Nagyságos
Kiss József úrnak
Budapest
VIII. Rökk Szilárd utcza 18.
„Hét” szerkesztőségében
Nagyságos Uram!
Hozzám intézett meleghangú leve¬
lét nagyon köszönöm. Meg sem mondhatom,
milyen jól estek elismerő szavai, de azt
is meg kell vallanom, hogy aggodalom
szállott lelkembe, hogy vajjon
[!]
meg tu¬
[sic!]
dom-e az előlegezett elismerést valaha
érdemelni, be tudom-e válta
[törölt]
« l »n
i parányi
[betoldás]
személyemhez fűzött
reményét
[betoldás]
Nagyságodnak.
Az, hogy Nagyságos Uram a nyüzs¬
gő sokaság közt észrevett s kinyújtotta
felém a kezét, mindenesetre visszadta
[!]
[sic!]
önbizalmamat és ha meg tetszik en¬
gedni, e kézre támaszkodva meg fogom
tenni az első nyilvános próba lépéseket az
irodalom terén. Ha sikerülnek e lépések,
örökké lekötelezettje leszek Nagyságodnak,
ha pedig nem sikerülnek, akkor sem
fogom magamat szárnyszegettnek
érezni; annyira fiatal már nem
vagyok, hiszen ez év utolsó napján
töltöm be 30-ik élet évemet.
Foglalkozásomra nézve adó¬
ügyi fogalmazó vagyok Pozsony
városánál; van csendes, jóságos
feleségem és egy 9 hónapos életre
való kis lányom.
Magamról ennyi talán elég
is lesz. Ezzel ismételve megköszönöm
Nagyságod nagyra becsült érdeklődését
és maradok
háladatos híve
Jankó Zoltán
Pozsony, 1901. VII/12
