Kiss József
A Hét szerkesztője
VIII., Rökk Szilárd-u. 18.
Telefon 61–38.
Budapest, 1908 febr 5.
Kedves öcsém Tömörkény!
Nem tudtam, hogy neked gyűlik meg a bajod velem.
De figyelmeztetlek, én olyan kezes vagyok mint a
bárány. Egy jó nevelésű vendég, akit be is lehet tessé¬
kelni, ki is lehet tessékelni. Azt parancsolod,
hogy 1/2 1 órakor érkezzem meg, hát, ha csak késés
vagy vonatösszeütközés nem lesz, én pont fél egykor
ott leszek. De, édes czimborám, azt is megírhattad
volna: mi a háziszokás nállatok? Sarkantyús
csizmába megy az ember a Dugonits-társaságba
vagy frakkba? Mert a dressz-kérdése nem utolsó
kérdés. Négy órakor délután bajos frakkba bújni,
mert az ember gyanúba keveredik, hogy meg¬
bolondult, ami író embernél soha sincs kizárva.
Hát rezumé: érkezem fél egykor, ebédelek a polgármes¬
ternél. Ebéd után lefekszem aludni. 4 órakor
elmegyek a Dugonitsba deklamálni. Hogy attól
fogva másnap reggelig mi lesz: azt ti fogjátok
eldönteni. Ha túl nagy igényeket támaszttok
[!]
velem
[sic!]
szembe, úgy a faképnél hagylak benneteket, mint
a pinty. Ha agyon etetni vagy agyon itatni akar¬
tok, vessetek magatokra, én kötélnek nem állok.
Ezt a bizalmas közlést sietek hozzád juttatni.
Ne add tovább.
Most pedig, ég veled, jó Tömörkény! Egyszer
láttalak életembe
[...]
n[hiányzó szövegrész]
[betoldás]
Ha rám nem ismernél, elárulom, rózsa lesz
a gomblyukamba, fehér rózsa, piros rózsa,
vagy esetleg csak puszta gomblyuk!
Szervusz, Öregem!
Kiss József
