Nemzeti dal.
[...]
[hiányzó szövegrész]
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válaszszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább
[törölt]
« az »rongy
élete,
[betoldás]
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
[...]
[hiányzó szövegrész]
Ide veled
, régi kardunk!
[betoldás]
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rá kentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest.)
[törölt]
« [...]
E költemény buzdította márczius 15kén a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az »[hiányzó szövegrész]
[törölt]
« ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a seminárium »[törölt]
« terén (most már 15dik márczius tere), végre a nyomda előtt, mellyet erőszakosan »[törölt]
« elfoglaltunk a hatvani utzcában (most szabad sajtó utcza). A szabaddá »[törölt]
« lett sajtó alól ez a költemény került ki legelőször. »
