Móricz Zsigmond – Móricz Dezső (1903-05-07)

  . 1903. máj. 7.  

  Édes  !  

  Hát ott állasz a nagy nap előtt! Mennyit gondolkoztál, féltél – és dolgoztál, mig ideértél ugye? Én is ott vagyok lélekben veled s szeretnélek bátoritani, hogy ne félj, nem olyan szörnyűség, nem olyan ijesztő vallatás az a mi rád vár. Még csak spanyolcsizmát se huznak a lábodra.  

  Egy rendkivül fontos. Az hogy sohase veszitsd el a lélekjelenlétedet. Frissen mozogj, igyekezz eleven lenni s gyorsan gondolni egyik dologról a másikra. Azon légy, hogy gyorsan váltson az eszed. A legnagyobb baj vizsgánál az, ha a felelő egyszer csak megáll s gondolattalanul elmered. Ugy, a szó szoros értelmében megáll az esze. Erőfeszités kell ahhoz még pedig nagy, hogy a legizgalmasabb perczben is összetudja szedni magát az ember.  

  És az érettségi, tudom én, hogy nagyon idegfeszitő. Azért, mert nagyon sokat emlegetik, mert nagyon fontos szerepe van az egész jövőre nézve, – és nem azért, mintha nehezebb volna mint akár az órán való felelés.  

  Mikor utána leszel, azt mondod majd hogy: Akár öt helyett levizsgáznék, nem, leérettségiznék még.  

  Én is igy éreztem és mondtam annak idején, adja isten, te is igy légy.  

  Irtam levelet is az érdekedben s teljes lélekkel rajta voltam, hogy a te igazadat a legtisztábban megmutassam.  

  A tanáraidtól ne félj, ők bizonyosan nagyon jók lesznek hozzád. Csak te légy éber eszű, figyelmes és józan. Nem ugy értem ezt a szót, hisz ezt nekem nincs mért emliteni se, hogy az érettségis dorbézolásokban részt ne vegyél, – hanem hogy lázas-ittas ne légy.  

  Csak hidegvér és elegánczia!  

  Csókollak számtalanszor édes jó testvérem, sirig szerető