Kiss József – Pekár Gyula ([1893])

Mélyen tisztelt uram! Most én írok plajbászszal, én
nyomom az ágyat és én írnék novellákat, ha tudnék.
Utolsó novellája igen szép volt, tán néhol azt a benyo¬
mást tette rám, mintha őrültje tulságosan tanulmá¬
nyozta volna saját lelki állapotának egyes mozzanatait
De ez nem akar kritika lenni. Arra nem koptatnám
a plajbászt. Először is nagyon köszönöm a hűséges mun¬
katárs szívességét, melyet nem tudom, hogy mivel viszo¬
nozzak. Lapot is hiába küldenék, mert
ugyis
jár Önöknek. Hogy
A Hétbe írt dolgai együtt legyenek, most köttetem az
Ön számára az utolsó évfolyamot és a jövő héten
elküldöm. C"est tout. A Hét szegény.  

És mégis egy csomó kéréssel jövök Önhöz. Először
is szeretném, hogy Ön, ki annyira ismeri a modern
franczia irodalmat, jelölne ki nekem egy csomó  

apróbb franczia novellát, amelyeket meghozatnék és le¬
fordíttatnék, mert készletem elfogyott. Azután szeret¬
ném, ha Gui

 [!]

[sic!]

de Maupassantról írna nekem egy
250-300 soros ismertetést és végül nehány farsan¬
gi báli apróságot,

[törölt]

« pers »

föltéve, hogy Ön bálozik.  

Ön mind ezek után nem fog szerénységgel vádolni.
Pedig mégis szerény vagyok, mert még sportczikket is
kérhetnék Öntől, lássa. –  

Írjon pár sor választ kérem, de ne – plajbászszal.  

Szívélyes üdvözlettel  

Őszinte híve  

Kiss József