Nagyságos
Kiss József
szerkesztő úrnak
Budapest
Ligetszanatórium
Városligeti fasor.
Kedves Bögyöském,
„ficeregni” magyar szó
és annyit jelent, hogy a „
lígérés
”[bizonytalan olvasat]
[szerkesztői feloldás]
¬ből elcsípni. Ezt teszem én most,
hogy írhassak neked, különben
megint nem jutok ma hozzá.
Képzeld el, hogy az ember
egész nap a szabadban fenyők
alá helyezett fekvőszéken
pihen, néhány órán keresztül
a legforróbb napban derékig
dekoltálva. Közben gyártjuk a
rosz
[!]
vicczeket, kifigurázzuk
[sic!]
magunkat, a betegségünket
és felebarátainkat sem kímél¬
jük. Elég illusztris társaságom
van az asztalnál is. Egy tenorista,
Kertész az operától, akiben
szintén van humor, de aki csak
látogatóban van itt, s azonkívül
nők, nők főleg és mindenütt.
Humoros banda a kik velem
együtt számlálgatják a napokat,
hogy mikor mehetnek már
haza. Én már nagyon szeretnék
hazakerülni, de majd csak
ki húzom most már, ameddig
muszáj. Testsúlyom felöltözve
61 1/2
k
., arcszínem elveim
[rövidítés]
ellenére barnulni kezd. Pró¬
báld meg el tudsz-e kép¬
zelni ilyennek. Kis Bögyös¬
kém, ha tejkúrára fognak
ott abban a híres
Szaniban
,
[rövidítés]
gondolj rám, aki szintén
tejivással kínlódik. Nem
jó mulatság éppen, de van
annál rosszabb is.
Legközelebbi levelemig
csókollak kis Bögyöském,
és szedd össze magad hama¬
rosan és ne ijesztgesd a
távolban lévő gyermekedet
Zsóka
aug.
3.
[rövidítés]
