Móricz István – Móricz Zsigmond(1901-06-06)

  Kedves  !  

  Megérdemlem szemrehányásodat, sőt már egyebet is megérdemelnék tőlled, de te elégnek tartottad, hogy megköszönd, a miért részletesen megakartam írni a vizsgám történetét.  

  Vessünk arra fátyolt, oly sürűt, hogy csak a bizonyítvány ki alóla. Nem akarok foglalkozni többet annak lefolyásával, elég az hozzá hogy megtörtént, és sikerült a világ nézete szerint, de az én nézetem szerint nem. Nem is fogom soha büszkeségemnek tartani, hogy VIII. végeztem, szívesebben emlékezem meg a 3.ad évi VII. oszt. bizonyítványomról. Arról, hogy valaha éretségit tegyek, szó sem lehet. Az én tanulmányom be van felyezve. Nem mulik ez az én hanyagságomon, ismered az okot, felesleges szót szaporítanom. Tanképesítő vizsgálatot sem teszek. Úgy sem lennék tanító, háládatlan, megfizethetetlen állás ez. Nagy a világ, kicsiny a föld. Majd csak befogad valahová. A nyulnak bokor is akad. Van jó, egészséges szervezetem, életkedvem, pihent eszem, a becsületetesség

utjáról

[bizonytalan olvasat]

sem tántorodom el míg élek, inkább legyek szegény.  

  Homályt akarok vetni eddigi életemre, s uj életet akarok kezdeni. Nem a fellengősség, nagyravágyás, gyerekes kalandvágy szól belőlem, hanem a komoly elhatározás. Vessen a végzet valamerre tetszik, jussak a Grönland örökös havára, nem vesztek semmit életkedvemből. Hidd el kedves  , bár a óta egy krajczárnak ura nem voltam, még olyan boldog olyan jó kedvű fiu nincs a bodrogközön mint én. Fumigállok minden földi bajt. Nem léhaságból, de elvből. Rakva van a fél karom (a jobb) sebbel, ezen sem busulok, majd elmulik, ha megunja, vagy ujra kezdi. Olyan nagy bennem az elhatározás, hogy ha ez az asztal tetejével volna rakva irományokkal, s másolni, neki fognék, vagy ha a kukoricza földemet nekem kellene bekapálni, azt is megtenném. Én nem hiszem, hogy valaha szerencsétlen életem lenne, bele törném magam mindenbe, olyan jó természetem van.  

  Szeretnék most veled beszélni, csak egy óráig, nem adnám sokért.  

  Minden vágyam, minden óhajtásom oda irányult hogy pap legyek. Ez volt előttem az életczél, s most hogy ettől elestem mindenhez volna kedvem. Milyen egy derék vigécz lenne belőlem. VIII. osztályt végzett vigécz nem mindig akad úgy rábeszélném valamék paczienst, hogy Mauthnernek, vagy Gozzó, avagy Agulár urnak minden czókmókját megvenné. No ez tréfa. De milyen érdekes iroda szu lennék: Az orromon pápaszem nyargalna, s komolyan penczegtetném a tollat a sima papíron, görnyedt háttal, széjjel vetett lábakkal, s ennék egy pár virslit ebédre, s egy pár ruszlit vacsorára.  

  Hát ha még végrehajtó lennék!? Fhüü, lánczhordta franczia, ki azt a

disznót

[bizonytalan olvasat]

, ne

lógj

[bizonytalan olvasat]

itt mert a fejem megfájúl!!! Egy karszék először 2 másodszor, harmadszor senki többet, vigyék…  

  Telekkönyv vezető, önkéntes tűzoltó, segéd jegyző… stb… nem ideális pályák?… És ezek mind előttem állanak, csak választanom kell.  

  Igazán megkeríthetnéd nekem az Életpályák  czímű könyvet, s kiválasztanánk egy jó pályát s játszanék életesdit. Könnyű pályát semmit esetre nem választok, mit nekem a munka!… Nem ült   hátára a Laczkó. 20 éves voltam Májusba, a jövő 20 év májusán már nem gondolkozhatunk. az azutánin pedig már csak a lábainkat lógázzuk, s a kis unokákat ringatjuk a bölcsőben. Ez utóbbi ugyan merész szó volt, de megengeded falusi rektor testvérednek.  

  Ilyen az élet nagy jó uram!… Gyermek voltam eddig, de már úgy keresztül láttam rajta, mint van itt egy bánya, s van benne hét öles mély víz, az egészen zöld, illetve kékes, s oly kristálytiszta, hogy a fenekeről még a legkisebb gilisztát is meg lehet számolni, eltekintve a tetején úszkálló békáktól, és a közepén uszó kutya kakitól.  

  Hát kedves   ne busulj én rajtam, mert az a nehézkes, lusta, s öltözni sem akaró   Istvánná lett, s nem ijed meg a maga árnyékától, s ha szegény lesz is de nem vall vele szégyent a Móricz familia, soha sem csukják be váltó hamisításért, vagy sikkasztásért.  

  Most hogy kinn jártam, gondolkoztam rajta hogy elküldjem é ezt a levelet, mert már két neked írt levél hever az asztalomon, de elküldöm, nem bánom akármit szólsz hozzá, írd meg mielőbb a véleményedet. A miről irtál elvan intézve, és be van terjesztve. Ha válaszodat megkaptam gyakrabban fogok irni. Nincs semmi bajunk én magánosan remete életet élek  

  Csókollak számtalanszor, sirig szerető testvéred  

  . 1901. jun 6.