Holics Janka – Móricz Zsigmond (1903-05-28)

  , 1903. május 28-án  

  Édes  !  

  Maga az első, akinek írok, de hát ez nem baj, úgy-e nem édes egyetlenem? Pedig a többiek is várják az én gyönyörűséges ákombákomjaimat. – Olyan nagyon furcsa még most itt; 24 órája vagyok itthon. Maga talán szintén otthon van már, (¹/₂ 5!) ha lennék, talán nálam volna. Még nem tudom, fog-e hiányzani nagyon, most úgy érzem magam, mintha én nem is lennék ilyen kétségbeejtően messze Magától, hanem csak ott 1–2 km.-nyire , mint mikor vártam s nem jött. Látja, míg ezt a mondatot leírtam, megváltozott a kedélyállapotom. S mióta elváltunk, először érzem, hogy én egyedűl vagyok. Hiába szeretnek, hiába örülnek nekem itthon! De úgy e, Maga nevet ezen a gyerekeskedésen? Oh persze, hisz Maga okos, komoly, Maga tudja, hogy semmi sem tart örökké, tudja biztosan, hogy nem leszünk mindig mérföldekre egymástól. Hát hisz ezt édes kis "bogárkám" ( , v.  . néni nevezte el így) én is sejtem, de hát nem lehet minden ki olyan józan, mint Magácska!  

  Én azért csak pityergek úgy néha-néha minden ok nélkül. Ne féljen nem betegszem bele, meg lehet ezt szokni könnyen! De hogy a dologra térjek, hát amint ott hagytam magokat a faképnél, egy fél könyvet sem tudtam volna hazáig kidrukkolni. Az utazás a

[törölt]

« m »

aga jóvoltából a lehető legkellemesebb volt. Nem fogok unalmaskodni annak részletezésével, csak annyit, hogy a fülkében az indulástól 1–2 állomásig 3-an voltunk (2 férfi) de mivel az ablak nyitva volt, az egyik úr elpártolt tőlünk. Maradtunk kettecskén (csakhogy nem "te, meg én") egy középkorú, elég jó arcú bácsival, ki mint reggel megtudtam 1 egész erejéig megvesztegetve a kalauzt, a fülkét a saját kényelmére kibérelte. De volt annyi sütni valója, hogy ezt csak reggel árulta el, mikor ébren – és alva álmodozásainkból fölébredtünk; különben én kivonultam volna discrét a kibérelt coupéból. Ezt ugyan ő  

  Levelét már kedden kapta meg, s egy napig hordta magánál felbontatlanul. Tegnap olvastam én, köszönöm édes  !  

  Ej, no, hát nevess ezen a csudaszülöttön, – pillanatnyi ihlett szállt meg; lám még kínrímelni is könnyebb . Biz itt csak üde most is a lég! T. i. kint, ide benn elég nehéz a levegő, a gond és bajok terhelik.   beteg, egy nagy daganata támadt az oldalán, na a legkészségesebben elengedte a délelőtti órákat, dacára annak, hogy az urfi nem tudta

[törölt]

« az órák »

tárgyak egymásutánját sem elsorolni reggel 8 órakor.   a mennyire lehetett rendbe hoztam, elintézve ügyeimet, délután mentem  , s másnap onnét gyalog 3 óra hosszat bandukoltam . Azóta itt szívom, ezt az éles levegőt. A kemény víztől a kezem feje már ki is pattogzott.  

  Nos, meg van elégedve az utirajzzal. Dehogy van! Azt kérdi borotválatlan arcocskája és csillogó két szeme, hogy: "Hát én mikor jutottam eszébe?!?" "Ugy-e akkor nem, mikor avval a szalámigyűlölő bácsikával diskurált, sem "az árva  ." Azt írja többek közt, hogy pityergett. Egy hét mulva ő is megy. Szegény  !!  

   

  ja meg helyettem. Otthon hogy vannak?