A külvilág eseményei...

 A külvilág eseményei, a szinte kézzelfoghatók folynak ki leghamarább ujjaim közül. Türelmem nincs feljegyzésükre. Nem azért, mert lebecsülném őket. Azért, mert a puszta külsőség följegyzésével tulajdonképpen semmit sem jegyeznék föl. Mily kevés idő már egy hét, a legzsúfoltabb történésű is! Erőltetnem kell a fejemet, hogy csak fölidézzem is, ami velem esett meg. Holott ezek az események önmagukban fontosak voltak, sőt érdekesek is. A léleknek nem volt hozzájuk köze? Volt, de másképp… nem azon át, ami följegyezhető. Hétfőn , a miniszterelnökkel beszéltem ( is magammal vive, legyen tanúm, mi mindenről s hogyan beszélek miniszterelnökkel; a -ról beszéltünk). Szerdán a katonai fogházban látogattam meg (beszéltem ügyében is, igen szépen viselkedett), láttam s is. Csütörtökön találkoztam ügyében: közbenjárásra kértem őt is. Igen készséges volt; „értelmes ember” állapítottam meg, miután meghúztuk a határvonalat, amely örökre elválaszt bennünket egymástól. Tegnap találkozó a , már a lap ügyében. Beszéltem s is. De megragadok mindebből valamit azáltal, ha följegyzem? Nem őrzi hívebben a lényeget a lélek a maga titkos és csak az ihlet teremtő visszaemlékezésében olvasható írásával? S mi az ilyen események hierarchiája? Csütörtökön különben új könyvem is megjelent, egész délelőtt azon kellett gondolkodnom, kinek küldessek belőle.

 Milyen kevés maradna meg abból a sok kedvességből, tréfából, ami (Ika) körül történik, ha papírra akarnám rögzíteni.