Jób Dániel – Móricz Zsigmond (1913-12-23)

  Tisztelt  ,  

  a félreértések egész sorát zárta le végre a levele.  

  A darabot  már rég elolvastam. – Nem akarok Önnek hosszú levelet írni: egy-két szót mindössze: az írásbeli része elragadó, – friss, furcsa, zamatos, egészen nagyszerű. A szerkesztési részén, az elgondolásán, a története menetén, szóval, az építési részén, – szerény, talán nem is kompetens nézetem szerint, – változtatásokat kellene

[törölt]

« csinálni »

végezni. (Az első felvonást kiveszem ez alól.)  

  Már most, nem tudom, megvan-e Önben a hajlandóság arra, hogy a munkáján változtasson. Ha igen, szivesen várom, hogy beszélgessünk a dologról. A könyvet  tehát amint Ön is mondja, nem adnám át ebben a formájában a szinháznak: kevés munkával úgy rendbe lehetne hozni, hogy a siker több esélyével bocsáthatná útjára. Ebben benne van az is, hogy meglehetős ordináré a szempontom: azt szeretném, ha nagy sikere lenne.  

  Ugy-e fölösleges ezekhez még azt is ideírnom hogy azzal az őszinte szeretettel olvastam munkáját, amelylyel az Ön igen nemes tehetsége iránt viseltetem. Egyebekben gyors javulást kívánok Önnek.  

  Híve  

   

  1913. decz. 23.