Nagyságos
Kiss József Urnak
Budapest
VIII Rökk Szilárd-utcza 18. sz.
Legkedvesebb Mesterem!
Úgy látszik az írói babérok
még szokatlanok nekem, mert azóta
mind máig az ágyat őriztem ismét,
de ezuttal nem oly végrendelkezésig
nekikeseredett lelki állapotban mint
a multkor.
De hisz olvasván az Ön kedves
és igazán jóindulatra valló megem¬
lékezését a „Hét”-ben – föl is kellett
vidulnom és uj erőre kapnom,
mert most már adósa vagyok s
addig „muszáj” élnem, míg be nem
bizonyítom, hogy a „fészek” nem
kakuk(fi) hölgynek adott szállást,
hanem csakugyan valamelyes kis
énekes madárnak.
Mondhatom, hogy igen örültünk
egymásnak: én – meg a nevem, hogy
ismét találkoztunk a kedves „Hét”
hasábjain. – Köszönet érte!
Hanem a Bandi – oh azok a fér¬
jek! – valami hibába esett,
t.i.
[rövidítés] tudniillik
megkérdezésem nélkül odaadta a
„Milyen a párod”
cz.
versemet egyik
[rövidítés] czímű
helybeli lapnak s az le is közölte.
S így nem tudom vajjon a Hét
nem fogja-e már most félre tenni,
amiért pedig igazán vigasztalha¬
tatlan volnék.
Nem is hiszi mennyit gondolok
Önre. És az a
jan
10ike egész
[rövidítés]
életemben emlékezetes nap lesz
reám nézve.
Igen fokozta ambícziómat
az Ön jelenléte. Szerettem volna
megmutatni Kiss Józsefnek, hogy
abban a Draskóczy Ilmában mégis
lappang valahol valami kis te¬
hetség. Bár az a bizonyos ambíczi¬
[!]
[sic!]
ozus
[!]
hölgy úgy remegett a lámpa¬
[sic!]
láztól, mint egy leütött madár
szíve.
Irántam ezuttal is tapasztalt
jóságát mégegyszer megköszönve,
s mindkettőnk meleg üdvözletét
idezárva, hálásan köszönti
igaz híve
Jörgné-Draskóczy Ilma
Temesvár
904
I/23
[rövidítés] 1904
