Kedves Sándorkám!
Ha a sajtó valami marhaságot követett
el, azt a sajtó soha nem tudja reparálni. Láttam,
mennyire consternálta Önt az a butá
[törölt]
« nak »ul
[betoldás]
concipiált ujdonság. Nyilván mindenféle
"hálátlanság" fordult meg a fejében, de egy
pillanatra sem jutott eszébe, hogy mi azt
nem írtuk, hogy az ebben a formájában
nem tőlünk eredhetett és nem is eredt.
A kőnyomatos informálja magát és azt
írja, ami neki jól esik. Mi hozzá vagyunk
szokva, hogy butaságból nyakon legyintenek
és meg se sziszszenünk. Maguknak ezt
mi meg se magyarázhatjuk. Én csak
fájdalmamnak adhatok kifejezést, de ez¬
uttal jóvá nem tehetem; de eljön ennek
is az ideje. Én csak azért állhatok helyet,
amit én követhettem el.
Felejtsük el és maradjunk meg régi
jó barátoknak. Ha minden lezajlott, majd
hozzá látunk a sebek reparálásához.
Fogadja meleg ölelésemet, aki sohasem
fogom elfelejteni, mennyi hálával és
szeretettel tartozom Önnek.
Változhatatlan híve
Kiss József
(VIII. Népszínház u. 22.)
