Kedves jó Mester!
Ne haragudjék, hogy
megkértem, – de annyi ba¬
jom volt azóta, – a Dia¬
dal elküldése óta, – az
uram kapott valami egy¬
szerű és fájós gyerekbe¬
tegséget, – aztán egész oda
volt, – és olyan rosz
[!]
nézni,
[sic!]
ha egy férfinak fáj vala¬
mije. Maguk dühöngenek,
méltatlankodnak a fájdalom¬
ra, – mi pedig barátságot
kötünk vele, – mosolygunk,
megszeretjük, megszokjuk, –
hisz az a természetes. – Az¬
tán jött uj cseléd, az anyó¬
som itt 5 napig, – aztán
baracklekvár és megy
[!]
lekvár,
[sic!]
meg mosás egyszerre (kér¬
dezze csak az asszonyait) –
Végül a lakást felmondtuk
novemberre és uj után
kellett járni, – habár ezt
jórészt az uram csinálta.
Most örülök! Meg lehet
lesz mozdulni a szobáink¬
ban, – cserépkályhák jön¬
nek, –
[törölt]
« szög »négyszögű
elő¬
[betoldás]
szoba, kis mosdófülke és az
uramnak egy afféle „nem
féltős” zúg, a hol békén
szórhatja a szivarhamut
és gyalupadot is állíthat
be magának, meg az óri¬
ás tintatartóját. Aztán ü¬
veg verandám lesz, – kicsi
kert, udvar, minden, – és e¬
gész egyedül fogunk lakni,
uj házban. Nem is drága,
mert kinn van a város vé¬
gén, a tisztviselőtelepen csak¬
nem utolsó ház. A nagy, ha¬
vas, puszta mezőt fogom
látni egész télen, a mi
szegény kis háromszáz forin¬
tunkért, – irigyeljen, irigyeljen.
De oda már el mu¬
száj jönnie egyszer a Mester¬
nek, – és elküldeni egyszer
Zsókot: Mikor jönnek ha¬
za? Szíves és hálás üdvöz¬
lettel
Miskolc, 1905,
[törölt]
« aug »juli
30
[betoldás]
Fröhlichné
