Levél
Vashegy
Szirk
Hogy telnek, mulnak a vacátió?… Ugye már nem beteg az
édesapja
? és senki sem? Ez a kérdés aggasztott – ugye ok-talanul? De azért én kivánok
jó egészséget, – olyat, a milyen nekem s nekünk van, kik ezen az árva világon maradoztunk.
De mennyi minden változott itt, mióta kirepült a dali madár!…Holics Zsigmond
*
leveleket, árkusokat, könyveket tudnék
teleirni vele. Már a régi kedves ablakából sem a régi a kilátás, eltüntek a – hordók s a
helyükön olyan palota alapját ássák, a mely elrabolándja a messzi, messzi robogó vonatok s
a közvetlen közelben, az utczán ácsorgók – láthatását… De hát még ennél fontosabb és
nevezetesebb históriák. Ha az mind ide férne! És itt olyan hosszu, hosszu, unalmas a nap…
s mégis rövid a dologra.
Daliás, délceg (régies).
