Kedves barátom!
Hálásan köszönöm azokat a ked¬
ves sorokat, a melyekel
[!]
a Ru¬
[sic!]
dolf-szobor alkalmából a
„Hét”-ben írtál.
Egészen visszaadtad az én
gondolatomat, érzésemet.
Ajánlom az ünnepély lefolyását
is becses figyelmedbe. Segíts a
dicsőség, vagy jobban mondva a
megértés felé, a mely utóbbi sajnos
an
[bizonytalan olvasat]
egy pár kormányozó férfiunkban hiány¬
zik.
Megértettél engemet? Ugy-e?
Isten Veled, ölel
Molnár Viktor
