Paris, 1889, oktober 20, vasárnap délután. Uj lakcímem:
Avenue d'Orleans, 81, III etage, (avec Mond
[!]
rue. Lemercier –
[sic!]
l'Hopital)
Tisztelt Barátom uram!
La voilá! Dacára annak, hogy Ön ígéretemet sutba dob¬
ta, valamint, esetleg sutba dobná tudosításaimat, rajzaimat,
és esetleg firkálmányaimat. –
De Ön nagy ember (dacára kétrend¬
beli kicsiségének, – nevének és kedves alakjának) – és nagy
embereknek, kivált nagy költőknek, sok meg van enged¬
ve – ha nem is minden! –
De hadd térjek haza. – Hogyan van
az Ön kedves és tisztelt neje, családja? – Az ön egészsége
tisztelt barátom uram? –
Reméllem
[!]
jól. – Jobban, mint a
[sic!]
szerkesztőké szokott lenni! – Adja az isten.
Az Ön öcs
[...]
s[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
[!]
, Kiss urnál, voltam.
[sic!]
Valami 10 napja annak. – Egy itt lakó magyar nő veze¬
tett el hozzá, de azután eltávozott. – Az Ön szíves instruc¬
tiói szerint jártam el – és szívem sugallata szerint. –
Már pedig, szívem az Ön családja számára, tel
v
e van –
[betoldás]
meleg, szerető érzésekkel – és e
z
ekkel beszéltem az Ön
[betoldás]
fivéréhez. –
Nem jó
[törölt]
« , »azt hiszem, Önre nézve tisztelt Uram, baj, – a párizsi
„Kissné”. – Igen szép két gyermeke van –
[törölt]
« de »és
ezzel sok van
[betoldás]
mondva abból, – miért nem segélyzi (momentan) Önt, –
ez a gazdag fivér. – A feleség alkalmasint a két gyermek¬
re utal, ennél a themánál. Mindazáltal a férfi mégis tehet¬
né. Övé a vagyon, ugy hallom. –
Igen kedves hűseséggel fogadott. Később kissé fel¬
melegedett, midőn meséltem, hogy az Ön neve, mit jelent Magyar¬
ország művelt népének. – Nem fokozódott e melegség, midőn
„en passant” említettem az ön pénzügyeit. –
Azt mondta, miért nem jön Ön ide Páris¬
ba lakni? – Kérdeztem, – mi célból? – És mily tőkével? –
Ő azt mondta: Mint hírlaptudosító. –
„Továbbá”, mondá, „Ön itt, írhatna idővel franziául
[!]
is,
[sic!]
és az ezresek csak ugy repülnének!” –
„De mit csinálni addig, – míg az ezresek
itt Párisban megtalálják az utat Önhöz?” – Kérdém!
„A hírlap tudosítás jól jöv
[törölt]
« o »e
delmez”, felelé,
[betoldás]
és Ön itt is írhatna költeményeket a magyar piacra.
Ily jellegű volt társalgásunk. – Mondtam,
hogy az Ön lapjának jó jövője van, már csak a
firmán
ál
[bizonytalan olvasat]
fogva is – de pénz kellene. – Ő azt mondta, 20 forint¬
tal lehet lapot szerkeszteni – máskép nem. –
Mondám: 5 ezer is jól esne! –
Kiss ur talán egyes frazisoknál
[!]
süket arra a fülére, a¬
[sic!]
mely zsebének oldalára „esik” – (pardon, ez véletlenül
volt mondva) – de erre a megjegyzésre
[...]
a[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
még nem kaptam meg. –
A madame
[szerkesztői feloldás]
-beszélni. – Kiss ur azt mondta, a hét folyamán meg fog
hívni vacsorára. – Ez mindeddig nem történt meg,
amit, nem ugyan a vacsora kedvéért, mint ön tudni
fogja, de társalgásunk folytatása érdekében
sajnállok.
Azt hiszem „Madame” instinktív megértette, mire celoz
[!]
az
[sic!]
én kedvességem. – Ez oka, hogy azt a vacsorát mindeddig
nem főzte meg, – amelyet én ott megenni fogok. –
Mit „tudosítsak” Önnek? – Nekem elősz¬
[!]
[sic!]
ször
[!]
ismerni kellene a lapot. – [sic!]
[...]
K[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
majd Kiss urhoz is. – Ha Ön akarja, vezethetné
[...]
k[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
rovatot, művészeti viszonyokról, – művészet és művészekről.
De minthogy a Náci a közelben van, – messze esik
az Angyalffy Erzsi – nemde? –
Tehát adjon Ön határozott alakot
kívánságának, – miről írjak – vagy mit rajzol
[törölt]
« o »j
ak.
[betoldás]
De hogy setétbe dolgozzam – azt nem teszem. Tekintse évei¬
met – és kissé műveszi
[!]
niveaumat is. – Szerénytelenség
[sic!]
ez? – Nem.
A kiállítást minden zúgaban
[!]
ismerem.
[sic!]
Különösen festői az a része, melyben a barlanglakó búv¬
helyétől – és a cölöpháztól kezdve, – a modern kaszárnyaig
[!]
[sic!]
– szép összhangban, mindenféle emberi lakás exponál¬
va van. – Ezt elnézném naphosszant. –
Gyönyörű a kiállítás különosen
[!]
este. – Aki
[sic!]
[törölt]
« n »c
sak nappal látta – vizet ivott. Aki este látja – megrészeg¬
[betoldás]
szik. –
Különösen szép a „fontaine lumineuse” – és az
Eiffeltorony kivilágítása vörössel. – A szökőkutak ezernyi
sugára, mindméganyi
[!]
színben tündököl – és váltózik
[sic!]
percről percre. –
De ezernyi Eiffeltoronyért sem mennék
vasárnap a kiállításba! – A pariszi
[!]
nép vasárnap be¬
[sic!]
számíthatatlan. Tolong és lökdös, üvölt és ujong
[!]
.
[sic!]
Kiállhatatlan. – Köznapon udvarias. A „monsieur”
azt ajánlotta, hogy férjhez ad. A férj, a tőke volna. Én a
kamat. – „Száz percentes kamat”, azt mondta a néni,
mert itt is, a sok festő között is numerálok, hála isten¬
nek. –
Parisba kellett jönnöm, hogy tudjam mit tudok. –
Csak sajnállom megamat
[!]
, hogy férjhez menni nem tudok!
[sic!]
Miért? – fogja Ön kérdeni. –
Barátnőm egy lanyha, okos, de nonchalant
[törölt]
« v »t
eremtés volt eddig. – Olyan, akire az ember még nem hederít.
[betoldás]
Multkor kapok tőle egy levelet. – Elámultam!
A „styl”je annak a levélnek – egy egészen uj terem¬
téstől volt. Csupa élet, jókedv – és boldogság. Egy „Rém”
egyéniség levele. – Egy szóval sem volt említés téve,
semmi célzás ismeretségére, vagy plane szó a házas¬
ságról – és én kitaláltam, hogy eljegyezte magát! –
A közömbös szavakból, más tárgyu frazisokból
[!]
[sic!]
kivirított a boldogság.
Pedig dacára ennek, én vén kislanynak
[!]
[sic!]
készülök, mert még nem vagyok az! – Van egy gyönyörű
angora macskája a háziasszonyomnak, aki egy vén
sejbelka
.
[bizonytalan olvasat]
Csak egy pár mopszli hiányzik. Főzök magamnak. –
Még pedig kitűnően vagyok felszerelve, és jó konyhát tartok.
Lakásom párizsi
[...]
v[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
a lakásban. – Van egy ebédlő, azután öltöző ketrecem
és szobám. – Az ebédlő közös. Háziasszonyomnak egy kisebb
szobája van. – Ez a nő ritka madár Párisban.
Royalista. Midőn a lakást megnéztem,
C
[...]
h[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
kandallon. Túdtam, mit tartsak házianyom politikai néze¬
tei felől. –
Parlírozásom remek. Első nap így szóltam hozzá:
Madame s'il vous plait, je suis aujourd'hui! Ezzel azt akartam
mondani, hogy: én főzök!
Petroleum lámpát, nem akart, hogy égessek.
Veszekedés közben, „politikus” megjegyzésre ragadtattam maga¬
mat, melytől meg voltam hatva utólag. – (Ő olaj lámpát éget.)
Madame, – mon ceour est une royaliste, – mais
ma lampe est une „Petroleusse!” –
És ő jól emlékszik a Petroleuszökre. –
Gyűlöli a „peuple”t – és megengedte a vic
[!]
kedvéért
[sic!]
a petroleumot. –
Cheminémen egy darab olvadt ólom van,
a Tuilleriák fedeléből. – Ez a tűz égeti még most is az
ő öreg szívét. – (Különben colikája van. –) Ez utobbi,
emberi dolog, és erős fekete kávéval – elejét lehet venni.
De ő obstinat – és mindent jobban tud mit
[!]
[sic!]
más ember. –
Hát a Wohl Stefanie meghalt? –
Ki a Wohlék lapjának itteni levelezője? – Ön meg¬
szere
[...]
z[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
nagy üzletekben, az ő szám
[törölt]
« ukra »ára
. – Persze nem min[betoldás]
[szerkesztői feloldás]
¬dig, csak most kezdetben.
De most ozsonát kell főznöm. Éhes
[törölt]
« v »l
ettem.
[betoldás]
Az Ön szeretett kedves családját számtalanszor üdvözlöm.
E „paksaméta” ép ugy szól kedves és tisztelt barátnőm¬
nek az Ön nejének, – mint Önnek, ezért kedves
[...]
v[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
csak Öntől, akinek sorait, mielőbb kérem és elvárom.
Ugye, – nem hagy sokáig várni. – A lapot küldje kérem.
A „
mürücsköt
” üdvözlöm.
[bizonytalan olvasat]
Az Önök tisztelő, őszinte
Angy Erzsije
