Budapest 1920 III. 4.
Kedves Wolfner Uram!
CSaládom
[!]
körében ismét járványsze¬
[sic!]
rűen dühöng a cipőínség. A
[törölt]
« A »tagjai még bírják valahogyan ezt az álla¬
potot. s
[!]
elkészültek arra, hogy a legvégső
[sic!]
estben
[!]
néhai Kneipp páter követői sorába
[sic!]
állanak, de három kis unokámatnagyon
[!]
féltem
[sic!]
ettől a kísérlettől. A kicsikéknek nagyon
szép lábacskáik vannak, s hölgyekről lévén
estleg
[!]
egész jövőjüket kockáztatják egy
[sic!]
szerencsétlen kimenetelü experimentum ál¬
tal.
[törölt]
« sé »E
pen[betoldás]
[!]
ezért azzal a kéréssel fordulok
[sic!]
Önhöz ejtse
[törölt]
« e »1
az én valutáris viszonyaimnak megfelelő
áron
[törölt]
« meg »meg
[betoldás]
a mindennapi cipőcské¬
iket.
Kérem ne tekintse szeténytelenség
[!]
¬
[sic!]
hogy most már másodízben apellálok támo¬
gatására, de én ártatlan vagyok benne,
hogy szeretett hazánkban a megszorult
poeták
[!]
még mindég nem az államhatalomm[sic!]
[!]
¬
[sic!]
tól, hanem csak az egyszerű polgártól
remélhetnek segítséget.
Melegen üdvözli
régi híve
2
