Móricz Zsigmond – Holics Janka (1907-07-13 és 1908-09-17 között)

  És milyen kétségbeejtő következményei vannak. Tegnap a Kisfaludyban eldőlt volna, hogy kiadják-e hát a könyvet , ma Az Ujságnál[PIM] nagy ribillió lesz, hogy sem Nagyapót nem csinálok, sem az Urániába[PIM] nem megyek, a hol premier van ma. De nem birok. És tudod, hogy nekem a te tetszésed, érzésed fontosabb, mindennél. Azért te gondolj rám, tudod hogy a legutolsó mozdulatig a te kezedben vagyok, ugy dolgozz velem, hogy jó legyen minden. Te mindent tehetsz velem, szorgalmas, ambiciózus és sikeres embert, vagy tehetetlen züllőt. Én mindenért téged tettelek felelőssé azon a napon, mikor beléd szerettem. A sikereim ugy a tieid, s csak a tieid, mert Te tettél képessé rájuk, mint az ilyen hibáim. – Már ugy odavagyok, akárhogy akarnék is, ma nem mehetek fel az ujsághoz. Irj édes egy névjegyet  , hogy mondja meg  , hogy beteg vagyok, tegnap is már, – küldjön mást az Urániába[PIM] és   mondja meg hogy ma ne küldjön postát.  

  Csókollak édes, imádlak. Lehetek jó, rosz, lehetek most előtted akármilyen gaz, de imádlak, imádlak, ugy a milyen vagyok.  

  És te egyél,   nem mondhatod, hogy nem akar enni! neki adnod kell. .