VIII., 19.
Kedves Bögyöském,
a mellékelt levél, mint doku¬
mentum azt hiszem arra való, hogy mind¬
azok, akiknek a benne foglalt köszönet
szól, tudomásul vehessék, egyúttal a
magam igazolása is lenne, (hogy minden
rendben elszámoltatott) azért nagyon kérné¬
lek bízd rá Rózsa Miklósra, vagy Harasztira,
vagy mindegyikre, hogy a „Társadalom és
háború” rovatban adassák le mielőbb.
A hány lapban csak lehet.
[betoldás]
A levelet azután kérem vissza, mert
az ilyesmi később is fontos lehet.
Ugy-e most már jól vagy
Picikém? A Feleki doktorékkal nagyon
összebarátkoztunk, roppant kedves, finom
népek, múltkor meg is látogattak, s mi¬
előtt elutaznának még egy kirándulást
teszünk együtt a Tarajkára, ahol az
idén még sajnos nem voltam. A kis
Bernát Margit képzelem mennyire meg¬
hódított, hogy ilyen hatalmas czikket írattál
róla és egyébbként
[!]
is utat nyitottál.
[sic!]
neki a jövőjére.
[betoldás]
Most
ő egyszerre nagy orvos lett! Majd én
is az ő tanácsát fogom kikérni a
[...]
sz[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
sanatóriumi gyomorrontás mián!
Különben Bögyöském, feltett szán¬
dékom, hogy szeptember 10.-én haza¬
repülök, hogy láthassalak a kiállott
betegséged után. Úgy-e akkor már
szép piros pozsgás leszel és levétetjük
magunkat Nippivel együtt hárman,
színes fotográfián. Hadd lássa majdan
az utókor, hogy fehérbőrű embereknek
is lehet szerecsen gyermekük.
Addig is szép időt kívánok Füreden,
és kevés bőbeszédű embert, jó kosztot,
sok szőllőt, sok hajókázást és végül
jó mulatást. Csókolom a kezeteket,
arcocskátokat és várom soraimra a
kedvező választ.
Zsóka
