Levél
Valaki meglepett valamivel. Ha tudnád hogy mivel! Valami jóval, – egy doboz
dióval. Volt nagy öröm, hogy jött a posta, – és azt meghozta! Vaj mi lehet, vajon ki
küldte? Nem látszik rajt a posta kelte! "Nótáskönyv!" mondta a postás, – kibontjuk, és
lásd, – nem nóta, de jobb annál, – édesebb az aranynál. Becsesebb mint a kincs, – nagyobb
ajándék nincs: Valami kegyes, egy szép, figyelmetes, egy áldott szivü édes, – az bizony az
küldé ezt! Ki a mi jó falatot, ha izlel egy darabot, szeretne édesének – adni abból.
Mesének – beillene – eme – véghetetlen figyelem! – Válaszom rá nem lelem!… De hm! – Ühüm!
De ki vala – az angyal, ah! – E névtelen – kis ügyes, – figyelmes… Jaj be jó – a dió! –
Ropogtatom, élvezem – magam égbe képzelem! – Nem is égbe, feljebb annál, – beljebb a
paradicsomnál, – a legszebb helyen –
Vashegyen
, – mert tudom hogy ott legyen – a ki engem – meglepni is szeressen.
Szirk
Cserébe édes küldök magának egy verset, melyet egy bolondos fiu fiókjában
épen
most leltem meg:
[szerkesztői feloldás] éppen
Kispest
. 1902. április 20. - Emlékszel?…? …
Kispest
