Kiss József - Hevesi József [1887]

Kedves barátom!  

A „város végén” czímű versemet (az utolsó
strófa hiány) elvittem Fekete Jóskának.
Elébb én olvastam el neki, azután ő ol¬
vasta el nekem. Mikor én olvastam, lát¬
tam, hogy az olvasásom nem tetszik
neki, mikor ő olvasta, láttam, hogy
a vers nem tetszik neki. Udvarias
ember létére nem szólt, kivéve hogy egy
pár helyét nem tudta megérteni. Se¬
gíteni akartam rajta és a követke¬
ző javaslattal álltam elé: Haza
viszem a verset, befejezem és te eljösz

 [!]

[sic!]

érte.  

Jól van. Elfogadta.  

– Ha nem jösz

 [!]

[sic!]

, ne küldjem el?  

– Nem; azt mondja; ne küldd.  

Jó. Haza mentem és a házi tün¬
déremhez ekkép szóltam:  

– Fekete Józsinak nincs ínyére
a versem. Meglásd, a nyakamon hagyja.
Vártam három napig. Kapuzáráskor,
hogy kárba nem veszszen, oda adtam
a hírlapnak. Ott két kézzel
fogadták. Íme, oka vagyok-e én
annak, hogy a „Magyar Salon”-ból  

ez uttal kicsöppentem? – Ítéljen Ön
most maga. –  

Melléklem, jobb hiányában, az idecsatolt
zsolozsmát, melyet minden hívő lélek,
még az anabaptista is, lelki furdalás
nélkül elimádkozhat. Azt hiszem,
szükségből megjárja. A Salonon nem
fog

[törölt]

« rajta »

rontani, az én reputáczi¬
ómon pedig csorbát nem ejt; vagyis
a Salonnak nem árt, nekem nem hasz¬
nál. Jobb a semminél.  

Üdvözli  

híve  

Kiss József