Drága jó Sándorkám! Nem írhatok
valami nagyon derűset. A szívemmel
melyet Ön hűségesen ápolt, sok a bajom.
Egy hashajtó után, melyet Schlesinger
kívánatosnak tartott, szörnyen elgyöngültem.
25 fokos félfürdőt kapok, de utána is
ki vagyok merülve. Többnyire ágyban vagyok.
Tegnap már kijelentettem, hogy hazamegyek.
De félek az úttól. És elvégre mindegy.
Ma hideg van és azt rosszúl tűröm.
Javulásról egyelőre szó sincs. Ölelem és
csókolom Önt édes jó öregem, meg Viki
nénit is. Maguk az én egyetlen igaz
jó embereim. Hívük
Kiss József
(Pozsonyi levél)
