Móricz Zsigmond – Holics Janka (1903-09-20)

 

Boríték


facsimile
 
Holics Janka
Holics Janka
 
  kisasszonynak  
 
Budapest
Budapest
 
  IX. Márton u 35 e. III. e. 44.  
 
 

Levél


facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
  Édes egyetlenegy  
  őrülten imádott
Jankám
Holics Janka
!  
  Terhes és alkalmatlan az magának hogy én annyira szeretem? hogy mióta csak ismerem soha nem gondoltam másra igazán szeretettel; se férfira, se nőre a legszorosabb családon kivül, csak magára.  
  És hogy ugyanazt szeretném, ha magától is hallhatnám. Én nem tudom miért, de a kicsinyességig érzékeny és kétségbeesetten mohó vagyok a maga szeretetére az utolsó morzsáig. És fellázit s kiforgat önmagamból az olyan eset mint a mai is volt.  
  Nem vágyom rá, hogy kinevessen, de nem is félek annyira tőle, hogy be ne valljam hogy most is szédűlök a bánattól, hogy a fényképét nem engedte lássam, – vagy inkább nem törődött vele látom-é vagy se.  
  – Ez megint egy szeszélye. Ujra egy szeszély.  
  – Dobja el
engem. t. i.
[beszúrás]
Peti
Burghardt Péter
és vegye el tőle.  
  Ilyen páratlanul gyöngéd szókkal fejezte ki azon való örömét, hogy én szinte belereszkettem az örömbe mikor megláttam.  
  S aztán elvette ő maga ki
[törölt]
« , »
? az én
Jankám
Holics Janka
, miért? miért a jó fiu, a kedves
Peti
Burghardt Péter
látni akarta. Persze odaadta neki s beszélt róla vele. S elfelejtette négy óra hossza alatt, hogy visszaadja puszta udvariasságból annak a kitől elvette.
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
 
  S aztán egy sarok – el kellett hogy készüljön, mire egy gyöngéd és vígasztaló szava és mozdulata jött.  
  Jól esett, de tehetek én arról, hogy olyan kínos óra után nem volt elég ennyi.  
  Én betege lettem és ő még észre se vette, hogy talán fájdalmas volt, ma százszorta jobban mint máskor, az az "áldott jó
Peti
Burghardt Péter
" beczéző modor.  
  Én nem törődöm az egész
Petivel
Burghardt Péter
, hála istennek tudom
hogy
[egyéni rövidítés] Móricz Zsigmond
nem "veszedelmes," – de bizony ma, meg most is igen fáj, hogy magának még sejtelme sincs róla, hogy milyen hihetetlenül kinos perczeket – mivel okoz nekem.  
  Vagy azt hiszi, hogy ok nélküli semmiség volt, a minek a könnyét látta ma a szememben? s magának esik zokon, hogy egy pillanat nem elég arra, hogy azok felszáradjanak; egy arczsimitás nem, hogy rögtön vig fiucska legyen a zokogóból.  
  Fura alak a zokogó? De minden a hangulattól függ. Emlékezzék csak arra a hangra, hogyan adott engedelmet arra hogy ma délután elmehessek… és arra, hogy mondta a fent idézett megjegyzéseket.  
  Lehetek én gyarló és kikomédiázható alak, de lenni kell egynek a ki nem kaczag rajtam és ennek Magának kell lennie,  
  más ne is próbálja, mert van nekem is válaszom, – csak akkor nincs, ha a Maga védőszárnyai alatt áll, ezért nem kapott még soha replikát az a bizonyos páratlan jó fiu.  
  Édes, édes, édes
Jankám
Holics Janka
! Ugye soha se mondtam még ilyeneket Magának?  
  Nem mertem, mert sose hittem még olyan
[törölt]
« é »
e
[javítás]
rősnek a szerelmét, hogy ilyet is megbirjon; – de most már bizonyos vagyok felőle, mint az életemről, bizonyos vagyok, hiába tesz maga olyan könnyelmü megjegyzést néha  
  – Vissza tudok fejlődni könnyen (olyan idegenné…)  
  De én tudom, hogy a mi szövetségünk biztosabb alapon áll, mint a Sion hegye
*
Utalás a szilárd erődítményre és az istennel kötött szövetségre. Az oltalom jelképe.
, és földindulás sem renditi meg, nem hogy ilyen szerelemböl fakadó tisztázódás.  
  Hát legyen irgalmas hozzám édes egyetlen
Jankám
Holics Janka
, légy jó Angyalom. Nincsen nekem senkim rajtad kívül és ugy szomjazom a szerelmedet, mint a Szahara az esőt, minden csepp éget a mit nem én reám hullatsz.  
  Csókollak számtalanszor sirig szerető
Zsigád
Móricz Zsigmond
[aláírás] Móricz Zsigmond
 
 
Kispest
Kispest
. 1903. szept 20.  
 
 
Móricz Zsigmond utólagos rájegyzése a borítékon:  
  1903 szept 20