Kedves jó Uram!
Tegnap küldött „Varietas” czímű
költeményem második strofájának
5 és 6
és 7
[betoldás]
ik sorát így:
„S lábánál ott mesék világa:
Enyelgő törpék, vén manók,
Jöjjön csak! Üljön ide mellém”
kérem kiigazítani. Hogy miért könnyen
elképzelhető. De így jár a ki akkor
is a mikor jön és ugy a hogy jön, soh
[szerkesztői feloldás]
¬sem tudja hogy az általános fogal¬
mak szerint nem hibázott-e vala¬
mit. Az a bél és szakál igen közel
esett s fura kis helyet is eszünkbe jut¬
tathat. Ennyire pedig az én intentiom
nem hatolt.
Kolozsvártt
[!]
1890 11/III híve
[sic!]
Jékey Aladár
1
