Marton Dénes – Móricz Zsigmond (1912)

  Kedves  !  

  Gondolom, hogy nagyot fogsz nézni, hogy még mindig itt vagyok s hogy még mindíg zaklatlak. Úgy történt tudniillik, bár hihetetlennek fog látszani. Amikor tegnapelőtt kimentem este a pályaudvarra és jegyet akartam váltani nem találtam a pénztárczámat, alig volt 5-6 korona apró pénzem. Nem tudom hogy történhetett, valaki kilophatta, mert mikor a villamosra szálltam rettenetes tolongás volt. Kénytelen voltam visszajönni és mivel éjjel nem tudtam kihez fordulni. Reggel voltál oly szíves megsegiteni, de a déli vonatomat már nem értem el. Délután kimentem hozzátok, de nem voltatok otthon. Este elindultam. A kalauznak még borravalót is adtam, hogy ne zavarjanak. Richtig nem is zavartak a jegyemet sem nézte meg. Én elaludtam és 8 óra reggel volt mire felébredtem, ijedten szálok ki, hogy vagyok, de ehelyett ébredtem fel. Igy aztán visszautaztam és most itt vagyok 30 fillérrel a zsebemben. Ne haragudj annyira restellem a dolgot, de nagyon szépen kérlek még egyszer segíts meg. Ha meg nem segítesz, még a boyt sem tudom kifizetni. Nagyon kérlek 30 segíts meg még egyszer. 3 órával ezelőtt értem vissza és az izgatottságtól le sem hunytam a szemem., –  

  Bocsánatodat kérve és szívességedet előre is hálásan köszönve ölel  

  sógorod