Páris, 1889,
dec
23. Avenue d'Orleans 81.
[rövidítés]
Mélyen tisztelt barátom Uram!
A „ló” kidűlt – utközben, – amint Ön megjósol¬
ta, mondván: „ló halálába”; – „hamar levele” – tehát,
nincs kezeimben mindeddig, – Sőt az ígért celebritánk
sem (in effigie) – a címlap rovására.
Milyen ember Ön! –
Megrontott azzal a „balladával”. – Mert én mai napig
csupa poezisben élek; – nem gondolok egyébre –
olyanyira
[!]
megrészegítettek azok a ragyogó, zománcos,
[sic!]
édes magyar szavak.
Minő alak az a Roboz Agnés
[!]
! Minő
[sic!]
– festő – Ön.
Én nem tudok gyarló ecsetemmel utánna
[!]
érni
[sic!]
az ön ecsetelésének, – barmenyire
[!]
törekedjem is.
[sic!]
De hogy lássa a jó szándokot, fogok Önnek
küldeni a napokban egy lapot, amelyre egy jelenetet
rögtönöztem az Ön gyönyörű művéből.
fogadja szívesen. – Gondolja meg,
hogy isten a „jó szándékot
[törölt]
« ” »(Küldeném most, de nedves a lap. fehér feketén van festve.)
Reméllem, hogy az „influenza” elégett maguknál a
német színházzal.
De bezzeg engem ugyan lefülelt. 3 napig,
éjjel nappal, forró-hideg láz gyötört. Hogy ormányom¬
ra ez nem volt minden befolyás nélkül, azt képzelheti,
és honi zsebkendőimet – „furt und furt” frequentáltam.
Így, – j
[törölt]
« é »e
lenleg majdnem: csakis „szellemes” –
[betoldás]
lényemen dominál a „skelett” – no de sebaj! Több is
veszett Mohácsnál! –
A lap minden része értékes, szép. (félreér¬
tés elkerülése végett kijelentem, hogy az írott részeket
értem. – Hogy mennyire jámbor vagyok itt párisban
[!]
,
[sic!]
az kivilágl
[törölt]
« o »i
k abból – hogy a címlapra megjegyzést nem
[betoldás]
teszek! – szinte hihetetlen, de ugy van.)
A D
[törölt]
« e »o
czi féle cikk és Jászay Marie egy egy
[betoldás]
gyöngy. – Jaj, hogy irigylettem azt a Jászay Marit.
Hogy tudta az Önt kidomborítani.
Könnyű neki. Mikor ő oly szép hanggal,
és egyébb
[!]
szépségekkel rendelkezik! – De hogy enyi[sic!]
[!]
le¬
[sic!]
gyen a szíve, az intelligenciája – azt még sem hittem.
Mert ha valaki nagy művésznő a világban,
még nem következtetés, hogy „nagymérvű” legyen
„privát” is.
A tisztelt és kedves családja Önnek?
És az Ön egészsége? – És az én mürücsköm? –
Egy kukkot sem tudok, – mint érzik
magukat, – de reméllem, hogy a legjobban.
Szeretett kedves nejének, az én tisztelt
barátnőmnek, adja át kérem üdvözleteimet
és egyszersmind azon kérelmemet is, hogy ő írjon
mielőbb egy hosszu levelet mindarrol, mit csinál¬
nak Önök otthon? – ez jól esne nekem.
– A mult hét péntekjén az ön fivérénél
voltam meghíva ebédre.
Az ebéd jó volt. A humor is, ambár
[!]
fűsze¬
[sic!]
re
[...]
z[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
A „Madame” azonban, ugylátszik
[!]
még magya¬
[sic!]
rul is megérti az efféle dolgokat, mert fülelt.
Különben Kiss ur küldeni fog az Ön lapjának
egy francia hirdetést. –
Ujév
[!]
[sic!]
[szerkesztői feloldás]
utánegy ideig. Orvost cserélt.
[szerkesztői feloldás]
Köhögén úgy találom, és ő is azt mondja, az uj
[!]
doctor már
[sic!]
is segített rajta.
Amint időm lesz, azaz kedvem, írok egy
kis cikket, melyet illusztrálni is fogok. – A legmagasabb
gavallér körökből való pletykák fűszerezni fogják a
cikkecskét – ami „en vogue” – van mostanában.
Munkácsy atelierjéről is írhatok.
Gonda Dezső fog írni a „Vasárnapinak” én illusztrál¬
ni. – De ha Ön akarja Önnek is illusztrálok és
írok. – Mert egy festőt csak méltón tudok megéne¬
kelni – n'est pas? –
Vagy talán a magyar egylet bálját? – A patronnenel
[!]
?
[sic!]
De feleletet kérek, és időhatározást.
De már setét van. – És én még beteg
vagyok egy kissé – azaz gyenge.
Kívánok Önoknek
[!]
boldog ünnepeket!
[sic!]
Boldog, szerencsés ujévet!
Isten áldása és a világ elismérese
[!]
legyen
[sic!]
a legnagyobb mértékben az Önok
[!]
része ez ujévben –
[sic!]
és mindenkoron.
Kedves gyermekei (kiket csokolok százszor)
nagyot nőjjenek – az Önök örömére – és az Ön láng¬
esze, hullasa
[!]
ragyogó gyümölcseit a mi büszkeségünk¬
[sic!]
re – fényes örömünkre.
Üdvözli Önöket mind, különösen kedves és
tisztelt barátnőmet, Kissné asszonyt
szerető, t
[szerkesztői feloldás]
iszErzsijük
