Egry József – Keresztury Dezső (1935-04-24)

 
Kedves . Nagyon köszönjük szíves meg¬
emlékezésed. Vártuk, hogy az ünnepekre haza néz¬
tek és mi is láthatunk benneteket, aminek igen
örültünk volna. Sajnálattal vesszük, hogy beteg vol¬
tál. Sajnos egészség dolgában mi sem igen dicseked¬
hetünk, különösen én nem, mert bizony meglehetős
sokat nyavalyáskodtam. Csak most kezdek ujból
magamhoz térni egy kicsit. is betegeskedik.
A és hál Isten elég jól meguszták
egészségileg ezt a – egyébként is kínos és hosszu – telet.
Egyebekben a multkoriban örömmel hallgattuk
rádión szép cikked felolvasását (azt hiszem ).

 
Az itthoni művészetekről én nem sok említésre
méltót tuduk

 [!]

[sic!]

. több min egy éve nem vol¬
tam… Csak annyit tudok, hogy egymást
érik most is a kiállítások, melyeken itt-ott én is
részt veszek – kevés méltánylás közt és még kevesebb
anyagi eredménnyel. Ugy látom, ujabb képeim,
mondanivalóm mind jobban távolodik a megal¬
kuvást,

szorgalmi

[bizonytalan olvasat]

munkák követelőitől.

 
A hírek, jelek szerint mintha megállt volna a fej¬
lődés, törekvés művészetünk körül. Kevés az uj
gerinc. Kevés a kenyér. Szóval a lényeg most is
kevés mint rendesen. is részt vettem
egy csoport – magyar – kiállításon. A helyzet mint látom
ott sem jobb. Az én részemre legalábbis nem.
Pedig sok remény közt küldtem, adtam oda képeim.
Még azért mindég reménykedem, amíg ott vannak
dolgaim, hátha…

 
Itt és környékén meg, az időváltozáson
kívül semmi sem történik. Van minden a régi

 
frázis, panasz, pletyka, politika, disznódöglés és
nagyzási hóbort formában. Különben is mi oly
kevés emberrel jövünk össze, hogy a legjobb akaratom
mellett sem jelezhetek olyas valamit az itteniekről
ami talán téged közelebbről érdekelhetne.

 
Különben majd ha haza jössz majd meglátod ujból...
Mikor jöttök haza ? A nyáron reméljük,
látunk, örülnénk igazán ha egy kicsit együtt
lehetnénk veletek. A napokban láttam az itteni
házatok rendezgetését, az is vár benneteket csino¬
san, rendben. Gyertek mielőbb.

 
Hogy vagytok ujabban? Mi szépet írogatsz?
össze jöttöke néha? cikkét
olvastam az Ars Hungaricaban.
Tartalmasan, szépen írta meg .

 
Még egyszer köszönve szíves figyelmed.
Mindannyionktól sok üdvözlet,
kézcsók

 
Téged szeretettel ölel

 

 
935 IV. 24