Krúdy Gyula

(1878–1933) író, újságíró. Számos folyóirat szerkesztője, 1919-től közösen szerkesztette   és   a Néplapot. A Nyugat[PIM] munkatársa. 1930-ban   közösen megkapták a Rothermere díjat. Móricz írásairól több cikkében is megfogalmazta meglátásait, 1916-ban a A tűznek nem szabad kialudni  című könyve kapcsán elismerő kirtikát írt Móricz egyéni ábrázolásmódjáról és nyelvezetéről, hasonlóképpen nyilatkozott a Kivilágos kivirradtig  című regényéről is. 1925-ben   halálakor személyes hangvételű, együttérző írása jelent meg a Móriczot ért gyászról. Krúdy halálakor Móricz utolsó találkozásukat és a kettejük viszonyát felidéző nekrológban emlékezett meg az íróról. Forrás: Krúdy Gyula, "Könyvtáramból. Új írók", Magyarország, 1906. december 22., 3–4.; Krúdy Gyula, "Éjszakai jegyzetek a legújabb Móricz Zsigmond regényről és egyebekről", Nyugat, 1924, 4. szám, 320–321.; Krúdy Gyula, "Móricz Zsigmond nagyhéti szenvedései", A Reggel, 1933. május 21., 7.; Móricz Zsigmond, "Krúdy elaludt", Magyarország, 1933. május 21., 7.; Pethő József, "Keletiek a Nyugatban", Pedagógiai Műhely, 2008. 33. évf., 5–10.