Holics Janka – Móricz Zsigmond (1904-06-27)

    mindjárt észrevesz és kitalál mindent, pedig nekem semmi bajom, s hogy reggelre virradtunk könnyebben belenyugodtam a maga határozatába, szinte kár volt azt az esti levelet elküldeni. Most már   akart magának írni – pedig én egy szót sem szóltam, csak azt, hogy nem jön – ő   együtt azt hiszi, hogy maga azt várja, hogy ők hívják magát. Ha csakugyan ezt várná, legyen meggyőződve, hogy tőlük telhetőleg szivesen látják s most, hogy azt írta, hogy nem jön, mindnyájan meglepődtünk, mert már legkésőbb csütörtökön magunk között hittük. No, de nem baj, több is veszett Mohácsnál! (Hisz írni itt is lehet, sőt még jobban, mint ott, – vagy mi hát az akadály?) De ugy-e, 15-én jön? Ha akkor sem… akkor aug.-ban már ne jöjjön, nem érdemes. Szegény, mit fog maga csinálni! Igen bizony "fáj a szivem érted" De majd kárpótoljuk ugy-e? Ah, dehogy! Nem hiszem én! – Igaz! Kérem, ha   megy, csak annyit mondjon  , de ne a   előtt: A monogramm már nem kell, elkésett, küldje vissza a selymet. – Két hét óta nem tudott megérkezni. Hát maga, vajjon, megérkezik-e két hét alatt? Olyan nagyon, olyan epedőn várja