Móricz Dezső – Móricz Zsigmond (1908-04-02)

  Kedves  .  

  Feltettem ma a te cimedre 525 koronát. Engedj meg, hogy tudom mennyi sok dolgod van, magad irod, mégis téged kérlek meg ennek az elintézésére. De szükségem van most a te biztos elintézésedre, ezért kérlek.  

  Ismered a   való ügyemet. Tartoztam én neki az Ő elszámolása szerint 869 70 Ebből megkapott tőlem innen 500 forintot, most ebből az összegből kap szintén 125 70 ugy hogy még mindég adósa maradok 244 Én azonban még januárban feltettem 300 forintot a cimére s ugyanakkor 200 at , melyet azonban sem Ő sem nem kaptak meg. Én azt a pénzt már megreklamáltam, de még semmi válasz nem érkezett. A bankár szerint, akivel küldettem ebben a hónapban elintéződik, ugy hogy ide jön vissza a kezembe. Végtelenül sajnálom hogy igy van s hogy én a nem tudok most a helyet másat küldeni, de most én többszörösen is becsapódtam s nem vagyok még aranyat szóró. Én azt hittem sőt egész bizonyosra vettem, hogy az ügyvéd azt a 400 koronát szintén átadta, ami még őnála van s nekem arra nem is kell gondolnom. De elég csunya tőle, hogy nem küldte el amikor tudta pedig, hogy nekem mennyire fontos – különben mit arról beszélni, hisz miatta kergetődtem ki a világba, s lettem   szerint – hogy mi meg sem mondom. Azután meg arra sem számitottam, hogy 1000 koronám elfog tünni utazás közben s már ugy gondoltam az egész dologra, mint teljesen elintézettre, amikor felzavart nyugodtságomból  . De neki igaza van. Most arra akarlak kérni, hogy intézd el az egész ügyet tisztára, ugy mintha én lennék. Menj el   s számolj le vele. Ha át adod ezt a 125 is akkor nem marad már csak 244 és a kamat. Kérdezd meg hogy mennyit kiván. Azt irta nekem, hogy neki nagy kamatra kellett össze kölcsönözni egy s máshelyről, számitsa össze s az utólsó fillérig kifizetem, nem bánom ha 10-15 %ra megy is. Ha már benne vagyok ebben a lelket ölő dologban, legalább ne szidjon azzal is, hogy adósa maradtam.  

  Te adtál neki 700 koronát kölcsön. Nagy meggondolás után kérem azt most, hogy mond meg neki ezt, „  megküldte nekem most az egész összeget tehát levonom azt a mivel nekem tartozik, a többi itt van.” s legyek neked adósod azzal a 244 és kamatjaival. Nekem van itt a Doolar savings Fund & Co.nál chekkben 200 dollárom letéve melyhez azonban nem nyulhatok május 20-ig ugy mint kész pénzhez. Ennek a terhére küldök én most neked egy chekket 132 dollár 40 centről kiállitva, mely megfelel annak az összegnek melynek az előlegezését kérem. Hogyha én nem küldeném el neked május 20-áig azt a pénzt, azt hiszem, hogy ezt beváltja ott a nemzeti bank – mert hiszem hogy az itteni chekk rendszert hitelesitették ott is, s lehet vele ott ugy dolgozni mint itt – de ha nem váltaná be akkor ha elküldöd a nevezett banknak, az azonnal visszaküldi neked az ellenértéket. Én azonban ha megkapom ebben a hónapban illetőleg elsején a fizetésemet, azonnal küldöm neked. De nem akarok tovább   igy lenni, eleget szidta már a nevemet. Hiszem hogy te megteszed ezt, hiszen nem jár semmi megerőltetéssel s reám nézve roppant megkönnyebbülés lesz.  

  A másik 250 koronát légy szives leküldeni   bankigazgató részére Polgári Én

[törölt]

« azonban »

irok most neki s megirom, hogy a többit is küldöm 40 nap leforgása alatt, de azért te is irhatsz hozzá egy pár sort, mi azonban nem szükséges. Arra a pénzre nem kell ott kamatot fizetnem, mert tulajdonképpen ott is ugy dolog, hogy   ur becsapott engemet s nem kaptam én abból a pénzből csak felét pénzben, de hát az már mindegy, annak utána vagyunk, az is az iskola rovására megy. Ha most azt az 1000 utban levő koronát megtudom mégegyszer keriteni – mi miatt ugyan drukkban vagyok, akkor kifizettem minden adósságomat, mi kitett ugyan szép összeget, s mi megszenvedtetett ugy, hogy ha   egész csak jót cselekedne is ezután, mégsem tenné a hibáját jóvá.  

  A leveledet megkaptam. Ha én olyan ügyesen tudnék irni, mint te nem adnám semennyiért sem. Ebben a néhány sorban olyan szépen szememre lobbantod mindazt amit elkövettem, hogy ugyan van mit nyelni belőle s haragudni még sem lehet miatta. – Lehet hogy igazad van, lehet hogy nincs. Az bizonyos, hogyha nem kezdtem volna az iskolához, sohasem lettem volna Amerikában, sohasem tanultam volna meg az angol nyelvet, sohasem szenvedtem volna annyit, mint igy. Hanem az is bizonyos, hogy azóta már meglenne a diplomám, azóta már tanár lennék valahol s élnék ugy mint sok 100 más tanár. Hogy melyik ér többet nem tudom. Te fogod fel mint én,   meg szintén mint both of us. Neked lehet igazad, nekem is de neki semmiesetre. Ha az az iskola sikerült volna, – mert ha az a – – –   be nem csap sikerült volna is, – akkor őneki abból több jövedelme lett volna öt esztendőn keresztül, mint nekem, – hanem ezt ő elfelejti s dühében vak lesz s azt hiszi hogy olyan emberrel áll szemben, ki elkivánja az ő pénzét. Pedig azt megmutattam mindég, hogy igen is becsületemhez nem fér semmi, s hogy ennek az egész dolognak hogyha otthon maradtam volna? hiszen egész életemben megéreztem volna s még az unokáim is nyögtek volna miatta. – Nem szöktem én, nem akartam elfutni, hanem dolgoztam ugy, hogy nem tudom kitudná megtenni utánnam s csak azért hogy őket kielégithessem. Hanem csak találkozzak én velök majd megmagyarázok most már mindenkinek mindent. –  

  Én most teljes erőmmel haza felé készülök. Most irom a doktori dolgozatomat, mert szeptemberben ha csak megengedik először doktorátust akarok tenni. Ugy gondoltam, hogy junius végeig eltudok készülni a szóbeliekből is s akkorra lesz annyi pénzem, hogy indulhatok s megyek. Ugy számitottam, hogy mielőtt elmennék, felszenteltetem magamat, hanem tegnap kaptam meg a Presbyterytől az irotot, melyben öt esztendőre kell köteleznem magamat, hogy addig mindenesetre pap leszek itt. Már pedig erre nem kötelezhetem magamat most, mert könnyen megeshetik, hogy otthon maradok, s akkor hova lesz az eskü. Ha ugy lenne, hogy visszafognék jönni, akkor felszentelnek szeptemberben s az elég lesz. Magyarországban úgy sem érvényes az itteni felszentelés meg aztán ott ugy sem lennék én pap

[törölt]

« a »

 

  Ti hogy vagytok? Tud e már a kis   beszélni?   egésséges? Hallom   házasodik. Kit vesz el? senki nem ir róla semmit sem.  

  Isten áldjon meg mindnyájotokat. Ne vedd rosz néven hogy fárasztalak és kérlek, mert arra gondoltam, hogy igy bizonyosan le lesz már tárgyalva az egész ügy

[törölt]

« bizonyosan »

. Még megmarad 23 korona, azt légyszives odaadni  , mert azt neki küldöm iskolai dolgokra.  

  Isten áldjon meg mindnyájotokat, – mindenikőtöket csókolom szeretettel . 828 Ridge Ave§  

  1908 ápr 5.