Burghardt Péter – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1912-10-21 és 1912-11-30 között)

   

   

   

   

   

   

  Nagyságos  !  

  Kedves  !  

  No ez megbolondult! gondolják mikor ezt a sok pecsétet látják. Pedig még nem; csak haladok ama bús állapot felé. Itt ülök 361 Vasárnap óta és ülök még 2–6 hétig, az még bizonytalan és ezek a pecsétek az én hivatalaimat jelentik. Ott sétálok vasárnap délben a korzón egy kis nővel, egyszerre csak előttem terem egy számvevő főhadnagy és kedvesen alattomos mosolylyal a kezembe nyom egy menetlevelet a 12 Ulanusokhoz; utazás az első vonattal. Igy este 7^h36’ kor indultam, reggel 7^h kor értem, ott felmentem a hadtestparancsnoksághoz és megmondtam, hogy egyáltalán nem érint kellemesen ez a vezénylés, mert sok a trachomás beteg katona és praktizálni is akartam a civilek között. Hát, mondták nagyon sajnálják, de nem volt más ember, kit küldhettek volna, de mihelyt más ember akad leváltanak még a 6 hét leforgása előtt. Hát most várok ebben a nekem ismeretlen unalmas város fészekben; csupa horvát az egész banda. Akad a honvéd tisztek (horvát huszár és gyalogezred – horvát vezényleti nyelvvel (:szegény elnyomottak)) között néhány magyar is, de alig ösmerek egy-kettőt és azokkal sem találkozom minden nap.  

  A csapatkórházban – melynek én vagyok a parancsnoka, mily dicső és magasztosan felemelő cím! – lakom, mely 20 percre van a várostól. Husz perc! az nem idő és út de itt, hol sárral diszitett hosszú úton kell végigmenni nem találkozva mással mint szekérbe fogott tehenekkel és ökrökkel,

[törölt]

« k »

ik az őket hajtó emberektől csak annyiban különböznek, hogy ők őszintén és nyíltan viselik szarvaikat, végtelen kellemetlen az út. Ez azonban nem tart vissza attól, hogy a képeket végre el ne küldjem Tetszenek? Hát nem sikerültek jobban. Küldök még a melyikből és a mennyi tetszik ha visszakerülök . Ez pedig 10 nap mulva eldől, hogy mikor –  

  A P.H.[PIM] nem loyalis az ellenfelem személyeskedő cikkét közölte és az én cáfolataimat (kettőt is küldtem egymás után) nem, mondván sohasem lenne vége, és most hazugnak gondol a világ, pedig „Penge”-nek egy szava sem igaz! De az orvosokkal mindenki elbánik. Dehát akkor nem kellett volna az első cikket sem közölni.  

  Jó mulatást, kézcsók, üdvözlet