Móricz István – Móricz Zsigmond (1902-08-25)

 

Levél


facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
  Édes
Zsigám
Móricz Zsigmond
!  
  Mostanában kint szoktam járni az erdőbe, készűlvén a vizsgára ott megismertem egy olyan 56 esztendős dinnye kerülőt, s nagyon érdekes ember, aztán az mondott nékem egy rigmust. Minden nap találkozom vele, úgy hiszem, te úgy is gyűjtöd az ilyeneket, hát elküldöm neked. Különben nem sokat ér, mert egy jó rím nincs az egészbe, de én felírtam egy papirra, mert a bácsi azt mondta, hogy régen ilyeneket tudtak, még az apjától tanulta, de nem teszik azt úgy sem könyvbe.  
  Talán egy 5
kr. os
[szerkesztői feloldás] krajcáros
bélyeget nem ér meg, de hallgasd meg, olyan naiv, hogy az ember mulat rajta. Ponyva irodalom:  
 
  Széles jó kedve van
  Varju Gábornénak.
  Temérdek kedve van
  Varju Gábornénak.
 
 
  Azt mondom, ne örülj
  Te kevély szépasszony,
  Azt mondom ne tánczolj
  Te kevély szépasszony!
  Haragos az urad
  Majd megtanit téged,
 
[törölt]
« Haragos az urad »
  Görcsös nagy botjával
  Majd elpáhol, – érted?
 
 
  Mit nekem az uram,
  Ugye Gombos Palkó
  Csak roppjuk a tánczot
  Hallgassék vén szajkó.
 
 
  Egyszer csak betoppan
  Mérges Varju Gábor
  Messze rí szeméből
  A széditő mámor
  Messze rí arczáról
  A rettenet dűh
  – jaj neked szépasszony –
  A gyűrkőzésnek dűl.
 
 
  Meghalsz Gombos Palkó.
  Te is Isten átka
  Másnak adtad magad.
  Meghaltok még máma.
 
 
  Szent Isten nehagyj el
  Sikót a szép asszony.
  Fakó lett a képük,
  Kőnyőrög az asszony.
  Jaj drága jó uram
  Sose voltam én rossz.
  Jaj drága jó uram
  ugyan ne bolondozz.
 
 
  De csak nekik rohan
  Dűhös Varju Gábor
  Lazsnakolja őket
  Dűhős Varju Gábor.
 
 
  Mikor oszt elfárad
  az űtlegelésbe
  Csizma szára mellől
  Kést kap a kezébe.
  Dűhös Varju Gábor
  Meg szurkálja őket
  Véres mán a kése
  De szurkálja őket.
 
 
  Mikor ez is meg vót
  Ki megy a mezőre,
 
 
  Onnan elbújdosik
  A tenger erdőbe.
*
Móricz István
Móricz István
balladagyűjtése egy csősztől, azonosítatlan mű.
Móricz
Móricz Zsigmond
1902. augusztus 6-i és 8-i naplófeljegyzése szerint feltehetően átiratot készített belőle Hajdú Gáborné címen. A kézirat elveszett vagy lappang. Forrás: Móricz Virág, Apám regénye, (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 2002), 57.
 
  Ird meg érdemes é rá, hogy még a másik rigmusát is leírjam, az is ilyen bolondság. Annak meg az a tartalma, hogy:
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»
Szűcs
[javítás]
András jár Szőke Borcsához, s a lány apja megmondja, hogy be ne tegye a lábát oda többet András, de az elmegy és a kútnál szeretkeznek. A gazda meglesi ott öket és:  
 
  "Leveri
Szűcs
[beszúrás]
Andrást
  Ott mindjárt a gazhoz."
 
  A jány másnap estére a kút kötelére akasztja fel magát "  
 
  Szőke Borcsa sír, ri,
  a kut kötelére
  Felakasztja magát
  Másik nap estére"
*
Móricz István
Móricz István
balladagyűjtése, azonosítatlan ballada.
 
  Szőke Pétert a lány apját elviszik a csendőrök és 20 esztendő mulva az is a kut kötelére akasztja magát.  
  Mondtam a csősznek, hogy ha tud még
más at
[szerkesztői feloldás] másat
is, mondja el.  
  Különben lehet, hogy nem érdemes rá. Irj valamit róla, de úgy hogy 5 nap múlva már én megyek és akkor nem beszélhetek vele.  
  A ruhát küldd el légy szíves.  
  Nincs semmi bajom  
  Csókol szerető testvéred  
 
Pista
Móricz István
[aláírás] Móricz István
.  
  Már kezdek drukkolni, alig érek rá ezt is megirni neked.  
  Csak úgy futtába irom, ne biráld a sajtó hibákat.  
 
Kisujszállás
Kisújszállás
. 1902. aug 25.  
  Látod ezt irtam, mielőtt a leveledet olvastam volna.