Davidovics Ferenc – Móricz Zsigmond (1904-09-22)

  Nagyságos  !  

  Kezdettől fogva nagy szimpatiával viseltettem az "Ujság" iránt. Nem csak azért mert az élén par-exellence író embereket tudtam, hanem mert a lap szelleme olyan kiválónak tetszett, amely előtt kalapot emelnem kellett. Dicsértem is mindenki előtt és szívemnek igazi öröme volt, amidőn egy-egy uri csaladot ismerőseim köréből meghódítanom sikerült az Ujság számára. Igaz, hogy hogy ez az önkéntesen kitűzött feladat nehéz nem volt, csak éppen azon igyekeztem, hogy nehány számot elolvastassak velök. A többi könnyen ment s ez nem az én érdemem, hanem az Ujságé, amely megszeretette magát. Igazán sajnálom, hogy az "Ujság" iránt érzett szimpathiámnak elmulni kellett. És ennek ez a rövid genezise.  

  A mult hó elején állás és kereset nélkül voltam s ekkor levelet írtam szerkesztő urnak, a melyben munkát kértem csak ideiglenesen. A levél vivője azt a választ hozta, h. délután jöjjek. Egy óráig a folyósón kellett várnom (előszoba nincs?) s aztán

Párisi

Pariss Pál

  urhoz utasítottak. Tényleg ott találtam  . úr asztalán levelemet, ami kellemetlenül érintett. Tehát   ur engem nem fogad, – no, gondoltam, ez utoljára is még menthető, noha az általam annyira hirdetett szellemi kiválóságon már ez a tény is csorbát ütött.  . úr biztosan igérte, hogy bennlevő gyermekverseim közül egyet kiadni fog rövidesen. A már megjelenteket nem honorálhatja, de az ezután megjelenőket igen. Nekem persze rögtön segítség kellett volna, de ilyennek hián biztam az igéretben, hogy egy-két hét alatt némi pénzhez jutok honorarium czimén.  

   . úr igéretét nem váltotta be. A két hét elmult, pénzre már nem volt szükségem, minthogy időközben állást találtam. Azóta már közel 2 hónap mult el és vers meg nem jelent meg. annak idején az írta, hogy "igen ügyes és bájos versek" de most sürgetéseimre, hogy havonként egyet közöljön, nem is válaszol. A mult héten már bélyeggel ellátott borítékot küldtem, visszakérve a verseket. Semmi válasz. Ilyen eljárásra nem tudok kritikát.  

  Ez az egyedüli oka szimpatiám csökkenésének. Kérem most   közbenjárását; tegye lehetővé, kérem, hogy verseimet visszakapjam. Hiszen ez tulajdon! A versek annak idején közlésre elfogadtattak, tehát nem érték nélkül valók.  

  Egyébként maradok  . urnak igaz tisztelettel:  

   

  (Dalos bácsi.)  

  , 1904 szept 22  

  Baross-utca 38 7.