TAVASZI DITIRAMB
Döglődöm bizony! Huszonöt év éhe
Göröngyöt nyomott a szemem helyébe,
S emerre-amarra (juh-nyomot ki látott?)
Szedegetem hullongó magamat, –
Mint vén némber a mákot.
Párzás szaga csavarog a téreken!
Test, test fölébe abrakolva hengerül!
A föld bele
Törő kínban az ég felé feszül!
S amott egy bucok vigyoros fügét,
Ki mímesen betüzöl, (csufra tátsd a szádat!)
Feléd kínálja roppant ülepét!...
