16/XII 907
Kedves Barátom!
Az én zaklatott életem, melynek
még vasárnap sincs munkaszünete,
lehetetlenné tette nekem, hogy teg¬
napi jubileumodon ott lehessek,
irántad való régi tiszteletem és
szeretetem szerencse kívánatait sze¬
mélyesen fejezhessem ki.
Fogadd hát e sorokban régi bará¬
todnak s költő társadnak gratu¬
lációját, nemcsak a negyven évért,
mely alatt remek műveid alko¬
tásával nemcsak önmagadnak okoz¬
tad a legistenibb gyönyöröket, ha¬
nem azoknak is, akik azokat át¬
érezték és megértették, – hanem
még inkább azért, hogy e negyven
év alatt
dicsnél
örökebb emléket
[bizonytalan olvasat]
emeltél a magyar költészetnek.
1
Kívánom neked, hogy a félszá¬
zados jubileumot is oly erőben
és egészsé
[...]
g[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
a mait. Nem merész kívánság
ez. Mert mi egy félszázad az
örökké valósághoz képest.
Ölel és szívből üdvözöl
régi barátod
Ábrányi Kornél
