Móricz Zsigmond – Holics Janka (1907-03-08)

  Őnagysága  

     

  urasszonynak.  

  IX. Márton u. 35/c III. 44.  

  . 1907. márcz. 8.  

  Édes  ! Abból, hogy tintával irok a következő dolgot kell Sherlock Holmes módszerével kiolvasnod: Elértem a legutolsó fokra, korcsmában vagyok. Nem kaptam szállást másutt zsidó bűzre szorultam. Tegnap egyebet nem evék, csak az este egy pohár kávét, három főtt lágy tojást és három kiflit. Fizetettem érte 30 A szállásért fogok most bizonyosan egy koronát, egy vándorló részeges gépjavító magisterrel aludtam egy szobában. Pap, tanító nem hívott meg. Nade ez panasznak s kesergésnek hallik talán, pedig szó sincs róla, iszonyuan jól érzem magam. Csak egy dolog bánt, az hogy itt sincs semmi eredmény – eddig egyetlenegy mesemondót sem találtam. Egyetlenegy érdekes dalt hallottam , a hol most vagyok, és az a   nótája: Irok néked aranyos levelet ! Érthetetlen hogy került ide, de nem az eredeti dallammal dalolják, csak rá csavarják egy nótára. Szórul szóra végig az egészet. Ha így haladok, vasárnap megyek haza akármi is lesz. Borzasztó szégyellem a sikertelenséget. Tegnap este komédiába voltam.  

  Szegény vándor csepürágók jöttek a faluba s én is buzditottam őket egy hatos ára megjelenéssel. Láttam hogy nyelik a kardot, eszik a tüzet, hogy járják a lengyel zsidó tánczot, hogy mond a bohóc rosz és ócska, de trágár vicceket és láttam a szinfalak mögötti éhséget és jókedvet. A világ legirigylésreméltóbb emberei ezek, mindenki szánja őket s mindenkit kinevetnek, – de azért nem szerettem volna most útra kelni velük, pedig az én utam még furább. Ugyanilyen koszton élek azzal a külömbséggel hogy én szórom a pénzt, ők meg gyűjtik.  

  Csókollak számtalanszor én édes, édes szívem, sírig szerető