Egry József – Keresztury Dezső (1947-03-18)

 
Kedves ,

 
nagyon köszönjük szíves soraiddal kapcsolatos
megnyugtató figyelmed az életjáradékra
nézve. A mult etekben segély formában
küldtek a Kultuszból 500 -ot, ami igen
nagy segítségünkre szolgált ebben a nehéz,
áldatlan körülményeinkben. És bizony azt sem
tudtam a sok égető fizetni valók közt mit ren¬
dezzek... és bizony, megint csak gyötör az anya¬
gi hiány és bizonytalanság.

 
Most pedig . , hogy ujra szabad és füg¬
getlen lettél s nem köt, nem nyom talán
annyi teher és egy kicsit megnyugodva
tekinthetsz vissza arra az eredményes mun¬
kálkodásodra melyet a szerencsétlen nem¬
zetünk boldogulásáért tettél, most én is
kevesebb gátlással nyilváníthatom a sal¬
langmentes, baráti mondanivalóm.

 
Mert bizony most utólag megmondhatom
sokszor, sok fontos szavam lett volna Hozzád
a nyomorult életkörülményeink folytán,
azonban rösteltem

 [!]

[sic!]

tolakodni, haszosítani

 [!]

[sic!]

barátságunkat, ugyis elég köszönni valónk
van… Bizonyos szemrehányást is kell tennem
magamnak, hogy az állam részére vásárolt
képet eddig a legjobb igyekezetem mellett sem
tudtam följuttatni.

 
Egy barátunk levelében tolmácsolta ,
ezzel és más rám vonatkozó rosszalló vélemé¬
nyét, mondván, miért nem küldtem az em¬
lített képet, több más képemmel együtt, amiket
el lehetett volna adni. És hogy: Rajtam nem
lehet segíteni mert kidobom a képvásárló¬
kat. Valószínű, urra gondol. Különben

 
ismered ennek az alaptalan hírnek a valóját.
A könnyen mókázik. Azután mint látom,
urat igen elkényeztették a tömeges, ráboru¬
ló művészek és a lényegbeli disztingváló, érté¬
kelni tudása gyönge lábon áll még. Sajnálom
szegényt. Különben, ma sem tudom megérteni
a tulajdon képpeni sértődöttsége okát.

 
Meg azt sem, hogy ilyen ostobaságokat ter¬
jeszt rólam. Könnyű neki. Mint azoknak,
akiknek a holnapuk biztosítva van, akik¬
nek sejtelmük sincs mit éltünk át az idei tél¬
ben is behavazva, világtól elvágva, tüzelő,
élelem és egészség nélkül. Azt pedig bebi¬
zonyítottam életem során, hogy nem vagyok
sült galamb váró típus. S talán én is hoztam
egy kis áldozatot azért az eredményért, melynek
javain osztozkodnak. Na de, hagyjuk. Nem
terhellek tovább ezekkel a szomoru baná¬
litásokkal. És ha az Isten éltet bennünket és
találkozhatunk, amit alig várunk, élőszóval
többet...

 
Még egyszer köszönve minden szíves figyel¬
med és bocsáss meg, hogy terheltelek.

 
kézcsókom jelentve kívá¬
nunk mindkettőtöknek mindenben
jókat.

 
Sok öleléssel

 

 
947 III. 18.