Ady Lajos – Móricz Zsigmond (1913-12-15)

  913. XII. 15.  

  Kedves  ,  

  tévedni méltóztatol, ha azt hiszed, hogy a csereüzletet megbántam. Szó sincs róla. Az üzlethez én mutattam eddigelé a csökönyös ragaszkodást: az ősz folyamán kétszer is módot ajánlottam számodra, amellyel a cserét lebonyolíthatod. A két ajánlatra semmi reagálás nem történt részedről, egyetlen nyúlfarknyi válasz sem. Okom és jogom volt tehát arra gondolni, hogy Te bántad meg a dolgot. Én még most is ragaszkodom hozzá, de persze – mint az Érmelléken mondják – „nincs erőltetés, csak ha vágya van”.  

  Megtisztelő reám nézve, hogy levelem az utókor számára tetted el: nem utolsó dicsőség   együtt vonulni be a – halhatatlanságba! Hiába, tagadhatatlan az, hogy egész életemben szerencse-fia voltam.  

  A karácsonyi jókívánságokat hasonló melegséggel viszonozzuk: – nagyságos   tisztelő kézcsókjelentés – Téged ölel  

   

  Ezuttal vettem egy pecsét nélküli levélpapírt, mert nem szeretném, hogy levelem – mint írod – „irritáljon”. Újabban már a nevem sem igen merem használni, mert az is sokakat irritál. De azért, ha a   bírálatának üdvös folyományaként a szerzői díjak bővebben folynak be, én is csináltatok majd vignettas, saját nev viselő borítékokat, s nem fogom takarékosságból a hivatalos levélpapírral irritálni jó embereimet.