adom azt az írástömeget, amelyet másnak míg élek látni sem szabad,
mint – ahogy nem enged belelátni az ember a lelkébe idegent, de boldog, ha kit
ugy imád, bele néz és belelát. Ime neked kitárom magam ugy mindenestől, ahogy
vagyok. Ez a mi életünk nyers tükör képekben megrögzitve. Becses lesz, ha távol
időkből nézel, nézünk vissza rá.
Házaséletünk tizedik forduló reggelén
*
Móricz
Zsigmond 1905. jan. 5-én kötött
házasságot Holics Jankával. A tizedik házassági évfordulón ünnepelték Holics
Janka 35. születésnapját is. Az ajánlás szerint a kézirat ebből az
alkalomból készített könyvajándék volt feleségének. A jegyzetírásra mint
írói feladatavállalásra az 1900-as évek elejétől az 1910-es éveken át éleete
végéig számos példát találunk, azonban ez az írástípus a világháború alatt
Móricz megtervezett, szisztematikus mindennapi tevékenységét jellemezte. A
lapokra írt jegyzeteket valószínűleg 1914 év végén válogatta össze, majd
beszámozta és beköttette. A választott cím és a sorozatszám (Tükör 1915 I.)
szerint a megírással szinte egyidőben felötlött Móriczban a jegyzetkönyvek
sorozattá szervezésének koncepciója is. A Tükör I. kötetében az
oldalszámozások előtti oldalak üresek, a Holics Jankának szóló ajánló
sorokat és a Jubileum c. jegyzetet 1915. jan. 5-én már a könyvbe írta
Móricz. A Tükör típusú feljegyző munkát Móricz publikációs céllal vállalta,
a későbbiekben egy a világháborúról írandó regény terve is inspirálta. Ezt
bizonyítja, hogy a könyvsorozat első ötezer oldalához tematikus mutatót,
tartalomjegyzéket készített oldalszámokra hivatkozva.
– jóreggelt édes! Adja isten,
boldog legyen a következő tíz évben mint az elmultba volt.
[szerkesztői feloldás]
hogy olyan*
Móricz Zsigmond és Holics Janka párbeszéde.
– Köszönöm… Az csak magától függ… tudja maga jól… ha maga
szerelmes, akkor én olyan boldog vagyok… ( sohajt ) ha
maga mégegyszer fiatal volna!!!.. Jaj, olyan csunyát álmodtam…
*
Tizenhét számozatlan üres oldal a kötetbe bekötve.
A szalag
*
Móricz Zsigmond
Leányfalun
jegyzi húga Móricz Ida és lányai Móricz Virág , Móricz Gyöngyi beszélgetését. Az író Tükör-jegyzetekhez készített
tartalomjegyzéke szerint a feljegyzés a "Gyerekek" témához tartozik. Leányfalu
[törölt]
«
[törölt]
[...]
– A [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
Virágé
– Az egy rongy kidobom a fenébe.
– Hova te
– Az egy rongyos-bongyos
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
vagyIda lehajlik hozzá és nevet
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Nem–
[szerkesztői feloldás]
Nem– Neked ördög
–
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyiébe
»
[törölt]
[törölt]
«
– És holnapután az enyémbe. Egy nap a [törölt]
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyiébe
*
A jegyzet
szövegváltozata Az üveges hintó c. elbeszélésében olvasható
Móricz Zsigmond, "Az üveges hintó", Nyugat 8 (1915): 2:327–342. : „Az egy rongy, kidobom a fenébe.
– Hova te? – szól rá Sári szigorúan.
– Az egy rongyos, bongyos…– dünnyögi a kicsi.
Az eladólány ereje és tekintélye vékonyságát érezve,
ellenséges hecceléssel nézi a négy évest, aki széles piros szalagját
kéjesen hajtogatja meztelen kövér kis karjain.
Légy boldog a piros szalagoddal, játszhatsz vele egész
nap!
A makacska földuzza a szájacskáját s lesütött
szemöldökei alól vadul néz:
– Te vagy a legrosszabb ördög!
Sári nevetéssel akarja pótolni a tekintélye híját,
lehajol hozzá és nevet.
Olgica közben a kis fekete cicába botlott, édes
kacagással kiáltja:
– Belebotlottam a cicába!
Margitka menthetetlen rosszkedvében nem tűr vidám
hangot.
– Nem is cica, ördög! – mondja durcásan.– Nem ördög,
cica.
– Neked ördög.
– Nem ördög, cica.
Sárika meggondolta a dolgot, békülő hangon kezd.
– Jó hát belekötöm a hajadba, de holnap az Olgicáéba.
– És holnapután az enyémbe – mondja durcás béküléssel
a kislány s húgát nézegeti. Egy nap az Olgicáéba, egy nap az
enyémbe."
(és
[szerkesztői feloldás]
majdnem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megfésülni– Megnézem, még kapcsold be.
– Nahát igy itt semmi sincs itt
(a
homlokán, a tükörbe néz, nincs frufru)
[betoldás]
– Ugy vagy szép
A homlokába nincs frufru
– Akkor én kihuzom a
»
[törölt]
[törölt]
«
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Virág
[törölt]
« szal »– De
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
– Nekem
[szerkesztői feloldás]
nem– Úgyis
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
– Nem
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
– egyáltalán kötöm
be neked.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[betoldás]
– De
[betoldás]
– Ha
, neked sem.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
[szerkesztői feloldás]
nem[betoldás]
– De igen.
[betoldás]
– Kösd be magadnak.
[betoldás]
– Te kötöd be.
[betoldás]
– Látod milyen jó,
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[törölt]
« nek »[szerkesztői feloldás]
nem[betoldás]
– Én se én is jó vagyok.
[betoldás]
– Te rossz vagy.
[betoldás]
– Jó vagyok! (bőgve)
[betoldás]
»
[törölt]
[törölt]
«
szalagot [törölt]
–
[szerkesztői feloldás]
nem–
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még–
[szerkesztői feloldás]
nem–
[szerkesztői feloldás]
dehogy[szerkesztői feloldás]
vagy– Csunya!
– Ha látnád,
[szerkesztői feloldás]
hogy– Csunya, a legcsunyább.
– Hát kérdezd
[szerkesztői feloldás]
meg– Csunya.
– Majd anyuka
[szerkesztői feloldás]
megmondja*
A jegyzet
szövegváltozata Az üveges hintó c.elbeszélésében olvasható
Móricz Zsigmond, "Az üveges hintó", Nyugat 8 (1915): 2:327–342. : „– Úgy vagy szép – mondta Sári, aki még elég fiatal
volt ahhoz, hogy ne unja a gyerekekkel a szakadatlan szóharcot.
– Nem szép!!
– Nem kell neked még szépnek lenni.
– Nem szép. Csúnya, csúnya, a flizura. Csúnya, csúnya.
– Dehogyis, te mindenképp a legszebb vagy a világon.
– Csúnya, csúnya! – s a körmével tépegette a homlokába
az apró hajakat, hogy frufruja legyen, amilyen a kasznárék kis
Böskéjének van, attól irigyelte meg.
– Ha látnád, hogy hátul milyen copfod van, olyan nincs
akárkinek!
– Csúnya, a legcsúnyább.
– Csúnya.
– Majd anyuka megmondja.
– Csúnya, csúnya!… – Hogy örül neki, ha a másikat
bosszantja – mondja az anyja kis szemrehányással a lánykájának s ott
hagyta őket az elintézetlen üggyel."
»
[törölt]
[törölt]
«
Akkor kimentek s [törölt]
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
vagy »
[törölt]
[törölt]
«
– Na jó hát [törölt]
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ilyenEzt
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Még egy gyerekkel többet fésülni
[betoldás]
– Nahát az borzasztó az a fésülés.
[szerkesztői feloldás]
volt[betoldás]
Aztán pár perc mulva elmult a szalag ügy és vadgesztenyékkel játszanak.
– Hát Virág kitépte a haját
[szerkesztői feloldás]
vagy– Ki
–
[szerkesztői feloldás]
Nem »
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mondani[szerkesztői feloldás]
hogy
Bejön
Sebőkné
, bebuvik az ajtón
*
A helyszín a Móricz család
nyaralója
Leányfalun
. Az író Tükör-jegyzetekhez készített tartalomjegyzéke szerint
a feljegyzés a "Háború" témához tartozik. Leányfalu
De ő hall egy szót se ócska kendőjéből
fogatlan éles vonalu arca kiáll s végig a szőnyegen a sáros lábával.
[szerkesztői feloldás]
nem
– Már a multkor tedd ki neki
, ne jöjjön be.
[szerkesztői feloldás]
mondtam hogy[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
Olyan[törölt]
« és »[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
Idánál
– Hát most már kiabálok neki,
trombitálok.
[szerkesztői feloldás]
mindegy nem[szerkesztői feloldás]
nem
– mellényt kell nekik varrni legalább kettőt függönyt, inget,
aztán hósapkát
*
kötök a katonáknak
A hósapkák honvédségi megrendelésre
készültek, de segélyakciók keretében házilag kötött hósapkák gyűjtését is
elrendelték a téli segélyakciók keretében. Vö.: "A hadvezetőségünk a
sajtóban azzal a kéréssel fordult a magyar nőkhöz, hogy kézvédőket és
hósapkákat készítsenek. Mintáit a vallás- és közoktatásügyi minisztérium
művészeti ügyosztálya tette közzé. A művészi ügyosztály a képzőművészeti
főiskola igazgatóságán, majd az illetékes katonai hatóságokon keresztül
juttatta el a katonáknak."
A hadvezetőség kérelme a magyar nőkhöz ,
Budapesti Hírlap, 1914. aug. 23., 10.
– akkorra elmulik a háboru
*
Az első
világháború 1914.
júl. 28.-tól 1918.nov. 3.-ig tartott. A korabeli
sajtóhíradásokban a gyors győzelmet ígérő háború képe rajzolódott ki.
– mit csinálsz. Nézd elgörbítette.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
hogy*
A helyszín a Móricz család nyaralója
Leányfalun
. Az író Tükör-jegyzetekhez készített tartalomjegyzéke szerint
a feljegyzés a "Gyerekek" témához tartozik. Leányfalu
– Todja isten. És még jobb szeretném,
mást adnának, a pénz az öreg kezébe megy.
[szerkesztői feloldás]
hogyha[szerkesztői feloldás]
mert
– a cseléd,
Sebők néni , amért itt kopáncsolta
[szerkesztői feloldás]
Mondta[szerkesztői feloldás]
hogy megálljon[szerkesztői feloldás]
csak*
a diót, majd küldök az
öreggel a télen pájgnit. Kopácsol, diót tisztít (régies).
*
Diós vagy mákos töltelékű sütemény, pozsonyi kifli vagy
bejlgli (régies).
Inkább uzsonnát adtak .
[szerkesztői feloldás]
volna[betoldás]
A multkor igen nagyra vele,
két restderejét
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy*
küldtek vele.
Lusta derelye
(a "rest asszony" derelyéje), gyors elkészítésű, jellegzetes szlovák étel.
– Még nekem is küldtek azt ,
de odaadja a mamának !
[szerkesztői feloldás]
mondták[szerkesztői feloldás]
hogy
Ezek az urak avval kápráztatják a szegényt
legyen boldog, ha náluk szenved, dolgozik.
[szerkesztői feloldás]
hogy
– Magam is jobb szeretném, ha már látnék
. Mit bánom én azután
mit adnók… Még azt a Flisznerék
írnak neki menjen be.
tudtam mit akarnak vele
ott is.
[szerkesztői feloldás]
valamit[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
még
Felesek ezek, most felesek. Két hátyival
*
vett az öreg magért Sebők
Puttonyformájú háti kosár (tájszó).
két adott ki magért és két napig
dolgoztak. De ezt most az egészet neki adták, de annyit se ér
amit beletesz.
[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
mint
– Pá Iduska , , a nevemet
se tudja.
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nagyon megbosszantott[szerkesztői feloldás]
még
– De az a ,
a nevüket elkeresztelte, Flisznerék
[szerkesztői feloldás]
legnagyszerűbb[szerkesztői feloldás]
ahogy
– Hol maguk 3ik éve? Hisz csak egy
éve ott.
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
vannak
– Első évben 800 kaptunk azután
semmit. Ezek bitangok, semmi becsület nincs bennük. A földdel szemben becsület
kell. Azok senkik uraskodnak. Volt egy
[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
csak
permetezőjük, rakja azt el Zs.
szeretettel gondosan, ezek elrontották.
kizsarolnak, azt szét
szórják, semmi sincs belőle,
uraskodnak. Herék.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mégis[szerkesztői feloldás]
Mindent[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
csak
Ott a tyuk, fehér és sárgás bőre tele a tolltüszők töveivel;
óriás és kövér úgy dagad,
szép fehér.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
csak
A nagy sárga ágyasztal, a tetején a fehér pléhvel ami
fehérre surolva,
a hab.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mint
– a tyukot tette bele, azt már
merné! a tollát rakta bele.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem
– Hallgasson ide, várjon,
, ott a legszélsőbe petrezselyem abból 3-at
sárgarépát is 3-at és ott
zeller.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mindjárt[szerkesztői feloldás]
megmagyarázom[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
vanEgyütt
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– Azt
az . És ha
egy kel fog ázni az az öreg Csuromvíz lett, jaj de
az a
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
kérem[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van*
ami
romlik, azt is… Aj de Kelkáposzta.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
megázik[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Ki kell vinni neki a cipőkést, tele ne csámpáskodja. Ki kell előre vinni,
ezüsttálcán.
*
Sárkaparó
fakés.
[szerkesztői feloldás]
hogy
– Szeretem az öregeket. Azért szereti az
az ilyeneket, abszolut
fölényben felettük. A komisz büdös cselédek, azoktól
fél az . Jaj
azt álmodtam volt
nálunk
már Akkor mi lesz.
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
Istenem[szerkesztői feloldás]
hogy[...]
az éjjel. Jaj
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
istenem[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
megint [...]
. megint[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Hm (nevet)
urat
,
odaül az ölembe. De a taknyos a szagot
a kávé se kellett neki.
[szerkesztői feloldás]
nagyságos[betoldás]
szereti
én is mikor odaülök kávét [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
inni[szerkesztői feloldás]
mindjárt[szerkesztői feloldás]
megérezte, még
– találta ki? – Én ismerem az öreg
eszejárását. Én ismerem az . Maga
érti
ugy el foglalva,
, a saját gondolataikon kívül semmi se érdekli,
[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
embereimet[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
magukat
– kell (
s
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
megnézi[...]
)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Nézd combja
, egy sonka.
[szerkesztői feloldás]
milyen[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mint
– Akkor beleszelne a belibe… Janka , nézd milyen szépen fordul ki a
béle. Ni, gyönyörü hája lesz
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
milyen
– ,
büdös ez
[szerkesztői feloldás]
Gyorsan[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
olyanígy
kézbe.
[javítás]
– Ugye.
valaki 3 . És 3
adtak
jó hust. Na most már kiöntheti.
[szerkesztői feloldás]
megvehette[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
koronáér[szerkesztői feloldás]
koronáér[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
ilyen
– És elég lesz ez
nékik
mára? A fele?… Jaj
de szép, ezt fasirozni [javítás]
*
lehetne.
Vagdalni (német).
– Jaj a zsidók
tisztitják a csirkét.
most hagyta a libát, Rózsikáéknál
[szerkesztői feloldás]
istenem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Ahogy[szerkesztői feloldás]
Sebőkné
[szerkesztői feloldás]
meg
– Levest belőle. Még fel sincs téve ez a vén tyuk, hány óra
[...]
fél tizenegy , mikor lesz az ebéd.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Ida széttartja a kezét
a ruhájához ne érjen
igy tartja a kezét.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindenki[szerkesztői feloldás]
Sebőkné
[szerkesztői feloldás]
megmá
3/4 kiló husná.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– ilyen rongy papírokkal rakni tüzet.
összebabrál. (papirokat szed, vizes, leveleket,
berakja a papirt rá ágtörmeléket, így könnyü tüzet rakni. Rá jó hasitott
gyertyánfát. ( akarták vágni nyírest
a tölgyfát, keményebb.)
[szerkesztői feloldás]
Mindig[szerkesztői feloldás]
Mindent[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
mert[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
A papír alsó széle levágva, az írás olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
mint
– Azér értem én a beszédet is
nehezen, – szól bele , – távajrul,
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
Sebőkné
[szerkesztői feloldás]
Hirtelen[szerkesztői feloldás]
mint*
játszanak, Búgó hangot adó játékszer.
[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
Sebőkné
[szerkesztői feloldás]
megint[szerkesztői feloldás]
hogy
– De
[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
« telik »[szerkesztői feloldás]
meg
– combja ,
egy libának.
[szerkesztői feloldás]
Olan[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
minthasehol
se folyna csata és semmi se fenyegetné az
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
emberek
– Kemény, ha ugy süti a naccsága , egy kis vizet is önt rá,
lesz kemény. bizony.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Nem
Az asztal fehér pléhjén fehér vájdling, szürkemázu kéklábos,
porcellán tányér felállítva, a víz lefollyon róla,
piros pettyes csésze, tarka csészék, üveg, zöld törött nyaku köcsög
művészi rendbe.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
meglepő
– keresték, ha ezután
Az én fiam, az öregbik már 18 esztendős korában
akart katona lenni, de vették be. Most
a dohánygyárba
keresik őket…
Székesfehérváron
vizitálták Székesfehérvár
*
aztat… Még eddig
Besoroz.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem…[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
nem
A fejével két oldalra kapkod szóhoz,
a ló ha a zabláját rángatják, s a mikor egész
erővel akar hangsulyozni
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
mint
– Az öreg
, hol nekünk hajma. Hát
. Ilyenek, szépek. Bizony. Már ki kellett
vóna szedni, de este ha elmegyek má érek rá. Ide is
ettek a miénk bizony. itt
bizony a krumpli nyőtt .
apró maradt…
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
megmutattam[szerkesztői feloldás]
nemvetettünk
a Flisznerékhe . Hát amit [javítás]
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Hanem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Nagyon
– Én tudom. Én tudom,
lesz semmi hasznom belőle, ha az öregnek adnak pénzt.
Mer azér itt végeztem
munkát, oda is el kellett menni dógozni. Kapálni .
Odahaza
vasárnap dógozok.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
mindet[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
csak
nevetni rajta,
elkezd bolondizálni, tréfálni.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
mindjár
– Osztán mikor elkezd énekelni,
is van tovább... Azelőtt kedvesem míg fiatalabb
, én is tudtam
nótát... Én mán én most kedvesem 29-én betőttöm
a 61 évet. Ő 63 éves... Katonának
köllött
dalónyi
nekem is bele kell szólni, [javítás]
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
szeptember[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem
oszt akkor alig várta keresztül essen a
sorozáson, házasodni akart. Osztán
egy falubeliek vagyunk.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindjárt[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem
Ezt ugy ,
valami csodát, ami különös érdemel.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
megfigyelést
– fertályfődje vót, egész fertály.
hát az italt szerette. Én 800
vittem, oszt ők sok adósságot vettek szettek,
ügyvédektől
[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
forintot
…Két hét alatt 3 halottat temettünk el, édes apámat, édes anyámat
egy tesvérbátyámat, innen már … A bátyám ügyvéd
öregb nálam.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Leányfalubul
Leányfalu
[...]
, a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
még
– Régen .
most már
. Egy bátyám árvaatya
Mihál édes apám nevét hordta. Nekünk is
ám, azér tudom a szőlőmunkát,
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
Nemtom[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
meg*
vót, mikor egyöttünk
hazulrul. A János , a
Árvaházban nevelő vagy gyám.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
volt[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
fiatalabb koromba, százával 200ával
adtuk akóval, akkor akóra beszéltek. Szőlő közt
vót bab, bertalani vásáron a 800
a házat; az ügyvédek a maguk
hasznát szaporították.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
meg*
vékával adtuk, akkor sok
vót. Azér jöttünk el onnan mikor az én pénzem is odaveszett,
A
bertalani vásár Szent Bertalan ünnepnapjára (aug. 24-ére) esett. A vásárt
búcsúval egybekötve tartották országszerte.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
forinttal[szerkesztői feloldás]
váltottam[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
csak
Barna ujjasa színehagyott, a kendője
valamivel frissebb barna, a szoknyája fehérpettyes kék. Kék surc sovány derekán és ezen felül az örökös vászon kötény,
a kantárja a
nyakába van. Az arcában valami intelligencia,
egy öreg papné. Nagy széttaposott papucsa gombos
félcipő,
[szerkesztői feloldás]
olyan*
Keskeny kötény.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
amelynek[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
– Kilencen mi kedvesem. Azér jutott
nekem 800 ,
birtok a. Masina
nekünk, avval masináztuk az eleséget
[szerkesztői feloldás]
voltunk[szerkesztői feloldás]
forint[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nagy[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt
Gyuri
, az apa, a pirosfoltos duzzadt arcával, amelyből
tisztelettel és hódolattal tud ki mosolyogni s
örök nevetés csillog a képén. hirtelen kövér fiu,
örökgyerek, aki ártatlanul bámul ki a világba, s ugy összehuzza magát,
restellné, ilyen nagy
fiu. A haját is egész apróra nyíratja géppel s hátul a feje bubján
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
hogy
kerek ráncok árkai feketélnek, az elhájasodott bőr gyűrődései.
Ezt szereti, s engedi,
említsék neki, iszonyu dühös tud lenni, ha a
felesége csufolja vele. Ő a tükörből látja és ugytesz,
volna. A bajuszát is lekoppasztotta egy kicsit egy
időben tüntetett vele,
, lógó borzas legyen,
de most angolosan lenyirattta, stuccoltatta egy kicsit s igen szereti magát,
mikor
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
házasember[szerkesztői feloldás]
hogy
frissen borotválva, ugy
, ,
diákkori képe jut eszébe, mert abban időben figyelte
magát először, akkor tetszett ő maga magának legelőbb a lány kedveért, akibe
szerelmes volt s aki helyett gyönyörködött magában.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
megsimogatja[szerkesztői feloldás]
meggyönyörködi[szerkesztői feloldás]
meg
Most a gyerekeit a legnagyobb szigorral neveli. Semmi sem szabad
nekik. észrevesz, és
rosszra magyaráz.
[szerkesztői feloldás]
Mindent[szerkesztői feloldás]
meglát
– szabad hazudni, lopni, egymást
bántani, bosszantani.
[szerkesztői feloldás]
Nemmint a kánya csap rá, ha a gyerekeit hibán kapja.
[betoldás]
– te ugy örülök ha a nagyanyjukat bosszantják néha majd
az öregasszony a méregtől,
gusztus látni.
[szerkesztői feloldás]
meghasad[szerkesztői feloldás]
hogy[betoldás]
– Meg az én uramnak az aptya
18 esztendeig beteg . Nekem sokon keresztül kellett
menni avval az öreggel is.
[szerkesztői feloldás]
volt
– nagyhangu
, beszél parasztos. Az
maradna Lenkével
szereti a lánya gazdálkodását… A hisz alig várta
elmenjen egész gyengén hagyta a lányát.
Csudálkoztam rajta. A második gyerekhez nem jött el, azért ment
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– Gyuri a Lenke védője. Mezítláb és pongyolában VAN
náluk és Pistát szekirozza de ugy
az majd szétpattan a dühtől, néha elrohan és
[szerkesztői feloldás]
hogy
– az nagyon jó mikor azt
Pista
a halálba neveli a gyerekeit.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy
– a gyereket azért ingerli
a bosszantsa
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
feleségét
– az elseji fizetéséből papírból zsebes galambot csinált a
gyereknek és egy száz koronásból egy nagy kotlóst középre Lenke majd elájult
– az igaz, vigyáz rá! Félti a pénzt. Szeretik a pénzt ezek a
Móricz fiuk.
*
A Móricz Zsigmond és fiútestvérei: Móricz István , Móricz Dezső , Móricz Károly , Móricz Sándor és Móricz Miklós .
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
[szerkesztői feloldás]
nemzsebet
[javítás]
– Eljegyezte Lenkét és
hozzánk jött: egy mosogató cselédnek nincs utálatos
keze, az
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[törölt]
« ő feleségé »[szerkesztői feloldás]
menyasszonyának
– Az okos
[szerkesztői feloldás]
emberek[...]
.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Az már igaz a tanítók
vitatkoznak. .
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindigFélművelt
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
emberek
– Utálja az egész Ady
bandát.
*
Lenke áhitattal
Ady Endre neve a modern magyar irodalom
megújulásának és élet érzéseinek a szimbólumaként említett.
– el akart jönni a Zarathusztráért
ő
igen tiszteli Nitsét .
[szerkesztői feloldás]
Pedig*
, A mű magyar nyelvű első kiadása: Friedrich NIETZSCHE,
Im-ígyen szóla Zarathustra, Ford.: Wildner Ödön, Társadalomtudományi
Könyvtár (Budapest: Grill Kiadó, 1908)
[szerkesztői feloldás]
mert
– szeretheti ő , az magos, prepának
[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
Nitsét
[szerkesztői feloldás]
mint*
a logaritmus.
Tanítójelölt (latin).
– Pista
szeret, amit a
szeret. De Lenke
Mikszátot ,
Jókait , és Herceg Ferencet .
[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
felesége[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
meg
– Soókyval tegezik
egymást.
Lenke , azt
hallotta.
[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
nem
Őszibarackok egy kosárban a tornác
asztalán a kis
[szerkesztői feloldás]
vannak[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
gyerek
eszik egyet.
[javítás]
– Hát te mit zabálsz?
szabad, ez ennivaló, ezt ki
kell dobni. Tedd le.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– , tedd le. Egy-kettő. Itt tartanak
ilyet a gyerekek előtt. Szemétbe való ez.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
megenni
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
Beleharap, jó szaftos. Míg a sáron át bemegy a házba,
. Leteszi a tasakot a barackokkal s kissé
látja itt ebben a
világításban ezek sem látszanak jobbaknak a
[szerkesztői feloldás]
megeszi[szerkesztői feloldás]
meglepetve[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mint[törölt]
« tegna »[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megeszi
– Na
Páluszovik bánoch vietor Anká
Mara
= a páli hegyekre fujdogál a szél.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– Ne potyogtasd le a diót. Ügyesnek kell lenni… Leesik az a
mozsárütő a lábadra. Ne tedd rosszul oda, legurul és
összetör valamit… Ne nyomd a fehér kötényedhez hiszen az sose jön ki az a folt
belőle… Ne egyetek már annyi diót fogtok ebédelni… Mit
csinálsz avval a kis székkel… eredj attól a szemét ládától. Mit babrálsz abba a
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nem
cipő
[törölt]
« késes »[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Ne bántsd az öreg asszonyt. feláll, ennek dolgozni kell.
*
A Tükör-részlet Móricz Virág átfogalmazásában Anyám regénye c.
életrajzában így hangzik
Móricz Virág, Anyám
regénye , (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1988) : "– Ne
potyogtasd el a diót. Ügyesnek kell lenni... Leesik az a mozsártörő a
lábadra, ne tedd oda olyan rosszul, legurul és eltör valamit. Ne nyomd a
fehér kötényedhez azt a barackot, sose jön ki a foltja. Ne egyetek annyi
cseresznyét, nem fogtok ebédelni... eridj attól a szemétládától. Mit
babrálsz a sárkefével, piszkos lesz a kezed. Ne köpködd szét a magot,
széttapossuk. Ne bántsd az öregasszonyt, annak dolgozni kell, nincs ideje
veled játszani…"
– Nahát azt neked kell , milyen
lett a kezed. A ruhád, cipőd befrecskelted, most mázold
össze magad. Eredj Ida mosd
Ida te mosd .
[szerkesztői feloldás]
megmosni[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
meg
– … De másnál
színű a leves. Nálad nincs is soha hushab – kérdi
hizelegve.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ilyen – csuda ha ugy szerették és
fontos maguknál a
leves, azt jót tud. Egyebet aztán
szegény feje.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
sehogy[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mintha
[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
megfrissült[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindenasszonynak
is
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
meg*
A hósapkák honvédségi megrendelésre
készültek, de segélyakciók keretében házilag kötött hósapkák gyűjtését is
elrendelték a téli segélyakciók keretében. Vö.: "A hadvezetőségünk a
sajtóban azzal a kéréssel fordult a magyar nőkhöz, hogy kézvédőket és
hósapkákat készítsenek. Mintáit a vallás- és közoktatásügyi minisztérium
művészeti ügyosztálya tette közzé. A művészi ügyosztály a képzőművészeti
főiskola igazgatóságán, majd az illetékes katonai hatóságokon keresztül
juttatta el a katonáknak."
A hadvezetőség kérelme a magyar nőkhöz ,
Budapesti Hírlap, 1914. aug. 23., 10.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
asszonyok
Persze soká folyik míg betörik a házidologba, s ha eszébe jut
sajnálja és fáj a szíve,
él gondtalan pompában, de
így egészséges és
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan
A tálalás. Forró a
[törölt]
« krumplis »[szerkesztői feloldás]
megégeti[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mégis
Ezt . És ime ez a boldog élet
alapja. A főzés, a gyerek. Ez jó. Az ura aki pénzt hoz.
[szerkesztői feloldás]
meghallotta
Odaáll
[törölt]
« és »*
A
jegyzet szövegvaránsa Móricz Virág Anyám regénye c. életrajzában szerepel
Móricz Virág, Anyám
regénye , (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1988) :
"Könnyű ruháit maga varrta, legalább tervezte. A gálára valót, színházi,
vacsorázóruhákat nem, azokat „belvárosi szabó” készítette, de Lányfalun
sima, csinos vászonruhákban járt, kötényt viselt a munkához. Olyan köténye
is volt, amit még Jolsván varrt, nagymamának, Zsani néninek. Az ura odaállt
mellé a kerti rőzsével fűtött tűzhely mellé és belekóstolt a pecsenyéstálba…
Ez a jó, ez a boldog élet. A gyerekeknek kuss, azok el ne rontsák a
gyomrukat vagy az étvágyukat."
[törölt]
«
– Semmi íze ennek a husnak egyáltalán semmi íze. Én ezt
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
nem– Én se igen szeretem a hust. A disznó hust. A csirkét ha gyenge fiatal és finom
– Ugy örülök,
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nagyon– Tésztát
[szerkesztői feloldás]
nem–
[szerkesztői feloldás]
nem– De akkor
[szerkesztői feloldás]
ne–
[szerkesztői feloldás]
Meg– Ne is.
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
van*
A
jegyzet szövegváltozata Az üveges hintó c. elbeszélésében
olvasható
Móricz Zsigmond, "Az üveges hintó", Nyugat 8 (1915): 2:327–342. : "Sári
nagyon mulatott ezen a vitán mindig s mivel a sógorának még egy
furcsasága volt, az hogy a tésztához kenyeret evett, amely szintén egy
igen kellemes nézeteltérési eset volt minden ebédnél huszonhárom év óta,
mert ezt még legénykorában kezdték ki rajta, erre célozva sózta kis
tréfával Berci bácsinak. – De kenyere még van Berci
bácsinak.
– No hát ehhez eszem egy kis tésztát. Ehhez kell.
– Dehogy is.
– A tisztához kenyér kell – mondta Berci gyöngéd
hangon, úgy gyerekesen tréfálva.
– Még ilyet sose hallottam.
– No pedig hallhattál volna öt esztendő óta, mióta a
feleségem vagy.
Mély és zengő kis nevetés volt a szóra."
»
[törölt]
[törölt]
«
– Az igen, ahoz kell egy kis tészta. [törölt]
–
[szerkesztői feloldás]
Dehogy– A tésztához kenyér kell.
*
A szövegrész Móricz Virág Anyám regénye c. életrajzában is szerepel
Móricz Virág, Anyám
regénye , (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1988) : "És örökké tréfa, kivált a férfiak folyton mókáztak:
Marci bácsi,
anyánk két öccse, de kivált a gazda , kinek ugratásától senkinek nem volt
maradása.
– Semmi íze ennek a húsnak. Örülök, hogy túl vagyok
rajta, csak azért ettem, mert olyan sok van.
– Tésztát kér?
– Nem.
– De akkor ne is egyen.
– Meg se kóstolom.
– Tésztához kenyér kell.
– És kenyérhez tészta?
– Egy kicsi... Ez jó volt, ez a tészta. Ez az utolsó
villa.
– Holnap sárgarépát főzök.
– Azt nem eszem meg.
– Nem. Mire bejövök, egy szemet se hagy a tányéron.
Magázták egymást. Kivéve haragban és szerelemben. De ki gondol a
szerelemre, ha ágyban, asztalnál minden rendben van!"
Csend.
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy »
[törölt]
*
A jegyzet szövegváltozata Az üveges hintó c. elbeszélésében
olvasható
Móricz Zsigmond, "Az üveges hintó", Nyugat 8 (1915): 2:327–342. : "Azért élünk, hogy együnk – mondta Sári, ezzel szintén a
sógorát tréfálva, mert köztük állandó volt az egymás kis elpattanó
viccelése.
De most Margitka beleszólt s átvette az élcet. – Nem
azért élünk – kiáltotta a négy esztendős tréfáló –, hanem azért, hogy
azt kiabáljuk, hogy éljen a haza, éljen a szabadság!"
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Nagyon
[törölt]
«
bácsi Berti bácsi azt
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
mondja– Kötelességünk
[szerkesztői feloldás]
megtettükAmit adtál
[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
megettük[szerkesztői feloldás]
bácsi[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
istennek[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megintHa
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mondja »
[törölt]
*
A jegyzet szövegváltozata Az üveges hintó c. elbeszélésében
olvasható
Móricz Zsigmond, "Az üveges hintó", Nyugat 8 (1915): 2:327–342. : "– Hát hogy kell megköszönni az ebédet? – mondta az apa
Margitkának, a kicsinek.
– Sehogy.
– De meg kell köszönni.
– Nem kell.
Az apa nem vette fel a kislány rakoncátlanságát, tréfált
vele.
– Tudod, hogy Samu bácsi hogy köszöni meg? Azt mondja
hogy: »Kötelességünk megtettük. – Amit adtál, mind megettük!« András
bácsi meg, ha jó ebéd volt, azt mondja: »No hálistennek. Adjunk hálát az
istennek, hogy egyszer megint jóllaktunk.« Ha meg rossz ebéd volt, akkor
azt mondja: »Eh... és eltaszítja a tányért – ezen is túl vagyunk.
Gyerünk húzni az igát!« "
– Nem… Azelőtt komolyan vettem és
annyit csináltam ami azoknak kell. Mire bejöttem egy szemet
hagyott a tányéron.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg
– Ez az ugy beszél, én azt
hiszem valami veszekedés van odakinn.
[szerkesztői feloldás]
mindenki mindig[szerkesztői feloldás]
nagy
– Én most , muszály
egy sáncot csinálni.
[szerkesztői feloldás]
csak[...]
vége van a mosásnak hát eljöttem. Minálunk
olyan nagy víz [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
volt
– 3 helre betörtek. Pelátiék , , nem
[szerkesztői feloldás]
Hofázerék
[...]
.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Jött egy pár csirkefogó egy csütörtöki napon, egyik
. egy Peláti egy felé. És kérem ide a házhoz naprul-napra egy paraszt nézte a házat. Egyszer hoznak
[szerkesztői feloldás]
bement[szerkesztői feloldás]
Hofázer
[szerkesztői feloldás]
Szentendre
Szentendre
[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
Peláti
[...]
de [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nemegy fickót és fürdőruhát
. A
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
Teleki téren eladta potom, a rendőr
, igazolja magát. Kérem elvittek, botokat és
, becsukták, tolvaj kulccsal és a szomszédba
a
s
észre,
észre, tél volt, sütött a
hold
[szerkesztői feloldás]
megfogta[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
iratokat[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
kávésnál[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
vette[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
vette[szerkesztői feloldás]
nagy
– Soha itt, mi itt
32 éve
. Tudja naccság kérem azok kik
, lakatoslegények
, azok bejártak az urakhoz és
kulcsot tudtak.
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
vagyunk[szerkesztői feloldás]
ilyen[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
történt[szerkesztői feloldás]
voltak[szerkesztői feloldás]
szentendrén
Szentendre
[...]
és azt [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
megfogták[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
minden
szakácsné, ott
jó kereső, – én
szeretem a pénzt összerakni, egy kis pénz legyen,
sose szabad a pénznek elfogyni az
tudja milyen betegség jön, – néha mérges, de
a szegénység miatt, hisz a nélkül nincs a
legnagyobb uraknál is. Hát oszt így kérem má most
az isten szerelmére,
[szerkesztői feloldás]
voltam[...]
uraknál, vasuti méltóságos ugy
összekerültem az urak… Hál [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
istennek[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
megvárjuk[szerkesztői feloldás]
csak
– Iszonyu, de talán már
. Tegnap itt a
Hercegné
fia de milyen piszkos, egész
fekete a piszoktól, szerecsen. Ők
a betegeket szedik össze a harctéren.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
megfordul[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
csak
– kivettem öt hát jó pihent főd, hát
van.
[...]
a
Fodoréktul .
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
Pedig[szerkesztői feloldás]
hogy
– tudok semmit és
is szeretem olvasni az ujságot, ugy sajnálom őket.
Nekünk jár az Est- de én
olvasom, átfutom. Az uram
roppant politikus, ő tud,
tengerész 16 évig, már mi alszunk ő
politizál, olvas.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
lapok[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
még
– Hát naccság kérem
az ugy , egyik testvéremnek hat gyereke van ott,
is ír. Hálisten az én uram má megy.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– Az én uram se
eddig.
*
Móricz Zsigmond három
sorozáson jelent meg: when="1914-12-05T00:00:00">1914. dec. 5-én
, when="1915-10-04T00:00:00">1915. okt. 4-én és a IV.
pótszemlén 1917. márc. 1-jén .
Szívproblémái és rossz szeme miatt alkalmatlannak nyilvánították.
ugy látszik beteg. Hát ez kérem
csapás. A mult héten volt az uram egy házat eladni, talán sikerül. Egy nagy
ház 15 000ér adva, az illető 10 000-et ígér, gyönyörű
telek, gyönyörű.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindenkinek[szerkesztői feloldás]
van
– Majd odaadja kérem. Mert kérem látja,
akarja az és feljebb veri.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
még
másik lumpok. És az csalják
jobbrul-balrul, annyit vesz az
, amit .
[szerkesztői feloldás]
embert[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
megbír
– Ostoba , az ura
, elgyugja ide-oda. És egy este 2-300
elkőt, bemegy mutogatott, Róth
nehezen elcsalta tőle 50
, egykettőre elkőti. Az asszony könnyelmű, ne hagyjon előtte pénzt.
[szerkesztői feloldás]
asszony
[szerkesztői feloldás]
megleli[szerkesztői feloldás]
forintot[szerkesztői feloldás]
megPestre
.
Mutkor is 300 Budapest
[szerkesztői feloldás]
forintot[szerkesztői feloldás]
nagy[szerkesztői feloldás]
mégis[szerkesztői feloldás]
forintot
– pénteken bemegy tejfelt, turót,
babot, , rémsokat
[szerkesztői feloldás]
Minden[szerkesztői feloldás]
mindent
küzd iszonyu, azután kelmét hoz, kendőt,
vásznat, azzal kereskedik azért könnyelmű,
az ura előtt hagyja a pénzt, ő ád üzletre is
az , üzletre is
roppant egy könnyelmű ez a Fancsek ,
könnyelmű. de ő a hibás szegény, ne tartsa előtte a pénzt. És
az a Fancsek jó munkás tessék elhinni jó
munkás,
nincs neki rechtje, elzüllött. Na az a nagy fia , az is egy jó
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
annak[szerkesztői feloldás]
embernek[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
roppant[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy*
Tekintély
(német).
[szerkesztői feloldás]
hogy
madár, az is egy csirkefogó lesz, az asztalos az is olyan elzüllős.
fiatalon elzüllött kérem, itt a szüleitől nem tud
jót, hát akkor magátul mi legyen. Az asszony az olyan élelmes asszony kérem, kifogástalanul élelmes
kérem. Isten ments, ha nekem olyan uram én régen ott
hagytam , és ez a sok gyerek, egyik kicsi, másik
pici. Én , én veszek kérem esik eső fuj a szél. Én nekem nincs annyi gyerekem
[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
naccsága
– Az a , fürösztöm
őket s vasárnap mennek haza tisztán.
[...]
bácsi
unokáji szombaton eljönnek hozzám, [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
megmosdatom
–
ágyuval lőttek
volna. Hát jöttünk, lámpával, nálunk az a lámpa,
karbid, jéggel. Nekem a bódénál
a jég, de mesés, egy tábla,
valami mesés.
Hushagyó
kedden
[javítás]
éjszaka
zajlott [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
még, mintha[szerkesztői feloldás]
volt*
a szőlő is tele Karbid- vagy acetilénlámpa: a kalcium karbid és a
víz elegye acetilén gázt fejleszt, ami egy égőfejen kivezetve és meggyújtva
erős fénnyel világít. 1908-ban használták a bányavilágításra Magyarországon.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
minden
– szép
télen mikor lehetett menni,
a révészek, és elmentek a csónakkal.
másnap. Reggel korán jönnek. Mesés
a nézni, mesés.
[szerkesztői feloldás]
Nagyon[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
megindult[szerkesztői feloldás]
megvártákJönnek a
tejesek [javítás]
[szerkesztői feloldás]
naccsága
kérem
, olykor [javítás]
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
Dunát
– Nekem a hegyen őszibarack, de apró
apró a dió,
rá eső. Már nekem semmi, a
kukoricám és felszántani s kész . Egy kis ganajt, amit
a malacok csinálnak.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
van
– Ha jó munkás, ha . Azér fizettem 80
egy napra.
vóna
most jó munkás. De
míg elpiszmogtak a pipával. Míg nekem tavaly azt az 5 mázsát leszedték, azt
hittem [javítás]
[szerkesztői feloldás]
megbolondulok[szerkesztői feloldás]
koronát
– de ő nekem szól, hát én öt
foglalót is ott hagytam
.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
forint[szerkesztői feloldás]
volna
[szerkesztői feloldás]
Mint
– én
[...]
jány
vagyok, [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Veszprém
Veszprém
[szerkesztői feloldás]
utánPápa
mellett
Pápa
– szabad cipővel bemenni a szobába, a
verandán le kell vetni a cipőt. Az egy betegség. Én bejárok télen takarítani, de
ennek lehet kedvére tenni, – s vizes kézzel jól
a kilincset, ugy aki
utána hozzányul, jaj.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megfogja[szerkesztői feloldás]
hogy
– jaj ez az eső istenem. Juj még
ködölnek a hegyek. Még eső lesz. Azt ha
ködölnek esik. (nevet)
[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
mondjuk, hogy[szerkesztői feloldás]
még
– Ó még holnap is fog egész nap esni. Iszonyu, iszonyu el
borulva, iszonyu. Ez a
napraforgó egész elnyomta a virágot (már
egyszer)
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
megbeszélték
– hat. Tetejére adtam a litert,
csapva szokás azt is adni. Egy
kellett volna odaadni együtt.
Az
7 liter bab volt,
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
forintér
– lesz. Én emeltem a zsákot, az
több 30 kilónál, a nagyobb
zsák.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
pedig
– Igen, de a diót
drágán. Azt
Princ , sok.
Fancsekné annyiér ad neki.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy
– Á hisz itt
ő is 30
.
[szerkesztői feloldás]
dehogy[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
Fancsekné
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megveszi[szerkesztői feloldás]
koronáér
– Én tudom, de ő azt
vesz 20-ér belőle.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak
– Na most nincs mit egymás szemére vetni Langeréknak . Ő az urát szidta
drágán vette a diót, és ez őt fogja szidni
drágán vette a diót.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Elég, de azzal vet számot,
Idáéknak is akartam adni, de most már
tudom mi jut.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Princnek most már
fogja ,
, 25-ér vette.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megmondani[szerkesztői feloldás]
hogymennyit
ad érte. Tavaly is azt
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy
– Ott azt ,
, isten ments, akkor
annyit adjon érte.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
dehogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Az kis ponyva. Én vittem fel. És ott a
kis fa is a szőlőben, azon is 5 kiló.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van
– Én azt hiszem, egy mázsa.
[szerkesztői feloldás]
van[törölt]
« Van
egy »
20-at tartani és venni egy pár napig
hizlald, de egész életén át táplálni, táplálja más.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
Miklós
*
A jegyzet Móricz öccse, Móricz Miklós leányfalui látogatása során készült. Jelen
volt még Nagy Lenke , Móricz másik
öccsének, Móricz Istvánnak a felesége és Holics Janka .
– Különben én velem nekem már ő
; és én az egyetlen menye vagyok, aki törődik a
dolgaival s a családjával, Lenke , azt
, bánja is ő.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– És látja ugyis
, ugyse lehet változtatni rajta,
tán belátott egyetmást, össze is szokott vele, s a
menyei és a legfőbb
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindegy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
megtanították
–
Miklós ugy tett,
látnám az ő vállrándítását, az
nagyképűsége neki,
tul volna a , felülről nézné,
annyira volna rendülve,
is akar hallani a dologról.
[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
meghatottságon[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Hiába
, tudod öt perc mulva.
[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem
– Látod
tudod. Szeretném én tudni,
tudsz a család , amit
.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mennyit[szerkesztői feloldás]
történetből[szerkesztői feloldás]
elmondtam
– Azt írja,
is hallotta azt jelenti,
ő tud semmit a családról.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nemPorcsalmát
soha… Porcsalma
*
Ez
Móricz Zsigmond nagyanyja
Nyilas Katalin családi
legendáriuma szerint Porcsalma jelképezte a Nyilas-család őseinek nemesi
származását.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
Sebők jön.
*
A jegyzet a
Tükör tartalomjegyzéke szerint "Sebőkék"-ről szól, akik a ház és kert körüli
teendőket látták el
Leányfalun
. Leányfalu
– tudom
.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
kezét[szerkesztői feloldás]
csókolom[szerkesztői feloldás]
nagysága
– Bizony szegények, ebbe a ronda időbe.
tudom vannak.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– Két adok maga
60 se tud.
[szerkesztői feloldás]
forintot[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
koronát
– Ahoz a semmi köze amit én . Páncél
, a Vancsóék neki 25-ér adják. Majd jövőre a
nagysága külön
[szerkesztői feloldás]
Langernek
[szerkesztői feloldás]
megveszek[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Nagyon szépen az ebédet és a
vacsorát is
. A nagyságának is. A csirkéket még ,
be zárva.
[szerkesztői feloldás]
megköszönöm[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mindenért[szerkesztői feloldás]
megnézem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vannak-e
– Jóécakát . S elmegy, visszajön, de
tovamegy fel, lépve a fűbe.
[szerkesztői feloldás]
kívánok[szerkesztői feloldás]
nem
– No . Maga is megolvasta?
[...]
70
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
korona
– És itt 50. Mint tavaly. De most a fűér is többet adtak; de
paradicsom, szőlő
, se krumpli. Most leszámolhat.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt
– Azt
lesz a 100
.
[szerkesztői feloldás]
mondtad[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
korona
– No én gondoltam
. De a szőlő is 50
kevesebb.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meglesz[szerkesztői feloldás]
koronával
– lehet mi
ne gazdagodjunk, akik így élnek. És a pénzt mégis
beszedik s ki adják.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem
– Már én fogom
a lámpát, petroleumos lesz a kezem.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg(ásit)
– Még itt [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
megint
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Mondom[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
nem
– Szép tőled,
tartod magad
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
Ida
*
Ida 1914-től az Iparművészeti
Főiskola hallgatója volt, szobrászatot tanultt Sándornál, mellette a Magyar
Képzőművészeti Főiskola esti rajztanfolyamára járt. A család tagokról is
készített rajzokat, szobrokat már 1914-ben is.
Ida – De
viszem, én a szobromat.
[szerkesztői feloldás]
hogy*
Móricz Ida
Móricz Virágról készített
szobrot, aki a mintázás körülményeire a következőképpen emlékszik vissza
Anyám regénye
c. művében
Móricz Virág, Anyám
regénye , (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1988) : "Ida
agyagból szobrot gyúrt rólam. Jaj, de utáltam a műveletet. Látszik a
szobrocska elpittyesztett száján. De a gyerekeknek szót kellett fogadni
ebben a házban, nemcsak Ida, anyám is akarta azt a szobrot. Mert untam a
modellülést, lefényképeztettek, igazi műteremben, Ida levette a ruhámat,
letolta az ingecském pántját – majd megpukkadtam mérgemben. Ötéves voltam."
A beköltözés részleteinek kellemes
, a jó enyhés levegőn a kedves szobában,
ahol kívülről beszűrődik a kék fény
[szerkesztői feloldás]
megbeszélései[szerkesztői feloldás]
még
– Látod, engem szeret, mert én
nyuzom. Te hozzád mer
menni,
bántod.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
mindig
– Már féltek a macskától. Már
félsz,
. De hamar .
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megesz[szerkesztői feloldás]
megszoktátok
– Lili, bili.
Lili. Én ezután Lili leszek,
a babám.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mint*
Móricz Virág a Tükör-jegyzetek részleteit több, e
szövegkörnyezetében található párbeszéd-töredékből idézi Anyám regémye c.
művében: "Közben a gyerekek csuda jókat mondanak: – Már én úgy meguntam a
Virág nevet. – Már más kéne? Milyen? – Lili. – Bili? – Lili, nem bili. Csak
Lili. Én ezentúl csak Lili leszek, mint a babám. Most én leszek anyuka, jó?
És te ugrálj, Gyöngyi, én meg azt mondom, hogy ne! ne! Ne ugrálj, megverlek!
– Én jobban tudok verni. – No verj, ha mersz! Harcolunk! Ida beleavatkozik,
szétválasztja a két csepp lányt. – Akkor gyere sakkozni! – Veled nem, te se
ülsz nekem. – Már ültem eleget. Ha te annyiszor sakkoznál velem!"
– fog az Terkáéknál , az a száz
hiányozni. Én azt hiszem meg fogják ők azt
karácsonyfelé gondolni azt hiszem.
[szerkesztői feloldás]
Nagyon[szerkesztői feloldás]
forintocska
– Zsuzsi biztosan jó
, , de mellette
kéne egy cseléd. Én bizony
írok, egy lapot csak Terkának – ne
gondolja – Ne ugrálj hát! Jaj
a diót.
[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
megbízható[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még[...]
se írtam, no de most már
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
eladtam
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
megvert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg
– Egyél , de ugy
ne maradjak … Jaj de
kényes vagy! Jaj de kényes, jaj de kényes
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
– Ilyen időbe hiába megyek fogok ott cancékolni . De reggel bemegyek.
Esztergomba
. Esztergom
[szerkesztői feloldás]
Nem*
. Szerettem
A megy ige hangulatfestő alakja.
[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
holnap[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
meg[törölt]
« Én [szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Elment[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
megneveti[szerkesztői feloldás]
hogy
– veregeti a lábam,
veregeti, ugy
csinálja, hova üssön, hehe,
2 lábbal, 3-al jön,
kettővel… Most átugrotta, rálépett a cipőmre és
átugrotta…Cicus… Most
… akarja fogni a farkát…
Milyen furcsákat csinálok… Most ha odatartom a
lábam,
… Ez magos ez a divány…
Én így tudok felmenni… A cica ide felugrik és kész (
Langerné hátása!!)… Eccer egy
[szerkesztői feloldás]
Mindig[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
mega cipőre
. Höhöheháhá. Neked adom a talpam… Most
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
megint[szerkesztői feloldás]
megvert[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mindég[szerkesztői feloldás]
mindég[szerkesztői feloldás]
megüsse[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
csak
lába és kétszer két lába négyszer négy lába és 6x6 lába
ennek a cicának… Ez karkötő…
karkötő… karkötő… Én övöm
ez (egy spárga összekötve; az az aranyzsinór, amelyet egész nap viselt)
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
Nem
– Ez másfél liter, ez egy.
[szerkesztői feloldás]
nem*
A jegyzet Sebőkkel
folytatott beszélgetés alapján készült.
– Megméri, bőven .
állna el az idő, ne
esne.
[szerkesztői feloldás]
megméri[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
hogy
–
, Lauránál
, azok holnap mennek.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
voltam
– Edények, ami, tavaly
vittek el semmit. Most innen viszik be, ami itt
. Azt most lehozták a pallásrul,
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogyDebrecenbe
mentek, hát oda pakoltak. Jóécakát kívánok csókolom kezüket.
Debrecen
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyikének
– De szépen
elfogy
[javítás]
nálunk
[javítás]
[törölt]
« má »[törölt]
« et »
[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mert
– Terka már
hozta a kártyát. De . dolgozni, az
jó.
[szerkesztői feloldás]
csaktavaly
már [javítás]
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Mindig[szerkesztői feloldás]
nem
–
ő uri lány.
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
–[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem
– Mesterlány, mesterlány regénye…
, milyen jó az a bluzod.
Remélem beviszed a télre.
*
Te egész elegáns Utalás Porcsalmi Gyula regénycímére A mesterleány
regényére.
Porcsalmi Gyula, A
mesterleány regénye , (Debrecen: Horovitz nyomda, 1907)
[szerkesztői feloldás]
vagy
– Na ne csepegtesd el a mézet, látszik,
vagy urilány; ej veszed fel.
Borzasztó látni is.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– Most azt várom
fogod te azt kiborítani, te még
ettél lábasból.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
dehogy[szerkesztői feloldás]
nagyon
– Beviszem
Pestre
.
Budapest
Ida – És 45 adod. A lányok
, ők is
40-ér.
[szerkesztői feloldás]
mondták[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megveszik
– Mert így jobban jövök ki becipelem
s kimérem. Akkor egy kosárral 5 kiló, most
8
[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
meg
–
. Én is sajnálom a pénzt kiadni.
[szerkesztői feloldás]
Dehogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mondom
– Te is biztos pöröltél mikor mama , hogy » ott krajcároskodott.
[törölt]
« azt
[szerkesztői feloldás]
mondta
– Az eső engedi,
a finom szőlő ide lejöjjön a hegyről.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– aranyos ez a kis állat
el itt köztünk.
itt szeret lenni, szeret
a sufliba .
[szerkesztői feloldás]
Nagyon[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
nem*
Szerszámos kamra,
melléképület.
– Én a jövő héten mosok
akarok, míg ezek itt ,
még átjönnek
Flisznerék
.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
vannak
–
Szikla Adolfot
, Szájkl.
[szerkesztői feloldás]
MinthaLondonban
ugy London
[szerkesztői feloldás]
mondanák
[szerkesztői feloldás]
Janka
láb
dunnát amely tokban [javítás]
[szerkesztői feloldás]
van
– Jaj, azok a fiuk szegények. Az a Pali aggaszt már engem is. Augusztus
szeptember. Már letelt az a hat hét is.
– Már hónap van és ő azt ,
hónap itt alszom.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy
– Azt ,
hónap én alszom itt, de én akarok itt aludni.
[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– No hagyd.
szép ugyan letagadja.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– No imádkozni… Várd MEG… … ami… lelkünket… miképen…
Aggyon isten és a katonáknak… jó éccakát lelkem, jó éccakát, jó c kát.
Az
[betoldás]
atyának
… legyen [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
meg
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Kössetek még egy kicsit[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mint
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
hogy
Lányfalu
Leányfalu
– szorítsd a szivedhez osztán majd
csillapszik az a nyavalyád
[szerkesztői feloldás]
mindjárt*
Epilepsziás roham.
– Törüld le magad, érzed, azután de
ne nagyon mert véres.
[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
nagyon
– tudja
, fröstökölt a multkor, akkor uzsonnált.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
volt*
Reggelizik
(német).
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
meg
– egy kalanat, azt ugy kell szokni,
tud lélekzetet venni.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
– De ha ez délután magáhol jön, akkor kérdezzék tőle tud-e róla,
tud a semmit
[szerkesztői feloldás]
nem
– érzi előre, egy kanalat kell a szájába,
tud lélekzetet venni
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
– jó evett,
a kávét
[szerkesztői feloldás]
Még[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megette
– de ugy örültem neki
érte el gyakran
ezelőtt gyakran elérte. Rá is kérdeztem,
, adja isten.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– ez jó
az isten ugy csinálta
mindig megtaláltak hozzá.
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
hogy
– Mosd magad,
érzed
fáj. egy kicsit az öregibül.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Csak
– az a jó ,
körüle valaki, és
[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
naccsága
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
– használ 75
adhatok mindenér – is használ
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
S ott állunk a konyhában és összezavarodnak az evés képzetei s a
halál, a dög… Az igyekszik elaltatni magát,
eszmetársulásai ne legyenek… állati közönyösséggel
élni tul a borzasztóságokat…
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
hogy
– Ha ránéztem egy pillanatig vagy
kettőig, ki hánytam – az orra
[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
volna
– Tavaly is így elájult és utána itt
két hétig rendesen. Másnap vasárnap
és jött felöltözve csinosan
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt
– Én akkor amikor Sebők néni először ájult el (sírós) én akkor
láttam, valamit akartam kérdezni, de akkor
hasra feküdve, a hátára
feküdve, de most hasra feküdve. Szalatam
el ájulva és a kőműves bácsi is ment hozzá.
[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Sebőknéni
[szerkesztői feloldás]
van
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
majdnem
– Azt kisepertük amit tisztított,
[törölt]
« hogy »[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
nem
– Az se piszkos, de
[szerkesztői feloldás]
volt[törölt]
« talán »[szerkesztői feloldás]
ember
– Az lehet
utálatos a katonák véres sebe
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
Elegánsan hosszu karcsu fehér jércék, oly elegáns sárga
lábakkal, fehérre
[...]
.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Elől a kakas jött kis piros tarajával,
alig nézett szét leugrott és felkapta a szemet, utána a kis toll vizbe nyujtogatná,
tornázna vele, finoman, oly könnyedén és ruganyosan. Végre a hegyes fejű buta és
gyáva jérce. Alig mer kinézni
*
bóbitás jérce , szét leskelt, a nyakát,
Értsd: tollas.
[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
vagy
[törölt]
« alig »[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mégis[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
meggondolja[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mintbóbosan
laposra vágott legyezős farka; ez a kakasok fajából való, s amilyen vakmerő és
merész ez, [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
olyan
A kakasnak némi előkelőséget ad tollal
le nőve a cipőjéig, de valami
elegáns tábornokos sujtás ez,
kiskápláros.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
olyan
A kakas nagyot nyujtózik, s kiveri szárnyából a lustaságot,
utána a két jérce is egyszerre csapkodnak. A
rutajérce
kap-e távolról veszedelmes visszhangot a csapkodás
szokatlan zajára. Aztán egyet-kettőt rug a
sárba és a kukoricaszemeket, amelyek szépen
[szerkesztői feloldás]
majdnem*
magasra nyujtja a nyakát s
lesi, Fiatal liba.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megnyugodva[törölt]
« bele »[szerkesztői feloldás]
vannak
A negyedik, az egy ostoba jószág, az ott ül bent az ülőn. Ez is
fehér, egy kevéssel több a sárga folt a szárnyában.
[szerkesztői feloldás]
csakJolsván
Jolsva
hangyának
csufolt egy kis görcsöt a
cseléd. Ott [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
volt
Itt is egy, amelyik a nyáron
köztük szedegetett, egy barna. Marci
szerette és örökké látta, szólt róla. Agglegény,
madár s állatbarát.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
Volt[szerkesztői feloldás]
volt
talán a feje
a
hasa?… El is pusztult.
[szerkesztői feloldás]
volt[...]
? [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
Nem
A csirkét látja az
. Gyerekkorom óta
emlékszem csirkékre, tyukokra, de egy se lett ismerősöm.
rövid ideig itt
körülöttünk, el el tűnnek a tálban. Különben is
annyira igénytelenek. Egy-egy tojás után kárálnak egy kicsit, különben oly
hangtalanok és szelídek. Még a csipegése is, ezüst
pénzt veregetnének, ami ugyebár elég ismeretlen hang
előtt, sok pénz
átmegy a kezünkön, de ki szokta pengetni?
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
mindnyájunk[szerkesztői feloldás]
pedig
1. a nyitány, egy baka rálép a srapnellre, véreső hull vissza. Ő
majd elájul.
*
az
felrobban, felveti 4 méterre,
Golyókkal töltött, a levegőben időzítve robbanó repeszgránát.
[szerkesztői feloldás]
mint
3. feláll s látcsövön nézi az ellenséget, egy srapnellgolyó
*
a combján bemegy, a térdén jön ki, a cipőjébe megy le.
Golyókkal töltött, a levegőben időzítve robbanó
repeszgránát.
– Árulkodsz? szeretem. Jaj de csunya
árulkodsz.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– De
anyukától
ugye? Azt szeretnéd, őtőle
is. Hát örülnél neki, ha kikapna?
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
mindent
4. 2-től este 7-ig ott fekszik. Akkor a szanitécek
*
A művázlat 1–3 pontja a 143. oldalon
olvasható.
[szerkesztői feloldás]
Délután*
felszedik, a Lazaretbe
Sebesültszállítók (német).
*
viszik ott első kötést kap.
Kórház (latin).
5. Éjjel elfoglalják az oroszok a kórházat. Kirabolják őt a
közkatonák, elveszik. Beviszik az oroszkórházba
ott igen jók hozzá, sokkal udvariasabbak, nálunk és uj
kötést kap;
[szerkesztői feloldás]
Mindenét[szerkesztői feloldás]
Mint
6. visszafoglalják a magyarok a kórházat, ők
ijedve rájuk tüzelnek;
kiabálnak és a hangjukról ismerik ,
magyarok; uj kötést kap
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy
7. a strázsamester ,
tessék: ő választ egy nemesi kardot, sapkát,
csajkát
*
a zsákmányokból Szakaszvezető, ill.
őrmester.
[szerkesztői feloldás]
megkínálja[szerkesztői feloldás]
hogy
8. itthon fekszik a nagyanyjánál aki szegény
és azon bánkódik, a
fegyverét, felszerelését elvesztette s ha most tudja
tanukkal igazolni,
gyávaságból veszett el, akkor
.
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megbüntetik
9. A háboru kitörésének igen örült,
annyi adóssága ,
bírt élni. ugy tudott menekülni,
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
hogyEperjesre
helyeztette magát. A háboru kitörésekor pláne hadnagynak nevezték ki és utána
reméli főhadnagy lesz.
Eperjes
Ghillányi Miska , a nagy
bajuszával és vastag köpönyegében ácsorog. A hajón léptekkel jár.
*
[szerkesztői feloldás]
nagy
– Mi ujság
Lembergben
? Lviv
*
A második
lembergi
csata 1914. szept. 8. és 11. között zajlott. Az orosz hadsereg
támadásai következtében az osztrák–magyar hadsereg csapatai hátráltak. Lemberg
Galícia
nagy része, Galícia
Bukovina
egésze elveszett, csak a bekerített Bukovina
Przemyśl
erődrendszer maradt osztrák–magyar kézen, amelyet szept. 15 -én körülzárt az orosz 3.
hadsereg. Przemyśl
– Attól félek a franciák még jobban viselik magukat a németekkel
, mi az oroszokkal
szemben.
[szerkesztői feloldás]
szemben[szerkesztői feloldás]
mint
– , tudod milyen fiatal ez hozzád képest! Ez
négy hónapos.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
csak
– fekete, milyen rókaszínű ez,
kopott volna, vedlik a bundája
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mind
A cica egy perc mulva a díványon .
Aztán visszajön s megül az oroszlán jellemző ülésével a két hátulsó lába alatta
, a két első egyenesen áll s félrefordított fejjel
néz.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Mindenkinek[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mégse
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nem
Okosan és bátran néz az idegen nagy állatokra. Hirtelen megijed
aztán valamitől, és beugrik az ágy alá, délutáni álomra.
– Ugy látszik a jóisten a
háborut és vízbe akarja folytani a tüzet.
[szerkesztői feloldás]
megsokallta
Vékony fátyolban hull a földre, rezeg a fehéres szövet a lombok
sötétje előtt. Az uton a kavicsokra lefelé rohan a víz és amint
véknyul az ár a köveken vert furcsa hullámokon,
ujra neki zudul az eső zuhogása. A szőlő levelei
tiszták, mosottak, a cseresznyefák, fekete kupriszusok
erős a zuhogás, egy
nagy gép egyenletes kerekei surlódnának, belegördül egy mennydörgés rendetlen
ropogása végig az egész égbolton keletről nyugatra
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint*
az olasz ég alatt. Hirtelen
Ciprusok (latin).
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintha
szálak hosszában
kifeszítve mozgó, örökké rezgő fonalakban, de
mintha keresztbe is volna szőve pontokba szakadt gyöngysorokba.
[szerkesztői feloldás]
nemcsak[szerkesztői feloldás]
vannak
A távoli mezőn, a fák alatt köd fátyola; a Duna egy nagy fehér
köd s az éggel egybe olvad, észre se venni a tulsó partot,
akik tudja, a ködnek
sötétebb sávja a vízpárák gyöngybundájába öltözött tulparti erdő.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy
Az eresz alatt rudra fűzött kukorica sor bepárázik s szomoruan
lóg, mintha a suskafület
*
is
bánatában konyítaná le.
Kukoríca héjat, csuhát.
– Apuka
jól mulatunk a szobában, a cica volt az étel és egy
párna a tálca. Én voltam
[szerkesztői feloldás]
olyan
A gyerekek majd felvetik a házat jól
érzik magukat a szobában, ahol egész szokatlan és uj játékokat találnak.
[szerkesztői feloldás]
olyan
Jó a szobából, a biztos verandáról nézni az esőt. Nagy bundába
burkolózva, a sapkát a homlokra lehuzva s egy jó cigaretta.
A mandulafához támasztva ott a hosszu létra, vízcseppek ezüstje
csillog a fokain, ott áll szilárdan s folyton kis lényeket látok, akik nagy
erővel erőfeszítve kapaszkodnak egyik fokról a másikra,
a legfelsőről belépjenek az égbe. S a legfelsőről
lepottyannak a földre és szétzuzódva elmállanak és puha testük földdé lesz… A
létra véges; és látásuk végetlen.
[szerkesztői feloldás]
hogy
Kurta szóval, sokat jelentően. Az ajkait feltolja az orráig. A
vastag mókusfark-bajusza alatt most látni milyen keskeny szabásu epés, fehéres
száj, szederjes, a dög a
második napon.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
– A VII. hadtest, a
temesvári
elveszítette egész tüzérségét.
Temesvár
Valami felsőség "nekem már ugyis mindegy, s én előre tudtam,
így lesz." Már szinte elégtétellel veszi
tudomásul, sőt már kárörömmel beszél azokról az ostobákról, akiknek a
hősiességével hetek óta tele a sajtó.
tör
ki belőle. Mintha
mondaná, [javítás]
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
Odajön Bradács , a
rendőrorvos, elégedett tojásalaku fejével és a 90-es évekből való egyetemi-divat
pofaszakállával s nyilt örömmel, vidám nevetéssel szól bele.
– Van egy szakaszvezetőm, sebesült. Azt
"kérem én századparancsnok voltam!" Hát az
őrmester? "Az? Bataillon-kommandáns!"
[szerkesztői feloldás]
mondja*
Zászlóajparancsnok.
Ez is egy jeles alak, ugy néz,
kivétel nélkül
azt nézné ki, az előbb
utóbb ugyis az ő keze alatt fog nyögni s fogat csikorgatni: előbb t. i. be fog
kerülni a rendőrség kezébe, aztán az ő orvosi műtermébe, – vagyis már most sem
érdemel semmi kíméletet… Különben az apja is rendőrorvos, ezért választotta ő is
ezt a rossz pályát, örökölte a stallumot, – az apja egy
átkozott rossz hírű , olyan
[szerkesztői feloldás]
mindenkire[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
emberből[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ember
goromba és érzéketlen, a hajdani
orvosokat szerették festeni, de ma már
egy rendőrorvos engedhet szabad folyást a durva léleknek. Benke bá az ő keze alatt szenvedett, sérve
volt, de kellett volna operálni, "de ez a sintér
vág, s azt ,
egy hét mulva táncolni fog. Az; három hónapig
feküdt, elrontotta, egész télen otthon
s ma is beteg. Mikor az
uramhoz mentem, ott állottam a folyosón, látom, jön,
neki, ur! – de
tisztességesen (lehet ez bántotta,
nagyságos uram, de biz én
fogok neki) az uramat már operálta?…
Azt , na, már szoptatni akarja, menjen, épen magára
szüksége. De hangon,
én elfordultam s utána
se néztem a ."
[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mindjárt[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
doktor[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
gazembernek
Rendőrök
*
Móricz Zsigmond jegyzete a kedvezményes vasúti igazolvány
kiváltásának törénetét rögzíti.
– Nekem jogom a 150
haragudni, mert
akkor jól láttam,
tudnak és tesznek semmit!
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
koronáért[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– Komiszak azok a rendőrök,
komiszak. Mikor ott az utazási engedélyért. Egy
szobába utasítottak, és
ott senki. Ott látom négy ur
ott diskurál vígan, odalépek és
» odalépek, melyik a 4-es ur.
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
« azt [szerkesztői feloldás]
mondja
És egyszer jön egy közülök. Hát
szemtelenség. Szem-telenek! az talán privát intézmény,
ennek ott kell a szobájába állni, és azok ott mulattak, röhögtek, tessék várni.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Még
– A közönségtől egy nagy csalódás, azt
hiszik a közönség az ő kedveért áll ott, azért
a legfrissebb adomákat
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
elmondják
– Kérem önnél kapok egy igazolványt,
amely utra jogosít?
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
minden
– Kérem nekem egy igazolványra volna szükségem, amely
attól,
utra külön kell kérni.
[szerkesztői feloldás]
megmentene[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
minden
– Lehet, elfogadják,
a kalauz tudja a szabályt
–
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem – azért hozta ide,
.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
kérte[betoldás]
– Haha. Akkor már . Én ma utazok.
Vagy ma
kell.
[szerkesztői feloldás]
megeheti[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
nem
– Mert lehet. Erről itt a
, tekintve a
tanácsos ur elfogadja az igazolást 3 hivatalon
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
jegyzőkönyv[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
– Itt , de valószínűleg
tisztviselő urnak a
maga dolga s
ezért
a hivatalába.
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
megvan[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van
S megyek a tanácsos urhoz, belőlről remegve az izgatottságtól. A
tanácsos kijön és azt :
[szerkesztői feloldás]
mondja
Bosszusan hallgatok, tényleg az idén ez
a vasuti jegyembe írva. Ebben igaza van.
[szerkesztői feloldás]
van
Egy másik rendőrtisztviselő jött közbe, aki egy aktát hozott.
Ezzel is komisz volt. Odaadta neki az átvevő könyvet,
írja bele az akta számát, akkor már
dolga.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt
– Kérem szépen tessék a folyosón kimenni, ott ül egy szolga a
29-ajtó előtt, annál szokott bélyeg lenni.
S
ez egészen [javítás]
[szerkesztői feloldás]
meghatott[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Csak
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem*
A Leszakadt a pincelakat… kezdetű
népdalszöveg részlete.
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Csakhogy(várom)
, [betoldás]
*
A
Piros alma csüng az ágon... kezdetű népdal szövegrészlete.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
csak
–
Pesten
.
Budapest
–
a patikába veszik a gumit, te
azt se tudod. Papírkereskedésbe.
Pesten
Budapest
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
még
–
Pesten
.
Budapest
– Akkor vehetsz. Máma már sötét .
Holnap tán az aranykrajcárt. Nézd anyuka ez mi vagyunk.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
megtalálom
– Ez én vagyok. Mutasd
anyukának . Ez itt Sebők bácsi , ugye.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
meg
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem*
A Leszakadt
a picelakat... kezdetű népdalszöveg részlete.
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondta
Gyujtsál rózsám világot babám világot.
*
Világot.
Hogy van az a csongorádi bíró A
Leszakadt a picelakat kezdetű... népdalszöveg részlete.
*
–
A Csongorádi bíró lánya...
kezdeztű népdal.
– Nem az. A csongorádi bíró bá csi a Juliska!
*
– De
A
Csongorádi bíró lánya... kezdeztű népdal.
[szerkesztői feloldás]
nem
S Ida ott ül a
sarokban a zöld függő virág alatt ölében a rajzmappája,
ép édesanyám.
öreg is így sötétbe a beesett nyakával és boglyas
hajával amely göndören vastagon megy két felé a sík alacsony homloka felett
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
Még[szerkesztői feloldás]
olyan
– Láttam milyen levlapokat fest Lili a katonáknak. Kis lányok rajta
és kifesti csinosan a szoknyájuk pettyesre, az arcát pirosra, a bluzát kékre, –
és az apja aláírja a nevét
ő írja alá. Sztehló Lili . Kérdeztem ez az ő írása?
azt , neki nincs
szép.
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Dehogy[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
olyan
– Kiviszi az öreg, ha tejjel jön.
ha igen nagy zuhogó eső
lesz.
[szerkesztői feloldás]
Pedig[szerkesztői feloldás]
be[szerkesztői feloldás]
kéne[szerkesztői feloldás]
vinni[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem
– Azon mértelek én benneteket mikor
, darabja 3 kiló.
Feltettük a tálcát, arra a pólyát, is pólyát, pelenkát
és
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
olyanok[szerkesztői feloldás]
voltatok[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[törölt]
« hozták »
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Nem
– Na Helveyék már
Pesten
szárítgatják a holmijukat.
Budapest
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Ez . Gyi te gyi.
[szerkesztői feloldás]
Törökország
Törökorszég
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint
a feljegyzés címe "hadakozás".
– Nincs… Már
Magyarország
.
Magyarország
– itt .
[szerkesztői feloldás]
angolország
Anglia
– Az , de jó
néni. nincs is jó angol bácsi
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
Angolországban
Anglia
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Tótországba*
szerbek
Horvátország
(Szlavónia) régies elnevezése. Horvátország
[szerkesztői feloldás]
Virág
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Nekem[szerkesztői feloldás]
van
[szerkesztői feloldás]
Virág
*
karjára).
Heverő (francia).
Furcsán keveredik össze a fejükben a
mostani háborus idők sok szava. Nemzetek nevét sose hallották eddig most
bámulatosan majd ismerik. Lóról, kocsiról se.
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
mind
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Törökországba
Törökország
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[javítás]
*
tetején ott a komitácsi. Szekrény (népies).
*
Szerb katona.
– Délután láttam mikor ment haza. Kiabáltam utána,
a Flittnerék háza remegett tőle, de ő
hallotta.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– jön el a tejér se. Azt
, majd elviszi reggel. Nem megy ebbe a sárba.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mondja
– Jó kifogása most, azt ,
beteg. azt a levest
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Megeszi
– jön az már el.
kell annak. Fájhat neki,
betörte.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
nem[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Pedig[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
meg
– Krumplit eszik otthon. Krumplilevest,
, néha egy kis tésztát… Jó a hus ugyis
én szoktam vagdalt pecsenyét csinálni, babot is eszik.
[szerkesztői feloldás]
krumplipaprikást[szerkesztői feloldás]
nem
– ő neki oda kell menni, élnek,
neki hányszor adok
neki enni, azt ne adjon, ha felhányja.
hányom fel, de tegyen
valamit.
[szerkesztői feloldás]
ahonnan[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
meg
– egész nap éhen az
. Semmit se evett. Reggel jött, összetörve; azt
: de mán ugy azt
a kávét
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
megszoktam*
Öt számozott üres oldal (180–184) a kötetbe
bekötve.
A stéken
*
Stég (szerbhorvát).
1914. 23.
[szerkesztői feloldás]
szeptember[betoldás]
*
A
leányfalui
stégen beszélgetőkről készített jegyzet. Leányfalu
– Kukoricát két szekerrel haza hozott .
[...]
többet [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nem
– Ott ahol a répás fődek ? Jaj arra
kívánkozok többet. Két 3
éve vett ott az ur gyönyörű répát, 6 kocsival vót, 20
vettük, de
kocsival, a gyerekek
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
forintér[szerkesztői feloldás]
milyen[szerkesztői feloldás]
mint
– az elég ócsó vót, a jézusát a
répának, nekem a pincébe rohadt 6 kocsival, a jézusát
neki.
[szerkesztői feloldás]
annak[szerkesztői feloldás]
meg(nagy nevetések)
[betoldás]
– én átaljába vettem vóna, oszt
alkudtunk , ugy
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
pedig
– ponyvával betakarták? vagy behordták a kunyhóba, ott szedték,
a gyerek, a kunyhóba mutatták
neki kell metszeni, hát ő
kivágta, a kunyhóba hordta ott metszette, mutatták
neki.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ahogy
– de néha, akkor érdemes szenvedni tüle
ha ára . De ha 2
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
korona
– Itt festik a nadrágot három osztán
szakad, ha felveszi az
egyet fingik
elszakad.
[...]
3 [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
forint[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mindjár
– jesszus majd bevittem a botomat.
restelltem , gavallér
bottal menni be.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
ilyenZsakettban
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
ember
A fehér és fényes hajó oly elegáns a zöld támlákhoz csupa
gondtalan támaszkodik. Egy öreg néni, aki nagy
vöröskeresztet visel a felakasztott kabátja karján és széles ezüst láncot a
nyakában a haját magasra rakva, – szorgalmasan köti a
hósapkát
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
olyan*
a sötétszürke gombolyag
A hósapkák honvédségi megrendelésre készültek, de
segélyakciók keretében házilag kötött hósapkák gyűjtését is elrendelték a
téli segélyakciók keretében. Vö.: "A hadvezetőségünk a sajtóban azzal a
kéréssel fordult a magyar nőkhöz, hogy kézvédőket és hósapkákat készítsenek.
Mintáit a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti ügyosztálya tette
közzé. A művészi ügyosztály a képzőművészeti főiskola igazgatóságán, majd az
illetékes katonai hatóságokon keresztül juttatta el a katonáknak."
A hadvezetőség kérelme a magyar nőkhöz ,
Budapesti Hírlap, 1914. aug. 23., 10.
A Bradács nője
borzasztó gyorsasággal beszél el valami katonaügyet; panaszkodik, egy
protekcióügyről szó.
[szerkesztői feloldás]
van
– igen borzasztó – hallani közben, – felháborító,
okos hangján a .
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
doktor
– levén tolakodó természetű
, köszönettel visszavonultam és szerényen… a
rendes szolgálat alól ki akartam bujni.
6-án beszereztem egy ajánlati
levelet, abba csatolva a minősítés,
ugyanazt a munkát végzem, amit a Vöröskereszt
orvosai. Gondolhatja
viselem az álruhát… Micsoda fejvesztett rendetlenség.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
Szeptember[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
még nincs egységes vezetés. Nálam be
rendezve 45 ágy, két hétig kaptam beteget. Találkozom
egy vöröskeresztes orvossal panaszkodik nincs ágy.
Mért küldtök hozzám? Hát ott van? Másnap nincs. Ujra
találkozom eggyel, panaszkodik.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Mért küldtök hozzám, nálam
45, aztán itt 70, ott 25–140 ágy üresen áll. Minden
reggel telefonálnak a központból, azt hisszük már hozzák s nincs semmi.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van
– Az a baj a tesz ugy
készül békében a háborura. Itt nincs semmi.
[szerkesztői feloldás]
hogymonarchia
Osztrák_Magyar Monarchia
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
Németország
Németország
[szerkesztői feloldás]
nem
– A körben szintén berendeznek
egy kórházat, a bálteremben a saját pénzén állít most a
– az 4000
[szerkesztői feloldás]
katholikus[szerkesztői feloldás]
Vöröskereszt[szerkesztői feloldás]
korona
– Nekem ott
150 kiló vattám, a mult háborura szereztem be abból maradt
, két háborura elég. ( nevet )
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
meg
– kötszer nincs és most doktorhiány ,
1500 beteg tessék kötözni. Nekem 35 katonám ebbe a kis
kórházba; helyrebicskázott banda, amely –
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van
–
a háborut.
[szerkesztői feloldás]
Mondom[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megusztam
– sose hittük
fog reszkirozni
disznóságot
[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mégse[szerkesztői feloldás]
ilyen
fekete rájerrel,
*
fehér nyakán fekete szalag, a nyak kivágva s
fekete csipkével.
Virágból vagy tollból
készített kalapdísz.
panaszkodik a protekció miatt, mikor az egész élete arra a kevés
alapítva
[szerkesztői feloldás]
protekcióra[szerkesztői feloldás]
van
– ezek az én szegény gyerekeim családapák
, 38 évig borzalmas szenvedések és
panaszkodnak.
[szerkesztői feloldás]
meglett[szerkesztői feloldás]
Emberek[szerkesztői feloldás]
nem
az élet komplikáltan egyszerű. Akik itt
, élik a rendes életet az összes
követelményekkel és igényesen; akik oda elvégzik a
kiszabott munkát,
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
vannak
Az
kötnek, kötnek, mosdanak és kis fehér kezükkel
összehordanak egyetmást a sebesültek számára.
[szerkesztői feloldás]
asszonyok[szerkesztői feloldás]
csak
Lekönyököl és kis fekete szeme a hóka arcából elevenen
csillogva, egy bogár tűz ki. A homloka a szemöldökéig
tele frufruval s a keze szára a csukló alatt oly vékony
oly hihetetlen vékony, a liliomszár. Nagy fekete,
strucctollal diszitett szatyor van előtte az
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mintasztalon
és
míg beszél alapításról, szerzésről, segítésről, ugy kiéli magát, egy uj és nem
[javítás]
kis
izgalmat él végig és keresztül-kasul.
[javítás]
Ezek az
virágzanak. Egy sportegylet épenígy
[szerkesztői feloldás]
asszonyok[szerkesztői feloldás]
mindig
lefoglalja őket, most az a különbség,
érdemes és lehet tombolni az örömben,
az fenn
és tehet valamit.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
van
Ezeknek az élete anyagilag
biztosítva s tul azon a
körön ahol az asszonynak kell takarékoskodással és munkával pótolni az ura
keresetét. Tul a családi élet zárt körén amelyet
zárttá a szűk anyagi határ tesz. Ő adja az
intelligenciáját, a tevékenységét és a befolyását s a
pénzét.
[szerkesztői feloldás]
teljesen[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem
Mintha most nyílt volna igazán az élet
ezeknek a fiatal asszonyoknak, most az a gyors
virágzásuk, amely egyszerre fellobogtatta őket.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van
– egy kollegám, akinek 200 ágyas kórháza
, – …vállalkozott és ő olyan figyelmes
,
külön
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindnek
ajánlott levelet küldött, talán
meggondolják a dolgot és visszajönnek ha már
vállalkoztak erre a nemes munkára. Egyre se kapott választ.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mégis
– Azt hiszik az elég,
jelentkeznek egy pár borogatás egy-pár pohár víz.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Egy kicsit őket. Nálam is
jelentkezett a minap öt kisasszony, ők ápolni akarnak.
én nekik, nálam kevés
alkalom a hazáért dolgozni; van két sveszterem, kiváló nők. két
akit tudom miért
adnék oda, egyik a Szende , rendőr háztulajdonos Kispesten sebész (nevet a nő) és
fogat huz, kisebb operációkat is segít; egyszer baja
volt, jön hozzám,
valakit, de baj
, a mirigyek
dagadva, szerencsére
[szerkesztői feloldás]
megcirógatni[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van*
Nővér (német).
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
Van[szerkesztői feloldás]
emberem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nagy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megoperált[szerkesztői feloldás]
nagy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
még
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondja hogy van*
– karbunkulus
Atheróma, a bőr jóindulatú daganata.
*
és – műszavakat.
Hat éve van nálam. Omnibusz Carbunculus: szőrtüszőgyulladás.
*
konduktőr Ló vontatta közlekedési eszköz.
*
volt, aztán
lett belőle rendőr és most professzor. Ha őrszem szolgálatra osztaná be a
főparancsnok, kabinetkérdést csinálna belőle. Egyszer bajt csinált,
felrobbantott Jegykezelő (régies).
[szerkesztői feloldás]
valamit[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
volt
– Óriási szolgálatot tehet egy rendszerető
, ha vállalkozik,
rendbetartja a fehérneműt,
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy
– tejbe kását egy kis tepertővel, édes istenem,
kell félni 3
többé kerül. Azért
helyes intelligens uriasszony aki azokkal
szembeszáll óriás hasznot tehet – feltéve
medájonra
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
koronával[szerkesztői feloldás]
ilyen[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem*
pályáz.
Emlékérem
(francia).
– ez egy raffinált sapka. Szegényeket legjobb volna a fülüktől a
lábujjokig becsomagolni ilyenbe. tudom a Lili vett-e a
Bélának azt a bőr mellényt, azt ajánlottam.
[szerkesztői feloldás]
Nem
– nekem igazán máskor se szokott sok elpocsékolni való időm
lenni de most igazán percem le
fogva és mégis alig percem
amikor az eszem nagyobb része ne a háboruval legyen lefoglalva.
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van
– olyan jusztament életembe,
finom
*
gondolkodásu sose Igazságos
(francia).
[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
nagyon[törölt]
« gon »[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
vanLotharingiát
Lotaringia
Avricourton
tul csodálkozva láttam, milyen unintelligens fajta, Avricourt
[szerkesztői feloldás]
olyan mint[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
van*
a délfrancia
Erkölcsileg beszámíthatatlan (angol).
Lyon
körül.
Lyon
– azért én csodálom ennyire is bírják,
azt hittem össze fognak roppanni a törött tojás. Ez
azért is , én ismerem a
strukturáját a hadseregnek. Mit
egy nüánsza a
campaniai olasznak, elsatnyult, alig bírja a tornisztert,
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
francia[szerkesztői feloldás]
mondjak[szerkesztői feloldás]
például*
Katonai hátizsák (német).
[törölt]
« alig »[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mind
– és a német milyen más, én tudom milyen lelkes, milyen
kötelességtudó, organizált akár ellenőrzi valaki, akár
ami roppant fontos dolog kötelességtudó
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– borzasztó veszteségei a
németeknek. Én tudom a főparancsnoknak 3 testvére ott,
kettő már elveszett, a harmadik torpedó parancsnok, az
él.
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
még
Péteriről
szó, aki a
[szerkesztői feloldás]
vanGorodnoki
csatában ott volt Gorodok
*
A
gorodoki
csatában 1914. aug.
17-én az 5. honvéd lovas hadosztály egységeit nyílt támadásra
vezényelték, lovasroham percek alatt összeomlott a ellenség ágyúzása
közepette. Gorodok
Olyan nyugalommal ,
jóleső érzéssel,
az tud sajnálkozni, akinek senkije sincs oda s ő maga
is a jó oldalát ismeri ennek a lázas életnek. Szinte
nevet, ő ezeken a bajokon.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogytul
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
van
Bosszantó irigységek feszítik az
lelkét. Érzések egymás ellen. Mért akkor mégis
magasabb egységek amelyek szinte ez erőfölöslegekből állanak elő,
senki az alapérzéseit
adja a hazának, kivéve mikor ott éli ki az alapösztönöket is,
a csatában, ahova egy se megy magától, egy se
szívesen, de ha
[szerkesztői feloldás]
emberek[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert
már ott , akkor aztán egész
vadságát bedobja a mérlegbe.
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
emberi
Fáj
24
*
A Tükör tartalomjegyzéke a jegyzetet a "Testi érzések" téma
alá sorolja.
[szerkesztői feloldás]
szeptember
A körmöt odafeszítette a szappanhoz
kézzel megpróbálta, sikerült a betapadt szappant
kiemelni, erre egy hirtelen erőfeszítéssel, a fogát is
összeszorította s a szemöldökét, belevágta a jobb kéz mutatóujját, így feszül
neki az a legkisebb akadálynak, a helyett
okosan ,
kevésbe veszi s ujra
[szerkesztői feloldás]
mindkét[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
ősemberség[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megkerülné[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
meggondolja
A szappan kiugrott, a körme a tulerő miatt beleakadt a
szappantartó likainak egyikébe s éles szurást érzett.
Felkapta
volna.
szokták
Be szakadva a köröm a közepén egy darabon és
vér préselődött ki az egész körömágyból.
[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
megütötte[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
mondani[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
volt
[szerkesztői feloldás]
Nagyon[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
megmosta[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
Bent a lámpánál a sebet,
aggódó szemmel és komolyan, egyáltalán semmi se
érdekelte ebben a percben a világon
[szerkesztői feloldás]
megnézte[szerkesztői feloldás]
olyan
leült a karszékbe, tisztelte a fájdalmat,
kímélje a karját feltette a szék felső karjára, a
hátára, erre őrült éles, zsibogó fájás kezdett visitani lüktetni kiabálni az
ujja hegyén, egy egész méhraj egyszerre eresztette
bele a fulánkját.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
volna
– Ahá, ez az! – – ez a csata, a
lövés. Ez az az őrült fájdalom, amiről a beszélt, mit szenvednek a sebesültek és
panaszkodnak.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
doktor
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
Fel se szisszent, nézte a kis sebet, szinte azt
,
lobog az a fájás, a tűz,
vagy tán van ennek is
látni, érezni
[szerkesztői feloldás]
érezte[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mintaz
idegekben lobogása,
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hanem
Eszébe jutott, rémes foghuzásokon ment
át panasz és felszisszenés nélkül s
kissé elégedve magával. Ő is el tudná tűrni ha kell
azt is, ha eltörik a lába, egy srapnell
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
vagy*
a hasát metszi fel, ordítás nélkül.
Golyókkal töltött, a levegőben időzítve robbanó repeszgránát.
[szerkesztői feloldás]
Vagy[szerkesztői feloldás]
megérezte
Hirtelen levette a karját a szék hátáról s a fájás abba a
pillanatba szinte . Annyira alább hagyott,
ezt az ellentét miatt alig is érezte.
[szerkesztői feloldás]
megszűnt[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
megint[szerkesztői feloldás]
hogy
Éjjel a párnája alá fogja tenni, el ne
rángassa, ne sértse bele ne akadjon valamibe, mert
ennek reggelre kell gyógyulni.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
meg
– Egy jót egy nagyot roppantott a paplan alatt s utána kéjes
csiklandozás maradt a . Szeretett volna
egyet, sokat szeretett volna kakni és egy
pillanatra félálom szédületébe érezte hosszu végetlen
hosszu kötél tekerőzik ki belőle, hosszabb a Duna és
fényes foltok csillogtak behunyt szeme előtt…
[szerkesztői feloldás]
végbélbe[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mint
[szerkesztői feloldás]
Viszket*
A Tükör tartalomjegyzéke a jegyzetet a "Testi érzések" téma
alá sorolja.
– viszket az orrcimpa alatt balról, muszály
… most a feje bubján a haj alatt jól
… aztán a hajba hátul a tarkó alatt… aztán a
jobb térd alatt szárközépen… most a töke balról össze
szorulva a combbal (phü de büdös)
[szerkesztői feloldás]
megvakarni[szerkesztői feloldás]
megkaparja[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
van
most csönd, a hideg fuj be a jobb
lábfejre, a paplant kell igazítani egy rugással
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
meg
készen , kicsuszik, lágyan finom érzés,
lágy darabokban lepotyog
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
ahogy
elindul a víz is, kis édes bizsergés, ujra
pár csepp melegen
simán, ez jó
[szerkesztői feloldás]
megindul[szerkesztői feloldás]
olyan
nyomok egyet, nyögve is hozzá s kimegy egy-két kanál kása,
egy csöpp víz ingerel, de
jön, kár.
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem
A bögyrőnek hegye viszket a víztől, de ezt
szokás .
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megvakarni
Mennyi időt töltött életében ezen a szűk kis helyen,
kis büdös odukban akkora lyukakban, ahova alig
egy fér be, és soha egy szót
szólt róla senkinek. Nagy hálátlanság (muszály a bögyrőt
, ne viszkessen) No
még egy! – jön
[szerkesztői feloldás]
ilyen[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megcsípni[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
most könnyen folyik,
a híg aludttej a köcsög széles nyílásán.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
Ha valakivel erről a helyről szól az
, a legnagyobb mulatságot s vígságot hozza, mert képtelenül váratlan.
tudta az ugy
magával hozni, magát beletrenírozni, soha ezt ne
lássa, eltilthatatlan, jól
ne érezze itt magát. A gyerekkor legkedvesebb emlékei a budi emlékek, a kis
hajlékba ülve,
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
emberiség[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
hogy
jóérzésekkel és furcsa terveken töprengve. Itt a fantázia a
legszabadabb, itt képzeltük ki a tündérrel azt a jelenetet
ha 3 kivánságunkat teljesitene!… És ezek a
magánosságra való vágyak, a gyerekek, akik sehol sincsenek magukban, itt egyedül
állnak a saját kis hajlékukban… és az erotikus élet, amely száműzve az élet
állandó felügyelete és elszórakoztató s eltiltó mozgalmassága elől és itt maradt
leleplezve és világosságban és biztonságban,
a budi az szent hely, arra
eset a nagyok is
volna mit csinálnak a kicsinyek.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindenkitől[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meglesték
A kád kissé piszkos fehér öblében a tiszta zöld víz. Uhh be jó
meleg, ugy éget és a szőrtüszőket felborzasztja. Az
agyig megy a borzongó idegfutás, ahányszor egy kicsit följebb éri a víz,
ez a kéjesen elernyesztő borzadás. a lágyék,
a has, a mell, lemegy a meleg vízbe, aztán
leül és hátrafekszik s bizonytalan időközökben
amelyeket az elhatározás fokozatai idéznek elő
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
megismétlődik[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
ahogy
ej most egy levegőbuborék a gerinc alatt kezd mozogni s
egy bogár, egy élőlény kapaszkodik fölfelé végig a
gerincen, furcsa.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
nagyon
Már meleg a víz, igen jó.
itt, azok nagy gurmandok a halásban, akik a fürdőben vágták fel az ereiket.
Már is ugy érzi az
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Meghalni*
Inyenc (francia).
[szerkesztői feloldás]
voltak
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
mintDebrecenben
az el Debrecen
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megdöbbentő[szerkesztői feloldás]
emberi[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindenki
Fullasztó kezd lenni a hőség, a homlokról vízcsöppek csorognak s
bir lélekzeni, fel kell állani
[szerkesztői feloldás]
nem
A házmesternével beszél és
[törölt]
« pöröl »érdeklődik
, [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
– Tessék folytasd, –
s bemegy az író szobába.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mondja
Mig ők elintézik, én felöltözöm, a 400
hozták a tantiémből.
[szerkesztői feloldás]
koronáját*
Jutalék (francia).
– irtatok semmit, hát én kitöltöttem…
zavartalak ,
is kérek, ha látom,
ez a
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
bocsánatot[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
« házmesterné »[szerkesztői feloldás]
asszony[betoldás]
– Á. Tán
. Én ugy tudom
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg
– Á… mikor tudtam én 25
-ről! Régen. Már tegnapelőtt. Az Est már akkor hozta
25 !
[szerkesztői feloldás]
hogy
Nagy nevetés, torkából, valahogy fojtva nevet,
tartotta volna soha illőnek,
nevessen s hozzá szokott, elfojtsa a kacagást
ha kitör is belőle.
[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még
– Na jó hát én elfogadom,
26 , én ugyan
ma is 24 -et írtam már akkor napok óta
rossz dátumot élek, – és fogom én azt behozni?… De hát
legyen 26 no! ezt is hamarabb tudjátok
egy nappal.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
hogyPesten
gyorsabban éltek, Budapest
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
meg
– No persze, hát csütörtök
26 , péntek 27 szombat 28 , vasárnap 29 hétfő 30 hát legjobb esetbe hétfőn este számításod szerint s kedden, de
legkésőbb kedden elseje .
[szerkesztői feloldás]
–
Az egész bolond és furcsa,
folyvást nevetünk.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy
– mi elsején
lehet azt tenni, addig ne
hozzák a szenet?
[szerkesztői feloldás]
mert*
akarunk bejönni. Másodikán .
A Móricz-család 1914.
szept. 30 -án költözött be Leányfaluról Budapestre.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy
Igen rosszkedvű lesz, a fogát.
szereti, már egy
kellemetlenség, a háziasszony sürgeti a szenet, mi halogatjuk
[szerkesztői feloldás]
megszíjja[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
megint
– 24 mázsa. 2-őt ő felhozat a konyhába,
a
többit a ti pincétekbe és ott 2őt külön rakat, jó?
[javítás]
– Hát a Terka írt,
a fiai megvannak, Jenő őrzi a igen harcias levelet írt,
harcias izéket, különben lehet érteni, de hát ahoz már
szokva vagyok a Terka leveleinél
(nevet).
haragusztok
lónyabányai
alagutat (nevet) (tulajdonkép a ) hát nincs baj, Pálur
Lónyabánya
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Van benne egy skartéta is
képzelem a levelét, körül írás pótlék… de a
postscriptum kisebb már egész miniatűr… no persze oda
lehetett a szélére írni,
azt le kell ragasztani
*
is, a nélkül Itt: a levél alja,
toldalék része (olasz).
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg*
Utóirat (latin).
[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert
– azt lehet kivenni, azt
áruja el a mama … No, aki onnan kikerül épkézláb, az sokat tud.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– Máma sorozzák
*
a Nagy-Endrebelieket ,
Az Est 1914. szept. 26-i
számában "Nagy Endre közhonvéd", Az Est ,
1914. szept. 26., 6. a következő hír olvasható: "– Nagy Endre közhonvéd. Az üllői-uti
honvédkaszárnyában a sorozó bizottság előtt tegnap kezdődött meg azok
jelentkezése, a kik Nagy Endre
felhívására állnak a magyar lobogó alá, hogy eleget tegyenek szivük
parancsának és férfiúi kötelességüknek. A sorozás még egyre tart és nincsen
biztos szám róla, hogy hányán jelentkeznek. Vasárnap, 27-én délelőtt tiz órakor és
when="1914-09-30T00:00:00">30-án délelőtt és délután fogják
sorozni a további önként jelentkezőket. Egyetlen okmány szükséges csak : az
elbocsátási bizonyítvány. De már igen sok újonc van Nagy Endre emberei közül, a ki tegnap
esküdött fel és közöttük is az első volt a lelkes mozgalom megindítója:
Nagy Endre . Besorozták és
neve, címe ezentúl: Nagy Endre
közhonvéd. A mi után annyi rajongással vágyott, beteljesedett. Katona.
Oldalán bajonett, vállán fegyver és a miért eddig szóval és tollal harcolt,
most fegyverrel indul harcba: a magyarságért. Ott hagyja családját,
íróasztalát, hogy óhajtását teljesítve, megelégedetten, a legteljesebb
öntudattal térhessen majd vissza."
– Hozza tegnap
az Est, négyszeres
tulerővel állunk szemben
győzni, győzni, ennek lesz jó
vége. lehet
[szerkesztői feloldás]
hozza[szerkesztői feloldás]
tegnap[szerkesztői feloldás]
hogy*
. Boszorkányos baj lesz. Az 1914. szept. 8. és
11. között zajló második
lembergi
csatában az 1. és 4. hadsereg nem tudta feltartóztatni az orosz
haderőt. A vezérkar általános visszavonulást rendelt el. Az Est híradása
visszavonulás helyett az ellenség feltartóztatásáról írt
when="1914-09-24T00:00:00">1914. szept. 24-én : „…mint az már
köztudomású, hadvezetőségünk az északkeleti Galíciában végrehajtott merész,
de diadalmas támadások után most már erő; természetes akadályokra
támaszkodva: védelemmel akarja hosszú ideig feltartóztatni a túlerejű
ellenséget.” "Kinek kedvez az időjárás Galíciában?", Az Est , 1914. szept. 24., 3.
Lemberg
[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Nemezt
győzni ennyi ideig.
[betoldás]
– Én ma megyek
[szerkesztői feloldás]
Burghardt Petihez
*
itt fekszik irja a rosszindulatu szerbek egy
golyót
Burghardt Pétert a Park
Szanatóriumban kezelték. Móricz meglátogatta a sebesült ezredorvost, akinek
elbeszéléséből jegyzetet készített, mely a Tükör I. kötetének 243–254.
oldalán olvasható.
*
Burghardt Péter
1914. szept. 21-i
Móricz Zsigmond nak címzett
lapján a teljes mondat olvasható: "A gonosz indulatú szerbek egy golyót
küldtek a lábamba, nem sulyos, hamarosan visszamehetek." (PIM Kézirattár M.
100/256/10.)
– Hallgatok folyton, egész nap lesem a hírt, hol
az oroszok, merre, de eltűntek, semmi hír róluk,
egy szó se, de egy szó se, hát mi ezek eltűntek
a föld szinéről?
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
mondtam
– Azok se, asse megy könnyen. (s
felnevet kicsit) Idő kell .
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mindenhez
Nevetek
váratlan.
[szerkesztői feloldás]
mindenencsaládi
szokás szerint, amit ő mond. Az [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
mind
– De a harcosoknak küldenek hósapkát.
[szerkesztői feloldás]
hogy*
A hósapkák honvédségi megrendelésre készültek, de
segélyakciók keretében házilag kötött hósapkák gyűjtését is elrendelték a
téli segélyakciók keretében. Vö.: "A hadvezetőségünk a sajtóban azzal a
kéréssel fordult a magyar nőkhöz, hogy kézvédőket és hósapkákat készítsenek.
Mintáit a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti ügyosztálya tette
közzé. A művészi ügyosztály a képzőművészeti főiskola igazgatóságán, majd az
illetékes katonai hatóságokon keresztül juttatta el a katonáknak." "A
hadvezetőség kérelme a magyar nőkhöz", Budapesti
Hírlap , 1914. aug. 23., 10.
– de a …
is láttam egyeseknek a pofáját se,
kopog és odadugja a levelet az ajtóba.
[szerkesztői feloldás]
levélhordók[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
csak
– Levonták, is tudom; – kék ajkait
elbiggyeszti, savanyu száját lesimítja kézzel, – ötszáz
.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
koronát
– Virilista ! (feláll és jellemző, undormozdulatával felemeli a
két tenyerét)
*
A legtöbb adót fizető
(latin).
[szerkesztői feloldás]
voltamZólyom megyei
virilista.
Zólyom_Vármegye
Nevet. Fütyöl rá; duplán számították az adóját, mi haszna volt
belőle. Mindenből. Az egész életből. A bor amit ,
a sok pezsgő most itt marja és olvasztja a csontjait, az asszonyok akiket
titokban lopva nőszött, nyavalyát, az egész rothadt életfelfogásában.
[szerkesztői feloldás]
megivott*
itt hagyták a gerincébe az emléküket, a hivatali élet
Nő után járt, nőzőtt
(régies).
[szerkesztői feloldás]
minden
S rekedt, alig hallható hangja elmegy, de most milyen fess a
téli kabátjában. is beteg
formáju.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
olyan
– Azt
a feleségük beleegyezik.
[szerkesztői feloldás]
mondjákKanadában
az önkénteseknek, ha házasok, bizonyítványt kell bemutatni
Kanada
[szerkesztői feloldás]
hogy
– Mi itt? Csirkeleves. Én már készen
vagyok, tessék látni. Ilyen tán otthon sincs most
jelenleg.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
még
– Nahát erről lehet írni majd. Ezt
gondoltuk volna, nevek így szépen felsorolva.
, én egy cseppet se sajnálom
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
MegjegyzemSzerbiát
.
Szerbia
[szerkesztői feloldás]
Babits
[szerkesztői feloldás]
Magyarország
Magyarország
[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
Kajblingerné
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
gazemberek[szerkesztői feloldás]
Kajblinger
monarchia
lakosságának 55 percentje most a faji rokonai ellen harcol.
Osztrák_Magyar_Monarchia
[szerkesztői feloldás]
Babits
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
magyar[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megtörténhetik[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
megtartják
[szerkesztői feloldás]
Kajblinger
[szerkesztői feloldás]
hogyhirre
… No hisz egy-két hir jön
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
minden
– Krumplit, de keveset,
tőle. Szaftot is adok rá. Zsírt. Jó lesz.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
meghízik[szerkesztői feloldás]
Babits
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy
az íróasztal fölött. Egy Conan Doyle novellán, érdekfeszítő. És reggel 7-kor a Nyugat
kéziratért küldött.
– Hét, hét, hettő.
*
A lejegyzést Móricz
Virág Anyám regénye idézi
Móricz Virág, Anyám
regénye , (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1988) : "
Babits : Ha
Magyarország
egy részét elfoglalnák, akkor az ott lakó magyarok mindig
hazaárulók volnának, és örökös üldözésnek kitéve... Én nagyon sajnálom
ezeket, tulajdonképen hősök. Kné: Én nem sajnálom, gazemberek. De hogy
Babits soká beszél,
elhallgat. K: A Magyarország
Monarchia
lakosságának 55 percentje most a faji rokona
ellen harcol. Babits : A faj
nem fontos, egyáltalán nem fontos... De... egy szerb kereskedő rálő a magyar
katonára. Ez borzasztó, hogy megtörténhet, és tudhatta, hogy agyonlövik...
K: Borzasztó, most reggelig kell várni új hírekre. Babits: Már az ember
gondolatainak a hátterében ott van, míg nyugodtan és szépen eszik, hogy mit
csinálnak odale... Egyetlen módszer az elalvás ellene. Az éjjel elaludtam az
asztal fölött. Egy Conan Doyle -novellán, érdekfeszítő. És reggel hétkor a Nyugat
kéziratért küldött. - Kettőkor? - Hét, hét, héttőkor." Osztrák_Magyar_Monarchia
– Szervusz, de azért tettem
Barna Izidor . Verset vitt valaki
hozzá s azt jöjjön el a Fiume kávéházba. Eljött,
bort hozatott: Szervusz. No most már
a verseid rosszak,
komiszak azt az
a barátjának mondhatja … De
én mondom azért most se,
jól
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
megmondhatom[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nagyontojjálsz
…
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– az nagy szó, ha az
a barátjának se
rosszat.
[szerkesztői feloldás]
Pedig[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mond
– Bandlnál
jól főznek.
*
Bandl Ferenc étterme az előkelő
közönség vacsorázóhelye volt (Budapest, József körút 46.).
[szerkesztői feloldás]
nagyon
– Tényleg és az az érdekes és bámulatos,
a ház egy egész uj ház. És a homlokzatán ott van
egy kép, egy mozaikkép, egy
[szerkesztői feloldás]
hogyvelencei
mozaik: a Putnoki ur arcképe.
Velence
– Akkor azt is érdemes a mészárost, aki lefesteti magát és egy
ökröt, leüt. Elmegy a barátja, na jó az arckép,
hasonlít. Igen,
tudom, ki az aki leüt.
[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem
– Kidobolták az iskolában, a gyerekek
gyűjtsenek szederlevelet teának,
sok kell.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nagyon
– Maga
ur maga tudta és szintén nekem segített.
[szerkesztői feloldás]
maga[szerkesztői feloldás]
nagyságos
– Tudod nekem milyen sajátságos, de
nagy forgalom mellett tudom könnyen végezni.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
229
Globális
*
A jegyzet címe a Tükör tartalomjegyzéke szerint: "
Salamon a Nyugatnál",
tematikus besorolása szerint a "Háború." A helyszín a Révai és Salamon
nyomda (Budapest, Üllői út 18.), mely a Nyugat Irodalmi és Nyomdai
Részvénytársaság tulajdona volt.
– nahát rossz itt a
elkésem az Auguszta-alaptól
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
kiszolgálás[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még*
József főherceg és Auguszta főhercegnő által létesített
jótékonysági alapítvány.
–
[...]
2.50 naponta
házbérpótlékot, mi, egy kis gyerekkel.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– a végén kijelentették a kisasszonyok
kívárják, ilyen munkát kapjanak, – mondták az
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
asszonyok
A kisasszony
, barna bársony ruhában,
*
a kis gyerekes furcsa kerek
A Tükör tartalomjegyzéke a Havas Irénről szóló jegyzetet az "Arcképek,
pillanatfelvételek" téma alá sorolja.
[szerkesztői feloldás]
arcával
piros bársony barettforma kalapja az asztalon, amelyen ki
terítve a pénztári könyv sárga ceruzájával
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
benne
Feje fölött az budoár egyszerű
közönséges irodaszoba, ahol mulatnak,
sokat dolgoznak.
Apponyi
, nyugat-fedél felakasztva, a szoba erősen dísztelen,
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még
A fehér vászonköpenyük piszkos, értelmes arcu fiuk. S a
kisasszony milyen gyorsan, komolyan és jól végez. A nő ebben a tekintetben semmi
benne,
volna. A fehér nyaka
véknyodva, barna haja hátul kontyba téve s a
abban különbözik,
benne valami grácia, erotikus tartalom, bár hideg és
fázós
[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
férfi[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
férfitól[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
van
Ott könyököl a kényes bársony ruhájában,
[...]
, és a derekán puffot vet
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
ad, kéjhölgy volna,
bizony szegény egy kis irodista.
[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
pedig
– a szedők vállalták Salamon
az inasok vigyék
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megengedte[szerkesztői feloldás]
hogy
A vigal
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Víg
ebédelő pár a Szikszayban". Az "Arcképek, pillanatfelvételek" téma része.
– én, ahova juliusba
ülök sem.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
augusztusba
– Kérek egy fehérlevest elég lesz kettőnknek,
mi szeretjük.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nagyon
Az nevet, kövér nagy
szörnyen élvezi az ura vicceit amelyek ő miatta
sziporkáznak
.
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
darab[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nagyon
A kerek hízott arcu fekete
vastag fekete bajusza kétoldalra pederve
[szerkesztői feloldás]
férfi[szerkesztői feloldás]
ember
– Van neked két ? Semmi apró, öt
, tíz ,
[szerkesztői feloldás]
koronád[szerkesztői feloldás]
korona[szerkesztői feloldás]
korona[szerkesztői feloldás]
húszas[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
Koronát
ad, az [javítás]
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
hogy
Az ugy eszik,
urinők szoktak enni,
egy csöppet sem volna éhes, az ételnek a jó falatjait szedi ki s ugy rakja be a
szájába. Az arca teleevett, duzzadt kissé elvirágzott,
a jósors
attól, egy másodrangu
kávéházban legyen kasszírnő,
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
megmentette[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vagy[...]
előmunkásnő, de
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
« azért »[szerkesztői feloldás]
meghagyta[szerkesztői feloldás]
van
Fekete selyem porköpeny rajta széles
fehér résszel. Olyan nagy popsija
fér
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nemel
a kis széken, a keze
[javítás]
csuklóban vastag és dagadt,
a kövér szakácsnőé, és feltűzve a mellén s egyáltalán
nagy neki. Fekete haja göndör a kalap alatt, magas
fehér csipke nyak az álláig, széles de finom tokáju.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintvörös
, jobb csuklóján vastag fonott lánckarperec, egy egész nagy
ibolyacsokor [javítás]
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nagyon
Rut igazi rutság nélkül s
szép bár ezekkel a tulajdonságokkal valaki akár
szép is lehetne
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
nem
Akkora karikagyűrűje példátlanul széles
és vastag a fehér keztyüt felhuzza,
vastag tésztába,
lisztbe
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
vagy
– Fizetni, egy fehér leves, egy borjukotlett egész, kétszer egy
deci
tudom milyen – két almás, – igen az ügyes dolog,
naponta kétszer 2 fillért szívesen adok de egyszerre 500
.
budai
vizzel [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
nem
Ezek az élnek
a hízók. Holnap levágják őket, de ma rohannak a
moslékra. akkor ordítanak aztán, ha már a kést érzik.
[szerkesztői feloldás]
emberek[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
Csak
– hírek
itt az
[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
megbolondul*
A jegyzet címe a Tükör tartalomjegyzéke szerint "Sas Ede,
Somlay a New Yorkban", tematikus besorolása a "Háború".
– ha
akarok én egy ügyvéd vagyok
és helyre állít a biztos helyen legyen és ők ott
[szerkesztői feloldás]
magyar[szerkesztői feloldás]
fiuk[...]
ezelőtt 5 héttel, kérlek
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
semmit[szerkesztői feloldás]
olyan[...]
, [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
okádnak
– a már
minket
[szerkesztői feloldás]
németek[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
biztatnak[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– a legrosszabb patrol szolgálatban lelövik hátulról
*
lenni, Járőrszolgálat.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
Olyan
– el akarják a
és az rájuk szól, ettől
.
[szerkesztői feloldás]
temetni[szerkesztői feloldás]
kapitányt[szerkesztői feloldás]
megijednek
– ez egy tiszt,
hihetetlen, egy
[szerkesztői feloldás]
Mondom[szerkesztői feloldás]
majdnem[szerkesztői feloldás]
atakkal*
Támadás (angol).
[szerkesztői feloldás]
megverték[szerkesztői feloldás]
még[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
attakot s egyszerre az erdőből
kibujik egy civil egy félig paraszt s
x ezredest keresi
[szerkesztői feloldás]
megcsinálni[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mondja
– Thebe tavaly
, egy félév előtt egy
uralkodócsalád tagja aki koronára vár feleségestől
[szerkesztői feloldás]
Madame[szerkesztői feloldás]
megjósolta*
Móricz Virág értelmezése
szerint Móricz Zsigmond a
Tükörben jegyzett "felkapott hírekből, benyomásokból tizenhárom pontba
szedett regénytervet készített, melynek főalakja egy jósnő , aki fél év előtt
megjósolta, hogy meghal az uralkodócsalád egy tagja, aki koronára vár,
feleségestül. Kitört a háború, október hatodikán bevonulás Bécsbe, és
november hatodikán békekötés... (amint Dalkó stékes mondta)." Forrás:
Móricz Virág, Anyám
regénye , (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1988) Bár a
jegyzet a művázlattal azonos oldalon olvasható, összetartozásuk nem
bizonyított.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meghal*
Ferenc
Ferdinánd trónörököst 1914. jún.
28-án gyilkolták meg.
– Undok. Kutyafogu .
[szerkesztői feloldás]
emberNem szeretem
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
szanatórium*
Móricz 1914. szept.
26-án járt a Park Szanatóriumban, ahol a keleti hadszíntéren
megsebesült Burghardt Pétert
látogatta meg. Jegyzetét az ezredorvos elbeszélése alapján írta. A Tükör
tartalomjegyzéke szerint címe "Burghardt a szerb harctérről".
–akkor könnyen bántak náluk az anyaggal
azt hitték a
[szerkesztői feloldás]
mégCigányszigetet
ellehet foglalni 2 századdal, Cigány-sziget
[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem
– átment 3 patrol;
*
találkozott egy patrollal egy szegény póttartalékos térdre ugy lőtt, lelőtték
Őrjárat (orosz).
ott hagyták, ott maradt 3
este látták kiabál a 3
, átusztak, áthozták
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember
másnap a ’68-as a 21essel
*
A császári és királyi 68.
jászkun gyalogezred.
[szerkesztői feloldás]
mindig*
megy.
A 21.
vadászzászlóalj.
– és egy tábori századuknak
[...]
a divizió [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
Hadosztály (latin).
– a mi
, ott találták. A nadrágja le
tolva a térdéig, be
piszkítva, és egy kenyér a kezébe nyomva.
[szerkesztői feloldás]
megtalálták[szerkesztői feloldás]
póttartalékosunkat[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
darab
– kettőt átlőttek közülök szabály
szerint lett szabad. Ezeket
visszaparancsolták és a sebesültek ott maradtak, két napig
[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volna
bujkált az elesettek
az összes elesettet átcövekelték
*
, és a kenyér zsákokból élt, ez Értsd: az elesettek
között.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogyDjakovonál
ott Diakovár
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
kerítették[szerkesztői feloldás]
megszökött[szerkesztői feloldás]
nem
egynek kő a szemében,
a
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
fülébe
– én persze láttam egy őrnagy lőtte
agyon a
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hadnagyot
ott fekszik valaki átlőtt tüdővel és
tud magáról , így persze az is sejtjük
mi, a comb hiányzik, roncs a hasa, átlőve,
egy srapnel
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
semmit[...]
után [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
mondjuk*
löveg széttépte a combját
Golyókkal töltött,
a levegőben időzítve robbanó repeszgránát.
a
kemény
bír
[szerkesztői feloldás]
srapnel*
a zündert Golyókkal töltött, a levegőben időzítve robbanó
repeszgránát.
*
beállítják, bú, a levegőben robban fel a Lövedékgyújtó (német).
gránát
a földön
kemény talajon robban ha [javítás]
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
robbanni; a srapnel
*
golyó lefelé hull, majdnem
merőlegesen
Golyókkal töltött, a
levegőben időzítve robbanó repeszgránát.
a mi katonáink ki is cserélik a kabátot,
is tiltották nekik,
ellenségnek nézik.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mert
– lőni szabad
az golyóba kerül
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert
– ah mikor a huszárok be
kvártélyozva, az kedvet kap
[szerkesztői feloldás]
voltak[szerkesztői feloldás]
ember
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
átment[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– pompásan lőnek, azok számításba vesznek levegőt, tudja
mit, neki voltak kocsijai,
ne menjünk együtt, s és
lépésre a srapnel
[szerkesztői feloldás]
isten[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mentek[szerkesztői feloldás]
utánuk[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
minden*
Golyókkal
töltött, a levegőben időzítve robbanó repeszgránát.
– az a rossz az
arra kell számítani,
ha ott ;
tisztességesek is, volt
sebesülteket átküldtek a Száván
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
embernek[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
marad[szerkesztői feloldás]
megjegyzem[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
hogy
Szép fekete ruhás nő, egész aranysárga szőke haja éles profil,
igen apró szókkal beszél, jó nagy gyémánt a fülében, fehér nyakán fekete szalag,
ezen kis kerek ékszer, a kalapja egy sziu indián
fejéke felálló tollakkal; éles arcél amint mosolyog,
szól a fogai előre kiugranak; ezek az éles keskeny ajkak, amelyek ha elhuzódnak,
rögtön erős hosszu fogsort hagynak
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
vagy
– a mi zászlóaljunk amely egy lövést se
ejtett és már 10 sebesültünk és 1 halott. azt is hozzák hátra egy vadász
, hozzák, mit csináljak egész fehér
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
volt
pár perc alatt, kivettem a pénztárcáját,
benne 29 korona és az igazolványát.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
[törölt]
« Vannak »
– azt az egyik ő
sebesülve, és azt hiszi már örökre nyomorék lesz
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van
– ott fekszik egy vadász orrán feküdt s
odamegyek, elkezd verekedni, idegsokkot kapott és
kiabálta komitácsi komitácsi
[szerkesztői feloldás]
ahogy*
Szerb katona.
– nézte a , vizsgált s ,
adtam morfium injectiót s feltettük a kocsira.
[szerkesztői feloldás]
parolint*
A
rendfokozat jelzés.
[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
megnyugodott
– a
de 2 egészen
Cigányszigeten
egy srapnel Cigány-sziget
*
leesett egyéb baj
Golyókkal töltött, a levegőben
időzítve robbanó repeszgránát.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
megnémult
– persze már ott nyugodtan figyeltem. Hoznak egy
[szerkesztői feloldás]
hadnagyot[törölt]
« Egy »[szerkesztői feloldás]
volt
– a mi konyhánk
jön jön; hát lefeküdtek
[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
Az egész család egymás mellett fekszik a nagyapától az unokáig,
az ágy
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
széles
ott feküdt az alezredes, egy ,
egy
egy zászlós
[szerkesztői feloldás]
főhadnagy[szerkesztői feloldás]
hadnagy[szerkesztői feloldás]
meg
– az
mer magához jönni akkor
csinálja ugy kell
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ahogy
– mit szól hozzá, én már öt hete
cukrot ettem,
miatt, az
hadsereg győzzön, az Ilka néni
kétszer eszik süteményt
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
magunk[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
osztrák-magyar[szerkesztői feloldás]
csak
– és borzasztó odavan a
mondják ki lassan, kössenek
békét
[szerkesztői feloldás]
mama[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak
– , amilyenek az orvosok mással
szemben, éppen olyanok magukkal szemben: hanyagok
[szerkesztői feloldás]
mondom
– azt
, a mi katonáink közt
lelkesedés.
[szerkesztői feloldás]
hallottam[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
van
– látom őt, az ő századához
kerültem, bírom őt .
[...]
? Én
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megfigyelni
–
akar most egy bluzt adni és bebélelni szőrmével
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
nem
–
mutatni, mostan csuda dolgot akarok ki hozni, isten
kegyelmével ne
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
akaromszedjem
ki mester? [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
*
Móricz
Mocsay József asztalossal
beszélget az asztalosműhelyben. A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet
az "Arcképek, pillanatfelvételek" téma alá sorolódik.
– ez a szekrényé ez NEM látszik
,
dolgozunk
[...]
, az asztalé, ahogyan
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
vagyunk[szerkesztői feloldás]
mindnyájan[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
dolgozunk[szerkesztői feloldás]
egy-2-3-4-5-6an[szerkesztői feloldás]
mindannyian
– most már
[szerkesztői feloldás]
minden[...]
kivéve azt a pár kis mütyürkét
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
, de ezt le fogom
vakarni
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
természetesen[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– lesz itt hiba ,
legfeljebb egy politurt
lakkot fogok adni
[szerkesztői feloldás]
nem[...]
azt [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– ezek a a, a,
az üveg
[...]
,
olyan sima lesz, [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
mint
minél többször lesz politurozva, annál finomabb színeket tudok
mutatni. Egy
is mutatni
[szerkesztői feloldás]
színt[szerkesztői feloldás]
szeretnék[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
megállítja[szerkesztői feloldás]
munkát[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– sajnos tudom ezt a színt, egy meleg
szinnek kell lenni, ez most hideg, ezt a sárga színt,
élénkség is legyen
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
benne
igen akkor igazi hangulat mikor egyik
fűrészel, másik kalapál, 3ik bizonyos dolgokat csavaroz, egy dolgot
[szerkesztői feloldás]
van[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
megold[szerkesztői feloldás]
bizonyosmás
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[...]
kér pácot, ide kell enyv
amellyel lesüti a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
furnért
s így tovább, így jön ki belőle az igazi, de
ugy ha szeretettel dolgozik, máskülönben
[szerkesztői feloldás]
természetesen[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mindenkoszlott
lesz, értéktelen, nincs benne
semmi
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– ez most szét szedve,
a rejtek fiók ide jön le, és ez ez a sáv itt ennek a megakadóját jelzi
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mertkiemelhető
lesz a rejtekfiókkal együtt és érdekesen lesz
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
megoldva,
e fölött szalad a ennyit jön, a
rejtekfióknak ez itt egy árkot fog kapni abba lesz egy csap és a rejtekfiókban
egy csap, mikor hátra tetszik, önmagátul beesik
vendéglap
, most [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
természetesen
– ez porléc fog szógálni,
porfogó ,
az eredetileg, de azt a benyomást fogja kelteni. T
a régi mesterek
készítették ilyen vékony rétegben
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ermészetesen[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
mert*
pénzgyűjteményt
helyezhet el benne
Éremgyűjtemény (német).
– mi egy-egy órával többet
dolgozunk, tekintve azt ezt gyorsabb eredménnyel
akarjuk végezni.
[szerkesztői feloldás]
mindennap[szerkesztői feloldás]
hogy
– itt egy modell székem, kiöntötték az
ecetes olajat, – itt egy modellszékem
mértéket csinálunk ha
valaki rajzban tudja elképzelni
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
az ezt nézi, ha
egy modell székem, sokba ne kerüljön, – azt mutatta
milyen részt le,
helyesebben milyen kerekítést bele.
[...]
ma
egy vevőm, aki azt kérte, [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vágjak[szerkesztői feloldás]
vigyek
– az lesz a legérdekesebb mikor a színezést tetszik tudni az
igazi szineket adjuk bele, az már csupán az érzésből jön
– Tetszik tudni mester, az más
más arányt kap, az oldala még, tekintve
vagyok, lesz bevíve egy-egy csillag a sarkokba,
és azt el akarta hagyni
[szerkesztői feloldás]
mindennek[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
református
–
[szerkesztői feloldás]
megfordítva[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
egyforma tollazatnak és a
szélsők [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
szintén[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
asimetriába
méltóztatik látni
, annak egy 3-át lehet
elhasználni, amit mi végzünk. ellehetne
használni más dologhoz, de akkor sablonná válna, ezt
kapja más mester, ez
válhatik ,
[szerkesztői feloldás]
kedves[szerkesztői feloldás]
mester[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
természetesen[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
tehát[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
sablonná
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
itthon[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
készíteni[szerkesztői feloldás]
nem
– Kovapapirral köszörül azután jön kővel azután lávakővel, sok
preparátum megy át
[szerkesztői feloldás]
mindenféle
rendű dolgokat készít, ő is tudta
vezetem én be, egyik se tudja. Egy a fontos,
lelkiismeret legyen, az a fontos,
az intenziót képes legyen
, befogadó képesség
legyen át tudja venni az a
mesterség igazi alapja. , bizony nagyszakállosok akiket
lehet használni. És sokan ha ide bejönnek, akkor
is akarják elhinni
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megérteni[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
Gyurka , gyere be ide is MEG akarom
mutatni a mesternek mire képes egy fiu, ha hallgat
[szerkesztői feloldás]
hogy
– ez egy fejérmegyei parasztfiu, de ebbe annyi érzés
, ami kikerül az
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogyarany
.
[javítás]
Sok mesternek az a baja, amit tud
akarja átadni, az a
fontos utódok maradjanak akkor szolgálja igazán a közt
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
hogy
ez egy kis sarokdolog, egy kis
ében
magyar olajkőris egy gazdag ebédlőt készítettem
Mauthner Zoltánnak , és ez
ahhoz készül. Az annyira hatott
mer bejönni. Ez az
[szerkesztői feloldás]
makasszár*
az Csíkos ébenfa.
[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
asszonyra
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
minden
– és
[...]
belátta [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
és az ipar szakegyletbe
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
Országos Magyar Iparművészeti Társulat.
is elismerték a Mocsai
ur mester, az tanít és
udvarias, nyájas, a legjobb barátjával beszélne.
ha egy fiu függ, az fél és
képes
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
Mert[szerkesztői feloldás]
nem
– ismerni kell a fa tehnikáját, melyik fát
kell kötni, azt a gyerekkel,
ha ismeri az a fát,
biztos garanciát adhat, de ha véletlen. Azért fölemelő
ipar az asztalosság azért szeretem,
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
nem,
– Ez egy primitív szerkezet de ugy
beállítva, bizonyos esése ,
nagy türelmet
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[törölt]
« ízlést »
– és náluk azért készül itthon
vannak direkt intarzia vállalatok
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
mert
Magas, egészséges, kissé kopott idős ur, beleköt egy
nagy katonába, káplár pedrett fekete
bajusz, telt arc, oly .
[szerkesztői feloldás]
rendkívül[szerkesztői feloldás]
tetszős[betoldás]
– már vége
, de lesz vége, én az
elején vitatkoztam, egy évig tart
[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindjárt
– még,
,– egy év
[szerkesztői feloldás]
jön[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
fél
– akkor egy évig veszekedni fogok a
[szerkesztői feloldás]
még[...]
(nevet) – akarok én 30 éves
háborut, de hát sajnálom a szegény fiukat.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– akkor má ellenség ha
féldöglött félhalott
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mindkettő
– alászolgája
[...]
József [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
vagyok.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– az kell, ami
fogva, legyen fogva.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
meg
Baross
*
A Tükör tartalomjegyzékében a jegyzet címe "Barossban a
szélbalnál mesélgetnek". A Baross Kávéház, az írók, művészek rendszeres
találkozóhelye volt (Budapest, József körút 45.). A jegyzet a nevezetes
törzsasztalnál a Balszélfogónál készült, feltehetően
when="1914-09">1914 szeptemberében .
– Én tudom végzik ki őket, ott valami
gép, ki egy nap.
[szerkesztői feloldás]
nemKomáromban
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[...]
gép, ott 1000 embert
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
végeznek –
katonákat: kémeket én láttam egy kémvonatot azon
katonaruha, ami
az -
hadseregben.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
osztrák[szerkesztői feloldás]
magyar[betoldás]
– egy váltóőr ugy állította a váltót,
két katonavonat egymásba szaladjon, rögtön felkötötték őket
[szerkesztői feloldás]
hogy
– kedvesem a a
plakátját szerencsém életben levő 2400 –
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
rendőrkapitánynak[szerkesztői feloldás]
következő[szerkesztői feloldás]
voltfordításban
olvasni: figyelmeztetem a város lakosságát, a
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
embert
– kérlek a 19 éves fiu ideglázban
fekszik,
tudja elfelejteni gyereket
ölt
[szerkesztői feloldás]
szépen[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– egy helyen gyereksírást hall, a kapitány azt
: vágd le, cigány se vágja le…
[szerkesztői feloldás]
mondja
– egy huszár beesett a gödörbe ott
talál egy öreg embert, levágta
[szerkesztői feloldás]
hogy[...]
, 3
gyereket, [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
mind
– egy sebesült
: egy öreg simogatta a
fejüket s hozott vizet, a 4 huszár ivott, ötödik
[szerkesztői feloldás]
felesége[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
asszony
– de a legrémesebb amit hallunk, bemegy kiadja a parancsot: végezni
Szabácsba
és ott talál egy békés családot megzavarodik, mit tegyen. bejön a
Szabács
[szerkesztői feloldás]
kapitány[szerkesztői feloldás]
velük
– egy sebesült ott fekszik jönnek a szerbek, kezdik kutatni a
holtakat, – jönnek hozzá, nézi, mellette végeznek a
többivel s egy szerencséje
[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
koronátEbbe
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
meg
– Az tény mennyi öregtiszt
[szerkesztői feloldás]
megbolondult*
A Tükör-részlet Móricz Virág átfogalmazásában Anyám regénye c.
életrajzában így hangzik
Móricz Virág, Anyám
regénye , (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1988) : "– Én
nem tudom, Komáromban hogy végzik ki őket, ott van valami gép, ami ezer
embert végez ki egy nap alatt. Nem katonákat, kémeket. – Úgy lőnek, hogy
beletalál az osztrák ágyú torkába. – Egy váltóőr úgy áhította a váltót, hogy
két katonavonat egymásba szaladt. Rögtön felkötötték őtet. – Kérlek szépen,
egy tizenkilenc éves fiú ideglázban fekszik, nem bírja elfelejtem, hogy
gyereket ölt. – Egy helyen gyereksírást hall egy kapitány, mondja: vágd le,
cigány. De nem vágja le. – Egy huszár beesett egy gödörbe, ott megtalált egy
öregembert és három gyereket. Mind levágta. – Egy sebesült mondta, hogy
öregasszony simogatta a fejüket, és hozott vizet, a négy huszár ivott, az
ötödik meghallja, utána megy… – De a legrémesebb, amit most hallok, bemegy
egy szobácskába, és ott talál egy békés családot, megzavarodik, mit tegyen.
Bejön a kapitány, kiadja a parancsot: végezni velük. – Egy Blaskovics nevű
kapitányt agyonlőttek. Goromba volt. – Az tény, sok öreg tiszt
megbolondult."
– alezredes őrnagy
a parancsnok, I.
. Lakatos gyerek a
segédtiszt és ott hasal, látja,
győzik, be akarja szüntetni a tüzelést vállon löki,
eredj szólj nekik, mozdul
[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
honvéd[szerkesztői feloldás]
gyalogezred[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
meglöki a sapkáját és halott. Erre ez
lövöldözött s most itt fekszik, de
este rájön
[szerkesztői feloldás]
megőrült[szerkesztői feloldás]
minden
– Hát kérlek egy alezredes melyik
parancsnoka s ez 2 hadtestet tartóztatott fel, kb 2400
, abból maradt 140
rengeteg halott. Közvetlen mellette elpukkan egy gránát, itt fekszik a klinikán,
semmi baja, de idegsokkot kapott
[szerkesztői feloldás]
nem tudom[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
ember
– egy
érzi a kés szurást a
[szerkesztői feloldás]
barátom[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
lábán
– az oroszok, ha sturm , s összekeveredett, akkor szó nélkül belelőnek, nekik
az semmi, ha párszáz elvész.
*
Támadás
(német).
[szerkesztői feloldás]
van
–
micsoda ezred-század, 176-os lovasezred, 275-ös is
350-es is, gyalogezred
[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van,
–
szembe kerültek s gépfegyverrel lőtték egymást.
Sabácnál
bemegy két magyar ezred, egymást lőtték. A 32-eseknek be kellett
keríteni egy kukorica táblát és ugy bekerítették Szabács
[szerkesztői feloldás]
hogy
– azér mondom neked, itt a
[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
« kávéházi »[szerkesztői feloldás]
csak
A kék üvegmárványon a nikkel gyufatartók; egyik előtt kisüveg
bor, zöld fűzöld üvegben, a
furulya, egy nagy üveg kék szódavíz s félpohár víz
fehér kistányéron; tovább hat pohár egy nikkel tálcán;
a nagy tükör, amely sárgaréz keretében henceg s
benne látni a sárgaréz kandalló és a márvány májszínű lapjai. Az erős gömbüvegű
villanylámpák a százaségők világában
[szerkesztői feloldás]
olyanhegyes
ez a kávéház specialitása, [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
szembe
– azt írja föl amit az én kis fiam "anyukám a francia
katonára is vigyáz az őrangyal; arra is. Kár !"
[szerkesztői feloldás]
Zsiga bácsi
[szerkesztői feloldás]
mondott
– ki olvasta egy angol képviselő az
alsóházba, cikkbe hol
tudom már no, – azt ,
a németet azért szabad
bántani, azért sok
kulturát csinált a világnak.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
mert
– azonkívül nekem egy ujságírói
hazugságom is lefényképezve: éljen
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
NándorfejérvárBelgrádot
elfoglaltuk.
Nándorfehérvár
– Gyönyörű egész sötét szürke
az ég dühöngött ez a rettenetes északi szél és
kirepedt valahol a nap,
a csákóján futott végig a napsugár,
jó képeket lehet kapni,
no.
[szerkesztői feloldás]
gyönyörű[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
ugyhogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy
– jöttek zsidók a rubeljüket
koronájával. szép gombok,
darabja 2-3 most szabad
vásálni, a bacélusok miatt,
, egy
ők is keresztények. Mikor látták,
oroszul
[szerkesztői feloldás]
megvették[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
korona[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
megbarátkoztak[szerkesztői feloldás]
megmutatta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
« semmit »
– próbáltak répaszedésre használni egy sereget,
lehetett, a
cukorrépát; vitték fürödni, tököt
; a parasztok kétségbe
esve.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megették[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
megettek[szerkesztői feloldás]
vannak
– rozsdás öreg fegyver
a nyakukban madzagon azoknak az ujhelyi bakáknak,
no.
[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy
– Ne adjon neki cigarettát ennek a rusnya orosznak, de ő se
fogadta el, konok
[szerkesztői feloldás]
olyan
– ez is
jó kis dolog , de hölgyek is
jelen, de elmesélte. Hát a komi
[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
voltak*
befordul, mi az, baszom a
büdös kurva istenit neki, Komitácsi, szerb katona.
[szerkesztői feloldás]
hogy
– megyek otthon , egy hadfi bandukol
– felül, mit , az anyját látogatta
, kapott egy golóbist, – most megy
[szerkesztői feloldás]
kocsin[szerkesztői feloldás]
csinál[szerkesztői feloldás]
megSzfra
, [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
Galíciába
Galícia
– mer kérem fel vagyok esküdve, ami
veszélt látok, el
.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondhatom
– kérem
mer kérem mi lenne
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondhatom
– bizony az én fiam is a minap jött egy lap tőle
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
mégMoszkvából
, de azóta tovább mentek ( Moszkva
[...]
)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Tetszett-e hallani, a a franciák
ellen irt egy lapot,
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
volt,[szerkesztői feloldás]
hogyBrüsszel
Brüsszel
*
Brüsszelt 1914. aug.
21-én foglalták el a német csapatok.
– Colchicum autumnale , a teje mérgező,
neki semmi baja
*
, ha a tehén Őszi kikerics
(latin).
[szerkesztői feloldás]
megeszi
– Kitűnő az mikor a dirigálják
őket.
: neki
jobban ásson. Gyenge legény
, 1/4 kenyeret adnak attól
lehet erős
. az a a csajka, de
, a prófitból is leharapnak, panaszkodik,
inkább hust se kapnak
[szerkesztői feloldás]
magyarok[szerkesztői feloldás]
Egyiknek[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
csontot[szerkesztői feloldás]
Mertdisznó
mészáros becsapja, tele [javítás]
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
csonttal[szerkesztői feloldás]
hogy
–
rossz dógom, pénzem 16
, azt se tudom elkőteni,
tekintély, szivar, étel, ez a sok fene ripacs
éhen döglik
[szerkesztői feloldás]
fenét[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
korona[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
megPesten
Budapest
– és a stráfjai
is feketével markirozva, alig látni, a nyakat is le lehet hajtani.
[...]
. ez a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
nagy itt a szélén ez
testőrgránátos és a gombja is festve [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
vannak
be őket
, az orosz
ássák be, ők is hódolnak ennek a
népies gyógymódnak
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meggyógyuljanak[szerkesztői feloldás]
vöröskeresztesek
– nálunk is a cséplőgép kiszakított egy
és becsapta marhatrágyával s 4ednap belehalt
tetanusba.
[szerkesztői feloldás]
darabot
kisebbet ajánlok 9/12 – és ennél
kisebbet ajánlok.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– A bacillusok most támadtak először.
a multkor.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Megmulatta Nagy Endre
Megmulatta
– Hát az kitűzte a szoknyáját lobogónak! (Azt írta,
buvik a szoknyája mögé)
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
felesége
– Én szólok már neki. Azt
, menjen… Azt hiszi,
komolyan gondolja? nincs
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Elhiszem (
azt hittem, szegény
beleheccelte magát).
[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy
– szegény
az, aki
kapja a lelkesedésnek azt a mámorgazdagságát,
rajvonalba jusson.
[szerkesztői feloldás]
Nagyon[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– Most nincs egyéb tennivaló: menni és
addig arra lelkesíteni az ,
ők is menjenek.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
embereket[szerkesztői feloldás]
hogy
– Már az is bosszant, ilyen nagy hajó
jön . Mért megy a csatába. Mért
viszi az embereket s hozza a sebesülteket.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Leányfaluba
Leányfalu
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– Egy immunis . Akit tíz éves korában
fertőzött meg a cigaretta vágy.
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
nem
s még ráadásul tudja állítani az
agyában a gondolatok fejlődését, a fölösleges associátiókat
[szerkesztői feloldás]
meg*
Képzettársításokat.
–
ő jéger , az orvosok mikor bejöttek
fáztak.
[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindig*
ingbe
nyitott ablaknál Finom gyapjúból kötött, meleg téli alsóruha.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mind
– én vigyáztam rá, átment egy gyermekszülésen és most operáción,
hát két olyan dolgon ami az idegeire hathat és semmi. (Vakbéloperáció)
– azt mondjuk neki, te vagy köztük a
generális, mert operálták a Katit, Ferit, Sanyit, engem is, de neki van a
leghosszabb vágása, hát te vagy a generális.
[szerkesztői feloldás]
hogy
– egy óráig ágyban fekszem, beveszek
egy pár piramidolt
[szerkesztői feloldás]
csak*
Lázcsillapító gyógszer
(pyramidon).
– alig tudom visszatartani, türtőztetni
bírom, elmenjen. Ha tudom ez
a gyorsvonat jár. De a kolera.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
–
bírom őtet visszatartani a sógora jött
honpolgár és jelentkezni kell, hogy 40 éves ha ő két napi szabadságot
vehet, vele elengedem, egyedül . Az asszony a
gyerekéhez, aki katona.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nagyonLipcséből
,
Lipcse
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
magyar[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
mégse
– Tudom én mér külte őt előre, de
rossz természetem. De
nyugtalan és én annyira családos
vagyok, én dolgozom
reggeltől-estig sokszor félórát se beszélek vele, de ha látom őket
[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
volnék[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
hogy
este, akkor már nyugotan fekszem le. És most nincs semmi
biztosítás, azelőtt, tudni mi
történik, hol áll a vonat, kit szállítanak először, és
kell-e állomáson vesztegelni. Egy asszonyt magába,
bírnám ki.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– ur pihen
le kicsit ?
[szerkesztői feloldás]
Doktor[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– , most annál rosszabb. Hálistennek
aludtam reggel 6 óráig ez is régen történt –
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
meg
A kis pofaszakállas
örök zsakettkéjében, nagy szemüvegével, apróra
nyírt pofaszakállával kopasz homloka, sima, folyékony, de kissé szórakozott
nyelve
[szerkesztői feloldás]
doktor[szerkesztői feloldás]
ember
– Ach az egy csacsi
, folyvást hecceli az urát, és neveti
szerencséje és
kimaradt.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
mindig
–
,
és ugy került a kórházba
[szerkesztői feloldás]
Istena
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
megmondhatójaaz
én uram is elég
szerencsés, de azért már azt beszélik, [javítás]
[szerkesztői feloldás]
hogyő
maga azért feküdt volna le a földre,
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meghűljön
– No az igaz ő
okos, de hát az kell is a mai világba,
vigyázzon magára. Már gyereke
az én kis lehet neki kockáztatni az
életét. Még csak az kéne, isten ments.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vanpuckomnak
, [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
nem
– De Sári , az
bajba, viszik legelőször
az urát, az már valahol .
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
annakSemiszlbe
Przemyśl
[szerkesztői feloldás]
van
– És
valami különleges munkája legyen, erődítés építő
mérnök, ah tudomisén azokat a katonai műszavakat most már
, mióta az uram itthon maradt helyőrségen, de
addig is hallottam mit beszéltek.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
megnyugodtam[szerkesztői feloldás]
nem
– Ah
neki hiányozna az ura,
éjszaka.
[szerkesztői feloldás]
dehogy,[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak
– De igazán, arról embernek fogalma nincs, miken jár az esze. A
minap a nászéjszakájukat.
[szerkesztői feloldás]
elmondta
– No igen, ő
azt szereti, ha már teheti,
legalább beszélni róla.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Hogy első éjjel tudtak semmit
csinálni, annyira fel voltak
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert
– Aztán második éjjel egy kis vér és
harmadikon már négyszer csinálták s jó volt.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy
– Ah ő tudott volna egyszer sem
elaludni a nélkül s most már hat hete oda van az ura, nagy csapás.
[szerkesztői feloldás]
nem
– Azt
mikor itthon az ura
szidta, olyan kicsi és
most bezzeg jó volna már ha kisebb
is.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
volna
– De itt a
Krausz fiu, és
alacsony és 25 van
neki.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
ember
– Na hogyne. És hogy szidja az urát érte. Valaki azt
neki használatban nő.
És ő
merevedett és petyhüdt állapotban.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindennap[szerkesztői feloldás]
megmérte
– Nahát az undok
egymásba bujtak. Uttálatos.
[szerkesztői feloldás]
voltVelencébe
, Velence
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
ahogy
– hát azt ,
ez neki elég.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy
– De hisz az utálatos lehet. Már én
a legalább 100
vasalnék ki erre, én a tarifákat a barátaimtól
ismerem. Most ugyan tudom, most
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
feleségemtől[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Haha, azt a Zoltán az előbb, ebbe
az utcába utánakiáltottak, "szép tábornok ur jöjjön
be." megyek én. "De most ócsó
!"
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Nem
– Ha ő . Hát
dugom be a fülem.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem
– erre is
egy füle? Mert nekem az elébb egy cifrát, azt
hallgassa .
[szerkesztői feloldás]
Mondja[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mondtak[szerkesztői feloldás]
meg
– Ja?… Hogy mit?… No majd ha lesz itt
az ura. Zoltán se
volna magának ő előtte.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
meg
– Nahát pehjük
szegényeknek.
rémülve,
a gyerek és akkor már ugyis
, félredobtak
óvatosságot… és akkor kaptak a gyereket.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
Meg[szerkesztői feloldás]
voltak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mindegy[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
még
– Tudod kedvesem, ti olyan szemérmesek vagytok,
a menyecske, aki bemegy a drogériába s kéri
ajánljanak neki jó parfümöt, talán a a segéd. – Mért kell azt palócosan
. Az nálam is.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
hogyPinaud
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
*
A parfüm márkaneve: Violet Pinaud.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
mondani[szerkesztői feloldás]
van
– Oh igen s elkezdtem egy slafrokot az anyunak, egy slafrokot
nekem varrni.
*
Lili és Ilonka beszélgetéséről készült
jegyzet
Leányfalun
a Móricz családnál. Leányfalu
[szerkesztői feloldás]
Lili
[szerkesztői feloldás]
megnézem[szerkesztői feloldás]
Lili
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
Ilonka
[...]
– én is, ha kelkáposzta [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nem[betoldás]
Miklósiné
*
Móricz jegyzete a besorozott Miklósssy János rozsnyói tornatanár
feleségével folytatott beszélgetése alapján készült
Losoncon
. Losonc
– Ha három évig eszünk mást
két zsemlét, az is jó,
, ha sántán-bénán is,
jöjjön vissza.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
akárhogy[szerkesztői feloldás]
csak
– az apám,
szerettem, olyan gyöngéd lelkű, finom
, az anyám, ha a 3
testvérem,
szeretjük egymást és ragaszkodunk, de azért
éreztem azt a fájdalmat, amit most érzek,
[szerkesztői feloldás]
Meghalt[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
meghalt[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
pedig[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
élhet
, még él az uram.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– és miért? semmiért, 48-ban azt
, védjük, mentsük
a hazát, de most, azért
tanítsuk a szerbet. Az kemény dió. Azt
,
az.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
mondták[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
hogyBoszniát
zeneszóval vették be, köszönöm az ilyet, drága Bosznia_Hercegovina
bakaszó
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
volt
– most igaza annak a szerb tanárnak,
a
akarnak háborut, a szerbek se, Vilmos császár akar
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
magyarok[szerkesztői feloldás]
nem
– 10 éves
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
háború[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– mikor kaptam a sürgönyt azt a
nővérem, elhalványodtam, azt hitték,
.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
megőrültem
– mondták na
azt szeretted volna
katona legyen az urad, most betelt
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
hogy
–
60 évig ne legyen háboru.
akkor milyen öreg leszek én
[szerkesztői feloldás]
Mindigazon
imádkoztam, [javítás]
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
mert
– az, egy pár. Akkor már az uram
megy, a fiam se. Az
unokáim. Akkor én hol lennék már.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még
– Az unokanővérem, elvitték az urát, egy sort
kap, most majd . A
sebesülteknek hord befőttet az urának adná.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megőrül[szerkesztői feloldás]
mintha
– Egy véletlen megírta,
olvasták el a levelet és
. Akkor láttuk tábori
posta . Abból tudtuk ,
a
[szerkesztői feloldás]
hogyChemiszlbe
megy. Przemyśl
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megjött[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
7[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogyrozsnyóiak
legnagyobb része Rozsnyó
Semiszlbe
megy.
Przemyśl
– Én neki,
így így adja tudtomra, de
ő is ígéri, elfelejti,
összecseréli és nekem
nagyobb nyugtalanságot okoz.
[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
még
– de milyenek ezek a , itt hagyott
40 levelet, azt a bátyja
küldje utánam, de én ugy össsze vissza forgattam a lapjait, bélyeget, feladási
betűket, én már a másodiknál gyanakodtam, a 3ik után
feljöttem.
[szerkesztői feloldás]
férfiak[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Nahát az Anna bál, olyan Annabálon se
. Szomoru. Borzasztó. Jött egy hír,
elfogadták az ultimatumot,
a kabaré. Akkor jött a szolgabíró,
Giessl elhagyta
[szerkesztői feloldás]
voltunk[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megkezdődött[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
« a »Belgrádot
.
Belgrád
– Árt a fogainak? ugy
, a sógorném, kérdezte az
asztalos,
mer ilyen léghuzatban? árt a
fogainak, szó sincs róla. Mind betett foga .
[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
van
– Én már huzattam fogat . Ötből
3-at érzéstelenítve, itt egy fogorvos , ne
vegyük ki ezt a gyökeret? Akár az egész sort.
[szerkesztői feloldás]
mindenképen[szerkesztői feloldás]
vanMonoron
, ki
huz, nagy nehezen engedtem, higyje el egy cseppet se fáj, magának nem, de nekem.
De mikor kivette, azt Monor
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy
– én a télen huzattam fogat, fájt,
ilyen az arcom. Mit csináljak én ezzel a dagadt arccal
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
volt
– Mi az? fáj a foga? huzza ki a fisztulást huzom ki, az
fog fájni. Én
nyomom.
*
Gennyes (latin).
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
mindig
– talán jól ápolja,
, minél jobban ápolja az
annál jobb.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
megjegyzem[szerkesztői feloldás]
ember
–azt
erőseknek kell lenni a fogaimnak,
második éve kitörve s
jó.
[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mégis*
A jegyzetoldal újra
felhasznált papír, melyen Móricz átlós áthúzással jelzi, hogy az itt
szereplő sorok nem a Tükörhoz tartoznak. A teljes szöveg, mely az oldal
szövegpárján, a 321. oldalon folytatatódik, egybeolvasva Móricz ismeretlen
prózatöredéke: "Ezredes. (három tiszttel jön) A legényeket jó kedvbe kell
tartani, minden sallangot elhagyni, – különben kijelentem, hogy az egész
háboru nem több egy jó hadgyakorlatnál. Desewffy. (jön megáll s némán
kalapot emel az ezredes előtt.)"
Ez ugy
haraptam egyszer én
szeretek harapni, az
nekem , falat rágnánk.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintha
– de már bánnám,
kihuzatnám, sajnálom,
itthon kihuzatnék egy fogat,
azt pótolja semmi.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
csakvolna
az uram,
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
mindennap[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
– most már a fiatal lányoknak hull a foguk, azelőtt
a vénasszonyoknak hullott,
ha valakinek kiesett, az szégyellte,
néninek nézzék.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
ugyhogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Bojcsika annyira
ért a katonákhoz, azt
a multkor, olyan vén
hadnagy ott, sose láttam
olyan öreg hadnagyot. (Arany galléron egy csillagja
.)
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
volt
– én is ugy vagyok vele, ezt a
modernet szégyellem. Mert az
a női hiuságot szolgálja, hát ki akar most hiu
lenni
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
csak
– az is bánt, szinte babonás vagyok, a gyerekek
reggel templomba,
ha az isten valakire hallgat, a gyerekekre
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
menjenek[szerkesztői feloldás]
mert
– jó étvágya szegénynek, palacsintát
sütök 10-14-et kell rá számítani. Ha estére egy fél kiló hus
az ő számára egyedül, azt
mért koplaltat engem kedves.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mondja
– neki
mért jár maga ilyen fessen, huzza össze a vállát és biccentsen néha,
fájna a lába.
[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mintha
– nálunk igazgató kimentette magát és a többi
azt rá,
le gyenge
Rozsnyón
egy Rozsnyó
[szerkesztői feloldás]
takarékpénztár[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogyköpni
se érdemes.
Viszont egy másik [javítás]
[szerkesztői feloldás]
olyan
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Nem.
– Egy székely állomáson az asszonyok a mozdony elé feküdtek,
őket is vigyék az urukkal, vagy gázolják el. A
főnök három kocsit csatoltatott a vonathoz s mikor tele ülték, lecsatoltatta.
[szerkesztői feloldás]
hogy
– Hadd el, melyik gyenge ilyenkor. Én
azt a szegény öcsémet sajnáltam, azt a gyenge
gyereket, kívántam,
egyszer lássam. Az anyámat, azt igen.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még
– Szervusz Rozikám ,
szervusz.
*
Móricz naptárbejegyzése szerint 1914. aug.
24–25-én járt
Losoncon
, másnap, aug. 26-án
írta meg a besorozott losonci katonákról késztett jegyzete alapján a Szervusz Rozikám, csak Moszkvába megyek c. elbeszélését.
Móricz Zsigmond, "Szervusz Rozikám, csak
Moszkvába megyek", Pesti Hírlap , 1914. szept.
12.
Losonc
– Az úgy kérem, meg
adva a kérelem, .
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mindenkinek
– ugy engedné a jóisten, ha engedné a jóisten,
hiszem kérem, vége legyen
télre.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– még erre láttunk olyat. edugdossák a
blombákat, mi a nyavalyát.
[szerkesztői feloldás]
nemSzerbiábul
legtöbb jön, attul a nyomorult néptől. Szerbia
[szerkesztői feloldás]
Meg
– hittem, de láttam , asszonyok, az
jó, bizonytalan, jó
dolog.
[szerkesztői feloldás]
nemPásztón
8
családot egy kis faluba is, 2en, Pásztó
[szerkesztői feloldás]
férfiak[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
nem
A kit küldjön Szerbiába
*
A Kossuth-nóta változataként
ismert bakanóta Móricz Zsigmond Szervusz Rozikám, csak Moszkvába megyek c. novellájának részlete lett:
„Ferenc Jóska megírta a levelet, / Hogy őnéki katonákat küldjenek. /
Mert őnéki csekély a katonája, / Akit küldjön fel a Bukovinába…”
Móricz Zsigmond, "Szervusz Rozikám, csak
Moszkvába megyek", Pesti Hírlap , 1914.
szept. 12.
Csendőr: mentek
! (puskatussal kergeti az
)
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hátra[szerkesztői feloldás]
asszonyokat
– Fődön fekszem, ne félj, kell most
kell terpeszugrásokat, fegyverkomandó
.
[szerkesztői feloldás]
nem[...]
nincs ágy, viszik a
betegeknek. [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
megvan
– adná az isten,
betanulnák oszt ott maradnánk ténylegesnek
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak
– Pistát is elvitték, 3 gyerek, felesége, marhája
ott maradt, gabonája a
mezőn, lovát elvitték szegénynek,
az istenét a kutya szerbjének.
[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
baszom
– hát ők tudatlanok voltak abba. Magyar
olyan, megy , azt
neki.
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mindennek[szerkesztői feloldás]
mondják
–
mire
[szerkesztői feloldás]
megájj[szerkesztői feloldás]
csak[...]
turós gombócot kapsz, megájj csak.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– hát az igaz, pénzt el
. Igaz? Az is nagy segítség.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
fogadtak
– elveszik addig.
*
A jegyzetoldal újra
felhasznált papír, melyen Móricz átlós áthúzással jelzi, hogy az itt
szereplő sorok nem a Tükörhoz tartoznak. A teljes szöveg, mely az oldal
szövegpárján, a 312. oldalon kezdődik, egybeolvasva Móricz ismeretlen
prózatöredéke: "Ezredes. (három tiszttel jön) A legényeket jó kedvbe kell
tartani, minden sallangot elhagyni, – különben kijelentem, HOGY az egész
háboru nem több egy jó hadgyakorlatnál. Desewffy. (jön megáll s némán
kalapot emel az ezredes előtt.)"
– én soha
az anyja házánál. akarta!
Vele élt. soká, egy hónapig.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
csak
– derék
az is, az első ura, derekabb
én, de hát hasztalan,
szerette. Másfélévig 2szer se csókolta .
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg
kávéház
*
Móricz naptárbejegyzése szerint 1914. aug.
24–25-én tartózkodott
Losoncon
. A jegyzet Berger Henrik kávéházában (Losonc, Vasút utca)
készült. Losonc
[szerkesztői feloldás]
Losonc
Losonc
–
fekete
Csikos mellényeket fehér nadrággal látni; és
pepita nadrágját vette fel egy ur borotválatlanul, az ez évi tavaszi ruhájának
kabátjához és mellényéhez.
[betoldás]
– Uri fiuk fehér térdnadrág, barna harisnya a vastag lábikrán,
sárga cipő,
csorgóra
[javítás]
*
tűrt Lefelé konyuló.
világos
szürke kalap, beütötten, szürke kis kabát, csupasz nyak.
[javítás]
– felhuzta a barnára edzett tavalyi sárgacipőjét, feltette a
szemüvegjét a vastag bajuszához, hetenkint kétszer borotválkozik, de keddre
már szőrös,
egy hete borotválkozott
. A bajusza tul erős a tömpe orrához és az arca
hájasan kövér kényelmes
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volna
a tót fiuk ,
kell a szuronnyal bánni,
a muszka, az nekik ügyetlen, a magyar baka a jó. Meg
kell benne fordítani a szuronyt, ér az semmit, ha egy
kicsit , de abból felépül.
[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meglékelik
és a franciát, azt vékony, nyápic
képzelik, azt is tudják,
a
nyolcvan töltényt visznek, ők 120-at, a német 140-et
(ez imponál)
[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
embernek[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
franciák[szerkesztői feloldás]
csak
tudják azt a mondást is, huncut a
német, de most
, huncut a német.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
nem
a fiatal menyecske,
ochtini
,
aki az urára kiabál és sír
Ochtiná
ezek a tót fiuk félnek ám a háborutól.
Legalább többször híják, muszály rendet csinálni.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– az tetszik nekik,
a tanítók a falu vezetői is ott
velük.
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vannak
Állítólag a klérus a
minisztert, ne pusztítsa ki a tanítóit,
a bolgárok. 20 évig se tudják pótolni.
[szerkesztői feloldás]
meginterpellálták[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mint
A muszka addig jó katona, míg a
tisztje ott , azután szökik.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
van
A mi kapitányunk jön-e, akiből a
[szerkesztői feloldás]
menet[törölt]
« csapatot »századot
csinálták, [javítás]
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
mertRadnótról
Radnót
[szerkesztői feloldás]
parasztember[szerkesztői feloldás]
van
– Hát akinek 3 fia ott , az apjuknak is
jut hely.
[szerkesztői feloldás]
vanBoszniába
is ott vótam.
Bosznia_Hercegovina
– Mikor mentünk ki a hajón, akkor beszélte két
, a 44-esek
a sapkájukat és a 42-esek rájuk
tüzeltek. Feznek
[szerkesztői feloldás]
uriember[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megfordították*
lássék, azt akarták.
Vörös színű, csonka kúp alakú, ellenző és
karima nélküli sapka. Az világháborúban a bosnyák alakulatokban a legénység
és a muszlim vallású tisztek viselték.
– Most hiába kérünk uj kocsikat, azt
, csak annyi utazhat,
hely , a többi maradjon
ott, ne utazzon.
[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ahány[szerkesztői feloldás]
van
– Ez egy kávéház, ide tanárok járnak?
elegáns?
[szerkesztői feloldás]
olyan*
Berger kávéház (Losonc, Vasút utca).
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Olyan
– Van itt egy kerthelyiség, ahol tegnap is ebédeltünk. Oda
járnak a tanárok, tegnap is ott láttam a
igazgatót.
[szerkesztői feloldás]
gimnázium
1. Félgömbölyű haj, borotvált arc, még a pubertáson alig tul.
Lehajtott gallér, lilavörös selyem nyakkendő, világos drapp harisnya, sárga
cipő, a szürke ruha kabát, mellény és fehér vászon nadrág, ezt önállóan vette
*
Móricz arab számokkal azonosítja
Losoncon
a Berger Kávéházban beszélgető biliárdozókat. A számok
öszekötik a beszélők személyét és a róluk rajzolt portrékat. A Tükör
tartalomjegyzéke szerint a jegyzet témája "Kisvárosi élet". Losonc
Mintás ing, lehajtott gallér zöld nyakkendő,
a sarka mintás, de az kilátszik.
[szerkesztői feloldás]
csak
sárga cipő, barnult harisnya, fekete
[...]
.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
nadrágzsebbe
dugott kéz, [javítás]
[szerkesztői feloldás]
mégpedig[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
mindakettő
egy baka följelentést tett, a papír 10
koronását a szódagyárban 6 koronában akarták elfogadni, hát ott
a rendőrség és várja a legényt,
fenn tartja-é az állítását.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy
– a művész
tudja, a művész
tudja
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem
2. – tanulj (összehajtja a golyókat
egy sarokba, a másik leveszi ( nyitva feledt ajkakkal.
[szerkesztői feloldás]
hogy4.
) a táblát s
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
megmutatja4.
– Művész [javítás]
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem4.
– micsoda játék ez, micsoda játék ez … eztet nevezem
én lökésnek… Kettő rendes… Leszámítolnánk a sok ziccert, amit adok neki, épen
6-ja [javítás]
[szerkesztői feloldás]
volna
A 2-es mosolyog fakó arcán fölényes
mosoly a fogai közt lóg a cigaretta, hasonlít Törzshöz .
[szerkesztői feloldás]
csak
Már kilencen .
egykoru fiu, 20 éven alól, akik
mentek el sorozásra. A főszerepet az
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
Mind[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem4.
és 2. viszi. Az [javítás]
[törölt]
« 5 »4
lehet a leggazdagabb, tán urifiu, de
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
mindenesetre
–
Besztercebányán
végezted a kereskedelmit, látszik.
Besztercebánya
4
*
–
A 330–336. oldalon olvasható jegyzet
folytatása . Móricz arab számokkal
azonosítja
Losoncon
a Berger Kávéházban beszélgető biliárdozókat. A számok
öszekötik a beszélők személyét és a róluk rajzolt portrékat. A Tükör
tartalomjegyzéke szerint a jegyzet témája "Kisvárosi élet". Losonc
[szerkesztői feloldás]
nemcsengésre
játszom
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
4
– [javítás]
[törölt]
« sokat beszélsz »[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem
– a legfurcsább kálvinista templom a gótikának és egyéb
stilusnak a keveréke; a tetején egy akkora kakas ,
*
amilyen az egész
országban sehol
A
losonci
református templomot kakasos templomnak is nevezik. Losonc
Losoncz
Losonc
*
A 337. oldal után számozatlan kéziratos oldal következik. A
Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált jegyzetoldal található,
melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
olvashatók. A regény a Nyugatban 1914. és okt. 16. között jelent meg
folytatásokban A folyóiratközlés szerint ez a részlet a 9. fejezet.
Móricz Zsigmond, "Jó szerencsét", Nyugat 7 (1914): 2:204–209. Két oldal
(349. és 354. ) számozott, mert ezeken a jegyzetírás folytatódik. Az
egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Stand
*
Katonai állomány (német). A jegyzet
Losoncon
készült. A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet a "Háború"
témaköréhez tartozik. Losonc
- 1 század 300 ember = feld.
- 1 300[szerkesztői feloldás]század= marsch[szerkesztői feloldás]ember
- 600 x 16
- 3600
- 9600
- ansatz 3200
- 12800 ember = 1 ezred
- x 7
- 89600 = 1 hadtest
- 250000 x 16
- 1500000
- 4000000
*
A 338. oldal után számozatlan, áthúzott kéziratos oldal
következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált jegyzetoldal
található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354. ) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
A legtipikusabb vidéki
város
.
Losonc
Nincsenek műemlékei, szép házai, kedves terei, történelmi
multja, nincsenek parkjai, alléi, kiránduló helyei; nincsen jó társadalmi élete,
közszelleme, nincs zsentrije, sem kereskedő- sem iparos köztársasága
Van: szemetes, gyéren söpört utcája, van aszfaltja még a
mellékutcákon is! van egy bűzös patakpartja, amely gondozatlanabb, mint bármely
más városé, ott a hagymapiac, a falusi szekerek s a
szerbek ott szórják el a trágyát és hulladékot; van nehány kétes szépségű
[szerkesztői feloldás]
van*
A 339. oldal után számozatlan kéziratos oldal következik. A
Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált jegyzetoldal található,
melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354. ) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
hölgy a városban, akik este
ugyanabban a fehér ruhában sétálnak a Berger kávéház
[szerkesztői feloldás]
minden*
előtt egy-egy zászlóssal, aki
ugy csörteti a kardját, mint valami tüzér önkéntes. Van nagy ipara, amely egyre
fejlődik, békében 8000 munkással, s a gyárak ugy építkeznek, mint a várak, a
kémények mellett vártornyokkal. Van harmadfél ezrede, egy gyalogos, egy tüzér és
egy fél vadász ezred. Van tehát szegény tisztikara, amely a visszavonás ezernyi
ütegével harcol egymással a családi életben.
Berger
Henrik kávéháza (Losonc, Vasút utca).
Nincs semmi vármegyei staffage
*
, mert a megye székhelye Mellékes
(német).
[szerkesztői feloldás]
Balassagyarmat
Balassagyarmat
*
A 340. oldal után számozatlan kéziratos oldal következik. A
Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált jegyzetoldal található,
melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354. ) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
polgárságnak[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
katholikus[szerkesztői feloldás]
evangélikus[szerkesztői feloldás]
református[szerkesztői feloldás]
katholikusban[szerkesztői feloldás]
református[szerkesztői feloldás]
evangélikusban[szerkesztői feloldás]
katholikus[szerkesztői feloldás]
reformátusban[szerkesztői feloldás]
evangélikus
itt a legrosszabb Kossuth szobor hosszu lábai vannak , ugy áll, egy
pulykakakas két angolkóros görbe lábon, a kurta atillában, parányi fejjel
[szerkesztői feloldás]
van*
az egész országban,
Holló Barnabás bronzszobrát
1910-ben állították fel a római katolikus templom, a városi polgári
leányiskola és a Városi Vigadó által közrefogott tér közepén Losoncon.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
Kossuthnak
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mint
pont 12 órára kávéház kiürül és
mennek ebédelni,
[szerkesztői feloldás]
minden*
A 341. oldal után számozatlan kéziratos
oldal következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált
jegyzetoldal található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének
töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal (349. és 354. ) számozott,
mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
VAN egy kitűnő polgármestere , aki a várost.
egy érdekes plebánosa , akiről özönével jár az adoma: predikált,
no Miso, Jano, ,
hála . (tótul jobb)
[szerkesztői feloldás]
megcsinálja[szerkesztői feloldás]
Van[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megjöttetek[szerkesztői feloldás]
istennek[szerkesztői feloldás]
még
Van egy szép temetője, az egyetlen domb, onnan se látni a
várost; az innenső oldal vadregényes, a tulsó sima, tájkép.
[szerkesztői feloldás]
Van[szerkesztői feloldás]
megcselekedte[szerkesztői feloldás]
hogy*
A 342. oldal után számozatlan kéziratos oldal következik. A Tükör első
kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált jegyzetoldal található, melyen a
Jószerencsét
c. regény 21. fejezetének töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal
(349. és 354. ) számozott, mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az
egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Van szegény népsége, urias slafrokkos
, kik forintokról ugy beszélnek,
nagy dologról.
[szerkesztői feloldás]
asszonyok[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
van*
előtt egy a Király Berger
Henrik kávéháza (Losonc, Vasút utca).
*
előtt, egy a templomnál;
Magyar Király gyógyszertár.
[szerkesztői feloldás]
van
a háborut még veszik komolyan,
parádénak,
díszfelvonulásnak tekintik, elveszti a veszélyesség érzetét az
itt. És a halálhoz ugy hozzá szoktak, legelső hír
egy hadnagyról jött, elesett, a legjobb barátai is a
legegyszerűbb természetességgel veszik tudomásul, senki se sajnálja, a világ
legnormálisabb dolga, elesett.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– a kaszárnya előtt ott ülnek a parasztasszonyok, de bemenni
szabad, ki hívják, hát
félnapokig leskelődnek, míg a cugban
szeretik, ott
, elveszik az ennivalót a rácson át s ott
hagyják.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meglátják*
, akkor összekiáltanak, s bőgnek. Az
Menet (német).
[szerkesztői feloldás]
emberek[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vannak
– engedelmet kérek, hónapban
24000 kevesebb forgalmat csináltam
[szerkesztői feloldás]
augusztus[szerkesztői feloldás]
koronával*
A 345. oldal után számozatlan kéziratos oldal következik. A
Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált jegyzetoldal található,
melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354. ) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– olvasok egy sürgönyt,
tudjuk uraim, ahhoz
mi gyöngék vagyunk.
[szerkesztői feloldás]
hogy[...]
bevették. Csodálatos egy szép
az, csodálatos. Hát a mieink is gyönyörűen viselik magukat. Hát azt mi
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megítélni
– Szacelláry
beszélte máma, Szacelláry ,
két baklövés történt, de lefujták.
[szerkesztői feloldás]
hogy
– No hát az .
[szerkesztői feloldás]
megtörténik*
A 346. oldal után számozatlan kéziratos oldal következik. A
Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált jegyzetoldal található,
melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354.) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
augusztus*
Móricz 1914. aug. 26-án érkezik vissza
Budapestre
Budapest
Losoncról
A jegyzet útközben készült a vonaton. A Tükör tartalomjegyzéke
szerint a címe "I. osztályú utasok". Losonc
Nehéz, fáradt pillákkal ébredt, ugy
a gyerek, aki kész a nevetésre az első
pillanatban. Vénsége eszébe jutott.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mint*
A jegyzet
Azzal, a belgák
az idegeneket egyszer már kell
verni az idegeneket. kell verni,
ne érezzék biztosan
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megverték*
én is felszabadultam az alól a nyomasztó
érzés alól, A német
csapatok 1914. aug. 5-én támadták
meg
Belgiumot
. A belga ellenállás miatt azonban a német hadsereg súlyos
veszteségeket szenvedett. Belgium
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan*
A 347. oldal után számozatlan kéziratos oldal
következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált jegyzetoldal
található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354.) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
magukat. Mit hencegnek itt előttem. Az istenfáját, hát
én vagyok ur itthon?
[szerkesztői feloldás]
nem[...]
leereszkedhetik hozzám? Menjen az anyja
picsájába. milliomosok és igazgatók.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Nagyszerű fej. Erős, vaskos test, de jó, izmos, ötvenéves
korban. Erős ikráin feszes szőrharisnya térdnadrág, jó szürke ruha. Magas
homlokán puha, laza, ritkás földörzsölt haj, pödrött csákóbajusz, szárazon és
lazán pödörve, a bubja kopaszodik, elhullt a haj, ritka
Markáns arc, husos párnák a két pofa, szőkésbarna szemöldöke nem
elég mély. Alatta a szem, kettévágott áll.
*
A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált
jegyzetoldal található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének
töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal (349. és 354.) számozott,
mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puhabőrű jóformáju kéz puhán simítja a bajszát, alig érintve
vele, el ne rontsa a formáját, mert arra büszke.
[szerkesztői feloldás]
hogy
Sovány éles arcu nő, olyan kiszolgálónőféle jön ki a kocsiból,
kiönt hátul egy pohárból vizet s meglepően bizalmasan szól hozzá.
felel. Kihoz neki egy pohár málnaszörpöt. Felét
,
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megisszaharap
is, fogát
piszkálja
[javítás]
szőke
*
A 350. oldal után számozatlan
kéziratos oldal következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra
felhasznált jegyzetoldal található, melyen a Jószerencsét c.
regény 21. fejezetének töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal (349.
és 354.) számozott, mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az
egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
A pap
és a térkép mellett, a
háborus idők óramutatóin. Sárga selyem olvasójele kilóg s az apró betűket
ajkmozdulatokkal olvassa, mert így bizonyára szentebb a dolog.
30 éves
imádkozik. [betoldás]
Bibliát olvas
. Aranyvágásu imakönyvét kivette a
tokból, amely ott fekszik az [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
Est
Kopaszodik elöl, kopaszodás,
valami menthetetlen udvariasság benne.
[szerkesztői feloldás]
semmitmondó[szerkesztői feloldás]
van
– sajnálom
az éjszakáját, de hát
a vonat.
[szerkesztői feloldás]
Nagyon[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megosztottam[szerkesztői feloldás]
mindenütt[szerkesztői feloldás]
televan
– Tessék
[törölt]
« helyet »[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
hogy
Fekete szalonkabátja alig hosszabb a normálisnál, csuf.
*
A 351. oldal után két számozatlan, áthúzott kéziratos oldal
következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újrafelhasznált jegyzetoldal
található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354.) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Selyembélésű fekete felöltője felakasztva, éjjel sem vette fel,
tele vérrel, életerővel, nem fázik.
[szerkesztői feloldás]
van
Olyan állandóan erőszakot követne el
magán, mikor udvariassággal pótolja a természetes gyöngédséget, mint egy
lelógatott fejű kuvasz, a melyről az azt hiszi,
harap, jól lakva s attól
fél, botot kap, amért ugy bepofázott.
[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy
– abból következtetem,
erdők és a kultura…
Gödöllő
…
Gödöllő
[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
hogy*
A 352. oldal után számozatlan, áthúzott
kéziratos oldal következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi
újrafelhasznált jegyzetoldal található, melyen a Jószerencsét c.
regény 21. fejezetének töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal (349.
és 354.) számozott, mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az
egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Csikos nadrág (szalonkabáthoz is) szinű
(kávézöld) széles szalagu kalap, beütött tetővel, lehajló gallér szétnyíló
szárakkal, sűrű fehér-fekete csíkos nyakkendő.
sötét
szürke ruha
kabát-mellény, jó sevró [betoldás]
*
cipő gombos, uj sárgásbarna szarvasbőr kesztyű, Finom kidolgozású kecskebőr.
[szerkesztői feloldás]
olyan
A bajusza csonkára nyírva egészen, jól borotválva. Jó hízott
arc, az állán mély gödröcske, amit nehéz lehet kiborotválni.
zsíros fényű, a szeme sarka tele ráncokkal, a szeme alatt fekete
s mély beeső táska. A haja apróra nyirva ősz, ezüst fényű.
Olyan, mintha be volna dugva egy ruhatokba, amelyet már
megszokott és olyan jól viseli, őse viselhette a
nyírfakéreg ruhát,
a feje s végtagjai álltak ki, ahogy a teknősbéka a
páncélját.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
amelyből[szerkesztői feloldás]
csak
Van benne valami fius, ahogy barna szemeivel, amelyekben
annyi kékség, hályogosnak
látszik, – okosan néz a világba.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy*
A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újra felhasznált
jegyzetoldal található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének
töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal (349. és 354.) számozott,
mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
kék mellű inge és hozzá kék-fehér
csíkos mancsettája. Ha egészen uj is, de jó karban
a ruhája, jól kefélve, a cipője fényes,
a lakk
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mint
Hasonlít Gyulai
parányi fogak fehérlenek elő,
a rizskása s ez különössé teszi a vastag,
kékesbarna ajkait.
[...]
, ha mosolyog
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
csaknem
De milyen elegáns a pubi, most lépett
volna ki Tillertől . Az arca
borotvált s tele pörsenésekkel, a mancsettája
kifehérlik
*
az
uj önkéntes egyenruhában, a bő nadrág, amely térdben szűkül, a magas, sárga
bőrkamásni, Fiúcska.
*
s
a vadonatuj sárga cipő jól befűzve, A lábszárhoz és a cipőhöz simuló bokavédő, mely
jobban felvehető, szárítható volt az átvizesedő csizmaszárhoz képest.
Viseletét általánossá tették a hadseregben a menetképesség miatt.
[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
van*
A 355. oldal után számozatlan, áthúzott
kéziratos oldal következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi
újrafelhasznált jegyzetoldal található, melyen a Jószerencsét c.
regény 21. fejezetének töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal (349.
és 354.) számozott, mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az
egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
s a két értékes gomb benne. Tüzér a gyerek, a sárga gombjain
ágyu és golyó.
[szerkesztői feloldás]
van
A kezén szürke szarvasbőr kesztyű, de
az egyiken, a jobb kézről lehuzta, erős, szőrös kezéről,
már egészen férfias a tul fiatalnak látszó fiun.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
amely
Sárga cipő, sárga a
gomblyukból hiányzik az óralánc; aranyórája a
[...]
harisnya, lila nyakkendő, magánkötő [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
, puha ing s puha gallér
lehajló aranytűvel átfogva a nyakkendő alatt. Egyénileg
megköthető, nem készre kötött nyakkendő.
[szerkesztői feloldás]
Csak*
A 356. oldal
után számozatlan, áthúzott kéziratos oldal következik. A Tükör első
kötetében 24 oldalnyi újrafelhasznált jegyzetoldal található, melyen a
Jószerencsét
c. regény 21. fejezetének töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal
(349. és 354.) számozott, mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az
egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
A fején egy nemez kalap, zöld, egészen gyűrhető, de vadonatuj,
nagyszerű, igen
elégedve vele, s körül lelóg a széle a szemébe; a kalap
csoda jó esőben, vadászni, mezőn, elfér a zsebbe, rá lehet egy vaggont állítani,
árt neki, – de nagy gonddal őrzi a formáját,
el ne romoljon.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
A szeme egészen szürke, s barnára sült, kissé borotválatlan
egészséges arcából ugy világít ki, egy tű pár. Elég
nagy orra , de az egész arcon semmi erős karakter, még
a buja alsó ajak leginkább
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
van*
A 357. oldal után számozatlan,
áthúzott kéziratos és egy számozott (358) üres oldal következik. A Tükör
első kötetében 24 oldalnyi újrafelhasznált jegyzetoldal található, melyen a
Jószerencsét
c. regény 21. fejezetének töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal
(349. és 354.) számozott, mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az
egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Igazi uri . Fiatal férj, akinek szép
felesége . Szeret nagyokat baszni, néha inni,
lovagolni, de kivált hencegni a birtokával, kutyájával, lovaival, amit maga
hajt, erős kézzel fogja a gyeplőt
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
van
Jóravaló, életre termett, csöndes, kevés élénkségű urifiu. Egész
életébe bőven , és lesz,
a nadrágja jól vasalt, felhajtott
[szerkesztői feloldás]
mindene[szerkesztői feloldás]
volt
Egy olyan akivel sohase történt semmi
s a szürke szemében ott a csodálkozás,
ha valaki megszólal:
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
hogy
Jóakarattal azt, aki a
menetrendet nézi, azt aki ír, aki odakint mozog, aki valamivel magára hívja a
figyelmét, aztán összefogja az ujjait, kétfelé veti a lábát, hátradől, a
kalapját a szemére huzza és alszik.
[szerkesztői feloldás]
megcsodálja
Ha ezt a
, elbámul rajta, aztán mosolyog a védekezésen,
vállat von, mert neki mindegy a dolog s lelövi.
[szerkesztői feloldás]
megcsalja[szerkesztői feloldás]
felesége
Egyebet tehet. Igy van nevelve.
[szerkesztői feloldás]
nem*
A 360. oldal után számozatlan, áthúzott kéziratos oldal
következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újrafelhasznált jegyzetoldal
található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354.) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Olyan széles és vastag ur, mint egy sparhert, ha a végén két
lába volna s ez a két láb erős, fűzős borjubőr cipőt, szürke harisnyát s bő,
térdben szűk pepita térd-nadrágot viselne. Felül pedig egy négyszögletes fejet,
kétfelé fésült hajjal és koromfekete bajuszt, amely ugy kunkorodik,
a Kossuth Ferencé .
[szerkesztői feloldás]
mint
Lehet belőle képviselő, jó szaftos adomák mesélője, amelyekben a
szaft a fontos, az adoma, nevet széthuzott szájjal s ha
sikerül
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem*
A 361. oldal után
számozatlan, áthúzott kéziratos oldal következik. A Tükör első kötetében 24
oldalnyi újrafelhasznált jegyzetoldal található, melyen a Jószerencsét c.
regény 21. fejezetének töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal (349.
és 354.) számozott, mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az
egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
jól születnie, akkor végrehajtó
Kabán
.
Kaba
A a legelső szobalánnyal
, a legnagyobb pénzekkel tömi a szállodai
szobalányokat, ez külön passziója, de hármas páncélt huz esetleges balesetek
ellen. Ha volna más, a
lovat is, de a gecizéstől hány és képes 10 mérföldet lovagolni egy pináért. Az
összes miniszterek kedvence az egészséges, robusztus korlátoltsága miatt. Az
ellenzéknek ugy senki se tud visszaordítani, mint ő.
[szerkesztői feloldás]
feleségét[szerkesztői feloldás]
megcsalja[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megbaszná*
A 362.
oldal után számozatlan kéziratos oldal következik. A Tükör első kötetében 24
oldalnyi újrafelhasznált jegyzetoldal található, melyen a Jószerencsét c.
regény 21. fejezetének töredékes részletei találhatók. Ebből két oldal (349.
és 354.) számozott, mert ezeken a Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az
egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Az I. osztályból a II-ba átmenni talán kellemetlenebb,
a II-ból a III-ba.
[szerkesztői feloldás]
mint
A kabátok szabása nem finom s a ruhák
jobban el használva. Az anyag is olcsóbb, bár
nagyjából ugyanaz. Itt fekete cipőt hord, csikos
nadrág legfeljebb s egyenes gallér, dupla. Olcsóbb
kalapok és nyűttebbek.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
mindenki[szerkesztői feloldás]
nem
Még az arcvonások is mások, olyan tejen
hizlalt malacok. A thea 3-ik leöntése.
gondtól mentesített lelkek. Ha
testi, de szellemi
munkát végeznek. borotválkoznak naponta
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megerőltető[szerkesztői feloldás]
Nem*
A 363. oldal után számozatlan, áthúzott kéziratos oldal
következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újrafelhasznált jegyzetoldal
található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354.) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
s váltanak tiszta gallért
, pláne tiszta inget.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mindennap
Rossz bort isznak és a szemük könnyes tőle, s a bőrük
támadva.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van
– Na fogadja el a
. Két mentettek
már meg. Elszalad veszi el a pénzt. (A katonától.)
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
nem*
A 364. oldal után számozatlan, áthúzott kéziratos oldal
következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újrafelhasznált jegyzetoldal
található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354.) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– leesett és feldobtam oda.
hagyta
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nemHatvanba
?
Hatvan
– azt
.
[szerkesztői feloldás]
mondjaAszódon
Aszód
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
megvolt
– én tudom, hol. Tudom
leesett, feldobtam.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megvolt[szerkesztői feloldás]
még
– azt hiszem azért pontosan be ne
[szerkesztői feloldás]
hogyérjen.
[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
az arca
olajba lenne pácolva. Oroszos szakáll. Nagy markáns
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintha*
A 365. oldal után számozatlan, áthúzott kéziratos oldal
következik. A Tükör első kötetében 24 oldalnyi újrafelhasznált jegyzetoldal
található, melyen a Jószerencsét c. regény 21. fejezetének töredékes részletei
találhatók. Ebből két oldal (349. és 354.) számozott, mert ezeken a
Tükör-jegyzetírás folytatódik. Az egybeolvasott szövegvariáns:
Jószerencsét
Regény (8)
Az autó gyorsan neki rohant a fekete utnak, amint
kikanyarodott az igazgató udvaráról. Volt valami lelkes ebben a szörny
állat forma nehézkes gépben; érzékenyen figyelt a soffőr kezének
legkisebb mozdulatára, csodálatos gyorsan volt képes süvöltő sebességre
és dörmögő lassudásra, olyan volt, mint egy nagyszerűen beidomított
természet fölötti lény. Egyik oldalon a gyár végtelennek látszó magas
deszka kerítése, az átható gázszaggal, amely a gázfejlesztők felől áradt
s a roppant tömegű sötét gyárépületekkel, másik oldalt a lombos, itt
egészen leégett s megfüstölődött levelű fák és bokrok sűrű fala, amely a
telep házait választja el a gyártól.
Mint az álom, már meg is állottak. A kaszinó előtt.
[...]
amint
fölemelkedik, varázsa alatt áll az autónak,
s nem tud, ő, a jól tagolt emberi gépezet, oly kecsesen
fürge és könnyed lenni, mint ez a mesés utonjáró gép. Sajnálta, hogy nem
simogathatja meg a hátát, nem veregetheti meg a nyakát, nem adhat cukrot
neki. Visszanevetett a hölgyekre, s nekik adta érzésének a telijét, és
fölszaladt a kaszinóba. Nem sokára visszajött, átöltözve barnába, s a
szolga nagy tisztelettel hozta a táskáját.
– Bravó – mondta Csernáné, – maga egy nagy művész.
– Mért kezit csókolom?
– A gyors átváltozásért.
– Ej , kezit csókolom, hát semmit se tesznek fel ezekről
a világtól elmaradt bányamérnökökről? Ej, ej.
Nevettek, s ő furcsa, összehúzva–nyitva hagyott szájjal
mosolygott, s felugrott a gépbe a vezető mellé. Az autó olyan parányi
volt, amilyen csak lehetett, hátul két ülés volt, neki már a bakra
kellett telepednie. De örült neki, mert most amilyen fárasztó lett volna
udvarolgatni, annyira kellett a homlokának a friss szél.
Fekete [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
puha
kalapját tekercsformán
összegöngyölgette s egész boldog volt, mikor a gép felhorkant, s
nekiiramodott minden gondolkodás nélkül az útnak.
Ihol a gyárkapu, ahol ő délben az asszonyi dolgokon
elmélkedett. Még akkor nem is álmodta, milyen fejedelmien fog átfutni
rajta... Mert ez egyszerűen fejedelmi érzés... Ahogy rázás, zörgés,
zökkenés nélkül röpül, hintázva röpíti ölében
az isteni gép a fölszedett utasait... Lehunyta a szemét,
s minden pórusával itta a belécsapó levegőt, amely a haját szétfújta,
mint a felvert víz hulláma a nádast.
Egyszerre fölpattantak fáradt szemhéjai, megérezte a
fordulót, a falut, amelybe a gyári ut után besuhantak.
Asszonyok, gyerekek bámultak ki az apró házak udvaráról.
Csupa gyári munkássá lett a kis falu, amely a telep házaival megbővült,
a kis, hajdan fehér falu mezei falucska, amely most a különös fekete
gyári törmelékből sajtolt téglákból épült tovább, nagy, unalmas
munkásteleppé...
Szerencse, hogy továbbrohantak s most nincs idő
elmélkedésre.
[betoldás]
összetett kezekkel nézte.
[betoldás]
– Hát hajtsa el, – kiáltott idegesen Rassovszky; az asszony nem is
hallotta, szórakozottan bámult rájuk, a gépre.
[betoldás]
– Nem az övé, – mordult el a soffőr. – Ha az övé volna, már
aláfeküdt vón a keréknek...
[betoldás]
Rassovszky eleinte nem is értette az indulatosan mondott,
rosszkedvű szót.
Fehér és tarka kutyák ugráltak elő és tele szájjal,
habzó méreggel ugatták meg az utonjárót. A Rassovszky szeme már
messziről szinte külön érdeklődéssel választott ki egy hosszú derekú
fehér kutyát, tudat nélkül csak nézte a kapuból kirohanását, megvillanó
piros nyelvét, éles hangját, a mérges beugrását, s a felsíró, ijedt
nyikkanását, ahogy a gép, mintha egy bika feldühödve egyszerre
meggyorsítaná a lépteit, hogy orvul legázolhassa, feldöfhesse az
alkalmatlant... Felállott a helyén kissé s kimeredt szemmel nézett
vissza, ott fetrengett a szép fehér eb az ut porában s egy munkás egy
ház alatt felugorva az öklét rázta...
Csernáné élesen, hangosan kacagott. Idegesen.
hisztérikus [betoldás]
[...]
kacagással, amely a semmiségeken szokta elfogni, mikor
váratlanul riad fel, és a kacagásban ad kifejezést a borzadásnak is...
– Nahát ezt nem szeretem, – mondta tettetett nyugalommal
s visszalesett pompás fekete szeme egy villanásával a kutya gazdájára,
amint a ház előtt állott fölemelt karral, nem hallható szavakat kiáltva.
– Ezeket a kutyagázolásokat! – s újra felkacagott csengően és
harsonásan, de gyorsan végét szakítva, – az idén már hetvenhatodik...
– Het... – nyögte Rassovszky, – ...venhat!... Á... az
szép rekord... – tette hozzá, mert úgy képzelte, cinikusnak kell lennie
a kutyák ügyében.
– Nahát igazán, János, maga vigyázhatna. Inkább kerülje
ki őket.
János megtanult önuralommal felelt:
– Igenis nagyságos asszony, de a [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
. Az áldott gép lelke, az ember
volt aljas. Az taposott rá nagy, széles, topp lábaival az ebre, csak
ugy, a belülről fölbuggyant rontó–ölő érzésből... Végigmérte szigoru
szemével... Igy tudna ez egy emberre is rátaposni, ha valami külső
fölszabadulás érné, hogy ugyanolyan magasságban
-3-
érezze fölötte magát, mint a fehér kutya és karját
feldobó gazdája fölött. Uristen, mi minden ég az emberek lelkében a
mélyben... Mint a föld gyomrában a láva... Csak akkor tudjuk meg és
ijedünk rá, ha valami émelyedés megrázza a vékony kérget, amely ezt a
képzelhetetlen tűztömeget födi...
Mi lesz, ha egyszer valamely ok miatt meg talál mozdulni
a föld magja... egy pillanat alatt föl tudja pusztítani ezt a párezer,
vagy párszázezer éves kérget, amelyen itt élünk, biztonságban, az isten
markában... s kezdődhetik újból az egész... a tűz kihűtése... a
paleontologia... az emberiség teremtése és a szép kis történelmi
korszakok... S mi lesz, ha [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
csak
az emberiség maga robbantja
fel azt a kis kérget, amelyet a hosszas, egy-két emberöltős békeélet
porlasztott humusszá a kultura számára a saját lelke felszínén...
Kinn voltak a faluból. A szelíd halmok és távoli zöld
rétek leple alatt ott feküdt kitárt bájakkal a föld a [betoldás]
lefelé
ereszkedő
nap előtt, kacéran és vidáman a szemérmetlen Gaia...
Csernáné kacagva szólt: – Ábrándozik, Rassovszky?
– Igen, kezit csókolom... a földanyánkról, aki örök szűz
marad mindeneknek dacára.
Egészen este volt, mikor Frommer-kohóra beértek. Ott
letették a csöndes Co-t, aki jólelkű, családanyai békével hallgatta az
uton a meglehetősen lármás diskurálásukat.
Rassovszky beült a helyére, a Csernáné baljára, s a gép
ujra megindult, most már erősen hegyi utakon, magas bükkök árnyékában
föl-le, egyforma bugással, most már föl a Keresztre.
Az asszony kövér szép teste mintha megremegett
volna,amint a fiatalember egészen mellette volt, úgyhogy néha könyökkel,
combbal érintették egymást a ruhán keresztül. Valamire gondoltak s mást
mondtak.
– Kedves asszony, – szólt Rassovszky s az eltűnt
társnőjükre gondolt.
– Igen.
– Derék, jó asszony.
– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst;
annak megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább
nem is gondol rá, el van intézve.
Rassovszky meglepetve nézett a fiatal asszonyra, aki a
drapp fátyola mögé visszavonult arccal fiatalon, üdén, harmatos
szépségben nézett a bizonytalan távolba a sokszíntől gazdag esti
fényben. A gyönyörű sárga nyaka
-4-
oly finom bőrű és érett, mint az ódon, nemes
elefántcsont; de élő és tűzvérű, a vér pezsgése illatozott belőle. Drapp
kalapja hátul kicsapva, két kék szárnnyal, merészen s a bluza kék
[betoldás]
[törölt]
« vol »[törölt]
« meg kellett »[...]
gavallérral, ugy
hogy egész tánc alatt tegeznünk kellett egymást... Rémes...
A nyaka alatt lágy, meleg gyűrődések dudorodtak ahogy a
fejét idefordította, jó lett volna beletapasztani oda az ajkat... oly
tiszta és illatos test... azok a drága kincsbarna női testek, amelyek
nem izzadnak, s szennyet nem tűrnek el... Rendkívül nagyok az orrlyukai
a keskeny, de hirtelen duzzadó vonalú ajka fölött. A fogai, amint nevet
keskenyen csillognak, egészségesen sárgásan, de végtelen gonddal
fényesre csiszolva, kissé milyen rendetlenek, hogy a két szemfog
tulságosan hegyes, s a jobb [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
első
zápfoga hiányzik, belátni
rajtuk ilyen közelről, mintha izgató rés nyílna az asszonyon... A hosszu
betegesség után milyen hirtelen kivirágzott ez most, milyen buján,
felségesen, mintha most, épen most ért volna szépsége tetőfokára...
– Azt mi is megtehetnők... – mondta Kálmán, s mintha
álomban mondaná a vér mámora szállt ködnek az agyára.
– Ah, ha... kacagott fel az asszony, – nem
-5-
is tudnám... azt mondani magának, hogy te... Ha ha... –
s hátravetette a fejét a kocsi enyhe sárgás támlájára.
Rassovszkyban ugy égett, hogy most odaveti magát, s a
fogaival átfogja a nyakát.
– Te... Kálmán... – lihegte biztatva.
– Ahha... ha... te Kálmán ...
de én nem hagyom magam tegezni...
Ebben a percben egy erős, megdöbbent szempár
[betoldás]
reflektora
vetette rájuk a fényét; egészen közelről, egy
rekettyebokor megül.
Nem látták, s nem érezték.
A férj volt... Aki az autó búgására eléjük sietett a
hegyi utról...
A gép úgy siklott tova, mint a motoros hajó az örvény
fölött...
Mikor végre a legizzóbb, a legféktelenebb fantázia
pocsékolás után végre álomba szenderedett, elgondolva mi
[betoldás]
[...]
a gyári ablak
ablak benyomásaitól... a nagy vörös kémény... a piszmogó ács... a gyári
erdő csodálatos erői... a Vezér ingerlően gonosz ellenségessége... a
butaság, a gazság, az emberi komiszság mint tenger vette körül... mint
tenger, amelyben lehetetlen előrejutni máskép, csak szerencsével,
véletlen, vak jószerencsével... mikor százszor végigkavargott benne
minden és százegyedszer megint visszazuhant a buja, szép asszony nagy,
szinte végtelen melleinek megtapintott csodájába... hirtelen felugrott,
s mint az őrült meredt szemmel nézett a sötétbe...
– Ma láttam Őt! – kiáltotta s a szája lecsuklott, mint a
halotté.
– Istenemre: láttam!...
Reszketett.
Az éjszaka sötét volt, s minden idege vert, az egész
teste hullafagyba dermedt.
– Láttam... láttam...
S a megfeszített agyában nem bírt fölmerülni a pillanat,
mikor találkozott a szeme ifjúkorának rémes, félelmes, bűnös emlékű
egyetlen nőjével...
Igy maradt, gubbaszkodva, ülve, kimeredt szemmel,
megállott, kimerült agyvelővel és szőrös lábait görcsösen átfonva
sovány, hosszu karjaival, el-el szunnyadva, megint fölébredve, ott ült a
nyomorult emberállat a lelkét marcangoló Félelem előtt, míg csak meg nem
virradt.
(Folyt. köv.)
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
vonások. Sötétszürke zakóruha, több éves, a panamakalap szinte folyik a zsír.
*
fekete szalagu és
zsiros; az egész Pálmalevelekből készült kalap.
[szerkesztői feloldás]
emberről
A cipője igen parányi, fekete félcipő, csokorra kötött
szalaggal. Puha ing, puha gallér, sötétbarna eresen csikos és nagy rosszul
kötött magánkötő
*
fehér nyakkendő.
Egyénileg megköthető, nem készre kötött
nyakkendő.
A nő snassz,
Telekiné amilyen markáns ő,
az, hasas, slafrokkban, de
elegáns.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
cselédasszonyos[szerkesztői feloldás]
nem
– Kejj fel…
*
A jegyzet Móriczék
leányfalui
otthonában készült. Móricz naptárbejegyzése szerint 1914. szept. 30-án költöztek vissza Leányfalu
Budapestre
. A jegyzet "felkelés, öltözés" címmel szerepel a Tükör
tartalomjegyzékében és a "Gyerekek" című tematikus gyűjtéshez tartozik.
Budapest
Virág sír,
ő is jön.
[szerkesztői feloldás]
hogy*
A jegyzet 1914.
szept. 30-án készült, Móricz naptárbejegyzése szerint aznap
költöztek vissza
Leányfaluról
Leányfalu
Budapestre
. A Tükör tartalomjegyzéke szerint címe "Az elutazás izgalma".
Budapest
– No ugye mész.
jönnek érted. Elmegyünk sétálni.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Csütörtökön
– Na. Te ,
jössz. Most már itt kell maradni. Máskor
hallgatok rád, !
[szerkesztői feloldás]
mondtad[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megvan[...]
mizserálásai, [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
a reggeli félálom, a
Panaszkodás (latin).
[szerkesztői feloldás]
nagy
– Az a cseppség én jött. A gyerek
szeret.
magam
is majdnem [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
sírtam
. Maradni és menni is
szeretett volna. De mikor jöttem [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
menni[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
– Virág
tud rohanni, ugye.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nagyon
– Begörbíted a lábadat. Igy csinálj (a lépéseket mutatja,
az anyu kifelé tartja a lábát) s ő egyenesen lép. Micsoda problemák
a gyerek előtt.
[szerkesztői feloldás]
mert
hídépítő mérnök és egyetemi tanár beszélgetnek a hajón
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet az "Arcképek,
pillanatfelvételek" témához tartozik.
– Nekem az ad kérem szépen, letettem
az
most 4 éve. Tegnap az
építőmesteri vizsgát. Ilyenekben adom ki a bennem rejlő erőt.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
államtudományi[szerkesztői feloldás]
doktorátust[szerkesztői feloldás]
meg
– Humoros lehet,
azt nekem,
Bánhegyi ur, kérem ha
egy évig hallgatóm lesz, jobban
lesz elégedve. Ha egy
évig! 4-ed éves szigorló vagyok és azért,
őt hallgassam. kérem.
viccel. Épen arról nevezetes. Gyanus
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Dehogy[szerkesztői feloldás]
Nem
volt neki, jól feleltem. Igen
nevezetes külföldön is,
, rajzolás utján
a sulyt ki lehet számítani. –
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
megcsinálta[szerkesztői feloldás]
hogy
– Megértem kérem,
mázsakilométert .
Megértem.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
mondanak
– Nekem
a bélésben van, átszurja
(nevetés.) ( szakfejtegetés )
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
mert
És kérem Kelen
professzor ezt az elméletet tovább vitte és ő az egyetlen, aki
tovább vitte ezt az elméletet.
[szerkesztői feloldás]
kérem[szerkesztői feloldás]
szépen
– Ez
az néha olvassa,
valaki magántanár lett és a csuklós tartókról ír.
Nevet.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
hogy
– Tetszik érteni, előrehaladt a
tudomány s egyszerűen mit csinálnak az urak.
[szerkesztői feloldás]
hogy
Egy fiatalur, széles nadrágban,
lefelé elszélesedne, a keskeny vállai, szűk
fiatal melle és leesik a nadrágvonala,
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
mintha[törölt]
« optikai »[szerkesztői feloldás]
meg
A másik vastag, borotvált arcu ur,
kerek a feje, egy futball labda.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
Mennyi érdekesség egy elutazás körül. Az a reggeli hangulat.
*
A 369–372. oldalakon olvasható "Elutazás izgalma" című
jegyzet folytatatása. Móriczék
Leányfalun
1914. szept. 30-án készülődnek az
hazautazásra. Leányfalu
Mikor itt a hajó. De aztán elmulik, tud várni míg beszállunk s
ott egyenest a budiba .
[szerkesztői feloldás]
mennek
– Fekszik, ágyba! (suttogva ,
mer egyelőre hangosan beszélni, értelmetlen
hangokkal kezd dalolni, erre bátorodik neki a hangja.)
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
nem
– Libidoni, habda, labda nagy csacsi.
*
Körjáték mondókájának részlete. Vö.: "Csákváron volt egy kápolna. Csákváron
volt egy libidomi labda, labda mia libidomi kápolna. 2. Amellett volt egy
zöld erdő. Amellett volt egy libidomi labda, labda mia libidomi zöld erdő.
3. Abba legelt egy kis csacsi. Abba legelt egy libidomi labda, labda mia
libidomi kis csacsi."
(Eldől s a nyakát tekergeti
pillanatban más helyzetben .)
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
van
3-4 litert, már 12 fillér.
*
A Tükör
tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe " Pálfi udvarol a hajón", témája "Arcképek,
pillanatfelvételek". 1914. ápr.
26-án készült. A jegyzet használt papírra íródott, a korábbi kék
ceruzaírású rájegyzés törölve: "hogy annak a közönségnek, amely már begyűlt,
leszállítsam az igényeit. Ne tessék tulságosan nem lesz itt semmi nagy
dolog. Semmi elképzelhetetlen." Tévesen számozott és bekötött oldal, a 381.
oldal folytatása .
– Igazán valamit. (a gyerekes
sértődés, amely tréfára fordítja a szót,
tetszik neki fölényes a
hang; sziveli a tréfát.)
[szerkesztői feloldás]
mondtál[szerkesztői feloldás]
majdnem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Még vasárnap is felkelek 5 órakor, ásitok, a
: az isten áldja , ez az
egy napja , ne keljen fel. De
birok.
[szerkesztői feloldás]
feleségem[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem
A tréfálás legnagyobb része a hölgyekkel való viszonyokra való
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– jó az ilyeneket keresni,
ha keres az talál is.
(a férj hűtlenségét)
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
ember
– Kérlek alássan, nekem szép
, szép gyerekem és nekem eszem
ágában sincs, azt ,
neked talán más helyzeted
.
[szerkesztői feloldás]
feleségem[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondjam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
– Dehogy kérem, pepecsel, egész nap, hol a kertbe, hol a
csirkékkel,
dolga egész lestrapálja magát, neki, csináljon valami
beosztást, feküdjön 1/2 12-től 1-ig, az ebéd 1/2 5-re kell, azzal
[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
vanolyan sovány
én [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még
elkészülhet. Maguk
hálátlanok, maguk tudják azt
, az asszonyoknak
mennyi a dolga.
[szerkesztői feloldás]
férfiak[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megérteni[szerkesztői feloldás]
hogy – Hát akkor tesz ugy az
egyszeri , kérte
utazzon el már az ura, és az egyszer
akarta tudni, mi ez, azt
elutazik. Hát az
visszament és lefeküdt az ágyba. Aludt
egyszer kedvére.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
asszony[betoldás]
–
az asszonyok tulzottak.
ha nálunk nincs kitakarítva reggel 9-ig, akkor
már a cseléd kikap, ha az ebéd késik, kikap.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
például
– No kérlek, az más, én
ha 1/4 1-kor nincs kész az ebéd kikap. Mi
oly szeszélyes, hálátlanok
.
[szerkesztői feloldás]
kimondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
férfiak[szerkesztői feloldás]
vagyunk
– És az
sose hízik .
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
meg
– A férjem is mióta bejár, . Sose akart vacsorázni,
jobb
étvágya
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
[törölt]
« mint »[törölt]
« addig »
– Te ráérnél cserebogarat szedni. A városi tanács kihirdette,
4 fillért ad egy literért. 8-ig összeszednél
[szerkesztői feloldás]
hogy
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
az itt most sose téveszti hatását.
A papír szorosan bekötve, az írás nem látszik. A 379. oldal
folytatása.
– Hát ezek uri lányok, évi fizetés
[szerkesztői feloldás]
nagyon1600
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
korona
– Hát az szép. Fiatal lányoknak.
(egészen elkomolyodik, ő orvos , de
ennyi pénzt s irigyli is. Hozzá is teszi) Én
ha összeszámítanám, bizonyára… (biztos, nincs annyija egy évben)
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
felesége[szerkesztői feloldás]
megbecsül
( Pálfi állandóan adja az
udvarlót fáradás nélküli elevenséggel. Örökké szikrázik és nevetésre birva az
idegent, kell, lekomolyodjon utána.
[szerkesztői feloldás]
hogy
Lefekszik.
*
A 367–372. és a 377–378. oldalak
folytatása.
Móriczék
Leányfalun
1914. szept. 30-án készülődnek az
utazásra. A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe az "elutazás
izgalma". Leányfalu
– Te nyertél. 5 . Azt is tőlem
. komoly a dolog azt
visszafogod adni.
[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
nyerted[szerkesztői feloldás]
Nem
– Vesztettem egyszer
Lányfalun
sakkon 400-at. Soháry nyerte
el.
Leányfalu
A fiu finom hamvasbarna arcu. Az orra alatt enyhén és kedvesen
kezd pelyhezni a bajusza. Lányosan puha arcu, fehér fogai előre szöknek piros
gyerekes ajkai közt. Kissé duzzadt a felső ajka s a haja gondosan nyírva. Az
egész élete most az öltözésre alapítva.
[szerkesztői feloldás]
van
Hozd ide az 2 száma.
Um
Schaut [javítás]
*
ott Die Umschau. Népszerű, tudományos, német nyelvű, ismeretterjesztő szaklap.
[szerkesztői feloldás]
van
– Hogyne kérem, ha is vagyok
sokoldalu, a mérnök ur . Most kérem psychofizika
létezik. Fizikailag képesek mérlegelni psychikai jelenségeket. Annyira
. A neurologia egyik része.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
vannak
A lánya rendkívül vékony magas lány, igen modernül öltözve,
frakkos kosztümben. A haját aranysárgára festi és sovány arcát kendőzi.
– Ez most annyira pontos,
lehet látni, a holdban azok a
foltok, amiket látnak, óriási gletscherek. És a hó be
esve bennük, az látszik aztán…
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
Itt a zsidó doktor is a nagyobbik
lányával, akinek lilapontos az egészségtől, a sok szabad levegőtől az arca bőre,
a duzzadt kövér arcán és a karján. Az ajka is kissé duzzadt,
valami lázas betegség
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
minthahányta
volna ki.
[javítás]
Végig magyarázza az
Umschau
[javítás]
*
cikkeit.
Die Umschau. Népszerű, tudományos, német nyelvű,
ismeretterjesztő szaklap.
Az orvos lánya olcsóbb barna kosztümjében,
még most is oroszos övvel
varrva; a szoknyája is berakott hátul s szétomlik
legyezősen, kissé régi a divatja. Az egyetemi tanár lánya viszont
[szerkesztői feloldás]
amely[szerkesztői feloldás]
van
– Nekünk kell 40 híd. Ez szükséglet kérem,
fölösleg. Ez szükséges,
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
[törölt]
« hogy »[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
embernek[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
hogy
ügyének szükséges 40 híd. A mai pénzügyi viszonyok közt ezt
lehet . De lehet
10 év alatt.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megcsinálni
– Arra kell adni. A magyar paraszt
opponál, mert a vérében van. De
addig
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
csak
– No ja, ez
tempózások magyar viccek.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
magyar[szerkesztői feloldás]
olyan
– Mint nálunk, a propeller járatok. Átértem és kellett egy óráig
várni. Ohó ez megy. Mentem az alispánhoz és elrendelte
legyen csatlakozás. Most be is
fásítva.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
– Na igen más fejezte be, de azt ne
nyers földön menjünk azt én csináltam.
[szerkesztői feloldás]
hogy
A kövér arcu férj még monoklit is visel. A homloka
nő s ő maga szűk
életet élhet.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mennyire
– Lehetetlen ott menni. Én kiszálltam a kocsiból,
a szegény lónak
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megkönnyítsem
Elegánsan teszi össze a kezét: a fiatal fiu
a mozdulatain operál
fogát piszkálja, kesztyűje a balkezében, a kalapja széle lehajtva kissé,
szelíden mosolyog és naivságokat mond se mer szólalni.
[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
pedig meg
–
szépen, sőt örülök
, – először
[szerkesztői feloldás]
Dehogy[szerkesztői feloldás]
kérem[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
hogy
– idős is,
aki behunyt szemmel jár, mert néz, néz, de lát.
akkor nyitja ki a szemét, ha az ő szakmájára kap
valamit. Pedig ez is dolog kérem,
az
néznie és figyelnie kell.
[szerkesztői feloldás]
Van[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
embernek[szerkesztői feloldás]
mindig
– ezt mások is,
az megy ugy
[szerkesztői feloldás]
megcsinálták[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
–
már nincs a Fl lakás előtt vadszőlő
[szerkesztői feloldás]
Máncos Lenke
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy
Váli panaszkodott,
a lakása dohos, egészségtelen, gombás, a vadszőlőt kivágták és egy uj üveges
verandát kaptak.
[szerkesztői feloldás]
hogy
Most nekik is akarják csinálni és
merik el fogadni.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
–
kell köszönni de boldogan kell fogadni
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
– hát örülnünk kell, ez
kitüntetés és dicsőség.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nagy
– a doktornak is
akarták de annak semmi címen se kell, az nagyobb ur ő
hagyja a kertjét feldulni
[szerkesztői feloldás]
mégis[szerkesztői feloldás]
nem
Fogadtuk az istent nézni,
lehetne oda spajzot csinálni.
[szerkesztői feloldás]
mints
főnököt
. Eljött [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Folyamodni kell nősülési engedélyért engedi soha
a gyakornoknak
s a vezér
[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg
Tudja szeretőt tartott az ura mellett. Azután ugy
összeszerelmesedtek az urával.
[szerkesztői feloldás]
Eiseléné
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megkaphatja[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
csak
– Biztos az úr
kérte
jöjjön vissza,
az asszony
. Utóéletükből következtetem ezt.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
A provizor lánya és gyakornok ott akkor.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
Eisele
[szerkesztői feloldás]
volt
– Galló
jön már? Te barátom. Azt hiszi már felkaptam az
uborkafára. Hát kaptam fel
[szerkesztői feloldás]
mért[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem*
A
Vashegy
című jegyzet a 408. oldalon folytatódik.
Szirkvashegy
– az a jány, az
hencegett, mezítláb
járt.
[szerkesztői feloldás]
meghűlt[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
mindig
– mit fogok sajnálni, jó dolga van neki, az engem
is ismer, ugy hijja, mama
az apja
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
feleségit
– mink hányan? istenem, talán tízen. is
ismerem, jöttek, ez is a mienk, az is mienk?
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
csak
– most 18
, mikor kiváltom 21 és fél
fogok fizetni, mikor betettem akkor is fizettem
10 .
[szerkesztői feloldás]
fizetek[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
koronát
– kosztér nap egy
. De én főzök tudja
isten hogy. Csak ebéd és vacsorát. Ha
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
nem
este főzök teát s neki is és ő kifizeti 12
a cukorra, negyed kilót veszek. Egy csuporba
elég, kettőbe is elég.
[szerkesztői feloldás]
koronát
– az a jön haza hétfőn.
[szerkesztői feloldás]
Csakbaj
, ha
[javítás]
szombaton
[javítás]
kiveszi
fizetést, [javítás]
[szerkesztői feloldás]
nem
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
csak
– Oszt kéne fizetni érte 6 5 forint,
sok. Most milyen szép fizetések itt vannak 14
15
[szerkesztői feloldás]
forint[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
forint[szerkesztői feloldás]
forint
– az soha. Azt
ha egyszer elmegyek tőle, sohase keres.
. Most ő ,
ő tud családot tartani
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Ő mellette lehet. Mér. Ő szombaton
kap 10 12 ,
jön haza, adóságot csinál.
Az ér nekem semmit.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
forint[szerkesztői feloldás]
forintot[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem
– A komasszony? Az tudom hol
. Elszökött az urától. Az is részeges.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van
– Ajé meleg, itt is
lakás, itt is lakás.
a falak.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
vékonyak
– És egy korona fa, egy
. 45 . Szén
20 egy zsák, de én veszek
hat hatosér
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
korona[szerkesztői feloldás]
krajcár[szerkesztői feloldás]
forint[szerkesztői feloldás]
csak
– Tugya nincs idehaza
néz .
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mindenfele
– , de
jaj avval a cédulával kell szaladni. Van
sok, a kvártélyosra
[szerkesztői feloldás]
mostam[szerkesztői feloldás]
gondoltam[szerkesztői feloldás]
nekem[szerkesztői feloldás]
mert*
is kell mosni.
Bérlő (régies).
26
Lokális
*
A
Vashegyen
készített jegyzet (395–399. oldal) folytatása. A helyszínen készített jegyzetek
tartalomjegyzéke a 462–463. oldalakon olvasható .Szirkvashegy
– . De
senki
megy le a miatt.
Rákoson
szilveszter Gömörrákos
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
voltVashegyről
. Minek. Előre tudjuk, mi lesz ott. Vashegy
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
férfi[betoldás]
21 – Unják egymást. Minek. Ha
nincs. Ha nincs házasságra kilátás, se a
mamáknak nincs kedvük se a lányoknak.
[szerkesztői feloldás]
fiatalember
[törölt]
«
I A titkos asszony [törölt]
*
A Tükör
tartalomjegyzéke szerint a Kereszt c. mű terve. A Tükör tartalomjegyzéke
szerint a jegyzet a "Témák" címszó alá tartozik. Lásd még a "Kereszt"
című jegyzetet. A jegyzetcím kapcsolaban
áll Móricz Élet a kereszten , később Jószerencsét c. művével. A vázlat tehát a
Jószerencsét c. regényhez készült, mely 1914. április 16.
és október 16. között jelent meg folytatásokban a Nyugatban.
Móricz Zsigmond, "I. Élet a kereszten, II:
Jó szerencsét, III. Uff, de fülledt a levegő, IV. Élet a kereszten",
Nyugat 7 (1914): 1:506–522, 616, 681–697,
2:15–21, 65–72, 173–180, 204–209.
II A főnökné szerelme
III Bál előtt
IV A bál
V Forró napok
VI A robbanás
VII A Vezér
»
[törölt]
– A Vezér
s ezt emlegetik
Selmecen
Selmecbánya
[szerkesztői feloldás]
megbukott*
A
Vashegyen
készített jegyzet folytatása. Lásd a 395–400, 408. oldalakon.
A lejegyzés tartalomjegyzéke a 462– 463.
oldalakon olvasható.
Vashegy
– Egy felnőttnek, egy asszonynak
szabad, az is hogy a lábát feltegye az asztalra. A
gyereknek semmi se szabad.
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
még
– Ezt az asztalra
[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
« tették »rakták
fel a lábukat hányan tették [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
meg
Ugy bámultam, ezt
valaki és üti valaki
pofon. Valaki tudom ki. Ha a
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megteszi[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Rimamurányinál*
volnék valaki
parancsolna: a főnök.
Salgótaráni-Rimamurányi Vasmű.
–
Dobsinán
Kossuth szobrot állítottak
1906-ban. Dobsina
*
A szobor nincs jó helyen, a városháza mellett a
sétánynál.
Horvay János alkotását 1907. jún. 16-án leplezték le a Gömör
vármegyei
Dobsinán
. Dobsina
– A társaság gyámoltalanja, a kabáthordó
, aki felmászik a fára fészekért, le a
patakba vizért, egyébre lehet
használni.
[szerkesztői feloldás]
fiatalember[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
– az ajka olyan piros, az
azt hiszi a csésze széle
tőle.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
megpirosodik
– sokáig azt hittem, belehalok, de
tudja a kánya, kibírja az az ilyesmit.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember
[szerkesztői feloldás]
Virág
Kassára
? Kassa
*
Móricz
1914. márc. 7-én tartott felolvasást
Kassán
a Kazinczy Kör meghívására, melyre feleségével Holics Jankával utazott. Az útról
szóló jegyzetet lásd a 449. oldalon. Kassa
Kassa
után when="1914-03-08T00:00:00">márc. 8-án
Kassa
Mecenzéfen
, majd when="1914-03-09T00:00:00">márc. 9-én
Mecenzéf
Jászón
időztek. Móricz minden helyszínen jegyzetet készített, ennek
tartalomjegyzékét lásd a 462. oldalon. Jászó
– 5-én.
[szerkesztői feloldás]
Március*
Móricz
1914-es naptárbejegyzése szerint
kassai
útját 1914. márc. 5-ére tervezte. Kassa
– a kaktusz, ha
kövér a földje,
virágzik. Csak sovány életben.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
nem
A lányok buja, unalmas élete a gyártelepen. Sok lány, semmi
.
[szerkesztői feloldás]
fiatalember[törölt]
« Aki van »[törölt]
« z »[szerkesztői feloldás]
megszédül[szerkesztői feloldás]
megmondja[szerkesztői feloldás]
hogy
Az okos nagyot néz s rájön,
ő egy párti. Ha most elveszti a fejét, el kell
majd becsületből vennie a lányt. Ha megy el, azt hiszi
gyáva.
[szerkesztői feloldás]
fiatalember[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
A szegény lány zokog a
holdvilágtalan, csillagos, forró éjszakában, s az okos
elmegy
[szerkesztői feloldás]
megszégyenülve[szerkesztői feloldás]
fiatalember[törölt]
« a kaszinóba, cseléd után, »
A gyerekét a bölcsőben agyonlövi. S abban a percben,
magára emeli a fegyvert elneveti magát.
[szerkesztői feloldás]
hogy
Tudja ahhoz fog menni akihez előbb is
akart az ő
[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
« volt »[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
volt
[szerkesztői feloldás]
Ida
*
Móricz Ida és Sztehló Lili , akik 1914-ben együtt
jártak az Iparművészeti Főiskolára, rajzolnak. A helyszín Móriczék nyaralója
Leányfalun
. Modelljük Flittner Ilonka . A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe
"Idáék rajzolják a modellt". Leányfalu
[szerkesztői feloldás]
Ilonka
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
olyan
Csupa affektálás és nagyzolás. Mért bántja őt,
a kabátja zsebében görcs
? Kényes, és az idegeivel érzi a kényelmetlenségét.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
Ilonka a hegyes kiálló orrát ugy
kiemeli, egy plajbászt, amit a kezében tart valaki
elegánsan.
[szerkesztői feloldás]
mint
Fehér fátyollal van lekötve a fekete haja. A hátán az édes apja paletója,
*
a nagy kámzsával. Lakk félcipős két
lábát felteszi az asztal kereszt lábára s az asztal fekete piros az őszi
délutánon, az égen
Kabát (angol).
[szerkesztői feloldás]
Ilonka
[szerkesztői feloldás]
olyan
– tudom kinek jobb nekem
neked. Te rajzolhatsz, de én is.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
vagy
– tudom épen ma kaptam levelet Valér
nénitől. Vár. Hétfőn elmegyek hozzá, ha törik
[szerkesztői feloldás]
Nem
– Írd neki, várhatsz babám,
elvárhatsz.
[szerkesztői feloldás]
hogy*
A Túl a hegyeken, fújnak a szelek... kezdetű
nóta refrénjére utal: "Várhatsz babám, elvárhatsz, míg csak bele nem
fáradsz".
– Hozzánk is azzal jött, a Palikának
hósapka kell, halvány sejtelmem
ki az.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt
– Azért , ha tudtad volna,
.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
volna
– Nincs itt a ifjuság
[szerkesztői feloldás]
leányfalui
Leányfalu
– Jaj istenem az életem kockán forog ( egy szöggel céloz) és fázom és azt akarják
mozdulatlanul üljek
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Nekem[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Ha 6 percig ülsz többet ér
félóráig nevetsz.
[szerkesztői feloldás]
nyugodtan[szerkesztői feloldás]
mintha
– nevetnek.
akarjátok nyugodt
legyek.
[szerkesztői feloldás]
Folyton[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
mertmegfázol[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
Lili
[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
olyan
– Ezt rajzbeli értékei teszik értékessé
inkább –
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mint
– Istenem ujabb 8 perc is eltelt… Otthon azt
viseld jól magadat, de ilyen soká so se kell.
[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
hogy
– A meleg, a meleg
[szerkesztői feloldás]
mert[...]
a meleg
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Jaj jaj jesszus
*
A 429. oldal után egy
számozott (430), két számozatlan üres, halvány gyerekfirkás oldal. A
másodikon fordítva Móricz autográf ceruzaírása: "– Mind Jézusom."
Kereszt
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet a "Témák" címszó
alá tartozik. Lásd még "A Kereszt terve" című jegyzetet. A jegyzetcím kapcsolaban áll Móricz Élet a kereszten , később Jószerencsét c. művével. A vázlat tehát a
Jószerencsét
c. regényhez készült, mely 1914. április 16. és október 16. között jelent
meg folytatásokban a Nyugatban.
Móricz Zsigmond, "I. Élet a kereszten, II: Jó
szerencsét, III. Uff, de fülledt a levegő, IV. Élet a kereszten", Nyugat 7 (1914): 1:506–522, 616, 681–697,
2:15–21, 65–72, 173–180, 204–209.
– a legnagyobb s a munkára legideálisabb állapot, ha a szerelmet
ki tudja kapcsolni az az életéből, de ha valaki ezt
soká teszi, magát.
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
megbosszulja
– a szerelem olyan nagy dolog, egész
követel, éppenugy,
más Munka.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
embert[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
minden
– hát kérlek alássan, én
ismerek. Aztán ha csalódom,
kellemesen csalódhatom.
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
embert[szerkesztői feloldás]
gazembernek[szerkesztői feloldás]
csak
– az papnak való,
ha erkölcsi prelektiókat .
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert*
tart mások előtt, akkor neki is olyannak kell
lennie, Előadás (latin).
[szerkesztői feloldás]
mintaképnek
– Augusztus 20-án született.
*
A Tükör
tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Kisvárosu élet",
Leányfalun
készült, töredék. Leányfalu
– Inkább gyerekes. Adja az előkelőt.
De gyerekes.
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
nagyon
– Most a szakállával ugye. Ő beképzeli magát egy angol lordnak.
De érdekes, a gyerekek félnek tőle és a mi babánk is.
neki, hallja, maga ugy néz ki,
egy krampusz,
[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
Megmondom[szerkesztői feloldás]
mint[törölt]
« és a mi »[szerkesztői feloldás]
ember*
A 434. oldal
után egy számozott (434.) üres oldal .
– Az igények hallatlanok.
[szerkesztői feloldás]
olyan*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a vasúton készült jegyzet
címe "Vidéki úri élet".
– Én is akárhányszor nézem kérlek,
győzik. Én nekem is egy kis
szegénységem, de én el se tudom képzelni, ezt miből
bírják. Fizetése stb.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Litányiék
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy
Két komoly férfi beszélget. Ez tipikus okoskodás. Mert itt flancol és
senkinek sincs miből.
[szerkesztői feloldás]
leányfalui
Leányfalu
[szerkesztői feloldás]
mindenki
– Ez ez egy folytonos
imitáció, ez a mutatása.
[szerkesztői feloldás]
mindenesetre[szerkesztői feloldás]
vagyonosság
– Roppant kedvetlen. A gyerekeivel is és mióta
az öreg Litányiné azóta egész oda van. ( Glósz )
[szerkesztői feloldás]
meghalt
– Én leszoktam a cigarettáról. Lebizony. És minő kéj ez. Addig
gégekatharrusom
[szerkesztői feloldás]
mindig*
volt, és most semmi baja a hangomnak.
Görcs
(katarrus, latin).
– Naponként aki 3szor berug, hát kéremalássan,
lehet, egy évben egyszer
se.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– Az
a morfinistától eltiltani, azonnal belehal.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
Ez is jellemző. Ezek az urak valami
szenvedély rabjai. De egymást érte.
[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
megszólják
A családok tönkre mennek. Elpusztulnak s utána eltűnnek a
köztudatból, de míg itt vannak, részesei a társaságnak. S aki
részese, az számít rájuk.
[szerkesztői feloldás]
annak[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
Most kíváncsiak, mi lesz a Tassy Lászlóval , aki a Hohenlohe birtokot
. Az erdészt elbocsátotta, s a postával azok
felköltöztek Glósz mellé.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megvette
– Olyan lakása van,
,
… gyenge volt, éjjel
nappal bálok, és hajsza. Ez
[szerkesztői feloldás]
hogyMeranba
sincs különb. Ha kiül a verandájára abszolut szélcsönd és abszolut melegben
van... A fiu miatt. Nagy gondban Meran
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
Mindig[szerkesztői feloldás]
olyan
– Panaszkodott nekem is, lázak
jelentkeztek nála. 36-7 kis lázak, de egy fiatal
az már aggodalomra ad okot.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
embernél
– Az asszony a hibás. viszi.
Glószné
[szerkesztői feloldás]
Mindenüve[törölt]
« Mik »[szerkesztői feloldás]
mindenütt[szerkesztői feloldás]
volt
– 40000
jövedelme .
[szerkesztői feloldás]
Mégis[szerkesztői feloldás]
korona[szerkesztői feloldás]
van
– Az összes
ott voltak (a névestéin.)
lányfalui
Leányfalu
[szerkesztői feloldás]
mesteremberek[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
Glósz
– elbucsuzik a családjától,
megy a hajóra és a hajó indul, ő nincs sehol. 3/4
5-kor aztán jön, a hajóról érkezett volna.
[szerkesztői feloldás]
Ahogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mintha
– Hát ez egyszer-kétszer, de
mehetett akármeddig.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
nem
– Ah, a műveltségnek alfája, ezt
így kell elintézni.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
Most meg , találkozom vele. Azt
, megy
[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogyMariagrünbe
.
Mariagrün
Csodálkoztam, mért
az ő kedves
neki, mért megy Glosz
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nemMeranjába
.
Találkozom pár lépéssel később, egy ismerőssel, Meran
[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nemMeranba
?
Meran
– természetes,
, ott
Latinovitsné .
[szerkesztői feloldás]
Nagyon[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
van
– Ma reggel elcsaptam a kocsist. Kérlek alázatosan, látom
befog.
akarta csalni, az ülés alatt
egy zsák zab, mi, saját
fuvart akart csinálni?
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Valahogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
vagy
Hernyópermetezés
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet
Leányfalun
készült. Leányfalu
– most egy uj szer nikotinsulfát Lipót
27. Pozsnyánszky, emeleten , azt ajánlom,
magam használtam, de
láttam a hatását, amit
, az a földön
.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
körút*
az levisz
Az említett címen Posnansky és Strelitz, aszfalt és kátrány vegyi termékek
gyárai városi irodája található.
[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
permetezett[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
Permetezett[...]
mielőtt ki kelt
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
szeptember*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "A piros
napernyő", a helyszín
Leányfalu
, a "Gyerekek" témához tartozik. Leányfalu
[törölt]
«
– tudod mit apukám , a piros napernyőt
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
megcsináltatjuk[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
»
[törölt]
– tudod apuka
kinek csináltassuk a piros napernyőt? . És nekem veszünk egy fehéret.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
–
bánja. Ugye
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
volt
Őszi csönd.
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Őszi
este", a "Gyerekek" című tematikus gyűjtéshez tartozik.
Az idő hűvösödik, már 4kor tüzet
raktak. Kint még süt a nap, az eső után párás maradt a föld, a hegy alatt
sárgulni kezd egy-egy fa. A lányok merészen, svetterekben, kendőben rajzolnak
kint a kerti székeken, Lili és
Ida , a modelljük Ilonka .
[szerkesztői feloldás]
délután*
A
rajzolásról szóló jegyzet a 417–430. oldalon kezdődik.
A tűz lassan, egész télies duruzsolással perceg, neki-neki
szalad az égésnek, meg ujra eláll; annyira jól ismert, tavaly óta
felejtette el, az égésnek
ez a hangsulya.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
Janka öltöget, a tűt hallani, ahogy
átszurja a cérnát, amint átrántja a vásznon, a gatyám foldja be.
Előtte egy ujságra téve egy fürt kiválasztott édes szőlő s a
fehér nagy mindenes skatulya, amely a gépfiókot pótolja vegyes varró holmijával.
A gyerekek bejönnek. télikabátban, milyen csinos még most is ez a kis szürke, sokkal
praktikusabb, mint a modern pepita.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– tudom, jár
ez az óra. ugy
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Csak
Már erre büszke, a magot eldobja, egy
kis előnyt képzel bele az ő vagyonába.
[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nem
– Aha, már kezdem érteni: méz az a méz? persze,
méz, kiüssem a szemed. Igen?
látod
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
tudniillik.[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
meg*
A
Csicsóné három lánya... kezdetű népdalszöveg részlete.
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondani.
Veszekedés
*
A jegyzetelés helyszíne
Leányfalu
. A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet a "Vidéki urak"
témához tartozik. Leányfalu
– kissé műveletlenek, az a bajuk, félek
az ilyenektől. ,
idegesek. bírnak magukkal.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Nagyon[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
nem
– Ilonka kiugrott
és ugy kiabált, elfelejtett és kiabálta
[szerkesztői feloldás]
mindent[...]
, parasztok.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Az a karó ,
az ujjára léptek
mikor a fűben fekszik, tud vigyázni, mikor látja
fekszik itt. A telke a
része
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
testének
– Nahát az is az az egész zugos
ház az a tornác is. imponál,
snassz.
[szerkesztői feloldás]
borzalmas[szerkesztői feloldás]
Idának[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
Aztán[...]
szidja azt aki
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Az azt emlegetik folyton
paraszt de szájából
hallottam.
[szerkesztői feloldás]
asszonyok[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
férfi[szerkesztői feloldás]
nem
– Na ez a kislány
, hát azt képzeltem ilyen
a veszekedés kitört, rögtön otthon
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
volt.
– Hogy mer visszategezni egy kvalifikált
. Egy ur tegezhet egy parasztot, de a paraszt az
urat nem.
[szerkesztői feloldás]
embert
Az , de
az az .
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
nagyszerű[szerkesztői feloldás]
asszony
Lili
, ő
tudna, elful a torka!
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Gyere ide azt
azt, én egyszer
[szerkesztői feloldás]
megverlek, nem[szerkesztői feloldás]
mondta,[szerkesztői feloldás]
megverem
– Hallgassátok, ezek a
akkor kiabálnak ha nem kell
[szerkesztői feloldás]
szemtelenek[szerkesztői feloldás]
mindig
– És uzsonnát akartak adni? Szegények
idő, elment a kedvük?
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
vagy
1914. 7.
[szerkesztői feloldás]
március*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet
Kassa
felé tartó vonaton készült, címe "Vidéki uri élet". Móricz
1914. márc. 7-én tartott felolvasást Kassa
Kassán
a Kazinczy Kör meghívására, melyre feleségével Holics Jankával utazott. Az útról
szóló jegyzetet lásd a 449. oldalon.
Kassa
Kassa
után when="1914-03-08T00:00:00">márc. 8-án
Kassa
Mecenzéfen
, majd when="1914-03-09T00:00:00">márc. 9-én
Mecenzéf
Jászón
időztek. Móricz minden helyszínen jegyzetet készített, ennek
tartalomjegyzékét lásd a 462. oldalon.
Jászó
– Már én is kezdek ugy tenni, más
férjek. Semmit se küld be utána. Semmit a .
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
feleségének
[törölt]
«
Janka Az egy
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
megnézi[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van*
A jegyzet szövegváltozata a Jószerencsét c.
regény 9. fejezetében, a Nyugat 1914. augusztus 16– szeptember 1-jei
számában
Móricz Zsigmond, "Jó szerencsét", Nyugat 7 (1914): 2:204–209.
olvasható:
„– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst; megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább nem is gondol rá, el van intézve.”
„– Igen... olyan, ez egy olyan asszony, mint az ezüst; megnézi az ember a fémjelzését és látja, hogy rajta van. S tovább nem is gondol rá, el van intézve.”
»
[törölt]
Fráter Loránd , az
botrány . került a
vacsora. Zserbód ,
Fráter Loránd énekel… De
. És kilenckor kezdődött a vacsora és
10 után. Fél 11-kor. Bluzban.
[szerkesztői feloldás]
nagy[szerkesztői feloldás]
volt*
Tudod sok ezer Fráter Loránd koncertje előtt Móricz Zsigmond tartott bevezető
előadást a Royal Szálloda nagytermében 1914. márc.
6-án . A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet az "Arcképek,
pillanatfelvételek" és "Alföldi nagyurak" című tematikus gyűjtéshez
tartozik.
[szerkesztői feloldás]
forintba*
adta és ott volt a sok vendég. Arra számított
Gerbaud, fiók-cukrászda a Royal Szálloda
mellett.
[szerkesztői feloldás]
mindenki[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megjelenik[szerkesztői feloldás]
Mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megfogja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
– Majd ,
azért ,
izzadnál hegedűvel, atillában.
[szerkesztői feloldás]
megmagyarázom[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nagyon
– Oda is az Országosból veszített.
*
jött. Ott is
Országos Kaszinó
(Budapest, Kossuth Lajos utca 20., Semmelweis utca 1.).
[szerkesztői feloldás]
nagyon
– Jaj az áldjon
kedves jó cimborám! Hadd mutassalak már be ennek az
én egy jó testvéremnek. Testőrkapitány e
[szerkesztői feloldás]
isten[szerkesztői feloldás]
megBécsbe
. Hogy
jöttél ide édes egy jó cimborám.
Bécs
– Hát a Fráter nóta
után elmegy az ugye? Hát ott ül az öreg, Plósz ugye?
[szerkesztői feloldás]
ember
– No ha így kérnélek, cipelnélek,
mutass be.
[...]
,
most [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
mindjárt[szerkesztői feloldás]
hogy
– lehet édes
[szerkesztői feloldás]
Nem[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Hogyne. De a Fráter nótáért a világ végére is elmenne a magyar
! Lesz valami a régiekből?
[szerkesztői feloldás]
ember
Hangszíneskedéssel, a mozdulatokkal, nézéssel, szemjátékkal
takarják a legridegebb üzleti számításokat.
– Két urral kokettál, akik lenn állanak, s nevet.
*
A jegyzet vonaton készült from="1914-03-07T00:00:00"
to="1914-03-09T00:00:00">1914. márc. 7. és 9. között . A Tükör
tartalomjegyzéke szerint címe "Kokettálás", a "Vidéki urak" című tematikus
gyűjtés része. A jegyzet "Vashegy" és "Meczenzéf" címekkel folytatódik.
Móricz
1914. márc. 7-én tartott felolvasást
Kassán
a Kazinczy Kör meghívására, melyre feleségével Holics Jankával utazott. Az útról
szóló jegyzetet lásd a 449. oldalon.
Kassa
Kassa
után when="1914-03-08T00:00:00">márc. 8-án
Kassa
Mecenzéfen
, majd when="1914-03-09T00:00:00">márc. 9-én
Mecenzéf
Jászón
időztek. Móricz minden helyszínen jegyzetet készített, ennek
tartalomjegyzékét lásd a 462. oldalon.
Jászó
– Most tudnám magát verni,
azok szálltak be.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Olyan pofája ,
fehér, ugy világított,
ráférne tenyerem.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindakét
– Milyen bolond idő, már süt a nap, az elébb
esett.
[szerkesztői feloldás]
még*
A következő számozott
oldal (456) üres.
– Erpf , az övé
a
[szerkesztői feloldás]
voltFerenc telep
, Jászó
*
hintón járt.
A Pocskaj telepi vasgyártelep későbbi elnevezése.
Pocskaj
Jászó
*
– telep Vasgyártelep. Korábban Pocskaj telep, a Jászó melletti
Pocskaj pusztán.
[szerkesztői feloldás]
volt
a fehér papoké. szőke, a kisebb Jolán .
Ez
Válynak . Kacér lányok.
*
És ennek egy hivatalnoka, a
két Strömpl lány egyikét, a nagyobbikat, A premontrei és a cisterci
rendi szerzetesek népiesen megnevezése.
[szerkesztői feloldás]
Marcsi
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
menyasszonya
Egy fehér pap szerette
, de hagyta. A lány
nevet a papnak
[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
megkapni[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak
aki aztán addig áskálódott ellene, az
apját kitették. De ez ártatlan,
egy másikba , aki el akarta venni. Azzal
is szöktek, tán el is vette.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem volt olyan[szerkesztői feloldás]
csakhogy[szerkesztői feloldás]
volt szerelmes[szerkesztői feloldás]
meg
Kikapós lány ez, de
azér ez a sok fehér pap
ott körültök. , a
rokonaik ott , de már igen
elbízták magukat. Ha eljöttek a bálra,
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
volt[...]
kiőtözött [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
lányok [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
voltak[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
voltak
[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mégis
a állomásfőnök. a gyerekek stb.
*
Móricz Zsigmond
1914. márc. 7-i kassai előadóestje
után
Vashegyre
, majd Vashegy
Mecenzéfre
utazott feleségével Holics Jankával . A Mecenzéf
kassai
vonatról Kassa
Szepsin
szálltak át. Szepsi
*
Móricz naptárbejegyzése szerint 1914. márc. 8-án érkezett feleségével
Holics Jankával
Mecenzéfre
, Janka ifjúságának helyszínére, ahol meglátogatták Román József elemi iskolai igazgató
családját. Román Emília tanítónő
Holics Janka barátnője volt.
A kötet Mecenzéf
Mecenzéf
vonatkozásó jegyzeteinek tartalomjegyzékét lásd a 462. oldalon.
Mecenzéf
I. a
[törölt]
« Mecenzéf »vasut
415, 449–450, 455, [javítás]
[szerkesztői feloldás]
Leányfalu
Leányfalu
b
Vashegy
395–399, 408, 410, 411, 412, 413, 415, 431, 457
Szirkvashegy
d
Mecenzéf
458–461
Mecenzéf
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
család*
Az oldal alja levágva.
2. – Az
jóval ellátja a szeretőjét, s annak a kedveért,
feltűnő ne legyen, másnak is verandát csináltat
395–396,
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
hogy408, 410.
[betoldás]
– s a
: egy fiatal lányt szeret
[szerkesztői feloldás]
férfi[szerkesztői feloldás]
mégis[szerkesztői feloldás]
megcsalja[szerkesztői feloldás]
meg
– az kétségbeesve marad magára s
ott találja az urát a jó, hűséges, kitartó, becsületes és ami fő, a neki való
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
embert
a ródli –
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
A következő (464.) oldal üres.
– Na gyere ide. N
. De, gyere ide.
[szerkesztői feloldás]
a[szerkesztői feloldás]
gyere[szerkesztői feloldás]
ide[szerkesztői feloldás]
ne
– Nézd ha szólok nekik
jöjjenek, képesek lettek volna ott
egy helyben.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megfagyni
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Lili
[szerkesztői feloldás]
nem
– Na azért megyek be, itt is elkelnék.
De otthon bírják ki
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
*
A jegyzet szövegváltozata Az üveges hintó c. elbeszélésben olvasható.
Móricz Zsigmond, "Az üveges hintó", Nyugat 8 (1915): 2:327–342. : – Öregek vannak elegen, már mondtam, hogy öreghez fogok
férjhez menni – ihogta a kasznárék lánya.
– Gazdag legyen?
– Asse.
– Csak öreg?...
A két lány bizarrul, teljes lélekből kacagott.
– A fiatalok elesnek.
– Majd importálnak férjeket.
– Egy szép szőke angolt.
– A Pityika te, elég öreg?… Nem vitték el katonának?
– Tényleg az itthon van, te azt meg fogom hódítani.
– Milyen jó dolga van ennek a diónak.
– Miért?
– Mézbe fürdik."
[törölt]
«
– Öregek [törölt]
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy– Gazdag legyen
– Asse
–
[szerkesztői feloldás]
CsakNevetés
– A fiatalok elesnek.
– Majd importálnak férjeket.
– Egy szép szőke angolt.
– A Pityika?
Elég öreg?
[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Nem– Most már gyorsan telik az idő, de akkor! Életbe
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt »
[törölt]
*
Móricz Zsigmond, "Az üveges hintó", Nyugat 8 (1915): 2:327–342.
[törölt]
«
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
olyan– Milyen jó dolga
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
ennek– Mért
– Mézbe fürdik.
– Még jobb
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
mint »
[törölt]
– Bizony a képakasztással baj
Én ha tőlem függene,
máskép rendezném a lakást.
[szerkesztői feloldás]
mennyi[szerkesztői feloldás]
van.[szerkesztői feloldás]
mindennap
–
Zoli és a
Joli . És ki
mozdult a lakásból két évig és
az Abbaziában.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
felesége[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt
[szerkesztői feloldás]
Ilonka
– Hát a Szemere Miklós esete. Elrendezték a szobáját s ő viszonzásul kikötötte a
zongorát az eperfa alá.
– Egy borzasztó csunya
a vőlegény, egy unesztetikus, egy csunya kellemetlen
.
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
férfi[szerkesztői feloldás]
– Valahogy[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mintha
– De Gyuszi , nahát a
, ha odajön egy és Lili csókolózik
[szerkesztői feloldás]
gyomrom[szerkesztői feloldás]
émelyeglány
mit
csinál és ha én kérek valamit! Na! Az este is kimegyek, hát a [javítás]
[szerkesztői feloldás]
Gyuszi
[szerkesztői feloldás]
Ilonka
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Lili
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
megnézi
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi*
A Tükör tartalomjegyzéke
szerint a jegyzet címe "disznó a te apád", a "Gyerekek" című tematikus
gyűjtés része.
– Ahelyett azt : kedves ne haragudj én fogom dobálni többet a
mackót és dobálod. Nahát
igasság!
[szerkesztői feloldás]
mondanád[szerkesztői feloldás]
Gyöngyikém
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mégis[szerkesztői feloldás]
olyan
Gyöngyi
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "A gerle",
a "Gyerekek" című tematikus gyűjtés része.
– de ,
Jézusom! Na
[szerkesztői feloldás]
mondjad[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondjad[törölt]
« Gyöngyi »*
Egy számozott üres oldal (478) a kötetbe bekötve.
Ilka – Az én apám
kis virág. Az én apám már semmi.
[szerkesztői feloldás]
nemszinte henceg, bármin is ő.
[betoldás]
mégse jött le az a gerle? Hát híjja már le,
jöjjön le röktön,
az ebédedet.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
megeszem[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Süt a nap és csepeg az eső. Azért kellene sietni festeni.
Hozzátok azt a levest. Gyere a helyedre apuka . Itt eszel apuka. Itt eszel apuka. Mellettem itt. Apuci.
Apa. Lent a tubu? a tubu?
[szerkesztői feloldás]
van*
Lent Gerle
(régies).
[szerkesztői feloldás]
van
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mondja hogy
– Gerlemadár ilyen talickád
ilyen taligája (felelnek neki)
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
megint[szerkesztői feloldás]
olyana gang
. Ilka – kopott ez a ház lekopott
[betoldás]
– És a gyerekek
jók
Ilonához . Tisztelték és… Virág igen,
bosszantotta őt.
[szerkesztői feloldás]
ezek[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
voltak[szerkesztői feloldás]
mert
– Igen egyebet
mert és bosszantotta őt a pupjával.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
– Mit kérdezzen meg? – mondom ahogy ránézek, mert a fülembe
csendül még a hangja s mosolygok neki, olyan ügyesen rángatja a kutat.
– Nézd apuka
a macska.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyit
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megkarmolta
– Á! – kiáltok elszörnyedve. a szeme sarkától végig a kis
gömbölyű arca, egy vörös karmolás metszi át a kis kreolsápadt mezőt. – Minek
játszotok vele annyit, goromba az!
Elkapja V a kenyeret s látja
zsíros beleharap. Az első érzése a nyelvének az,
rossz. Valami baj van. Ki kell köpni. De ránéz s
a szeme s akkor aztán a lassan dolgozó ínye
is.
[szerkesztői feloldás]
irág[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megismeri
Nem is nagyobb kis épen olyan a tiéd kis .
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
Virág
– Most játsszunk tovább, –
a nagy pohárral a kezében.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Előbb dobolok. Tram, tram, ra, ra, ra, ra, ra. Meg kell ölni a
szerbeket! A városligeten!... Le kell vágni a fejüket! A városligeten! A
szemüket, nyelvüket, szájukat, lábukat, a popsijukat – hahaha
– Hahaha! – nevet is és a torkából csiklandva jön ki a szó: – a popsijukkat.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
Egyszerre
a kavicsot Sebőkné
huzta még össze. Hol az ördögbe van ez. Utána megyek. A
csirkeólba a csirkéknek morzsál valamit. Fel a barackfához nézek
, két szemet leveszek, a rosszabbikat
, görcsös az oldala, valami ágbog megsértette
és enyv is van a zöldes sárga szőrmés oldalán. A másik szem szép kövér lucskos
és egészen érett. visszajövök utamba kerül, ujjal intek neki.
[szerkesztői feloldás]
megbosszant[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
megeszem[szerkesztői feloldás]
Ahogy[szerkesztői feloldás]
Sebőkné
A szeme egészen fel fordulva és a
jobbszeme nagy kékeslila színnel van borítva az ütéstől,
a rut barna örökkendőjét lehuzza az orra hegyéig.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
pedig
– is. Ugyis vékony ruhába vagyunk ugye. Ezt kinek hozod apuka , nekünk.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek
– Felét nekem, felét
. Jaj de jó. Nesze edény.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Gyöngyinek[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
Anyuka felébred s kijön álmos
melegen
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Folyton csipked ez a két lány, azt
"ilyenek vagytok ti, nekem bókoltok és aztán ki tudja mit gondolsz".
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
Lili
– És mit képzel ez a lány, ő hozzá
legyen hű valaki s ő máshoz.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Ez tudja ő
ki. Rendkívül diszkrét,
láttam diszkrét lányt
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ilyen
– És 17 éves,
az is lesz. Ugy kiábrándultam belőle azóta,
gyerekes, és öregebb
nálam.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mégis
– Hiszen
18 – idegesen – Ne forogj
, tudom nézni.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindég[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
nem mindég
–
piciny.
piciny a pólyás.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
– Nekem ez
jó neked, elhiszed?
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
[törölt]
«
A kis ut
[törölt]
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "A kis
út, klikkek". A jegyzet
Leányfalun
készült Leányfalu
Peláthy az este kiabált az
[szerkesztői feloldás]
uton– Ez a kis ut és a Rózsahegyire Alszeghytől fel 430 korona, mire itt ez?
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
nemMa Stehlo
– Hát az utat
[szerkesztői feloldás]
megcsinálják– Igen?
– Peláthy ugyan
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Csak*
kell jól lenyírni; azt
Krisztustövis (német).
[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Nem »
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
olyan
Nagy területek érdekellentéte,
ilyen kis helyen is
.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
mindjárt[szerkesztői feloldás]
megjelenik
A Varjassy oldal
nincs egy klikkben ezekkel és irigyen nézi ami jó s
egyszerűen nehézségeket csinál s Peláthy beszél, mert 1. ő ugyis szájas 2. mert abból a klikkből
ő az egyetlen, aki mégis ide is tartozik 3. mert ő volt az elnök azelőtt, míg
volt egyesület
[szerkesztői feloldás]
ezeknek[szerkesztői feloldás]
nem
[törölt]
«
[törölt]
*
A jegyzet szövegváltozata Az üveges hintó c. elbeszélésben olvasható
Móricz Zsigmond, "Az üveges hintó", Nyugat 8 (1915): 2:327–342. : "– Imádkozni gyerekek... Az atyának, és fiúnak és
szentlélek... Na ne nevess Olgica...
– De ha nem lelem az ujjamat.
– Siess... Az atyának... Nem akarsz Olgica? Akkor
csak te Margitka.
– Az atyának, és fiúnak...
– Olgica ne komédiázz... és ami mindennapi
kenyerünket... Olga ne aludjál... hát megbolondultál... mint mi is
megbocsátunk... az ellenünk vétőknek...
Azért jó volna, legalább ennyi elégtétele lenne,
hogy üveges hintóban...
– Te óvtad éltemet... én istenem benned vetem...
minden... reményemet... Már Olga alszik, no csak magadban Margit...
De Berci azt nem veszi meg neki. Berci soha sem tett
meg semmi áldozatot. Sose kereste a felesége kedvét... Szégyelli,
hogy ilyen formája van a feleségének, mintha ő valami gróf volna...
és nem ő volna az oka, hogy annyi gyerek...
– Adjon isten jó éjszakát... és a szegény
katonánknak... Amen."
– Az atyának… kész vagytok?
– Még nem.
– Na gyorsan Gyöngyici .
– De
[szerkesztői feloldás]
nem– Siess. Az atyának…
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
csak[törölt]
« Hát »–
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
–
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
megbolondultál[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
mondja– te óltad éltemet
itt
már
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– még most se tudod Virág
–
nagy!!!
néniknek!!!
[betoldás]
»
[törölt]
– És jók legyetek gyerekek, vigyázzatok anyukára , ne sokat rendetlenítsetek. A
cicát ne bántsd karmol. Holnap csípni fog, ha mosdasz. hozzátok be a cicát, hát
karmol.
[szerkesztői feloldás]
mertPestre
már
Budapest
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
– kell mert ha eljönnél
. De azt karmolja
aki fél tőle.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
megkarmolna[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
meg
– Két lábon járatja, kint láttad máma. Szegény cicát. De el is
szaladt a kis kapun akkor sajnálta volna!
– De az este
későn jött az a sürgöny ( Palié ) fenn
, de mit csináltál
soká
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan*
te
Holics Pál tartalékos őrmesteri
beosztásban
Máramarosszigethez
tartozó Sziget kamarán szolgált 1914
augusztusában. Máramarossziget
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
voltál[szerkesztői feloldás]
olyan
– Ham
az árnyék fejedet. Nézd ham, ham, ham. Most az
[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
hambekapta
anyuka fejét fogja bekapni, nézd az
anyuka fejét ott a kályha
felett. Menjen bekapni? Ham
.
[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
ham[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
mert
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
vagy*
Móricz Ida
Móricz Virágról készített
szobrát.
– Jaj de rég
kalap a fejemen. Most már
lesz ezután.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mindig
a leány örömmel. Egyszer Ilonkát Szép Ilonkának
*
szólította, azóta Lili így híjja. Piros kendőt vedd fel..
Utalás a Szép Ilonka c.
versre.
[szerkesztői feloldás]
Ida
[szerkesztői feloldás]
hm hm[szerkesztői feloldás]
olyan
– Ne hőrögessétek
*
egymást. Minek hőrögeti egymást a szegénység. Minek
ingereli egymást.
Nógat, biztat
(régies).
– Minek nekem
rongyos voltam. Sohase
rongyos. Sohase én egy férfinek se rongyos.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
voltam
– Hogy meri nekem ez a Haluska azt ,
rongyos. Én egy se
rongyos.
[szerkesztői feloldás]
mondani[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
embernek[szerkesztői feloldás]
voltam
– Azt ,
ép rongyos ,
én.
[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
voltál[szerkesztői feloldás]
mint
– Ez már egészen más beszéd. Én
rongyos senkinek.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
voltam
– bírtam feldobni az 50 literes hordót,
nehéz ám az tudja. ,
ha itt lesz négy hétig tudja. Jó kosztom volt, 3 hét
mulva ugy felvágtam a semmit. Mert fortélya van annak,
az
, csavarja, a térdével
utánadob, . Ott maradtam 2 és fél évig.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
Mondták[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
megfogja[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megvan
– Te vennél női cipőket? Van itt 60 pár
női cipő, vedd 2 50
párja.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
korona[szerkesztői feloldás]
fillér
S el akarok menni szövetet venni. Láttam kitéve itt egy
szép szövetet. Zöld s csíkok vannak benne. Az
drága 12
. Amilyen fazont akarok.
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
forintért[szerkesztői feloldás]
megvarrják
– Itt a bluzkirálynál tudom
csinálnák .
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mennyiért[szerkesztői feloldás]
meg
A templom magas fala alatt két kofa ül szembe egymással egy
pulton .
vendég az egyik. A fekete kendős.
az orruk kinn a
nagykendőből.
[szerkesztői feloldás]
árulnak[szerkesztői feloldás]
Vagy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
van
– Mért az fehér cérnával (az ujj
kirepedt s durván bevarrva fehérrel, csufan)
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van
Zahlerné
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet az "Arcképek,
pillanatfelvételek" témába sorolódik.
– a kis Magda . Majd bolond leszek főzni, tartok
szakácsnét. Én azt fogom tenni, amit mama, napot
lopni.
[szerkesztői feloldás]
Mint[szerkesztői feloldás]
csak
– Nahát az borzasztó, amit a Kalaposné csinál. ott takarítanak.
szőnyeget.
[szerkesztői feloldás]
Ahogy[szerkesztői feloldás]
mindennap[szerkesztői feloldás]
minden
– Nahát én értem egy lány
nálam, aki fél évig
nála. És én
megelégedve vele semmivel.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
voltam
– Én annak örülök
maga a lebeszélte a zöld kosztümről és saját magának azt csinál.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
feleségemet
– Én beszéltem le, az Emil . Én a
szürkéről beszéltem le.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak
– Először azt ,
te leszel benne
egy papagály. nekem tetszik, még ő
, csináltasd
fiam.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mintAztán
mikor
látta, [javítás]
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
Most aztán én szekirozom, feltűnő
lesz. És ő mutatja az utcán, nézd ez is zöld, ott is
zöld.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Az , azt
az a kislány : én ha
férjhez megyek, délelőtt randevura járok, akkor ugy sincs otthon az uram.
Délután sétálni. No. Egy 15 éves lány.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
– Az volt, a másik is, de az
tisztességesebb. A huszárönkéntesekkel
ricsajt csaptak, a
házmesterné felment ne lármázzanak.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mégis[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
Összetörték az ágyat, ugy ugráltak rajta és
. És a szülei
otthon. Az önkéntesek bent háltak náluk összevissza.
[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
voltak
– Hogy miket beszélnek ezek a mai lányok. 15 éves lány.
Hallottam a multkor a Bélával mit suttogott.
Az direkt rémes.
– Na hát
lehet . Majd a Jankának
.
[szerkesztői feloldás]
elmondani[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
elmondom Másállapotban a
mosónéjuk s azt neki: Na hallja,
csinálja maga azt amit én, akkor
gyereke
. (odamegy suttog. cseléd)
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
mért[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volna[betoldás]
– Hogyne. Elhítták hozzá a rabbit
beszéljen a lelkére, ne csalja
többet az urát.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
– Az a baj, nekem is
természetem . Azelőtt,
míg fiatal
, megköveteltem, de ma már –
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
emberséges[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
voltam
– Na az szőnyeg mellett ott áll.
Keresztbe teszi a kezét és ott áll, dirigál.
[szerkesztői feloldás]
minden
– És az lehet ő arra kényes,
a szobája és arra
belöl a
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
milyen[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
milyen[törölt]
« szőnyege »[szerkesztői feloldás]
van
Dalkó.
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet az "Arcképek,
pillanatfelvételek" témába sorolódik.
– Hát akkor jó. Maga ért hozzá. Bár azt tudná
előre, ködbe mikor
jön a hajó.
[szerkesztői feloldás]
megmondani[szerkesztői feloldás]
hogy
–
[törölt]
« Nahát ha meglesz! »[szerkesztői feloldás]
szeptember[szerkesztői feloldás]
november
– No ha 10-re
[szerkesztői feloldás]
szeptember*
békét
kötünk küldök magának pezsgőt.
Valószínű elírás, helyesen: november 10-re.
– felejtem el
uram. Most mán megtartom!... Ezekkel. Mer
ezekkel igenis vége lesz, ha csak valami uj
avatkozik még.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nagyságos[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
bele[szerkesztői feloldás]
nem
– Csütörtökre! Akkor még van hat hét, az épen elég a másikra.
[törölt]
« Tessék csak tovább állani kiasszony kérem, itt a hajó. »[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
A kis köpcös átsiklik
a malac a korlát alatt, e miatt kergette el a
s lőtt rá háromszor a fiára. Ezért ült egy
hétig tömlöcöt.
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
feleségét*
A szövegrész Móricz Virág Anyám regénye c. életrajzában is szerepel ( Anyám regénye ): "Ugyanezen a napon Ida
hazament az esti hajóval. Cipelte az én agyagszobromat. A bátyja kísérte ki
az állomásra, gyertyás lámpással. Míg várták a gyümölccsel, zöldséggel,
virággal rakodások miatt erősen késő hajót, a révésszel, Dalkó stékessel
beszélgettek: Dalkó 1914. szept. 26. - Nahát, nagyságos uram, még hat hét és
két nap. - Micsoda? - Akkor vége lesz a háborúnak. - Hogyhogy? - Hat hét és
két nap. - Biztos? - E mán biztos, nagyságos uram. - Miből gondolja? -
Tudom. - Hát akkor jó. Maga ért hozzá. Bár azt tudná megmondani előre, így
ködben mikor jön a hajó. - Mán odáig ez biztos. - Mikor vón az? Hat hét és
két nap, az negyvennégy, ma szeptember 26... november 10-re? - Igenis. - No,
ha november 10-re békét kötünk, küldök magának pezsgőt. - Nem felejtem el,
nagyságos uram. Most mán megtartom! Mer ezekkel igenis hogy vége lesz,
hacsak valami új bele nem avatkozik még. - Lám. - Mer csütörtökre a
franciával végez a porosz. - Hű de pontos maga! Csütörtökre? Ida: Erre is
küldhetsz pezsgőt. - Csütörtökre. Akkor még van hat hét. Az éppen elég a
másikra. - Tessék csak odább állni, kisasszony, kérem, itt a hajó. Lidi,
erre az ódalra állj, nem látod, hogy itt a hajó! A kis köpcös asszony
átsiklik a korlát alatt. Emiatt kergette el a feleségét, s lőtt háromszor a
fiába. Ezért ült egy hétig tömlöcöt."
Ébredés
»
[törölt]
«
[szerkesztői feloldás]
Alszik Gyöngyi
Alszik*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Gyöngyi
felébred", a "Gyerekek" témába sorolódik.
Már világos reggel van, fél hét. A nap besüt, az ablak
fénytáblákban van a sifonajtón. felkelt.
*
Szekrényajtó
(népies).
[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
mint
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
mintha[szerkesztői feloldás]
aztán[szerkesztői feloldás]
nagyon
Mosolyog, szépen mosolyog, a balkeze
a feje fölött, a jobb ökle csípőre téve,
[szerkesztői feloldás]
olyan
Nyujtózik, ásít, nagyot. Az apa-anya ágyában középen egyik
oldalt a mályvaszínű paplan, másikon a piros.
Felül, egy kis purgyé sóhajtozva,
mosolyog ásít, a talpát vakarja, s bágyadtan,
mosolyogva, álmélkodva néz
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
aztán
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
Olyan
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
524
Globális
*
Az oldal tetején található autohgráf Móricz-feljegyzés nem
a jegyzet része: "2867 adó fksz."
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Ahogy[szerkesztői feloldás]
játszottam[szerkesztői feloldás]
játszottam
– Már
akarod nevessen
sírjon.
[szerkesztői feloldás]
megint[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Janka
[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
Pazár Pálné
[szerkesztői feloldás]
május[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet az "Arcképek,
pillanatfelvételek" témába sorolódik. A kötés miatt körbevágott papíron a
cím töredékesen látszik.
– Ha ugy Janka
eljönne, ott a bérmakeresztlányom,
, néni meghalok,
most is van ez a ruhája.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
meg
– Magam varrtam. Nem varratok én soha.
varrom jól. Bánom is én.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
meg
– Én
vettem egy szultot.
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem*
Mások 30-40 dollárt adnak egy szultér.
Ruha
(angol).
[szerkesztői feloldás]
megcsináltam
én, akinek tetszik, ne nézzen rám. Én
vettem egy szultot
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nemAmerikába
. Bánom is én.
Amerikai_Egyesült_Államok
– Mondta a férjem ,
látod, fognak nevetni téged
ott. bánom én…
*
(1856 k.–1922) Holics Janka anyai nagybátyja. Nem
sokkal a századforduló előtt kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol
1907-ben feleségül vette Zemlényi Laurát.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Nem
– Néha ugy elakadok,
is kell kimondani helyesen.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– perte van .
magázzák azok egymást. A család
magázza egymást. Azér
elbizakodva, kijönnek a bűnös tótjányok, oszt oan kalapos dáma lesz belőle.
Kimegy a cseléd az , azt
lehet tudni, melyik másik.
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
asszonnyal[szerkesztői feloldás]
nem
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
meg
– És ha valaki dolgozik , azt nézik
. Azt becsülik. A legjobb
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
AmerikábaAmerikai_Egyesült_Államok
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
senkinek[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
[törölt]
« emberek »[szerkesztői feloldás]
Nem
– Ó, fulnak ,
nap 3-4 halott. Én
voltam szép falu, nyaraló, hát egy szép
letéve a tengerbe nagy oszlopok kötéllel és abba
kapaszkodva förödnek. Én soha, soha a kötelet
ne fogjam, létezik.
[szerkesztői feloldás]
mindennap[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
vanRakovébicsen
, falu, Rockaway_Beach
[szerkesztői feloldás]
olyan[...]
, odajártunk förödni. Hát
ott [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem
– A férjem azt
, te ne menj förödni.
Megyek én förödni, csak vigyázok. Csap a víz, az
szájába.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
ember
– A férjem a képet, el
kezdett sírni, szegény, szegény Terka . De oda van, de tönkre van
menve.
[szerkesztői feloldás]
hogy megkapta[szerkesztői feloldás]
hogy
– igazán ,
ugy kiszámítok,
kiszámítva élek, de abbul lehet spórolni.
[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nem
– van hét
nekünk 4 dollár elég, 3-4 dollár. kettecskén vagyunk
és urizálok; a férjem
vágyik nagy dologra.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
– egy leves, egy főzelék,
egy gulyás, az egész.
[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
vagy
[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
megesz[szerkesztői feloldás]
nem
– nyáron krumpli, alutt tejjel íróval,
úgy egy kis vajjal ráken egy harapást, a vacsora.
tudod a krumplit szépen és
főzöm keménymaggal.
[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
meg van[szerkesztői feloldás]
megpucolom[szerkesztői feloldás]
meg
– Néha tudod főzök egy pár krumplit héjasan,
főzök vele tésztát. Hát ellopja
betyár már elloptad nekem.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megreszelem[szerkesztői feloldás]
mondom
– , a
drága Zsuzsi néni , a szegény aki
főzte az üstbe a krumplit, és ugy lopkodták
gyerekek, az jó vót.
[szerkesztői feloldás]
Mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meghalt[szerkesztői feloldás]
olyan
– de a krumpli is drága. 3 cent egy font. De már azt hiszem lesz két font
egy cent, ha jön az uj krumpli.
[szerkesztői feloldás]
Amerikába
Amerikai_Egyesült_Államok
– a husnak sokféle ára, leveshez 16
1 sertés 20-22 cent
sütnivaló szték 22-25
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
cent[szerkesztői feloldás]
font
[szerkesztői feloldás]
megmérik[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem
– Az inas, a cseléd
egy
Kota Károlyné
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
asszony
– áj van ju kiljed, –
a markéten , de
elfordulok, ne is lássam.
[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
hogy
– én soha soha, le vágtam
egy csirkét. A disznót mikor ölték szaladtam el
ne lássam,
volna a szívem tán.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
meghasadt
– Ó, ő rendes,
rendes,
pedáns. Tiszta egy .
igazán. Idős léttére,
fiatalnak néz ki, azt
,
néz ki 40 évesnél többnek.
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
mindenbe[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mindenki[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– az én férjem , ha egy
[...]
kell előadni, előadja és
előrelátó, figyelmes.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– érzékeny ő. Ha itthonról kap egy
levelet sír egy hétig. Hogy már őtet a sors üldözte ki innet.
[szerkesztői feloldás]
nagyon
– azt
elérné
Pali lenne ügyvéd; akkor ő
teszi őt.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nagy[szerkesztői feloldás]
emberré
– és sokszor
a Janka férjének is be sokat tudnék tenni, ha ott lennék, be sokat tudnék
neki írni.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy
Leül és ölbe teszi a kezét csípőre az
egyiket.
Blaha Lujzás . Az
[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
Olyan
–Azt ő nekem édesem,
a szegény
féltékeny rá. Papnétul,
rektornétul félti, összevesztünk már
egy jó .
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megboldogultja[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mindenkivel[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
emberünk
– az nyugtassa
, bizony sokat
szenvedtek, nélkülöztek, ha beszéli, sírok.
[szerkesztői feloldás]
isten[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nagyon
– mesélte 800
került a kerítés, halastót csinált,
neki, ládd fiam, azt
kellett volna, még
mi. Halastót, szerette a
halat. királyné akart lenni szegény.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
forintba[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
Mindjárt
Kis fehérbabos kék ruha,
[...]
, bőrövvel. Kis kék kalap. [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
A Tükör
tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Klárika", az "Arcképek,
pillanatfelvételek" téma része.
– Engem tetszik kinevetni. igazán az
csodálatos. Egy művész
házassága. Mért házasodik egy bohém .
[szerkesztői feloldás]
Pedig[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
ember
– Ugy aggódik a bátyjaiért, egy kis
öreg.
Ilka .
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
mint
A a verset.
Wenckheim
tanár ur odajött, és neki mutatja [bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
meg
– Én
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
A következő számozott oldal (544) üres.
– Hát elmondom, ha tetszik. Magunk közt lányok közt
, ugye.
[szerkesztői feloldás]
elmondhatom*
A következő
számozott oldal (546) üres.
– Az elébb hazudtam, igazán
kell vallani. ez
a gyerekkori pajtásom,
[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hanem[törölt]
« más »kérem
az ugy [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
« a szomszédunk fia ott volt és sokszor »[szerkesztői feloldás]
nem
– hiába
igazán az ilyen gyerekkori szerelem sohase jó,
tragédia lehet a vége, tragédia ez is, tragikus vége
. Gyerekkori pajtásság,
tragikus véggel. jó kis gyerekkori pajtásom
ő.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ilyen[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
ilyen[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
volt[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
*
Az oldal alja levágva. Két számozatlan oldal következik,
utána hét számozott (549–557.) üres oldal. A számozatlan oldalakon a Jószerencsét c.
regényének áthúzott szövegrészlete olvasható: – Tudod
kit láttam? – kérdezte írásából hirtelen felnézve.
Rassovszky csodálkozva nézett barátja arcába.
– Laurát.
Rassovszky megdöbbenve nézett ütötte kapta fel a fejét
ez a név most, ebben a percben dobva be. Szinte villámütötten nézett
barátja arcába.
– Laurát; igen.
– Hol, – kérdezte elfulva Rassovszky.
– Rimaszombatban.
– Rimaszombatban!... Lehetetlen.
– De igen…
– Hogy kerül ő ide?
– Én is csodálkoztam rajta
– Beszéltél vele?
– Nem… Az aligazgatóval voltam... Ő a másik oldalon
jött. Elegánsan, mint mindig és serényen, szolidan, rendkívül sápadtan,
csak a nagy szemei maradtak meg. Kis szalmakalap
– Ne nyulj hozzá drága
.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nagymama[szerkesztői feloldás]
megver[szerkesztői feloldás]
Minden[szerkesztői feloldás]
percben[szerkesztői feloldás]
olyan
– jaj de érdekes ez a gyerek, hallod mán, – azt
, a néninek mért van
ma nagy hasa?
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan
– aszmongya reggel, én még kelek fel
mama én akarok aludni és tényleg. Aszongya gyere
gyorsan őtöztetni, én vagyok az első! Hm! Drága lelkem.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még
– már én se vagyok préda,
spárga azt elteszi, a göncöt azt kiboncirálja és
elteszi szépen összetekergeti és el. Mikor odamentem, ami lisztet
, annak a zsákja ott
.
*
de az mégis sok. Ha valahol egy Tékozló
(régies).
[szerkesztői feloldás]
darab[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
megettek[szerkesztői feloldás]
Amerikába
Amerikai_Egyesült_Államok
[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
volt
– Még a káposzta levelet is elteszi, ezt,
ez csakugyan enni való…
Na, ha a férjemmel beszélek, ha isten
, ,
na hallod: csakugyan
tagadhatjátok egymást.
[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megengedi[szerkesztői feloldás]
megmondom[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg*
A következő
három számozott (560–562.) oldal üres.
hajó –
1914. 17.
[szerkesztői feloldás]
SzentendréigSzentendre
[szerkesztői feloldás]
június*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet az "Parasztok"
témába sorolódik, címe "Kofák a hajón".
– no majd én szépen én ha elmegyek
[szerkesztői feloldás]
kérem[törölt]
« juliusba »[szerkesztői feloldás]
augusztusba[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
németországba
Németország
– ügyes
, öreg 72 éves, de egy
nap egy zsákkal.
[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
megszedett
– két hete fent vagyok, a gyerek most
nősül az én fiam is, nevelt fiam, nem alszunk soha
[szerkesztői feloldás]
hogy
kérem szépen, zsidósan is ha kell, hát
én félek. Egy csomó rendeléssel tudom
visszajövök
.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
kérem[szerkesztői feloldás]
szépen
– kódus , tudom én, beteg
az
.
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
kérem[szerkesztői feloldás]
szépen
– beteg a
. tud a mozogni,
tud a mozogni
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
kérem[szerkesztői feloldás]
szépen[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem
– szőlővel is lehetne, haj micsoda pénzt lehetne keresni. kofákkal
[szerkesztői feloldás]
Szentendrei
Szentendre
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
embernek[szerkesztői feloldás]
forintja[szerkesztői feloldás]
parasztember
–
[törölt]
« jó »Hevesbe
. Jó vót az is 2 vagonyal is szállítottam naponta. Jobban bornak
adtam el, Heves_vármegye
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nagyon
(rengeteg dió ) ha az
eltalálja hol van. Ha
diót megy venni, jöjjön el, én
, vegye ,
tudja alkudni. Eladó ,
potomáron.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
megmondom[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mind
– Férjem , én
Pesten
Budapest
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
meg[törölt]
« árulok »
– Tavaly a se vót jó,
[törölt]
« de »[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
forintjával[szerkesztői feloldás]
csak
– Mondom én ha piszkével akar kereskedni arra én ráigazítom.
üzletet csinálunk arrul
kódul az…
[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
nagy[szerkesztői feloldás]
hogy
– az a csinosan felöltözött .
Az a munkásegyletbe szállított 2 zsákot 74 adott
el. Más is csinált üzletet,
maguk
[szerkesztői feloldás]
fiatalember[szerkesztői feloldás]
forintér[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
– még most is 200
[szerkesztői feloldás]
forintom
[javítás]
hiányzik
, nincs [javítás]
[szerkesztői feloldás]
tartalék
– azok nyernek, maga
keres, keres 1
. De maga vesz 1000
menázsit
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondjuk[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
nem
– se százat. keres 20
. De arra sok költsége van.
[szerkesztői feloldás]
mondjuk[szerkesztői feloldás]
koronát
– ha
sok barack, akkor lehetne keresni, de sok a barack
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt
a piszkének nagy ára . Tavaly igen,
barack.
[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt
– haragszik rám,
adtam el… Tíz nap alatt le lehetett
szedni, keresni rajta 300
.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
forintot
most már 3 hete egy 10
egy zsákot. Kimegy már három órakor. Vettem neki
egy selmeci pipát 15 , szárat 15
, hat pakli dohányt, mire a többi kiment, már
egy dézsával szedett, nekem 20
.
[szerkesztői feloldás]
forint[szerkesztői feloldás]
koronáér[szerkesztői feloldás]
megszed[szerkesztői feloldás]
koronáér[szerkesztői feloldás]
koronáér[szerkesztői feloldás]
megkeresett[szerkesztői feloldás]
forintot
– Eszi? Hadd egye, eszik, egy
litert! Magvastul eszi. Köszmétét, összehuzza a hasát.
[szerkesztői feloldás]
mennyit
– ezt a jég el veri, a fagy le
rontja, kell vesződni
semmit, 5 fokos hideg lehet. Szerződést kötünk, hogy ekkor és ekkor ennyit
szállít. Itt kell fizetni, itt járt a szájuk,
itt is a létezik, két helyen
kell adót fizetni.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
jönnekpesti
kofák, az Budapest
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– én itt is eladhatnám, nekem iparom
van, van ipara.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem mindenkinek
– á, hát a hajón a ki eladja. Hol tartozik fizetni,
Kalászon
, Budakalász
[szerkesztői feloldás]
vagyBudakeszin
?
Budakeszi
– borzasztó mérges ,
aludtam 2-3 hete, itt akartam egy kicsit aludni és
itt kornyikáltak.
[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
nem
– hogyne kérem, megy az
mulatni annak a gyereknek
is szabad itt muzsikálni. Beszélték huzd
azér is, parancsol,
kicsoda
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
emberPestre
. A
kapitányt kerestem, Budapest
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem
– eladta 250 , a S-né nyer rajta
300-at, de ha S-né volna nyerne 600-at (a büszkét)
[szerkesztői feloldás]
forintér[szerkesztői feloldás]
nem
– itt hat évre kell kötni a szerződést bérre; de ha 80
[szerkesztői feloldás]
forintot[szerkesztői feloldás]
nem[törölt]
« kap »[szerkesztői feloldás]
nem*
Egy számozott üres oldal (574.) következik.
– ha egy kicsit elkiáltják,
ilyen ára a büszkének,
már adják, akkor jönnek
árulni, ne legyen kifogás, jönnek árulni.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy nem
– attul is az én férjem kérte 11 akarok hazudni 16 mázsáját
adta. Ott volt, 16-ot is
adtak érte adta. Azt hittük
lesz ki hitte annyi lesz
[szerkesztői feloldás]
forintér nem[szerkesztői feloldás]
forintér[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– bejövök
Pestre
,
ott kapok 10-et
Budapest
– adtam 95-alatt, másnap elvitettem, harmadnap
eladtam 65-ér
nekem
akart adni 90 pengőt,
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
nem
Én
, ha látom
nincs ára, én
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondhatom[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
hogyoda
adom mér
károsodjak én holnap, mér ne károsodjak ma, forduljon a pénz.
[javítás]
– hát most nő az a piszke, ,
de nincs aki szedje. Mer a napszám, a kapálás is most
.
[szerkesztői feloldás]
megjegyzendő[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
van
– ez ugy ,
annak
pénze az
kódus, nincs neki 5 se.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nincs[szerkesztői feloldás]
megtakarított[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
koronája
Semseyt nézem, beülök az Angolparkba,
3 pohár sört, de míg én elkőtök 1
ő elkőt 6 . Fülibe
huzat.
*
A Városligetben 1910-ben nyílt szórakoztatópark
(Angolpark).
[szerkesztői feloldás]
megiszok[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
koronát
– 8 félét, pörköltet –
egyszer jöjjön fizetek majd
[szerkesztői feloldás]
megeszik[szerkesztői feloldás]
mondja[törölt]
« egy »Ha
egyszer mulatni akar, jöjjön velem
[javítás]
– kell, 5
nagyobb ur leszek,
maga a Semseynél .
[szerkesztői feloldás]
Dehogy[szerkesztői feloldás]
koronával[szerkesztői feloldás]
mint
– a kofa ha , már viszi,
is szól, mit árul.
[szerkesztői feloldás]
meglát[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy
– most
repedezve az esőtül. De ami
, az nő. Ha én elviszem a Szimonhoz , ha én a Szimonhoz megyek, akkor
kapok még többet? De én
megyek a Szimonhoz ,
nekem nincs
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
megmarad[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nem
– Ott kinn ugy
itt, falitere
.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mindeniknek
– olyat
hallottam, árfolyama én adok érte 5
. én,
éretlen korában is
[szerkesztői feloldás]
Még[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogyvan
ennek
a [javítás]
[szerkesztői feloldás]
semminek[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hogy
beleharaptam volna. én. Én
eszem a piszke mártást.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
meg
– Hát kérem, nekem egy szőlőiskolám,
25000 oltványal. Van itt szőlő, hő, ha nekem pénzem
volna! Két ezressel egy hónap alatt lehetne nyerni…
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
darab[szerkesztői feloldás]
darab
– én tudom ki trágyázza az egrest, annak más a termése.
Csodálkozik, azt , az és most semmi.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogyövé
tavaly fekete [javítás]
[szerkesztői feloldás]
volt*
Négy számozott (583–586.) üres oldal következik.
Vasút
1914 4
[szerkesztői feloldás]
január*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Erdőirtó
gyakornokok", a "Vasuton" témába sorolódik. Móricz 1914. jan. 5-i naptárbejegyzése
szerint
Máramarosszigeten
járt. A jan. 4-i jegyzet feltehetőleg az
utazás során keletkezett. Máramarossziget
– Nekem egy finom bergsteigerem,
[szerkesztői feloldás]
volt*
a vonatba felejtettem.
Német cipőmárka.
– Ide tettem, – .
[szerkesztői feloldás]
hogy[...]
mondják Novákfalvi , felugrott, ott felejtettem. 22
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
forint
– létezik,
belement a víz. Félnapig járhattam
. ,
a céggel.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
volna[szerkesztői feloldás]
Megjegyzem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megfizettettem
– Most rendeltem egy csizmát, orosz bagaria. Kérem 26 centis hó
esett. egy mellényem, szőrme béléssel. Azt felvettem, a
mikádó terhemre lett
[szerkesztői feloldás]
Van*
Vastag vattakabát (régies).
[szerkesztői feloldás]
csak
volna. a csizmába a víz. Mire
beértem . És így beteg lettem.
[szerkesztői feloldás]
BementSzigetre
, Máramarossziget
[szerkesztői feloldás]
megfagyott
– Nővére ,
a butoromat visszaküldi nekem?
[szerkesztői feloldás]
megmondta[szerkesztői feloldás]
hogy
– Kérem most 70
fizettem érte. És
annyi puhafát adtam érte,
lehetett
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
megjegyzem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
–
fogja bánni a nővére.
[szerkesztői feloldás]
megjegyzem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
– most csináltatok egy hálószobát.
Puhafából. Topolyfa. Ismeri milyen a topolyfa.
[szerkesztői feloldás]
Mert
– Vagy 12 előtt egy perccel, fél
12-kor. sokat utaztam én ezzel a vonattal, akkor
mikor kávéház volt. Az a hölgy aki miatt a nővére a multkor
akart pofozni.
[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
meg
Weisz Manfréd tölténygyára, ott
csinálnak ami az
és a katonaságnak formában kell.
[szerkesztői feloldás]
mindent[szerkesztői feloldás]
államnak[szerkesztői feloldás]
valami
– Ott megy az (
törődnek vele) az öreg
maga néz utána . Ott
lehet uj céget , az öreg
kérdi, mért?
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
mindennek[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ajálni[szerkesztői feloldás]
mert
– Annak annyi tudása nincs, is beszélek
valami magasabbról, de alább való tiszta tudásáról,
neki terra incognita. Azt
érdekli semmi, se a színház, se az , az neki
Hekuba. állat
bekötnék jászolba, az odatartozandóság érzésétől
el kezdene bőgni.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
irodalom[szerkesztői feloldás]
mind*
Az Mit neki Hekuba? A
szállóige Shakespeare Hamletjének második felvonásából származik. Jelentése
itt: az neki mind nem számít.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogyha
– Édes barátom maga nekem üres alak
ahoz, diskuráljak magával.
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
hogy
– Azért is fogom neki
a véleményemet, jön ő
oda? Maga házasodni akar, magának mire házasodni
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mondani[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
– Az beszélt egyébről
neki fogják elhinni ő fenn volt
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nemSzolnokon
, Szolnok
[szerkesztői feloldás]
hogyPesten
Budapest
– Egy ne legyen semmi ötlet, valami
intelligens valami irányba kell
legyen tudása, utóvégre univerzális
igen
[szerkesztői feloldás]
emberbe[szerkesztői feloldás]
embernek[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
emberek[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
vannak*
Két számozott (595–596.) üres oldal következik.
A csodarabbi
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Ruthének",
a "Nemzetiségek" témába sorolódik.
– és ennek fizetnek pénzt
amit tudnak fizetni.
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
jobban[szerkesztői feloldás]
mondva
egy tálba telirak birkahust,
mócsingos de iszonyu gusztustalan
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
olyan
– A vizüket lehet inni,
folyóvizet isznak, ami lefolyik a hegyből, de
forrás, eső
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem
599
Globális
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Vigécek",
a "Kereskedés" témába sorolódik.
A elküldött egy tisztviselőt,
keressen , aki fehér
cukor gyűjtéssel foglalkozik. És ez már ha ilyen
szerencséje, szoljon, neki kell, – és kérem felmegy
hozzá, ezt ajánlotta és azt cukor. És az felmegy
az üzletet. Ahelyett
azt barátom, egy cukor
képviseletet szerzek neked, adsz 300 . És ő
tétette magát spirituszba.
[szerkesztői feloldás]
Nemzeti Bank[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
valakit[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
megcsinálja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
nem
– A legnagyobb uzsorás . milyen fényes alak az Öszterreicher Oszkár , a bíróság
előtt valakit könnyű testi sértés miatt vádolt és az ügyvéd azt
, az
az az aki ritkán szokott
könnyű testi sértést kapni, és ez is egy régiből származhatott. És a bíróság
elfogadta a .
[szerkesztői feloldás]
Jász Nagykun Szolnok megyében
Jász_Nagykun_Szolnok_vármegye
[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Öszterreicher Oszkár
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
megokolást
– A Lloydban
egy záge egy hirdetés .
[szerkesztői feloldás]
Pester[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
van
– Hát igen eklatáns példa a . A
mi vállalatunknál hirdetett egy állást
[szerkesztői feloldás]
következő
– És a elvállalja. 167 pályázat
.
losonci
takarék főkönyvelője 160 Losonc
[szerkesztői feloldás]
koronáért[szerkesztői feloldás]
volt
Én kérem kurtán bánok ezekkel az alakokkal és a testemhez
hagyok jutni senkit.
[szerkesztői feloldás]
nem
– az, én nem
hagyok magyarázni magamnak. És egyszer egy eset,
tudvalevőleg főnök
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
minden[törölt]
« egy »[szerkesztői feloldás]
megoldástPestre
egy
Budapest
[szerkesztői feloldás]
barátomnakaz
Internationale Correspondenznek.
[javítás]
Edisonról.
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Edison
embere", tematikus besorolása "Kereskedés".
– is marad itt senki. Az öcsém
visszament, azt ez kávéház
neki.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
nem
– Dacára annak én születtem itt tudnék
. itt nekem tanácsosi fizetésem .
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Magyarországon
Magyarország
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megszokni[szerkesztői feloldás]
pedig[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
miniszteri[szerkesztői feloldás]
van
Az érzéketlenek
iránt amiből nagyot lehetne teremteni.
[szerkesztői feloldás]
emberek[szerkesztői feloldás]
minden
–
Amerikából
is jöttek mérnökök.
Amerikai_Egyesült_Államok
– azt is milyen bután
csinálni. Ide híjtak
[szerkesztői feloldás]
Istenem[szerkesztői feloldás]
fogják
mérnököket 300 napi fizetéssel és
azok semmit
állapítanak. igen
maguknak, de nekik és a
.
[szerkesztői feloldás]
korona[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
azazhogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megbizóiknak
– Most rossz viszonyok vannak , de azér aki akar, az menjen.
[szerkesztői feloldás]
Amerikába
Amerikai_Egyesült_Államok
– Azt tudom a Népoperában az első
három ünnepnapon haszon , a Kinetophon
előadáson.
[szerkesztői feloldás]
hogy90000
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
korona[szerkesztői feloldás]
volt
Tóth Aurél táblai elnök
Máramarossziget
.
Máramarossziget
Tíz órakor érkezem
Szigetre
, Máramarossziget
*
kegyes engedélyt kérek, hogy
tárgyalásra Móricz Zsigmond naptárbejegyzése szerint
1914. jan. 5-én utazott
Máramarosszigetre
a skizma-per tárgyalására. Máramarossziget
*
hallgatónak
bebocsáttassam
A skizma-per tárgyalása 1913. december 29-től
1914. március 3-ig zajlott Máramarosszigeten.
– Akarsz egy jó üzletet? Kapsz öt
[szerkesztői feloldás]
koronát*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Lengyel
zsidók", tematikus besorolása "Nemzetiségek". A lejegyzés helyszíne
Máramarossziget
. Máramarossziget
– A papa szólt, de
adom oda, azt hiszik
goj vagyok. én
egy jó üzletet, két
odaadom a kettőnek a
felét.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
mondok[szerkesztői feloldás]
koronáér[szerkesztői feloldás]
mind*
A jegyzet szövegváltozata Móricz A mozi téved c.
1933-ban publikált írásában
Móricz Zsigmond, "A mozi téved", Pesti Napló , 1933. nov. 30., 9.
olvasható: "Egy kis pájeszes fiucskára emlékszem. Jóképű
ki gyerek volt, az egyik fiatal tiszt viccesen mondta neki:
– Kapszt egy koronát, ha levágod az egyik pájeszedet.
A gyerek csodálkozó szemmel nézett ránk és azt mondta:
– Mingyárt megkérdem.
Elszaladt s pár perc mulva jött vissza:
– Azt mondja a gyerek:
– De én ajánlok egy üzletet. Adjon egy koronát és akkor
levágom mindakét pájeszemnek a felét."
– Én egy
, 75 adom
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
forintér[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
koronáér
– Ez vad nép ez a rutén. Pénteken a
fiu, a zsidók
dolgoznak és egy rutén kevesebb pénzt kapott, le lett
vonva a betegsegélyező. Elmegy és teleissza magát és odajön a kulibába.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
szombaton[szerkesztői feloldás]
nem*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Ruthének",
tematikus besorolása "Nemzetiségek". A lejegyzés helyszíne
Máramarossziget
. Máramarossziget
És odaáll a fiu, és a zsidó egy óráig beszél neki, míg
. Akkor jön az apja s
akarja ütni.
[szerkesztői feloldás]
megérti[szerkesztői feloldás]
mindjárt[szerkesztői feloldás]
meg
Azt már,
egy egész család berug és egy helyen középen
egy kemence féle. És mikor egy
család berug, akkor a kályha mellé feküsznek
körbe és ekkor összemennek az apa a lányával, . Ép ez
az állatias dolog köztük.
[szerkesztői feloldás]
hallotta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
ilyen[szerkesztői feloldás]
mind
[törölt]
«
[törölt]
– Mi a díja
*
A
Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "A máramarosszigeti
schizmapör", tematikus besorolása "Nemzetiségek". Móricz Zsigmond
naptárbejegyzése szerint 1914. jan.
5-én járt
Máramarosszigeten
a skizma-per tárgyalásán, ott készítette jegyzeteit. A
királyi ügyészség vádiratában 94 főt fogott perbe állam elleni lázítás,
valamint a magyar nemzet, a görög katolikus felekezet és papság elleni
izgatás címén. A vádlottak a skizmatikus mozgalom vezetői és résztvevői,
ruszin parasztok, napszámosok voltak, akik a görög katolikus vallásról
áttértek, vagy át akartak térni a görögkeleti vallás gyakorlására. A
magyar hatóságok mindent megtettek, hogy a mozgalomnak üldözhető
politikai jelleget adjanak, „kívülről szított politikai mozgalomnak",
Oroszországból pénzelt pravoszláv propagandának tüntessék fel, melynek
távolabbi célja az, hogy a magyar állam rutének lakta felvidékét
Oroszországhoz csatolják. A vádak túlzóak, az eljárás méltatlan volt, a
tárgyalásról számos külföldi és magyar lap tudósított. Máramarossziget
– Egy
[szerkesztői feloldás]
korona– Hát az esketés díja?
– Hat
[szerkesztői feloldás]
korona– Tessék
[szerkesztői feloldás]
megkérdezni[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megszerették– Meg.
Az elnök egy ravasz
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
ember*
A következő
számozott oldal (612) üres.
»
[törölt]
[törölt]
«
Kemény Stefán vallomása.
[törölt]
– Értelmes ember
–
[szerkesztői feloldás]
MindVorobcsuk Jura György
– Mért tagadta le
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem– Hm. MERT
[szerkesztői feloldás]
bolond–Volt nála?
–
[szerkesztői feloldás]
Nem.– Vitt ő Vakaró Vaszillal együtt könyveket
[szerkesztői feloldás]
Körösmezőre
Körösmező
–
[szerkesztői feloldás]
Nem– Mikor ismerte
[szerkesztői feloldás]
meg– Oroszul
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
Mondja[szerkesztői feloldás]
mert »
[törölt]
[törölt]
«
gyorsabban [törölt]
[...]
. [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Hát aszongya épen annyi ideje lehet,
[szerkesztői feloldás]
vagy– Abba a tárgyalásba részt vett, őt is bevonta ezekbe a tanácskozásokba?
Kemény drukkol, a szeme mered és pislog, ég
–
[szerkesztői feloldás]
töredelmesen– ebbe – Jogában
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
nem– Azt keresse ki, jó? Ami Kemény Stefánra
[szerkesztői feloldás]
vonatkozik– CSAK a vallásit, a politikait nem?
»
[törölt]
[törölt]
«
– Nem. [törölt]
– Csak ujat
[szerkesztői feloldás]
mondjon– Én itt életemmel és szabadságommal kockázom.
– (Oroszul)
– A vizsgálóbíró ur ellen semmit ne
[szerkesztői feloldás]
mondjon[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy– Hát
[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
elmondom– Én G-tól ,
*
A
Gerovszky-testvérek leveleket és könyveket terjeszettek, dr. Gerovszky
Roman orvos vagy dr. Gerovszky Alexij ügyvéd és Gerovszky Georg mérnök .
izaiaktól
semmit Iza
[szerkesztői feloldás]
nem[törölt]
« há sok »[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
hogy »
[törölt]
[törölt]
«
én belőlem azt [törölt]
[szerkesztői feloldás]
csakFelháborodás
– Én befolyásoltam magát.
– Bizony
[szerkesztői feloldás]
nem.[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondják[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg– Maga most másodszor is fordít az álláspontján és ott
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
főtárgyalás »
[törölt]
[törölt]
«
– Ismeri [törölt]
[szerkesztői feloldás]
Kemény Stefánt
–
[szerkesztői feloldás]
Ismerem–
[szerkesztői feloldás]
Honnan– Valahol láttam.
– Hol?
–
[szerkesztői feloldás]
Nem–
[szerkesztői feloldás]
NemIzán
Iza
– De, de.
– Mit akart
–
[szerkesztői feloldás]
Hogy–
[szerkesztői feloldás]
Stefánt
– Én
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondtam– Hogy sose látta?
– Láttam.
– Igaz-e
[szerkesztői feloldás]
hogy »
[törölt]
[törölt]
«
– Láttál? [törölt]
– Nem
– Én híjtalak?
– Nem, két fiu.
Sötét ruhában, karján a kis szőke gyerekkel, fehér kis varrott sapka
[szerkesztői feloldás]
vanKolocsalmi Vaszili
»
[törölt]
–
Ujbárd
Újbárd
– Mi szüksége orosz szertartási
könyvekre? Hisz
[szerkesztői feloldás]
voltUngváron
is
lehet kapni.
Ungvár
–
Ungvár
nyer
rajta.
Ungvár
– Annak is kell lenni, tisztességes,
becsületes, vallásos kell lenni.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
embernek
– Én láttam őt uriasan.
ilyenben. Veres, fekete
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
vagy[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
–
hol akart maga .
[szerkesztői feloldás]
Mondja[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
rendelni
–
Kijovbul
rendelte
Kijev
– Vot nálunk egy öreg pap, az is azt
,
csak
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogyUngvárról
.
De én Ungvár
[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
hogyKijovból
akarta.
Kijev
– Másfél évig senki se jött, hívott
engem. Onnét is kapom az én könyvet. A jedzői
[szerkesztői feloldás]
nem
– Hát nálam és
ott,
messze .
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
én[szerkesztői feloldás]
voltam[szerkesztői feloldás]
mertTalaborfalva
Talaborfalu
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
van
– Volt maga
Amerikában
?
Amerikai_Egyesült_Államok
– Tudom
de
pravoszláv
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindenfélék[szerkesztői feloldás]
görög[szerkesztői feloldás]
katholikus[szerkesztői feloldás]
vagy
– A papok
az jó dolog, ha a naptárt egyesítik
[szerkesztői feloldás]
mondták[szerkesztői feloldás]
hogy
– Tessék ,
mért határozta el,
felkeresi Alexej Kabalyukot
[szerkesztői feloldás]
megkérdezni[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Hát ismertem őt
paraszt, én voltam,
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
–
szerzetes.
[szerkesztői feloldás]
Mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
athoszhegyi
Athoszhegy
–
kinél fogják ?
[szerkesztői feloldás]
Mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hallani
– Palkanyinecnél
Huszton
.
Huszt
– jó , maga
arra is emlékszik
járt, erre
.
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
hogyAmerikában
Amerikai_Egyesült_Államok
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
nem
–
[szerkesztői feloldás]
Olyancifra
kereszt. [javítás]
*
– Másforma.
Ortodox vagy
pravoszláv hármas kereszt.
– Akkor a Csabit és engem és azt én többet
láttam.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem
–Valam beszélget, lesz baj belőle,
volt szó,
Palkinyec
64 46-ik miniszter ur
aláírta szabad.
[szerkesztői feloldás]
hogy nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Volt. Mert
Huszton
jártam templomra gyűjteni
Huszt
– Nekem annyit
, leszek-é
pravoszlav.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
mondott[szerkesztői feloldás]
hogy
– jártam én templomba,
református, katolikus, ő neki lesz pravoszláv és
én nekem gyerekem ,
, én pap nélkül
[szerkesztői feloldás]
mindenféle[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
mondtam[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
feleségem[szerkesztői feloldás]
nem
– Volt maga
Husztbányán
.
Husztbánya
–
. Nekem
, én jártam
vele annyit beszéljek
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
halottam[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
hogy
– Volt maga a
Tegze
IVÁN lakásán. [javítás]
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Én tudom én
imádkozom mienk császár és királyér, de én más
királyér imádkozom.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
nem
– Nézze
a maga birtokában ilyen vallásos könyv több is?
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
volt
–
Kijov
.
Kijev
Sovány domboru magas homloka, hátrafésült haja kurta lógó
vörhenyes bajsza. kiapadt nyaka, mély vidámráncu arca. Hátul a bubja kopaszodik.
– .
[szerkesztői feloldás]
Budapesten
Budapest
– (Ez a lapja. valaki olvassa.)
[szerkesztői feloldás]
kongregáció*
Első eset
Mária Kongregáció, hazai, illetve nemzetközi lap (1907–1944),
kiadta a Jezsuita rendház budapesti központja.
[szerkesztői feloldás]
hogy
hát imádkoztam és prédikáltam és ő
, ami (oroszul folytatja), de
akkor olvastam,
csaló ilyet.
[szerkesztői feloldás]
semmit[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondott[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vagy
– Én azért jártam beteg .
Szucsovára
, Szucsáva
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
voltam
– Mikor ismerkedett
. a bucsun?
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
Kabalyukkal
[szerkesztői feloldás]
Azon
–
[törölt]
« Morovcsuk Julot »[szerkesztői feloldás]
Olenát[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nagyon
– Hallotta,
Kabalyuk a férfiaknak ez az
Olena
a nőknek prédikált?
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– Beismerte, mért
akar a hitre térni
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
pravoszláv
Muszkur Fedor , az ő ura azt
, ő a Rózsafüzér fogja elhagyni.
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy*
tagja, azt ő
Rózsafüzér Társulat. rahjaik a vallási tökéletesedés, a
felebaráti szeretet gyakorlását tűzték ki célnak.
[szerkesztői feloldás]
nem
– emlékszem,
ezt vagy .
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mondtam-é[szerkesztői feloldás]
nem
– Hallotta-e valamikor, de különösen ez alkalommal hallotta-e
és a
vallást kisebbítették, a
dicsőítették.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Kabalyuk
[szerkesztői feloldás]
Olena
[szerkesztői feloldás]
görög[szerkesztői feloldás]
katholikus[szerkesztői feloldás]
pravoszlávot[szerkesztői feloldás]
pedig
– Tehát igaz-é az,
az első
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogylátogatáskor
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
Kabalyuk
[szerkesztői feloldás]
háromkeresztes[szerkesztői feloldás]
keresztet[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Mit
erre a füzetecskékre?
[szerkesztői feloldás]
mondott[szerkesztői feloldás]
Kabalyuk
*
Tóth Elek Kde treba
iskati pravdu (Hol kell keresni az igazságot) címen írt, pravoszláv
áttérésre felszólító brosurája, mely a skizmamozgalom által érintett ruszin
falvakban ismert volt. Első kiadása New Yorkban jelent meg, később Bécsben
is kiadták. Forrás:
Mayer Mária, "A skizmatikus parasztmozgalom
Kárpátalján a XX. század elején", Történelmi
Szemle , 14 (1971): 108, 123, 125.
– azt ,
olvassuk el mi
abban?
[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
– Azt
, ezekbe
igazságok .
[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
Kabalyuk
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
szent[szerkesztői feloldás]
vannak
–
Alexi
ezeket a adja másoknak
is, de bizalmas
[szerkesztői feloldás]
Mondta-e[szerkesztői feloldás]
kabalyuk[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
könyveket[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
embereknek
[szerkesztői feloldás]
Máramarossziget
Máramarossziget
*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe
Máramarossziget
. Máramarossziget
Két-három napja friss hó esett, ma olvad, a hóba barna utat
vágott a szán szekér; a rossz kis apró lovak, a hosszu lábu, sovány hasu szegény
lovak beesett testtel, ugrálva bicegnek a rossz kis szánkók előtt.
Bérszánkó, egy szürke rossz lóval,
ugy poroszkál a fehér hóban, lógó fejjel, árván,
[szerkesztői feloldás]
amely
falusi szán, egy jó kis barna lóval két tés
ül benne, parányi kis rutén gyerek a kocsis,
tiszta zekébe
[szerkesztői feloldás]
asszony
Az utcára kidűlő pincelejárat; veresesen szürke fejű öreg zsidó
megy le palackokkal. Az öreg az ablakból néz ki rá.
[szerkesztői feloldás]
asszony
huncut szemük, be kár, mocskosak,
az ördög s
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
nemlesz
belőlük pesti nő.
[javítás]
Rutén a fehér
, átfűzött bocskor vastag medvetalp lóg ki a
sötét szoknya alól átalvető a hátán
[szerkesztői feloldás]
asszonyok[szerkesztői feloldás]
gubába[szerkesztői feloldás]
mindnek
Ez egy csudálatos szürke, ahol víz érte a bőrét, színt váltott,
a vászon.
[szerkesztői feloldás]
mint
Elöl két ló, aztán egy kocsi, azután a fiu,
az apa, végül az első
[szerkesztői feloldás]
aztán[...]
az anya fokozatosan lejjebb, a talpuk
szinte surolja a földet
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Három rác fiu, 3 orosz, fejükön a vaskos kis guba, a két kezüket
összedugják,
Kabalyuk s csendesen és
csacsognak.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
kedvesen
Kis parasztlány, olyan üde és friss az arcszíne,
a vadrózsáé, de sötét anyajegyekkel tarka.
áll rosszul ez se neki.
[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
még
Bronzvörös topolyfák, az öreg kerítésen belöl. Sárgára meszelt,
kifelé dőlt vályog oszlopok, nagy kuppal, hótetővel,
csipkés, rojtos, a gomba.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
Fütyörésző kis kéményseprő fiu,
fiatal, agyagsárga haju, egy lány.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
Egy gyerek be fogva, a legkisebb,
lánccal, a legnagyobb rakja. A középső az orrát szíjja.
[szerkesztői feloldás]
van
Nincsen buta a világon. Meglepő
intelligencia, kavarodva a műveletlenséggel. A bőre annyira halvány,
40 évig börtönbe élt volna.
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mintha
Bámulatos a férfiak a halványak. A nők
barna bőrűek és be sülve aszalódva, de férfiak
gyenge bőrűek s ritka szakáll mered a kiélt
bőrből. Istenem milyen szépek mellettük ezek a kis barna tehenek, akik a saját
szőrméjüket viselik.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
vannak[szerkesztői feloldás]
olyan
Szánba fogta magát és huzza. A kovácsműhely előtt pattogva
beszél vele egy magyar ember, egy lány a havat sepri.
– Ne törődj vele, eredj jókor az
erdőre, rakjál fel jól.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
osztán
– Ejnye baszom az anyjának azt a kurva istenét, hát
pászol? Annak kell pászolni
[szerkesztői feloldás]
nem
Azzal az eldöcög a hóba, be a furcsán
beszakadt uccába és középen és hugyoz. Részegen,
egyensuly nélkül áll, előre billeg s szakadatlan
legyint a kezével. Orrát fujja.
[szerkesztői feloldás]
öreg[szerkesztői feloldás]
megáll[szerkesztői feloldás]
aztán
Messzire
a hóba kacsáz, Pólya Tibor rajzol ilyen ellógó lábakat.
[szerkesztői feloldás]
látni[szerkesztői feloldás]
ahogy
Ezek a fura laposszélű kalapok, piros virágból füzér rajta,
a gombfüzér, biztos nem
dísz. A kis ló lógatja a fejét
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
karácsonyi
[szerkesztői feloldás]
január*
A Tükör tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Ruthének",
a "Nemzetiségek" témába sorolódik.
– 3 héten 70-80
,
aki 40-et csak
[szerkesztői feloldás]
forintotkeres
Erdélyben, ez a [betoldás]
[szerkesztői feloldás]
maximum[szerkesztői feloldás]
van
–
Taracközi
állomásra hozattam egy öl fát.
Taracköz
– nézze, 30
, hát
vágok fát.
[szerkesztői feloldás]
forintom[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
nem
– a darócot veszik, azt gyárilag állítják elő, de a vásznat
maguk szövik, de olyat az
alföldön, nagyon durvát
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
hanem
*
A Tükör tartalomjegyzések szerint a jegyzet
Királyházán
, a vasúti pályaudvaron készült, címe "Királyházán, aki
lekiabál, a papné". Tematikus besorolása szerint "Vasuton". Királyháza
– gyengéd termetemnél fogva ahol
közfigyelmet ébresztek, ha is világítják ki a várost a
kedvemért
[szerkesztői feloldás]
megjelenek[szerkesztői feloldás]
nem
– de sokat mesélek neked. Kaptam Pinkustól levelet.
számít nagyurakra, ad 300 forintot többet
butorra ő már eleget
csalódott
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert
– azóta nagyot fordult a világ, te én azt hiszem,
már semmi nincs is az egész dologbul, azt hiszem.
De igazán gyertek el holnap, gyertek el igazán.
[szerkesztői feloldás]
hogy
– Tudod osztán mikor baj , rögtön is,
Ilus néni tessék rögtön
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Gernyesre
. Én már Gernyés
[szerkesztői feloldás]
nem
– Annának semmit. Anna írta semmit.
Anna írta
másnapra karácsonyra, és jött el.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– Irtam neki Kertésznek
megyek, és Siposnak is. Azt ,
kint lesz-e a vonaton. A multkor Jóska kijött karácsonyra és roppant jól találta
magát, roppant jól.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meglátom[szerkesztői feloldás]
hogy
667
Globális
*
A jegyzetek
Kalotaszegen
készültek. Móricz Zsigmond
Kós Károly meghívására utazott
when="1914-01-31T00:00:00">1914. jan. 31-én
Kalotaszeg
Sztánára
, hogy részt vegyen az évente megrendezett református bálon
február 1-jén . 1914. febr. 4-én utazott vissza
Budapestre. Sztána
– este megyünk a bálba
*
engedjenek bé.
A
sztánai
református bálra, melyet
when="1914-02-01T00:00:00">1914. febr. 1-jén tartottak. A bálon Sztána
Kalotaszeg
minden jelentős családja, az értelmiség és fiatalok is
hagyományosan részt vettek. Csak két meghívott volt Budapestről, Móricz Zsigmond és Zrumeczky Dezső . Kalotaszeg
– amennyi
.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mind*
A következő számozott (668.)
oldal üres.
– eccer ölelj
ügyesen ( elereszti)
[szerkesztői feloldás]
Csak[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
megöleli
– Menyecske én vagyok
[szerkesztői feloldás]
nem[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Félek
leszek ott. szoktunk mi bálba
lenni, elmegyek nézni
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
csak
– meddig lesz itt Balázs az legyen itt segítőmnek,
*
A
sztánai
református bál szervezője Kós Károly mellett Balázs Balázs, Kós sógora volt. Sztána
[szerkesztői feloldás]
megbuktam[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– ne gondolja
[szerkesztői feloldás]
hogyPesten
, Budapest
Kolozsváron
vagyok szinész, Kolozsvár
Sztánán
is
vagyok.
Sztána
– hát ha azt
szeretne hát én
biztatom
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megölelni
– Most engem,
[szerkesztői feloldás]
híjtak[szerkesztői feloldás]
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Királyhágón
.
Királyhágó
– eccer kétszer
is tud hátha számlát adnék le
[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
nem[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– percre ha számolást kérik
mutassam én mit
dolgoztam.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
Az Olenák igen, a természete minden tiszteletre és rokonszenvre
*
Nem tudható, mely szövegrészbe tervezett betoldásról
van szó. Két számozott (678–679.) üres oldal következik.
680
Globális
*
Az oldalon valószínűleg korábbi ceruzaírású számolás, nem
tartozik a Tükör-jegyzetekhez.
– értelmes becsületes, középszerű eszű, és olyan tűzszékely és az első város a világon, és dolgozott ujra kezdte, nyomorgott,
, és mikor akkor meghalt, mikor azt
, most már élhetek
nyugton, apró panamákkal 25-30 ezer koronát s akkor a légy, a lábát s
. Gödri Ferenc .
[szerkesztői feloldás]
Sepsiszentgyörgy
Sepsiszentgyörgy
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megcsinálja45
-50 éves
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
megcsípte[szerkesztői feloldás]
megcsípte[szerkesztői feloldás]
meghalt
– idejön s küldi, olyan dühbe gurultam,
,
lesz, de bor , az ő
részére.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megmondtam[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
nem
–
ur, Károly – Kós ur, –á
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
Zrumeczky
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Én is törődök
[...]
ezzel
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
nem
– Ez a szenzáció , akkor elkezdtem
figyelni
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
volt
–
Kolozsvárra
.
Kolozsvár
– Roppant a
[szerkesztői feloldás]
szeretem[...]
, roppant tudok hozzájuk kapcsolódni.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Az ajtó sarkán lóg a piros öves hosszu kabát. A falon vasuti
térkép, fekete tábla, amire írják krétával a vonatok késését.
*
Helyszín egy vasúti állomás, melyen Móricz szátani utazása
során juthatott el. Az író naptárbejegyzése szerint 1914. febr. 3-án
Kalotanádas
, Kalotanádas
Kispetri
helyneveket jegyezte be. A vasutas elbeszélése alapján
készített jegyzet. Kispetri
– ez is svindli kérem, azért
, ha menetrend nélkül jön
egy vonat tisztviselőnek kell kísérni, hát egy menetrenddel
két vonat is
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
van
– állomáson kell ilyennek lenni. Tűz
alkalmával instálom gyűjtik össze a személyzetet,
ködbe, mikor semmit se látni.
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
azzal[szerkesztői feloldás]
vagy
– 20 13 percig
;
érte. Elküldtem egy tehervonatot
[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
fenntartottam[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
büntettek[szerkesztői feloldás]
meg
–
[szerkesztői feloldás]
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– adom oda az .
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
–
zsebembe, egyszer
, egy felügyelő
itt, cigarettával,
gyufám,
, 1
. Azóta instálom.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
megjártam[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
megkínált[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogylássa
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
van-e[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
megbüntetett[szerkesztői feloldás]
koronával[szerkesztői feloldás]
van
– Te itt te állandó szénraktárat csinálsz, te Erzsi ? (Gyártya a füstöt barátom, gyártya a
füstöt az anynya istenit. Má má
[...]
, az anyátok!
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Tudod mi ennek a hivatalos neve?
Vásárheli
gyors, a másik
Hódmezővásárhely
– Keresztes
, is jön többet menjen az anyja kinjába
[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
megharagudott[szerkesztői feloldás]
nemSztánára
.
a pap azt Sztána
[szerkesztői feloldás]
mondta
– az egész mezei gazdaságot behoztam és azt hittem először,
olyan dsiggező cipője
[szerkesztői feloldás]
hogy*
Táncos
cipő. A jig (dzsigg) néger tánc, melynek ritmusát főleg sarokkal verik ki.
[szerkesztői feloldás]
volt
– de azt a
[szerkesztői feloldás]
hogy megragadták[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
elég a hozzá kérlek
jövök s az Org K. ha eljutok nagy nehezen
[szerkesztői feloldás]
alásan,[szerkesztői feloldás]
hogy
– s töröm a fejem hova tegyem a pénzem; kérem hölgyem
szíveskedjék engem
kérem engem ne támadjanak így
én 4 apasági keresetet fizetek.
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
meghallgatni[szerkesztői feloldás]
meg,[szerkesztői feloldás]
mert
– Hát ha ilyen szerepre vállalkoznak tűrjenek el
ami hozzá tartozik. Légy nyugodt röhögtek
rajtam egész nap
[szerkesztői feloldás]
mindent
– Iduska fogadod
becsületszavadra több bort
iszol máma.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
– De kérlek szépen épen 12 esztendő óta
ezen és ezen
gondolkodom hanem tartsam hát
ne vágd a szemembe ezt a rossz viccet
[szerkesztői feloldás]
gondolkodom[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg
– Én is hízom már; de én milyen sovány
és
[szerkesztői feloldás]
voltam[...]
milyen szépen kihizlalta.
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– én tudtam micsoda egy profán
ez a
én 10 kávéházt bejárok s belekerül nekem legalább 10
feketekávéba,
tanuljam, s azt – ne verj
fel ilyen korán, – Szégyeld magad nyomorult hátha 4 cigánnyal jöttem volna.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
Zrumeczky
[szerkesztői feloldás]
míg[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mondja
– Kérlek 281 koronát fizettem a rendőröknek, de
írjam én azt körül a hölgyek előtt. Majd
.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megpróbálom
– Hát egyszer felbuzdult bennem 3 órakor a
. 3 órakor elmentem szóval, és egy
kapu alatt, az utca nevét
merem ugy híjják
Himző utca
[szerkesztői feloldás]
gerjedelem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
felmondani[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
becsület szavamra
Én barátom akkor valami
jogbölcseletet
[szerkesztői feloldás]
tanultam[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
levizsgáztam
– Gyerünk
[szerkesztői feloldás]
csak[...]
beljebb
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Jön le egy idős úr tudod ki az
[...]
: Ugy kell neki
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[törölt]
«
[törölt]
Férj (szivarra gyujt!), ideges
[betoldás]
Hölgy (háttal áll s tükör előtt a haját igazítja)
[betoldás]
Szobalány (belép) Méltóságos ur, –
[betoldás]
Férj (idegesen a feleségére mutat) Jelentse az asszonyának; ön a
alkalmazottja
[szerkesztői feloldás]
méltóságos[szerkesztői feloldás]
asszony[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
Szobalány[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
Asszony[szerkesztői feloldás]
méltóságos[betoldás]
»
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
megfogják[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
koronát[szerkesztői feloldás]
lecsillapodtak[szerkesztői feloldás]
csak
[javítás]
sajnálom többe került
egy. Az igaz
részletekben fizettem . 4 évig tárgyalták.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg*
Móricz Virág összefoglalásában a lejegyzett téma a
bordélyból, "a rendőrök markából" kimentett a honatyákról szól szól.
Móricz Virág, Anyám
regénye , (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1988)
–
nálam egy vas sincs öregem,
lehet ezt délután,
.
[szerkesztői feloldás]
Mondom[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
vagy[szerkesztői feloldás]
mikor
– ez azért volt öregem,
[szerkesztői feloldás]
mertBrassóba
kanalizáltak Brassó
*
és egyszer
Idézi Móricz Virág Anyám regénye c.
művében
Móricz Virág, Anyám
regénye , (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1988) : "Egész
úton a vonatban adomáztak, iszogattak, csudákat meséltek. Zrumeczky
lehetőleg minden jóból kivette a részét, vakmerő, polgárpukkasztó
stiklikból. Hogy mikor Brassóban kanalizáltak, az építők az ő vezérletével
felszedték a kanálist kivilágító lámpásokat, és libasorban vonultak a
rendőrök bosszantására."
[szerkesztői feloldás]
kérem[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
zsidót
És láttuk a kanálisoknál ki
téve a lámpák és eszükbe jutott
az összes lámpával libasorba.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
voltak[szerkesztői feloldás]
hogy
Ezért
30 .
[szerkesztői feloldás]
megbüntettek[szerkesztői feloldás]
mindegyikünket[szerkesztői feloldás]
koronára
– egyszer és adtam neki éjjeli
zenét, és minél sikkesebb legyen felültem a fiakkerres
lóra s a cigányokat beültettem a fiakkerbe. És a cigányok huzták a fiakkerből,
mi ültünk a lovon az orkán.
Harminc .
[szerkesztői feloldás]
elmentem[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
korona
–
szoktam ám, nézni akarom
[szerkesztői feloldás]
pedig[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy
–
sógoroknak, a magadénak se
vagy
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nagyon[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
ember
– hagyta volna el a
, ha jóravaló
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
felesége[szerkesztői feloldás]
ember
– most se leszek én jó ügyes fiu
[törölt]
« k »[szerkesztői feloldás]
nem
715
Globális
*
Helyszín egy vasúti állomás, melyen Móricz
sztánai
utazása során juthatott el. Az író naptárbejegyzése szerint
1914. febr. 3-án
Sztána
Kalotanádas
, Kalotanádas
Kispetri
helyneveket jegyezte be. A vasutas elbeszélése alapján
készített jegyzet folytatása a 693–698. oldalról. Kispetri
– tulajdonkép mondtam komplikált
dolog az egész én bíznám
ilyen
bizony barátom, én tudom
milyen veszedelemben forog a közösség.
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
emberekre[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
hogy
– végeredményben sokfelé biztosíték,
végig az egésztől,
az őr, ha az egész
elvéti akkor baj.
[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
hanem[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
megállítja[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
van
– jóakarat semmi egyéb,
ha szigoruan veszik a dolgot, akkor Bagi is és a is
tömlöcbe kerül,
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
mozdonyvezető
amikor a tiszt, az egy érdekes éccaka
, azt el felejtem soha. Mikor
a tavasszal , tél végén ,
tavasszal, márciusban.
[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt*
A következő számozott oldal (717)
üres.
Némelyiknek előadása
, az a hienceket itt
Komoróci a barkókat
[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
még*
tudja,
Bajor eredetű német nemzetiségű népcsoport.
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
van*
Komoróczy Miklós évtizedekig tanulmányozta a barkó nép
eredetiségben gazdag életmódját Borsod, Heves és Gömör vármegyékben.
Komoróczy Miklós, Gömör-Kishont vármegye népe, in Gömör-Kishont vármegye
Magyarország vármegyéi és városai szerk. Borovszky Samu (Budapest:
Apollo Irodalmi Társaság, 1903)
– is sütötte ő ki nekem,
mért ez Bach korszakba mikor csehek
itt hivatalnokok, itt szép lapos legelők vannak,
az egyik .
[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
hogyVárkony
. Hát Sajóvárkony
[szerkesztői feloldás]
kérem[szerkesztői feloldás]
voltak[szerkesztői feloldás]
mondja
Valódi tatárok, roppant durvák. Az
ver. Neki menni az semmi. Lakodalom .
[szerkesztői feloldás]
mindjárt[szerkesztői feloldás]
van
Raueshofer ur mesélte egyszer,
egyet és ki
volt
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
megbicskáztak[...]
. Egy [hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[...]
huzogatta a vállát,
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
– Bucsun és
,
bírtunk hazajönni.
[szerkesztői feloldás]
voltunk[szerkesztői feloldás]
megvertek[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem
Hát
verekedés. .
[szerkesztői feloldás]
kéremBalkánon
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
ilyen[szerkesztői feloldás]
Ráfogta
– Te ne lőjj rám, káromkodik, igen
, rőfre, méterre.
[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
tudnak
Sátáról
hetenként jön élelmi szerekkel kocsi, Sáta
[szerkesztői feloldás]
minden[szerkesztői feloldás]
asszony[szerkesztői feloldás]
szelet
Hát ott 5-6
és amilyen nálunk a léckerítés, egyik is tép
egyet és egymásnak, koppanások,
egy dobra. Összetörtek egy 20
hosszu kerítést, és mikor vége, szekérre és haza.
Csupa vér és csurgott róluk. Ilyen katonája nincs
osztráknak, ilyen nincs. Mert egy pár ezred és
kiveri. Mer más ha kap sebet, kiveri.
[szerkesztői feloldás]
kérem[szerkesztői feloldás]
van[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
méter[szerkesztői feloldás]
mind[szerkesztői feloldás]
ilyen
88 II. 35
alkohol
nagy falu, kis [törölt]
« szolgabírák »csendőr
[javítás]
[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
iparPthrügy
Prügy
11 IV. nagyváros nagyipar
Debrecen
Debrecen
15 V.
[szerkesztői feloldás]
Budapest
Budapest
szemefényük lányuk, aki magyarhoz ment
nagymuzsalyi
Horváthoz , vasutas az északi határon.
Nagymuzsaly
fiuk
Ujverbászon
tanít rajzot Zaidl lányt vett
el s magyaros házat épített Pichler Pál
Verbász
– Nagymama, de nagy orrod nagymama!
[szerkesztői feloldás]
van*
Móricz tematikus mutatója szerint a jegyzet címe
"Nagymama érkezése", más besorolás szerint a "Gyerekek" témába tartozik.
Enni
szabad Virágnak , fáj a gyomra
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
ennek a báránynak erős szaga van
Gyöngyi : – Én nagy vadok. Még
tőled is nagyobb. Még tőlem is nagyobb. (Sajátmagánál is nagyobb!!)
*
Móricz tematikus mutatója szerint a jegyzet címe "Gyöngyi
nagy", más besorolás szerint a "Gyerekek" témába tartozik.
– Annak majd nekem cukjot. ,
adjanak nekem cukjót.
[szerkesztői feloldás]
Megkérdezem[szerkesztői feloldás]
hogy
– Adjanak nekem cukjot mejt csukjók.
*
A
következő számozatlan oldalon Móricz Zsigmond ceruzaírású színdarab
fogalmazványa olvasható.
b1.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
*
A Tükör tematikus tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe
"Gyöngyi, Virág, Terka, Lenke", témamegnevezése "Gyerekek".
[szerkesztői feloldás]
Terka
Rozsfalvára
. Anyuka elengedett
karácsonyra. Rozsfalva
[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
még[szerkesztői feloldás]
nem – 32. Mikor eljöttem
nőttem és 3 kilót híztam
Felkáról
29 voltam és azóta 30 Felka
[szerkesztői feloldás]
centimétert[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
Lenke
[szerkesztői feloldás]
nem,[szerkesztői feloldás]
mert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
Nem
[szerkesztői feloldás]
Lenke
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
Én – Avval
szabad.
magatokat (a rend)
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Még[szerkesztői feloldás]
megütitek
Lenke – Jó (leül) Nézd Gyöngyi én
, kell bottal
verni.
[szerkesztői feloldás]
megtanítlak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
megtanítalak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
ne
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
barna
cipője, oldalra csapott furcsa szögletes haja, csillogó fekete szeme.
[javítás]
[szerkesztői feloldás]
Olyan[szerkesztői feloldás]
mint[szerkesztői feloldás]
Lenkét
[szerkesztői feloldás]
hogy
Elhallgat s azzal vigasztalja magát,
engem akadályoz az írásban. Aztán nézi.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
csak[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
Nem
[szerkesztői feloldás]
Virág
[szerkesztői feloldás]
ahogy[szerkesztői feloldás]
mindjárt
Bizony szólt vóna a Jézuskának,
bizony.
ugye apuka ugye, ugye, ha adta vóna ide
szóltam a Jézuskának, a
karikaütőt.
[szerkesztői feloldás]
nem nem nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
Nem bizony[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
vóna
– Apuka ,
kikapott Virág . Látod ugy kell, ugy kell,
káposztába hus kell.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
látod
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
[szerkesztői feloldás]
Mindenféle
Furcsa
Lenke tud olvasni, s ép
gyerek ezek.
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
Megyek szólni Terkának
vesse az ágyat. Ujra
összevesznek, most Virág
[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
meg[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Az este mikor
panaszkodott Terkának ,
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyit
[szerkesztői feloldás]
megvertem[bizonytalan olvasat] Ok: olvashatatlan.
[szerkesztői feloldás]
hogy
–
soha többet apuka, apa!
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
mondom[szerkesztői feloldás]
csak
A patikába mentek Terkával . odaadja a receptet. is a zsebébe nyul.
[szerkesztői feloldás]
Terka
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
– Ezt se hallottam
[szerkesztői feloldás]
meg*
A Tükör tematikus tartalomjegyzéke szerint a jegyzet címe "Imádkozás",
témamegnevezése "Gyerekek".
– attól . Az
fenyeget .
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
hálisten*
A következő számozatlan oldalon egy azonosítatlan gépirat
töredék van.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi
[szerkesztői feloldás]
meg[szerkesztői feloldás]
mindig[szerkesztői feloldás]
mond
– Most aludni akarok.
*
A következő
számozatlan oldalon egy azonosítatlan gépirat töredék található.
Virág – Apuka , lesz
sokszor szombat?
[szerkesztői feloldás]
még*
Kitépett oldal. A tartalomjegyzékben ez az
oldalszám nincs feltüntetve, a téma nincs besorolva.
– Itt egy asszony; a csolnakba ül, a hátán egy kosarat visz…
Nézd ez a katona bácsi a csolnakba VAN egy kosara, egy feje egy botocskája és
egy kis gyereket visz a hátán.
Az egész egy két-három cm hosszu gyűrött papír.
*
A 755. oldal hiányzik. A kötet hiányos, további kitépett
lapok helye látszik a kötésben.
[szerkesztői feloldás]
Gyöngyi[szerkesztői feloldás]
hogy*
A kötésből kitépett, kettétépett lap.
A Tükör tartalomjegyzéke szerinte címe a "nagymama érkezése", a "Gyerekek"
témakörébe tartozik.
– Ezt hova tegyem? Ezt hova tegyem?
sírósan
( egy kis szőnyeget cipel ) Ide tegyem. Ide a
nagy székre.
[betoldás]
1913 23
[szerkesztői feloldás]
november*
Móricz tematikus mutatója szerint a jegyzet címe "Nagymama
érkezése", más besorolás szerint a "Gyerekek" témába tartozik.
Ez a szakatos nem kell. Ami el van szakítva, nem kell. ( Eltépett papír )
*
A 456–457.
oldalak után számozatlan oldal következik, melyen a Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. regény gépiratának töredékei vannak
bekötve. A Kisvicákné vendégsége c. fejezet egyes részeinek szövegváltozata
a 731 után két fél oldal, 732 után 1 fél oldal és a 756 után egy számozatlan
féloldal. középen a kötés miatt nem látszik, egybeolvasva és a javításokat
jelezve: hát mi dolog vón a, hogy az egész falut
odacsődítse a
szakácsné
Borcsa, ha még olyan jó szíve van is
neki a szegényhez... Mer baj lesz abbul, hogyha az urak még eccer
előkerülnek... Pólika meg volt rémülve. Zsani néni, Pepi néni kimeredt
szemmel bámultak az asszonyra, aki titokzatosan nézett maga elé. – Hát
csak nem tartott az a szemtelen cudar asszony valami lakodalmat az én
házamban! – kiáltott fel Pólika. – De bizigen. – Jézus Mária, szent
József. Hogy? – Hát úgy, hogy összehíjták az egész falut. Dobszóvak
híjták cigánylakodalomra. Osztán el is ment ott mindenki, de csak a
rongyossa, kódussa. Vót, aki mondta, hogy nagy böjtje lesz még ennek, de
Borcsa azt kiabálta, [betoldás]
avval legeltette a népeket legjobban,
hogy neki az urak meghagyták, hogy mán kiütött úgyis a fóradalom, hát
legalább egy kalákát tartson addig a népnek, míg a muszkák jönnek. –
[betoldás]
[törölt]
« Disznóság »bent se a házba.
Én egy kis
baltával ott csibráltam a gallyat, úgy hallottam a csentemperjöket. Be
[betoldás]
[törölt]
« nn »tettem a lábam
[betoldás]
[törölt]
« voltam »
Lövés, egy csomó galamb felrepül a Szente házon. Átrepülnek a bankra.
*
A Tükör tematikus útmutatója szerint a jegyzet címe
Nagykőrös
. Nagykőrös
Kossuth balkezében egyensulyozza kardját, jobbal magyarázó
gesztust.
*
Tóth András közadakozásból
készített Kossuth Lajos
ércszobrát 1900-ban állították fel
Nagykőrösön
. Nagykőrös
– Kérlek szépen az elég kellemes is az a nevetés, de
határozottan lehangolja az a vesztés. Én tényleg
emlékszem tíz-husz , de
[szerkesztői feloldás]
embert[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
forint
– valóságos illusztrált kalabriász , valósággal.
*
Kaláber
vagy Alsós, kártyajáték.
[szerkesztői feloldás]
volt
Vékony, magas , magas domboru
homlokocska, de mire ez neki? Arra, köhögés ellen
rendeljen.
[szerkesztői feloldás]
ember[szerkesztői feloldás]
hogy
– rut hálátlanság volna imádni, aki
anyagi exisztenciánkat , megteremtette és
imádni.
[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
megalapozta[szerkesztői feloldás]
nem
– a piros almában
fehér papír, a fehér almában
a piros papír: gyönyörűen
. Azt a miniszter,
gyön az, a kereskedő is
a kertészeti kiállításon.
[szerkesztői feloldás]
például[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
mondta[szerkesztői feloldás]
hogy[szerkesztői feloldás]
hogy
– kérem, azt , egy alma
kiállítva, kanadai alma,
széles, lapos, pettyezett,
a bőr alma.
[szerkesztői feloldás]
mondja[szerkesztői feloldás]
volt[szerkesztői feloldás]
olyan[szerkesztői feloldás]
mint
[törölt]
«
– Előveszem a bicskámat, girizdekre vágom az almát,
kettőt megeszem s végigrakom az asztalt. Feltöri a diót a feleségem, nekem
[törölt]
[szerkesztői feloldás]
nem »
[törölt]
– oda, , ide
mellém én is akarom nézni. (a táblát amire írva a
poen.)
[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
nem[szerkesztői feloldás]
van
– lehet pénz nélkül játszani.
arról szó kérem.
[szerkesztői feloldás]
Hogy[szerkesztői feloldás]
Nem[szerkesztői feloldás]
van
