Sipos József – Móricz Zsigmond (1913-03-14)

  Kedves    

  Régen nem kaptam már tőled „levelet”. – Isten ments, hogy ez panasz legyen, sőtinkább az elkapatott gyermek kényeskedése, aki későn kapja az uzsonnára való cukorsüteményét. Hiszen a te leveled – amely nem levél – mindig azt jelenti, hogy „adsz”. – Szellemi kincset, lelki jót, örömet adsz. Ha pedig én írok, én csak kérek, és pedig hitvány anyagi dolgokat kérek. De hát ez nem lehet másképpen. Ahol te élsz, ott lüktet az élet, fénylik és melegít a szellem tűzhelye. Itt falun pedig nyűgöz és nyomorgat bennünket az az átkozott „matéria”.  

  Ebből aztán akárki kitalálhatná, hogy valamire kérni akarlak. Tulajdonképen nem is téged, hanem   öcsédet. Téged csak közvetítés és protegálás erányában.  

  Egyházam részére iskolaépítési segélyért folyamodtam a kultuszminiszterhez. A kérvényt Szatmárvármegye   hó 5-én 1945. szám alatt terjesztette fel. Arra kérném  ,  

  1.) írja meg nekem sürgősen, hogy milyen szám alatt van ott iktatva;  

  2.) tegye meg, amit megtehet arra nézve, hogy gyorsan és kedvezően legyen elintézve.  

  Mélységes hálámról előre írást adok, melyet aztán eszkomptálok annak idején.  

  Nekünk semmi bajunk. Van egészség és van már „korpótlék” is. (Ez ugyan nem nagy öröm, jobban van dolga annak, akinek még nincs). – De a falunkban ma hajnalra tűz volt; egy szegény ember háza és istállója porig égett.  

  Igaz szeretettel köszönt benneteket  

  1913. 14.  

  szerető bátyád