Nemzeti dal.
Talpra, magyar, hí a’ haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válaszszatok! –
A’ magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk.
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A’ magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk.
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk.
Fényesebb a’ láncznál a’ kard,
Jobban ékesíti a’ kart,
És mi még is lánczot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk.
A’ magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez,
Mit rá kentek a’ századok,
Lemossuk a’ gyalázatot.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk.
Hol sírjaink domborúlnak,
Unokáink leborúlnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk.
Petőfi Sándor.
Az 1848diki marczius 15kén kivívott sajtósza¬
[betoldás]
badság után legeslegelőször nyomtatott
[betoldás]
példány, s így a magyar szabadság első lélekzete.
[betoldás]
Petőfi Sándor
[betoldás]
