Kedves jó Uram!
Azzal a „jégoszloppal” a bodító csáb¬
nak való ellenállhatás menedékét akar¬
tam lábra állítani, az az bele fogózni,
de ugy látszik eldűlt. Hasaljon bé¬
kével. Megírtam ugy-e? hogy az em¬
ber sohse tudhatja, ha valjon az álta¬
lános fogalmak szerint mit mondott,
az az kifejezte-e magát kellőleg.
Már most, bármennyire is magamba
száljak
[!]
, arra az egy sornyi helyre,
[sic!]
szélesebb épületet egy karcsu oszlop¬
nál, be nem szoríthatok.
Állhatna ugyan „Egy jó angyal”
„
[törölt]
« e »E
gy tiltó kéz” [betoldás]
stb
de mindez nem az, a
[rövidítés]
mit én akartam s hittem kifejezni:
[törölt]
« a »hűteni. A „magábaszállást” inkább
ugy értem, hogy jó lett volna a
vers czíme alá odatenni, a mint az
eredetiben áll, zárjelbe – „Egy ve
rs
ta[bizonytalan olvasat]
[szerkesztői feloldás]
¬karó titkai” – *., és „Kis ajka bíbor”
helyett „Ruhája fátyol”. De hát
ez már mind felesleges. Mit reméljek
az olvasó közönségtől, ha a poeta
sem értett meg. Különben ugy kell ne
[szerkesztői feloldás]
¬kem, az az átkozott tömörség, minden
törekvésem góczpontja, nem ez az első
eset hogy kilódított az egyensulyból.
Egyebekben maradtam minden reagá¬
lás nélkül
törhetlen híve
Jékey Aladár
12/III 1890.
Kvár
.
[rövidítés] Kolozsvár
*., Nehogy személyes gyanuba jöjjek a puszta¬
képzelődésnek miatta.
