Az Ujság
Nagyságos
Kiss József
urnak
Budapest.
VIII. Népszínház-
u.
22.
[rövidítés]
A Hét
Az Ujság
Te Kiss József!
Éppen most olvastam el a Hétben a Csámpás
megárvál¬
[bizonytalan olvasat]
tatását
és ma még sokkal jobban sajnálom mint
[bizonytalan olvasat]
ma egy hete, hogy a Házban, beszédközben Molnár-apát¬
nak rád vonatkozó megjegyzését nem hallottam meg.
Ha jól esik neked az én gondolatom, hát ez a
Csámpás és az egész költemény valahogyan Arany János
Bolond Istókjából esett ki és te, – öreg róka! – meg¬
találtad és a magad neve alatt kiadtad. Mert
már kezdem érteni, hogy miért maradt félbe
az én szerintem legszebb magyar éposz, az Aranyé.
Hogy rád is maradjon!
Ne gondold azt sem, hogy én ok nélkül fog¬
tam meg mostani agyondolgozott állapotomban
ezt a hegyes, rossz tollat. Te nekem nagy vigaszta¬
lást hoztál. Igaz, nem éppen uj; de kimond¬
hatatlanul jól esik tudni, hogy igazságom van.
Magyarul meg lehet írni fölségesen még a sameszt
is. A te Arieled is az, Simon Juditod is, minden
alakod az. Akiket pedig én mindig szidok,
azok nem látnak a lelkükkel magyarul,
annál kevesbé
[!]
tudnak magyarul írni. De mert
[sic!]
sok embernek könyebb
[!]
és vigasztalóbb azt hinni,
[sic!]
hogy azért szidják mert
izr.
, – hát jobban esik
[rövidítés] izraelita
nekik is.
Te pedig öreg akárhogyan gondolod is másképpen,
csakis magyarul tudsz. Bár ugy szét tudnád
osztani a költő-lelkedet a fiatalabbak közt,
amint én szeretném. És az öregapád lelkét is.
Most pedig salve! Ünnepelj boldogan és
tartson meg az Isten jó egészségben, hogy
vidáman és így folytathasd. Ne maradjon
meg benned semmi; írd ki mind, mert
– ugy nézem, – nekünk magyaroknak most
sok úti pogácsára lesz szükségünk a puszta¬
ságban, amelyen körösztül kell vándorolni.
Ölel régi jó barátod
Kenedi Géza
Budapest 1911. aug. 23.
