Holics Janka – Móricz Zsigmond (1904-12-24)

  , 1904. dec. 24.  

  Édes  ! Ma egész nap takarítottam, tiszta is most minden zug. Az óra tetején vastag rétegben állt a por. – A lámpa, az ragyog, egész délután, alkonyatig azt puccoltam. A kenőcstől gyönyörűen "néz ki" a kezem. Kicsinosítottam az ünnepre; a lámpát is, a kezemet is. De magának így is elég szép ugy-e, kivált most, messziről, úgy sem érzi, puha-e, érdes-e. –  

      nénivel föz a konyhában,   fekszik a diványon, a kártyáznak itt mellettem,   közbe egy   regényt (Cascabel ) nézeget, én meg levelet irok. – Este 6 óra van. Ez karácsony esténk. Legutoljára 7 év előtt töltöttem ezt az estét itthon. Akkor még karácsonyfánk volt, én gyerek voltam. Arra a karácsonyra nagyon jól emlékszem, mert az volt az első és utolsó, a melyiken én díszítettem a fát, mert "már nagy lány vagyok." – És

[törölt]

« volt »

olyan közönyös itt szinleg ez a szent, ez a boldogságos este! – Tavaly, emlékszik édes? – 9-kor jött fel már maga hozzánk. És eszembe jut sorra minden karácsony este, a mit eddig éltem s a melyikre emlékszem. És annyi gondolatom támad. Úgy elábrándoztam az imént. És mondhatom, boldogan gondoltam vissza eddigi életemre. Aránylag szerencsésnek mondhatom magamat. – Vagy csak most érzem ezt, hogy olyan nyugodt vagyok? Azért vagyok nyugodt, mert nincs semmiben szükségünk, most, nincs gondunk most, sem anyagi, sem lelki hál´ Istennek. És nekünk kicsinyek az igényeink ugye-e édes, maga is meggyőződött erről? – Azért irom ezeket, hogy lássa, mennyire nincs oka aggódnia miattam. – Ha itt volna! – De így is jó. Ott is nagyon hiányzana maga, édesem. A maguk karácsonya is sokkal boldogabb, hogy maga köztük van. Maga mindenütt boldogság,

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

 

  Közbe vacsoráztunk. Most a végin   egy drasztikus viccet eresztett útnak, de a melyiken én jót nevettem, mert az előadása volt nevetséges.  

   : A multkor a nénimnek küldtek egy hurkát és kiszedtünk belőle egy régiség gyüjteményt. –  

   . néni: Mit?  

   : Egy szöget, … – –  

   . néni sürgeti: Hát még mit, hisz azt mondtad, hogy sokfélét. –  

    nem tud egyebet hirtelen kitalálni, hát  : Egy csizmatalpat  

   : Ha még csak azt, egy egész csizmát huztunk ki. –  

  Hát ez nem furcsa? –  

  Édes, egész más a hangulatom most vacsora után, mint mikor írni kedztem. Majd az ágyban folytatom az ábrándozást. A levelét most kaptam, köszönöm édes. Én is régen készülök írni, de ugy elfáradok mostanában estére, hogy alig vá-