
  – Szervusz, –
[szerkesztői feloldás]
mondta
az öreg ur s odaadta sovány kis kezét.  
  Könnyen megfogta.  
  Kiss József ült odább Beöthy mögött.  
  – Szervusz, – mondta ő is.  
  – Pardon, – szólt mosolyogva s Beöthy előtt nyult át, és megfogta az öreg szakállas gnóm kis karvaly kezét. Az öreg zsidó szalonkabátban volt, a többiek nagyobbrészt zsakettben, mosolyogva ült le: csak mi ketten vagyunk hát itt „idegenek”. Szemben ott ült Szikra a piros arcával, életkedvtől duzzadó  

facsimile
 
 4323 
Globális
 
  tésasszonyos fürge nézésével, külön köszönt neki, nem vette észre, no sebaj.  
  Herceg magasabbra emelte a fejét, és facsengésű, értelmes száraz hangján folytatta:  
  – Tehát a
[szerkesztői feloldás]
tisztelt
társaság hozzájárul a
[szerkesztői feloldás]
január
6-i műsorhoz.  
 
[törölt]
« Váradi Antal lesütötte a fejét és azon a külön hangján, amit a humoros felolvasásai számára tart a gégefőben, megjegyzést tett rá, kinézve a szemüvege megől, a másik oldalról Pekár kongatott ki valami abszolut fölösleges »
 
  Váradi Antalnak nem lett volna lelke,
[szerkesztői feloldás]
hogyha
örök totumfac
*
Olyan személy, akire mindent rábíznak és mindent elvégez.
vérének lecsapolást nem ad:  
  – Azonban a műsor összeállítását a
[szerkesztői feloldás]
december
28-i ülésen fogjuk véglegesíteni –
[szerkesztői feloldás]
mondta
a már megtárgyalt és magától  

facsimile
 
 4324 
Globális
 
  értetődő dolgot azon a külön hangján, amelyet a mulatságos színészeti felolvasásaihoz szokott használni a gégefő külön megerőltetésével.  
  – A titkár köteles azt akkorra elkészíteni, – kongta a másik oldalról a másik minden lében kanál, Pekár Gyula s a bajsza félelmesen villogott, mint Hadzsi Muráté
*
Lev Tolsztoj regényének a hőse
az öles utcai plakátokon.  
  Másnak nem volt még ennél is okosabb mondanivalója, hát hallgatott.  
  – Tehát kimondjuk, hogy
[szerkesztői feloldás]
január
6-i gyűlést
[szerkesztői feloldás]
megtartjuk
, valamint a
[szerkesztői feloldás]
március
15-it is, és a többit a háborura való tekintetből elhalasztjuk –  

facsimile
 
 4325 
Globális
 
  foglalta össze Herceg roppant tartalomdusan s annyira komolyan,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ő a szeme közé nevetett;
[szerkesztői feloldás]
hogy
lehet a gyűléseket elhalasztani? Azután fogják felolvasni azokat a novellákat és verseket, ha majd kellő számu ember meghal? ezt még megvárjuk, s az élőket tovább kínozzuk?  
  De csodálatos módon igen nagy volt a konszenzus, az összes urak komolyan figyeltek és bólogattak, hát nyilván rendben van a dolog. Tudják önök, tisztelt utókor – mondta vidáman magában –, ki az a Lamperth Géza? Pakots József? Szikra? Pekár? Neugebauer?… Istenem, ki lehet az a vörös arcu ur, aki szemüvegesen és élénken helyesel? Nem, ezzel még  

facsimile
 
 4326 
Globális
 
  nem találkoztam, nem fogom elmulasztani,
[szerkesztői feloldás]
hogy
bemutatkozzam neki… s még ketten-hárman vannak itt ilyen ismeretlenek… De hát még amit írnak! Körülnézett! És rájött,
[szerkesztői feloldás]
hogy
senkinek sem ismeri egy sor írását sem az utolsó öt év alatt. Hírét sem hallotta,
[szerkesztői feloldás]
pedig
ezek írnak. Lamperth a nagy, hirtelen kopasz, illetlen szeplős fejével, mint egy savanyu koraszülött dülled előre; ez lemaradt Pakots mögött, nem őt választották meg most öt éve titkárnak, s ezzel neki befellegzett. De csakugyan, ha ez az ember olyan, mint egy bűzös kelés, nem gusztus vele kezet fogni, ugy sugárzik belőle a butaság,
[szerkesztői feloldás]
hogy
már akkor inkább Pakotssal ül kollegatávolságban az ember, az legalább öltözik s fehér  

facsimile
 
 4327 
Globális
 
  nyakkendőjével egész jól képviseli a titkár közönséges tisztességét.  
  – A
[szerkesztői feloldás]
tisztelt
társaság tagjainak semmi indítványa nincsen?  
  Csönd, a Herceg hangjára, mely annyira szívtelen és kedélytelen és tiszta hang,
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
mindig
megijed az ember, ha
[szerkesztői feloldás]
megszólal
, mintha a tanító szólal rá.  
  – Akkor köszönöm az uraknak a
[szerkesztői feloldás]
megjelenésüket
, és a gyűlést bezártnak nyilvánítom.  
  Megmozdulnak s felállnak, még látja,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
Herceg a hosszu karjára támaszkodva felemeli, mint egy egykaru emelővel a szögletes hosszu testét, akkor rácsap a legismeretlenebb, aki az előbb tűnődött.  
  – Kérlek alássan – s csak ugy nevet és köpköd, és az arcát  

facsimile
 
 4328 
Globális
 
  tépi, – tegnap a te címedet adtam
[szerkesztői feloldás]
meg,
– s egy ismeretlen német nevet mond.  
  – Ó köszönöm szépen,
[szerkesztői feloldás]
hogy
jutottál ehhez te és én?  
  – Én már régen ismerem, leveleztem vele, az egy bolond, azon vitatkozik velem,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én a régibb leveleimben felül írtam a dátumot, vagy alól. Hát tegnap egy sürgönyt kapok tőle,
[szerkesztői feloldás]
hogy
wo wohnt
*
Hol lakik (német).
S. M.  
  – Ahá, ez lesz a fogorvos! – gondolja magában,
[szerkesztői feloldás]
csak
a nevét tudnám, s eszébe jut Szilágyi Géza mérges köpködése a Petőfi ellen, mikor ezt az urat beválasztották, és őt
[szerkesztői feloldás]
még mindig
kinn felejtették, – a fogorvos, aki az Az Ujság mellékletére ír évszámra rövid soru verseket, amelyekről senki nem tud semmit. Érdekes,  

facsimile
 
 4329 
Globális
 
  nézi el a fogorvos borosan piros habzsoló arcát, hát ez az a kis pont, aki sohasem termelt uj gondolatot, a cvikker az orra fölött két ráncot gyűrt, s vöröses bajsza kócosan meredez szót fröcskölő szája fölött; ez hát a senki, a nulla, aki a semmit semmivé hígítja, s boldog, hogy e nem nehéz munkát sikerrel végzi.  
  – Pardon, – s tovább nézett –, ki ez az ur?  
  – Az? Nem ismered? A társaság ügyésze Farnady  
  – Ja?… Én
[szerkesztői feloldás]
csak
azért jöttem be,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ha a Társaság valami jótékony akciót akar csinálni, mindenre vállalkozom.  
  – Igazán? Óh kérlek alássan, – ragadta meg a szót, mintha ő volna a Társaság elnöke s képviselője –, akarsz az ünnepi ülés
[törölt]
« re elmenni »
en felolvasni.  
  – Jótékony célra megy?  
  – Nem, a rendes, kérlek, ha
[szerkesztői feloldás]
megengeded
, szólok Pakotsnak.  
  – Nem, nem, nem.  
  Mereven nézte a szóhabarcsot.  

facsimile
 
 4330 
Globális
 
  Mért kellemetlen neki, ennek az életvidámsága? Mért érzi a saját életsorsát megalázva azzal,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez is él, és jól, vígan, önmagával, másokkal megelégedve, és önként veti magát alá zsámolynak. Ez az ember, aki rossz fogak plombálásából él, és a fényes acél fogóba ha belekapaszkodik, ugy kicibálja a nagy gyökerű fogat,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a páciens ordít és elkékül, de ő nevet, és a kimondani felesleges szók tömegét habzsolja só és íz nélkül.  
  Egy fejbiccentéssel, egy mosollyal ment el tőle s a bus fejű Lamperthet, aki ugy vitte kopasz, kerek homlok a kevés átfésült hajjal, mintha egy lampion volna a nyakára fölszerelve utban találta, belelépett.  
  – Szervusz.  
  – Szervusz – mondta az dünnyögve, talán tudja
[szerkesztői feloldás]
hogy
a minap elrontotta egy üzletét s Babitsnak juttatta a verses Miatyánkot?  
  – Dolgozol valamit?  
  – Nem… Egy könyvem jelent meg most.  

facsimile
 
 4331 
Globális
 
  – Igen, – mondta mosolyogva, s kihuzta cipőjét a poéta hasából, s már a Telekiné szemébe nevetett.  
  – Kezét csókolom.  
  – Hallja, mit vettem észre, – futott elébe a grófné keresztül a szikra lelkű Ferenczi Ferencen, átsleppelve az elegáns uron, aki ugy sodródik félre felhuzott szemöldökkel, kétfele hulló hajjal
[törölt]
« széles »
sima homloka felett és nevetve hang nélkül, előzékenyen, udvariasan, üresen,– maga hasonlít Balzachoz.  
  Kezet fogtak egy kicsit, a grófnő ugy fog kezet, mint egy fess szakácsné a Buzalkában, az arca kárminpiros a vérbőségtől, egyforma husszínű, a szeme csillog, s a szája egy pillanatra nem marad nyugton, ez is
[szerkesztői feloldás]
olyan
igen jól érzi magát; ezen a helyen egyetlen grófné sincs rajta kívül s itt teljesen elfelejti,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 

facsimile
 
 4332 
Globális
 
  a többi grófnő és grófné fürdik a pénzben, ő meg csak kuporog a 40.000 koronás jövedelmükkel.  
  – Az most nem jó, franciához hasonlítani, – nevet bele udvariasan Ferenci szokott farkasnevetésével, nyitott szürke szemmel nevet, s a fogait mutatja, nem szívéből jön a nevetése, csak az udvarias modorából.  
  – Mért – szól telt hanggal a grófné, aki elhozta a magyar falu parasztosan uri természetességét, amely
[szerkesztői feloldás]
megszépíti
és kedvessé teszi közönséges kis formáját – tán
[szerkesztői feloldás]
hogy
hadilábon állunk? Balzackal
[szerkesztői feloldás]
nem
hadakozunk, – s jót nevet hozzá.  
  – Ó, nem, Balzacot mindig elfogadjuk jó magyar
[szerkesztői feloldás]
embernek
.  
  – Magyar
[szerkesztői feloldás]
embernek
ugye, – mondja széthuzott szájjal, gyorsan nevet, nem tudja mégis  

facsimile
 
 4333 
Globális
 
  meddig menjen el ennek az írótársnak a külső elismerésében. Már annyiszor
[szerkesztői feloldás]
megégette
a kása a száját,
[szerkesztői feloldás]
hogy
fél. Restelli a páratlan természetességét, amely nem ismeri a tartózkodást, és a legkülönösebb kalandokba beleviszi.  
  – Mit csinál, méltóságos
[szerkesztői feloldás]
asszony
?  
  – Ah, a Munkácsi utcai kórházamat ápolom, 650 betegem van! – kiáltja
[szerkesztői feloldás]
olyan
hangon, amely tele van büszkeséggel, – 650 beteget éltetek! Pallosjogom van felettük.  
  Közönséges, karimás fekete kalapja alatt ugy elvész az arca, olyan tésasszonyos, de a szavain megérzik az író művész, aki keresi a kifejezéseket, s megtalálja és meggyönyörködi a szókat.  
  – Az szép dolog.  

facsimile
 
 4334 
Globális
 
  – Hát maga? Kórházban; vagy hol…? – kérdezi, s egyszerre megzavarodik a tiszta nézése, mert megint a rangban maradás korlátja üti meg, – vajjon ez egy kasztban van vele?  
  – Én
[szerkesztői feloldás]
csak
jegyzek! Tessék, eddig 4000 oldal jegyzetem van.  
  – Mire az?  
  – Meg akarom ezt az egész háborus epochát
*
Korszak (görög).
fogni.  
  A meglepetés szisszen föl; az írók, a kollegák megérzik a szörnyű sikert, amely jönni fog, szinte belesápadnak.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
ez nekik nem jutott eszükbe.  
  – Az nagyszerű, óriási.  
  – Ha megengedi –  
  Kiss József tolakszik előre, apró termetét apró lábain az apró emberek hóna alatt  

facsimile
 
 4335 
Globális
 
  hurcolja előre, szakállas, rojtos álla, piros arca, domboru nagy homloka
[szerkesztői feloldás]
olyan
komolyan és annyira feltűnés nélkül jut előbbre,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a költészete jutott el a negyven évi bujdosás alatt az ígéret földjére, az Akadémiáig; most is az ijedt bócher, a kis-koszton élő talmudista, aki a hosszu szalonkabátjában hátul áll ezek közt a senkik közt, akik csak élnek és nem teremtenek.  
  Megérzi, s elnyeli
[szerkesztői feloldás]
hogy
senki sem vesztegeti ősz fejére a figyelmét és udvarias szó nem terít szőnyeget a kis zsidó apró lába elé,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ráléphessen és szemtelenül elkukorékolhassa magát.  
  – Jöjjön csak édes fiam,
[szerkesztői feloldás]
Móricz Zsigmond
– s félretolja ezt az egyet, aki
[szerkesztői feloldás]
mégis
legközelebb van hozzá a fesztelenül viselt szalonkabátjában, – adjon nekem egy pár elbeszélést, megjelent  

facsimile
 
 4336 
Globális
 
  elbeszélést a Hétnek, megfizetem.  
  – Jó, kérem.  
  – Jaj igaz, itt a Petőfi Társaságban vagyunk, és én magáztam, hát ne aprehendálj,
[szerkesztői feloldás]
hogy
magáztalak, hát
[szerkesztői feloldás]
csak
adjál, és én szerényen megfizetem.  
  Elnevette magát, felülről és mégis becézve, a szeme rámosolygott az öreg kupecre, aki íróbőrrel kereskedik.  
  – Nagyon szívesen –
[szerkesztői feloldás]
mondta
, s tudta,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az öreg tisztában
[szerkesztői feloldás]
van
vele,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a megfizetés miatt adja szívesen.  
  Az öreg tétován állt, nem tudja, elköszönjön-e, vagy na még odaáll, s egyszer beleszól a beszédbe.  
  – Magának grófné? – az éles, sivító hangja elvész, senki se felel rá, s ő egyszerre  

facsimile
 
 4337 
Globális
 
  csak ügyetlenül fordult, tétován állott, elment.  
  – Igaz, méltóságos asszony, megnézem a kórházát, ha szabad.  
  – Jaj jöjjön el, Munkácsi u. 26. 650 beteg, roppant fogja érdekelni.  
  – Akkor hozzánk is; – szól Ferenci.  
  – Ó, az
[szerkesztői feloldás]
csak
egy kis kórház, 40 beteg, – mondja a grófné nevetve –, de az enyém óriás. És nagyon jó
[szerkesztői feloldás]
hogy
jegyzeteket csinál, de a víg dolgokat is,
[szerkesztői feloldás]
olyan
jókat hall az ember néha. Tudja miért nem jöttek az oroszok Ökörmező felé?  
  – Tudom.  
  A grófné meghökkent, az udvarias Ferenczy, aki az  

facsimile  
 
  4338  
  Munkácsi u 26  
  1/2 12–1/2 7  
  Lendvai u 23.  
 

facsimile
 
 4339 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
december
7
 
 

facsimile  
 
 
 4340 
Globális
 
  Darabjában, a Flirt-ben,
*
Ferenczy Ferenc Flirt című darabját 1911-ben újították fel a Nemzeti Színházban és sor került a második bemutatóra.
a társaságbeli csevegés művészetével hatott – sietett jóvá tenni a tapintatlanságot.  
  – Hogyan, grófnő, mért? én
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom.  
  – Azért, – kiáltotta a grófné, – visszanyerve friss tónusát, – mert biztosra vették
[szerkesztői feloldás]
hogy
ott a főhadiszállás.  
  – Ahhaha, haha, – de jó, – nevetett a drámaíró teljes erejéből, mégis azzal a diszkrécióval a világnak e mai napokban legismertebb
[törölt]
« adomáján »
aperszüjén,
*
Megjegyzés, észrevétel (francia).
[szerkesztői feloldás]
hogy
az illem határait tul ne lépje, – Ökör mezőn a főhadiszállás.  
  – Az ilyenért becsukják az
[szerkesztői feloldás]
embert
– mondta halkan a grófné, de én nem bánom, nem félek, engem nem mernek, mert akkor éhen hal a 650 betegem, azért  

facsimile
 
 4341 
Globális
 
  vagyok ilyen bátor, és ezzel tovább állott, szó és köszönés nélkül folytatta a
[törölt]
« körtársalgást »
körszót. Most ez lépett ki őbelőle, mint az elébb ő a
[szerkesztői feloldás]
görög
[szerkesztői feloldás]
katholikus
pap kopasz véres szemű fiából. Meg is bosszantotta vele; utánanézett gunyosan. Jól van, grófném, de írni, azt nem tudsz.  
  – Az emberre olyan tömeg impresszió hat,
[szerkesztői feloldás]
hogy
nem is lehet számon tartani, eltéved benne, – mondta Ferenczy a farkas nevetésével, eszmélkedve, ugy
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
meg
is lepte vele.  
  – A jegyzéshez is gyakorlat kell, eleinte tiszta zűrzavar volt az írásom, ma már jól megnézek helyzeteket, jeleneteket.  
  Megállott. Eszébe jutott a  

facsimile
 
 4342 
Globális
 
  nildeme
*
Móricz Zsigmond és Holics Janka párbeszéde. „Nil de me”, vagyis „semmit magamról”. Móricz első kéziratos könyvének, a Fehér Könyv-nek a mottója volt, melybe 1894-től jegyezte írásait.
s mosolygott; de ez az ur a maga sima és alkalmatlanságtól mentes lényével belőle is, mint mindenki másból, kiolvasztotta ami benne volt és beszélt.  
  – Soká fog tartani a háboru? Mit gondolsz kérlek szépen?  
  – Én az első napokban öt esztendőre tettem, azóta nem gondolkodtam rajta, de ugy látszik, szépen halad a dolog…  
  Bosszantotta a dolog szó, és az,
[szerkesztői feloldás]
hogy
már megint beszél, de mégis elmondta, ami eszébe jutott, az államok egyenlő erejéről, a teherbírás nem várt fokáról –  
  – Könnyű volt Napóleonnak – lelkesedett a hirtelen támadt ideáján, – ő hódításra elszánva el nem készült és védtelen Európán rohant végig, – s  

facsimile
 
 4343 
Globális
 
  látta a másiknak az arcán,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez is egy pillanat alatt felfogta a kép valószerűségét, – de most csupa egyformán elkészült nép áll egymással szemben, hódítási vágy nélkül,
[szerkesztői feloldás]
ugyhogy
ahogy jött, ugy el is mulhat egyszerre az egész komédialáz. Lehet
[szerkesztői feloldás]
hogy
csak annyi ez a háboru, mint a két erős
[szerkesztői feloldás]
ember
vetélkedése, szembe állanak, megrázzák egymást, s hirtelen kibékülnek, és együtt dolgoznak tovább a gyengék bőrére. Nem volna csodálatos, ha
[szerkesztői feloldás]
Németország
békét kötne
[szerkesztői feloldás]
Oroszországgal
Anglia ellen, vagy Angliával ezek ellen.  
  Játék, tisztára elmejáték, mondta magában, de örült annak, amit mondott, s a másik is nevetett, szürke merev szemeit rámeresztve.  

facsimile
 
 4344 
Globális
 
  – Hát Károly bátyád mit csinál?  
  – Öcsém? – mondta kissé megzavart tekintettel.  
  – Öcséd ő? Nagyon tisztelem a legnagyobb festőnk ma. Dolgozik?  
  – Most? Nem.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
lehetne most modelleket beállítani – s nevetett üresen a bizarr gondolaton a szemöldökét magasra huzva.  
  – Persze színfoltokat lesni – s arra a képre gondolt, ahol egy meztelen modell felemelt karral, kitört derékkal ül, és tömérdek festékmaszat van elkenve a pompás, élőre talált testen. Valami csodálatosnak tűnt neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egyáltalán ezzel játszik egy szakállas, komoly, családos férfi, az azonban
[törölt]
« egyáltalán »
nem,
[törölt]
« hogy »
éppen most.  
  – Műterme van?  

facsimile
 
 4345 
Globális
 
  – Van, de most a felesége és a gyerekei ott laknak, ő
[szerkesztői feloldás]
pedig
nálam – s nevetett.  
  Homályosan emlékezni kezdett,
[szerkesztői feloldás]
hogy
szegény Károly öcsém valami vén satrafát vett el, akivel
[szerkesztői feloldás]
mindig
baj van. Hát az így mondódik el, így vígan és viccnek.  
  – Két fia van, a Valér, festő és – – most voltak sor alatt. Egyiket se vették be.  
  – Ugyan.  
  – Olyan csodálatosak, ugy látszik, van jó napjuk, mikor kibocsátják az embereket, mert különben
[szerkesztői feloldás]
csak
rossz napjuk van – s rámereszti a szemét, s bozótos bajsza alatt jól csiszolt fogaival nevet – hiszen
[szerkesztői feloldás]
nem
örültünk volna, ha elviszik őket, mert hát hiába, szegényeknek nagyon rossz ott… – s mintha azt a titkos szövetséget keresné, amit a gonosztevők  

facsimile
 
 4346 
Globális
 
  éreznek egymás dolga iránt.  
  – Persze, persze. Hóba, fagyba, szenvedni.  
  – Igen, – kap rajta –, ha
[szerkesztői feloldás]
még
tél
[szerkesztői feloldás]
nem
volna…  
  Hirtelen megunták egymást. A kerek teremben zsibongás és kacagás volt, csoportok álltak össze és hangosan nevettek, s megirigyelték,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ők kiestek az érdekességekből, bár bizonyosan azok
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
érdekesebbet beszélnek,
[szerkesztői feloldás]
mint
ők. Herczeg hosszu karjait kinyujtva finoman gesztált
*
Gesztikulál.
szuszkán felemelt arcával, értelmesen tagolva szavait, annyit hallottak belőle,
[szerkesztői feloldás]
hogy
 
  – balanszírozva… de az államegyensuly…  
  Közös hirteleni megegyezéssel egymásra néztek s faképnél hagyták egymást.  

facsimile
 
 4347 
Globális
 
  Ferenczi még nyöszörgött valamit  
  – Halljuk mi az? – de ő egy szót sem szólt, egyenest odament és a társaság közepébe állott, a Pekár óriás alakja alá.  
  Beöthy félcombbal a zöld posztós asztalon ült, s heves arckifejezéssel hallgatta a Herczeg beszédét.  
  – Ezt a zsebünkbe dugtuk – mondta kongó hangján Pekár, – mikor átizzadt inggel berohantam a várba, csaknem a nyakamba esett.  
  – Nagyon szeretett bennünket, – mondja X
[szerkesztői feloldás]
hogy
nagyon jól viseli magát, – szólt Beöthy és a feje körül remegett, tulélénken, a Herczeg, Pekár és az ő arcán. Kék szeme fénylett, éles, érdekes vágásu arca, amely a papagályra emlékeztet a színeivel, a fekete  

facsimile
 
 4348 
Globális
 
  füleivel, a kapkodó ideges villogó nézésével.  
  – Ó, nagyon jól viseli magát – szólt Herceg.  
  – Kedves, meleg kedély, iggen megszerette a magyarokat, – korogta Pekár a melléből felkongó hangján, amellyel éppen ugy bánt,
[szerkesztői feloldás]
mint
a rossz színész a hangjával.  
  – Ahhoz,
[szerkesztői feloldás]
hogy
bennünket becsüljön, nem is kell megszeretnie, – mondta Herceg, – elég ha okos ember, akkor be kell látni…  
  Beöthy megrezegtette a fejét.  
  – De nem látszik épen annak.  
  – Nem okos ember, – mondta ki rusztikus koponyájának megfelelően Pekár. Soha hallatlanabb eltévedés, minthogy ez a díjbirkózó rokokó meséket nyaggatott.  
  Herceg elhallgatott. Beöthy  

facsimile
 
 4349 
Globális
 
  a fontoskodásnak ezen a licitációján sietett átvenni a szót.  
  – Gróf Ciráky Béla mondott el nekem eseteket az öregről, aki nekem gyermekkori társam és végig jóbarátom volt, ő, mint főudvarmester sok mindent látott, ami nem kerülhetett nyilvánosságra. Azt
[szerkesztői feloldás]
mindenki
tudja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az öreg végtelen gyűlölte a
[szerkesztői feloldás]
meghalt
trónörököst, és ez kölcsönös volt, nem is érintkeztek. Mert az öregnek az a megcsontosodott ideája,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az ő neve történelmivé vált a dualizmus alapján, s ehez
[szerkesztői feloldás]
nem
enged nyulni, az az ő történelmi hivatása. Az utódjában pedig egyenesen ennek a tagadását látta, azért kimondhatatlan gyűlölte. Pl. azért is,
[szerkesztői feloldás]
hogy
magyarul nem tudott. Csak a legutóbbi években tanult valamit magyarul a trónörökös… Hát mikor a Ferenc Károly nevelésére került sor, bemutatták a nevelési programmot, hát mondja az öreg: – jó, jó, de mi lesz a magyar nyelvvel? – s az öreg esztetikus ujra meg  

facsimile
 
 4350 
Globális
 
  körüljártatta a tulélénk arcát,
[szerkesztői feloldás]
mint
a papagály a kalitka karikáján, mikor lesi, ki milyen szemmel néz rá, bántja-e
[szerkesztői feloldás]
vagy
cukrot nem ad-e? A füle s a nyaka tele volt a téli szennynek millió apró pontocskájával, amelyek együtt valami sötét, kormos színezetet adtak neki, a fejebubja is piszkos volt a gyér haj alatt, csak épen az arca közepe volt tisztára surolva; vékonyra kent és sárgás bajusza körülkanyarodott beesett fogu száján, amely
[szerkesztői feloldás]
olyan volt, mint
a vénasszonyoké, s a szeme ugy leste a helybenhagyást, mint a szenilitásba jutott öreg nénik, akik a fiuk véleményétől már ugy rettegnek,
[szerkesztői feloldás]
mint
az ijedt gyermekek a csíny után az erős szülőktől. – Mondják, arról is gondoskodva van. Hát jó, jó, hiszen mindig gondoskodva volt, és mégis itt a példa.  

facsimile
 
 4351 
Globális
 
  Hát kikötöm
[szerkesztői feloldás]
hogy
a gyermek félévenként vizsgázzon a magyar nyelvből itt, én előttem.  
  Általános elképpedés. Mindenki fölámul és igyekszik teljes erővel kifejezést is adni ennek.  
  – Nagyszerű. És meg is tette?  
  – Hogyne.  
  – S hány év óta, – szól bele ő is.  
  – Hát akkor még csak hat éves volt a fiu.  
  – És mi az eredmény? Tud magyarul valamit a trónörökös?  
  Mindenki ellenzéket érez benne, és akaratuk ellenére bizonykodnak.  
  – Óh nagyon szépen… Elég jól… Igen jó magyar…  
  Még László Mihály is beleszól a festett szakállával s a hajfestéktől dohánylé színűre vedlett bőrével.  
  – Nagyon jól tud; – biztos  

facsimile
 
 4352 
Globális
 
  hogy az ő intézetében jelesen vizsgázna le, s ez esetben nemcsak azért biztos, mert éppen az övé az a hírhedt magángimnázium, ahol azt mondják a kifizetett bizonyítvány ellen rugdalódzó uri fiunak,
[szerkesztői feloldás]
hogy
„barátom, az nem magától függ, hogy le fogja-e tenni az érettségit, vagy sem!”.  
  – A másik eset pedig – szól Beöthy, de máris nagyon sokat beszélt, egy kicsit a többinek is könnyíteni kell a tüdejébe gyűlt gerjedelmeken.  
  – Nagyon jól meg fogja állani a helyét, – szól Herczeg, – egyáltalán,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
az elébb mondtam,
Ausztria
Ausztria
ma erősebb, mint valaha. Kőnigrécet épenugy kiheverte, mint Napoleont, mert és ezt nem akarják eléggé méltányolni, két  

facsimile
 
 4353 
Globális
 
  uralom van, amelyik igazán kitűnően van
[szerkesztői feloldás]
megcsinálva
, – az osztrák császárság és még talán ennél is jobban a pápaság.  
  – A pápaság igen – üvölti a rengeteg Pekár annál hangosabban, mert azon veszi észre,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a kis gömbölyű uj ember elfoglalta az ő helyét egész észrevétlen és őt sarokba szorítva ugy áll, mintha ő lenne a középpontja az egész társaságnak.  
  – Mert ha más állam élén,
[szerkesztői feloldás]
például
a német császárságban a tehetségtelenségnek olyan csodái ülnek trónra, mint az
ausztriai
Ausztria
ház egész történetében folytonosan látjuk, ott megbukik kérlek, nemcsak a Ház uralma, de a birodalomé is. Ellenben itt egészen  

facsimile
 
 4354 
Globális
 
  függetlenítve van az uralom élete az uralkodó tehetségétől.  
  – Az öreg, az egy jó irodatiszt volt, jó hivatalfőnök –
[szerkesztői feloldás]
mondja
Pekár oly meggyőződéssel, mint a szorzótáblát.  
  – Szó sincs róla, – tiltakozik Herczeg, s lám, az arca olyan nagyon ki van borotválva, szinte levájta a bőrét, – az öreg sokkal több, mint aminek tartják. Ő egy határozott diplomata.  
  – Erre akarok mondani épen esetet – kapja el végre a fekete nyaku Beöthy a szót, már alig bírt a helyén ülni, csak ugy villogtatta a szemét, – ezt is Ciráky Béla mondta el, a József főherceg végrendeletét, azt elmondtam talán már neked?  
  – Nekem igen – szól Herceg  

facsimile
 
 4355 
Globális
 
  figyelmesen föltolt arccal, előrenyujtott s féloldalt tartott fejjel, – de azért csak mondd el, az urakat érdekelni fogja.  
  – Hát az ismert szabály az osztrák házi törvények pontja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy főherceg végrendelete
[szerkesztői feloldás]
csak
akkor lesz érvényes, ha felbontják, a királynak bemutatják, és ő ráírja,
[szerkesztői feloldás]
hogy
jóváhagyja. Nos tehát, mikor a József
[szerkesztői feloldás]
főherceg
végrendeletét felbontották, a királynak rá kellett volna vezetni azt a passzust, egy régi, német formulát. És ő azt mondja, – s most különösen kezdett villogni a szeme, és ugrált a jelenlevőkön, s már előre remegve mosolygott az ajka attól, amit mondani akar, – hát ezt később kutatni fogják a levéltárban, és látni fogják,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a záradék német…  
  A hitetlenség csalódása  

facsimile
 
 4356 
Globális
 
  jelent meg az arcokon. Nem, ez sok, ez sok, ez már találmány.  
  – Ezt magyarul kell rávezetni. Hát mondják,
[szerkesztői feloldás]
hogy
meglesz a záradék magyarul is…  
  Az urak egész kiábrándulva hallgatnak, mint a valóság helyére iktatott mesét.  
  – Azt mondja rá az öreg: Hát tudok én annyit magyarul!  
  – No és?  
  – És magyarul vezette rá.  
  – A végrendelet magyar
[szerkesztői feloldás]
volt
?  
  – Természetesen, hiszen József
[szerkesztői feloldás]
főherceg
azzal hencegett,
[szerkesztői feloldás]
hogy
elfelejtett németül.  
  Ez már igazán vége a világnak, most már lehet társaságot bontani.  
  – Nos, nem megyünk még?  
  – De lehet…  

facsimile
 
 4357 
Globális
 
  Mind kitódulnak, lassan, oszladozva, beszélgetve az előszobákba, ahol a szolgák sorra feladják a kabátot az urakra.  
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
fáradtan és unottan lement, egyedül a csigalépcsőn, előtte baktatott lefelé a széles hátával Pekár, mint egy teherhordó állat, s véknyan, ócska barna kabátban, füléig lehuzott kalappal, görbe vállal,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy olcsó, öreg ószeres, a nagy esztétikus Beöthy. Olyan mocskos szegény! hogy megöregedett az utóbbi években… A felesége nem is látja?…  

facsimile  
 
 
 4358 
Globális
 
  Márkus Laci  
  Nagy fejével a kisebbik fejére lehuzott szőkés hajával
[szerkesztői feloldás]
mint
[javítás]
egy futball-labda
[javítás]
ott ült a kávéház asztalánál.  
  – Szervusz. Mit csinálsz?  
  – Fordítok. A legundorabb munka a világon.  
  – Mért? Könnyű munka és jól
[szerkesztői feloldás]
megfizetik
.  
  Erre
[szerkesztői feloldás]
nem
szól.  
  – Tegnap a Petőfiben
[szerkesztői feloldás]
voltam
,
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
megnézzem
, mi van bennük. Kóc-e vagy mi.  
  – Kóc? Csepű? Az nagyon is értékes és becses dolog. Tudod, mi van bennük? Szar. Hehehe, hehehe.  
  – Az kimegy belőlük.  
  Erre se szól.  

facsimile
 
 4359 
Globális
 
  – De bekerültek a jegyzeteimbe.  
  – Megnézhetnéd Beöthyt. Az egy alak. Az üzletembernek, egy csipet művészi érzéknek,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ép színe legyen és egy borzasztó tömeg kuplerájtulajdonosi kvalitásnak a keveréke. Érdemes megnézni. Hehehe, hehehe.  
 

facsimile  
 
 
 4360 
Globális
 
  Petőfi  
  Lehangoltan ment el ebből a társaságból, ahova mindenki csak azért jött el,
[szerkesztői feloldás]
hogy
élettőkéjének egy speciális értékét egy kicsit megcsillogtassa önmaga előtt. Csupa sikertelen és másod harmadrendű író és költő, akiknek minden hiányzik az életéből, ami azoknak az íróknak megvan, akik ebből a képességükből élnek, a folytonos égés, és fénylés. Ezek a tanárok, hivatalnokok, nyugdíjasok zsenge koruk ábrándjainak mámoros utóízét szopogatni jönnek föl ebbe a különben utált társaságba, ahol kölcsönben lenézi, megveti és agyonkritizálja egymást mindenki; ahol nem beszélheti ki magát senki, mert a többi épenugy hozzá van szokva,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ne hallgató legyen,
[szerkesztői feloldás]
hanem
központja valahol a maga társaságának, ahol ő a legnagyobb pozőr. Itt érzi meg a kicsi, hogy milyen kicsi, a nagy, hogy mégsem lehetett elég nagy. Bizony csak a  

facsimile
 
 4361 
Globális
 
  miniszterek nagyok; író olyan nagysággá írók közt soha nem lehet, mint miniszter a politikusok közt, mert mit adhat, milyen pénzt a vezéríró, s mit a politikai vezér! A pártkörből undorodva jön ki az ember, mert elviselhetetlen a szolgaságnak az az áradata, a Petőfiből fölháborodva, mert kibírhatatlan a tehetségtelenségnek ez az önérzete.  
 

facsimile  
 
 
 4362 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
december
8.
 
  Zsani néni  
  – Szegény, mikor elment Gizihez, nem emlékszel,
[szerkesztői feloldás]
hogy
mondta el. Krumplit adott neki! No. És ő soha nem ette a krumplit, – s fölháborodva csapkodta az ujja végével az asztalt, a szája tele van étellel s a kis szürke szeme kikerekedik, aztán hunyorít s megdörgöli a szemét az ujjával, – ő meg is mondta neki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
„nem tudsz nekem legalább egy kis rántottát csinálni?” Aztán Lajos ette meg a rántottát, – és nevetni kezd, keskeny szája szétnyílik s egy foga sem látszik ha nevet. Tudod bolhászkodott, levetkezett és az ingébe bolhászkodott, mikor Lajos megjött hát csak beugrott az ágyba. A rántotta meg az asztalon volt és Lajos mindjárt hozzáült megette.  

facsimile
 
 4363 
Globális
 
  – Minek ment oda? Mindig így bántak vele és mégis csak ujra meg ujra elment.  
  – Hát ő kötelességének tartotta.  
  – Á,
[szerkesztői feloldás]
dehogy
kötelességének! kíváncsi volt! – szólt a
[szerkesztői feloldás]
fiatalasszony.
 
  – No, ugy gondolta
[szerkesztői feloldás]
hogy megtiszteli
vele őket, – szól békítve az ura.  
  – Épen az, ő fogja kötelességének tartani, mikor azt várta
[szerkesztői feloldás]
hogy
ugy istenítsék és ugráljanak körülötte. Kíváncsi volt és utba esett, hát bement hozzájuk, hiszen gyalog ment
Hisnyóra
Hisnyó
.  
  – Gyalog!... Épen kérdeni akartam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
hogy
került ő arra az istenverte
Baráttelkére
Báráttelke
, ahova kocsin is alig lehet bejutni.  
  – Persze
[szerkesztői feloldás]
hogy
gyalog.  
  – Mért nem kocsin? Mennyibe kerül az kocsin, 5
[szerkesztői feloldás]
forint?
 

facsimile
 
 4364 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
tudom.  
  – És az össze is rázta volna.  
 
[szerkesztői feloldás]
Nem
jó út az kocsin.  
  – De vonaton is mehetett volna.  
  – Hogyne.  
  – Az egy
[szerkesztői feloldás]
forint.
 
  – Egy korona! Terka épen annyit fizet 3ad osztályon.  
  – Nahát egy koronáért gyalogolt két nap.  
  A mama bejött a konyhából, ahová azért ment ki,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a kislány megette-é a kávéját,
[szerkesztői feloldás]
mert
a kis szemtelen már hetek óta truccol
[szerkesztői feloldás]
hogy nem
eszik, vígan jön vissza, mintha a szemüvege alatt bujna s az asztalhoz ül sietve.  
  – És azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
Lajos,
[szerkesztői feloldás]
hogy
kis szamaram, a gyerekkel játszott, s azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
rá,
[szerkesztői feloldás]
hogy
az már igaz Lajos,
[szerkesztői feloldás]
hogy
neked van egy kis szamarad,  

facsimile
 
 4365 
Globális
 
  meg egy nagy szamarad, – s lesüti a fejét oldalt, ugy nevet furcsán. – Ő megmondta azér. Mikor Galló rászólt,
[szerkesztői feloldás]
hogy
Zsani néni aztán megnyitni az erszényt
[törölt]
« azt felelte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
»
ne csak Holicséknak, azt felelte,
[szerkesztői feloldás]
hogy
de Holicsné
[szerkesztői feloldás]
nem mondja, hogy
tessék sietni, mert a vonat elmegy kávé nélkül!...  
  – Mindig komiszak voltak –, szól a fiatal asszony s vajat ken a gyerekeknek kenyérre, – azt sose felejtem el nekik, mikor gyalog eleresztettek este… kérek egy kis szalonnát.  
  – Én sem, – indul fel a férjéban az emlék haragérzése, – mikor vőlegény koromban hozzájuk mentem a menyasszonyommal és ők Galló, meg Matheiden ott álltak a híd végén s mikor megláttak, elfordultak, elmentek.  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
édes, hiszen kiabáltunk egymásnak, beszéltünk azután  

facsimile
 
 4366 
Globális
 
  mentek el.  
  – Még szebb. Ott hagynak a faképnél, de mért
[szerkesztői feloldás]
nem
fordultunk mi vissza ott rögtön a faluvégén? Pali volt velünk, vagy Jenő?  
  – Á, hiszen az egy nagy gyerektrupp
*
Gyerekcsapat
volt, az is ugy volt. Sátoros kocsi. Margiték jöttek és az biztosan ugy
[szerkesztői feloldás]
volt, hogy
azok mentek
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, és közbe kiszálltak Vas
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
, vittek le biztosan zsákokat
[szerkesztői feloldás]
vagy
mi
Hisnyóra
Hisnyó
. Margit
[szerkesztői feloldás]
mindig
borzasztó becses volt
[szerkesztői feloldás]
Hisnyón
Hisnyó
,
majd belebujnak,
[törölt]
«
[szerkesztői feloldás]
Margit
.
[szerkesztői feloldás]
mindig nagyon
becses volt »
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudom miért,  
  – A pénz, a pénz.  
  – No jó, de arra ugysem számíthattak,
[szerkesztői feloldás]
hogy
a pénzét nekik adja. Szóval ezek is ott voltak, Margit, Gizi, Jenő, maga
[szerkesztői feloldás]
meg
én.  
  – Ugy! Hát kár volt egy vőlegényt olyan fogadtatásnak kitenni.  
  – Hiszen az
[szerkesztői feloldás]
mindig olyan
fej nélkül  

facsimile
 
 4367 
Globális
 
  ment ott, mamáék elfelejtettek mindent, emlékszem milyen veszekedések és komiszkodások voltak ott a tehénen, meg tudom is én mi.  
  – Az tán azóta volt, – szól eszmélkedve a mama és leveri a morzsát a ruhájáról –  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy.
 
  – Anyuka átszaladok egy kicsit Margit nénihez.  
  – Nem… Mert ha egyszer olyan dolgot tettek,
[szerkesztői feloldás]
nem
kellett volna még egyszer alkalmat adni rá. DE Zsani néni is
[szerkesztői feloldás]
akárhogy
megsértették, ujra ment.  
  – Anyuka átszaladok egy picit
[szerkesztői feloldás]
Margit
nénihez.  
  – No szaladj… Hát őbenne szegénybe
[szerkesztői feloldás]
nem volt
egy csöpp önérzet, ő
[szerkesztői feloldás]
csak
kihasználni akarta a többieket és
[szerkesztői feloldás]
nem
vonta le a konzekvenciát.  
  – Ez a régi világ. Ő ugy számította,
[szerkesztői feloldás]
hogy
én vagyok a nagynéni s  

facsimile
 
 4368 
Globális
 
  ez nekem sok jogot ád és semmi kötelességet, hát a jogait
[szerkesztői feloldás]
nem
adta fel soha! Ő is elment egy fillér ára ajándék nélkül, hát azok egy tojást is sajnáltak tőle.  
  – De minek eszik maga annyit, nem fog ebédelni semmit.  
  – Hát mért hívott reggelihez szívem? Én
[szerkesztői feloldás]
nem
akartam egy falatot sem enni, de ha már itt vagyok
[szerkesztői feloldás]
nem
rontom a társaságot.  

facsimile  
 
 
 4369 
Globális
 
  Zahlerné  
  – Te annyit mérgelődtem ma.  
  – Mér  
  – A kisasszony, annyira haszontalan, ugy ordít, ha valamit szólok neki. Mindig haragba van velem.  
  – Hogy hoztad a tejszínt?  
  – 1. 10,
[szerkesztői feloldás]
olyan
kitűnő.  
  – Nekem is jó volna.  
  – Mért
[szerkesztői feloldás]
nem
szóltál? Átadnék egy decit, de az neked is kevés.  
  – És neked is.  
 
[szerkesztői feloldás]
olyan
szívesen hoztam
[szerkesztői feloldás]
volna
fiam –  
  – Óh köszönöm, de
[szerkesztői feloldás]
csak
nem terhellek ilyennel.  
 

facsimile
 
 4370 
Globális
 
  Gondosan
[szerkesztői feloldás]
megborotválkozott
, soká erősen mosta az arcát s mikor a tükörbe nézett
[szerkesztői feloldás]
még mindig
gyanus sötét árnyékot látott az orra körül. Szidta a
pesti
Budapest
ködöt, amely a pórusokba belefőzi a kormot, s a bőrét, amely,
[szerkesztői feloldás]
mint
a szivacs, ugy veszi magába a szennyet. Már csak egyetlen ing volt tisztán a szekrényben, a felesége sajnálva nézte
[szerkesztői feloldás]
hogy
elveszi, csak holnap hozzák
[szerkesztői feloldás]
meg
a mosodából a ruhát, ismerte az urát, uj inget fog venni, ha holnap eszébe jut.  
  – Pá drágám, hát hány órakor lesz az orfeumban.  
  – Mikor kezdik nyolckor?  
 
[törölt]
« – »
[törölt]
« Igen. »
Hallgatok rá válaszul.  
  – Hát félkilencre már.  
  A fejébe huzta puha selyembolyhos kalapját s magára ölelve téli kabátját, leballagott a lépcsőn.  

facsimile
 
 4371 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Ahogy
leért, a sötét kapualjból kilépve az utcára, jólesően lepte
[szerkesztői feloldás]
meg
a gyönyörű
pesti
Budapest
est. A decemberi köd feketén töltötte be a lombtalan teret, az utcai nagy sárga lámpák s a világos ablakok az égbe nyíltak és fal nélkül, csodálatos árnyékon lebegtek. A sínek csillogtak, a kirakatok lámpái fénylettek, az utcán az a jól öltözött, elégedett, boldog
pesti
Budapest
kispolgárság sürgött, amely a világ legolcsóbb polgársága, semmit sem kér és
[szerkesztői feloldás]
mindent
a maga erőfeszítéséből produkál.  
 

facsimile  
 
 
 4372 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
Színház
Király
 
  Tündérlak Magyarhonban
*
1914. decemben 5-én került bemutatásra a Tündérlak Magyarhonban című népszínmű felújított változata.
 
  – körtánc, a kántort a lányok körbefogják s ugratják.  
  – a kántor cserélgeti a gyerekeket, kettőt, egyik előre, másik hátra, s oldalt.  
  – jó az
[szerkesztői feloldás]
hogy
a kisbírót
[szerkesztői feloldás]
megtámadják,
valami zamatosan népies tréfa van benne, a zenéje is magyar.  

facsimile
 
 4373 
Globális
 
  Beszéd a padon, – a puha bíró, egy jó figura  
 
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
összerezzennek, ez stílus, könyv a kezébe piros fedelű,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
az állát fölveti  
  a csipkés fodrát széthuzza.  
  a régi  
  a csibuk
*
Hosszú szárú pipa, pipaszopóka (csutora) és kupak nélkül.
[szerkesztői feloldás]
vagy
tajtékpipa  
  Réthy egy jó színész.  
  Hol tanulják ezek ezt a stílust  

facsimile
 
 4374 
Globális
 
  minden magyart tudnak  
  a mi színészeink  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
Réthy azt
[szerkesztői feloldás]
mondja hogy
derekasan leányom, –  
  a nyugalmazott katona, ez is egy ismeretlen fogalom nálunk  
  a kivágott ruhában a feldagadt mellek  
  a hajban a fehér ruhához fehér, a rózsaszínhez kék csokor, magas tornyozott frizura  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
az ujjbeggyel felkapott szoknyával  

facsimile
 
 4375 
Globális
 
  A fiatal tisztek
[szerkesztői feloldás]
megérkezése
– a gyönyörű fehér frakkok, a kék nadrág, paraszt lakkcsizma, – pompás ruha ez a régi tiszti ruha, arany gombok, milyen szépek  
  a szőke fodrozott haj a frissen borotvált arcok, kölnizett hajak, a lehajló hegyes gallér, a naiv tréfa, a dupla kijátszás amit oly komolyan vesznek  
  szép
nőfrizura
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 

facsimile
 
 4376 
Globális
 
  az üregur  
  a Báthory Giza játéka, a tulzás, ez pompás  
  Törzs szintén fényes  
  ezek a
szavak
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a  
  a játék  
  a kézcsók, ötször  
  a karringatés  
  a görcsös ujjak  
  a bonyodalom, összevissza beszéd  
  mi akartunk titeket,  

facsimile
 
 4377 
Globális
 
  a lárma,  
 
ugyanazt
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  egy
olyan
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
bonyodalom ez első rangu.  
  a visszaszökés  
  a kieszelt cselekvény mégis az élet képét adja.  
  Zene, Fedák jön  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
jön  
  egy rémes szoknya, nagyszerű vót, s
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nem volt,
se szűk
[szerkesztői feloldás]
nem volt
, se ránc
[szerkesztői feloldás]
nem volt
rajta, se paszent
[szerkesztői feloldás]
nem volt.
 
  kék ferde szoknya, piros babos kendő ez igazi színházi hangulat,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
körülmennek, le  
  rózsámé leszek én  

facsimile
 
 4378 
Globális
 
  a száját huzza  
  A beszédje,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
tekeri a szót, a vaskaput
[szerkesztői feloldás]
megsimogatja
 
  Mi füstölög ott a síkon távolba, dalolja, ezt el  
  igazi szép  
  elhallgatni akármeddig hangja ugy a szívbe rág  
  A szája
[szerkesztői feloldás]
olyan
egészséges  
  ismerjük a dalt  
  Formában gyönyörű, a paraszt  
  ez már a vajda költése és stilizált egészen  
  hozzá simul a vállára  

facsimile
 
 4379 
Globális
 
  Milye jó, magyar fa, magyar árnyék.  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
elaprózza a leülést,
[szerkesztői feloldás]
ahogy
ül le, annyi édességet tud belehozni.  
  combját simogatja s felhuzza kicsit a szoknyáját s piroscsíkos harisnya
[szerkesztői feloldás]
volt
a csizma fölött,
[szerkesztői feloldás]
csak
egy kis csík látszik  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
van simítva.  
  Na jól
[szerkesztői feloldás]
van már
elég a hálálkodásból  

facsimile
 
 4380 
Globális
 
  leveszi a kendőt, a barna kendőt  
 
  ingvállba
[szerkesztői feloldás]
van
,
[szerkesztői feloldás]
mintha
meztelen volna, puha nagy mellei.  
  a nyakába kis fekete szalag, kis kereszttel.  
  ásít  
  a nyavalya törje ki a pofáját  
  felemeli a lábát  
  kifordítva a csizmát  
  arra van a szilvás,
[szerkesztői feloldás]
arra van a szilvás
 
 
[szerkesztői feloldás]
nézi,
 

facsimile
 
 4381 
Globális
 
  jó is a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
–  
  a kis csitri haja előre jön  
  ó cudar gazdag  
  a haja végén pici szalag  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
feláll
[szerkesztői feloldás]
olyan
fáradt  
  jól néz ki  
  az a gyönyörű vastag karja  
  jaj de gyönyörű  
  katona gyomrábul elég két hétig  
  van valami gyönyörű
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
a nyaki
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
a formájában  
  vastag
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  fiatal
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
nézi felemelt kézzel és nézi áhítattal, a  

facsimile
 
 4382 
Globális
 
  Pap miska is szép, de, ő meg egyenest isteni.  
 
Hogy ír!
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  – tiltakozik és körül játsszák az asztalt.  
  eldobja, ordít.  
  veri a hátát XXX  
  a te pofád
[szerkesztői feloldás]
van
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
rajta XXX  
  – Szervusz Gyuri
*
Gyuri alakját Pap Miska játszotta.
 
  – Hát
[szerkesztői feloldás]
hogy
kerülsz te ide Gyuri  
  ijedtségre inni kell  
  szagolja,
[szerkesztői feloldás]
van
benne valami állati  

facsimile
 
 4383 
Globális
 
  egy ideig játssza a bort hű de kijátssza.  
  cuppant, ízlik.  
  – bor! ujra iszik.  
 
[szerkesztői feloldás]
nagyon
fájn bor.  
  a másik nyel hozzá.  
  3-szor  
  – vérré válik, szagold
[szerkesztői feloldás]
csak meg
 
  a másik, nevet  
  milyen begyes  
  – nyald meg te is.  
  koccintás  
  ujra kiissza,  
  nem fehér, piros  

facsimile
 
 4384 
Globális
 
  – egyél
[szerkesztői feloldás]
csak
egy csepp kenyeret  
  ezt
[szerkesztői feloldás]
meg
ő játssza
[szerkesztői feloldás]
meg
 
  – há én is eszek egy
[szerkesztői feloldás]
darabot
.  
  milyen esetlen tud lenni.  
  – jó ízű, friss sütés.  
  aha, hm, mi.  
  a csirke  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
nézik  
  a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
citeráz  
  – jó a kenyér magában is.  
  végre belemárt a zsírba XXX  
  a
[szerkesztői feloldás]
férfi
belenyomkodja  

facsimile
 
 4385 
Globális
 
  nagy XXX  
  igyunk
[szerkesztői feloldás]
még
egy pohár bort.  
  – szervusz te édes egy Gyurika  
 
[szerkesztői feloldás]
nem
fehér  
  – piros.  
  – hallottam
[szerkesztői feloldás]
hogy
tud ez inni  
  – milyen szépen
[szerkesztői feloldás]
meg van
sülve  
  ringatja a comját  
  szagolás  
  elveszi az ujja közé veszi  
 
[szerkesztői feloldás]
Dehogy
eszik  

facsimile
 
 4386 
Globális
 
  – ugyis ritkán eszik.  
  Ad neki.  
  Milyen szép a gömbölyű arca  
  egymásnak támaszkodnak, ugy esznek  
  – kicsit sótlan, de azér
[szerkesztői feloldás]
nagyon
jó  
  – most má le is ülhetsz  
  elhajítja, balkézzel  
 
  leülnek az asztalhoz  
  de milyen hosszu ez a jelenet  
  – ugy eszik
[szerkesztői feloldás]
mintha
sose evett
[szerkesztői feloldás]
volna
máskép  

facsimile
 
 4387 
Globális
 
  – tudod mi ez  
  – zsebkendő  
 
szieveta
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
 
nagy
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
hordom, tudom én az itt kell
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  XX  
  ráköti hátra.  
  a másikat teregeti  
  a székre teríti s ráül  
  a mosolyában van valami óriási édes butaság, ami felette
[szerkesztői feloldás]
van
a közönség felfogásának  
  – jó cugja van.  

facsimile
 
 4388 
Globális
 
  kenyérrel dobál.  
  – Én nekem most  
  a keze
[szerkesztői feloldás]
ahogy megjátssza
a részeget, a 4-ik pohár után  
  – azt kérdené
[szerkesztői feloldás]
hogy
hát
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  – az üvegből szorítja bort  
  csoda idea!!!  
  az abroszba törüli a száját  
  – Ne abba az orrod.  

facsimile
 
 4389 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
hogy
mért
[szerkesztői feloldás]
nem
marad az asztal egy helybe.  
  huncut kis asztal  
  ne igyanak többet (iszik)
[szerkesztői feloldás]
mert
lerészegednek és
[szerkesztői feloldás]
nem
tudnak tovább inni  
  – ne azér,
[szerkesztői feloldás]
hanem
[szerkesztői feloldás]
mert
nincs több  
  De jó kedvem
[szerkesztői feloldás]
van
 
  dal  
  Hej anyjuk veres az orrom  
  Mert
[szerkesztői feloldás]
hogy
hát én sok bort
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
piros a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
orra  
  Pedig
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
stb  
  – mi az bugyi
[szerkesztői feloldás]
vagy
test?  
  – Lám azzal is  

facsimile
 
 4390 
Globális
 
  a szódavizes üveg  
  – egész bohóc  
  a karmestert  
  – kapták meg maguk ezt a kertet  
  – gyün a főd  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  – no te főd, te főd, maradj ott  
  halkan
[szerkesztői feloldás]
nem
értem s ugy
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  a huncut szó  
  vakarja a fejét  
  – ugyis keveset aludtunk  
  – ez a huncut kis főd  
  – már eleven hang nélkül  

facsimile
 
 4391 
Globális
 
  – eztet
[szerkesztői feloldás]
nem
hagyjuk itt, – fel
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  bepakolja hónapra  
  a csontot is hozza, a szódás üveget is  
  – hova tegyem bejön egy kutya  
  a kutya  
  – egy nagy csunya kutya  
  itt egy kis lyuk, –
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
lyukba  
  egy
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  folyást édes egy Gyurka  
  luhuzza a csizmát s feje alá teszi  
  – lefekszik  
  milyen szépen fekszik  

facsimile
 
 4392 
Globális
 
  a huncut kis kulcsár  
  elalvás  
  – szóltál valamit,  
  fekszik  
  zene álomtündérnek kéne jönni  
 
  a kis bíró jön,  
  jaj de jó.  
  óh jaj, óh jaj ez jó  
  a vers mesés  
  Jön a falu  
  Fedák hasra fekszik.  

facsimile
 
 4393 
Globális
 
  A kántor üres alak  
  a bíró szónokol  
  Pap folyton forog  
  A falu szemben áll az urakkal  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
kidülleszti a seggét  
  gyönyörű a piros harisnyában  
  egy nagy gömb
[szerkesztői feloldás]
mintha
fel volna fujva, s egy fehér gömb, a piros láb; ez a magyar faj legszebb
[szerkesztői feloldás]
megtestesülése
 
  a piros virágos kék szoknya  
  a fejen a választék  

facsimile
 
 4394 
Globális
 
  1. A beállítás  
  2. A bonyodalom  
  3. a tréfa  
  4. a falu  
  szobaszínpad, szép  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
neki,
[szerkesztői feloldás]
mint
a parasztruha  
  a válla, két lába, a gyönyörű ruhában, a felséges kis kesztyű,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
mutogatja magát  
  ez a frizura gyönyörű rajta  
  – ilyen fejet;
[szerkesztői feloldás]
Hogy
hát jónapot kívánok  

facsimile
 
 4395 
Globális
 
  a tükörrel játék, pukkasztó a szoknyaemelés, közelednek össze  
  – jaj magasságos isten  
 
[szerkesztői feloldás]
csak nem
én vagyok  
  – te Marcsa, jaj a jó istennek
[szerkesztői feloldás]
nem
 
  Hát mivel érdemeltem én ezt  
  visít Gyuri.  
  a barna slafrok,
*
Pongyola, hálóköntös (német).
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  – Gyuri  
  – te vagy a Gyuri  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
s kétfelé libegteti a szoknyát  

facsimile
 
 4396 
Globális
 
  kék fehér alapon, fehér váll  
  – be
[szerkesztői feloldás]
van
meszelve  
  – a tükörbe tanítja  
 
  a vállát rángatja.  
  – te
[szerkesztői feloldás]
olyan vagy mint
egy kékre mázolt bubos kemence  
  hozzányul
[szerkesztői feloldás]
megijed
 
  – a parasztos kiejtés  
  – azt álmodtam,
[szerkesztői feloldás]
hogy
egy kertben  
  – ezt én álmodtam  
  – édes jó istenem  
  – el vagyunk
boszkányolva
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
 
  Csípjél meg
[szerkesztői feloldás]
na
 
  hány óra  
  – ásít, hozzá ne nyulj.  

facsimile
 
 4397 
Globális
 
  Rátkai tánca  
  a lány is remek  
  a lány szeme  
  – Fedák dühös, bevágta az ajtót.  
  a finom polka –  
  Leveri Rátkayt a szoknyával, ezzel –  
  – finom Gyuri kezd jókedve kerekedni  
 
[szerkesztői feloldás]
hogy
emeli  
  – ez kell a magyarnak  

facsimile
 
 4398 
Globális
 
  szép selyem harisnyája
[szerkesztői feloldás]
van
, a tánca is maradhat
[szerkesztői feloldás]
csak
az emelés, teljes a hatás  
  ujra beszéd, per  
  – beszélő teremtés  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
áttáncol  
  és a foga közül,  
  összeszorított hajjal, ez
[szerkesztői feloldás]
csak
kísértet  
  hehehó, hóhohe, Kecske  
  nevetés  
  visszaugrik  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  – egymásnak játszanak  
  – elhazudtolnék  
  – ne
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  – te tud
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
, eddig  

facsimile
 
 4399 
Globális
 
  kezd a foga közül beszélni  
  a fogát beszorítja.  
 
[szerkesztői feloldás]
nem
jár igaz uton akinek ilyen kurta a nadrágja  
  – az
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  az a kukorékoláss  
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
áll  
  a jahhaha, – röhög, –  
  a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csókolóznak  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
a háta megett lökdösi
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Marcsát  
  ugató hang, lárma, –  
  lesül a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
ugy guggol le
[szerkesztői feloldás]
mintha
kak s nevet.  

facsimile
 
 4400 
Globális
 
  kedves
[szerkesztői feloldás]
ahogy
lehajtja a fejét és mosolyog  
  szép a másik csoport is szemben  
  a rózsaszín ül s a fehérek körülveszik, a
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
fehér nyaka és pompás ruhája  
  azok a jó szók,
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
 
  ringatja magát,  
  kántor  
  jó pofája
[szerkesztői feloldás]
van
 
 
[szerkesztői feloldás]
van
egy fő lány, kék rékliben
[szerkesztői feloldás]
olyan buta, mint
egy szolgáló  
 
[szerkesztői feloldás]
ahogy
körül fárad.  

facsimile  
 
 
 4401 
Globális
 
  december 9.  
  Rencz Elza  
  – Ez az egész
szív
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
, tudja értem, – kérlek de az a szegény Pista is olyan peches, mikor elment milyen pech érte. Kérlek most lett ő századparancsnok és ló kellett neki és kipróbált egyet s 3-4szer körülment és ledobta őt. A fejét ugy
[szerkesztői feloldás]
megütötte.
 
  – És azzal is kérlek,
[szerkesztői feloldás]
hogy
írja
[szerkesztői feloldás]
hogy
Pesten
Budapest
lesznek
[szerkesztői feloldás]
vagy
3 hétig, látogassuk
[szerkesztői feloldás]
meg
, azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
mama
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
nem
én megyek F-ra.  
 
  – viccelt  
  – te még most is, amit onnan küldött, rá
[szerkesztői feloldás]
volt
rajzolva
Beckó
Beckó
vára
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom milyen távlatból,
[szerkesztői feloldás]
meg
a kocsija
[szerkesztői feloldás]
hogy
ebbe
[szerkesztői feloldás]
van
egy hete ezt a sorsjegyszámot vegyük
[szerkesztői feloldás]
meg
, és minket beszállítottak egy Nyulhoz, azt
[szerkesztői feloldás]
csak
ugy híjják Nyuszi bácsi, ugy viccölt
[szerkesztői feloldás]
mindig
 

facsimile
 
 4402 
Globális
 
  Feketén,
[szerkesztői feloldás]
olyan
fekete árnyékban ül háttal a nagy ablaknak, az orrán csillan
[szerkesztői feloldás]
meg
egy-egy kis fény,
[szerkesztői feloldás]
mintha
acélból volna szobor, az arca kerete kis pihésen s a hosszu ujjaival folyton az arcán jár; ideges szegényke, egyre mozog, átül a helyéről, kiegyenesedik, és teljes erővel ad kifejezést az összes indulatainak s érzéseinek, kiterjesztett ujjakkal legyez. Az erős, nemes, nagy danteorra, éles metszésű, hegyes csontjai, hegyes álla, keskeny arca tele ideges mozgékonysággal, nagy, sötét szemei, alig látszanak ki a vékony fekete íves szemöldökei, s ha szétnyílik vékony, jól metszett ajka a felső fogsoron fehéren marad ki s egészségesen fénylik; a vékony nyaka a fekete ruhája fölött, szűzi kis  

facsimile
 
 4403 
Globális
 
  fonnyadt mellei a fekete ruhában, a ruha habjai és  
  – te a mamának
[szerkesztői feloldás]
olyan
előérezete van ő is ugy jön utánam és
az
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
Azután ott áll és a kezében a lap és a kezébe egy lap és tartja, és elveszem és  
 
  – az
[szerkesztői feloldás]
volt
a Lacinak a hibája
[szerkesztői feloldás]
hogy
kiugrált
[szerkesztői feloldás]
minduntalan
kiugrált a sáncárokból és egy ezredes,
[szerkesztői feloldás]
mert
rohamra vezetett s az első sor már
[szerkesztői feloldás]
megadta
magát  
 
Zs
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
annyira ne tessék hinni ha a tulajdon testvére
[szerkesztői feloldás]
mondja
is.
[szerkesztői feloldás]
Mert nem
igaz, egy
óbudai
Óbuda
asszonyról és egy tótról, aki a szellemének gondolta  

facsimile
 
 4404 
Globális
 
  – rengetegen mondták el és
[szerkesztői feloldás]
nem
is tudom ki jött vissza  
  – látod ezt
[szerkesztői feloldás]
mondom
én is, jaj most láttam egy csapatot itt végigmenni, jaj milyenek
[szerkesztői feloldás]
voltak
ezek. Hát
[szerkesztői feloldás]
mégis
igaz
[szerkesztői feloldás]
, hogy
 
 
  Már egész kész vénasszony, egy gyöngéd, öreg fontoskodó kisasszony, azokkal a görcsös, ideges mozdulatokkal a rémesen nagy dolgokról ha beszél, hanggal tulozza el  
  – jaj én
[szerkesztői feloldás]
nem
tehetek róla, én azokat a szegény oroszokat is sajnálom, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
hihetetlen fius mellhangon nyűglődve, – az
[szerkesztői feloldás]
nem
tudja mért megy oda a szegény buta nép  
 
  – jaj az a szegény Pista, hisz az megfagy, amilyen egy fagyos gyerek a holmijai nélkül! és a kufferei visszajöttek –  

facsimile
 
 4405 
Globális
 
  – ez a 26-os ezred ő utána tudakozott és
[szerkesztői feloldás]
nem
érhetett oda,
[szerkesztői feloldás]
nem
is
[szerkesztői feloldás]
vot
aznap tűzbe.  
 
  – hát kérlek ez a Gyuri lent
[szerkesztői feloldás]
van
19 éve Szerbiába, ütegparancsnok, 8 ágyuja
[szerkesztői feloldás]
van, hogy
micsoda felelősség.  
  – alig tudott a Mariannetől elbucsuzni a Jóska, akkora bukét,
[szerkesztői feloldás]
mint
egy malomkerék. Kérlek 29 csatába és semmi baja sincs.  
 
  – én
[szerkesztői feloldás]
mondom
[szerkesztői feloldás]
csak
legalább
[szerkesztői feloldás]
megtanulnánk
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
nem
szükséges ez a háboru  
  – s ezeket a fiatal gyerekeket is elviszik, legtöbb nincs is hozzá  

facsimile
 
 4406 
Globális
 
  A doktorné is lejött, az arca ki volt pirulva s a bőre zsírosan fénylett, matt zsír volt az arcbőrébe beleivódva és a puder puhasága elkenve rajta.  
  – Mindig kigombolódik a bluzom
[szerkesztői feloldás]
mondja
s bigyedt ajkkal pikánt elmosolyodik és a kockás fehér kötött bluz sok gombját fogdossa. Vastag karjai puhák és fehérek s a szemére álmosan hull le a pilla.  
  – Pedig ott  

facsimile
 
 4407 
Globális
 
  – És
[szerkesztői feloldás]
milyen
előkelő kisasszonyok
[szerkesztői feloldás]
voltatok
, ugy emlékszem arra a kis kerek kalapotokra, csipkés  
  – Ilyen gomba kalap, te, tényleg.  
  – milyen előkelő kiasszonyok
[szerkesztői feloldás]
voltatok.
 
  – és azok az előkelő kisasszonyok tudod min sírtak odahaza?
[szerkesztői feloldás]
Hogy
kendőbe mehessenek iskolába. És vettek
[szerkesztői feloldás]
olyan
rózsaszínű kendőt fekete pettyekkel  
  – az én Jankám is azon sírt
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
, –
[szerkesztői feloldás]
mondja
a mama és a dicsekvés miatt lesüti a szemét és kissé elful a hangja,
[szerkesztői feloldás]
mert
mégis hol
[szerkesztői feloldás]
voltak
ők a Rencéktől! Janka el is néz félre,
[szerkesztői feloldás]
mintha nem
hallaná.  
  – és tudod mért tetszett az nekünk annyira, az a kendő  

facsimile
 
 4408 
Globális
 
  folytatja Elza hosszu fekete karjaival vetélve, – mert azt így
[szerkesztői feloldás]
meg
lehetett kötni – s mutatja az álla alatt a kötést, – és kibujni belőle s
[szerkesztői feloldás]
megfogja
a kendőt s mint sosaorr finoman emeli le a fejéről, – mert abból így ki lehetett bujni, – s mint egy öreg gerle, turbékolva nevet rajta.  
  – Az igen, – helyeslik s érzik,
[szerkesztői feloldás]
hogy
ez az idő elmult, ma már kissé lecsusztak.  
  – És tudod
[szerkesztői feloldás]
még hogy
mire vágytunk? Cugos cipőre,
*
Rugalmas betéttel ellátott cipő.
elébb csizmát szerettünk volna,
[szerkesztői feloldás]
mert
ott azt viseltek,
[szerkesztői feloldás]
mindig
jöttünk,
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
milyen
helyes csizmát láttunk. De azt a rózsaszínű kendőt tízszer is levettük az utcán, az ugy tetszett nekünk  

facsimile
 
 4409 
Globális
 
  – de a gulkást
[szerkesztői feloldás]
hogy
szeretjük, ha a fiuk hazajöttek,
[szerkesztői feloldás]
mindig
főzni kellett.  
  – azt azér
[szerkesztői feloldás]
csak
egyszer lehet egy évbe  
 
[szerkesztői feloldás]
dehogy!
Pista
[szerkesztői feloldás]
meg
Laci
[szerkesztői feloldás]
mindig
azt követelték, három hét alatt
[szerkesztői feloldás]
mindig volt
kétszer is, és ötöt-hatot, és tele a levével a tányért, no azt
[szerkesztői feloldás]
mondja
Pista nekem már
[szerkesztői feloldás]
nem
kell semmi, már én  
 

facsimile
 
 4410 
Globális
 
  sovány keze egészen lila, fázós
[szerkesztői feloldás]
mindig,
körmével
[szerkesztői feloldás]
megdörzsöli
a baltenyerét, vagy a hajához nyúl, a barna árnylatu fekete haja oldalra van felcsapva balon elválasztva és hátul konytba csavarva fonatlanul, a két fényes fésűje a kontya előtt csillog.  
  A gyerekek bizalmát
[szerkesztői feloldás]
mindjárt
[szerkesztői feloldás]
megnyerte
, s egyre
[szerkesztői feloldás]
mondogatja.
 
  – jaj de gyönyörű, gyönyörű szép, no ez igazi sparhert kérem,
[szerkesztői feloldás]
meg
is járja, ez igazi sparhert  

facsimile
 
 4411 
Globális
 
  – szegény Laci írja, gyönyörű szép manővereink
[szerkesztői feloldás]
vannak
, roppant élvezem a helyzetet, – ezeket írja mikor már
[szerkesztői feloldás]
nem
tudom hány csatában
[szerkesztői feloldás]
van.
 
  – és az utolsó leveleért ugy haragudtam, az
[szerkesztői feloldás]
olyan
bolondos volt, egy rokontól ugy bucsuzott, a viszontlátásra a meszes gödörbe.
[szerkesztői feloldás]
Hogy
lehet erről így beszélni.  
  Az biztos
[szerkesztői feloldás]
hogy olyan
katona volt, szívvel lélekkel katona, ha hazajött
[szerkesztői feloldás]
volna
,
[szerkesztői feloldás]
hogy mondta volna, hogy
ugye anyukám
[szerkesztői feloldás]
hogy
félt!  

facsimile
 
 4412 
Globális
 
 
[szerkesztői feloldás]
olyan
mámoros hangulat
[szerkesztői feloldás]
volt
, egy 15 éves kislány
[szerkesztői feloldás]
volt
ott és ugy zavarba hozta,
[szerkesztői feloldás]
minden
percben
[szerkesztői feloldás]
megsimogatta
a kezét,
[szerkesztői feloldás]
megcsókolta, ugyhogy
mulatott rajta. És tele tréfával, az egy gyönyörű nyári este volt  
  – és írja
[szerkesztői feloldás]
hogy
szegény apuska helyett is fog harcolni.
*
A következő öt számozott (4413 – 4417.) oldal üres.
 

facsimile  
 
 
 4418 
Globális
 
  körszó = cercle 41  
  nildeme
*
Móricz Zsigmond és Holics Janka párbeszéde. „Nil de me”, vagyis „semmit magamról”. Móricz első kéziratos könyvének, a Fehér Könyv-nek a mottója volt, melybe 1894-től jegyezte írásait.