Papp Károly – Móricz Zsigmond (1912-11-13)

  Nagyrabecsült  !  

  E s a borítékon olvasható címzés arra enged következtetni, hogy a szokott társadalmi formáknak teszek eleget. Pedig állítom, hogy nem csak azok iránti kötelességem teljesítem. Értem e címet s valójában át is érzem, meg is becsülöm a címzettet az adott címmel. Mindjárt meg is okadatolom. Uraságod bizonyára csodálkozik e szokatlan bevezetésen s valószínűleg az alább következő tárgyaláson is, s leginkább azért, mert író emberek manapság és a magyar társadalomban nem igen van része. Én azok közül a kevés igazságszerető és -kedvelő (a szó legszorosabb értelmében!) lények közül való vagyok, kik meg tudják érteni és, ha kell, meg védeni azt. Teszem pedig leginkább irodalmi téren, nem mintha szakmámba vágna, csak leginkább mert előszeretettel viseltetem iránta.  

  Hogy pedig nevezetesen és

katechsochen

[bizonytalan olvasat]

: mi adott okot tollam ebbeli megragadására, arra Uraságod egy cikke szolgáltatott. Átnéztem újból az életét s ott egy régebbi évfolyamban láttam feliratnak (címnek): "Harmatos rózsa " regényt, ami már magában véve roppant sokat sejtettetetett. Gondoltam, elolvasom ezt is, mint megannyi szamárságot s naiv dolgok, – de mekkora volt meglepetésem már az 1., de különösen a további részlet-közléseknél. Itt egy oly eleven, megkapó, a valóságba bármikor beállítható, egészséges hatású, pezsgő életet lehellő, s a lélektani meneteket ügyesen lebonyolító igazi regényt találtam, amilyet nem   (kit egyébiránt nem is ismertem, elvétve csak 1-2 cikkéből), de még egy más modern és kevésbé modern regény és novella-írótól sem. S ami legjobb hatást gyakorolt reám, ez az az egészséges ethika, melye tendenciózusan már az I. fejezetben kifejtett elv szerint vonul végig az egész regény komolyra forduló és naiv részein, az egyéneket s a kis kasztokat illetve kasztszerű alakokat igazi, teljes objektivitásban mutatja be. No de nem akarok itt bírálni, vagy kritizálni, hisz sokkal kisebb pont vagyok a világon, hogysem ilyenre vetemednék, de Uraságod nem veszi zokon, hogyha a fennebb említett okoknál fogva tetszésemnek szavakkal ily módon adtam kifejezést. Sőt még bocsánatot is kell kérnem, hogy szerénytelen voltam nagyrabecsült Uraságodat talán komoly studiumaiban megháborgatni, – de mondom a határtalan tiszteletet, mely e műve nyomán bennem felbúzgott, késztetett, sőt folytonosan serkentett igénytelen soraim megírására. Nem tekintem itt azt a talán degradáló véleményt, mely szerint hevenyében: illetve ex abrupto írt írásai jobban sikerülnének, mint hosszabb idő alatt készült behatóbb munkái, –mondom eltekintve az egyszer ép erre a műre célzó bírálattól – csak egy kérésem volna Uraságodhoz. Minthogy a mű ily formában az "Élet[PIM]" leközlésében nem olvasható, érdeklődtem a "Harmatos rózsa " iránt s értesültem, hogy megjelent külön lenyomatban. Minthogy pedig az említett okoknál fogva annyira nagyrabecsült mű írójától szeretnék valami féle jelt, hogy ily kellemes emlékkel tetézzem az értékét, felkérni bátorkodnék, kegyeskednék a művet egy pár szerzőtől eredő ajánló sorral címemre elküldeni. Ezen bátor kérésem (utánvéttel való) ismétlése mellett maradok még egyszer nagybecsű Uraságod őszinte tisztelője  

     

  1912. XI. 13.  

  Bethlen utca 3. sz.