Egry József – Keresztury Dezső (1950-10-15)

 
Kedves ,

 
nagyon régen, régen vártunk valami hírt Rólatok.
Nem tudom mi történhetett. Valami olyan hír jött
, vagy nem is tudom már kitől, hogy nehez¬
teltek valamiért. Nem tudom... Mindenesetre
lehet valami a dologban, mert különben mégis
csak adtatok volna valami életjelt Magatokról.
Most a szüret táján hallottuk, hogy itthon jártál s ta¬
lán is. Mindenesetre végtelenül
sajnáltuk, hogy hozzánk be se néztél. Szóval az az
érzésem, mintha tudtunkon kívüli oknál
fogva távol tartjátok tőlünk magatokat.

 
Arra gondoltam, hogy juthatunk és szemé¬
lyesen fel keresünk Benneteket s élőszóval
mégis csak jobban pótolhatom az én írástehet¬
ségtelenségem. Sajnos ezt a tervünk meggá¬
tolták a közbe jött nem kívánatos körülmények.
Különösen az állandó betegeskedésem.

 
A barátaink kik felkerestek a nyáron, sok min¬
dent elmondottak, ismertettek, de Rátok vonat¬
kozó érdeklődésünkre alig tudtak valamit
mondani. Még az ujabb lakás címeteket sem
tudták meg mondani. Ugy gondolom,
bizonyára tudják. S miután ugyis régen készü¬
lök nekik is írni, mellékelem ezt a levelem s
meg kérem legyen szíves továbbítani
Neked. Mint látod kedves – még ha neked
nem is fontos – minden jószándékom megvan ar¬
ra nézve, hogy távolodásod közelebb hozzam és
el ne veszíts. Végre is ebben a zilált világban,
ugyis elég keveset hagynak a szeretni és becsülni
valónkból. Csupa gond, küzködés

 [!]

[sic!]

az életünk.

 
Az idei tél is nehéznek ígérkezik, tüzelő s fontosabb
több hiányában. A legfájóbb, hogy munkáimmal sem
tudok kellően foglalkozni... Még szerencse, hogy
egészségileg elég jól van és sokat ellensulyoz gond¬
jaink, bajaink között. Ti hogy vagytok ?
Nem kell ismételnem, igen örülnénk ha valami élet¬
jelt kaphatnánk Tőletek.

 
S végül abban a reményben hogy jól vagytok és különös¬
képpen nem terheltelek kívánunk minden jókat,

 
kézcsókom jelentve ölellek sokszor

 

 
950 X. 15.