Levél
nem is mentegetem magam. Csak szóval lehetne elmondani, mért nem
irtam eddig, mért nem köszöntem meg a közönséges udvariasság szokásain épülve
kedves, becses, drága figyelmedet. Most megint napok óta a verseiden élek,
*
a legújabb Hiszekegyed és a többi mind az én versem: én szerettem vón megírni.
Lásd:
Babits Mihály, "Babona, varázs; Aranyfürdő,
aranyeső; Danae; Vágyak és soha; Hiszekegy; Dal, régimódi; Egy régi
szerelem Velencében; Egy kuruc a XX. században", Nyugat 4 (1911): 1055–1060.
Szeretném, ha közelebb fűzne minket kettőnket valami, de magánosok
nehezen találkoznak. Szeretnék tudni Rólad, szeretnék beszélni magamról, – de
ezt tollal nem lehet. Legfeljebb majd gépírással és szóval, – ha tudnád, milyen
közelim vagy nekem!
Bp
. 1911. jun. 5.
Budapest
