Móricz Zsigmond – Holics Janka (1902-12-15)

 

Boríték


facsimile
facsimile
  Őnagysága  
 
Holics Janka
Holics Janka
 
  kisasszonynak  
 
Budapest
Budapest
 
  IX. Márton u. 35/c III. e.  
 
 

Levél


facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
 
kis pest
Kispest
[titkosírás] Móricz Zsigmond
 
 
krisztus urunk születése után
gyrrkilncszázkttdik sztndőbn decembr
[szerkesztői feloldás] ezer-kilencszázkettedik esztendőben december
hó tizedikén
[titkosírás] Móricz Zsigmond
 
 
mikor azt hittem hogy őrült szerelmes vagyok – gyönyörűséggel festettem a szerelemtelen modern, rideg, sivár mindennapi életet.
[titkosírás] Móricz Zsigmond
 
 
most mikor azt hiszem hogy már nem vagyok szerelmes – égő gyönyörűséggel képzelem el a szerelem apotheozisát
*
Megdicsőülését (görög).
s ott élek a bájos, regényes, hősi, csodált, imádott s rég letűnt lovagkor vadregényes tájain.
[titkosírás] Móricz Zsigmond
 
 
itt ha
[törölt]
« i »
gy
[javítás]
va bus télt – tavasz mosolyát keresem telhetetlen – s vágyom magát ah egy gyöngyvirág bokrétával meglepni drága. …
[titkosírás] Móricz Zsigmond
 
  Decz. 15. este 10 óra.
Kispest
Kispest
 
 
  Beteg vagyok. Már régen voltam az.
  S most meglepett galádul a czudar baj.
  S most tán a véges vágy legvégin állok.
  És mihamar megfejtve: titkok, átkok!
  Megadva minden: vágyak, álmok!
 
 
  Óh könnyű lábbadozva, humorral cziczázni,
  De az a percz, mikor a rémes vázzal
  Ugy érzi az ember, hogy szembe néz,
  Haj, az a percz szédítő és komor.
 
 
  Hát nem galád, és nyomorult csoda
  Hogy itt rugódunk és majmoskodunk,
  Magas gallérral törjük a nyakunk,
  Egyetemre nem járunk, kurizálunk
  S más rettentő dolgokat mivelünk
 
 
  És itt a percz és egy fess úr benéz,
  Kinek zörög bokája, mint az orsó,
  És aszondja: szervusz fiu, gyerünk.
  S van kedvünk tánczhoz vagy nincs
  Ez egyre megy elgaloppoz velünk.
 
 
  Hisz meghalni a menykőnek van kedve,
  És mégis megjön rá mindenki kedve.
  Elő tanulmányok nélkül
  És oklevél, bizonyitvány nekül,
  És próbák, és trenirozás nekül,
  Befektetés, reszkirozás nekül,
  De a mi fő képesités nekül,
  Csudálatos, bámulatos
  Mindenkinek hogy sikerül.
 
 
  – Jaj, de nyilallik!
  Jaj de sajog!
  Már csinyján szólok, tán
  Eloldalog –
  A nyavalyám; – ah, az ördögé;
  Én nekem
[törölt]
« nem »
[egyéni rövidítés] Móricz Zsigmond
nem
[beszúrás]
kell; üssön belé
  A sistergős tüzes istennyila,
  A pokol minden nyavalyáiba
 
 
  Biz ugy van, – azaz pardon
  Édes Nagysád,
  Ez stil ugyé nem
  Sérti magát?
  Tudom ez nem illik
  De lássa, lássa
  Egy nyavalyásnak
  Ne rójja fel nagyon.
  (Na most abban hagyom,
  Mert ízetlenedik
[törölt]
« m »
  Már a krumplileves, –
  Félek nem lesz kedves,–)
  Szittyául, elől, írt a másik én,
  Ki tudja leszek-é azzá megén’!
  A kápráztató kristálytakaró,
  Bár vagyon bőven nem sugár
z
[beszúrás]
sok jót!
  No most nyögjünk tovább, – az éj de fád.
 
  Egész komolyan mondom, hogy melankólikus hangulattal fogtam ehhez a levélhez. Lássa, elrepült a melankholia, de maradt helyette egy csipet friss kedv – köszönöm magának. Azt hittem itt tömören, a halál révén, életfilozófiámat fogom össze epigrammázni, – ismét csalódtam. Hja, csalódás az élet fűszere. Külömben remélem még vagy tíz évig nyugodtan humorizálhatok Halál ő felsége rovására.
Zs
Móricz Zsigmond
[aláírás] Móricz Zsigmond
.  
 
 
Móricz Zsigmond utólagos rájegyzése a levélen:  
  Mikor azt hittem hogy őrült szerelmes vagyok: gyönyörűséggel festettem a szerelemtelen modern, rideg, sivár mindennapi életet  
  Most mikor azt hiszem hogy már nem vagyok szerelmes – égő gyönyörűséggel képzelem el a szerelem apotheozisát s ott élek a bájos regényes hősi csodált imádott s rég letűnt lovagkor vadregényes tájain  
  Itt