Sipos József – Móricz Zsigmond (1906-05-02)

  Kedves  !  

  Illatos virággal, kövér harmattal ékes május derült a magyarra. Meg van minden feltétele a gazdag termésnek, csak a jégeső el ne verje, vagy a hernyó le ne rágja a gyenge lombokat! – De hiszen nem ezt akartam én mondani, hanem azt, hogy ilyen virágos, ilyen harmatos legyen egész életed, de bő zsírral is ékesítse meg azt az Ur! Ezt kívánjuk Zsigmond napjára.  

  A nóta küldeménynyel  nagy követ vetettél a szívemre. Nem értékesíthetem őket több okok miatt, melyek itt következnek:  

  1.) Nagycsütörtök reggelén egy balta éle annyira behatolt lábam izomrostjai közé, hogy azóta ágyban fekszem, s a legszükségesebb dolgokat is csak lassu és bizonytalan közvetítéssel tudom intézni. Az ünnepeket a sebláz fájdalmaival töltöttem; azóta meg csendes türelemmel és unalommal heverészek.  

  2.) A szerzeményetek itt csak ugy lenne pénzre váltható, ha a  , vagy kortesek beszereznének egy csomót és azt szétosztanák (mert, hogy paraszt ember hangjegyért pénzt adjon, arra várjunk még egy pár évszázadot); itt pedig egyetlen jelölt lévén, sem korteskedés, sem választás nincs.  

  3.) Ha a dallam népiesebb, és ha egy héttel korábban kapom, is meg tudtam volna kedveltetni, és 40-50 példányt eladni (mert a szöveg alkalmas arra), – de bizony kivált az első darab chromatikus menetű melódiája csak civilizált fűlnek való. Azután későn is érkezett, mert ma már elveszti aktualitását.  

  4.) Én magam örömest megváltanám az egész szállítmányt, de ezt nem tehetem, mert… sapienti pauca.  

  – Ezokáért légy szíves megírni, mi légyen az ide küldött példányokkal?  

  Ami a utiköltséget illeti, – már eljutottunk az első bírósági kedvező ítéletig, de az is megfelebbeződött s így még pár hónapig várhatunk. Addig bizonyosan nem kőtődik egyébre.  

  Ezenkívül elég jól vagyunk, urasan, pénz nélkül. Tisztelünk téged is,   is, a   is, meg a kedves szüleidet és testvéreidet is.   különösen ad át köszönetemet a januárban elkövetett szívességeért.  

  1906. május 2.  

  szerető barátod